(Az európai ombudsman alapokmánya 3. cikkének (6) bekezdésével összhangban készült(1))

A PANASZ

Háttér

A panaszos, egy német újságíró, egy német hetilap, a Stern brüsszeli tudósítója volt. 2002. március 7‐én az újság egy uniós tisztviselő, Paul van Buitenen által felhozott állítólagos szabálytalanságokkal kapcsolatos számos vádról, valamint az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által e vádakkal kapcsolatban végzett vizsgálatokról számolt be. A cikk Van Buitenen úr jelentésén és egy bizalmas OLAF-dokumentumon alapult, amelyet az újság szerzett be. A panaszos szerint addigra egyetlen más újság sem kapott másolatot ezekről a dokumentumokról.

2002. március 27‐én az OLAF sajtóközleményt tett közzé, amelyben emlékeztetett arra, hogy „egy újságíró” számos dokumentumot szerzett be a Van Buitenen úr által felvetett kérdésekkel kapcsolatos vizsgálatával kapcsolatban, és hogy az OLAF ezért úgy határozott, hogy belső vizsgálatot indít a bizalmas adatok feltételezett hozzáférhetővé tételével kapcsolatban. A sajtóközlemény szerint ez a belső vizsgálat kiterjedne arra az állításra is, hogy a vonatkozó dokumentumokat „köztisztviselő fizetésével” szerezték be. A European Voice című napilap 2002. április 4-i számában idézte az OLAF egyik szóvivőjét, aki azt állította, hogy az OLAF „prima facie bizonyítékot kapott arra vonatkozóan, hogy kifizetésre kerülhetett sor”.

A panaszos és újságja úgy vélte, hogy bár az OLAF sajtóközleményében nem szerepel név, az abban szereplő vesztegetési vádat úgy kell értelmezni, hogy az rájuk vonatkozik. A panaszos szerint ez a vád megalapozatlan volt.

Az 1840/2002/GG. sz. panasz

2002 októberében a panaszos az ombudsmanhoz fordult (1840/2002/GG panasz).

Az ombudsman úgy vélte, hogy a vonatkozó sajtóközleményt úgy kell értelmezni, hogy az a panaszosra vonatkozik, és hogy az OLAF nem terjesztett elő bizonyítékot az abban megfogalmazott vád alátámasztására. Ezért ajánlástervezetet intézett az OLAF-hoz, amely szerint az OLAF-nak fontolóra kell vennie a közzétett és valószínűleg a panaszosra irányuló vesztegetési vádak visszavonását.

Részletes véleményében az OLAF tájékoztatta az ombudsmant, hogy elfogadta az ajánlástervezetet, és 2003. szeptember 30-án új sajtóközleményt tett közzé. Ez a sajtóközlemény azonban a következő megfogalmazást tartalmazta: „Az OLAF vizsgálatai még nem zárultak le, de az OLAF mindeddig nem szerzett bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy sor került volna ilyen kifizetésre.”

Az ombudsman úgy ítélte meg, hogy az OLAF így nem hajtotta végre megfelelően ajánlástervezetét. Az ügyet lezáró határozatában a következő kritikai észrevételt tette: „Azáltal, hogy a vesztegetésre vonatkozó állításokat elegendő és a nyilvánosság számára is hozzáférhető ténybeli alap nélkül tette, az OLAF túllépte a tevékenysége által elérni kívánt céllal arányos mértéket. Ez hivatali visszásságnak minősül.”

Későbbi fejlemények

A Süddeutsche Zeitung 2004. június 9–10-i számában „Much too thin - The T. case ('Stern')”címmel cikket közölt a panaszos ügyéről: Egy hivatal bukásának mélysége. E cikk fő tartalma a következőképpen foglalható össze: a szerző szerint az általános kép a hatóságok dilettantizmusának mélysége volt, és egy tankönyvi példa arra, hogy az újságírók milyen következményekkel járnak. G. úr, a Bizottság egyik tagjának korábbi szóvivője 2002. március 22-én arról tájékoztatta az OLAF szóvivőjét, hogy a panaszos bizalmas dokumentumokat kapott az OLAF egyik tisztviselőjétől 8000 EUR (vagy DM) összegű díjazás fejében. Miután az OLAF felkérte, hogy ellenőrizze a történetét, G. ezt követően a Sterntől származó K.-t nevezte meg forrásként, aki megerősítette, hogy a Stern ugyanúgy fizethet az információkért, mint a panaszos esetében. K. hevesen tagadta, hogy az elmúlt években beszélt volna G.-vel. G. ezt később megerősítette, és azt mondta a Süddeutsche Zeitungnak, hogy a szóban forgó beszélgetés nem volt "igazán konkrét". Azt is elmondta az újságnak, hogy nem fordult K. úrhoz a jelen üggyel kapcsolatban, hanem inkább azt kérdezte, hogy „még mindig szokásos”-e, hogy a Stern újságírói fizetnek az információért.

