Készült az európai ombudsman alapokmánya 3. cikkének (6) bekezdésével összhangban [1]

A panasz előzményei

1. 2008 februárjában a panaszos sikeresen teljesítette az EPSO/AST/29/06 nyílt versenyvizsgát azon asszisztensek számára, akiknek fő nyelve az angol volt, és nevét felvették a vonatkozó tartaléklistára.

2. 2009 februárja és márciusa között – annak ellenére, hogy az Európai Bizottság több szolgálata is felvette vele a kapcsolatot tisztviselőként való esetleges felvételével kapcsolatban – nem ajánlottak fel számára álláshelyet a Bizottságnál.

3. 2009. június 5-én a panaszos az ombudsmanhoz fordult, hogy panaszt tegyen az Európai Bizottság által a felvételi eljárás során vele szemben tanúsított bánásmóddal kapcsolatban. A panaszos szerint a Bizottsággal folytatott interjúk időpontjait csak később kapták meg, hogy szóban tájékoztassák arról, hogy nem számíthat arra, hogy az ő korában felveszik. Mindazonáltal 2009. május 9-én egyhetes, belga szerződésekkel kezdett dolgozni a Bizottságnál, lényegében azokat a feladatokat látva el, amelyeket akkor látott volna el, ha a vonatkozó tartaléklistáról tisztviselőként vették volna fel.

A vizsgálat tárgya

4. Az ombudsman vizsgálatot indított a következő állítással és állítással kapcsolatban.

Állítás:

A panaszos azt állítja, hogy az Európai Bizottság életkora alapján hátrányos megkülönböztetést alkalmazott vele szemben azon felvételi eljárás során, amelyben részt vett.

Igénypont:

A panaszos azt kéri, hogy a Bizottság orvosolja a helyzetet.

A vizsgálat

5. 2009. július 23-án az ombudsman felkérte a Bizottságot, hogy 2009. november 30-ig nyújtson be véleményt a fenti állításról és kérelemről.

6. A Bizottság 2009. december 3-án küldte meg véleményét az ombudsmannak. A véleményt továbbították a panaszosnak, aki 2010. január 25-én nyújtotta be észrevételeit.

Az ombudsman elemzése és következtetései

A. Az az állítás, amely szerint a Bizottság a panaszost életkora alapján hátrányosan megkülönböztette

Az ombudsman elé terjesztett érvek

7. Panaszában a panaszos kifejtette, hogy 2008 elején sikeresen teljesítette az EPSO/AST/29/06 nyílt versenyvizsgát azon asszisztensek esetében, akiknek fő nyelve az angol, és nevét felvették a vonatkozó tartaléklistára. Abban az időben, amikor jelentkezett a versenyre, négy év volt hátra, mielőtt elérte a 65 éves nyugdíjkorhatárt. Mire a nevét felvették a tartaléklistára, már csak két év volt hátra. Soha nem titkolta a korát, így amikor sürgős e-maileket kapott a Bizottságon belüli üres álláshelyekről, azt feltételezte, hogy az üzenetek komolyak, és hogy a felelős humánerőforrás-személyzet ténylegesen megvizsgálta az önéletrajzát, mielőtt kapcsolatba lépett volna vele.

8. 2009 februárjában meghívást kapott egy jól sikerült interjúra. Az egységvezető kifejezte, hogy fel kívánja venni, és még arról is szó volt, hogy kivételt kap a kötelező nyugdíjkorhatár alól annak érdekében, hogy 67 éves koráig dolgozhasson. Később azonban telefonhívást kapott a Bizottságtól, amelynek során a panaszos szerint azt mondták neki, hogy észszerűnek kell lennie, és meg kell értenie, hogy az ő korában nem lehet tisztviselőként felvenni. Ezért egy olyan ügynökséghez utalták, amely a Bizottság ideiglenes személyzetét kezeli. 2009. március 9-én egyhetes, belga szerződések alapján kezdett dolgozni a Bizottságnál.

9. Véleményében a Bizottság a következőkkel érvelt. Először is, az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Bizottság nem köteles felvenni egyetlen olyan pályázót sem, akinek a nevét felvették a tartaléklistára. Továbbá „egyetlen pályázónak sincs joga ahhoz, hogy a Bizottság felvegye, pusztán azért, mert sikeresen teljesített egy versenyvizsgát, hanem egyszerűen a felvételre kerülő »szakma«miatt [2]”.

