Készült az európai ombudsman alapokmánya 3. cikkének (6) bekezdésével összhangban [1]

A panasz előzményei

1. Az ügy arra vonatkozik, hogy a Bizottság általában vonakodik nyilvános hozzáférést biztosítani azokhoz a dokumentumokhoz, amelyek az uniós jog tagállamok általi esetleges megsértésével kapcsolatos, folyamatban lévő vizsgálatokra vonatkoznak. A Dániában élő uniós polgároknak az volt a benyomásuk, hogy a Bizottság Környezetvédelmi Főigazgatósága (DG Environment) 2006 és 2007 között a szakpolitikai területen belül nyitottabb gyakorlatot fogadott el. Amikor a Környezetvédelmi Főigazgatóság ezt követően visszatért a Bizottság fent említett tendenciájához, ezek a polgárok indokolást kértek, és azt javasolták, hogy továbbra is a nyitottabb gyakorlatot kövessék. Mivel nem voltak elégedettek a Bizottság válaszaival, az európai ombudsmanhoz fordultak.

2. Az ügy részletesebb háttere összefoglalva a következő.

3. 2007. április 2-i levelében a Környezetvédelmi Főigazgatóság hozzáférést biztosított a panaszosok számára a felszólító levélhez és Dánia válaszához a dán jogszabályoknak a 92/43/EGK tanácsi irányelvnek (a továbbiakban: élőhelyvédelmi irányelv) való megfelelésével kapcsolatos 2003/2070. számú jogsértési ügyben. A Környezetvédelmi Főigazgatóság jelezte, hogy ezeket a dokumentumokat „gyakorlatunknak megfelelően” nyújtotta be. Hozzátette továbbá, hogy a szóban forgó dokumentumokat a dán hatóságok is közzétették, és azok tartalmazták az érintett honlapra mutató linket. Végül kijelentette, hogy "[i] amennyiben a dokumentumokat időközben eltávolították arról a webhelyről, kérjük, vegye fel velünk a kapcsolatot újra, és örömmel nyújtjuk be a kért dokumentumokat ".

4. A panaszosok megkapták a Környezetvédelmi Főigazgatóság által a dán környezetvédelmi minisztériumnak küldött levél másolatát, amely az alábbiak szerint hivatkozott a közzétételi gyakorlat megváltozására:

„A Környezetvédelmi Főigazgatóság megváltoztatta a nyilvános hozzáférésre vonatkozó gyakorlatot, és a jövőben nyilvános hozzáférést fog biztosítani a folyamatban lévő kötelezettségszegési eljárásokkal kapcsolatos valamennyi olyan dokumentumhoz, amelyek a nemzeti és az uniós jogszabályok közötti következetlenségekre vonatkoznak. A jelen ügyhöz hasonló ügyekben történő terjesztés ugyanis megkönnyítheti a szóban forgó irányelvek alkalmazását és hatékony érvényesülését. Ezt a körülményt a közzétételt igazoló nyomós közérdeknek kell tekinteni.”

5. A Környezetvédelmi Főigazgatóság a 60. sz. különleges madárvédelmi terület (Tondermarsken) tekintetében hozzáférést biztosított a felszólító levélhez a dán jogszabályoknak a 79/409/EGK tanácsi irányelvnek (a jelenleg egységes szerkezetbe foglalt 2009/147/EK irányelv) való megfelelésével kapcsolatos 2006/2134. sz. kötelezettségszegési ügyben is. Ezt a levelet a dán környezetvédelmi minisztérium honlapján is közzétették.

6. A Környezetvédelmi Főigazgatóság azonban 2009. július 20-i levelében elutasította a panaszosok kiegészítő felszólító levélhez való hozzáférés iránti kérelmét a 2006/2134. sz. ügyben. Ennek során a Környezetvédelmi Főigazgatóság az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló 1049/2001/EK rendelet [2] 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdésére hivatkozott, amely úgy rendelkezik, hogy „[a]z intézmények megtagadják a dokumentumokhoz való hozzáférést, ha a közzététel hátrányosan befolyásolná a következők védelmét: [...] az ellenőrzések, vizsgálatok és auditok célja”. A Környezetvédelmi Főigazgatóság hivatkozott továbbá az (akkori) Elsőfokú Bíróság Petrie-ügyben hozott ítéletére, amelyben a Bíróság megállapította, hogy „a tagállamok jogosan várják el a Bizottságtól, hogy garantálja a titoktartást az olyan vizsgálatok során, amelyek kötelezettségszegési eljáráshoz vezethetnek”[3].

7. 2009. július 21-i levelükben a panaszosok azt kérdezték a Bizottságtól, hogy a 2006/2134. sz. ügyben a kiegészítő felszólító levél nyilvánosságra hozatalának megtagadása a dán kormány bizalmas kezelés iránti igényének tudható-e be.

8. 2009. szeptember 25-i kiegészítő levelében a Környezetvédelmi Főigazgatóság arról tájékoztatta a panaszosokat, hogy a 2006/2134. sz. ügyben a felszólító levélhez (nem pedig a fent említett kiegészítő levélhez) azért biztosítottak hozzáférést,„mert a dán hatóságok közzétették a levelet a dán környezetvédelmi minisztérium honlapján. Ezért nem volt okunk arra, hogy visszatartsuk a dokumentumot, mivel úgy tekintették, hogy Dánia tartózkodott a dokumentum bizalmas kezeléséhez való jogától.„A 2003/2070. sz. ügyre hivatkozva a Környezetvédelmi Főigazgatóság megjegyezte, hogy „gyakorlatunk azóta megváltozott”, és hogy a folyamatban lévő vizsgálatokkal kapcsolatos dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmeket elutasítják, kivéve, ha a közzétételhez nyomós közérdek fűződik.

A vizsgálat tárgya

9. Az ombudsman vizsgálatot indított a következő állításokkal és követelésekkel kapcsolatban.

Állítás

A Bizottság nem fejtette ki a panaszosoknak, hogy egy 2006-os új gyakorlatot követően miért vezetett be ismét korlátozó gyakorlatot a kötelezettségszegési ügyekben a tagállamoknak szóló nyitólevelekhez való nyilvános hozzáférés tekintetében.

Követelések

1. A panaszosok azt állítják, hogy a Bizottságnak megfelelő választ kell adnia az első állításban említett kérelemre.

2. A Bizottságnak felül kell vizsgálnia a 2006-ban elfogadott gyakorlat bevezetését, lehetővé téve a nyilvánosság számára a tagállamoknak címzett nyitólevelekhez való szélesebb körű hozzáférést.

