Strasbourg, 2017. 07. 03.

SI/5/2017/MHZ

Az ügy tárgya: A gyermekek védelme a migrációban és a visszatérésben

Tisztelt Elnök Úr!

Üdvözlöm „A migráns gyermekek védelme” című, 2017. április 12-i bizottsági közleményt [1]. Különösen üdvözlöm a származási országukba visszaküldendő gyermekek szükségleteire vonatkozó „kulcsfontosságú intézkedés”[2] beillesztését, amely arra ösztönzi a tagállamokat, hogy:

– „annak biztosítása érdekében, hogy megfelelő családfelkutatási és visszailleszkedési intézkedések kerüljenek bevezetésre a származási országukba visszatérő gyermekek szükségleteinek kielégítése érdekében”.

Megnyugtató azt is megjegyezni, hogy a közlemény tartalmaz egy nyilatkozatot arról, hogy a gyermekek származási országukba való visszavitelére vonatkozó határozatoknak tiszteletben kell tartaniuk a gyermek mindenek felett álló érdekének elvét.

Aggódom azonban amiatt, hogy a „visszatérési irányelv” [3] végrehajtásával kapcsolatban a tagállamoknak nyújtott iránymutatásról szóló, 2017. március 7-i bizottsági ajánlás egyes vonatkozásai alááshatják annak szükségességét, hogy a „gyermek mindenek felett álló érdeke” elsőbbséget élvezzen a visszatérési ügyekben. Az alábbiakban kifejtettek szerint különösen az ajánlás 12. pontjának a), b) és d) alpontjában, valamint 17. pontjában megfogalmazott ajánlások aggasztanak.

Tisztában vagyok azzal, hogy ezeket a nehéz, de nagyon fontos kérdéseket jelenleg számos fórumon vitatják meg - uniós, nemzeti és helyi szinten, valamint kormányzati és nem kormányzati szervezetek - szerte az EU-ban. Ezen a ponton azonban alig várom, hogy megosszam aggályaimat az Európai Bizottsággal.

A 12. pont a következőkre vonatkozik:

A 12. pont a) alpontjában foglalt ajánlás, amely szerint a kiutasítási meghallgatások esetében videokonferenciát kell alkalmazni, megnehezítheti a gyakran traumatizált és különleges segítségre szoruló, kísérő nélküli kiskorúak szabad felszólalását. Ez tehát veszélyeztetheti a meghallgatáshoz való jogukat. Vitathatatlan, hogy eljárási és életkornak megfelelő alkalmazkodásra van szükség. Nagyra értékelem, hogy a 13. pont („Család és gyermekek”) kifejezetten a kísérő nélküli kiskorúakra vonatkozik, de az ilyen gyermekek esetében nem teszi lehetővé a videokonferencia alkalmazását.

A rövid fellebbezési határidőkre (12. b) pont) és a visszaküldés tilalma elve megsértésének kockázatára vonatkozó egyetlen értékelésre (12. d) pont) vonatkozó ajánlások nem alkalmazandók azokra, akiknek különleges eljárási garanciákra van szükségük, például a kísérő nélküli kiskorúakra.

Ezeknek az egyéneknek olyan sajátos szükségleteik vannak, amelyek megnehezítik a személyes meghallgatáshoz való joguk, a jogi segítségnyújtáshoz való joguk és a tájékoztatáshoz való joguk átfogó és kellő időben történő biztosítását.

A Bizottság „Visszatérési kézikönyve”[4] egyértelműen kimondja, hogy a kísérő nélküli kiskorú visszaküldése előtt az értékelést egyedi alapon kell elvégezni. Ennek során figyelembe kell venni a gyermek mindenek felett álló érdekét, a család jelenlegi helyzetét, valamint a visszatérési országban fennálló helyzetet és befogadási feltételeket.

A kézikönyv azt is egyértelművé teszi, hogy ezt az értékelést egy multidiszciplináris és tapasztalt csoportnak kell elvégeznie, és abba be kell vonni a gyermek kijelölt gyámját. Nehéz belátni, hogy a rövid fellebbezési határidőkre és az újraértékelés korlátozott hatókörére vonatkozó ajánlások hogyan felelnek meg a kézikönyvben foglalt iránymutatásnak.

Mindig fennáll annak a lehetősége, hogy a harmadik országban a helyzet romlása a visszaküldött személyt súlyos veszélynek (azaz életveszélynek, kínzásnak vagy megalázó bánásmódnak) teheti ki. Helyénvalónak tűnik, hogy a döntéshozó hatóság közvetlenül a kitoloncolási határozat elfogadása előtt ellenőrizze a harmadik országban fennálló helyzetet, különösen az érintett személy tekintetében, kivéve, ha a határozatot meghozzák, és a visszaküldés tilalma elve megsértésének kockázatára vonatkozó utolsó értékelésre közvetlenül azt megelőzően sor került.

A 17. pont a következőkre vonatkozik:

Az „önkéntes távozásról” szóló ajánlás nem teszi egyértelművé, hogy a kísérő nélküli gyermekeket külön figyelembe kell venni az önkéntes távozást kérelmező harmadik országbeli állampolgárok körében. Az önkéntes visszatérések csak akkor lehetségesek, ha az egyének aktívan kérik őket. Az ajánlás azt sem említi, hogy gyermekspecifikus intézkedésekre van szükség, ha a kísérő nélküli kiskorúak ilyen kérelmet kívánnak benyújtani. Ezeknek az intézkedéseknek magukban kell foglalniuk az önkéntes visszatérés kérelmezésére vonatkozó tanácsadást és a gyermekbarát nyelven történő tájékoztatást.