2004. június 9-én az EUobserver cikket írt az ügyről, amelyben összefoglalta a fent említett cikk fő tartalmát. Az EUobserver végezetül megemlítette, hogy az OLAF helyettes szóvivője azt mondta neki, hogy első látásra nem lát okot a Süddeutsche Zeitungban közzétett cikkel kapcsolatos felelősségkizáró nyilatkozatra.

Az OLAF a honlapján közzétett 2004. júniusi sajtószemle során a Süddeutsche Zeitung és az EUobserver által közzétett két cikkre hivatkozott. E szöveg szerint a Süddeutsche Zeitung cikkéből kiderült, hogy a Bizottság egyik tagjának újságírója és korábbi szóvivője 2002-ben azt mondta az OLAF szóvivőjének, hogy egy kollégája tájékoztatta arról, hogy a panaszos fizethetett az érintett információért. Az OLAF szövege továbbá megállapította, hogy az EUobserver által közzétett cikk szerint az Európai Bizottság korábbi szóvivője megerősítette, hogy a panaszos 8 000 EUR-t fizetett DM-nek, és a Stern személyzetének egyik tagját nevezte meg forrásként. Az OLAF szövege azt is megemlítette, hogy az EUobserver arról számolt be, hogy az OLAF helyettes szóvivője azt mondta neki, hogy első látásra nincs ok a felelősségkizárásra a Süddeutsche Zeitungban közzétett cikkel kapcsolatban.

2004. szeptember 1-jén a panaszos írásban kérte az OLAF-ot, hogy helyesbítse az általa tévesnek és félrevezetőnek ítélt állításokat ebben a sajtószemlében és az OLAF egyik sajtóközleményében említett dokumentumban. A panaszos különösen azt kifogásolta, hogy az OLAF szövege azt a benyomást keltette, hogy vitathatatlan és megerősített tény, hogy a Stern egyik munkatársától kapott információk alapján köztisztviselő fizetésével vádolták. A panaszos szerint azonban a Süddeutsche Zeitung cikke nem említette, hogy K. volt a forrása annak a nyilatkozatnak, amely szerint a Stern DM-et vagy 8000 eurót fizetett valakinek. Rámutatott továbbá arra, hogy ez a cikk egyértelműen kimondta, hogy ez a kolléga tagadta, hogy beszélt volna G. úrral. A panaszos véleménye szerint az OLAF ezért elmulasztotta megemlíteni azokat a tényeket, amelyek elengedhetetlenek voltak a Süddeutsche Zeitungban közzétett cikk megértéséhez.

A panaszos hozzátette, hogy az OLAF szövege helyesen idézte az EUobservernyilatkozatát, amely szerint az OLAF helyettes sajtószóvivője nem látta indokoltnak a Süddeutsche Zeitungban szereplő cikkre vonatkozó felelősségkizáró nyilatkozatot. A panaszos véleménye szerint azonban ez a rész félrevezető volt mindaddig, amíg a honlap olvasóit nem tájékoztatták arról, hogy ez a cikk az OLAF munkájának elmarasztaló értékelését tartalmazta, és az OLAF által tett téves nyilatkozatokról számolt be. A panaszos rámutatott, hogy az EUobserver helyesen számolt be erről a cikkről, de az OLAF szövege azt helytelenül és félrevezető módon tüntette fel.

2004. szeptember 21-i válaszában az OLAF főigazgatója tájékoztatta a panaszost, hogy a sajtóelemzési rész vonatkozó szakaszát az általa tett észrevételek fényében módosították.

