(Az európai ombudsman alapokmánya 3. cikkének (6) bekezdésével összhangban készült (1))

A PANASZ

A Willy Kutschera LKW-Vermietung osztrák tehergépkocsi-kölcsönző cég jogi képviselője által benyújtott panasz arra vonatkozik, hogy az Európai Bizottság hogyan kezelte Kutschera úr (a továbbiakban: K. úr), e vállalat tulajdonosa által 1996. január 30-án benyújtott panaszt.

1995-ben a Willy Kutschera LKW-Vermietung 99 tehergépkocsi megvásárlására vonatkozó megállapodást kötött Bellotto úrral (a továbbiakban: B. úr), egy olasz tehergépkocsi-kereskedővel. K. a kérelemnek megfelelően a teljes ár 10%-ának megfelelő bankgaranciát nyújtott B. részére. 1995. május 12‐én azonban B. arról tájékoztatta K.‐t, hogy nem szállíthatja a megállapodás szerinti 99 tehergépkocsit, mivel a MAN Veicoli Industriali s.p.a. (MAN V.I.), a MAN Nutzfahrzeuge AG (MAN) leányvállalata és az MAN tehergépkocsik olaszországi importőre megtagadta azok szállítását. B. szerint az elutasítás azon a tényen alapult, hogy a tehergépkocsik egy osztrák ügyfél számára készültek, akinek a székhelye a MAN V.I. olaszországi szerződéses övezetén kívül volt.

K. véleménye szerint az elutasítás valódi oka az volt, hogy a megállapodás megkötésének időpontjában a tehergépjárművek ára az olasz líra leértékelődése miatt Olaszországban 25-30%-kal alacsonyabb volt, mint Ausztriában.

1996. január 30‐án ezért panaszt nyújtott be az Európai Bizottsághoz. K. arra kérte a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, hogy a MAN V.I. magatartása megsértette-e az EK-Szerződés 81. és 82. cikkében (korábban 85. és 86. cikk) meghatározott versenyjogi elveket. A panaszt COMP/35.907/F-2 számon vették nyilvántartásba. A Bizottsághoz benyújtott panasz és az ombudsmanhoz 2002. november 15‐én benyújtott panasz között eltelt közel hét év során intenzív levélváltásra került sor K. és a Bizottság között. 1998 júliusa és 2001 márciusa között K. több levélben kérte az intézményt, hogy hozzon végleges határozatot az ügyében. A Bizottság a panaszos valamennyi levelére válaszolt. Úgy tűnt azonban, hogy az intézmény még mindig nem hozott végleges határozatot az ügyben, és 2001 márciusa óta nem tájékoztatta a panaszost ügyének helyzetéről.

Az ombudsmanhoz benyújtott panaszában a panaszos azt állította, hogy a Bizottság indokolatlan késedelmet és gondatlanságot követett el a K. úr által benyújtott ügy kezelése során, és azt kérte, hogy hozzanak végleges határozatot.

A VIZSGÁLAT

A Bizottság véleménye

Véleményében a Bizottság először is hangsúlyozta, hogy a gépjárműágazatban a versenyszabályok alkalmazásának egyik fő célja annak biztosítása, hogy a gyártó és/vagy importőre ne korlátozza a végső fogyasztók azon szabadságát, hogy új gépjárműveket szerezzenek be attól a hivatalos kereskedőtől, akit a közös piacon belül választanak, és aki hajlandó eladni azokat. Szelektív forgalmazási rendszerben a szállító csak arra jogosult, hogy megtiltsa az új járművek olyan viszonteladók részére történő értékesítését, akik nem részei a forgalmazási rendszernek. Ezért a Bizottság által a gépjárműágazatban elfogadott csoportmentességi rendeletek (2) egyik fő témája az volt, hogy a gépjármű-kereskedők bármely uniós polgárnak értékesíthetnek gépjárműveket. Az 1475/95/EK rendelet és az 1400/2002/EK rendelet meghatározza a szelektív forgalmazási rendszerben részt vevő kereskedők arra vonatkozó jogait, hogy új járműveket értékesítsenek a végfelhasználóknak (amely magában foglalja a lízing- és tehergépjármű-kölcsönző vállalatokat is), de azt is, hogy a független viszonteladóknak történő értékesítést meg lehet tiltani.