10. Másodszor, a személyzeti szabályzat 2. cikkével összhangban csak a kinevezésre jogosult hatóság dönthet a felvételi ügyekben. A szóban forgó esetben ezt a hatáskört az Adminisztrációs Főigazgatóság (DG ADMIN) A.4. osztályvezetőjére ruházták át. A kinevezésre jogosult hatóság azonban soha nem intézett állásajánlatot a panaszoshoz. E tekintetben a Bizottság nem tartotta relevánsnak azt a tényt, hogy a panaszossal több főigazgatóság is felvette a kapcsolatot esetleges interjúk céljából. A Bizottság megismételte, hogy ha egy pályázó nyílt versenyvizsgát követően kerül fel a tartaléklistára, ez nem garantálja, hogy a Bizottság felveszi. Ezt követően rámutatott arra, hogy ezt egyértelműen elmagyarázták a panaszosnak, és hogy a panaszához csatolt dokumentumok egyértelműen megemlítik, hogy csak a felvételének lehetősége áll fenn. Nem történt említés arról, hogy bizonyosan sor kerülne a felvételére, vagy hogy joga lenne a felvételéhez.

11. Harmadszor, a Bizottság egyetlen főigazgatósága sem nyújtott be hivatalos kérelmet a kinevezésre jogosult hatósághoz a panaszos felvételére vonatkozóan. Ezért a panaszost érintő felvételi eljárást a Bizottság egyik szolgálata sem indította meg.

12. Végül, ami a panaszos azon nyilatkozatát illeti, hogy telefonon közölték vele, hogy azért nem vették fel, mert túl öreg volt, a Bizottság kijelentette, hogy az Igazgatási Főigazgatóság (DG ADMIN) azon személyére vonatkozó további információk hiányában, akivel a panaszos látszólag fél évvel ezelőtt ezt a telefonbeszélgetést folytatta, nehéz volt még azt is ellenőrizni, hogy egyáltalán sor került-e ilyen telefonhívásra, nem is beszélve annak konkrét tartalmáról. Mivel a panaszos nem nyújtott be további bizonyítékot állításának alátámasztására, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy azt nem támasztotta alá elegendő bizonyíték.

13. Észrevételeiben a panaszos fenntartotta panaszát, és kifogásolta a Bizottság véleményének megvető hangvételét. Rámutat arra, hogy 2009 februárjában először a Bizottság Belső Piaci és Szolgáltatási Főigazgatóságának (DG MARKT) egy tisztviselője vette fel vele a kapcsolatot „különböző betöltetlen álláshelyekkel” kapcsolatban. Miután megerősítette érdeklődését és rendelkezésre állását, meghívást kapott egy interjúra, amelyre 2009. február 12-én került sor. Az interjú során a Bizottság egyik tisztviselője, V. „jóindulatúan felvette őt, ha »megígérte, hogy 67 éves koráig ott marad«.” 2009. február 18-án azonban a Bizottság egy másik tisztviselője, S. úr felhívta, és kijelentette, hogy nem számíthat arra, hogy a nyugdíjazás közelébe kerül. A panaszos szerint a tisztviselő hozzátette, hogy „az Ön nyugdíja egyébként is ilyen alacsony lenne”, és hogy mindenesetre a 65 éves kötelező nyugdíjkorhatár alóli kivételekre csak kivételes esetekben került sor. A panaszos végül 2009 márciusa és 2009 augusztusa között szerződéses alapon dolgozott a Belső Piaci és Szolgáltatási Főigazgatóságnál. Ugyanakkor azt az állást, amelyet megtagadtak tőle, a Bizottságon belül hirdették meg. A panaszos úgy vélte, hogy ez azt jelzi, hogy valójában „elutasították a vizsgálatból”.

14. A panaszos megjegyezte továbbá a Bizottság azon érvének körkörös jellegét, amely szerint a felvételi eljárás során nem történt megkülönböztetés pusztán azért, mert nem került sor felvételi eljárásra. Állítása szerint ugyanis nem került sor felvételi eljárásra, mivel életkora alapján hátrányos megkülönböztetés érte. Úgy vélte, hogy a Bizottság az életkora alapján történő hátrányos megkülönböztetés révén megakadályozta, hogy tisztviselővé nevezzék ki, de úgy ítélte meg, hogy elég jó ahhoz, hogy ugyanazt a munkát végezze, mint a „másodrangú kívülálló”. Hozzáteszi, hogy a Bizottság egy másik tisztviselője megerősítette, hogy ez életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetésnek tűnik, de „nem fog tudni tenni ellene semmit, hacsak nincs írásban valami”.

