(Az európai ombudsman alapokmánya 3. cikkének (6) bekezdésével összhangban készült (1))

A PANASZ

A panaszos, egy dán autókereskedő, több alkalommal írt a Bizottságnak a közösségi jog Dánia általi állítólagos megsértéséről a személygépkocsik adóztatása tekintetében. A Bizottság a panaszos nevében jogsértési panaszt vett nyilvántartásba, amelyet 1997-ben mint megalapozatlant lezárt. 1998-ban a Bizottság az ő neve alatt új jogsértési panaszt vett nyilvántartásba Dánia ellen. A Bizottság és a panaszos azóta gyakran levelezett a közösségi jog dán hatóságok általi állítólagos megsértéséről.

2000 júniusában a panaszos panaszt nyújtott be az európai ombudsmanhoz (hivatkozási szám: 801/2000/PB), amelyben azt kifogásolta, hogy a Bizottság nem tájékoztatta őt a dán hatóságokkal folytatott kommunikációjának eredményéről. A Bizottság kijelentette, hogy a Bíróság előtt folyamatban lévő két ügy kimenetelére vár, és ezért nem tudja a panaszos rendelkezésére bocsátani a Dániával szembeni panaszával kapcsolatos végleges jogi álláspontját. Az Ombudsman elfogadta ezt a magyarázatot, megjegyezve, hogy a Bizottság kötelezettséget vállalt arra, hogy 2001 októberéig határozatot hoz a panaszos jogsértési panaszáról.

A Bizottság azonban nem tett eleget azon kötelezettségvállalásának, hogy 2001 októberéig következtetést von le a panaszos jogsértési panaszáról. A panaszos ezért új panaszt nyújtott be az ombudsmanhoz (1237/2002/(PB)OV hivatkozási szám). Ebben az esetben a Bizottság elismerte, hogy a panaszos által felvetett kérdésekre továbbra is választ kell adni. Összefoglalva ezek a következők voltak:

i. Németországban nyilvántartásba vett, de Dániában rendeltetésszerűen használt járművek határokon átnyúló hosszú távú lízingje. A Bizottság tájékoztatta a panaszost, hogy meg kívánja várni a Bíróság Cura Anlagen ügyben hozott ítéletét (2), mielőtt bármilyen más kezdeményezést tenne a járművek határokon átnyúló hosszú távú lízingjére vonatkozó szabályokkal kapcsolatban. A Bíróság 2002. március 21-én hozta meg ítéletét.

ii. A más uniós országból Dániába importált használt autók dániai adóztatása és az ilyen autók értékének meghatározása. A Bizottság tájékoztatta a panaszost arról a szándékáról, hogy megvárja a Bíróság Gomes Valente ügyben hozott ítéletét (3). Ebben az ügyben 2001. február 22-én született ítélet. Emellett a Bizottság úgy határozott, hogy megvárja az Antti Siilin-ügy kimenetelét is (4). Ebben az ügyben az ítéletet 2002. szeptember 19-én hozták meg. Továbbá 2001. június 1-jén a Bizottság levelet küldött valamennyi tagállamnak, hogy tájékoztassa őket a Bíróság Gomes Valente ügyben hozott ítéletének következményeiről. Válaszában Dánia biztosította a Bizottságot arról, hogy szabályai összhangban vannak a Gomes Valente-ügy kimenetelével. Néhány tagállam azonban még mindig nem válaszolt a Bizottság 2001. június 1-jei levelére.

Az 1237/2002/(PB)OV ügyben az ombudsman megjegyezte, hogy a Bizottság azzal magyarázta kötelezettségvállalásának be nem tartását, hogy a személygépkocsik adóztatásával kapcsolatos problémák tekintetében átfogó megközelítést részesít előnyben, és hogy célja e problémák valamennyi tagállamban egyidejűleg történő megoldása, nevezetesen együttműködés, valamint világos és egyszerű nyelven megfogalmazott közlemény kiadása révén. A Bizottság jelezte továbbá, hogy a szóban forgó ügy egy még nem harmonizált jogterülethez tartozik. Ennek alapján az ombudsman megállapította, hogy „a Bizottság magyarázata arra vonatkozóan, hogy miért nem hozott határozatot 2001 októberéig, annak ellenére, hogy erre kötelezettséget vállalt, nem ésszerűtlen” (1.6. bekezdés). Az ombudsman azonban rámutatott arra, hogy „a panaszosnak lehetősége van arra, hogy a jövőben új panaszt nyújtson be az ombudsmanhoz, ha a Bizottság további késedelmet szenved a jogsértési panaszra vonatkozó határozat meghozatalában” (1.7. bekezdés).