E sajtóelemzési szakasz 2004 júniusára vonatkozó átdolgozott szövege a következőképpen szól:

"1. Az OLAF vizsgálata egy korrupcióval gyanúsított és/vagy folyamatban lévő vizsgálatokkal kapcsolatos bizalmas információkat felfedő uniós tisztviselő esetleges kötelességszegésével kapcsolatban

Júniusban néhány kritikus cikket tettek közzé egy korrupcióval gyanúsított uniós tisztviselő esetleges kötelességszegésével kapcsolatos OLAF-vizsgálatról. Az EUobserver például június 2-án arról számolt be, hogy a Sternbrüsszeli levelezője „pert indított az Európai Bizottság ellen az elsőfokú bíróságon, amelyben 250 000 euró összegű kártérítést kért, és kérte az ellene indított ügy megsemmisítését” (1. melléklet). (...)

Ugyanez az online szolgáltatás számolt be a Suddeutsche Zeitungban június 9-én megjelent cikkről a következő címmel: „Much too thin – The T. case („Stern”) (Túl vékony – A T.-ügy [„Stern”]): Egy hivatal kudarcának mélysége” (2. melléklet), amely szerint „mielőtt az OLAF egy sajtóközleményében először nyilvánosan megvesztegetésre hivatkoztak”, egy újságíró és az Európai Bizottság volt szóvivője „2002-ben találkozott az OLAF szóvivőjével, és megemlítette, hogy egy kollégájától azt hallotta, hogy a Stern levelezője fizethetett az információért”. A cikk szerint az Európai Bizottság korábbi szóvivője „megerősítette azokat az állításokat, amelyek szerint a Stern tudósítója 8000 márkát vagy eurót fizetett, és forrásként egy szigorú alkalmazottat említ”.

Ami a Suddeutsche-cikket illeti, az EUobserver arról számol be, hogy „az OLAF helyettes szóvivője azt mondta nekik, hogy első látásra nincs ok a felelősségkizáró nyilatkozatra”.

(...)”

A jelen kifogásról

Az ombudsmanhoz 2004 novemberében benyújtott panaszában a panaszos azt állította, hogy a fent említett szöveg még mindig félrevezető.

A panaszos azt állította, hogy az OLAF azáltal, hogy a Süddeutsche Zeitung és az EUobserver vonatkozó cikkeit olyan módon idézte, amely eltorzította azok jelentését, és amely tendenciózus volt, nem tanúsított objektív és pártatlan magatartást, amint azt az Európai Közösségek tisztviselői személyzeti szabályzatának 11. cikke előírja.

A panaszos azt kérte, hogy az OLAF haladéktalanul vonja vissza vagy javítsa ki félrevezető szövegét.

A VIZSGÁLAT

Az OLAF véleménye

Véleményében az OLAF a következő észrevételeket tette:

Az OLAF sajtóelemzésének célja az volt, hogy összefoglalja az OLAF-ról havonta közzétett sajtócikkeket. Nyomtatott változatban készült, az említett cikkek teljes változatát tartalmazó mellékletekkel együtt, amelyet az OLAF Felügyelő Bizottsága és a Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottságának titkára rendelkezésére bocsátottak, és amelyet az OLAF-on belül köröztettek. Az átláthatóság érdekében az elemzést az OLAF honlapján is hozzáférhetővé tették a nyilvánosság számára.

A panaszos által kifogásolt bekezdés a következőket tartalmazta, amikor eredetileg felkerült a honlapra:

„[AzEUobserver] beszámolt egy, a Süddeutsche Zeitungban június 9-én közzétett cikkről (2. melléklet), amely szerint „mielőtt az OLAF sajtóközleményében az első nyilvános vesztegetési vádat megfogalmazták volna”, egy újságíró és az Európai Bizottság volt szóvivője „2002-ben találkozott az OLAF szóvivőjével, és megemlítette, hogy egy kollégájától azt hallotta, hogy a Stern tudósítója fizetett az információért”. A cikk szerint az Európai Bizottság korábbi szóvivője „megerősítette azokat az állításokat, amelyek szerint a Sterntudósítója 8000 márkát vagy eurót fizetett, és forrásként egy szigorú alkalmazottat említ”.

2004. szeptember 1-jén a panaszos írásban fordult az OLAF-hoz, amelyben az ombudsmanhoz benyújtott jelenlegi panaszában kifejtettekhez hasonló aggályokat fogalmazott meg. 2004. szeptember 21‐én az OLAF tájékoztatta a felperest, hogy az aggodalmaira válaszul módosította a 2004. júniusi sajtóelemzést. A szöveg kiegészült különösen a Süddeutsche Zeitungban megjelent cikk címével.