15. Ami a Bizottság azon érvét illeti, hogy a több főigazgatósággal egy esetleges interjú céljából folytatott kapcsolatfelvételei nem voltak relevánsak, megjegyezte, hogy azok valóban relevánsak voltak az ügy szempontjából. Véleménye szerint ezek a kapcsolatok azt mutatták, hogy nem csak a Belső Piaci és Szolgáltatási Főigazgatóság akadályozta meg: a Bizottság Foglalkoztatási, Szociális és Esélyegyenlőségi Főigazgatósága (DG EMPL) szintén lemondott egy tervezett interjút, és a Bizottság karlsruhei Közös Kutatóközpontja szóban tájékoztatta arról, hogy a Bizottság Igazgatási Főigazgatóságán keresztül nem lehet felvenni. A panaszos felvetette azt a kérdést, hogy a Bizottság maga nem tekintené-e úgy, hogy az eredeti e-mailes kapcsolatfelvétel és az azt követő események egy felvételi eljárás részét képezték.

Az ombudsman ajánlástervezethez vezető értékelése

16. Az ombudsman először is emlékeztet arra, hogy az Európai Unióról szóló szerződés [3] 2. cikke a következőképpen rendelkezik:

„Az Unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul. Ezek az értékek közösek a tagállamokban, a pluralizmus, a megkülönböztetésmentesség, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás, valamint a nők és férfiak közötti egyenlőség társadalmában.”

17. Ezt tovább erősíti az Európai Unió működéséről szóló szerződés [4], amelynek 10. cikke a következőképpen rendelkezik:

„Politikái és tevékenységei meghatározása és végrehajtása során az Unió küzd a nemen, faji vagy etnikai származáson, valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, koron vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés ellen.”

18. Hasonló rendelkezéseket tartalmaz az Európai Unió Alapjogi Chartája, amelynek 21. cikke (A megkülönböztetés tilalma) a következőképpen rendelkezik:

"1. Tilos minden megkülönböztetés, így különösen a nem, faj, bőrszín, etnikai vagy társadalmi származás, genetikai tulajdonság, nyelv, vallás vagy meggyőződés, politikai vagy más vélemény, nemzeti kisebbséghez tartozás, vagyoni helyzet, születés, fogyatékosság, kor vagy szexuális irányultság alapján történő megkülönböztetés.

2. A Szerződések alkalmazási körében és azok különös rendelkezéseinek sérelme nélkül, tilos az állampolgárság alapján történő bármely megkülönböztetés.”

19. Ezen általános és alapvető elvek és jogok alkalmazásával kapcsolatban az ombudsman az alábbi értékelés 46. bekezdésére hivatkozik.

20. A jelen ügyben a panaszos azt állította, hogy az esetleges tisztviselőként való foglalkoztatásához vezető eljárás során az Európai Bizottság életkora alapján hátrányos megkülönböztetést alkalmazott vele szemben.

21. Hasznos emlékeztetni a panaszos és a Bizottság szolgálatai közötti pontos levélváltásra. Ebben az összefüggésben az ombudsman megjegyzi, hogy e tekintetben az e-mailes kommunikáció három különböző kategóriája releváns.

Kapcsolattartás a Bizottság Foglalkoztatási Főigazgatóságával

22. 2009. február 3-án a Bizottság Foglalkoztatási Főigazgatósága (DG EMPL) a következőket írta a panaszosnak:

„Önéletrajzát lekértem a 2006. évi versenyvizsga-listáról, amelyet ebben a szakaszban valamennyi uniós intézmény számára megnyitottunk. Szeretném megérteni elérhetőségét és érdeklődését a szociális párbeszédért, a szociális jogokért, a munkakörülményekért és a változáshoz való alkalmazkodásért felelős „F” Igazgatóság titkári tisztségére vonatkozó két ajánlat iránt. A FOGLALKOZTATÁSI FŐIGAZGATÁSI FŐIGAZGATÓSÁGI TEVÉKENYSÉGEKKEL KAPCSOLATOS weboldal linkjét adom át: [link] Kérjük, a lehető leghamarabb vegye fel velem a kapcsolatot, hogy az interjú után folytathassuk az esetleges felvételt. Alig várom, hogy halljak felőled.

23. 2009. február 4-én 14:39-kor a panaszos a következő választ adta:

„Köszönjük az e-mailt. Valóban nagyon érdekel egy titkársági pozíció az Ön igazgatóságán, és bármikor rendelkezésre állok egy interjúra, amikor az Önnek megfelel.”

