Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Unió Menekültügyi Ügynöksége (EUAA) hogyan kezelte az alapvető jogok megsértésére vonatkozó állításokat a görög Számosz szigetén folytatott tevékenységei során. A panaszosok aggódtak amiatt, hogy az EUAA menekültügyi támogató csoportjaiba kiküldött ügyintézők által a kiszolgáltatott helyzetben lévő menedékkérőkkel folytatott interjúk ellentétesek voltak az uniós joggal, és hogy az EUAA nem foglalkozott ezzel. Emellett a panaszosok azzal is foglalkoztak, hogy az EUAA hogyan kezelte a menedékkérők visszafordításokról szóló jelentéseit.

Az ombudsman megállapította, hogy a panasz benyújtásának időpontjában az EUAA nem biztosította, hogy a menekültügyi támogató csoportjaiba kiküldött ügyintézők felkészültek legyenek a kiszolgáltatott menedékkérőkkel folytatott meghallgatások megfelelő lefolytatására, többek között arra vonatkozóan, hogy miként kell figyelembe venni a kiszolgáltatottságra vonatkozó mutatókat, amikor azok a menekültügyi meghallgatás során először merülnek fel. Az ombudsman megállapította továbbá, hogy az EUAA nem biztosított megfelelő eljárást a kiszolgáltatott helyzetben lévő menedékkérők számára a meghallgatások során elkövetett hibák bejelentésére és az ilyen jelentések EUAA általi felülvizsgálatára. Az ombudsman megállapította, hogy ez hivatali visszásságnak minősül, és négy ajánlást tett az EUAA-nak a hiányosságok kezelésére.

Az ombudsman ezeket az ajánlásokat az Ombudsmanok Európai Hálózata (ENO) munkatársainak is megküldte, kikérte véleményüket arról, hogy az EUAA ügyintézői és a nemzeti menekültügyi tisztviselők közötti együttműködés során hogyan biztosítják az alapvető jogok tiszteletben tartását.

Emellett az ombudsman jelentős hiányosságokat tárt fel azzal kapcsolatban, hogy az EUAA hogyan kezelte a menedékkérők által az interjúk során a visszafordítással kapcsolatos tapasztalatok nyilvánosságra hozatalát. Mivel az Európai Unió Menekültügyi Ügynöksége az ombudsman vizsgálata során megkezdte az e hiányosságok orvoslására irányuló intézkedések végrehajtását, nem talált hivatali visszásságot, hanem két javítási javaslatot tett.

A három ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Bizottság hogyan alkalmazta a minőségi jogalkotásra vonatkozó szabályait és más eljárási követelményeket a fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati átvilágításra (983/2025/MIK), a migránscsempészés elleni küzdelemre (2031/2024/VB) és a közös agrárpolitikára (1379/2024/MIK) vonatkozó jogalkotási javaslatok előkészítése során. A Bizottság ezeket a javaslatokat sürgősnek ítélte, és ezért elmulasztotta a szabályaiban előirányzott lépéseket, például a hatásvizsgálatokat és a nyilvános konzultációkat. A panaszosok, akik civil társadalmi szervezetek, úgy vélték, hogy ezek a mulasztások sértik a Bizottság minőségi jogalkotásra vonatkozó szabályait. Két esetben a panaszosok azzal is érveltek, hogy a Bizottság nem értékelte, hogy a jogalkotási javaslatok összhangban vannak-e az EU éghajlat-politikai céljaival, amint azt az európai klímarendelet előírja. Egy esetben a panaszost az is aggasztotta, hogy a Bizottság megsértette a szolgálatközi konzultációkra vonatkozó eljárási szabályzatát.

Vizsgálatai alapján az ombudsman eljárási hiányosságokat tárt fel a szóban forgó jogalkotási javaslatok Bizottság általi elkészítésében, amelyek együttesen hivatali visszásságnak minősültek. E hiányosságok kezelése érdekében az ombudsman azt ajánlotta, hogy a Bizottság biztosítsa a minőségi jogalkotásra vonatkozó szabályainak kiszámítható, következetes és nem önkényes alkalmazását azáltal, hogy meghatározza a követelményeiktől való eltérést indokoló „sürgős” helyzeteket, valamint rögzíti és megmagyarázza az engedélyezett eltérések okait. Ezenkívül az eltérések engedélyezése esetén a Bizottságnak eljárást kell létrehoznia annak biztosítására, hogy a jogalkotási javaslatok sürgős előkészítése továbbra is megfeleljen az átlátható, tényeken alapuló és inkluzív jogalkotási folyamat elveinek. Annak érdekében, hogy segítse a Bizottságot ebben a feladatban, az ombudsman négy javítási javaslatot is tett, amelyek a következőket foglalták magukban: az érdekelt felekkel folytatott konzultációra vonatkozó szabályok tisztázása a sürgős javaslatok tekintetében; annak biztosítása, hogy a hatásvizsgálatokat felváltó és a javaslatait alátámasztó bizonyítékokat felvázoló elemző dokumentumokat időben közzétegyék annak érdekében, hogy a jogszabály elfogadása előtt nyilvános vitát lehessen folytatni; iránymutatás kiadása az éghajlat-politikai konzisztenciaértékelések végrehajtásáról; a szolgálatok közötti konzultációs időszakok meghatározott küszöbértékek alá történő lerövidítésének indokolása és nyilvántartása.