A panaszos azt állította, hogy a 2004. júniusi sajtóelemzésben szereplő, a Süddeutsche Zeitung és az EUobserver cikkeire vonatkozó nyilatkozat „súlyosan meghamisítja és elferdíti” e cikkek tartalmát, mivel azt a benyomást kelti, hogy „vitathatatlan tény, hogy a Stern egyik munkatársától kapott információk alapján azzal vádolnak, hogy fizetett egy tisztviselőnek”. A panaszos azzal érvelt, hogy az OLAF nem idézett G. úrtól olyan idézeteket, amelyek megkérdőjeleznék korábbi nyilatkozatait.

Az idézett nyilatkozatokban azonban nem szerepelt ilyen nyilatkozat. Ehelyett a panaszos 2004. szeptember 1-jei levelének kézhezvételét követő címsor beillesztésével egyértelmű volt, hogy a Süddeutsche Zeitung és az EUobserver cikkei bírálják az OLAF-ot, mivel azt sugallják, hogy a panaszossal szembeni bizonyítékok „túl vékonyak”. (Ez a három szó valójában G. úr idézete volt.) Ezenkívül a sajtóelemzés e részének egészével összefüggésben vizsgálva egyértelmű volt, hogy ezek a cikkek alapvetően bírálták az OLAF-ot. Így a bemutatott összefoglaló nem értelmezhető úgy, mint amely súlyosan meghamisítja és torzítja a vonatkozó cikkeket.

Az OLAF nem volt hajlandó módosítani ezt a bekezdést a panaszos által kért valamennyi részlettel együtt, mivel a sajtóelemzésnek nem volt célja az egyes cikkek kimerítő leírása. Sokkal inkább az volt a célja, hogy rövid áttekintést nyújtson az OLAF-nak az adott hónapra vonatkozó főbb sajtóvisszhangjáról, valamint néhány kiemelt témáról, amelyekről e cikkek beszámolnak.

A fenti megfontolások alapján az OLAF előadta, hogy a vonatkozó sajtócikkek tisztességes összefoglalását bemutatta a sajtóelemzési részében.

A panaszos észrevételei

Észrevételeiben a panaszos fenntartotta panaszát. Rámutatott, hogy G. egy 2004. augusztus 6-i eskü alatt tett nyilatkozatban (amelynek másolatát a panaszos benyújtotta az ombudsmannak) kijelentette, hogy közölte a Süddeutsche Zeitunggal, hogy a jelen ügyben nem fordult K.-hoz, hanem általánosságban azt kérdezte, hogy továbbra is szokásos-e az információért fizetni. G. hozzátette, hogy a Süddeutsche Zeitung 2004. június 9‐i cikkében ennek megfelelően hivatkozott rá. A panaszos szerint az OLAF ismerte az ezen eskü alatt tett nyilatkozatban szereplő nyilatkozatokat.

A panaszos továbbá azt állította, hogy az OLAF egyértelműen helytelen nyilatkozatokat tett az általa 2005. március 11-én közzétett (a 2485/2004/GG panaszra vonatkozó) sajtóközlemény „háttéranyagában”. Ebben a dokumentumban az OLAF azt állította, hogy a panaszos elvesztette G. úr elleni ügyét a német bíróságok előtt, mivel G. úr a panaszost terhelő nyilatkozatokat tett egy „hatóságon belüli” információcsere keretében. A panaszos ezt helytelennek ítélte, mivel véleménye szerint G.-t csak azért nem ítélték el, mert volt uniós köztisztviselőként mentességet élvezett.

A HATÁROZAT

1 Bevezető megjegyzések

1.1 2004 novemberében benyújtott panaszában a panaszos, egy német újságíró kifogásolta az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által készített és az OLAF honlapján közzétett, 2004. júniusi sajtóelemzés tartalmát. A panaszos úgy vélte, hogy a vonatkozó szöveg félrevezető.

1.2 Az ombudsman a panaszt véleményezésre megküldte az OLAF-nak. Az OLAF véleményével kapcsolatos észrevételeiben a panaszos egy további állítást is benyújtott, amely szerint az OLAF a 2005. március 11-én közzétett sajtóközleményéhez csatolt „háttéranyagában” helytelen nyilatkozatokat tett.