24. Ugyanezen a napon, 15:24-kor a DG EMPL a következő választ adta:

„Köszönöm válaszát, és szeretnék időpontot egyeztetni egy interjúra. Javaslom a jövő héten: - [2009. február 9.] hétfő délután 14:30 óta bármikor; - [2009. február 11.], szerda, 15.00 vagy 16.00; [2009. február 12.], csütörtök délelőtt 10:00 vagy 11:00 vagy 12:00 vagy 12:30. Alig várom, hogy halljak felőled.

25. Ugyanezen a napon, 15:49-kor a panaszos ismét válaszolt:

„2009. február 12., csütörtök, 10.00 Kérem, adja meg a pontos címet & metró megálló?"

26. Végül ugyanezen a napon, 19:26-kor a Foglalkoztatás, a Szociális Ügyek és a Társadalmi Befogadás Főigazgatósága a következő választ adta:

„Az egységvezető kérésére egyelőre le kell mondanom a jövő heti interjúra történő kinevezését, és amint a helyzet kedvező lesz, újra felveszem Önnel a kapcsolatot.”

27. 2009. március 23-án a panaszos a következőket írta a Foglalkoztatás, a Szociális Ügyek és a Társadalmi Befogadás Főigazgatóságának:

Megkérdezhetem, mi történt itt? Köszönöm."

28. A panaszos nem kapott választ 2009. március 23-i e-mailjére.

Levelezés az Európai Bizottsággal, Belső Piaci és Szolgáltatási Főigazgatóság

29. 2009. február 6-án a Bizottság Belső Piaci és Szolgáltatási Főigazgatósága (DG MARKT) a következő e-mailt küldte a panaszosnak:

„Néhány évvel ezelőtt átmentél egy titkárnői versenyen. Én felelek a Belső Piaci Főigazgatóság (DG MARKT) titkárainak felvételéért, és különböző betöltetlen álláshelyekre keresek titkárokat. Ha felkeltettük érdeklődését, kérem, hívjon fel minél előbb a [szám] …-on.

30. 2009. február 8-án a panaszos a következő választ adta:

„Igen, 2008 januárjában sikeresen teljesítettem a versenyt angol és német nyelven. Nagyon érdekel, hogy az Ön igazgatóságán dolgozzak, és lehetőségem lesz bejönni egy interjúra az Ön kényelme szerint. Mivel jelenleg munkanélküli vagyok, rövid időn belül elkezdhetek dolgozni. Alig várom, hogy még többet halljak önről.

31. 2009. február 17-én a Belső Piaci és Szolgáltatási Főigazgatóság a következőket írta a panaszosnak:

„Egységvezetőm, S. úr, beszélni szeretne Önnel a múlt héten V. úrral folytatott interjújáról. Kérem, küldje el a telefonszámát, kérem. Előre is nagyon köszönöm.

32. 2009. február 18-án a panaszos a következő e-mailt küldte a Belső Piaci és Szolgáltatási Főigazgatóságnak:

„Ma korábban S. úr felhívott, és tiszteletteljes beszélgetést folytattunk arról, hogy megvalósítható-e, hogy állandó állásra alkalmazzanak. Úgy tűnik, hogy az a lehetőség, amelyet V. úr említett, és amelyet habozás nélkül elfogadtam volna, nevezetesen a nyugdíjkorhatáron túl 67 éves korig történő munkavégzés, csak kivételes esetekben lehetséges a magasabb szintű személyzet számára. Elfogadom ezt az érvelést. Köszönöm, hogy komolyan vette a jelöltségemet.

33. 2009. február 19-én a Belső Piaci és Szolgáltatási Főigazgatóság ismét levelet intézett a panaszoshoz:

„Köszönöm a levelét. Próbáltalak hívni ma reggel, de sikertelenül. S. úr beszélt V. úrral az Ön azon javaslatáról, hogy ideiglenesen dolgozzon neki, és egyetért ezzel. A Bizottság elvben elfogadná, hogy 65 év után dolgozzon, de kezdetnek csak 6 hónapos szerződése lesz. Ezen időszak után döntjük el, hogy a szerződés meghosszabbítható-e vagy sem (az összes ideiglenes szerződés esetében kötelező egy hónapos szünet után). Kérjük, regisztráljon az alábbi, a Bizottsággal együttműködő ideiglenes ügynökségnél:

Start Emberek [cím + telefonszám]

Ha ezt gyorsan meg tudná tenni, a DG Marktnál már 1/3-nál elkezdhetné. Kollégám, S. asszony, aki az ideiglenes alkalmazottakért felelős, minden szükséges információt megadhat Önnek. Ne habozzon kapcsolatba lépni vele, ha szükséges. Remélve, hogy a közeljövőben találkozunk.

