A panasz előzményei

1. A panasz az AST besorolású tisztviselők Bizottság általi 2013. évi előléptetésére vonatkozik, és különösen arra a tényre, hogy míg a panaszost nem léptették elő a következő besorolási fokozatba, a Bizottság nyolc olyan tisztviselőt léptetett elő, akiket nem jelöltek meg.

2. A Bizottság 2013. évi előléptetési időszakára vonatkozó rendelkezéseket a (2013. december 31-ig hatályos) (régi) személyzeti szabályzat 45. cikke, valamint a személyzeti szabályzat 45. cikkének végrehajtására vonatkozó általános rendelkezésekről szóló, szintén 2013. december 31-ig hatályos 2011. november 14-i bizottsági határozat [1] tartalmazza. Az általános végrehajtási rendelkezések II. melléklete tartalmazza az azon tisztviselőkre alkalmazandó átmeneti rendelkezéseket, akik a 2012. évi előléptetési időszak kezdetén a korábbi szabályok, nevezetesen a 2008. június 18-i általános végrehajtási rendelkezések alapján szereztek előléptetési pontokat:

„Egyetlen cikk – A tisztviselők száma 2011-ben megközelítette az előléptetési küszöböt (...)

2. A Személyzeti Főigazgatóság felhívja főigazgatóságuk figyelmét azokra a tisztviselőkre, akik a 2011. évi előléptetési időszak végén legfeljebb tizenkét előléptetési ponttal rendelkeztek a besorolási fokozatuk szerinti előléptetési küszöbérték alatt.

3. Ha az érdemek összehasonlítását követően az a tisztviselő, aki a 2011. évi gyakorlat végén

legfeljebb öt előléptetési pontot ért el a besorolási fokozata szerinti előléptetési küszöbérték alatt;

nem szerepel az előléptetésre javasolt tisztviselőknek az említett rendelet 5. cikkének (6) bekezdésében említett listáján

rendelkezések, a jegyzékhez magyarázatot kell fűzni. A magyarázatnak a következőnek kell lennie:

a szóban forgó besorolási fokozatban szerzett érdemek összehasonlítása alapján.

4. A fenti 3. pontban említett magyarázatot a következő esetekben is meg kell adni:

olyan tisztviselők, akik az érdemek összehasonlítását követően nem szerepelnek a listán, annak ellenére, hogy

a besorolási fokozatuk szerinti előléptetési küszöbérték hat előléptetési pontján belül voltak

a 2011-es év vége, és átlagosan legalább hat előléptetési pontot kapott

az utolsó három előléptetési gyakorlat, amelyet a következő általános rendelkezések alapján hajtottak végre:

a Bizottság által 2008. június 18-án elfogadott személyzeti szabályzat 45. cikkének végrehajtásáról

5. A (2) bekezdésben említett tisztviselőket megjelölik a biztonságos elektronikus rendszerben.

mindaddig, amíg ezeket az általános rendelkezések alkalmazásában nem támogatják” (utólagos kiemelés).

3. A panaszos AST besorolású tisztviselő, akit legutóbb 2009. január 1-jén léptettek elő. A 2013-as (2012-es évre vonatkozó) előléptetési eljárás keretében a jogosult tisztviselők érdemeinek összehasonlítását követően főigazgatósága nem javasolta a panaszosnak a következő besorolási fokozatba való előléptetést. 2013. november 8-án a kinevezésre jogosult hatóság elfogadta az előléptetett tisztviselők listáját.

4. 2014. január 29-én a panaszos a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján panaszt nyújtott be a Bizottság azon határozata ellen, amellyel nem vette fel nevét az előléptetett tisztviselők listájára.

5. A panaszos rámutatott arra, hogy a 2013-as előléptetési időszakban és a legutóbbi, 2009-es előléptetése óta 20 előléptetési pontot gyűjtött össze a „hátizsákjában”^[2]. Mivel az előléptetési küszöbérték 30 előléptetési pont volt, a panaszos „legfeljebb 12 előléptetési pontot” szerzett ahhoz, hogy „megjelölést” kapjon. Azzal érvelt, hogy 4,997 év szolgálati idővel rendelkezik a besorolási fokozatban, és hogy nagyon jó értékelő jelentései alapján arra számít, hogy előléptetik.

6. A panaszos azt is kijelentette, hogy a Bizottságnak az előléptetés elmaradása esetén tisztáznia kell, hogy mi történik a hátizsákjában felhalmozott 20 előléptetési ponttal, amely 4 évnyi jó személyzeti jelentést jelent.