1.3 Az európai ombudsman alapokmánya 2. cikkének (4) bekezdése előírja, hogy az ombudsmanhoz benyújtott panaszt az érintett intézményekhez és szervekhez intézett megfelelő közigazgatási eljárásoknak kell megelőzniük. Mivel úgy tűnik, hogy a panaszos nem fordult ilyen módon az OLAF-hoz a második állításával kapcsolatban, az ombudsman jelenleg nem tud foglalkozni ezzel az állítással. A panaszos továbbra is szabadon nyújthat be új panaszt ezzel az állítással kapcsolatban, miután megtette a megfelelő előzetes lépéseket az OLAF-nál.

2 Az OLAF 2004. júniusi sajtóelemzésében tett állítólagosan félrevezető vagy tendenciózus kijelentések

2.1 2004. június 9-10-i kiadásában a Süddeutsche Zeitung cikket közölt a panaszos OLAF-fal folytatott vitájáról(2). 2004. június 9-én az EUobserver közzétett egy cikket, amelyben összefoglalta a fent említett cikk fő tartalmát. Az OLAF a honlapján közzétett 2004. júniusi sajtószemle során a Süddeutsche Zeitung és az EUobserver által közzétett két cikkre hivatkozott. Miután a panaszos 2004. szeptember 1-jei levelében kifogásolta ezt a szöveget, az OLAF 2004. szeptember 21-i levelében arról tájékoztatta, hogy a szöveget módosították.

Az OLAF 2004. júniusi sajtószemle módosított szövegének vonatkozó része a következőképpen szól:

"1. Az OLAF vizsgálata egy korrupcióval gyanúsított és/vagy folyamatban lévő vizsgálatokkal kapcsolatos bizalmas információkat felfedő uniós tisztviselő esetleges kötelességszegésével kapcsolatban

Júniusban néhány kritikus cikket tettek közzé egy korrupcióval gyanúsított uniós tisztviselő esetleges kötelességszegésével kapcsolatos OLAF-vizsgálatról. Június 2-án például arról számoltak be, hogy a Sternbrüsszeli levelezője „pert indított az Európai Bizottság ellen az elsőfokú bíróságon, amelyben 250 000 euró összegű kártérítést kért, és kérte az ellene indított ügy megsemmisítését” (1. melléklet). (...).

Ugyanez az online szolgáltatás számolt be a Suddeutsche Zeitungban június 9-én megjelent cikkről a következő címmel: „Much too thin – The T. case („Stern”) (Túl vékony – A T.-ügy [„Stern”]): Egy hivatal kudarcának mélysége” (2. melléklet), amely szerint „mielőtt az OLAF egy sajtóközleményében először nyilvánosan megvesztegetésre hivatkoztak”, egy újságíró és az Európai Bizottság volt szóvivője „2002-ben találkozott az OLAF szóvivőjével, és megemlítette, hogy egy kollégájától azt hallotta, hogy a Stern levelezője fizethetett az információért”. A cikk szerint az Európai Bizottság korábbi szóvivője „megerősítette azokat az állításokat, amelyek szerint a Sterntudósítója 8000 márkát vagy eurót fizetett, és forrásként egy szigorú alkalmazottat említ”.

Ami a Suddeutsche-cikket illeti, az EUobserver arról számol be, hogy „az OLAF helyettes szóvivője azt mondta nekik, hogy első látásra nincs ok a felelősségkizáró nyilatkozatra”.

(...)”.

2.2 Az ombudsmanhoz benyújtott panaszában a panaszos azt állította, hogy a fent említett szöveg még mindig félrevezető. A panaszos különösen azt kifogásolta, hogy az OLAF szövege azt a benyomást keltette, hogy vitathatatlan és megerősített tény, hogy a Stern egyik munkatársától kapott információk alapján köztisztviselő fizetésével vádolták. A panaszos szerint azonban a cikk nem ezt mondta. A panaszos azt állította, hogy az OLAF azáltal, hogy a Süddeutsche Zeitung és az EUobserver vonatkozó cikkeit olyan módon idézte, amely eltorzította azok jelentését, és amely tendenciózus volt, nem tanúsított objektív és pártatlan magatartást az Európai Közösségek tisztviselői személyzeti szabályzatának 11. cikkében előírtaknak megfelelően. Azt kérte, hogy az OLAF haladéktalanul vonja vissza vagy javítsa ki félrevezető szövegét.

