Strasbourg, 2006. május 12.

Tisztelt H. Úr!

2004. március 29-én Ön panaszt nyújtott be az európai ombudsmanhoz az importált gépkocsik adóztatásával kapcsolatban.

2004. május 3-án továbbítottam a panaszt az Európai Bizottság elnökének. A Bizottság 2004. augusztus 5-én küldte meg véleményét. Az észrevételezésre való felkéréssel együtt továbbítottam Önnek, amelyet 2004. október 5-én küldött meg.

2005. március 18-án ajánlástervezetet nyújtottam be a Bizottságnak, és erről ugyanazon a napon tájékoztattam Önt.

2005. július 8-án a Bizottság megküldte az ajánlástervezetemre vonatkozó részletes véleményét. Az észrevételeket tartalmazó meghívóval együtt továbbítottam Önnek, amelyet 2005. szeptember 30-án küldött meg.

Azért írok most, hogy tájékoztassam Önöket az elvégzett vizsgálatok eredményeiről.

A félreértések elkerülése érdekében fontos emlékeztetni arra, hogy az EK-Szerződés felhatalmazza az ombudsmant arra, hogy csak a közösségi intézmények és szervek tevékenysége során vizsgálja meg a hivatali visszásságok lehetséges eseteit. Az ombudsman alapokmánya kifejezetten úgy rendelkezik, hogy semmilyen más hatóság vagy személy intézkedése nem képezheti az ombudsmanhoz benyújtott panasz tárgyát.

Az ombudsman panaszával kapcsolatos vizsgálatai ezért annak vizsgálatára irányultak, hogy történt-e hivatali visszásság a Bizottság tevékenysége során.

A PANASZ

A panaszos, egy dán autókereskedő, több alkalommal írt a Bizottságnak a közösségi jog Dánia általi állítólagos megsértéséről a személygépkocsik adóztatása tekintetében. A Bizottság a panaszos nevében jogsértési panaszt vett nyilvántartásba, amelyet 1997-ben mint megalapozatlant lezárt. 1998-ban a Bizottság az ő neve alatt új jogsértési panaszt vett nyilvántartásba Dánia ellen. A Bizottság és a panaszos azóta gyakran levelezett a közösségi jog dán hatóságok általi állítólagos megsértéséről.

2000 júniusában a panaszos panaszt nyújtott be az ombudsmanhoz (801/2000/PB ügy), amelyben azt kifogásolta, hogy a Bizottság nem tájékoztatta őt a dán hatóságokkal folytatott kommunikációjának eredményéről. A Bizottság kijelentette, hogy a Bíróság előtt folyamatban lévő két ügy kimenetelére vár, és ezért nem tudja a panaszos rendelkezésére bocsátani a Dániával szembeni panaszával kapcsolatos végleges jogi álláspontját. Az ombudsman elfogadta ezt a magyarázatot, és nem talált hivatali visszásságot, megjegyezve, hogy a Bizottság vállalta, hogy 2001 októberéig határozatot hoz a panaszos jogsértési panaszáról.

A Bizottság azonban nem tett eleget azon kötelezettségvállalásának, hogy 2001 októberéig következtetést von le a panaszos jogsértési panaszáról. A panaszos ezért új panaszt nyújtott be az ombudsmanhoz (1237/2002/(PB)OV ügy). Ebben az ügyben a Bizottság elismerte, hogy a panaszos által felvetett kérdésekre továbbra is választ kell adni. Összefoglalva ezek a következők voltak:

i. A Németországban nyilvántartásba vett, de Dániában rendeltetésszerűen használt járművek határokon átnyúló hosszú távú lízingjével kapcsolatos adózás. A Bizottság tájékoztatta a panaszost, hogy meg kívánja várni a Bíróság Cura Anlagen ügyben hozott ítéletét (1), mielőtt bármilyen más kezdeményezést tenne a járművek határokon átnyúló hosszú távú lízingjére vonatkozó szabályokkal kapcsolatban. A Bíróság 2002. március 21-én hozta meg ítéletét.

ii. A más európai uniós országból Dániába importált használt autók megadóztatása és az ilyen autók értékének meghatározása. A Bizottság tájékoztatta a panaszost arról a szándékáról, hogy megvárja a Bíróság Gomes Valente ügyben hozott ítéletét (2). A Bíróság ebben az ügyben 2001. február 22-én hozott ítéletet. Emellett a Bizottság úgy határozott, hogy megvárja a Tulliasiamies és Siilin ügy kimenetelét (3). Az ezen ügyben hozott ítéletet 2002. szeptember 19‐én hozták meg. Továbbá 2001. június 1-jén a Bizottság levelet küldött valamennyi tagállamnak, hogy tájékoztassa őket a Bíróság Gomes Valente ügyben hozott ítéletének következményeiről. Válaszában Dánia biztosította a Bizottságot arról, hogy szabályai összhangban vannak a Gomes Valente-ügy kimenetelével. Néhány tagállam azonban még mindig nem válaszolt a Bizottság 2001. június 1-jei levelére.

Az 1237/2002/(PB)OV ügyben az ombudsman megjegyezte, hogy a Bizottság azzal magyarázta kötelezettségvállalásának be nem tartását, hogy a személygépkocsik adóztatásával kapcsolatos problémák tekintetében átfogó megközelítést részesít előnyben, és hogy célja e problémák valamennyi tagállamban egyidejűleg történő megoldása, nevezetesen együttműködés, valamint világos és egyszerű nyelven megfogalmazott közlemény kiadása révén. A Bizottság jelezte továbbá, hogy a szóban forgó ügy olyan jogterülethez tartozik, amelyet még nem harmonizáltak. Ennek alapján az ombudsman megállapította, hogy „a Bizottság magyarázata arra vonatkozóan, hogy miért nem hozott határozatot 2001 októberéig, annak ellenére, hogy erre kötelezettséget vállalt, nem ésszerűtlen” (1.6. pont). Az ombudsman azonban rámutatott arra, hogy „a panaszosnak lehetősége van arra, hogy a jövőben új panaszt nyújtson be az ombudsmanhoz, ha a Bizottság további késedelmet szenved a jogsértési panaszra vonatkozó határozat meghozatalában” (1.7. pont).