10. Az ombudsman arra is felkérte a Bizottságot, hogy válaszoljon a következő kérdésekre.

11. A panaszoshoz intézett 2009. július 20-i első levelében a Bizottság a) tájékoztatta a panaszosokat a T-191/99. sz. Petrie-ügyben hozott ítéletről, amely elismerte, hogy a jogsértési ügyekben a tagállamnak érdeke a Bizottsággal folytatott zárt párbeszéd fenntartása, és b) rámutatott az ilyen párbeszéd fontosságára annak érdekében, hogy a Bizottság és a tagállam a pert megelőző eljárásban békés megoldást találjon. Az említett levél tartalmából nem derült ki egyértelműen, hogy a Bizottság úgy értelmezi-e a békés megoldáshoz fűződő érdeket, hogy az a nyilvánosságra hozatal megtagadásának önálló, önálló indokát képezi, vagy hogy ez a megfontolás a Bizottság véleménye szerint szervesen kapcsolódik-e a tagállamnak a zárt párbeszéd fenntartásához fűződő esetleges érdekéhez. Különösen nem volt egyértelmű, hogy a Bizottság úgy véli-e, hogy a Petrie-ítélet alkalmazandó, és ha igen, milyen mértékben, olyan esetekben, amikor valamely tagállam nyíltan és egyértelműen kijelenti, hogy nem fűződik érdeke a szóban forgó dokumentumok bizalmas kezeléséhez. Az ombudsman ezért felkérte a Bizottságot, hogy véleményében tisztázza ezt a kérdést.

12. Kérte továbbá a Bizottságot, hogy az állításra és a kapcsolódó állításra adott válasza részeként nyújtson be konkrét példákat olyan esetekre vagy eseményekre, amelyek arra késztették, hogy visszatérjen a 2006 előtti gyakorlatához.

A vizsgálat

13. 2010. november 29-én az ombudsman felkérte a Bizottságot, hogy 2011. február 28-ig nyilvánítson véleményt a panaszról. 2011. február 28-án a Bizottság arról tájékoztatta az ombudsmant, hogy a határidőn belül nem tud véleményt benyújtani. Megerősítette, hogy a választervezet „szolgálatközi konzultáció tárgyát képezi, de több időre lesz szükség a szükséges eljárás befejezéséhez”. 2011. március 29-én a Bizottság ismét meghosszabbította véleményének benyújtási határidejét, megjegyezve, hogy a választervezet „szolgálatközi konzultáció tárgyát képezte”, de „váratlan nehézségek merültek fel a panasz érdemi kezelése során”.

14. A Bizottság 2011. május 18-án benyújtotta véleményét. Az ombudsman továbbította azt a panaszosoknak észrevételezésre, amelyeket azok 2011. július 26-án nyújtottak be.

Az ombudsman elemzése és következtetései

A. Arra vonatkozó állítás, hogy a Bizottság nem fejtette ki, hogy egy 2006-os új gyakorlatot követően miért vezetett be ismét korlátozó gyakorlatot a kötelezettségszegési ügyekben és a kapcsolódó követelésekben a tagállamokhoz intézett nyitólevelekhez való nyilvános hozzáférés tekintetében

Az ombudsman elé terjesztett érvek

15. A panaszosok úgy vélték, hogy a Bizottság nem fejtette ki, hogy miért vezette be újra a környezetvédelmi jogsértési vizsgálatokkal kapcsolatos felszólító levelekre vonatkozó, véleményük szerint korlátozó közzétételi gyakorlatot. Azzal érveltek, hogy a Bizottság nem adott megfelelő magyarázatot.

16. A panaszosok arra is rámutattak, hogy az ügy súlyos rendszerszintű problémát tárt fel a jogsértési vizsgálatokkal kapcsolatos dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés iránti kérelmek kezelése terén. Azt állították, hogy a Bizottság általában azzal érvel, hogy a hozzáférhetővé tételt az érintett tagállam érdeke miatt nem lehet biztosítani, azonban a tagállam, ha maga kéri a hozzáférés biztosítását, rendszerint a Bizottság véleményét kéri. Ez utóbbi viszont általában arról tájékoztatja a tagállamot, hogy az ilyen dokumentumok mindaddig bizalmasak, amíg a vizsgálat folyamatban van.

17. Véleményében a Bizottság a következőképpen számolt be a tények és a vonatkozó szabályok értelmezéséről.

18. Ami az első állítást és az ombudsman első kérdését illeti, a Bizottság elismerte, hogy a 2003/2070. sz. és a 2006/2134. sz. kötelezettségszegési eljárásban a Környezetvédelmi Főigazgatóság nyilvánosságra hozta a vonatkozó felszólító leveleket, mivel úgy ítélte meg, hogy a nyilvánosságra hozatal ezekben a konkrét esetekben, amelyek az élőhelyvédelmi és a madárvédelmi irányelv nemzeti jogba való hiányos átültetésére vonatkoztak, megkönnyítheti az említett irányelvek közvetlen alkalmazását. Ezekben az esetekben ezeket a dokumentumokat az érintett tagállam is közzétette. Mindkét határozatban a Környezetvédelmi Főigazgatóság akkor úgy ítélte meg, hogy kivételesen az irányelvek nemzeti jogba való hiányos átültetésével kapcsolatos kötelezettségszegési ügyekre vonatkozó dokumentumok az adott körülmények között hozzáférhetővé tehetők. A Bizottság továbbá elismerte, hogy a panaszosnak küldött 2007. április 2-i levelében a Környezetvédelmi Főigazgatóság a „gyakorlatunknak megfelelően” kifejezést használta. Hozzátette azonban, hogy ez az álláspont nem tekinthető „a Bizottság gyakorlatának”. Amikor a Bizottság a 2006/2134. sz. ügyben kiegészítő felszólító levelet küldött, a dán hatóságok kikérték a Bizottság véleményét az említett kiegészítő felszólító levélhez való hozzáférés iránti kérelemről. Ez alkalommal a Környezetvédelmi Főigazgatóság elutasító véleményt adott ki e dokumentum hozzáférhetővé tételéről, bizonyítva ezzel, hogy minden egyes esetben eltérő értékelést végzett.

19. A Bizottság ezt követően emlékeztetett a Szerződés és a Bíróság ítélkezési gyakorlata által a jogsértések területén ráruházott hatáskörök sajátos jellegére, valamint az ezen eljárás keretében őt megillető mérlegelési jogkörre. Ezt követően azzal érvelt, hogy tekintettel arra, hogy ezen eljárás célja a Bizottság és az érintett tagállam közötti lojális együttműködés és a kölcsönös bizalom légkörének megteremtése, csak eseti értékelés alapján állapítható meg, hogy az eljárásnak szigorúan be kell-e tartania bizonyos alapelveket, nevezetesen azt, hogy nem fosztja meg a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárást annak hatékonyságától, eleget tesz-e az EUMSZ 339. cikk szerinti kötelezettségeknek, és alkalmazza-e az 1049/2001 rendeletben meghatározott kivételeket.