Ami a panaszok kezelését illeti, a panasz benyújtásakor a Bizottság általános kötelezettsége, hogy gondosan megvizsgálja a panaszos által tudomására hozott ténybeli és jogi elemeket (3). A panaszos esetében a Bizottság lépéseket tett annak értékelésére, hogy elegendő mértékű közösségi érdek állt-e fenn ahhoz, hogy az ügyet prioritásként kezeljék.

A panaszos ügyét illetően a Bizottság a következő megállapításokat tette:

1996. január 30-án panasz érkezett K. úrtól. A panasz az MAN V.I. társaság magatartására vonatkozott, amely az MAN leányvállalata és az MAN tehergépkocsik olasz területre történő importőre. A panaszos úgy vélte, hogy az MAN V.I. megakadályozta 99 tehergépkocsi értékesítését, mivel azokat Olaszországból Ausztriába exportálták.

1996. február 14‐én a Bizottság továbbította a panasz egy példányát a MAN‐nek, hogy kikérje véleményét az állítólagos versenykorlátozásokról. 1996. március 15‐i levelében a MAN kifejtette a Bizottságnak, hogy K. és B. között nem került sor szerződés aláírására, és ezért nem áll fenn szállítási kötelezettség. Ezenkívül a MAN előadta, hogy K. nem lízingtársaságként, hanem független viszonteladóként járt el. Ilyen körülmények között a 123/85/EGK rendelet 3. cikke (10) bekezdésének a) pontja és az 1475/95/EGK rendelet 3. cikke (10) bekezdésének a) pontja alapján a termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás megtagadható.

A MAN válaszát ezt követően továbbították K.‐nak, aki 1996. június 3‐án továbbította észrevételeit. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy további információkra van szükség, és 1996. szeptember 10‐én felkérte K.‐t, hogy tisztázza tevékenységének jellegét. 1996. novemberi válaszában K. kifejtette, hogy tevékenységének célja tehergépjárművek bérbeadása volt. 1996. december 17-én hivatalos információkérést intéztek a MAN-hez, hogy tájékozódjon piaci helyzetéről, és beszerezze az olasz importőrével és az olasz forgalmazási hálózattal kötött szerződés egy példányát. A vállalat 1997. január 30-án válaszolt.

Az 1998 őszén beszerzett további információk alapján a Versenypolitikai Főigazgatóság (DG COMP) arra a következtetésre jutott, hogy továbbra is kétségek állnak fenn K. mint a bérelhető tehergépjárművek végfelhasználója helyzetének minőségét illetően.

K.-val intenzív levélváltásra került sor. 1998. július 10-i első levelében a Bizottság végleges határozatát sürgette az ügyben, mivel ez elengedhetetlen volt az olasz bíróság előtti polgári eljáráshoz. Mindezen alkalmakkor a Bizottság azt válaszolta, hogy az ügy további értékelése a személygépkocsi-ágazatban a versenyszabályok alkalmazásáért felelős egység más prioritásaitól függ, és hogy semmi esetre sem áll szándékában befolyásolni az olasz bíróság előtt folyamatban lévő eljárásokat.

A panaszos 1999. március 3-i levelére válaszul Van Miert biztos 1999. március 26-i levelében tájékoztatta K.-t, hogy mivel az olasz bíróság előtt eljárás van folyamatban, a Bizottság nem kívánja befolyásolni az eljárás kimenetelét. Ezenkívül szolgálatai megvizsgálták az MAN által az 1998. november 5-i levélre adott válaszként 1998 decemberében megküldött dokumentációt, amellyel a DG COMP tájékoztatta az MAN-t azon előzetes álláspontjáról, hogy kereskedői megállapodása számos olyan versenykorlátozást tartalmazott, amelyek a jelek szerint nem tartoztak a vonatkozó jogszabályok hatálya alá.