A jelen kifogásról

A jelen ügyben a panaszos azt állította, hogy 2003. október 20-án levelet kapott a Bizottságtól, amelyben nyilvánvalóan arra kérték, hogy nyújtson be további információkat a közösségi jog dán hatóságok általi megsértésével kapcsolatban. A panaszos szerint 2004. február 2-án kelt levelében válaszolt erre a levélre, és példákat szolgáltatott a Bizottságnak az állítólagos jogsértésekre, valamint tájékoztatta a Bizottságot az e hatóságok által követelt adófizetésekről. A panaszos szerint a Bizottság azt válaszolta, hogy a Bíróság előtti ügyben hozott jogerős ítélet előtt nem tesz lépéseket.

A panaszos azt állítja, hogy a Bizottság nem tett eleget azon kötelezettségvállalásának, hogy következtetéseket von le az importált autók dániai adóztatásával kapcsolatos jogsértési panaszáról.

A VIZSGÁLAT

A Bizottság véleménye

A panaszt megküldték a Bizottságnak, amely a következő észrevételeket tette:

Jogi háttér - panaszok kivizsgálása

A panaszok kivizsgálása során a Bizottság betartja a közösségi jog megsértése tekintetében a panaszossal való kapcsolattartásról szóló, az Európai Parlamentnek és az európai ombudsmannak címzett bizottsági közlemény (5) rendelkezéseit. Különösen a következő szabályokat kell figyelembe venni: 3. cikk (a panaszok nyilvántartásba vétele), 8. cikk (a panaszok kivizsgálásának határideje – általános szabály, hogy a határozathozatalra egy éven belül kerül sor, és a panaszost tájékoztatni kell, ha ez a határidő nem tartható be), 9. cikk (a panasz kivizsgálásának eredménye – a Bizottság saját belátása szerint dönt, miközben tájékoztatja a panaszt), 10. cikk (az ügy lezárása – a panaszos előzetes értesítésére vonatkozó szabály), 14. cikk (panasz az európai ombudsmanhoz).

A Bizottság észrevételei

Az ombudsmanhoz benyújtott panasz nem fogalmaz meg sérelmet az Európai Parlamentnek és az európai ombudsmannak címzett, a közösségi jog megsértése tekintetében a panaszossal fenntartott kapcsolatokról szóló közleményben (6) vagy a Bizottság alkalmazottainak a nyilvánossággal fenntartott kapcsolataik során tanúsított helyes hivatali magatartására vonatkozó szabályzatban (7) előírt közigazgatási eljárással kapcsolatban. Éppen ellenkezőleg, a panasz azt kifogásolja, hogy a Bizottság érdemben kezelte a panaszt, vagyis azt, hogy a Bizottság nem határozott arról, hogy kötelezettségszegési eljárást indít-e Dániával szemben a személygépkocsik lízingjére és a Dániába importált használt személygépkocsikra alkalmazandó adózási szabályok tekintetében. A Bizottság nem fogadja el ezt a kritikát.

A határokon átnyúló gépjármű-lízinggel kapcsolatban a Bizottság 2003. október 20-i levelében tájékoztatta a panaszost, hogy a Bíróságnak a Cura Anlagen ügyben hozott 2002. március 21-i ítéletét (8) követően felkérte az összes tagállamot - és nem csak Dániát - annak megerősítésére, hogy jogi konstrukcióik összhangban vannak-e az új ítélkezési gyakorlattal. A levél azt is megállapította, hogy a határokon átnyúló lízinggel kapcsolatos terület „nagyon összetett, és jelenleg nincs harmonizálva. A Bizottság úgy döntött, hogy olyan átfogó megközelítést alkalmaz, amely figyelembe veszi a különböző tagállamok helyzetét. .... A Bizottság ezért azt tervezi, hogy megvárja, amíg megkapja a tagállamok válaszát arra a levélre, amelyet az imént küldtek ki jogszabályaiknak a Cura Anlagen ügyben hozott ítélettel való összeegyeztethetőségéről, mielőtt döntene arról, hogy indít-e kötelezettségszegési eljárást.”