34. Ugyanezen a napon a panaszos azt válaszolta:

„Ez jó hír! Ma kint voltam, hogy felkészüljek a sínyaralásomra, holnap délután 20Feb09-től vasárnap 1Mar09-ig leszek távol. Mielőtt holnap elmegyek, mindenképpen felhívom a Start People-t (akiknél tavaly óta regisztráltam, de soha nem hallottam) és kollégáját, S. asszonyt, hogy részleteket dolgozzon ki. Ez egy jó megoldás. Köszönöm, és felvesszük a kapcsolatot.

35. 2009. március 9-én a panaszos egyhetes, belga szerződések alapján kezdett dolgozni a Bizottságnál.

Kapcsolattartás az Európai Bizottság karlsruhei Közös Kutatóközpontjával

36. 2009. március 24-én a panaszos levelet intézett a Bizottság karlsruhei Közös Kutatóközpontjához (JRC):

„Az AST/29/06 EPSO-versenyvizsga sikeres pályázója vagyok, az angol főnyelv és a német második nyelv titkára. Az anyanyelvem holland, így három tényleges munkanyelvem van. A jelölt száma: [szám]. Szakmai pályafutásom során 1978-1979 között a [cégnél], 1985-2001 között pedig a Karlsruhei Egyetemen dolgozom. Az a tény, hogy a Bizottságnak szeretnék dolgozni, és vissza szeretnék térni Németországba, arra kényszerít, hogy segítséget kérjek a JRC-Karlsruhe megbízásának megtalálásához, még akkor is, ha jelenleg nincs üres álláshely.

37. 2009. március 30-án a JRC a következő választ adta:

„Jelenleg nyitott pozíciónk van (AST1/7 az osztályvezető titkára), és az Ön szakmai profilja megfelelhet a munkaköri követelményeknek. Ezért mellékelten megküldjük Önnek a vonatkozó munkaköri leírást, illetve a kiadványt, és szeretnénk tudni az Ön részéről, hogy ez érdekes-e az Ön számára. Ezenkívül már beütemeztünk néhány lehetséges időpontot egy lehetséges interjúra (amennyiben érdekelheti ez a munka) az alábbiak szerint: 2009. április 23-án, 24-én, 28-án, 29-én vagy 30-án (9 órától); 2009. április 27-én 14.00 órától örömmel fogadjuk válaszát a lehető leghamarabb, és hálásak lennénk, ha: - az egyik ilyen nap kényelmes az Ön számára, és - küldhet nekünk egy frissített önéletrajzot. Kérjük, ne habozzon kapcsolatba lépni velem, ha további kérdései vannak.

38. 2009. április 1-jén a JRC ismét levelet küldött a panaszosnak:

„Tájékoztatjuk, hogy minden megüresedett álláshelyet először belsőleg tesznek közzé. Amennyiben egy álláshely belső áthelyezéssel nem tölthető be, a versenyvizsga sikeres pályázóinak aktáit megvizsgálják annak érdekében, hogy a közzétett álláshoz megfelelő szakmai profilt találjanak. Biztosíthatjuk Önt arról, hogy az EPSO/AST/29/06 versenyvizsga-győztesek listáját a lehető leghamarabb megvizsgáljuk. Köszönjük érdeklődését a Közös Kutatóközpont tevékenységei iránt.”

39. A fenti e-mail-váltásokból kitűnik, hogy a Bizottság soha nem írta le írásban, hogy a panaszost életkora miatt nem lehetett tisztviselőként alkalmazni.

40. Panaszában azonban a panaszos azzal érvelt, hogy szóban azt mondták neki, hogy „nem számíthat arra, hogy ilyen közel kerül a nyugdíjhoz”, és hogy „amúgy is ilyen kis összegű nyugdíjban részesülne”. E tekintetben a Bizottság azzal érvelt, hogy azon személyre vonatkozó további információk hiányában, akivel ezt a beszélgetést folytatta, még azt is nehéz ellenőrizni, hogy sor került-e ilyen telefonhívásra, nem is beszélve annak konkrét tartalmáról. Az ombudsman egyetért a Bizottsággal abban, hogy nehéz ellenőrizni azoknak a szóbeli beszélgetéseknek a tartalmát, amelyekről nincs feljegyzés. Észrevételeiben azonban a panaszos azt állította, hogy S. 2009. február 18-án hívást kapott a Belső Piaci és Szolgáltatási Főigazgatóságtól, amelynek során tájékoztatták a fenti megfontolásokról. Ezek az információk segíthetik a Bizottságot a releváns események nyomon követésében és vizsgálatában. Ezt kéri az ombudsman az alábbi ajánlástervezetében.

