A panaszos, egy olaszországi olívaolaj-termelőkből álló konzorcium panaszt nyújtott be az ombudsmanhoz a Bizottság azon döntése miatt, hogy különböző feltételek mellett társfinanszíroz két egyidejű, az olívaolaj Unión kívüli értékesítését előmozdító programot. A panaszos véleménye szerint az e programok feltételei közötti következetlenségek versenyelőnyt eredményeztek a spanyol olívaolaj-termelők számára.

Vizsgálata során az ombudsman megállapította, hogy az uniós jogalkotó új rendeleteket fogadott el a két finanszírozási program jobb összehangolására vonatkozó rendelkezésekkel, ami azt jelenti, hogy a jelenlegihez hasonló esetek a jövőben nem fordulnak elő. Az ombudsman ezért úgy ítélte meg, hogy a panasz rendszerszintű vonatkozása megoldódott. Az ombudsman azonban megállapította, hogy nem volt abban a helyzetben, hogy foglalkozzon a panaszos egyéni helyzetével. Ezért lezárta az ügyet.

Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Bizottság hogyan kezelte az uniós kohéziós alapoknak az infrastruktúra és a környezetvédelem területén történő lengyelországi felhasználásával kapcsolatos kötelezettségszegési panaszt. A panaszos, aki ökogazdálkodó, aggódik a helyi környezet védelme és az uniós források megfelelő felhasználása miatt. Kötelezettségszegési panaszt nyújtott be a Bizottsághoz, azzal érvelve, hogy a lengyelországi nyilvános konzultációs eljárást nem folytatták le kielégítően. Azt kifogásolta, hogy a Bizottság beadványának megfelelő vizsgálata nélkül zárta le panaszát.

Az ombudsman megvizsgálta a panaszt, és azt javasolta, hogy a Bizottság vizsgálja felül az annak ellenőrzésére irányuló megközelítését, hogy a tagállamok az uniós alapokból támogatott projektek esetében teljes mértékben megfelelnek-e a nyilvános konzultációkra vonatkozó követelményeknek. Javasolta továbbá, hogy a panaszos által az ombudsmanhoz benyújtott konkrét panaszához csatolt alátámasztó bizonyítékokat környezetvédelmi szempontból vizsgálják meg, és hogy a Bizottság lengyelországi képviselete szervezzen találkozót a panaszossal, hogy segítse őt a Bizottság álláspontjának teljesebb megértésében, miközben lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy jobban megértse a panaszos aggályait. Az ombudsman elégedett volt a Bizottság első két javaslatra adott válaszával. A harmadik javaslat (a panaszossal való találkozó) esetében az ombudsman elfogadta a Bizottság azon véleményét, hogy egy ilyen találkozó nem feltétlenül hatékony erőforrás-felhasználás a már lezárt panaszokkal kapcsolatban; arra ösztönzi azonban a Bizottságot, hogy tartsa nyitva ezt a lehetőséget arra az esetre, ha a panaszos a jövőben új kérdéseket vetne fel. Az ombudsman ezen az alapon zárta le az ügyet.  

Az ombudsman vizsgálata két kapcsolódó panaszon alapult, amelyek egy ír európai parlamenti képviselőtől és egy ír mezőgazdasági termelőtől érkeztek azzal kapcsolatban, hogy az Európai Bizottság jóváhagyta az ír hatóságok által a hátrányos helyzetű területeken működő állattenyésztőknek nyújtott támogatásra vonatkozó jogosultsági kritériumok megváltoztatását. A panaszosok azt állították, hogy a Bizottság a módosítások jóváhagyásával nem ismerte el, hogy az ír hatóságok kötelesek tiszteletben tartani a bizalomvédelem és a jogbiztonság elvét.

Az ombudsman megvizsgálta a kérdést, és megállapította, hogy a Bizottság nem követett el hivatali visszásságot.

Az ügy a durumbúza minőségi mutatója kiszámításának módszerére vonatkozott, amelynek alapján a közös agrárpolitika keretében 2009-ig támogatást fizettek az uniós mezőgazdasági termelőknek. A támogatást csak a búzadara és tésztatermékek előállítására alkalmas durumbúza esetében fizették ki. A panaszos levelet küldött a Bizottságnak, és azzal érvelt, hogy a vitatott módszer hibás és torzító hatású, de a Bizottság nem módosította azt. Panaszt tett az európai ombudsmannál, hogy a Bizottság nem adott számára megfelelő választ. Az ombudsman megvizsgálta a kérdést, és megállapította, hogy a Bizottság nem követett el hivatali visszásságot.