20. A Bizottság megjegyezte, hogy harmadik felek, köztük azok, akiknek a jogsértési panasza hivatalos vizsgálatot vont maga után, nem rendelkeznek hozzáférési joggal a jogsértési eljárásokkal kapcsolatos közigazgatási aktáihoz. Az EUMSZ 258. cikk és az azt értelmező ítélkezési gyakorlat értelmében ugyanis a jelen eljárásban csak az érintett tagállam vesz részt félként. Következésképpen a Bíróság által a C-139/07. P. sz., Bizottság kontra Technischen Glaswerke Ilmenau ügyben 2010. június 29-én hozott ítélet [4], amely elismeri az 1049/2001/EK rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdése szerinti általános hozzáférhetőségi vélelem fennállását, közvetlenül alkalmazandó erre az eljárásra.

21. A Bizottság elismeri, hogy alkalmanként és eseti alapon a kötelezettségszegési eljáráshoz kapcsolódó bizonyos dokumentumokat a kötelezettségszegési eljárás időtartama alatt hozzáférhetővé tettek.

22. A Bizottság sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Környezetvédelmi Főigazgatóság a panaszossal folytatott levelezésében a szavak sajnálatos megválasztásával tévesen azt a benyomást keltette, hogy a környezetvédelmi jog területén bizonyos kötelezettségszegési ügyekben „bizottsági gyakorlat” volt a dokumentumok közzététele. A Környezetvédelmi Főigazgatóság 2006 és 2009 között nem alakított ki általános politikát vagy gyakorlatot a dokumentumok nyílt kötelezettségszegési eljárásokban történő közzétételére vonatkozóan. Ehelyett a Környezetvédelmi Főigazgatóság eseti alapon hozzáférhetővé tett az uniós környezetvédelmi jogszabályok hiányos átültetésével kapcsolatos, folyamatban lévő kötelezettségszegési ügyekre vonatkozó dokumentumokat, kezdve a hozzáférhetővé tétel megtagadásának vélelmével, amint azt az ítélkezési gyakorlat is megerősítette. 2009-ben, a belső vitát követő további megfontolást követően a Környezetvédelmi Főigazgatóság a Bizottság általános megközelítéséhez igazította megközelítését, amely a közzététel megtagadásának vélelmén alapul, amint azt az ítélkezési gyakorlat is megerősítette.

23. A jelen ügyben az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdése szerinti kivétel nyilvánvalóan alkalmazandó volt a panaszos által kért dokumentumra, amely a megerősítő határozat meghozatalának időpontjában folyamatban lévő kötelezettségszegési eljáráshoz kapcsolódott. Ez a határozat tehát összhangban volt a Törvényszék Petrie-ügyben hozott ítéletével és a Bíróság C-139/07. P. sz. ügyben hozott újabb ítéletével.

24. A fent említett vizsgálat célja annak biztosítása volt, hogy Dánia teljesítse az EUMSZ szerinti kötelezettségeit. A kért dokumentumnak a vizsgálat során történő nyilvánosságra hozatala nyilvánosságra hozta volna az összegyűjtött alapvető információkat, és következésképpen gyengítette volna a Bizottság azon képességét, hogy az érintett tagállammal együtt és indokolatlan külső nyomás nélkül olyan megoldást keressen, amely megfelel az uniós jognak.

25. Az alkalmazandó ítélkezési gyakorlat alapján ugyanis egyértelmű, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdése szerinti kivétel alkalmazható a folyamatban lévő kötelezettségszegési eljárásokkal kapcsolatos dokumentumok hozzáférhetővé tételére. A Petrie ítélkezési gyakorlaton kívül meg kell jegyezni, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdése harmadik francia bekezdésének értelmezése során a Bíróság egy közelmúltbeli ítéletében hangsúlyozta, hogy a Bizottság és az érintett tagállam közötti közigazgatási eljárásban az iratbetekintés hiánya olyan fontos kérdés, amelyet figyelembe kell venni. A Bíróság valóban megállapította, hogy „[...] az érdekelt feleknek – a támogatás nyújtásáért felelős tagállam kivételével – az állami támogatások ellenőrzésére irányuló eljárás keretében nincs joguk betekinteni a Bizottság igazgatási aktájában szereplő dokumentumokba. Ezt a körülményt figyelembe kell venni az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdésében előírt kivétel értelmezése során. Ha ezek az érdekelt felek az 1049/2001 rendelet alapján hozzáférhetnének a Bizottság igazgatási aktájában szereplő dokumentumokhoz, megkérdőjeleződne az állami támogatások ellenőrzési rendszere." Az állami támogatások ellenőrzésére irányuló eljáráshoz hasonlóan az EUMSZ 258. cikk alapján indított kötelezettségszegési eljárások kétoldalú jellegűek, és a Bizottság álláspontja kizárólag az érintett tagállamnak szól. Következésképpen a Bíróság fent említett értelmezése közvetlenül alkalmazandó a kötelezettségszegési eljárásokra.

26. Továbbá a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló Aarhusi Egyezmény rendelkezéseinek a közösségi intézményekre és szervekre való alkalmazásáról szóló 1367/2006/EK rendelet [5] (a továbbiakban: az aarhusi rendelet) 6. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a kereskedelmi érdekekkel, valamint az ellenőrzésekkel, vizsgálatokkal és auditokkal kapcsolatban vélelmezni kell a nyomós közérdek fennállását, amennyiben a kért információ a környezetbe történő kibocsátásra vonatkozik. Ugyanezen cikk azonban kifejezetten kizárja az uniós jog esetleges megsértésére vonatkozó vizsgálatokat a hozzáférhetővé tételhez fűződő nyomós közérdek vélelméből. Következésképpen az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdésében előírt kivételnek a folyamatban lévő kötelezettségszegési eljárások keretében benyújtott dokumentumokra való alkalmazhatósága e tekintetben változatlan marad.