A Bizottság 2003. október 20-i levelének kézhezvételét követően a panaszos 2003. november 10-i levelében felkérte a Bizottságot, hogy haladéktalanul intézkedjen Dánia ellen. A Bizottság 2003. december 12-én ismét válaszolt a panaszosnak, tájékoztatva őt arról, hogy megvárja az összes tagállam válaszát, mielőtt döntene arról, hogy indít-e jogsértési eljárást, és hogy figyelembe veszi a panaszos által benyújtott dokumentumokat Dánia válaszának vizsgálatakor.

A Bizottság még mindig nem kapott választ az összes tagállamtól, annak ellenére, hogy emlékeztetőket küldött. Mindazonáltal emlékeztet arra, hogy továbbra is az átfogó megközelítést részesíti előnyben, és ezzel jogszerűen él mérlegelési jogkörével. Az összes válasz megvizsgálásakor a Bizottság természetesen figyelembe veszi a hozzá beérkezett összes információt, beleértve a panaszos által szolgáltatott információkat is. Miután a Bizottság eldöntötte, hogy indít-e kötelezettségszegési eljárást Dánia ellen, természetesen tájékoztatni fogja a panaszost a döntéséről.

Amint arra a Bizottság az ombudsmanhoz intézett, az 1237/2002/PB sz. panasszal kapcsolatos észrevételeiben rámutatott, a panaszos, aki a jelek szerint több jogvitában is érintett a dán adóhatóságokkal, megfontolhatja, hogy az ügyet dániai bíróság elé terjessze. Ezt követően az ügyet előzetes döntéshozatal céljából a Bíróság elé lehet terjeszteni.

A behozott használt autók adóztatásának kérdését illetően a Bizottság 2001. június 1-jén levelet küldött valamennyi tagállamnak, amelyben tájékoztatta őket a Gomes Valente ügyben hozott ítélet következményeiről. Egyes tagállamok azonban még mindig nem válaszoltak, annak ellenére, hogy a Bizottság számos emlékeztetőt küldött nekik. Következésképpen ezt a konkrét kérdést még nem vizsgálták meg teljes mértékben. Fontos hangsúlyozni, hogy operatív szempontból ezt a kérdést a tagállamokkal összehangolt globális megközelítés részeként kell kezelni. Dánia azonban válaszolt a Bizottság 2001. június 1-jei leveleire, és a dán hatóságok úgy vélték, hogy a dán jogszabályok összhangban vannak a Gomes Valente ügyben hozott ítélettel. A panaszossal folytatott további levelezést követően a Bizottság 2004 februárjában tájékoztatta a panaszost, hogy a járművek adóztatása tekintetében a Bizottság úgy határozott, hogy megvárja a Bíróság Weigel-ügyben hozott ítéletét (9). A Bíróság 2004. április 29-én hozta meg a Weigel-ügyben hozott ítéletét, amelyet a Bizottság illetékes szervezeti egységei megvizsgáltak.

Következtetés

A Bizottság megfelelően válaszolt a panaszos által az ombudsman 1237/2002/(PB)OV panaszra vonatkozó határozatát követően küldött valamennyi levélre. A Bizottság valamennyi válasza részletes megállapításokat tartalmazott az ügy érdemére vonatkozóan. Magától értetődik, hogy a Bizottság személyesen tájékoztatja őt panaszának eredményéről.