Az ügy tizennyolc olyan, dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelemmel foglalkozott, amelyet az 1049/2001/EK rendeletnek megfelelően nyújtottak be. A keresett dokumentumok az 540/2011/EU rendelet módosításakor alkalmazott eljárásra vonatkoztak. A kérelmek összességében közel 300 dokumentumot érintettek. A kérelmeket egy multinacionális csoport nyújtotta be, amely többek között a növényvédelmi megoldások területével foglalkozik. Mivel a Bizottság úgy találta, hogy a kérelmek feldolgozása jelentős adminisztratív terhet jelent, és akadályozná a többi feladatának ellátását, a rendelet 6. cikkének (3) bekezdése alapján azt javasolta, hogy a kért dokumentumokat egy megadott időszakra elosztva teszi közzé. A panaszos ésszerűtlennek találta a javasolt ütemezést.

Az ombudsman megvizsgálta a kérdést, és megállapította, hogy a szakaszos közzétételről szóló megállapodás hiányában a panaszosnak joga van úgy tekinteni, hogy a Bizottság megtagadta a hozzáférést. Bár a Bizottság a kérelmek kezelésében nem tartotta be a vonatkozó határidőket, az ombudsman úgy vélte, hogy az ügy körülményei indokolták a Bizottság által a kérelmek feldolgozására fordított idő hosszúságát. Az ombudsman ezért úgy határozott, hogy a Bizottság részéről nem történt hivatali visszásság.

Az ombudsman ugyanakkor egy további megjegyzésben jelezte, hogy a kért dokumentumok némelyike láthatólag egy jogalkotási eljárás folyamán készült, és ezeket ilyenformán közvetlenül hozzáférhetővé kellett volna tenni. Ha ez megtörtént volna, a panaszosnak nem kellett volna az 1049/2001/EK rendelet szerinti külön hozzáférési kérelmeket benyújtania az említett dokumentumokra vonatkozóan.

Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Bizottság megtagadta a nyilvános hozzáférést egy Olaszország olívaolaj-készleteire vonatkozó dokumentumhoz a 2013–2014-es gazdasági év tekintetében.

Az ombudsman megvizsgálta a szóban forgó dokumentumot, amint azt a Bizottság is megállapította. Megállapította, hogy a dokumentum érzékeny kereskedelmi adatokat tartalmazott, és ezért a Bizottság helyesen tagadta meg azok hozzáférhetővé tételét. Ezért az ügyet hivatali visszásság hiányának megállapításával zárta le.

Az ügy tárgya az Európai Bizottság azon döntése, hogy lezárja a mezőgazdasági növényfajok közös fajtajegyzékére vonatkozó uniós jogszabályok helyes végrehajtásával kapcsolatban Olaszország ellen benyújtott két kötelezettségszegési panaszt. A fő kérdés az volt, hogy az a személy, aki késve kérelmezte a fajtajegyzékben szereplő valamely fajta elismerésének megújítását, köteles-e új kérelmet benyújtani, vagy a késedelmes megújítás iránti kérelmet elfogadni. Az új kérelem benyújtása, szemben a megújítási kérelemmel, meglehetősen jelentős erőfeszítést és költséget igényelne; különösen szükségessé tenné egy új "termesztési és használati érték" (VCU) teszt elvégzését. A panaszos, aki egy olasz mezőgazdasági vállalkozás érdekelt fele, azt állította, hogy a Bizottság által a határozatának alátámasztására felhozott érvek nem voltak meggyőzőek.

Alapos vizsgálatot követően az európai ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy a Bizottság által felhozott érvek meggyőzőek voltak. Fő érve az volt, hogy nem lenne arányos új VCU-tesztet kérni egy növényfajta nemzeti fajtajegyzékbe való felvételének megújítására irányuló késedelmes kérelmek esetében. Az ombudsman azt is megjegyezte, hogy az állítólagos jogsértés két durumbúzafajta nagyon különleges esetét érintette, és hogy a panasz mögött meghúzódó jogi kérdés rendkívül ellentmondásos volt. Minden körülmények között, és figyelembe véve a Bizottság mérlegelési mozgásterét a jogsértési panaszok esetében, az ombudsmant meggyőzte a Bizottság által elfogadott álláspont. Ezért az ügyet hivatali visszásság hiányának megállapításával zárta le.