Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Bizottság hogyan biztosítja, hogy Románia teljes mértékben végrehajtsa az Európai Unió Bíróságának a személyazonosító igazolványok más tagállamokban lakóhellyel rendelkező román állampolgárok számára történő kiállításának jogellenes megtagadásáról szóló ítéletét.

Az ombudsman megállapította, hogy az ügy nemzeti szinten folyamatosan változik, és hogy a Bizottság aktívan és ésszerű időközönként figyelemmel kísérte a helyzetet.

Az ombudsman azzal a következtetéssel zárta le az ügyet, hogy ebben a szakaszban további vizsgálatok nem indokoltak. Az ombudsman azonban felkérte a Bizottságot, hogy hat hónapon belül tájékoztassa őt az ítélet Románia általi teljesítésének értékeléséről és a Bizottság által hozott további intézkedésekről.

Az ügy a Bűnüldözési Együttműködés Európai Uniós Ügynöksége (Europol) birtokában lévő, a tagállamok, az Egyesült Királyság és a Frontex hatóságaival a La Manche csatornán folytatott csempészet elleni tevékenységek terén folytatott együttműködéssel kapcsolatos dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés iránti kérelemre vonatkozott. Az Europol 197 olyan dokumentumot azonosított, amelyek a kérelem hatálya alá tartoznak, és mindegyikhez megtagadta a hozzáférést. A hozzáférés megtagadásával az Europol azzal érvelt, hogy a dokumentumok hozzáférhetővé tétele sértené a közérdek védelmét a közbiztonság és nemzetközi kapcsolatai tekintetében. 

Az ombudsman vizsgálócsoportja megvizsgálta a szóban forgó dokumentumok mintáit, és találkozott az Europol képviselőivel. Ennek alapján és figyelembe véve az uniós intézmények és ügynökségek széles mérlegelési jogkörét, amikor úgy vélik, hogy a közbiztonság és a nemzetközi kapcsolatok veszélyben vannak, az ombudsman megállapította, hogy az Europolnak a nyilvános hozzáférés megtagadására vonatkozó döntése nem volt nyilvánvalóan téves.

Tekintettel arra, hogy a szóban forgó közérdeket nem helyettesítheti egy másik, fontosabbnak ítélt közérdek, az ombudsman lezárta a vizsgálatot, és megállapította, hogy az Europol nem követett el hivatali visszásságot.

A panaszos arra kérte az Európai Bizottságot, hogy biztosítson nyilvános hozzáférést a ciprusi migrációkezeléshez nyújtott uniós támogatással kapcsolatos dokumentumokhoz. A Bizottság négy olyan dokumentumot azonosított, amelyek a kérelem hatálya alá tartoznak: két ülésjelentést, egy tájékoztatót és egy gyorsjelentést, de csak a gyorsjelentés egyes részeihez biztosított hozzáférést. A többi dokumentumhoz való hozzáférés megtagadásakor a Bizottság a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésre vonatkozó uniós jogszabályok szerinti kivételekre hivatkozott, azzal érvelve, hogy a közzététel sértheti a közbiztonsághoz és a nemzetközi kapcsolatokhoz fűződő közérdeket, valamint döntéshozatali eljárásait. Amikor a Bizottság az alkalmazandó határidőn belül nem válaszolt a panaszos felülvizsgálati kérelmére (a továbbiakban: megerősítő kérelem), a panaszos az ombudsmanhoz fordult.

Az ombudsman vizsgálatot indított azzal kapcsolatban, hogy a Bizottság hallgatólagosan megtagadta a kért dokumentumok (teljes körű) hozzáférhetővé tételét, és az ombudsman vizsgálócsoportja megvizsgálta a szóban forgó dokumentumokat. A vizsgálat alapján az ombudsman megosztotta a Bizottsággal előzetes véleményét, miszerint szélesebb körű hozzáférést lehetne biztosítani a dokumentumokhoz. Röviddel azt követően, hogy az ombudsman megküldte előzetes véleményét, a Bizottság elfogadta a panaszos hozzáférés iránti kérelméről szóló megerősítő határozatát, amelyben megerősítette eredeti álláspontját, és megtagadta a további hozzáférést. Az ombudsman találkozót kért vizsgálócsoportja és a Bizottság képviselői között, hogy további felvilágosítást kapjon a Bizottság álláspontjáról.

Az ombudsman sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy a Bizottság a vizsgálata során nem biztosított szélesebb körű hozzáférést az ülésekről készült jelentésekhez és az eligazításhoz. Tekintettel arra, hogy a Bizottság megerősítette álláspontját a megerősítő határozatban és az ombudsman vizsgálócsoportjával folytatott találkozó során, az ombudsman úgy vélte, hogy az ügynek a jelen üggyel összefüggésben történő kivizsgálása nem szolgálná a célját. Az ombudsman azonban elvárja, hogy a Bizottság vegye figyelembe részletes értékelését, amikor a szóban forgóhoz hasonló tájékoztatókhoz és ülésjelentésekhez való nyilvános hozzáférés iránti jövőbeli kérelmekkel foglalkozik.