A jelen kifogásról

A jelen ügyben a panaszos azt állította, hogy 2003. október 20-án levelet kapott a Bizottságtól, amelyben nyilvánvalóan arra kérték, hogy nyújtson be további információkat a közösségi jog dán hatóságok általi állítólagos megsértésével kapcsolatban. A panaszos szerint 2004. február 2-án kelt levelében válaszolt erre a felhívásra, és példákat szolgáltatott a Bizottságnak az állítólagos jogsértésekre, valamint tájékoztatta a Bizottságot az említett hatóságok által követelt adófizetésekről. A panaszos szerint a Bizottság azt válaszolta, hogy a Bíróság előtti ügyben hozott jogerős ítélet előtt nem tesz lépéseket.

A panaszos azt állította, hogy a Bizottság nem tett eleget azon kötelezettségvállalásának, hogy következtetést von le az importált személygépkocsik dániai adóztatásával kapcsolatos jogsértési panaszáról.

A VIZSGÁLAT

A Bizottság véleménye

A panaszt megküldték a Bizottságnak, amely összefoglalva a következő észrevételeket tette.

Jogi háttér - panaszok kivizsgálása

A panaszok kivizsgálása során a Bizottság betartja a közösségi jog megsértése tekintetében a panaszossal való kapcsolattartásról szóló, az Európai Parlamentnek és az európai ombudsmannak címzett bizottsági közlemény (4) rendelkezéseit. Különösen a következő szabályokat kell figyelembe venni: 3. cikk (panaszok rögzítése); 8. cikk (a panaszok kivizsgálásának határideje – általános szabály, hogy a határozathozatalra egy éven belül kerül sor, és a panaszost tájékoztatni kell, ha ez a határidő nem tartható); 9. cikk (a panasz kivizsgálásának eredménye – a Bizottság saját belátása szerint dönt, miközben folyamatosan tájékoztatja a panaszt); 10. cikk (az ügy lezárása – a panaszos előzetes értesítésére vonatkozó szabály); 14. cikk (panasz az európai ombudsmanhoz).

A Bizottság észrevételei

Az ombudsmanhoz benyújtott panasz nem tartalmazott sérelmet az Európai Parlamentnek és az európai ombudsmannak címzett, a közösségi jog megsértése miatt a panaszossal fenntartott kapcsolatokról szóló közleményben (5) vagy a Bizottság alkalmazottainak a nyilvánossággal fenntartott kapcsolataik során tanúsított helyes hivatali magatartására vonatkozó szabályzatban (6) meghatározott közigazgatási eljárással kapcsolatban. Éppen ellenkezőleg, a panasz azt kifogásolta, hogy a Bizottság érdemben kezelte a panaszt, vagyis azt, hogy a Bizottság nem határozott arról, hogy kötelezettségszegési eljárást indít-e Dániával szemben a személygépkocsik lízingjére és a Dániába importált használt személygépkocsikra alkalmazandó adózási szabályok tekintetében. Ezt a kritikát nem lehetett elfogadni.

A határokon átnyúló gépjármű-lízinggel kapcsolatos adózási kérdést illetően a Bizottság 2003. október 20-i levelében tájékoztatta a panaszost, hogy a Bíróságnak a Cura Anlagen ügyben 2002. március 21-én hozott ítéletét (7) követően felkérte az összes tagállamot (és nem csak Dániát), hogy erősítsék meg, hogy jogi konstrukcióik összhangban vannak-e az új ítélkezési gyakorlattal. A levél azt is megállapította, hogy a határokon átnyúló lízinggel kapcsolatos terület „nagyon összetett, és jelenleg nincs harmonizálva. A Bizottság úgy döntött, hogy olyan átfogó megközelítést alkalmaz, amely figyelembe veszi a különböző tagállamok helyzetét. [...] A Bizottság ezért azt tervezi, hogy megvárja, amíg megkapja a tagállamok válaszát arra a levélre, amelyet az imént küldtek ki jogszabályaiknak a Cura Anlagen ügyben hozott ítélettel való összeegyeztethetőségéről, mielőtt döntene arról, hogy indít-e kötelezettségszegési eljárást.”

A Bizottság 2003. október 20-i levelének kézhezvételét követően a panaszos 2003. november 10-i levelében felkérte a Bizottságot, hogy haladéktalanul intézkedjen Dánia ellen. A Bizottság 2003. december 12-én ismét válaszolt a panaszosnak, tájékoztatva őt arról, hogy megvárja az összes tagállam válaszát, mielőtt döntene arról, hogy indít-e jogsértési eljárást, és hogy figyelembe veszi a panaszos által benyújtott dokumentumokat Dánia válaszának vizsgálatakor.

A Bizottság még mindig nem kapott választ az összes tagállamtól, annak ellenére, hogy emlékeztetőket küldött. Rámutatott azonban arra, hogy továbbra is az átfogó megközelítést részesíti előnyben, és hogy e megközelítés alkalmazásával jogszerűen élt mérlegelési jogkörével. Az összes válasz vizsgálatát követően a Bizottság figyelembe veszi a hozzá beérkezett összes információt, beleértve a panaszos által szolgáltatott információkat is. Miután a Bizottság eldöntötte, hogy indít-e kötelezettségszegési eljárást Dánia ellen, természetesen tájékoztatni fogja a panaszost a döntéséről.

Amint arra a Bizottság az ombudsmannak az 1237/2002/PB üggyel kapcsolatban tett észrevételeiben rámutatott, a panaszos, aki a jelek szerint több jogvitában is érintett volt a dán adóhatóságokkal, fontolóra vehette, hogy az ügyet a dán bíróságok elé terjessze. Ezt követően az ügyet előzetes döntéshozatal céljából a Bíróság elé lehet terjeszteni.

Az importált használt autók adóztatásának kérdését illetően a Bizottság 2001. június 1-jén levelet küldött valamennyi tagállamnak, amelyben tájékoztatta őket a Gomes Valente ügyben hozott ítélet következményeiről. Egyes tagállamok azonban még mindig nem válaszoltak, annak ellenére, hogy a Bizottság számos emlékeztetőt küldött nekik. Következésképpen ezt a konkrét kérdést még nem vizsgálták meg teljes egészében. Fontos hangsúlyozni, hogy operatív szempontból ezt a kérdést a tagállamokkal összehangolt globális megközelítés részeként kell kezelni. Dánia azonban válaszolt a Bizottság 2001. június 1-jei leveleire, és a dán hatóságok úgy vélték, hogy a dán jogszabályok összhangban vannak a Gomes Valente ügyben hozott ítélettel. A panaszossal folytatott további levelezést követően a Bizottság 2004 februárjában tájékoztatta a panaszost, hogy a gépjárművek adóztatása tekintetében a Bizottság úgy határozott, hogy megvárja a Bíróság Weigel-ügyben hozott ítéletét (8). Az említett ítéletet 2004. április 29-én hozták meg, és azt a Bizottság illetékes szervezeti egységei megvizsgálták.