A helyes közigazgatási gyakorlat (amint azt a COM/2002/14 közlemény és a Bizottság helyes hivatali magatartásra vonatkozó kódexe is jelzi) megköveteli, hogy a Bizottság, amikor arról dönt, hogy bíróság elé állít-e egy tagállamot a közösségi jog be nem tartása miatt, figyelembe vegye a panaszos által benyújtott valamennyi beadványt, ugyanakkor törekedjen annak biztosítására, hogy az ügy kivizsgálása érdekében tett lépései arányosak legyenek a kívánt célkitűzéssel. A vizsgálat lezárását követően a Bizottság mérlegelési jogkörében dönthet arról, hogy indít-e kötelezettségszegési eljárást. Azzal, hogy a Bizottság úgy döntött, hogy megvárja, amíg valamennyi tagállam választ ad, mielőtt eldönti, hogy indít-e kötelezettségszegési eljárást mindegyikük ellen, és ezáltal átfogó megközelítést fogad el, nemcsak észszerűen jár el, hanem jogszerűen gyakorolja mérlegelési jogkörét is. Jogsértési ügyben ezért a panaszos jogosan várhatja el, hogy a Bizottság az ügy kivizsgálása során figyelembe vegye az általa felhozott valamennyi releváns érvet, és amennyiben az ügy lezárását javasolják, az ennek okait megjelölő levélben előzetesen értesítsék. Nem követelheti azonban, hogy a Bizottság indítson kötelezettségszegési eljárást, és nem követelheti, hogy a Bizottság fogadja el az alkalmazandó közösségi jog általa adott értelmezését. A fent kifejtett érvek és az ombudsmannak az ugyanahhoz a dossziéhoz kapcsolódó panaszokkal kapcsolatban korábban megküldött észrevételek fényében a Bizottság nem érzi úgy, hogy megszegte volna a panaszossal szembeni megfelelő ügyintézésre vonatkozó kötelezettségét.

A panaszos észrevételei

A Bizottság véleményét továbbították a panaszosnak. Észrevételeiben a panaszos fenntartotta panaszát.

A HATÁROZAT

1 A jogsértési panaszra vonatkozó következtetés állítólagos elmulasztása

1.1 1998-ban a panaszos, egy dán autókereskedő panaszt nyújtott be az Európai Bizottsághoz a közösségi jog Dánia általi állítólagos megsértése miatt a személygépkocsik adóztatása tekintetében. A panaszos jogsértési panasza a használt importált személygépkocsik adóztatására vonatkozott, beleértve e személygépkocsik értékelésének kérdését is, valamint a határokon átnyúló hosszú távú lízingre. A panaszos két másik panaszt nyújtott be az ombudsmanhoz: 801/2000/PB és 1237/2002/(PB)OV. A 801/2000/PB ügyben a Bizottság kijelentette, hogy a Bíróság előtt folyamatban lévő két ügy kimenetelére vár, és ezért nem tudja a panaszos rendelkezésére bocsátani a Dániával szembeni panaszával kapcsolatos végleges jogi álláspontját. Az ombudsman elfogadta ezt a magyarázatot, megjegyezve, hogy a Bizottság kötelezettséget vállalt arra, hogy 2001 októberéig határozatot hoz jogsértési panaszáról. A Bizottság azonban nem teljesítette ezt a kötelezettségvállalást. Az 1237/2002/(PB)OV ügyben a Bizottság azzal indokolta kötelezettségvállalásának be nem tartását, hogy a személygépkocsik adóztatásával kapcsolatos problémák tekintetében átfogó megközelítést részesít előnyben, és hogy célja e problémák egyidejű megoldása valamennyi tagállamban, nevezetesen együttműködés, valamint világos és egyszerű nyelven megfogalmazott közlemény kiadása révén. A Bizottság jelezte továbbá, hogy a szóban forgó ügy egy még nem harmonizált jogterülethez tartozik. Az ombudsman megállapította, hogy ezek ésszerű indokok voltak arra, hogy a Bizottság miért nem hozott határozatot 2001 októberéig, és ezért 2003. május 19-én lezárta az e panaszra vonatkozó vizsgálatát. Az ombudsman azonban rámutatott arra, hogy „a panaszosnak lehetősége van arra, hogy a jövőben új panaszt nyújtson be az ombudsmanhoz, ha a Bizottság további késedelmet szenved a jogsértési panaszra vonatkozó határozat meghozatalában” (1.7. bekezdés).