2.3 Elöljáróban meg kell jegyezni, hogy a jelen ügy nem arra a kérdésre vonatkozik, hogy megalapozottak-e a G. úr által a panaszossal szemben felhozott (vagy esetlegesen felhozott) vádak. A jelen panasz kizárólag arra a kérdésre összpontosít, hogy az OLAF a 2004. júniusi sajtóelemzésében félrevezető információkat szolgáltatott-e két, 2004 júniusában közzétett cikkel kapcsolatban.

2.4 Véleményében az OLAF kifejtette, hogy sajtóelemzésének célja, hogy összefoglalja az OLAF-ról havonta közzétett sajtócikkeket. Az OLAF szerint ezt a sajtóelemzést az említett cikkek teljes változatát tartalmazó mellékletekkel ellátott nyomtatott változatban készítik el, amelyet az OLAF Felügyelő Bizottsága és a Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottságának titkára rendelkezésére bocsátanak, és amelyet az OLAF-on belül köröztetnek. Az OLAF hozzátette, hogy az átláthatóság érdekében az elemzést az OLAF honlapján is elérhetővé teszik a nyilvánosság számára.

2.5 Az ombudsman úgy véli, hogy helyes igazgatási gyakorlat annak biztosítása, hogy az uniós intézmények és szervek által szolgáltatott információk helyesek és nem félrevezetőek legyenek, valamint az esetlegesen felmerülő hibák haladéktalan kijavítása.

2.6 Az ombudsman véleménye szerint az OLAF 2004. júniusi sajtóelemzésének vonatkozó része, amelyet a panaszos által az OLAF-nak tett beszámolókat követően felülvizsgáltak, a következő két nyilatkozatot tartalmazza: (1) A Süddeutsche Zeitungban megjelent cikk szerint egy újságíró és az Európai Bizottság volt szóvivője 2002-ben találkozott az OLAF szóvivőjével, és megemlítette, hogy egy kollégájától azt hallotta, hogy a panaszos kifizethette a megszerzett bizalmas információkat; (2) Ugyanezen cikk szerint a Bizottság korábbi szóvivője "megerősítette azokat az állításokat, hogy a Sterntudósítója 8000 márkát vagy eurót fizetett, és forrásként egy szigorú alkalmazottat említ".

2.7 Az ombudsman úgy véli, hogy e két állítás közül az első alapvetően helyes. Igaz, hogy a Süddeutsche Zeitung cikke azt is megemlíti, hogy az a személy (K.), akit G. úr (az „újságíró és az Európai Bizottság korábbi szóvivője”) végül forrásként megnevezett, tagadta, hogy beszélt volna G. úrral. Az ombudsman azonban úgy véli, hogy ez a tény nem befolyásolja az OLAF sajtóelemzésében tett, fent említett nyilatkozat helyességét. K. nyilatkozata kétségessé teheti annak a nyilatkozatnak az értékét, amelyet G. tett az OLAF sajtószóvivőjének 2002-ben, de nem változtat azon a tényen, hogy ezt a nyilatkozatot tették.

2.8 Ami a fent említett nyilatkozatok közül a másodikat illeti, az OLAF szövege egyértelműen arra utal, hogy G. úr megerősítette (vagy az OLAF szavaival élve újból megerősítette) a panaszossal szembeni vádjait, miután az újság kikérdezte. Az ombudsman azonban megjegyzi, hogy a cikk egyértelműen nem ezt mondta. A Süddeutsche Zeitung által közzétett cikk szerint G., amikor K. nyilatkozatával szembesült, elismerte, hogy a szóban forgó beszélgetés nem volt „valóban konkrét”. E cikk szerint G. azt is elmondta az újságnak, hogy a jelen ügyben nem K.-hoz fordult, hanem inkább azt kérdezte, hogy „még mindig szokásos”-e, hogy a Stern újságírói fizetnek az információért. Egyértelmű tehát, hogy az OLAF sajtóelemzésével ellentétben a Süddeutsche Zeitung cikkéből nem derül ki, hogy G. „megerősítette azokat az állításokat, amelyek szerint a Sterntudósítója 8000 márkát vagy eurót fizetett, és forrásként egy szigorú személyzet tagját említi”(3). Ilyen körülmények között az OLAF sajtóelemzésének vonatkozó részét valóban félrevezetőnek kell tekinteni. Ezt a következtetést nem kérdőjelezi meg az a tény, hogy az OLAF szövegének jelenlegi változata megemlíti a Süddeutsche Zeitungban közzétett cikk címét, amely azt mutatja, hogy szerzője nagyon kritikus volt az OLAF magatartásával szemben. Az ombudsman úgy véli, hogy aligha valószínű, hogy bárki, aki elolvasta a fent említett nyilatkozatok közül a másodikat, azt feltételezné, hogy e cikk címe magát G. urat idézi, aki a cikk szerint azt mondta az újságnak, hogy az OLAF-nak szolgáltatott információk véleménye szerint „túl vékonyak” voltak ahhoz, hogy vizsgálatot indítsanak.