Következtetés

A Bizottság megfelelően válaszolt a panaszos által az ombudsman 1237/2002/(PB)OV panaszra vonatkozó határozatát követően küldött valamennyi levélre. A Bizottság valamennyi válasza részletes megállapításokat tartalmazott az ügy érdemére vonatkozóan. A Bizottság természetesen személyesen tájékoztatja őt panaszának eredményéről.

A helyes közigazgatási gyakorlat (amint azt a COM/2002/14 közlemény és a Bizottság helyes hivatali magatartásra vonatkozó kódexe is jelzi) megköveteli, hogy a Bizottság annak eldöntésekor, hogy bíróság elé állít-e egy tagállamot a közösségi jog be nem tartása miatt, figyelembe vegye a panaszos által benyújtott valamennyi beadványt, ugyanakkor törekedjen annak biztosítására, hogy az ügy kivizsgálása érdekében tett lépései arányosak legyenek a kívánt célkitűzéssel. A vizsgálat lezárását követően a Bizottság mérlegelési jogkörében dönthet arról, hogy indít-e kötelezettségszegési eljárást. Azzal, hogy a Bizottság úgy döntött, hogy megvárja, amíg valamennyi tagállam választ ad, mielőtt eldönti, hogy indít-e kötelezettségszegési eljárást mindegyikük ellen, és ezáltal átfogó megközelítést alkalmaz, nemcsak racionálisan jár el, hanem mérlegelési jogkörét is jogszerűen gyakorolta. Jogsértési ügyben a panaszos jogosan várhatja el, hogy a Bizottság az ügy kivizsgálása során figyelembe vegye az általa felhozott valamennyi releváns érvet, és amennyiben az ügy lezárását javasolják, erről az indokait tartalmazó levélben előzetesen értesítsék. Nem követelheti azonban, hogy a Bizottság indítson kötelezettségszegési eljárást, és nem követelheti, hogy a Bizottság fogadja el az alkalmazandó közösségi jog általa adott értelmezését. A fent kifejtett érvek és az ombudsmannak az ugyanahhoz a dossziéhoz kapcsolódó panaszokkal kapcsolatban korábban megküldött észrevételek fényében a Bizottság nem érezte úgy, hogy megszegte volna a panaszossal szembeni megfelelő ügyintézésre vonatkozó kötelezettségét.

A panaszos észrevételei

A Bizottság véleményét továbbították a panaszosnak. Észrevételeiben a panaszos fenntartotta panaszát.

AZ OMBUDSMAN AJÁNLÁSTERVEZETE

Az ajánlástervezet

2005. március 18-án az ombudsman a következő ajánlástervezetet intézte a Bizottsághoz:

A Bizottságnak a lehető leghamarabb határozatot kell hoznia a panaszos Dánia elleni jogsértési panaszáról, és határozatáról tájékoztatnia kell a panaszost.

Ez az ajánlástervezet az alábbi megfontolásokon alapult.

1. A panaszos azt állította, hogy a Bizottság nem tett eleget azon kötelezettségvállalásának, hogy következtetést von le az importált személygépkocsik dániai adóztatásával kapcsolatos jogsértési panaszáról.


2. A behozott használt autók adóztatását illetően a Bizottság 2004. augusztus 5-i véleményében kifejtette, hogy a Gomes Valente ügyben hozott ítéletet (9) követően 2001. június 1-jén levelet küldött valamennyi tagállamnak, amelyben tájékoztatta őket az ítélet következményeiről. Egyes tagállamok azonban még mindig nem válaszoltak, annak ellenére, hogy a Bizottság számos emlékeztetőt küldött nekik. Következésképpen ezt a konkrét kérdést még nem vizsgálták meg teljes egészében. A Bizottság kijelentette, hogy operatív szempontból ezt a kérdést a tagállamokkal összehangolt globális megközelítés részeként kell kezelni. A Bizottság azonban megjegyezte, hogy Dánia válaszolt 2001. június 1-jei levelére, és hogy a dán hatóságok úgy vélték, hogy a dán jogszabályok összhangban vannak a Gomes Valente ügyben hozott ítélettel. A panaszossal folytatott további levelezést követően a Bizottság 2004 februárjában tájékoztatta a panaszost, hogy a gépjárművek adóztatása tekintetében a Bizottság úgy határozott, hogy megvárja a Bíróság Weigel-ügyben hozott ítéletét (10). A Bíróság 2004. április 29-én hozta meg a Weigel-ügyben hozott ítéletét, amelyet a Bizottság illetékes szervezeti egységei megvizsgáltak.


3. A határokon átnyúló gépjárműlízinggel kapcsolatban a Bizottság véleményében a panaszoshoz intézett 2003. október 20-i levelére hivatkozott, amelyben arról tájékoztatta a panaszost, hogy a határokon átnyúló gépjárműlízinggel kapcsolatos terület „nagyon összetett, és jelenleg nincs harmonizálva. A Bizottság úgy döntött, hogy olyan átfogó megközelítést alkalmaz, amely figyelembe veszi a különböző tagállamok helyzetét. [...] A Bizottság ezért azt tervezi, hogy megvárja, amíg megkapja a tagállamok válaszát arra a levélre, amelyet az imént küldtek ki jogszabályaiknak a Cura Anlagen ügyben hozott ítélettel való összeegyeztethetőségéről, mielőtt döntene arról, hogy indít-e kötelezettségszegési eljárást.” A Bizottság véleményében kijelentette, hogy még mindig nem kapott választ az összes tagállamtól, annak ellenére, hogy emlékeztetőket küldött. Mindazonáltal rámutatott arra, hogy továbbra is az átfogó megközelítést részesíti előnyben, és ezzel jogszerűen élt mérlegelési jogkörével. Az összes válasz megvizsgálásakor a Bizottság figyelembe vette a hozzá beérkezett összes információt, beleértve a panaszos által szolgáltatott információkat is. Miután a Bizottság úgy határozott, hogy kötelezettségszegési eljárást indít Dániával szemben, döntéséről tájékoztatja a panaszost.


