Tisztelt F. úr! 1997. október 22-én
Ön panaszt nyújtott be az európai ombudsmanhoz az Európai Bizottság ellen. Ön szerint a Bizottság a „CRITERE” egyesületnek nyújtott támogatás részleges visszatérítését kéri, az egyesület által felhozott érvek figyelembevétele nélkül.
1997. november 12-én továbbítottam a panaszt az Európai Bizottság elnökének. A Bizottság 1998. március 9-én küldte meg véleményét, amelyet megküldtem Önnek azzal a felhívással, hogy amennyiben kívánja, tegye meg észrevételeit. 1998. május 25-én megkaptam a Bizottság véleményével kapcsolatos észrevételeit.
Azért írok most, hogy tájékoztassam Önöket az elvégzett vizsgálatok eredményeiről.

A PANASZ

A panaszos szerint a tények a következők:
Az Association CRITERE (a továbbiakban: CRITERE) támogatást kapott az Európai Bizottságtól egy 1991 májusában tartott konferencia társszervezéséhez.
Az Európai Bizottság kifogásolja, hogy a CRITERE nem tette közzé a konferencia eljárásait a támogatási egyezményben meghatározottak szerint. Ezért 35 140 ECU visszatérítését kéri.
A CRITERE 1995 – a Bizottság első kérésének időpontja – óta próbálja meggyőzni a Bizottságot azokról az okokról, amelyek miatt a Szövetség nem tudott eleget tenni kérésének: először is, az eljárás közzététele nem volt lehetséges, mivel a szeminárium egyik társszervezője nem adta jóváhagyását; másodszor, a CRITERE megpróbálta közzétenni a kiadványt, és már 1992-ben tájékoztatta a Bizottságot a közzététel nehézségeiről; harmadszor, a francia közigazgatás 32 000 ECU adót vetett ki a támogatás Bizottság által kért részére; negyedszer, a Bizottság a CRITERE által végzett munkát használta fel a konferencia eredményeinek közzétételére.
A panaszos azt állítja, hogy a Bizottság a CRITERE-nek nyújtott támogatás odaítélése után hét évvel indokolatlanul követeli e támogatás részleges visszatérítését anélkül, hogy figyelembe venné a szövetség által felhozott érveket.

A VIZSGÁLAT

A Bizottság véleménye
A Bizottság úgy véli, hogy jogosult visszatérítést kérni, figyelembe vette a társulás észrevételeit, és hogy a társulás felelős a késedelmekért és a zárójelentés benyújtásának elmaradásáért.
Összefoglalva, a Bizottság a következő tényeket fejtette ki:
A CRITERE 1990. november 1. és 1991. augusztus 31. között egyezményt írt alá a Bizottsággal. A projekt egy konferencia szervezéséből és az eljárások elkészítéséből állt. Az egyezmény előírta, hogy az egyesület legkésőbb 1991. november 29-ig végleges jelentést készít munkájáról, valamint véglegesen lebontja a tényleges kiadásokat.
A konferenciára 1991 májusában került sor. 1992-ben, a határidő lejártát követően az egyesület megküldte a Bizottságnak az eljárás tervezetét és a költségek előzetes bontását, amely még tartalmazta a költségekre vonatkozó becsléseket. Négy évvel később és az emlékeztetők ellenére a Bizottság még mindig nem kapta meg sem a zárójelentést, sem a kiadások végleges bontását. Ezután úgy döntött, hogy lezárja a konvenciót.
A Bizottság nem rója fel a CRITERE-nek, hogy nem tette közzé az eljárást. Tudomásul vette az egyesület által előterjesztett indokokat. A Bizottság kifogásolja, hogy a CRITERE nem zárta le az aktát, és nem küldte el a zárójelentést, valamint a beszámolók végleges bontását. A Társulás megfelelő időben alternatívát javasolhatott volna a Bizottság számára, de ezt nem tette meg.
A Bizottság feladata a közösségi költségvetés hatékony kezelése. A Bizottság ebben az ügyben ezt tette. A Bizottság nem vonhatta le a költségeket a támogatás fel nem használt részéből.
A panaszos észrevételei
Észrevételeiben a panaszos megkérdőjelezi a zárójelentés fontosságát, mivel a Bizottság a kiadások legnagyobb részét a jelentés nélkül fogadta el.
Azt is állítja, hogy a Bizottság túl sokáig tartott a végleges jelentés kérése, és hogy a CRITERE most nem képes eleget tenni pénzügyi kötelezettségeinek.

A HATÁROZAT

1. A panaszos azt állítja, hogy a Bizottság a CRITERE-nek nyújtott támogatás odaítélése után hét évvel indokolatlanul követeli e támogatás részleges visszatérítését anélkül, hogy figyelembe venné a szövetség által felhozott érveket.
2. Az európai ombudsman megjegyzi, hogy a projekt egy részét nem a CRITERE valósította meg, következésképpen a Bizottság által nyújtott támogatás egy részét nem használták fel. Az Európai Bizottság ezért jogosult volt a fel nem használt összegek visszatérítését kérni.
3. Az ombudsman megvizsgálta a panaszos azon állításait is, amelyek szerint a Bizottságnak túl sokáig tartott a visszatérítés igénylése. A panaszos észrevételeiben megemlíti, hogy a Bizottság 1995-ben nyújtotta be első visszatérítési kérelmét. A Bizottság észrevételeiben azt állította, hogy a panaszos 1992-ben küldött néhány ideiglenes dokumentumot, és hogy négy évvel később és az emlékeztetők ellenére még mindig nem kapta meg sem a zárójelentést, sem a kiadások végleges bontását.
4. Az ombudsman megjegyzi, hogy a támogatási egyezmény 2. cikke kimondja, hogy „Az egyezmény 1990. november 1-jén lép hatályba és 1991. augusztus 31-én ér véget”. Megjegyzi továbbá, hogy az egyezmény 4. cikke szerint 1991. november 29-ig meg kellett küldeni a Bizottságnak a zárójelentést és a kiadások végleges bontását. A Bizottság véleményéből kitűnik, hogy a Bizottság emlékeztetőt küldött a CRITERE-nek az egyezményben meghatározott végleges dokumentumok beszerzése érdekében, és végül úgy határozott, hogy az egyesület által megküldött ideiglenes dokumentumok alapján 1996-ban lezárja az egyezményt. E megállapítások alapján az ombudsman nem talált bizonyítékot az Európai Bizottság által elkövetett hivatali visszásságra.
Következtetés
Az európai ombudsman e panasszal kapcsolatos vizsgálatai alapján úgy tűnik, hogy az Európai Bizottság nem követett el hivatali visszásságot. Az ombudsman ezért úgy határozott, hogy lezárja az ügyet.
Az Európai Bizottság elnökét tájékoztatni fogják erről a döntésről.
Tisztelettel:
Jacob SÖDERMAN