27. Ami azt a konkrét kérdést illeti, hogy a Bizottság általánosságban úgy véli-e, hogy a Petrie-ítélet akkor is alkalmazandó, ha valamely tagállam nyíltan és egyértelműen kijelenti, hogy nem fűződik érdeke a szóban forgó dokumentumok bizalmas kezeléséhez, a Bizottság a következőket állapította meg. Az EUMSZ 258. cikk szerinti eljárás két egymást követő szakaszból áll, a pert megelőző szakaszból, amely közigazgatási jellegű, valamint a bírósági szakaszból, amelyben a Bírósághoz fordulnak. Az EUMSZ 258. cikk szerinti pert megelőző eljárás célja, hogy lehetővé tegye a tagállam számára a jogsértés megszüntetését, a védelemhez való jogának gyakorlását, valamint a jogvita tárgyának a Bíróság előtti keresetindítás céljából történő meghatározását. Ha az ügyet a Bíróság elé terjesztenék, a dokumentum idő előtti hozzáférhetővé tétele a bírósági eljárást is veszélyeztetné.

28. Következésképpen, még ha a tagállam beleegyezne is a hozzáférhetővé tételbe, a Bizottság arra a következtetésre juthatna, hogy a vizsgálat külső befolyástól mentes lefolytatásához és a bírósági eljárások védelméhez fűződő érdeke kizárja a hozzáférhetővé tételt.

29. E megfontolások mindegyikét szem előtt kell tartani annak konkrét esetben történő értékelésekor, hogy a szóban forgó dokumentumok hozzáférhetővé tétele aláásná-e a folyamatban lévő vizsgálatot.

30. Ami az ombudsman fent említett második kérdését illeti, a Bizottság jelezte, hogy 2006 és 2009 között nem rendelkezik általános politikával vagy gyakorlattal a dokumentumok nyílt kötelezettségszegési eljárásokban történő közzétételére vonatkozóan. A Környezetvédelmi Főigazgatóság egyes folyamatban lévő kötelezettségszegési ügyekre vonatkozó dokumentumok eseti alapon történő közzétételére szorítkozott. A bizottsági szolgálatok emlékeztettek arra, hogy a nyilvánosságra hozatalra csak három esetben került sor: a 2003/2070. sz. ügyben Dánia ellen az élőhelyvédelmi irányelvvel kapcsolatban, a 2006/2134. sz. ügyben Dánia ellen a madárvédelmi irányelvvel kapcsolatban, valamint a 2006/2144. sz. ügyben – amelyre a jelen panasz nem terjed ki – Dánia ellen az élőhelyvédelmi irányelvvel kapcsolatban.

31. A Bizottság véleményével kapcsolatos észrevételeikben a panaszosok lényegében fenntartották panaszukat. Csalódottságukat fejezték ki amiatt, hogy a Bizottság nem ismerte el nyíltan és kifejezetten, hogy a Környezetvédelmi Főigazgatósága új gyakorlatot fogadott el. Csalódottságukat fejezték ki amiatt is, hogy a Bizottság a C-139/07. P. sz. ügyre hivatkozott, amely egy olyan állami támogatási vizsgálatra vonatkozott, amely véleményük szerint nagyon csekély jelentőséggel bírt a szóban forgó ügy szempontjából. Úgy vélték, hogy az egyetlen potenciálisan releváns ítélet, amelyre a Bizottság támaszkodott, a Petrie-ügy, túl régi volt, és nem rendelkezett elegendő hatáskörrel, mivel azt a Bíróság soha nem erősítette meg. Sajnálatukat fejezték ki a Bizottság azon álláspontja miatt, hogy még ha egy tagállam lemond is a bizalmas kezeléshez való jogáról, a jogsértéssel kapcsolatos dokumentumokra általában továbbra is vonatkozhatnak az 1049/2001/EK rendeletben meghatározott kivételek.

32. A panaszosok megjegyezték, hogy azt a konkrét dokumentumot, amelyhez hozzáférést kértek, az érintett jogsértési vizsgálat lezárását követően tették közzé.

Az ombudsman értékelése

Előzetes megjegyzések

Ez az ügy hasonló az ombudsman előtt folyamatban lévő másik ügyhöz.

33. Az ombudsman megjegyzi, hogy a jelenlegi ajánlástervezetében felvetett fő kérdés nagyon hasonló egy másik ügyben, nevezetesen az 1947/2010/PB ügyben felvetett kérdéshez. A panaszosok és a Bizottság tisztában vannak ezzel a ténnyel. Az ombudsman értékelései mindkét esetben összehangoltak, és a két ügyre vonatkozó ajánlástervezeteket ugyanazon a napon fogadják el.

34. Az ebben az ügyben felvetett kérdések az alábbi három témakörben vizsgálhatók meg hasznosan: „A rövid életű új gyakorlat”; „Az új gyakorlat visszavonásának okai”; „A kötelezettségszegési dokumentumok közzétételének elmulasztásával kapcsolatban felmerült rendszerszintű problémák”.

A rövid életű új gyakorlat

35. Ez a kérdés olyan értékelést igényel, amely őszinte és szemantikai megfontolásoktól mentes. A "gyakorlat" kifejezés meghatározásának megkísérlése nem hasznos és nem is szükséges. A fenti 3. és 4. pontban említett, rendelkezésre álló bizonyítékok alapján egyértelmű, hogy a Bizottság Környezetvédelmi Főigazgatósága egy ponton szisztematikusan felhagyott a Bizottság azon szokásos megközelítésével, hogy nem biztosít nyilvános hozzáférést a saját konkrét tevékenységi területéhez kapcsolódó kötelezettségszegési eljárásokban a nyitólevelekhez. Nem világos, hogy ez miért történt meg, és a lehetséges magyarázatok mindenesetre nem szükségesek az értékelés jelen részéhez. Ezt követően a Bizottságon belül felelős személyek összhangba hozták a Környezetvédelmi Főigazgatóság megközelítését a fent említett szokásos megközelítéssel. A Bizottság lényegében ezt állította véleményében, amikor kijelentette, hogy: „A belső vitát követően 2009-ben a Környezetvédelmi Főigazgatóság újra összehangolta megközelítését a Bizottság általános megközelítésével, amely a tájékoztatás megtagadásának vélelmén alapul, amint azt az ítélkezési gyakorlat is megerősítette.”

36. Az ombudsman teljes mértékben megérti a panaszosok csalódottságát amiatt, hogy a Bizottság nem tanúsított nyíltabb és kifejezettebb együttműködést azzal az értelmezéssel, hogy a Környezetvédelmi Főigazgatóság fent említett lépései a Bizottság mint intézmény által engedélyezett és hivatalosan létrehozott új közzétételi gyakorlatnak minősülnek. Igaz, hogy a Bizottság habozott először a panaszossal folytatott levelezésében, majd az ombudsman előtt nyíltan elismerni azt a tényt, hogy a Környezetvédelmi Főigazgatóság olyan új megközelítést próbált ki, amelynek célja a szabály létrehozása volt. A Bizottság kezdettől fogva nagyobb nyitottságot és őszinteséget tanúsíthatott volna a panaszossal szemben, és elkerülhetett volna bizonyos, nem túl empatikus megjegyzéseket a véleményében, amelyek azt sugallták volna, hogy a panaszosok egyszerűen félreértették a történteket.