4. A panaszos fenntartotta panaszát.


5. Amint azt az ombudsman a polgárok nemzeti hatóságokkal szembeni panaszaival kapcsolatos bizottsági közigazgatási eljárások saját kezdeményezésű vizsgálatáról szóló, 1997. október 13-án elfogadott határozatában megjegyezte, a Bizottság észrevételeiből az derült ki, hogy „a Bizottság belső szabályai szerint az ügy intézkedés nélküli lezárásáról vagy a hivatalos kötelezettségszegési eljárás megindításáról szóló határozatot a panasz nyilvántartásba vételétől számított legfeljebb egy éven belül kell meghozni, kivéve azokat a különleges eseteket, amelyek okait meg kell jelölni”(utólagos kiemelés).


6. A közösségi jog megsértése tekintetében a panaszossal való kapcsolattartásról szóló, az Európai Parlamentnek és az európai ombudsmannak címzett bizottsági közlemény (11) 8. cikke jelenleg a következőképpen rendelkezik:
   „Általános szabályként a Bizottság szervezeti egységei kivizsgálják a panaszokat annak érdekében, hogy a panasznak a Főtitkárság általi nyilvántartásba vételétől számított legfeljebb egy éven belül határozat szülessen a hivatalos felszólítás kibocsátásáról vagy az ügy lezárásáról.
   E határidő túllépése esetén a Bizottság ügyért felelős szervezeti egysége írásban tájékoztatja a panaszost.”


7. Az ombudsman úgy vélte, hogy amikor a Bizottság tájékoztatja a panaszost a határidő túllépéséről, a késedelmet érvényesen meg kell indokolni.


8. A jelen ügyben nem tűnik vitatottnak az egyéves határidő túllépése. A kérdés tehát az volt, hogy a Bizottság megfelelően megindokolta-e a panaszos jogsértési panaszára vonatkozó határozat meghozatalának késedelmét.


9. A jelen ügyre vonatkozó véleményében a Bizottság lényegében azt állította, hogy az összes tagállammal együttműködve átfogó megközelítést alkalmaz. Hivatkozott a 2001. június 1-jén és 2002-ben valamennyi tagállamhoz intézett információkérésekre, és kijelentette, hogy még mindig várja néhány tagállam válaszát. A Bizottság jelezte, hogy nem szándékozik határozatot hozni a panaszos Dánia elleni jogsértési panaszáról anélkül, hogy megkapta és elemezte volna az ezekre az információkérésekre adott válaszokat.


10. Az ombudsman az 1237/2002/(PB)OV panaszról szóló, 2003. május 19-én elfogadott határozatában arra a következtetésre jutott, hogy a Bizottságnak az átfogó megközelítés elfogadására vonatkozó határozata ésszerűen meg tudja magyarázni, hogy miért késett 2001 októberéig a panaszos jogsértési panaszáról szóló határozat meghozatala, amelyet korábban a Bizottság határozathozatali szándékának időpontjaként jelölt meg. A jelen ügyben azonban az ombudsman rámutatott arra, hogy nem találta úgy, hogy a Bizottság ténylegesen tartózkodhatna a panaszos jogsértési panaszáról való határozathozataltól mindaddig, amíg globális megközelítését folytatja. Az ombudsman véleménye szerint nem tűnik összeegyeztethetőnek a jogsértési panaszok Bizottság általi kezelésére alkalmazandó eljárással, hogy nem hoztak határozatot a panaszos jogsértési panaszáról, mivel a Bizottság nem tudta beszerezni azokat az információkat, amelyeket 2001-ben és 2003-ban kért a tagállamoktól (12). Úgy tűnt, hogy a Bizottságnak jelentős ideje volt arra, hogy megpróbálja megszerezni ezeket az információkat, és nem volt világos, hogy az ezen információkérésekre adott válaszok hiánya miért akadályozná meg a Bizottságot abban, hogy egyedi jogsértési panaszokról határozzon. E tekintetben az ombudsman rámutatott arra, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlatával összhangban a tagállamoknak elő kell segíteniük a Bizottság által a Szerződés 211. cikkének (13) bekezdése értelmében „a Szerződés őreként” betöltött szerep betöltését. A tagállamok kötelesek jóhiszeműen együttműködni a Bizottság által a Szerződés 226. cikke alapján indított vizsgálatban, és a Bizottság rendelkezésére bocsátani az e célból kért valamennyi információt (14). Ha egy tagállam megtagadja, hogy segítséget nyújtson a Bizottságnak a vizsgálatai során, az a 10. cikk értelmében minden tagállamra háruló azon kötelezettség teljesítésének elmulasztását jelenti, hogy megkönnyítse a Bizottság feladatainak teljesítését (15). Ilyen esetben a Bizottság a Bírósághoz fordulhat.
    Ha azonban a Bizottság úgy ítéli meg, hogy az átfogó megközelítése keretében a tagállamoktól való információszerzés nehézségei lehetetlenné teszik számára, hogy egyedi jogsértési kifogásokról határozzon, komolyan meg kell vizsgálnia, hogy ezt az átfogó megközelítést nem kell-e újraértékelni.


11. E megfontolások fényében az ombudsman úgy ítélte meg, hogy a Bizottság hivatali visszásságot követett el, és elkészítette a fent említett ajánlástervezetet.

A Bizottság véleménye

Az ombudsman ajánlástervezetéről szóló részletes véleményében a Bizottság összefoglalva a következő észrevételeket tette.

Az ombudsmanhoz 2004. március 29-én benyújtott panaszát követően a panaszos 2004. június 14-én ismét írt a Bizottságnak a járművek értékelési eljárásának dániai megszervezéséről.

2004. június 27-én a panaszos ismét írt a Bizottságnak, és lényegében új panaszt nyújtott be a használt járművek dániai adóztatásával kapcsolatban.

Az érintett főigazgatóság, az Adóügyi és Vámuniós Főigazgatóság továbbította a 2004. június 14-i levelet a Bel- és Igazságügyi Főigazgatóságnak, hogy az véleményt nyilvánítson a járműértékelési eljárás dániai megszervezéséről. Erről 2004. június 30-i levelében tájékoztatta a panaszost. A Bizottság 2004. július 13-i levelében tájékoztatást kért a panaszostól a 2004. június 27-i levelében megfogalmazott új panasszal kapcsolatban.

