Tisztelt L. úr! 1998. március 13-án
Ön panaszt nyújtott be az ombudsmanhoz a Bizottság (DG 1A) ellen egy olyan panasz kezelésével kapcsolatban, amelyet Ön ellen nyújtottak be, miközben egy Tacis tanácsadó cégnél dolgozott.
1998. április 23-án továbbítottam panaszát a Bizottságnak. 1998. május 19-én ismét írt nekem, megjelölve a fő aggályát. A Bizottság 1998. július 29-én küldte meg véleményét, amelyet – amennyiben úgy kívánja – megküldtem Önnek észrevételezésre való felkéréssel. Öntől nem érkezett észrevétel. 1999 júniusában szolgálataim sikertelenül próbáltak kapcsolatba lépni Önnel telefonon és e-mailben. 1999. szeptember 16-án szolgálataim telefonon felvették Önnel a kapcsolatot, és 1999. szeptember 21-én Ön e-mailt küldött, amely tartalmazta a Bizottság véleményével és panaszának jövőbeli kezelésével kapcsolatos észrevételeket.
Azért írok most, hogy tájékoztassam Önöket az elvégzett vizsgálatok eredményeiről.

A PANASZ

A panaszos szerint a panasz alapjául szolgáló tények összefoglalva a következők:
1995 októbere és 1996 szeptembere között a panaszos az EK által finanszírozott Tacis (1) program rezidens megfigyelőjeként dolgozott Közép-Ázsiában és Mongóliában. Szerződés alapján egy tanácsadó cég alkalmazásában állt. 1996 februárjában csoportvezetője arról tájékoztatta, hogy a Bizottság brüsszeli szolgálatai kérték elbocsátását, nyilvánvalóan az Európai Unió Tacis programkoordinációs egységének vezetője által ellene benyújtott panasz alapján.
A panaszos valójában a szerződése 1996. szeptemberi lejártáig továbbra is megfigyelőként dolgozott. Szerződését azonban a tanácsadó cég nem hosszabbította meg, és ezt követően nem fogadták el bizonyos más Tacis-projektekben való foglalkoztatásra.
1997. november 7-én a panaszos levélben fordult a Bizottság DG1A/C4 osztályának megbízott vezetőjéhez Brüsszelben. Kifejtette a szerződése meghosszabbításának elmaradását övező körülményeket, az alternatív foglalkoztatás megszerzésével kapcsolatos későbbi nehézségeit, és úgy vélte, hogy a Bizottság gyakorlatilag feketelistára vette őt. Kéri, hogy tegyék meg észrevételeiket ezekkel a pontokkal kapcsolatban. Számos konkrét kérdést is feltett: mi volt az a panasz, amelyet a Bizottsághoz 1996 februárjában nyújtottak be ellene?; miért nem tájékoztatta őt a Bizottság akkor sem a panasz benyújtásáról, sem annak tartalmáról? és miért nem fordult hozzá a Bizottság, hogy választ kérjen tőle a panaszra?
1997. december 4-én a Bizottság szolgálatai három bekezdésből álló választ küldtek. Az első bekezdés kimondta, hogy a panaszos szerződésével kapcsolatos valamennyi kérdést az őt alkalmazó vállalathoz kell utalni. A másik két bekezdés a következő volt:

„Kérjük, engedje meg, hogy még inkább hangsúlyozzam, hogy nem lehet kommentálni azokat az okokat, amelyek miatt az Ön részvételével zajló Tacis-projektekre pályázó tanácsadók ajánlatai nem vezettek semmilyen munkához. Mint ismeretes, minden pályázati eljárás bizalmas, és a legjobb módja annak, hogy megismerjük azokat az okokat, amelyek miatt a tanácsadó nem nyerte meg a pályázatot, a tanácsadó megkérdezése. Az eljárás részeként minden ajánlattevő levelet kap, amely tartalmazza az ajánlat elutasításának okait és a nyertes nevét.

Úgy tűnik, hogy spekulál az esetleges panasz és azon tény közötti kapcsolatokban, hogy a tanácsadók nem nyertek pályázatot. Kérem, értsék meg, hogy nem elemzem és kommentálom a spekulációkat.

Mivel a panaszos elégedetlen volt ezzel a válasszal, az ombudsmanhoz fordult. Azt állította, hogy a Bizottságnak tájékoztatnia kellett volna őt a vele szemben benyújtott panaszról, és lehetőséget kellett volna adnia számára a válaszadásra.