41. Az ombudsman arra is emlékezteti a Bizottságot, hogy a szóban forgó kérdés az érintett beszélgetések során alkalmazott felvételi eljárásokra vonatkozik, amelyekre vonatkozóan már a kezdetektől fogva javaslatokat tettek arra vonatkozóan, hogy a panaszost fel lehet-e venni. A fent említett három eljárás közül kettő a Bizottság által kezdeményezett írásbeli közleménnyel kezdődött, nevezetesen a Foglalkoztatás, a Szociális Ügyek és a Társadalmi Befogadás Főigazgatóságának 2009. február 3-i levelével és a Belső Piaci, Ipar-, Vállalkozás- és Kkv-politikai Főigazgatóság 2009. február 6-i levelével. E levelekben a panaszost – tekintettel arra, hogy neve felkerült az EPSO vonatkozó tartaléklistájára – megkérdezték, hogy érdekelt-e abban, hogy a Bizottság bizonyos álláshelyeire tisztviselőként nevezzék ki.

42. Úgy tűnik, hogy mindkét eljárás, valamint a panaszos által a Közös Kutatóközponttal Karlsruhéban kezdeményezett eljárás hirtelen leállt, aminek következtében a panaszost nem vették fel tisztviselőként. Lényeges megjegyezni, hogy a Bizottság sem a panaszosnak, sem a jelen vizsgálat során nem próbált magyarázatot adni arra, hogy ezek a felvételi eljárások miért álltak le [5]. Ehelyett véleménye szerint a Bizottság rendkívül formálisan olyan tényekre és szabályokra hivatkozott, amelyekről az ombudsmannak teljes mértékben tudomása van, és amelyek az ügy szempontjából kevéssé relevánsak. A Bizottság például kijelentette, hogy egyáltalán nem köteles személyeket felvenni az EPSO tartaléklistáira; az ilyen személyeknek nincs törvényes joguk a felvételhez; a kinevezésre jogosult hatóság kizárólagos hatáskörrel rendelkezik a munkaerő-felvétellel kapcsolatos kérdések eldöntésére, és soha nem tett a panaszosnak hivatalos írásbeli munkaerő-felvételi ajánlatot.

43. Az ombudsman azt is megjegyzi, hogy a panaszos szerződéses alapon a Bizottság ideiglenes alkalmazottjaként dolgozott. A panaszos szerint ugyanazokat a feladatokat látta el, mint amelyeket akkor végzett volna, ha tisztviselőként vették volna fel. A Bizottság nem mondott ellent ezeknek az állításoknak. Ilyen körülmények között az ombudsman nehezen érti, hogy a panaszost, akinek neve szerepelt az EPSO vonatkozó tartaléklistáján, miért nem tekintették alkalmasnak arra, hogy tisztviselőként felvegyék egy olyan álláshelyre, amelyet ténylegesen betöltött, jóllehet ideiglenes alkalmazottként.

44. Az ombudsman azt is megjegyzi, hogy a Bizottság nem tagadta kifejezetten a panaszos azon állítását, hogy életkora alapján hátrányos megkülönböztetés érte. A Bizottság egyszerűen azt állította véleményében, hogy a panaszos „nem támasztotta alá kellőképpen állítását”. A Bizottság továbbá az alapvető uniós jogok itt felmerülő nyilvánvaló kérdése ellenére sem adott semmilyen biztosítékot arra vonatkozóan, hogy a panaszos életkora nem akadályozta a felvételt az itt érintett időszakban.

45. Ami magát a felvételi eljárást illeti, az ombudsman egyetért a panaszossal abban, hogy a Bizottság érvelése körkörös, nevezetesen, hogy a felvételi eljárás során nem történt megkülönböztetés, mivel nem indítottak felvételi eljárást. E tekintetben az ombudsman rámutat arra, hogy a felvételi eljárás nem akkor kezdődik, amikor a Bizottság illetékes szolgálata hivatalos kérelmet nyújt be a kinevezésre jogosult hatósághoz egy pályázó tisztviselőként történő felvételére vonatkozóan. Ebben az időpontban a Bizottságnak minden bizonnyal több személyt is azonosítania kellett az EPSO vonatkozó tartaléklistáján, fel kellett vennie a kapcsolatot a megjelölt személyekkel az üres álláshelyek rendelkezésre állásáról és az irántuk való érdeklődésükről, és be kellett hívnia őket interjúra, esetleg több interjúra is. Ezek a lépések szükségszerűen egy felvételi eljárás részét képezik, amelynek során tiszteletben kell tartani és garantálni kell a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét.