37. Ugyanakkor az ombudsman azt is megjegyzi, hogy a fent említett fejlemény rávilágított a Bizottságon belüli jelentős nézetkülönbségekre azzal kapcsolatban, hogy mi a kötelezettségszegési ügyek nyitottságának leghatékonyabb megközelítése. Magától értetődik, hogy az ilyen következetlenség potenciálisan kínos lehet minden szervezet számára, és hogy a kezdeti védekező megközelítés, amelynek célja az e kérdéssel kapcsolatos nyitottság elkerülése, nem természetellenes. Az uniós közigazgatás nyitottságának közös értelmezése azonban megköveteli, hogy a polgároknak kezdettől fogva igazat mondjanak. Ez a jelen ügyben nem történt meg.

38. Az ombudsman megjegyzi, hogy a Bizottság véleménye ebben az ügyben sokkal őszintébb volt, mint a fent említett, ugyanerre a kérdésre vonatkozó első panasszal kapcsolatban benyújtott véleménye. Tekintettel az említett vélemény benyújtásában bekövetkezett késedelemre, az ombudsman arra a következtetésre jut, hogy a kérdés a Bizottságon belül vita tárgyát képezte, esetleg vita tárgyát is képezte. Ez is a normálisan működő bürokrácia jele. Az a tény, hogy a Bizottság véleménye még őszintébb lehetett volna a tényekről szóló beszámolójában és az ahhoz kapcsolódó következtetésekben, nem változtat azon a tényen, hogy a Bizottság végül olyan, a fenti 35. pontban idézett információkat közölt, amelyek lehetővé tették az ombudsman számára, hogy a vonatkozó ténymegállapításra jusson.

39. A fentiek fényében az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy sajnálatos, hogy a Bizottság nem folytatott nyíltabb párbeszédet a panaszossal az új megközelítéssel kapcsolatos tényleges és jól dokumentált tényekről, amelyekkel a Környezetvédelmi Főigazgatóság kísérletezett. Az ombudsman azonban nem tartja szükségesnek, hogy e tekintetben hivatalos és nyilvános kritikai észrevételt tegyen.

A rövid életű új gyakorlat visszavonásának okai

40. Ez a rész kifejezetten azon gyakorlat visszavonásának konkrét kérdésével foglalkozik, amelyről a panaszosok azt hitték, hogy létezik.

41. Az ombudsman megjegyzi, hogy a Bizottság először a panaszossal folytatott kommunikációjában, majd véleményében a következő helyes megjegyzéseket tette.

42. Először is, a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló Aarhusi Egyezmény rendelkezéseinek a közösségi intézményekre és szervekre való alkalmazásáról szóló uniós rendelet [6] a kötelezettségszegési eljárások tekintetében kizárja a dokumentumok közzétételéhez fűződő nyomós közérdek vélelmének alkalmazását. E pont jelentősége abban áll, hogy bizonyos körülmények között az Aarhusi Egyezmény az információk hozzáférhetővé tételéhez fűződő nyomós közérdek vélelmét írja elő.

43. Másodszor, a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésre vonatkozó uniós szabályok – amint azt az ítélkezési gyakorlat is megerősíti – előírják, hogy azokat a konkrét dokumentumokat, amelyekhez a polgárok hozzáférést kérnek, egyedi és konkrét értékelésnek kell alávetni. Az ítélkezési gyakorlat csak kivételesen teszi lehetővé az intézmények számára, hogy a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésről dokumentumkategóriák alapján döntsenek. Ezért nagyon problematikus lenne arra a következtetésre jutni, hogy a Bizottság utasítsa Környezetvédelmi Főigazgatóságát arra, hogy főszabályként tegye közzé a nyitóleveleket.

44. A fentiek fényében az ombudsman nem vonhatja le azt a következtetést, hogy a megfelelő ügyintézés elvei megkövetelik a Bizottságtól, hogy (újra) bevezesse azt a megközelítést, amellyel a Környezetvédelmi Főigazgatóság rövid ideig kísérletezett.

A kötelezettségszegési dokumentumok közzétételének elmulasztásával kapcsolatban felvetett rendszerszintű problémák

45. A jelen ügyben felvetett alapvető rendszerszintű kérdés közismert. Arról van szó, hogy az uniós jog tiszteletben tartását nyílt vagy titkos jogérvényesítési politika révén lehet-e a legjobban biztosítani. Úgy tűnik, hogy a Bizottság úgy véli, hogy ez utóbbi politika jobban biztosítja az uniós jog tiszteletben tartását. A panaszosok ennek az ellenkezőjét gondolják.

46. Magától értetődik, hogy az ombudsman arra a vélelemre alapozta megfontolásait, hogy valamennyi érintett szereplő, köztük a Bizottság és a panaszosok is osztoznak az uniós jog gyors és hatékony érvényesítésére irányuló közös óhajában. Tagadhatatlan továbbá, hogy a Bizottság igen jelentős lépéseket tett a lezárt jogsértési vizsgálatokkal kapcsolatos nyitottság szintjének növelése érdekében. Ezt olyannyira meg is tette, hogy a tagállam kifogásai ellenére is hozzáférhetővé tette a tagállamtól származó dokumentumokat (lásd a T-59/09. sz., Németország kontra Bizottság ügyet [7]). A szóban forgó kérdés az, hogy a folyamatban lévő jogsértési vizsgálatokkal kapcsolatban a fent említett közös cél leginkább titoktartás vagy nyitottság révén biztosítható-e.

47. Az európai ombudsmannak nincs tudomása olyan részletes empirikus kutatásról, amely a nyílt vagy titkos jogérvényesítési politika előnyeit vagy hátrányait vizsgálná a jogállamiság és az uniós jognak való megfelelés szempontjából. Köztudott azonban, hogy azok az uniós tagállamok, amelyek általában átláthatóbb közigazgatással rendelkeznek, szintén magas fokú jogállamisággal és az uniós jognak való megfeleléssel rendelkeznek. Érdemes megjegyezni azt is, hogy a Transparency International nemzetközileg elismert átláthatósági szervezetet pénzügyileg nagyon különböző állami és magánszereplők támogatják. Úgy tűnik, hogy a nagyon különböző társadalmi szereplők, köztük a befolyásos kereskedelmi szervezetek széles körben osztják azt az elképzelést, hogy az átláthatóság a jogállamiság jobb biztosításának eszköze.