2004. július 26-án kelt levelében a panaszos továbbította a kért információkat, kiegészítve egy újabb panasszal, amely szintén a használt járművek dániai adóztatására vonatkozott. A Bizottság 2004. augusztus 4-én válaszolt a fenti levelekre, és tájékoztatta a panaszost, hogy az új panaszt megalapozatlannak tartja.

2004. augusztus 20-án, miután megkapta a Jogérvényesülési és Belügyi Főigazgatóság észrevételeit a panaszos 2004. június 14-i levelével kapcsolatban, a Bizottság válaszolt erre a levélre. A Bizottság tájékoztatta a panaszost, hogy panaszát megalapozatlannak tartja.

Az e kérdésekért felelős bizottsági egység már korábban is arra kényszerült, hogy felhagyjon azzal a célkitűzésével, hogy a Gomes Valente ügyben hozott ítélet nyomon követése tekintetében valamennyi tagállamra kiterjedő átfogó értékelést végezzen, mivel egyes tagállamoktól hatalmas nehézségekbe ütközött a válaszok beszerzése. Ezért elvégezte a regisztrációs adóra vonatkozó dán szabályozásnak az EK-Szerződés 90. cikkével való összeegyeztethetőségének átfogó értékelését. Az értékelést követően 2004. szeptember 13-i keltezésű levelet küldött, amely észrevételeket és kérdéseket tartalmazott a dán hatóságok számára. 2005. január 31-én emlékeztetőt küldtek. A dán hatóságok arról tájékoztatták a Bizottságot, hogy a választ valószínűleg 2005. április végéig küldik meg.

2004. október 7-i levelében a Bizottság tájékoztatta a panaszost, hogy a Gomes Valente ügyben hozott ítélet fényében értékelést végeztek, és hogy a fent említett levelet megküldték a dán hatóságoknak. Arról is tájékoztatta a felperest, hogy véleménye szerint a dán szabályozás nem tartalmaz olyan szabályokat, amelyek arra utalnának, hogy a más tagállamból származó használt gépjármű adóköteles értéke általában meghaladja a Dániában már nyilvántartásba vett hasonló gépjármű értékében fennálló maradványadót, és hogy nem talált bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a dán adóhatóságok rendszeresen helytelen adómegállapításokat végeztek volna.

Az ombudsman jelen ügyre vonatkozó ajánlástervezetének kézhezvételét követően a Bizottság 2005. április 12-én kiegészítő levelet küldött a panaszosnak, amelyben azt javasolta, hogy a panaszos nem értette meg, hogy 2004. október 7-i levele azon a véleményen van, hogy panaszának a használt járművek adóztatására vonatkozó része megalapozatlan. Ebben a 2005. április 12-i levélben a Bizottság a korábbi levelekre és magyarázatokra hivatkozva kifejezetten kijelentette, hogy a panasz e tekintetben megalapozatlan. Rámutatott, hogy a dán hatóságoknak küldött levél olyan kérdésekre és panaszokra vonatkozott, amelyeket a panaszos saját panaszaiban nem vetett fel. Arról is tájékoztatta a felperest, hogy panaszának második (lízinggel kapcsolatos) részét, amelyre a Bizottság még nem válaszolt, úgy kell tekinteni, mint amellyel a Bizottság e kérdésben a Bíróság elé idézte Dániát (16). A Bizottság vállalta, hogy tájékoztatja a panaszost a Bíróságnak az adott ügyben hozott ítéletéről, valamint a Bizottság általi nyomon követésről (17). A panaszost azért nem tájékoztatták korábban a kötelezettségszegési eljárásról, mert az intézkedést az Adóügyi és Vámuniós Főigazgatóságtól eltérő főigazgatóság hozta meg. A Bizottság elismerte, hogy sajnálatos, hogy a jelentős személyzeti fluktuációt követően az üggyel foglalkozó tisztviselőket az elmúlt években nem tájékoztatták a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás fennállásáról.

2005. május 10-én kelt levelében a panaszos annak a kérdésnek az újraértékelését kérte, hogy a dán hatóságok rendszeresen helytelenül értékelik-e az importált használt autókat. A Bizottság elfogadta a panaszos kérelmét, és újra megvizsgálta a panaszos által benyújtott valamennyi dokumentumot. A Bizottság 2005. június 15-én kelt levelében válaszolt, amelyben megerősítette korábbi következtetését, és részletesen kifejtette, hogy miért nem rendelkezik olyan bizonyítékkal a Bíróság előtt, amely bizonyítaná, hogy a dán hatóságok rendszeresen helytelen értékeléseket végeztek az importált használt autók értékelése során.

A panaszos észrevételei

2005. október 3-án az Ombudsman megkapta a panaszos észrevételeit a Bizottság részletes véleményével kapcsolatban.

A panaszos „vitatta [a Bizottság] azon állítását, hogy alapos vizsgálatot folytatott volna a szóban forgó ügyekben, és értékelte volna a eléjük terjesztett bizonyítékok kis számát”. Számos esetből hármat mutatott be, hogy alátámassza állításunkat:

1. Dániában az értékbecslést azzal a feltétellel végzik el, hogy az autót helyreállítják és eladásra kész állapotba hozzák. [Dánia] ezt a tényt saját kiadványaiban közli. A Bizottság több alkalommal kijelentette, hogy tudatában van ennek a ténynek. Az Európai Bíróság C-47/88. és C-393/98. sz. ítélete kimondja, hogy az értékelést attól függően kell elvégezni, hogy a gépjármű a határon belép-e az országba. Magától értetődik, hogy a helyreállítás adóztatása nem vonatkozik a belföldi járművekre.

2. [A panaszos] 1999 és 2003 között több mint 500 használt VW Lupo 3L gépkocsit importált és értékesített a [D]anes részére. Bár minden autó Németországból származó használt autó volt, egyetlen autót sem értékeltek egy ugyanolyan konfigurációjú új autó áránál alacsonyabb értéken Dániában.

3. Ellentétben azzal, amit [Dánia] állít, hogy az értékelési idő néhány hét, bőséges bizonyítékot nyújtottunk be a Bizottságnak arra vonatkozóan, hogy az általában körülbelül egy évig tart, ami gyakorlatilag lehetetlenné teszi a jármű értékesítését, mivel addig nem ismerjük a teljes adóösszeget. A Bizottság 1998. november 4-i 88/C 281/08 számú üzenetében megállapítja, hogy a személygépkocsik ellenőrzésére, értékelésére és nyilvántartásba vételére vonatkozó „észszerű határidő” 3 hét. Az értékelés önmagában gyakran 6 hónaptól 1 évig vagy annál hosszabb ideig tart - ami teljesen elfogadhatatlan, és hatalmas akadálya az importunknak.