46. A fenti megállapítások és megfontolások alapján az ombudsman megjegyzi, hogy a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelv [6] 10. cikkének (1) bekezdése (Bizonyítási teher) a következőképpen rendelkezik:

„A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket … annak biztosítására, hogy amennyiben azok a személyek, akik úgy ítélik meg, hogy az egyenlő bánásmód elve alkalmazásának elmulasztása miatt őket sérelem érte, olyan tényeket állapítsanak meg, amelyek alapján feltételezhető, hogy közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetés történt, az alperesnek kell bizonyítania, hogy nem sértették meg az egyenlő bánásmód elvét.”(utólagos kiemelés)

47. A személyzeti szabályzat 1. cikke d) pontjának az uniós tisztviselőkre alkalmazandó 5. alpontja ugyanezt a szabályt tartalmazza [7].

48. A fenti rendelkezések meghatározzák a bizonyítási teherre vonatkozó bevett uniós jogi megközelítést a szóban forgóhoz hasonló esetekben. A kérdés tehát az, hogy a jelen ügy tényállása ésszerűen megalapozhatja-e azt a vélelmet, hogy a panaszost életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés érte, és hogy a Bizottságnak bizonyítania kell-e ennek ellenkezőjét. Az ombudsman értelmezése szerint az itt említett "vélelmezés" önmagában nem jelenti a hátrányos megkülönböztetés tényleges fennállásának ideiglenes megállapítását. A "vélelmezés" e konkrét jogi fogalma inkább olyan mechanizmus, amely először is nagyobb fokú átláthatóságot tesz lehetővé a szóban forgó cselekmények vagy mulasztások tekintetében. Magától értetődik, hogy a döntéshozó, jelen esetben a Bizottság jobb helyzetben van ahhoz, hogy megmagyarázza, miért járt el úgy, ahogy.

49. Átfogó értékelésként az ombudsman megállapítja, hogy a jelen ügy tényállása és körülményei észszerűen megalapozhatják a fent említett vélelmet. Megállapításai különösen az alábbiakban ismertetett tényeken alapulnak.

50. A panaszos a releváns időszakban nem volt egyszerűen valamivel idősebb a tartaléklistákról felvett átlagos személynél. Éppen ellenkezőleg, csak néhány évvel volt az uniós tisztviselők rendes nyugdíjkorhatára alatt. Nyilvánvaló tehát, hogy életkora nagy valószínűséggel felkeltené egy potenciális munkáltató, többek között a Bizottság figyelmét. Az ezzel ellentétes álláspont azt jelentené, hogy a munkáltatók közömbösek a kérelmezők életkorával szemben, ami köztudottan nem áll fenn.

51. Ezenkívül a Bizottság azon szolgálatai, amelyek eredetileg érdeklődésüket fejezték ki a panaszos felvétele iránt, hivatalosan írásban megkeresték a panaszost. A felvételi eljárás hirtelen leállt, aminek okai továbbra sem ismertek. A Bizottság e vizsgálat során sem közvetlenül a panaszosnak, sem az ombudsmannak nem adott releváns magyarázatot. Éppen ellenkezőleg, olyan érvelést terjesztett elő, amely különösen defenzív, rendkívül formalista és érzéketlen az itt tárgyalt kérdésekre. Hasonlóképpen, véleménye szerint semmi nem utal arra, hogy ténylegesen belső vizsgálatot folytatott volna a panaszhoz vezető eseményeket illetően. Itt érdemes emlékeztetni arra, hogy a panaszos rámutatott arra, hogy őt ideiglenes jelleggel vették fel, hogy ugyanazokat a feladatokat lássa el, mint amelyeket akkor végzett volna, ha tisztviselőként vették volna fel. A Bizottság nem tagadta ezt az állítást. A tisztviselőként történő felvételére irányuló eljárás hirtelen leállítása tehát feltehetően nem a kompetencia hiányának tudható be. Az oknak máshol kell lennie, de a Bizottság nem tett lépéseket az ügy e vonatkozásának tisztázása érdekében.