48. Az Európai Bizottság hosszú és mélyreható tapasztalattal rendelkezik az uniós jog érvényesítése terén. Az ombudsman természetesen nagyon komolyan veszi azokat az aggodalmakat, amelyeket ez az intézmény a Szerződések és az azokból eredő jog őrzésével kapcsolatos, Szerződésen alapuló feladatával kapcsolatos fokozott nyitottsághoz kapcsolódó kockázatokkal kapcsolatban megfogalmazhat. Ha valóban az lenne a helyzet, hogy a jogállamiság az EU-ban hátrányt szenvedne a Bizottság végrehajtási megközelítésének nagyobb átláthatósága miatt, akkor természetes lenne, hogy a Bizottság a titoktartás mellett dönt.

49. Az ombudsman megjegyzi, hogy az Európai Bizottság és az általa ellátott feladatok az idők során fejlődtek. A Bizottság hosszú ideig "önállóan" biztosította, hogy a tagállamok tiszteletben tartsák az uniós (vagy EGK-) jogot. Fő társszereplője, a Bíróság olyan szerv volt és marad, amely jellegénél fogva csak az elé terjesztett ügyekre válaszolhat. Ebben az összefüggésben valóban teljesen hihető lehet az a vélelem, hogy a titoktartás - egyesek a korábbi kontextusban nagy vonalakban a diplomáciára utaltak - jobban szolgálná a Bizottság végrehajtási feladatait.

50. Az intézményi és társadalmi környezet azonban megváltozott. Az EU-nak most erős és érett Európai Parlamentje van. Emellett jól működő civil társadalommal rendelkezik, amely az uniós szakpolitikai döntéshozatal által érintett különböző ágazatokban és kérdésekben tevékenykedik. Más, valamivel kevésbé látható vagy jól ismert fejlemények is történtek, például – hogy csak egyet említsünk – az uniós jogot alkalmazó ombudsmanok európai hálózatának létrehozása.

51. Az ombudsman véleménye szerint valószerű újrakezdés, hogy az ilyen (történelmileg) közelmúltbeli uniós szereplők túlnyomó többsége – néha eltérő irányultságuk ellenére – osztja a fent említett közös törekvést, hogy hozzájáruljon az erős jogállamisághoz az EU-ban. Ugyanilyen hihető újrakezdésnek tűnik, hogy jobban tudják támogatni ezt a célt, ha szélesebb körű ismeretekkel rendelkeznek a folyamatban lévő uniós bűnüldözési kérdésekről.

52. A jelen vizsgálat megindításakor az ombudsman számos kérdést tett fel a Bizottságnak a kötelezettségszegési ügyekkel kapcsolatos dokumentumokhoz való nyilvános hozzáféréssel kapcsolatos megközelítésével kapcsolatban. Erre a Bizottság által a panaszosokkal folytatott levélváltás tartalma késztette. Véleményében a Bizottság válaszolt ezekre a kérdésekre, lényegében felvázolva azokat a különböző megközelítéseket és érveket, amelyekre támaszkodni kíván a folyamatban lévő kötelezettségszegési ügyekkel kapcsolatos dokumentumok nyilvánosságra hozatalának megakadályozása érdekében. Az ombudsman úgy véli, hogy ez a vizsgálat megfelelő lehetőséget kínál a folyamatban lévő kötelezettségszegési ügyekkel kapcsolatos dokumentumokhoz való nyilvános hozzáféréssel kapcsolatos néhány kulcsfontosságú kérdés kezelésére.

53. A fent említett megközelítések és érvek a következőképpen foglalhatók össze.

54. Kiindulópontként a nyilvánosságra hozatal megtagadásának általános vélelmét kell alapul venni. A Bizottság általános utalást tesz a kérdéssel kapcsolatos „joggyakorlatra”, és különösen egy viszonylag új keletű állami támogatási ügyre (lásd a fenti 20. pontot). Az általános vélelem a jogsértési vizsgálatok céljának védelméhez fűződő érdekből ered (az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdése). A Bizottság által azonosított kockázat az „indokolatlan külső nyomás”, amely véleménye szerint valószínűleg veszélyeztetné a jogsértési vizsgálat célját.

55. Ezenkívül a Bizottság az állandó ítélkezési gyakorlatra hivatkozik, amely elismeri a tagállamok azon jogát, hogy elvárják a Bizottságtól az esetlegesen kötelezettségszegés megállapítása iránti eljáráshoz vezető vizsgálatok bizalmas jellegének tiszteletben tartását (a Petrie-ügyben hozott ítélet, lásd a fenti 6. pontot).

56. A jogsértési vizsgálat céljának védelméhez fűződő érdek mellett az a lehetőség, hogy egy folyamatban lévő jogsértési vizsgálat bírósági eljáráshoz vezethet, azt jelenti, hogy a bírósági eljárás védelméhez fűződő érdek forog kockán. A Bizottság véleménye szerint ez az érdek önmagában indokolná a folyamatban lévő jogsértési vizsgálatokkal kapcsolatos dokumentumok közzétételének elmaradását.

57. A bizalmas kezelés általános vélelmét illetően az ombudsman egyetért azzal, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata tartalmaz ilyen vélelem fennállására utaló jeleket. Az ombudsman azonban nincs teljesen meggyőződve arról, hogy a Bizottság által említett konkrét bírósági ügy (a Technische Glasswerke ügyben hozott ítélet) hasznos analógia. Ebben az ügyben a Bíróság az „érdekelt felekre” és az „állami támogatások felülvizsgálatának rendszerére” hivatkozott. A Bizottság maga is gyakran hangsúlyozta, hogy általában a kötelezettségszegési eljárásokban a polgárok nem "érdekelt felek", és hogy az általános kötelezettségszegési eljárások (a pert megelőző szakaszban) célja, hogy rugalmas tárgyalási fórumot biztosítsanak a Bizottság és az érintett tagállam között. Nem tűnik meggyőzőnek, ha ezt az állami támogatásokkal kapcsolatos kérdések kezelésére vonatkozó konkrét szabályokhoz hasonló „rendszerként” írjuk le.