7. 2014. május 5-i határozatával a Bizottság az alábbi indokok alapján elutasította a panaszos panaszát:

8. A panaszos szolgálati idejét és értékelő jelentéseinek minőségét illetően a Bizottság azzal érvelt, hogy a személyzeti szabályzat 45. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a kinevezésre jogosult hatóság összehasonlító elemzés alapján és három elem figyelembevételével a legjobb érdemekkel rendelkező tisztviselőket támogatja: i) az értékelő jelentések, ii) a fő nyelvtől eltérő nyelv használata a feladatok végrehajtása során, valamint iii) a gyakorolt felelősség szintje. A Bizottság kifejtette, hogy jelentős mérlegelési jogkörrel rendelkezik e három pont jelentőségét illetően. E tekintetben a kinevezésre jogosult hatóság és az uniós bíróságok általi ellenőrzés arra a kérdésre korlátozódik, hogy az adminisztráció nem élt-e nyilvánvalóan tévesen mérlegelési jogkörével. A Bizottság arra az ítélkezési gyakorlatra támaszkodott, amely szerint még ha a tisztviselőnek nyilvánvaló érdemei is vannak, ez nem zárja ki, hogy az összehasonlító elemzés keretében más tisztviselők azonos vagy jobb érdemekkel rendelkezzenek. A kinevezésre jogosult hatóságnak tehát a fentiek alapján kellett ellenőriznie, hogy a panaszos érdemeinek más tisztviselők érdemeivel való összehasonlítása során nem követtek-e el nyilvánvaló hibát, és hogy a 45. cikk (1) bekezdésében meghatározott három kritériumot megfelelően figyelembe vették-e. A Bizottság megállapította továbbá, hogy más kritériumok, mint például a szolgálati idő, amelyeket a személyzeti szabályzat 45. cikke nem említ, csak az érdemek egyenlősége esetén szolgálhatnak kiegészítő kritériumként. A Bizottság e tekintetben rámutatott arra, hogy 2013. január 1-jén a panaszos szolgálati ideje mindössze 4 év volt, nem pedig 5 év, amely a következő besorolási fokozatba történő előléptetés átlagos évszáma volt.

9. A Bizottság pontosította, hogy besorolási fokozata tekintetében az érintett szolgálat előléptetési kvótája az összesen 122 tisztviselőből 20 volt. A panaszost a szolgálat 68 másik tisztviselőjével hasonlították össze, akik előléptetését mérlegelték. A Bizottság kifejtette, hogy az előléptetett 20 tisztviselő közül 12-nek több volt a szolgálati ideje, mint a panaszosnak (és közülük 6-ot „megjelöltek” a küszöbértéktől számított 12 vagy annál kevesebb előléptetési ponton), 6 (meg nem jelölt) tisztviselőnek ugyanaz a szolgálati ideje (4 év), mint a panaszosnak, és 2 (meg nem jelölt) tisztviselőnek egy évvel kevesebb volt a szolgálati ideje. Összehasonlító elemzés alapján a kinevezésre jogosult hatóság arra a következtetésre jutott, hogy a fenti három kritériumra tekintettel az azonos vagy kisebb szolgálati idővel rendelkező tisztviselők érdemei magasabbak, mint a panaszosé. A Bizottság a következő részletes magyarázatokkal szolgált a három kritériummal kapcsolatban:

10. Először is, ami a panaszos 2009–2012-es évekre vonatkozó személyzeti jelentéseit illeti, a Bizottság a panaszos 2012-es személyzeti jelentésének nagy részét idézte, és kijelentette, hogy ez egy nagyon jó személyzeti jelentés, amely nem említ semmilyen hiányosságot vagy kudarcot. A Bizottság rámutatott, hogy ugyanez volt a helyzet a panaszos 2009., 2010. és 2011. évi személyzeti jelentései esetében is. A Bizottság azonban megállapította, hogy az azonos vagy kisebb szolgálati idővel rendelkező nyolc másik tisztviselő érdemeivel és feladataival való összehasonlítás során e tisztviselők érdemei jobbak voltak. A Bizottság az érintett tisztviselők nevének közlése nélkül hosszan idézett két másik értékelő jelentésből (egy négy év szolgálati idővel rendelkező tisztviselőről és egy három év szolgálati idővel rendelkező tisztviselőről), és arra a következtetésre jutott, hogy e két tisztviselő értékelése az említett értékelő jelentések elolvasásakor dicséretesebb volt (franciául „élogieuses”).

11. Másodszor, ami a nyelvhasználatot illeti, a Bizottság rámutatott arra, hogy a panaszos értékelő jelentései szerint folyékonyan beszél három nyelvet, amelyeket naponta használ, de az előléptetett tisztviselők legalább hasonló, ha nem magasabb szintű idegennyelv-használattal rendelkeznek, mint a panaszos (néhányan közülük négy nyelvet használnak).