Az ombudsmannak adott válaszában a Bizottság megállapodott abban, hogy a minőségi jogalkotásra vonatkozó szabályok közelgő felülvizsgálata során mérlegeli a „sürgős” helyzetek meghatározását, valamint rögzíti és közzéteszi a követelményeiktől való eltérések alkalmazásának okait. A Bizottság kötelezettséget vállalt arra is, hogy célzott konzultációkat biztosít a „sürgős” javaslatairól, az elfogadástól számított három hónapon belül közzéteszi a javaslatait alátámasztó bizonyítékokkal ellátott elemzési dokumentumokat, az éghajlat-politikai következetességre vonatkozó értékeléseket belefoglalja mind az elemzési dokumentumokba, mind a jövőbeli javaslatok indokolásába, és megindokolja a rövidebb szolgálatközi konzultációkat.

A panaszosok a Bizottság válaszával kapcsolatos észrevételeikben úgy vélték, hogy a Bizottság kötelezettségvállalásai nem elég egyértelműek és konkrétak ahhoz, hogy garantálják az átlátható, inkluzív és tényeken alapuló jogalkotási folyamatot.

Az ombudsman üdvözölte, hogy a Bizottság összességében konstruktív választ adott ajánlásaira és javítási javaslataira. Mindemellett a Bizottság válasza még nem tisztázza kellőképpen, hogy milyen konkrét lépéseket kíván tenni az ombudsman ajánlásainak és javítási javaslatainak végrehajtása érdekében.

Az ombudsman ezért a jövőbeli panaszok alapján és azt követően, hogy a Bizottság befejezte a minőségi jogalkotásra vonatkozó szabályok felülvizsgálatát, nyomon fogja követni ezt az ügyet. Ebben a szakaszban további vizsgálatok nem indokoltak, és az ombudsman lezárta a három ügyet.

Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Bizottság hogyan biztosítja, hogy Románia teljes mértékben végrehajtsa az Európai Unió Bíróságának a személyazonosító igazolványok más tagállamokban lakóhellyel rendelkező román állampolgárok számára történő kiállításának jogellenes megtagadásáról szóló ítéletét.

Az ombudsman megállapította, hogy az ügy nemzeti szinten folyamatosan változik, és hogy a Bizottság aktívan és ésszerű időközönként figyelemmel kísérte a helyzetet.

Az ombudsman azzal a következtetéssel zárta le az ügyet, hogy ebben a szakaszban további vizsgálatok nem indokoltak. Az ombudsman azonban felkérte a Bizottságot, hogy hat hónapon belül tájékoztassa őt az ítélet Románia általi teljesítésének értékeléséről és a Bizottság által hozott további intézkedésekről.

Az ügy a Bűnüldözési Együttműködés Európai Uniós Ügynöksége (Europol) birtokában lévő, a tagállamok, az Egyesült Királyság és a Frontex hatóságaival a La Manche csatornán folytatott csempészet elleni tevékenységek terén folytatott együttműködéssel kapcsolatos dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés iránti kérelemre vonatkozott. Az Europol 197 olyan dokumentumot azonosított, amelyek a kérelem hatálya alá tartoznak, és mindegyikhez megtagadta a hozzáférést. A hozzáférés megtagadásával az Europol azzal érvelt, hogy a dokumentumok hozzáférhetővé tétele sértené a közérdek védelmét a közbiztonság és nemzetközi kapcsolatai tekintetében. 

Az ombudsman vizsgálócsoportja megvizsgálta a szóban forgó dokumentumok mintáit, és találkozott az Europol képviselőivel. Ennek alapján és figyelembe véve az uniós intézmények és ügynökségek széles mérlegelési jogkörét, amikor úgy vélik, hogy a közbiztonság és a nemzetközi kapcsolatok veszélyben vannak, az ombudsman megállapította, hogy az Europolnak a nyilvános hozzáférés megtagadására vonatkozó döntése nem volt nyilvánvalóan téves.

Tekintettel arra, hogy a szóban forgó közérdeket nem helyettesítheti egy másik, fontosabbnak ítélt közérdek, az ombudsman lezárta a vizsgálatot, és megállapította, hogy az Europol nem követett el hivatali visszásságot.