58. Úgy tűnik azonban, hogy az újabb ítélkezési gyakorlat olyan általános vélelemre hivatkozik, amelyre a Bizottság hivatkozni kívánt. 2012. február 14-i ítéletében a Törvényszék megállapította, hogy „[...] először is emlékeztetni kell arra, hogy a még folyamatban lévő kötelezettségszegési eljárással ellentétben nincs olyan általános vélelem, amely szerint a Bizottság és valamely tagállam között lezárt kötelezettségszegési eljárás keretében folytatott levélváltás hozzáférhetővé tétele hátrányosan befolyásolná az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdésében említett vizsgálatok célját.”[8] Figyelemre méltó továbbá, hogy a Törvényszék által hivatkozott vélelem az idézett szakaszban említett rendelkezéshez kapcsolódik. Úgy tűnik, hogy nem kapcsolódik ahhoz a vélelemhez, amely a tagállam fent említett különálló, bár kapcsolódó azon jogából ered, hogy a Bizottságtól bizalmas kezelést várjon el.

59. Ebből következik, hogy a Bizottság helyesen hivatkozott az említett rendelkezésen alapuló „vélelmre”. E vélelem hatályát és alkalmazását illetően azonban az ombudsman nincs meggyőződve arról, hogy a Bizottság megközelítése teljes mértékben összhangban van az 1049/2001/EK rendelettel és a vonatkozó ítélkezési gyakorlattal.

60. Az ombudsman értelmezése szerint a Törvényszék által hivatkozott általános vélelem kiindulópontként szolgál, és legfeljebb csökkenti a Bizottság szellemi és adminisztratív terheit, amikor elmagyarázza a dokumentumokat kérő személyeknek, hogy miért nem engedélyezhető a közzététel. Lehetővé teszi például a Bizottság számára, hogy „szokásos”, bár pontos magyarázatokra hivatkozzon a közzététel elmaradása esetén.

61. Ezenkívül az ombudsman csak akkor érti meg a vélelmet, ha az „egyszerű” helyzetekben alkalmazandó, azaz ha a jogsértési vizsgálatot nem jellemzik rendkívüli körülmények, és ha maga a tagállam még nem vett részt a dokumentumok esetleges közzétételének kérdésében.

62. Végül az ombudsman rámutat arra, hogy a folyamatban lévő jogsértési vizsgálatok során a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés kérdését a két érintett fél, azaz a Bizottság és a tagállamok közötti egyenlőség minimális szintjének kell jellemeznie. A fent hivatkozott Németország kontra Bizottság ügyben hozott ítéletben a Törvényszék azon indokokkal kapcsolatban, amelyeket a tagállamoknak közölniük kell, amikor ellenzik a hozzáférhetővé tételt, hangsúlyozta, hogy a hozzáférhetővé tétel megtagadásának okaira vonatkozó, jól ismert alapvető követelmények alkalmazandók. Ez azt jelenti, hogy az indokoknak „meghatározott jellegűeknek kell lenniük, és a védett érdek sérelme kockázatának észszerűen előreláthatónak, nem pedig pusztán hipotetikusnak kell lennie”. Ezeket a követelményeket ezért a Bizottságnak a fenti 60. pontban említett lehetséges standard magyarázataira is alkalmazni kell.

63. A jelen vizsgálatban a Bizottság egy olyan megfogalmazást alkalmazott, amelyet az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdésében foglalt kivétel alkalmazásának szokásos magyarázataként kíván elfogadni. A közzététel valószínűleg „indokolatlan külső nyomást” okozna.

64. Az ombudsman nincs meggyőződve arról, hogy ez a megfogalmazás megfelelően megfelel a fenti 62. bekezdésben említett követelményeknek. Ez a kifejezés elegendő lehet, ha a Bizottság – akár szabványos formában is – hivatkozhat olyan múltbeli tapasztalatokra, amelyek egyértelműen hitelessé tennék a várható kockázatot.

65. Az ombudsman aggodalmát fejezi ki amiatt is, hogy ha nem határozzák meg pontosan, az „indokolatlan külső nyomás” fogalma azt a benyomást keltheti a nyilvánosságban, hogy a Bizottság lényegében a civil társadalom tagjainak vagy akár a közpolitikai döntéshozóknak arra irányuló kísérleteire kíván utalni, hogy a jogsértési vizsgálat során előterjesszék álláspontjukat a szóban forgó jogsértési vizsgálat tárgyát képező kérdésekkel kapcsolatban.

66. A fentiek fényében az ombudsman az alábbi kapcsolódó ajánlástervezetet készíti el, amelyet a folyamatban lévő jogsértési vizsgálatokkal kapcsolatos dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés iránti jövőbeli egyedi kérelmekre vonatkozó további ajánlás kísér.

67. Ami a Bizottság által hivatkozott második okot illeti, nevezetesen az állandó ítélkezési gyakorlatot (Petrie), amely elismeri a tagállamok azon jogát, hogy elvárják a Bizottságtól az esetlegesen kötelezettségszegési eljáráshoz vezető vizsgálatok bizalmas jellegének tiszteletben tartását, az ombudsman megjegyzi, hogy a szóban forgó ítélkezési gyakorlat továbbra is érvényesnek tűnik (lásd például az API kontra Bizottság ügyben [9] hozott ítélet 120–121. pontját). Mivel azonban a Bizottság gyakran széles körű megközelítést alkalmazott a nyilvánosságra hozatal megtagadása érdekében, az ombudsman a Petrie-ítéletre hivatkozva szükségesnek tartotta a Bizottság megközelítésének vizsgálatát abban az esetben, ha maga a tagállam nem ellenzi a nyilvánosságra hozatalt, vagy akár teljes mértékben megfelelőnek tartja azt. Ilyen esetekben a Bizottság válasza, amelyet a jelen panaszra vonatkozó véleményében is elfogadott, arra mutat rá, hogy valószínűleg két másik kivétel is alkalmazandó, nevezetesen a (fent tárgyalt) vizsgálatok céljának valószínűsíthető sérelmére és a bírósági eljárások valószínűsíthető sérelmére (lásd alább).

68. Az ombudsman, akinek megbízatása megköveteli, hogy mérlegelje az előtte lévő kérdések rendszerszintű következményeit, nem állapíthatja meg, hogy a kérdést megfelelően kezelték, még akkor sem, ha e két kivételre érvényesen lehet hivatkozni. Ennek oka egy olyan kérdés, amelyre a panaszosok hivatkoznak, nevezetesen, hogy az a tagállam, amelynek nem lenne sem politikai, sem jogi kifogása a folyamatban lévő jogsértési vizsgálattal kapcsolatos dokumentum nyilvánosságra hozatalával szemben, nagyon vonakodhat a dokumentum tényleges nyilvánosságra hozatalától, ha a Bizottság arról tájékoztatja, hogy jobb lenne azt bizalmasan kezelni. Másként fogalmazva, ilyen esetben fennáll annak a komoly veszélye, hogy a polgár a legszerencsétlenebb "merry-go-round" helyzettel szembesül.