1999. június 28‐i levelében a Bizottság K. 1999. április 8‐i levelére válaszul közölte vele, hogy ebben a szakaszban nem lehet végleges álláspontot kialakítani az ügyben, mivel a felek új információkat nyújtottak be. A Bizottság hozzátette, hogy bár ügyének végső kimenetele az ügy elbírálásáért felelős egység egyéb prioritásaitól függ, az ügy értékelésének eredményét remélhetőleg 1999 vége előtt közlik vele.

1999. december 15‐én K. 1999. november 10‐i levelére választ adtak. Ebben a levélben a Bizottság tájékoztatta K. urat, hogy az üggyel kapcsolatban 2000 első felében kell következtetést levonni. K.-t arra is felkérték, hogy küldjön tájékoztatást az általa 1997. december 17-én az olasz polgári bíróság előtt a MAN ellen indított, még folyamatban lévő bírósági eljárásról. K. 2000. február 28‐án továbbította a Bizottságnak a vonatkozó információkat.

2000. szeptember 26-án Monti biztos válaszolt egy írásbeli kérdésre, amelyet Ilgenfritz európai parlamenti képviselő (4) terjesztett elő azzal a céllal, hogy kiderítse, az intézmény miért nem indított eljárást az érintett üggyel kapcsolatban. Monti biztos a következőket nyilatkozta: „(…) A versenyjog területén végzett feladatai ellátása során a Bizottság köteles meghatározni bizonyos prioritásokat. Mivel K. jogorvoslati kérelmet nyújt be Olaszországban, és ezt továbbra is megteheti, még nem kezdte meg az üggyel kapcsolatos munkát.”

2001. március 8‐án a Bizottság újabb levelet küldött K.‐nak (a 2001. január 25‐i levelére válaszul). A Versenypolitikai Főigazgatóság „F” Igazgatóságának igazgatója ismételten hangsúlyozta, hogy osztálya más prioritásokkal foglalkozik, és hogy a következtetés 3 hónapon belül várható. A késlekedésért is elnézést kért.

Az adott ügyben választott megközelítés összhangban volt az Elsőfokú Bíróság által az Automec kontra Bizottság ügyben (5) szankcionált elvekkel, ahol a Bíróság megerősítette, hogy a Bizottságnak közigazgatási hatóságként a közérdeket szem előtt tartva kell eljárnia. A Bizottság számára a feladatai ellátásához rendelkezésre álló adminisztratív erőforrások korlátozottak, és nem használhatók fel a tudomására hozott valamennyi ügy kezelésére. A Bizottságnak jogában áll, hogy a hozzá benyújtott ügyeket az érintett közösségi érdek mértékétől függően különböző elsőbbségi fokozatokban kezelje.

A panaszos ügyével összefüggésben figyelembe kellett venni, hogy K. szerződésszegés miatt keresetet indított egy olasz polgári bíróság előtt, és kártérítést követelt. Tekintettel erre, valamint arra a tényre, hogy az eljárás még folyamatban van, az ügy vizsgálatához nem fűződött kellő közösségi érdek, mivel a felperes, K., biztosítani tudta jogainak megfelelő védelmét a nemzeti bíróságok előtt. Ezenkívül K. azt is kérheti a nemzeti bírótól, hogy értékelje, hogy a B. úrral és más olaszországi kereskedőkkel kötött forgalmazási megállapodás vagy a MAN által a megrendelésével kapcsolatban tett bármely intézkedés sérti-e a Szerződés 81. cikkének (1) bekezdését. A nemzeti bíróságok és a Bizottság párhuzamos hatáskörrel rendelkeznek a Szerződés 81. cikke (1) bekezdésének és 82. cikkének alkalmazása tekintetében. Amint azt a Bíróság a BRT kontra SABAM ügyben (6) megállapította, a Szerződés e cikkei közvetlen hatállyal bírnak a magánszemélyek tekintetében, és közvetlen jogokat keletkeztetnek az érintett magánszemélyek tekintetében, amelyeket a nemzeti bíróságoknak biztosítaniuk kell. A nemzeti bírónak lehetősége van arra, hogy döntsön a közösségi jog megsértésének következményeiről. Szintén a nemzeti bíróság feladata, hogy szükség esetén a Bírósághoz forduljon, vagy a Bizottság segítségét kérje, az egyik kereskedőt a másikkal kötött szerződés teljesítésére kötelezze, vagy a nemzeti jog szabályaival összhangban megállapítsa a szerződéses kötelezettségek megszegése által okozott károkat.