A „biztonságos országokból” származó migráns gyermekeket, akik nem veszik észre, hogy nincs reményük arra, hogy menedékjogot kapjanak (és néha hamis reményeik miatt erőszakot, kizsákmányolást és bántalmazást szenvednek el), tájékoztatni kell arról, hogy az önkéntes távozás jobb, mint a jelenlegi életük. Döntő fontosságú, hogy a gyermekeket hogyan tájékoztatják az önkéntes távozásra vonatkozó információkról.

***

Megjegyzem, hogy a 2017. április 12-i bizottsági közlemény „Megfelelő befogadás biztosítása az Európai Unióban” című 4. szakasza „kulcsfontosságú intézkedést” tartalmaz az idegenrendészeti őrizet alternatíváira vonatkozóan (utólagos kiemelés). A közlemény arra ösztönzi a tagállamokat, hogy „biztosítsák és kövessék nyomon a migráns gyermekek adminisztratív fogva tartásának életképes alternatíváinak rendelkezésre állását és hozzáférhetőségét”. Feltételezem, hogy a visszatérési irányelv 17. cikkével összhangban ugyanezt az ösztönzést kell alkalmazni a visszatérésre váró, kísérő nélküli kiskorúak esetében is, és hasznos lenne, ha ezt egyértelműbbé tennék.

Figyelembe véve, hogy a visszatérési irányelv lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy az irányelv rendelkezéseinél kedvezőbb rendelkezéseket fogadjanak el a visszatérők számára, elvárom, hogy a Bizottság ösztönözze a tagállamokat arra, hogy különösen a migráns gyermekek tekintetében kedvezőbb rendelkezéseket hozzanak. Az ajánlást azonban egyesek úgy értelmezhetik, hogy arra ösztönzi a tagállamokat, hogy fogadjanak el olyan jogszabályokat, amelyek lehetővé teszik a kiskorúak fogva tartását, amennyiben nincs alternatíva, ahelyett, hogy arra ösztönöznék őket, hogy keressenek alternatívákat a gyermekek fogva tartása helyett [5]. Az ajánlás 14. pontja kimondja: „Az alapvető jogok és a 2008/115/EK irányelvben meghatározott feltételek tekintetében a tagállamok nemzeti jogszabályaikban nem zárhatják ki annak lehetőségét, hogy kiskorúakat őrizetbe vegyenek, amennyiben ez feltétlenül szükséges a jogerős kiutasítási határozat végrehajtásának biztosításához, amennyiben a tagállamok nem tudnak a hatékony kiutasítás biztosítása érdekében hatékonyan alkalmazható őrizetnél kevésbé kényszerítő intézkedéseket biztosítani”[6].

Nagyra értékelem, hogy egyensúlyt kell teremteni a kísérő nélküli kiskorúak emberi méltóságának és jogainak biztosítása, valamint annak szükségessége között, hogy a visszaküldési intézkedések hatékonyan és eredményesen működjenek. Véleményem szerint az a fontos, hogy az ajánlás nyelvezete ne ösztönözze az őrizet alkalmazását anélkül, hogy előzetesen teljes mértékben figyelembe ne vette volna az őrizet minden más életképes alternatíváját.

Tudomásul veszem, hogy a Bizottság aktualizálni kívánja a „Visszatérési kézikönyvet” a 2017. március 7-i ajánlásának figyelembevétele érdekében. Tekintettel arra, hogy az ajánlás egyes vonatkozásait egyesek úgy értelmezhetik, hogy azok ténylegesen aláássák a „gyermek mindenek felett álló érdekének” elvét, arra kérem a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, hogyan tudja biztosítani, hogy ez az értelmezés ne érvényesüljön. Hálás lennék, ha hallanék a Bizottságtól arról, hogy miként kívánja biztosítani, hogy az aktualizált visszatérési kézikönyvben nyújtott iránymutatás teljes mértékben tükrözze annak szükségességét, hogy a „gyermek mindenek felett álló érdekének” elve alapján járjanak el.

Hálás lennék, ha a Bizottság válaszát e levél keltétől számított három hónapon belül megkapnám.

Tisztelettel:

Emily O'Reilly

Európai ombudsman

[1] A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak – A migráns gyermekek védelme, 2017. április 12., COM(2017) 211 final.

[2] A 6. szakaszban: „Tartós megoldások biztosítása”.

[3] A 2008/115/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv végrehajtása során a visszaküldések hatékonyságának javításáról szóló, 2017. március 7-i (EU) 2017/432 bizottsági ajánlás (HL 2017. L 66., 15. o.).

[4] A tagállamok illetékes hatóságai által a visszaküldéssel kapcsolatos feladatok elvégzése során használandó közös „Visszatérési kézikönyv” létrehozásáról szóló, 2015. október 1-jei bizottsági ajánlás (C(2015) 6250 final) mellékletében található.

[5] Érdemes megjegyezni, hogy az Európa Tanács főtitkárának migrációval és menekültekkel foglalkozó különleges képviselője az EU-ban migráns gyermekek előtt álló fő kihívásokat meghatározó 2017. március 23-i jelentésében rámutatott arra, hogy „a bevándorlási őrizet soha nem szolgálja a gyermek mindenek felett álló érdekét”. Fel kell hívni a figyelmet a civil társadalmi szervezetek által „Az EU–Törökország nyilatkozat valósága” című közös jelentésben felvetett aggályokra is (különösen a 7. oldalon), amely a következő címen érhető el: https://www.nrc.no/resources/briefing-notes/how-eu-policies-are-eroding-protection-for-refugees-in-greece/

[6] Kiemelés tőlem.