A VIZSGÁLAT

A Bizottság véleménye
A Bizottság véleménye a következő pontokat tartalmazta:
A Bizottságnak nincs közvetlen befolyása a szerződő fél személyzeti politikájára, és nem dönthet úgy, hogy megszünteti a szakértő munkaszerződését. A szerződés odaítélése során a szakértők minőség-ellenőrzésére korlátozódik, és csak akkor avatkozhat be a szerződő félnél, ha a szerződéses kötelezettségeinek teljesítése során a személyzetének teljesítménye nem kielégítő. Ezt követően a szerződő fél feladata, hogy megtegye a teljesítményének javításához szükséges intézkedéseket.
A Bizottság tudatában volt annak, hogy nehézségekbe ütközik a helyi hatóságokkal való együttműködés e feladat teljesítése során, de nem tett lépéseket, így a szerződő félre bízta személyzeti problémáinak helyszíni rendezését. A Bizottság nem gyakorolt nyomást a vállalkozóra annak érdekében sem, hogy megszüntesse a panaszos munkaviszonyát.
Amikor a nyomonkövetési szerződést decemberben megújították, a szerződő fél egy kissé eltérő megfigyelőcsoportot javasolt, amelybe a panaszos nem tartozott bele. Ami a Bizottságot illeti, az ilyen helyettesítések gyakoriak a hosszabb távú megbízások tekintetében.
A Bizottság további munka céljából nem vette feketelistára a panaszost: „a panaszban e tekintetben felhozott állítások nagyrészt feltételezéseken alapulnak, és nem kellően megalapozottak ahhoz, hogy lehetővé tegyék az ellenőrzést.”
A panaszosok észrevételei
A panaszos észrevételeit nem kapva, az ombudsman szolgálatai telefonon és e-mailben próbálták meg felvenni vele a kapcsolatot. 1999. szeptember 21-én küldött e-mailjében a panaszos arról tájékoztatta az ombudsmant, hogy 1998 szeptembere és 1999 januárja között egy oroszországi Tacis-projekten dolgozott, és 1999 februárja óta az Egyesült Királyság Know How Fund projektjének rezidens csoportvezetőjeként dolgozik Oroszországban. Rámutatott arra, hogy a Bizottság véleménye figyelmen kívül hagy számos, a panaszában szereplő pontot, de azt is jelezte, hogy a szóban forgó események óta eltelt időre tekintettel már nem kíván további válaszokat kérni a Bizottságtól.

A HATÁROZAT

1 A panaszos úgy vélte, hogy a Tacis egyik tanácsadójával kötött szerződését nem hosszabbították meg a Bizottság által az ellene benyújtott panaszt követően gyakorolt nyomás miatt. Írt a Bizottságnak, és megkérdezte, hogy mi a panasz, miért nem tájékoztatták arról vagy annak tartalmáról, és miért nem kapott lehetőséget arra, hogy válaszoljon rá.
2 A panaszos levelére adott válaszában a Bizottság nem válaszolt a kérdéseire. A Bizottság a kért információk meg nem adásának okaként nem hivatkozott semmilyen titoktartási okra sem. Az ombudsmanhoz benyújtott panaszra vonatkozó véleményében a Bizottság hasonlóképpen nem válaszolt a panaszosnak ezekben az ügyekben.
3 A helyes hivatali magatartás elvei megkövetelik, hogy a levelezésre adott válaszok a lehető legnagyobb mértékben hasznosak legyenek, és válaszoljanak a feltett kérdésekre. A Bizottság által a panaszosnak adott kitérő és nem hasznos válaszok hivatali visszásságnak minősülnek.
Következtetés
Az európai ombudsman e panasszal kapcsolatos vizsgálatai alapján szükségesnek tűnik a következő kritikai megjegyzést tenni:

A panaszos levelére adott válaszában a Bizottság nem válaszolt a kérdéseire. A Bizottság a kért információk meg nem adásának okaként nem hivatkozott semmilyen titoktartási okra sem. Az ombudsmanhoz benyújtott panaszra vonatkozó véleményében a Bizottság hasonlóképpen nem válaszolt a panaszosnak ezekben az ügyekben.

A helyes hivatali magatartás elvei megkövetelik, hogy a levelezésre adott válaszok a lehető legnagyobb mértékben hasznosak legyenek, és válaszoljanak a feltett kérdésekre. A Bizottság által a panaszosnak adott kitérő és nem hasznos válaszok hivatali visszásságnak minősülnek.

Mivel a panaszos már nem érdekelt abban, hogy további válaszokat kérjen a Bizottságtól, nem lehetséges az ügy békés rendezése. Az ombudsman ezért lezárja az ügyet.
Erről a döntésről az Európai Bizottság elnökét is tájékoztatni fogják.
Tisztelettel:
Jacob SÖDERMAN

---

(1) Technikai segítségnyújtás a Független Államok Közösségének