12. Harmadszor, ami a felelősségi körök szintjét illeti, a Bizottság kifejtette, hogy a panaszos 2012. évi értékelő jelentése megemlítette, hogy ő felelős a szolgálatának koordinálásáért, és hogy ezt független és autonóm módon teszi. A Bizottság azonban rámutatott arra, hogy a következő AST besorolási fokozatba előléptetett 20 tisztviselő közül 8 a panaszoséval azonos vagy annál magasabb szintű felelősséggel járó feladatokat látott el.

13. A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a panaszos érdemeinek a többi tisztviselő érdemeivel való összehasonlítása során nem tárható fel nyilvánvaló értékelési hiba.

14. Ami a panaszos arra vonatkozó kérdését illeti, hogy mi történik a 20 előléptetési ponttal, a Bizottság kijelentette, hogy ezeknek a pontoknak nincs más értékük, mint hogy lehetővé tegyék a „megjelölést”, ha a tisztviselő a küszöbértéktől kevesebb mint 12 ponton belül van. Azonban, miután előléptették, ezek a pontok és a hátizsák nem kerülnek át a következő gyakorlatba, és már nem szolgálnak célt.

A vizsgálat

15. 2014. június 5-én a panaszos 10 állítással és 3 állítással fordult az ombudsmanhoz.

16. 2014. július 14-én az ombudsman nem hivatalos vizsgálatot indított a panasszal kapcsolatban. A Bizottság 2014. május 5-i határozatának alapos elemzése alapján az ombudsman szolgálatai további magyarázatokat kértek a Bizottságtól azzal az állítólagos ténnyel kapcsolatban, hogy nyolc olyan tisztviselőt léptettek elő, akiket nem jelöltek meg. Az ombudsman a Törvényszék T-51/08. P. sz., Bizottság kontra Dittert ügyben [3] hozott ítéletére hivatkozott, amelyben a Bíróság többek között megállapította, hogy a kinevezésre jogosult hatóságnak mérlegelési jogkörét az összes vonatkozó rendelkezés tiszteletben tartásával kell gyakorolnia, beleértve a vonatkozó előléptetési rendszert meghatározó végrehajtási rendelkezéseket is, amelyek a jelen ügyben magukban foglalják az átmeneti rendelkezéseket is, nevezetesen az általános végrehajtási rendelkezések II. mellékletét. Ennek alapján az ombudsman arra kérte a Bizottságot, hogy fejtse ki, hogy végül hogyan léptetett elő nyolc tisztviselőt, akik nem érték el az előléptetési küszöböt 12 vagy annál kevesebb előléptetési ponton (és akik így nem gyűjtöttek minimális számú előléptetési pontot ahhoz, hogy megjelöljék őket).

17. 2014. július 16-án és 30-án a Bizottság arról tájékoztatta az ombudsman hivatalát, hogy a panaszt nem lehet informális vizsgálat keretében kezelni.

18. 2014. szeptember 19-én az ombudsman hivatalos vizsgálatot indított. Arra kérte a Bizottságot, hogy nyilvánítson véleményt arról az állításról, hogy nem fejtette ki, miért léptetett elő nyolc, nem megjelölt tisztviselőt a következő besorolási fokozatba. Arról is tájékoztatta a Bizottságot és a panaszost, hogy a panaszos 90. cikk (2) bekezdése szerinti panaszáról szóló, 2014. május 5-i bizottsági határozat alapos elemzését követően nem volt elegendő indok arra, hogy vizsgálatot indítsanak a panaszos saját előléptetésének elmaradására vonatkozó különböző állításokkal és állításokkal kapcsolatban.

19. Az ombudsman arra is felkérte a Bizottságot, hogy véleményében fejtse ki, mi történne a panaszos „hátizsákjában” négy év alatt felhalmozott 20 előléptetési ponttal abban az esetben, ha nem kerülne sor az előléptetésre. E tekintetben megjegyezte, hogy 2014. május 5-i határozatában a Bizottság csak azzal a helyzettel foglalkozott, amikor valakit előléptetnek (ebben az esetben az előléptetési pontok eltűnnek), de nem fejtette ki, hogy mi történik a tisztviselő előléptetésének elmaradása esetén.

20. A vizsgálat során az ombudsman megkapta a Bizottság véleményét a panaszról, majd ezt követően a panaszos észrevételeit a Bizottság véleményére válaszul. A panaszos 2015. március 25-én és június 23-án további észrevételeket is küldött. A vizsgálat lefolytatása során az ombudsman figyelembe vette a felek által előterjesztett érveket és véleményeket.