Mivel az olasz bíróságnak minden hatásköre megvolt ahhoz, hogy az ügyet hatékonyan kezelje, a Bizottságnak nem kellett beavatkoznia K. jogainak biztosítása érdekében.

Ami a panaszosnak a K. ügyének kezelésével kapcsolatos indokolatlan késedelemre és gondatlanságra vonatkozó állításait illeti, a Bizottság minden szükséges intézkedést elfogadott az ügy kivizsgálására, és arra a következtetésre jutott, hogy az érintett ügy nem szerepel a kiemelt ügyek között. Az intézmény álláspontját világosan elmagyarázták K. úrnak és jogi képviselőjének. A panaszok nagy száma és az elmúlt években hivatalból indított eljárások miatt, valamint figyelembe véve a személyzet hiányát, sajnálatos volt, hogy a panaszt nem lehetett a tervezett módon kezelni.

Ami a végleges határozat iránti kérelmet illeti, a Bizottság kijelentette, hogy az ügy értékelése a Versenypolitikai Főigazgatóság jövőbeli feladatainak részét képezi, és hogy a Bizottság szolgálatai a lehető leghamarabb közölni kívánják az üggyel kapcsolatos végleges határozatukat.

A panaszos észrevételei

Észrevételeiben a panaszos, aki lényegében fenntartotta panaszát, hangsúlyozta, hogy nem merültek fel kétségek K. tevékenységének jellegét illetően. Mivel a társaság célja járművek harmadik felek részére történő bérbeadása, a Willy Kutschera LKW-Vermietung társaság végfelhasználó volt.

Ami a Bizottság azon állítását illeti, hogy mivel az olasz bíróság minden hatáskörrel rendelkezik a K. úr által a MAN ellen benyújtott ügy hatékony elbírálására, nem volt szükség arra, hogy beavatkozzon K. úr jogainak biztosítása érdekében, a panaszos tudomásul vette ezt az álláspontot. Ugyanakkor egyértelművé tette, hogy K. ahhoz fűződő érdeke, hogy megtudja, hogy az MAN magatartása ellentétes-e a közösségi joggal, nem kapcsolódik az olasz bíróság előtt folyamatban lévő eljáráshoz. Jelentőséggel bírt az MAN-nel szemben a közösségi jog megsértése miatt a szerződésen kívüli felelősség miatt indított esetleges jövőbeli bírósági eljárás szempontjából.

A HATÁROZAT

1 K. ügyének Európai Bizottság általi kezelése

1.1 A panaszos, a Willy Kutschera LKW-Vermietung jogi képviselője azt állította, hogy a Bizottság indokolatlan késedelmet és gondatlanságot követett el az ügy kezelése során, amelyet K. úr, a fent említett vállalat tulajdonosa 1996 januárjában nyújtott be a Bizottsághoz. A panaszos azt állította, hogy a Bizottságnak végleges határozatot kell hoznia.

1.2 Véleményében az Európai Bizottság kijelentette, hogy a gépjármű-ágazatban a versenyszabályok alkalmazása során az Európai Bizottság egyik fő célkitűzése annak biztosítása, hogy a gyártó és/vagy importőre ne korlátozza a végső fogyasztók azon szabadságát, hogy új gépjárművet szerezzenek be attól a hivatalos kereskedőtől, akit a közös piacon belül választanak, és aki hajlandó eladni nekik. Emlékeztetett a panasz ténybeli hátterére, és részletesen ismertette az általa tett intézkedéseket, valamint a K.‐val a panaszának 1996. januári benyújtása óta folytatott levélváltást.