A panaszos hozzátette, hogy „őszintén nem hiszem, hogy a Bizottság – e tények ismeretében – fenntarthatná, hogy „a más tagállamból származó használt járművekre kivetett regisztrációs adó általában nem haladja meg szisztematikusan a Dániában már nyilvántartásba vett hasonló jármű értékében fennmaradó adót”.

A HATÁROZAT

1 A jogsértési panaszra vonatkozó következtetés állítólagos elmulasztása

1.1 1998-ban a panaszos, egy dán autókereskedő panaszt nyújtott be az Európai Bizottsághoz a közösségi jog Dánia általi állítólagos megsértése miatt. A panaszos jogsértési panasza a használt importált személygépkocsik adóztatására és a határokon átnyúló hosszú távú lízingre vonatkozott. A panaszos két másik panaszt nyújtott be az ombudsmanhoz: 801/2000/PB és 1237/2002/(PB)OV ügy. A 801/2000/PB ügyben a Bizottság kijelentette, hogy a Bíróság előtt folyamatban lévő két ügy kimenetelére vár, és ezért nem tudja a panaszos rendelkezésére bocsátani a Dániával szembeni panaszával kapcsolatos végleges jogi álláspontját. Az ombudsman elfogadta ezt a magyarázatot, megjegyezve, hogy a Bizottság vállalta, hogy 2001 októberéig határozatot hoz jogsértési panaszáról. A Bizottság azonban nem teljesítette ezt a kötelezettségvállalást. Az 1237/2002/(PB)OV ügyben a Bizottság azzal indokolta kötelezettségvállalásának be nem tartását, hogy a személygépkocsik adóztatásával kapcsolatos problémák tekintetében átfogó megközelítést részesít előnyben, és hogy célja e problémák egyidejű megoldása valamennyi tagállamban, nevezetesen együttműködés, valamint világos és egyszerű nyelven megfogalmazott közlemény kiadása révén. A Bizottság jelezte továbbá, hogy a szóban forgó ügy olyan jogterülethez tartozik, amelyet még nem harmonizáltak. Az ombudsman megállapította, hogy ezek ésszerű indokok voltak arra, hogy a Bizottság miért nem hozott határozatot 2001 októberéig, és ezért 2003. május 19-én lezárta az e panaszra vonatkozó vizsgálatát. Az ombudsman azonban rámutatott arra, hogy „a panaszosnak lehetősége van arra, hogy a jövőben új panaszt nyújtson be az ombudsmanhoz, ha a Bizottság további késedelmet szenved a jogsértési panaszra vonatkozó határozat meghozatalában” (1.7. pont).

1.2 Az ombudsmanhoz 2004. március 29-én benyújtott panaszában a panaszos azt állította, hogy 2003. október 20-án levelet kapott a Bizottságtól, amelyben a közösségi jog állítólagos megsértésével kapcsolatban további információk benyújtására kérte fel. A panaszos szerint 2004. február 2-án kelt levelében válaszolt erre a felhívásra, és példákat szolgáltatott a Bizottságnak a dán hatóságok által elkövetett állítólagos jogsértésekre, valamint tájékoztatta a Bizottságot az e hatóságok által követelt adófizetésekről. A panaszos szerint a Bizottság azt válaszolta, hogy a Bíróság előtti ügyben hozott jogerős ítélet előtt nem tesz lépéseket. Az ombudsmanhoz benyújtott panaszában a panaszos azt állította, hogy a Bizottság nem tett eleget azon kötelezettségvállalásának, hogy következtetést von le az importált autók dániai adóztatásával kapcsolatos jogsértési panaszairól.

1.3 A behozott használt autók adóztatását illetően az Európai Bizottság 2004. augusztus 5-i véleményében kifejtette, hogy a Gomes Valente ügyben hozott ítéletet (18) követően 2001. június 1-jén levelet küldött valamennyi tagállamnak, amelyben tájékoztatta őket az ítélet következményeiről. Egyes tagállamok azonban még mindig nem válaszoltak, annak ellenére, hogy a Bizottság számos emlékeztetőt küldött nekik. Következésképpen ezt a konkrét kérdést még nem vizsgálták meg teljes egészében. A Bizottság kijelentette, hogy operatív szempontból ezt a kérdést a tagállamokkal összehangolt globális megközelítés részeként kell kezelni. A Bizottság azonban megjegyezte, hogy Dánia válaszolt 2001. június 1-jei levelére, és hogy a dán hatóságok úgy vélték, hogy a dán jogszabályok összhangban vannak a Gomes Valente ügyben hozott ítélettel. A panaszossal folytatott további levelezést követően a Bizottság 2004 februárjában tájékoztatta a panaszost, hogy a járművek adóztatása tekintetében úgy határozott, hogy megvárja a Bíróság Weigel-ügyben hozott ítéletét (19). Az ebben az ügyben hozott ítéletet 2004. április 29-én hozták meg, és azt a Bizottság illetékes szervezeti egységei megvizsgálták.

1.4 A határokon átnyúló gépjármű-lízinggel kapcsolatos adózást illetően az Európai Bizottság 2003. október 20-i véleményében utalt a panaszoshoz intézett levelére, amelyben arról tájékoztatta, hogy a határokon átnyúló gépjármű-lízinggel kapcsolatos terület "nagyon összetett, és jelenleg nincs harmonizálva. A Bizottság úgy döntött, hogy olyan átfogó megközelítést alkalmaz, amely figyelembe veszi a különböző tagállamok helyzetét. [...] A Bizottság ezért azt tervezi, hogy megvárja, amíg megkapja a tagállamok válaszát arra a levélre, amelyet az imént küldtek ki jogszabályaiknak a Cura Anlagen ügyben hozott ítélettel való összeegyeztethetőségéről, mielőtt döntene arról, hogy indít-e kötelezettségszegési eljárást.” A Bizottság véleményében kijelentette, hogy még mindig nem kapott választ az összes tagállamtól, annak ellenére, hogy emlékeztetőket küldött. Mindazonáltal rámutatott arra, hogy továbbra is az átfogó megközelítést részesíti előnyben, és ezzel jogszerűen élt mérlegelési jogkörével. Az összes válasz megvizsgálásakor a Bizottság figyelembe vette a hozzá beérkezett összes információt, beleértve a panaszos által szolgáltatott információkat is. Miután a Bizottság úgy határozott, hogy kötelezettségszegési eljárást indít Dániával szemben, döntéséről tájékoztatja a panaszost.