52. Amellett, hogy nem fejtette ki, hogy ebben az esetben miért állt le hirtelen a felvételi eljárás, a Bizottság nem tett kísérletet arra, hogy tájékoztatást vagy biztosítékot nyújtson az egyenlő bánásmóddal és az életkorral kapcsolatos felvételi gyakorlatának jogszerűségéről. Az ilyen információk és biztosítékok, amennyiben meggyőzőek, olyan tényezőnek minősülhetnek, amely csökkenti a hátrányos megkülönböztetés vélelme megállapításának valószínűségét.

B. Az ajánlástervezet

A panasszal kapcsolatos vizsgálatai alapján az ombudsman a következő ajánlástervezetet terjeszti az Európai Bizottság elé:

Amennyiben a Bizottság úgy ítéli meg, hogy szolgálatainak azon döntése, hogy a panaszost nem veszik fel tisztviselőként a tartaléklistáról, nem függött össze a panaszos előrehaladott életkorával, a bizonyítási teher megfordításának itt alkalmazandó elvével összhangban bizonyítékot kell benyújtania arra vonatkozóan, hogy ebben az esetben nem történt ilyen életkoron alapuló megkülönböztetés.

Ha az ügy további belső vizsgálatát követően a Bizottság arra a következtetésre jut, hogy a panaszos életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés áldozata volt, vagy akár az is lehetett volna, megfelelő kártérítést kell fizetnie. Az ombudsman a Bizottságra bízza annak meghatározását és az általa méltányosnak, méltányosnak és megfelelőnek ítélt mértékű kártérítésre vonatkozó javaslattételt.

A fentieken túlmenően az ombudsman hálás lenne, ha tájékoztatást kapna a Bizottságtól az általa elfogadott és valamennyi érintett munkatársának eljuttatott konkrét belső szabályokról és/vagy iránymutatásokról annak érdekében, hogy elkerülje a többek között az életkoron alapuló megkülönböztetést.

A Bizottság és a panaszos tájékoztatást kap erről az ajánlástervezetről. Az európai ombudsman alapokmánya 3. cikkének (6) bekezdésével összhangban a Bizottság 2011. június 30-ig részletes véleményt küld. A részletes vélemény magában foglalhatja az ajánlástervezet elfogadását és végrehajtásának leírását.

 

P. Nikiforos Diamandouros

Kelt Strasbourgban, 2011. március 10-én.

---

[1] Az ombudsman feladatainak ellátására vonatkozó szabályokról és általános feltételekről szóló, 1994. március 9-i 94/262/ESZAK, EK, Euratom európai parlamenti határozat (HL 1994. L 113., 15. o.).

[2] A nyílt versenyvizsga sikeres pályázóinak a kiválasztási eljárás eredményeként összeállított alkalmassági listákra való felvétele csupán az érintetteket teszi alkalmassá arra, hogy próbaidős tisztviselővé nevezzék ki őket (lásd ebben az értelemben az Elsőfokú Bíróság T-173/99. sz., Elkaïm és Mazuel kontra Bizottság ügyben 2000. július 11-én hozott ítéletének [EBHT-KSZ 2000., I-A-101. o. és II-433. o.] 21. pontját, valamint az Elsőfokú Bíróság T-58/05. sz., Centeno Mediavilla e.a. kontra Bizottság ügyben 2007. július 8-án hozott ítéletének [EBHT 2007., II-05253. o.] 52. pontját). A kinevezésre jogosult hatóságnak az alkalmassági listákról történő felvétellel kapcsolatos mérlegelési jogkörét illetően lásd az Elsőfokú Bíróság T-494/04. sz., Neirinck kontra Bizottság ügyben 2006. július 8-án hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2006., I-A-2-259. o. és II-A-2-1345. o.) 105. pontját.

[3] HL 2008. C 115., 13. o.

[4] HL 2008. C 115., 13. o.

[5] 2009. március 23-i e-mailjében a panaszos kifejezetten kérte a Bizottságot, hogy fejtse ki, mi történt a felvételi eljárással.

[6] HL 2001. L 303., 16. o.

[7] A személyzeti szabályzat 1. cikke d) pontjának 5. alpontja a következőképpen rendelkezik: „Amennyiben az e személyzeti szabályzat hatálya alá tartozó személyek, akik úgy ítélik meg, hogy az egyenlő bánásmód fent meghatározott elve alkalmazásának elmulasztása miatt őket sérelem érte, olyan tényeket állapítanak meg, amelyek alapján feltételezhető, hogy közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetés történt, az intézményre hárul annak bizonyítása, hogy nem sértették meg az egyenlő bánásmód elvét. Ez a rendelkezés a fegyelmi eljárásokban nem alkalmazandó.”