A Bizottság úgy vélte, hogy K. ügyével kapcsolatos megközelítése összhangban volt az Elsőfokú Bíróság által az Automec kontra Bizottság ügyben megállapított elvekkel, amelyben a Bíróság megerősítette, hogy a Bizottságnak közigazgatási hatóságként a közérdeket szem előtt tartva kell eljárnia. Panasz benyújtásakor a Bizottság általános kötelezettsége, hogy gondosan megvizsgálja a panaszos által tudomására hozott ténybeli és jogi elemeket. A panaszkezelés során azonban jogosult arra, hogy a hozzá benyújtott ügyeket az érintett közösségi érdek mértékétől függően eltérő mértékben kezelje.

1.3 A panaszos ügyével összefüggésben az Európai Bizottság arra az álláspontra helyezkedett, hogy mivel K. úr szerződésszegés miatt keresetet indított egy olasz polgári bíróság előtt, és kártérítést követelt, és mivel az eljárás még folyamatban van, az ügy vizsgálatához nem fűződik kellő közösségi érdek, mivel a felperesnek lehetősége volt jogainak megfelelő védelmét biztosítani a nemzeti bíróságok előtt.

1.4 Ami a panaszosnak az ügy kezelésével kapcsolatos indokolatlan késedelemre és gondatlanságra vonatkozó állításait illeti, az Európai Bizottság azt állította, hogy minden szükséges intézkedést megtett az ügy kivizsgálására, és arra a következtetésre jutott, hogy az érintett ügy nem szerepel a kiemelt ügyek között. Az intézmény álláspontját egyértelműen kifejtették K. úrnak és a panaszosnak. A panaszok nagy száma és az elmúlt években hivatalból indított eljárások miatt, valamint figyelembe véve a személyzet hiányát, a Bizottság sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy a panaszt nem lehetett a tervezett módon kezelni.

Ami azt az állítást illeti, hogy végleges határozatot kell hozni, a Bizottság kijelentette, hogy az ügy értékelése a Versenypolitikai Főigazgatóság jövőbeli feladatainak részét képezi, és hogy a Bizottság szolgálatai a lehető leghamarabb közölni kívánják az üggyel kapcsolatos végleges határozatukat.

1.5 Észrevételeiben a panaszos egyértelművé tette, hogy K. ahhoz fűződő érdeke, hogy megtudja, az MAN magatartása ellentétes-e a közösségi joggal, nem kapcsolódik az olasz bíróság előtt folyamatban lévő eljáráshoz, hanem releváns az MAN-nel szemben a közösségi jog megsértése miatt a szerződésen kívüli felelősség miatt indított esetleges jövőbeli bírósági eljárás szempontjából.

1.6 Az ombudsman megjegyzi, hogy a közösségi bíróságok ítélkezési gyakorlata szerint az Európai Bizottságnak jogában áll, hogy az elé terjesztett ügyeket - az adott ügyben érintett közösségi érdektől függően- különböző prioritási fokozatokban kezelje (7). A Bizottság tehát elutasíthatja a panaszt, ha úgy ítéli meg, hogy annak érvényesítéséhez nem fűződik közösségi érdek.

1.7 Megfelelő adminisztratív magatartást jelent azonban, ha a döntéseket ésszerű időn belül hozzák meg. A jelen ügy egy K. által 1996 januárjában, közel hét és fél évvel ezelőtt benyújtott panaszra vonatkozik.

Az Ombudsman megjegyzi, hogy három alkalommal (1999. június 28-i, 1999. december 15-i és 2001. március 8-i levelek) a Bizottság szolgálatai tájékoztatták K. urat, hogy ügyében hamarosan végleges határozat születik. Megjegyzi továbbá, hogy véleménye szerint a Bizottság sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy az érintett ügyet nem lehetett a szándékainak megfelelően kezelni, és hogy a Bizottság szolgálatai a lehető leghamarabb közölni kívánták az üggyel kapcsolatos végleges döntésüket.