1.5 Észrevételeiben a panaszos fenntartotta panaszát.

1.6 2005. március 18-án az ombudsman ajánlástervezetet készített, amelyben azt ajánlotta, hogy az Európai Bizottság a lehető legrövidebb időn belül hozzon határozatot a Dániával szembeni jogsértési panaszról, és határozatáról tájékoztassa a panaszost.

1.7 Az ombudsman ajánlástervezetéről szóló részletes véleményében az Európai Bizottság megjegyezte, hogy az egyes tagállamok válaszainak beszerzése során tapasztalt hatalmas nehézségek miatt kénytelen volt feladni azt a célkitűzését, hogy a Gomes Valente-ügyben hozott ítélet nyomon követése tekintetében minden tagállamra kiterjedő átfogó értékelést végezzen. Ezért elvégezte a regisztrációs adóra vonatkozó dán szabályozásnak az EK-Szerződés 90. cikkével való összeegyeztethetőségének átfogó értékelését. Ezen értékelést követően 2004. szeptember 13-án kelt, észrevételeket és kérdéseket tartalmazó levelet küldött a dán hatóságoknak. 2005. január 31-én emlékeztetőt küldtek. A dán hatóságok arról tájékoztatták a Bizottságot, hogy a választ valószínűleg 2005. április végéig küldik meg. 2004. október 7-i levelében a Bizottság tájékoztatta a panaszost, hogy a Gomes Valente ügyben hozott ítélet fényében értékelést végeztek, és hogy a fent említett levelet megküldték a dán hatóságoknak. Arról is tájékoztatta a felperest, hogy véleménye szerint a dán szabályozás nem tartalmaz olyan szabályokat, amelyek arra utalnának, hogy a más tagállamból származó használt gépjármű adóköteles értéke általában meghaladja a Dániában már nyilvántartásba vett hasonló gépjármű értékében fennálló maradványadót, és hogy nem talált bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a dán adóhatóságok rendszeresen helytelenül állapították volna meg a használt gépjárműveket. Az ombudsman jelen ügyre vonatkozó ajánlástervezetének kézhezvételét követően a Bizottság 2005. április 12-én kiegészítő levelet küldött a panaszosnak. Ebben a levélben a Bizottság a korábbi levelekre és magyarázatokra hivatkozva kifejezetten kijelentette, hogy az importált használt autókra vonatkozó panasz megalapozatlan. Arról is tájékoztatta a felperest, hogy panaszának másik elemét (lízingadó), amelyre a Bizottság még nem válaszolt, úgy kell tekinteni, mint amellyel a Bizottság foglalkozott, miután Dániát e kérdésben a Bíróság elé idézte (20). A Bizottság vállalta, hogy tájékoztatja a panaszost a Bíróságnak az ügyben hozott ítéletéről és a Bizottság által tett további lépésekről. A panaszost azért nem tájékoztatták korábban a kötelezettségszegési eljárásról, mert az intézkedést az Adóügyi és Vámuniós Főigazgatóságtól eltérő főigazgatóság hozta meg. A Bizottság elismerte, hogy sajnálatos, hogy a jelentős személyzeti fluktuációt követően az üggyel foglalkozó tisztviselőket az elmúlt években nem tájékoztatták a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás fennállásáról. 2005. május 10-én kelt levelében a panaszos annak a kérdésnek az újraértékelését kérte, hogy a dán hatóságok rendszeresen helytelenül értékelték-e az importált használt autókat. A Bizottság elfogadta a panaszos kérelmét, és újra megvizsgálta a panaszos által benyújtott valamennyi dokumentumot. A Bizottság 2005. június 15-én kelt levelében válaszolt, amelyben megerősítette korábbi következtetését, és részletesen kifejtette, hogy miért nem rendelkezik olyan bizonyítékkal a Bíróság előtt, amely bizonyítaná, hogy a dán hatóságok rendszeresen helytelenül értékelik az importált használt gépjárműveket.

1.8 Az Európai Bizottságnak az ombudsman ajánlástervezetére vonatkozó részletes véleményéből kitűnik, hogy az ombudsman határozatokat fogadott el a személygépkocsik lízingjével kapcsolatos adózás, valamint a használt személygépkocsik behozatalának kérdésében, és határozatairól tájékoztatta a panaszost. Az ombudsman ezért megállapítja, hogy a Bizottság elfogadta az ajánlástervezetet.

1.9 A Bizottság ajánlástervezetre vonatkozó részletes véleményével kapcsolatos észrevételeiben a panaszos a következő három pontot tette:

1. „Dániában az értékbecslést azzal a feltétellel végzik el, hogy az autót helyreállítják és értékesítésre kész állapotba hozzák. [Dánia] ezt a tényt saját kiadványaiban közli. A Bizottság több alkalommal kijelentette, hogy tudatában van ennek a ténynek. Az Európai Bíróság C-47/88. és C-393/98. sz. ítélete kimondja, hogy az értékelést attól függően kell elvégezni, hogy a gépjármű a határon belép-e az országba. Magától értetődik, hogy a helyreállítás adóztatása nem vonatkozik a belföldi járművekre.
2. [A panaszos] 1999 és 2003 között több mint 500 használt VW Lupo 3L gépkocsit importált és értékesített a [D]anes részére. Bár minden autó Németországból származó használt autó volt, egyetlen autót sem értékeltek egy ugyanolyan konfigurációjú új autó áránál alacsonyabb értéken Dániában.
3. Ellentétben azzal, amit [Dánia] állít, hogy az értékelési idő néhány hét, bőséges bizonyítékot nyújtottunk be a Bizottságnak arra vonatkozóan, hogy az általában körülbelül egy évig tart, ami gyakorlatilag lehetetlenné teszi a jármű értékesítését, mivel addig nem ismerjük a teljes adóösszeget. A Bizottság 1998. november 4-i 88/C 281/08 számú üzenetében megállapítja, hogy a személygépkocsik ellenőrzésére, értékelésére és nyilvántartásba vételére vonatkozó „észszerű határidő” 3 hét. Az értékelés önmagában gyakran 6 hónaptól 1 évig vagy annál hosszabb ideig tart - ami teljesen elfogadhatatlan, és hatalmas akadálya az importunknak.