1.2 Az ombudsmanhoz 2004. március 29-én benyújtott panaszában a panaszos azt állította, hogy 2003. október 20-án levelet kapott a Bizottságtól, amelyben a közösségi jog állítólagos megsértésével kapcsolatban további információk benyújtására kérte fel. A panaszos szerint 2004. február 2-án kelt levelében válaszolt erre a levélre, és példákat szolgáltatott a Bizottságnak a dán hatóságok által elkövetett állítólagos jogsértésekre, valamint tájékoztatta a Bizottságot az e hatóságok által követelt adófizetésekről. A panaszos szerint a Bizottság azt válaszolta, hogy a Bíróság előtti ügyben hozott jogerős ítélet előtt nem tesz lépéseket. Az ombudsmanhoz benyújtott panaszában a panaszos azt állította, hogy a Bizottság nem tett eleget azon kötelezettségvállalásának, hogy következtetést von le az importált autók dániai adóztatásával kapcsolatos jogsértési panaszairól.

1.3 A behozott használt autók adóztatását illetően az Európai Bizottság 2004. augusztus 5-i véleményében kijelentette, hogy a Gomes Valente ügyben hozott ítéletet (10) követően 2001. június 1-jén levelet küldött valamennyi tagállamnak, amelyben tájékoztatta őket az ítélet következményeiről. Egyes tagállamok azonban még mindig nem válaszoltak, annak ellenére, hogy a Bizottság számos emlékeztetőt küldött nekik. Következésképpen ezt a konkrét kérdést még nem vizsgálták meg teljes egészében. A Bizottság kijelentette, hogy operatív szempontból ezt a kérdést a tagállamokkal összehangolt globális megközelítés részeként kell kezelni. A Bizottság azonban megjegyezte, hogy Dánia válaszolt 2001. június 1-jei levelére, és hogy a dán hatóságok úgy vélték, hogy a dán jogszabályok összhangban vannak a Gomes Valente ügyben hozott ítélettel. A panaszossal folytatott további levelezést követően a Bizottság 2004 februárjában tájékoztatta a panaszost, hogy a gépjárművek adóztatása tekintetében a Bizottság úgy határozott, hogy megvárja a Bíróság Weigel-ügyben (11) hozott ítéletét. A Bíróság 2004. április 29-én hozta meg a Weigel-ügyben hozott ítéletét, amelyet a Bizottság illetékes szervezeti egységei megvizsgáltak.

1.4 A határokon átnyúló gépjármű-lízinggel kapcsolatban az Európai Bizottság 2003. október 20-i véleményében utalt a panaszoshoz intézett levelére, amelyben arról tájékoztatta, hogy a határokon átnyúló gépjármű-lízinggel kapcsolatos terület "nagyon összetett, és jelenleg nincs harmonizálva. A Bizottság úgy döntött, hogy olyan átfogó megközelítést alkalmaz, amely figyelembe veszi a különböző tagállamok helyzetét. .... A Bizottság ezért azt tervezi, hogy megvárja, amíg megkapja a tagállamok válaszát arra a levélre, amelyet az imént küldtek ki jogszabályaiknak a Cura Anlagen ügyben hozott ítélettel való összeegyeztethetőségéről, mielőtt döntene arról, hogy indít-e kötelezettségszegési eljárást.” A Bizottság véleményében kijelentette, hogy még mindig nem kapott választ az összes tagállamtól, annak ellenére, hogy emlékeztetőket küldött. Mindazonáltal rámutatott arra, hogy továbbra is az átfogó megközelítést részesíti előnyben, és ezzel jogszerűen élt mérlegelési jogkörével. Az összes válasz megvizsgálásakor a Bizottság figyelembe vette a hozzá beérkezett összes információt, beleértve a panaszos által szolgáltatott információkat is. Miután a Bizottság úgy határozott, hogy kötelezettségszegési eljárást indít Dániával szemben, döntéséről tájékoztatja a panaszost.