Még ha figyelembe is vesszük azokat a nehézségeket, amelyekkel a Versenypolitikai Főigazgatóság szembesülhetett, és amelyeket a Bizottság véleményében említett, az ombudsman úgy véli, hogy a Bizottság nem adott kielégítő magyarázatot arra, hogy miért nem tudott döntést hozni az ügyben még közel hét és fél év elteltével sem. Ebben az összefüggésben figyelembe kell venni azt a tényt is, hogy a Bizottságnak a K. ügyével kapcsolatos utolsó közleménye a jelen panasszal kapcsolatos véleményét megelőzően 2001. március 8-án volt, és a Bizottság nem indokolta hallgatását a két év közötti időszakban.

Emellett az ombudsman megjegyzi, hogy a Bizottság á-val szembeni álláspontja némileg ellentmondásosnak tűnik. Míg egyrészről az intézmény sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy az ügyben nem született határozat, és hangsúlyozta, hogy szolgálatai a lehető leghamarabb közölni kívánják a végleges határozatot, másrészről kijelentette, hogy az ügy kivizsgálásához nem fűződik kellő közösségi érdek. Ez értelmezhető abban az értelemben, hogy a Bizottság már úgy határozott, hogy nem indít vizsgálatot a panasszal kapcsolatban, hanem elutasítja azt.

1.8 Az ombudsman - az Európai Bizottságnak a hozzá benyújtott panaszok kezelésére vonatkozó mérlegelési jogkörének sérelme nélkül - úgy véli, hogy egy ügy elbírálására rendelkezésre álló hét és fél év nem tekinthető ésszerű határidőnek.

2 Következtetések

2.1 A fentiekre tekintettel az Ombudsman úgy véli, hogy az a tény, hogy hét és fél év elteltével a Bizottság még mindig nem zárta le a K. által 1996 januárjában benyújtott panasz értékelését, hivatali visszásságnak minősül.

2.2 Az Ombudsman ezért az alábbi ajánlástervezetet terjeszti a Bizottság elé az Ombudsman alapokmánya 3. cikkének (6) bekezdésével összhangban:

Az ajánlástervezet

A Bizottságnak legkésőbb 2003. november 30-ig le kell zárnia az érintett ügy értékelését.

Az ombudsman alapokmánya 3. cikkének (6) bekezdésével összhangban a Tanács 2003. november 30-ig részletes véleményt küld. A részletes vélemény magában foglalhatja az ombudsman határozatának elfogadását és az ajánlástervezet végrehajtása érdekében hozott intézkedések leírását.

A panaszost tájékoztatni fogják erről az ajánlástervezetről. Tájékoztatásul mellékeljük a panaszosnak a Bizottság véleményével kapcsolatos észrevételeit.

Strasbourg, 2003. szeptember 5.

 

P. Nikiforos DIAMANDOUROS

---

(1) Az ombudsman feladatainak ellátására vonatkozó szabályokról és általános feltételekről szóló, 1994. március 9-i 94/262 európai parlamenti határozat (HL 1994. L 113., 15. o.).

(2) A Bizottság 1984. december 12-i 123/85/EGK rendelete a Szerződés 85. cikke (3) bekezdésének a gépjármű-forgalmazási és -karbantartási megállapodások egyes csoportjaira történő alkalmazásáról, HL L 15., 1985.1.18., 16-24. o.

A Bizottság 1475/95/EK rendelete (1995. június 28.) a Szerződés 85. cikke (3) bekezdésének a gépjármű-forgalmazási és -karbantartási megállapodások egyes csoportjaira történő alkalmazásáról (HL L 145., 1995.6.29., 25–34. o.).

A Bizottság 1400/2002/EK rendelete (2002. július 31.) a Szerződés 81. cikke (3) bekezdésének a gépjármű-ágazatbeli vertikális megállapodások és összehangolt magatartások csoportjaira történő alkalmazásáról (HL L 203., 2002.8.1., 30-41. o.).

(3) A T-24/90. sz., Automec kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EBHT 1992., II-2223. o.).

(4) A 2000. szeptember 1-jei E-2674/00. sz. írásbeli választ igénylő kérdés, HL C 103. E, 2001. április 3.

(5) Lásd a 3. megjegyzést.

(6) A 127/73. sz. BRT kontra SABAM ügy (EBHT 1974., 313. o.).

(7) Lásd a 3. megjegyzést.