A három ügy arra vonatkozik, hogy az Európai Bizottság hogyan alkalmazta a minőségi jogalkotásra vonatkozó szabályait és más eljárási követelményeket a fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati átvilágításra (983/2025/MAS), a migránscsempészés elleni küzdelemre (2031/2024/VB) és a közös agrárpolitikára (1379/2024/MIK) vonatkozó jogalkotási javaslatok előkészítése során. A Bizottság ezeket a javaslatokat sürgősnek ítélte, és ezért elmulasztotta a szabályaiban előirányzott lépéseket, például a hatásvizsgálatokat és a nyilvános konzultációkat. A panaszosok, akik civil társadalmi szervezetek, úgy vélték, hogy ezek a mulasztások sértik a Bizottság minőségi jogalkotásra vonatkozó szabályait. Két esetben a panaszosok azzal is érveltek, hogy a Bizottság nem ellenőrizte, hogy a jogalkotási javaslatok összhangban vannak-e az EU éghajlat-politikai céljaival, amint azt az európai klímarendelet előírja. Egy esetben a panaszost az is aggasztotta, hogy a Bizottság megsértette a szolgálatközi konzultációkra vonatkozó eljárási szabályzatát.   

Az ombudsman vizsgálatot indított a három ügyben. Mindhárom ügyben megkapta a Bizottság írásbeli válaszát, betekintett a Bizottság vonatkozó irataiba, és vizsgálócsoportjai két vizsgálat keretében találkoztak a Bizottság képviselőivel.

A Bizottság azt válaszolta, hogy a minőségi jogalkotásra vonatkozó szabályok nem kötelező erejű jogszabályok, hanem a releváns információk összegyűjtésére szolgáló szakpolitikai döntéshozatali eszközök, amelyeket arányos módon kell alkalmazni. Azzal is érvelt, hogy a szóban forgó jogalkotási javaslatok elfogadása előtt minden releváns bizonyítékot összegyűjtött, konzultált az érdekelt felekkel, valamint az alkalmazandó szabályokkal összhangban elvégezte az éghajlat-politikai következetesség értékelését és a szolgálatok közötti konzultációt.

Vizsgálatai alapján az ombudsman számos eljárási hiányosságot állapított meg azzal kapcsolatban, hogy a Bizottság hogyan készítette elő a jogalkotási javaslatokat, amelyek együttesen hivatali visszásságnak minősülnek.

Az ombudsman különösen azt állapította meg, hogy a Bizottság a „sürgősség” tág értelmezését fogadta el, és nem indokolta kellőképpen a jogalkotási javaslatok „sürgősségét” a nyilvánosság felé, és nem dokumentálta a minőségi jogalkotás alkalmazandó szabályaitól való eltéréseit. Az ombudsman azt is megállapította, hogy a Bizottság nem vezetett be olyan eljárást, amely a Szerződésekben és az ítélkezési gyakorlatban előírtaknak megfelelően biztosítaná a „sürgős” jogalkotási javaslatok átlátható, tényeken alapuló és inkluzív előkészítését. Az ombudsman megállapította továbbá, hogy a Bizottság azáltal, hogy nem vezetett megfelelő nyilvántartást javaslatai uniós éghajlat-politikai célokkal való összhangjának kötelező ellenőrzéséről, nem járt el elszámoltatható módon.

E hiányosságok kezelése érdekében az ombudsman két ajánlást fogalmazott meg. Az ombudsman azt ajánlotta, hogy a Bizottság biztosítsa a minőségi jogalkotásra vonatkozó szabályainak kiszámítható, következetes és nem önkényes alkalmazását azáltal, hogy meghatározza azokat a „sürgős” helyzeteket, amelyek indokolják a szabályokban meghatározott követelményektől való eltérést. Ezenkívül az eltérések engedélyezése esetén a Bizottságnak eljárást kell létrehoznia annak biztosítására, hogy a jogalkotási javaslatok sürgős előkészítése továbbra is megfeleljen az átlátható, tényeken alapuló és inkluzív jogalkotási folyamat elveinek. Annak érdekében, hogy segítse a Bizottságot ebben a feladatban, az ombudsman négy javaslatot tett, amelyek közé tartozik az érdekelt felekkel folytatott konzultációra vonatkozó szabályok tisztázása a sürgős javaslatok esetében, valamint annak biztosítása, hogy a javaslatait alátámasztó bizonyítékokat kellő időben közzétegyék annak érdekében, hogy a jogszabályok elfogadása előtt nyilvános vitát lehessen folytatni.