69. Az ombudsman nincs meggyőződve arról, hogy ilyen helyzetekben biztosított a megfelelő mértékű átláthatóság. Fontos foglalkozni ezzel a kérdéssel, különösen azért, mert a közelmúltbeli ítélkezési gyakorlat jelentősen növelte az átláthatóság szintjét, amely az ellenkező helyzetre vonatkozik, amikor a tagállam kéri a Bizottságot, hogy ne tegye közzé a dokumentumokat [10].

70. Az ombudsman ennek megfelelően javasolni fogja, hogy a Bizottság vezessen be intézkedéseket annak biztosítására, hogy a folyamatban lévő jogsértési vizsgálatokkal kapcsolatos dokumentumokhoz való hozzáférést kérelmezni kívánó személyek számára megfelelő mértékű átláthatóságot biztosítsanak a közzététel esetleges megtagadásának hátterét, nevezetesen az érintett tagállam helyzetét illetően.

71. Ami a Bizottság azon álláspontját illeti, hogy a folyamatban lévő kötelezettségszegési vizsgálatokkal kapcsolatos dokumentumok hozzáférhetővé tétele sértheti a bírósági eljárásokat, mivel a kötelezettségszegési eljárás közigazgatási szakasza bírósági eljáráshoz vezethet, az ombudsman csak annyit jegyezhet meg, hogy a Bizottság ezt az álláspontot nem fejtette ki részletesen. Az ombudsmannak nincs tudomása olyan elvekről, szabályokról vagy ítélkezési gyakorlatról, amelyek egyértelműen hitelessé tennék az érvelést. Ezért nem tud a Bizottság álláspontjával foglalkozni, csak emlékeztetni tudja a Bizottságot arra, hogy amennyiben a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés iránti konkrét kérelmekre válaszul az említett érvre kíván hivatkozni, az ítélkezési gyakorlat megköveteli, hogy a Bizottság konkrét és nem hipotetikus módon fejtse ki az érv megalapozottságát.

B. Az ajánlástervezetek

A panasszal kapcsolatos vizsgálatai alapján az ombudsman a következő ajánlástervezeteket terjeszti az Európai Bizottság elé:

A Bizottságnak a folyamatban lévő kötelezettségszegési ügyekkel kapcsolatos dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés iránti kérelmek kézhezvételekor rendszeresen konzultálnia kell az érintett tagállammal annak érdekében, hogy véleményt kapjon többek között arról, hogy ragaszkodni kíván-e az e kérdéssel kapcsolatos ítélkezési gyakorlatban említett titoktartáshoz való jogához. A konzultációval kapcsolatos írásbeli levelezésnek főszabályként nyilvánosnak kell lennie.

A Bizottságnak minden olyan esetben, amikor egy tagállam konzultál vele a folyamatban lévő jogsértési vizsgálatokkal kapcsolatos dokumentumok esetleges nyilvános közzétételéről, és negatív vélemény esetén olyan választ kell adnia, amely megfelel a tagállamoktól jelenleg megkövetelt normáknak, amikor azt javasolják, hogy a Bizottság ne tegyen közzé egy dokumentumot. Ehhez kapcsolódóan az ombudsman azt javasolja, hogy a Bizottság válaszát főszabályként minősítsék nyilvánosnak.

A Bizottságnak ebben az esetben és általában a hozzáférés iránti kérelmek kezelése során el kell magyaráznia a kérelmezőknek, hogy mit ért az „indokolatlan külső nyomás” kifejezés alatt, amelyet arra használnak, hogy a folyamatban lévő jogsértési vizsgálatokkal kapcsolatos dokumentumok hozzáférhetővé tételének megtagadásához a vizsgálatok céljának védelmére hivatkozzanak. Az Európai Bizottságnak konkrétan ki kell fejtenie, hogy milyen potenciális külső szereplőkre kíván hivatkozni, és mit ért „indokolatlan” és „nyomás” alatt.

Ezen túlmenően a Bizottságnak a jelen ajánlástervezetre adott válaszának előkészítése során meg kell vizsgálnia, hogy rendelkezik-e konkrét információkkal a folyamatban lévő jogsértési vizsgálatokkal kapcsolatos olyan dokumentumok szándékos vagy véletlen nyilvánosságra hozatalára vonatkozó konkrét példákról, amelyek egyértelműen sértették a szóban forgó vizsgálatok célját, az 1049/2001/EK rendeletben szereplő e kifejezés korlátozó értelmében. Válaszában meg kell adnia ezeket az információkat, és be kell nyújtania a vonatkozó dokumentumok másolatát.

A Bizottság és a panaszos tájékoztatást kap ezekről az ajánlástervezetekről. Az európai ombudsman alapokmánya 3. cikkének (6) bekezdésével összhangban a Bizottság 2012. október 31-ig részletes véleményt küld. A részletes vélemény az ajánlástervezetek elfogadásából és végrehajtásuk leírásából állhatna.

 

P. Nikiforos Diamandouros

Kelt Strasbourgban, 2012. július 18-án.

---

[1] Az ombudsman feladatainak ellátására vonatkozó szabályokról és általános feltételekről szóló, 1994. március 9-i 94/262/ESZAK, EK, Euratom európai parlamenti határozat (HL 1994. L 113., 15. o.).

[2] Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30-i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2001. L 145., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 331. o.).

[3] A T-191/99. sz., Petrie és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EBHT 2001., II-3677. o.) 68. pontja.

[4] A C-139/07. P. sz., Bizottság kontra Technische Glaswerke Ilmenau ügyben hozott ítélet (EBHT 2010., I-5885. o.) 58. pontja.

[5] A környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló Aarhusi Egyezmény rendelkezéseinek a közösségi intézményekre és szervekre való alkalmazásáról szóló, 2006. szeptember 6-i 1367/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2006. L 264., 13. o.).

[6] A fenti 5. lábjegyzetben hivatkozott 1367/2006 rendelet.

[7] A Törvényszék 2012. február 14-i ítélete, az EBHT-ban még nem tették közzé.

[8] A fenti 7. lábjegyzetben hivatkozott Németország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 78. pontja, kiemelés tőlem.

[9] A T-36/04. sz., API kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EBHT 2007., II-3201. o.).

[10] Lásd a C-64/05. P. sz. Svédország kontra Bizottság ügyben 2007. december 18-án hozott ítéletet (az EBHT-ban még nem tették közzé); valamint a Törvényszék T-59/09. sz., Németország kontra Bizottság ügyben 2012. február 14-én hozott ítélete (az EBHT-ban még nem tették közzé).