2.9 A 2004. júniusi sajtóelemzési részben a fent említett szakaszt egy bekezdés követi, amelynek szövege a következő: „A Suddeutsche cikket illetően az EUobserver arról számol be, hogy »az OLAF helyettes szóvivője azt mondta nekik, hogy első látásra nincs ok a felelősségkizárásra«.” Meg kell jegyezni, hogy az EUobserver cikke arról számolt be, amit a Süddeutsche Zeitung cikkében írtak, nevezetesen, hogy G. elismerte, hogy nem beszélt „nagyon konkrétan” K. úrral, és csak azt kérdezte, hogy a Stern személyzete általában véve továbbra is alkalmazza-e a tájékoztatásért való fizetés gyakorlatát. Az ombudsman úgy véli, hogy ezen információk kihagyása eltorzítja annak a nyilatkozatnak az értelmét, amely szerint az OLAF helyettes szóvivője nem tartotta szükségesnek, hogy reagáljon a Süddeutsche Zeitung (Süddeutsche Zeitung) cikkében szereplő cikkre. Mivel a két újságban megjelent cikkek releváns tartalmáról nem áll rendelkezésre pontos információ, az OLAF 2004. júniusi sajtóelemzésében szereplő ezen állítást is félrevezetőnek kell tekinteni.

3 Következtetések

A jelen panasszal kapcsolatos vizsgálata alapján az ombudsman arra a következtetésre jut, hogy az OLAF – amint azt a panaszos állította – valóban továbbra is félrevezető információkat szolgáltatott a 2004. júniusi sajtóelemzésében. Ez hivatali visszásságnak minősül.

A fentiekre tekintettel az ombudsman alapokmánya 3. cikkének (6) bekezdésével összhangban az alábbi ajánlástervezetet intézi az OLAF-hoz:

Az ajánlástervezet

Az OLAF-nak felül kell vizsgálnia és helyesbítenie kell a Süddeutsche Zeitung és az EUobserver által közzétett két cikkre vonatkozó információkat, amelyek a 2004. júniusi sajtóelemzési részben találhatók.

Az OLAF és a panaszos tájékoztatást kap erről az ajánlástervezetről. Az ombudsman alapokmánya 3. cikkének (6) bekezdésével összhangban az OLAF 2005. augusztus 31-ig részletes véleményt küld. A részletes vélemény magában foglalhatja az ombudsman határozatának elfogadását és az ajánlástervezet végrehajtása érdekében hozott intézkedések leírását.

Strasbourg, 2005. május 31.

 

P. Nikiforos DIAMANDOUROS

---

(1) Az ombudsman feladatainak ellátására vonatkozó szabályokról és általános feltételekről szóló, 1994. március 9-i 94/262 európai parlamenti határozat (HL 1994. L 113., 15. o.).

(2) E vita hátterét részletesen ismerteti az ombudsman által a 2485/2004/GG ügyben 2005. május 12-én az Európai Parlamenthez intézett különjelentés. A különjelentés elérhető az ombudsman honlapján (http://www.ombudsman.europa.eu).

(3) Tekintettel arra, hogy a fenti eredmény már magából a cikk értelmezéséből következik, nem szükséges figyelembe venni G. úrnak a panaszos által az OLAF véleményére vonatkozó észrevételeivel együtt benyújtott eskü alatt tett nyilatkozatát (amely mindenképpen megerősítené ezt az értelmezést).