1.5 Észrevételeiben a panaszos fenntartotta panaszát. 2005. március 4-én a panaszos felhívta az ombudsman szolgálatait, hogy érdeklődjön a panaszával kapcsolatos ombudsmani vizsgálat előrehaladásáról. E telefonbeszélgetés során a panaszos arról tájékoztatta az ombudsman szolgálatait, hogy még mindig nem kapott határozatot az Európai Bizottságtól arra vonatkozóan, hogy milyen lépéseket fog tenni a jogsértési panaszával kapcsolatban.

1.6 Amint azt az ombudsman a polgárok nemzeti hatóságokkal szembeni panaszaival kapcsolatos európai bizottsági közigazgatási eljárások hivatalból indított vizsgálatáról szóló (1997. október 13-án elfogadott) határozatában megjegyezte, az Európai Bizottság észrevételeiből az derült ki, hogy "az Európai Bizottság belső szabályai szerint az ügy intézkedés nélküli lezárásáról vagy a hivatalos kötelezettségszegési eljárás megindításáról szóló határozatot a panasz nyilvántartásba vételétől számított legfeljebb egy éven belül kell meghozni, kivéve a különleges eseteket, amelyek okait meg kell jelölni" (utólagos kiemelés).

A közösségi jog megsértése tekintetében a panaszossal való kapcsolattartásról szóló, az Európai Parlamentnek és az európai ombudsmannak címzett bizottsági közlemény (12) 8. cikke jelenleg a következőképpen rendelkezik:

„Általános szabályként a Bizottság szervezeti egységei kivizsgálják a panaszokat annak érdekében, hogy a panasznak a Főtitkárság általi nyilvántartásba vételétől számított legfeljebb egy éven belül határozat szülessen a hivatalos felszólítás kibocsátásáról vagy az ügy lezárásáról.

E határidő túllépése esetén a Bizottság ügyért felelős szervezeti egysége írásban tájékoztatja a panaszost.”

1.7 Az Ombudsman úgy véli, hogy amikor a Bizottság tájékoztatja a panaszost a határidő túllépéséről, a késedelmet érvényesen meg kell indokolni.

1.8 A jelen ügyben nem tűnik vitatottnak az egyéves határidő túllépése. A kérdés tehát az, hogy a Bizottság megfelelően megindokolta-e a panaszos jogsértési panaszára vonatkozó határozat meghozatalának késedelmét.

1.9 A jelen ügyre vonatkozó véleményében az Európai Bizottság lényegében kijelentette, hogy az összes tagállammal együttműködve átfogó megközelítést alkalmaz. Hivatkozott a 2001. június 1-jén és 2002-ben valamennyi tagállamhoz intézett információkérésekre, és kijelentette, hogy még mindig várja néhány tagállam válaszát. A Bizottság jelezte, hogy nem szándékozik határozatot hozni a panaszos Dánia elleni jogsértési panaszáról anélkül, hogy ne kapta volna meg és elemezte volna az ezekre az információkérésekre adott válaszokat.