A panaszos arra a következtetésre jutott, hogy „őszintén nem hiszem, hogy a Bizottság – e tények ismeretében – fenntarthatná, hogy „a más tagállamból származó használt járművekre kivetett regisztrációs adó általában nem haladja meg szisztematikusan a Dániában már nyilvántartásba vett hasonló jármű értékében fennmaradó adót”.

1.10 Az Ombudsman felhívja a figyelmet arra, hogy a jelen vizsgálat során vizsgált állítás az volt, hogy a Bizottság nem tett eleget azon kötelezettségvállalásának, hogy következtetéseket von le a panaszosnak az importált gépkocsik dániai adóztatásával kapcsolatos jogsértési panaszáról. Erre az állításra hivatkozott az ombudsman levele, amelyben a panaszost tájékoztatták a vizsgálat megindításáról. Az állítást az ajánlástervezet és az ajánlás Bizottság általi elfogadása révén kezelték (vö. fent). A panaszos által utolsó észrevételeiben tett, fent idézett három pont a Bizottság jogsértési panaszának egyik aspektusára vonatkozó következtetésének érdemére vonatkozik. Ezek nem tartoznak a jelen vizsgálat hatálya alá, amint azt fentebb leírtuk. A jelenlegi vizsgálat előrehaladott állapotára tekintettel az ombudsman nem tartja helyénvalónak a panaszos fenti három pontjának vizsgálatát. A panaszos azonban fontolóra veheti, hogy e tekintetben új panaszt nyújt be az ombudsmanhoz, miután felkérte a Bizottságot, hogy kifejezetten foglalkozzon ezekkel a pontokkal (21).

2 Következtetések

A fentiekre tekintettel az ombudsman úgy véli, hogy a Bizottság elfogadta ajánlástervezetét, és a végrehajtására hozott intézkedések kielégítőek.

Az ombudsman ezért lezárja az ügyet.

Erről a határozatról a Bizottság elnökét is tájékoztatni fogják.

Tisztelettel:

 

P. Nikiforos DIAMANDOUROS

---

(1) A C-451/99. sz. Cura Anlagen ügyben hozott ítélet (EBHT 2002., I-3193. o.).

(2) A C-393/98. sz. Gomes Valente ügyben hozott ítélet (EBHT 2001., I-1327. o.).

(3) A C-101/00. sz., Tulliasiamies és Siilin ügyben hozott ítélet (EBHT 2001., I-7487. o.).

(4) HL 2002. C 244., 5. o.

(5) HL 2002. C 244., 5. o.

(6) HL 2000. L 308., 26. o., melléklet, 32. o.

(7) A C-451/99. sz. Cura Anlagen ügyben hozott ítélet (EBHT 2002., I-3193. o.).

(8) A C-387/01. sz. Weigel-ügy (EBHT 2004., I-4981. o.).

(9) A C-393/98. sz. Gomes Valente ügyben hozott ítélet (EBHT 2001., I-1327. o.).

(10) A C-387/01. sz. Weigel-ügyben hozott ítélet (EBHT 2004., I-4981. o.).

(11) HL 2002. C 244., 5. o.

(12) Az ajánlástervezetre vonatkozó véleményében a Bizottság megjegyezte, hogy a helyes időpont 2003 (szeptember), nem pedig 2002 volt, amint az az ajánlástervezetben szerepel.

(13) „[...] a Bizottság: biztosítja e szerződés rendelkezéseinek és az intézmények által e szerződés alapján hozott intézkedéseknek az alkalmazását.”

(14) A C-192/84. sz., Bizottság kontra Görögország ügyben hozott ítélet (EBHT 1985., 3967. o.) 19. pontja.

(15) A C-240/86. sz., Bizottság kontra Görögország ügyben hozott ítélet (EBHT 1988., 1835. o.) 28. pontja.

(16) A C-464/02. sz., Bizottság kontra Dánia ügyben 2005. szeptember 15-én hozott ítélet, még nem tették közzé.

(17) A fent hivatkozott C-464/02. sz., Bizottság kontra Dánia ügyben hozott ítéletében a Bíróság a Bizottság véleményét követően a következőket állapította meg Dániával szemben:

„amennyiben

– jogszabályai és közigazgatási gyakorlata nem teszi lehetővé a Dániában lakóhellyel rendelkező és egy másik tagállamban főfoglalkozásként nem foglalkoztatott munkavállalók számára, hogy üzleti vagy magáncélra használjanak olyan cégautót, amelyet abban a másik tagállamban vettek nyilvántartásba, ahol munkáltatójuk vállalkozása letelepedett, és

– jogszabályai és közigazgatási gyakorlata csak azzal a feltétellel teszi lehetővé a Dániában lakóhellyel rendelkező és egy másik tagállamban foglalkoztatott munkavállalók számára, hogy üzleti vagy üzleti és magáncélra használják a munkáltatójuk létesítő okirat szerinti székhelye vagy székhelye szerinti másik tagállamban nyilvántartásba vett céges gépjárművet, mivel a gépjárművet nem alapvetően Dániában történő állandó használatra szánják, és ténylegesen nem is így használják, hogy az e munkáltatónál történő foglalkoztatás a főtevékenységük, és hogy e célból adót fizetnek,

nem teljesítette az EK 39. cikkből eredő kötelezettségeit.”

(18) A C-393/98. sz. Gomes Valente ügyben hozott ítélet (EBHT 2001., I-1327. o.).

(19) A C-387/01. sz. Weigel-ügyben hozott ítélet (EBHT 2004., I-4981. o.).

(20) A C-464/02. sz., Bizottság kontra Dánia ügyben 2005. szeptember 15-én hozott ítélet, még nem tették közzé; lásd a fenti 17. megjegyzést).

(21) Az ombudsman alapokmánya 2. cikkének (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy "[a] panaszt attól a naptól számított két éven belül kell benyújtani, amelyen az annak alapjául szolgáló tények a panaszt benyújtó személy tudomására jutottak, és azt meg kell előznie az érintett intézményekkel és szervekkel szembeni megfelelő közigazgatási eljárásoknak."