1.10 Az 1237/2002/(PB)OV panaszra vonatkozó, 2003. május 19-én elfogadott határozatában az Ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy a Bizottságnak az átfogó megközelítés elfogadására vonatkozó határozata ésszerűen meg tudja magyarázni, hogy miért késett 2001 októberéig a panaszos jogsértési panaszára vonatkozó határozat meghozatala, amelyet korábban a Bizottság határozathozatali szándékának időpontjaként jelölt meg. Meg kell azonban jegyezni, hogy az ombudsman nem állapította meg, hogy a Bizottság ténylegesen tartózkodhatna a panaszos jogsértési panaszáról való határozathozataltól mindaddig, amíg az átfogó megközelítését folytatja. Az ombudsman véleménye szerint nem tűnik összeegyeztethetőnek a jogsértéssel kapcsolatos panaszok Bizottság általi kezelésére alkalmazandó eljárással, hogy nem hoztak határozatot a panaszos jogsértéssel kapcsolatos panaszáról, mivel a Bizottság még nem tudta beszerezni a tagállamoktól 2001-ben és 2002-ben kért információkat. Úgy tűnik, hogy a Bizottságnak jelentős ideje volt arra, hogy megpróbálja megszerezni ezeket az információkat, és nem világos, hogy az ezen információkérésekre adott válaszok hiánya miért akadályozná meg a Bizottságot abban, hogy egyedi jogsértési panaszokról határozzon. E tekintetben az ombudsman rámutat arra, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlatával összhangban a tagállamoknak elő kell segíteniük a Bizottság mint a Szerződés 211. cikkének (13) bekezdése szerinti „a Szerződés őre” feladatának teljesítését. A tagállamok kötelesek jóhiszeműen együttműködni a Bizottság által a Szerződés 226. cikke alapján indított vizsgálatban, és a Bizottság rendelkezésére bocsátani az e célból kért valamennyi információt (14). Ha egy tagállam megtagadja, hogy segítséget nyújtson a Bizottságnak a vizsgálatai során, az a 10. cikk értelmében minden tagállamra háruló azon kötelezettség teljesítésének elmulasztását jelenti, hogy megkönnyítse a Bizottság feladatainak teljesítését (15). Ilyen esetben a Bizottság a Bírósághoz fordulhat. Ilyen esetben a Bizottság a Bírósághoz fordulhat. Ha azonban a Bizottság úgy ítéli meg, hogy az átfogó megközelítése keretében a tagállamoktól való információszerzés nehézségei lehetetlenné teszik számára az egyedi jogsértési panaszok elbírálását, komolyan meg kell vizsgálnia, hogy ezt az átfogó megközelítést nem kell-e újraértékelni.

1.11 A fentiek fényében az ombudsman úgy véli, hogy a Bizottság hivatali visszásságot követett el, és az alábbi ajánlástervezet készült.

2 Következtetések

A fentiekre tekintettel az ombudsman alapokmánya 3. cikkének (6) bekezdésével összhangban az alábbi ajánlástervezetet terjeszti az Európai Bizottság elé:

A Bizottságnak a lehető leghamarabb határozatot kell hoznia a panaszos Dánia elleni jogsértési panaszáról, és határozatáról tájékoztatnia kell a panaszost.

A Bizottság és a panaszos tájékoztatást kap erről az ajánlástervezetről. Az ombudsman alapokmánya 3. cikkének (6) bekezdésével összhangban a Bizottság 2005. június 30-ig részletes véleményt küld.

A részletes vélemény magában foglalhatja az ombudsman határozatának elfogadását és az ajánlástervezet végrehajtása érdekében hozott intézkedések leírását.

Strasbourg, 2005. március 18.

 

P. Nikiforos DIAMANDOUROS

---

(1) Az ombudsman feladatainak ellátására vonatkozó szabályokról és általános feltételekről szóló, 1994. március 9-i 94/262 európai parlamenti határozat (HL 1994. L 113., 15. o.).

(2) A C-451-99. sz. ügy (EBHT 2002., I-3193. o.).

(3) A C-98/393. sz. ügy (EBHT 2001., I-1327. o.).

(4) A C-101/00. sz. ügyben hozott ítélet (EBHT 2001., I-7487. o.).

(5) Hivatalos Lap 2002 C 244., 5. o.

(6) Hivatalos Lap 2002 C 244., 5. o.

(7) HL L 308., 26. o., Melléklet, 32. o.

(8) A C-451-99. sz. ügy (EBHT 2002., I-3193. o.).

(9) A C-387/01. sz. ügyben 2004. április 29-én hozott ítélet.

(10) A C-393/98. sz. ügyben hozott ítélet (EBHT 2001., 1327. o.).

(11) A C-387/01. sz. ügyben 2004. április 29-én hozott ítélet.

(12) Hivatalos Lap 2002 C 244., 5. o.

(13) A Bizottság: biztosítja e szerződés rendelkezéseinek és az intézmények által e szerződés alapján hozott intézkedéseknek az alkalmazását; (....)

(14) A C-192/84. sz., Európai Közösségek Bizottsága kontra Görög Köztársaság ügyben hozott ítélet (EBHT 1985., 3967. o.) 19. pontja.

(15) A C-240/86. sz., Európai Közösségek Bizottsága kontra Görög Köztársaság ügyben hozott ítélet (EBHT 1988., 1835. o.) 28. pontja.