Nyolc, meg nem jelölt AST-tisztviselő előléptetésére vonatkozó állítás

Az ombudsman elé terjesztett érvek

21. A panaszos azzal érvelt, hogy a megjelölési rendszer a promóciós gyakorlat objektív kritériuma. Míg azonban a Bizottság figyelmen kívül hagyta a panaszos megjelölését, ehelyett nyolc „nem zászlós” tisztviselőt léptetett elő. A panaszos azt is kijelentette, hogy előléptetési pontjai megszűnnek, és azon tűnődött, hogy ehelyett milyen kompenzációt kap.

22. Véleményében a Bizottság kifejtette, hogy e nyolc tisztviselő érdemeinek összehasonlítása a személyzeti szabályzat 45. cikkének (1) bekezdésében és az általános végrehajtási rendelkezések 4. cikkének (1) bekezdésében meghatározott kritériumokon alapult, nevezetesen i. a legutóbbi előléptetésük óta készült értékelő jelentéseken, ii. a munkájuk során használt nyelveken, kivéve azt, amelynek alapos ismeretét a felvételkor bizonyították, valamint iii. a felelősségi szintjükön. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az általános végrehajtási rendelkezések 4. cikke előírja, hogy az érdemek összehasonlítása (különösen az értékelő jelentések, a nyelvek és a felelősségi körök alapján) az előléptetési határozatok alapvető kritériuma. Az uniós bíróságok azonban elismerték, hogy az azonos érdemekkel rendelkező tisztviselők közötti választás során a kinevezésre jogosult hatóság másodlagosan más kritériumokat is figyelembe vehet, például a besorolási fokozatban eltöltött szolgálati időt (lásd az F-57/06. sz., Hinderickx kontra Tanács ügyben hozott ítélet 46. és 54. pontját).

23. Ezért a „megjelölés” kritériuma nem része a személyzeti szabályzat 45. cikkének (1) bekezdésében meghatározott alapvető kritériumoknak. A szóban forgó ügyben a kinevezésre jogosult hatóság, miután összehasonlította a panaszos értékelő jelentéseit az azonos besorolási fokozatba tartozó előléptetett és meg nem jelölt bizottsági tisztviselők értékelő jelentéseivel, arra a következtetésre jutott, hogy ezek az előléptetett tisztviselők magasabb érdemekkel rendelkeznek, mint a panaszos. Egyenlő érdemek hiányában a kinevezésre jogosult hatóság nem vett figyelembe más kritériumokat, például a „lobogózást”, amely csak másodlagos szerepet játszott volna.

24. A Bizottság az átmeneti rendelkezésekben (az általános végrehajtási rendelkezések II. mellékletében) meghatározott promóciós szabályokra hivatkozott. Azzal érvelt, hogy e szabályokból egyértelműen kitűnik, hogy a kinevezésre jogosult hatóságnak magyarázatot/indokolást kell adnia, ha az előléptetési küszöbérték alatti öt, hat vagy annál kevesebb előléptetési pontot elérő tisztviselő nem szerepel az előléptetésre javasolt tisztviselők listáján. Más a helyzet azonban egy olyan tisztviselő esetében, aki tizenkét előléptetési ponttal az előléptetési küszöbérték alatt volt, ami a panaszos esetében is fennáll. Ilyen esetben ezt a tisztviselőt „a Személyzeti Főigazgatóság felhívja főigazgatósága figyelmét” (1. cikk (2) bekezdés) és „megjelölést kap a biztonságos elektronikus rendszerben mindaddig, amíg ezen általános rendelkezések alkalmazásában elő nem léptetik”(1. cikk (5) bekezdés).

25. Így a tizenkét előléptetési ponton való „megjelölés” nem vezet automatikus előléptetéshez, és a kinevezésre jogosult hatóságnak sem kell igazolnia e tisztviselő kiválasztásának elmaradását. A tizenkét pontban megjelölt panaszost felhívták főigazgatósága figyelmét, de főigazgatósága ezt követően nem javasolta előléptetésre, mivel az előléptetett tisztviselők a személyzeti szabályzat 45. cikkének (1) bekezdésében és az általános végrehajtási rendelkezések 4. cikkének (1) bekezdésében meghatározott fő kritériumokkal összhangban magasabb érdemekkel rendelkeztek a panaszoshoz képest.

26. A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy mérlegelési jogkörével méltányos és észszerű módon élt e nyolc tisztviselő előléptetése során, akik bár nem érték el az előléptetési küszöböt 12 vagy annál kevesebb előléptetési ponton, érdemeik azonban magasabbak voltak, mint a panaszosé.

27. Ami azt a kérdést illeti, hogy mi történik a panaszos hátizsákjában felhalmozott 20 előléptetési ponttal, a Bizottság kijelentette, hogy az előléptetési rendszer a 2012. évi előléptetési gyakorlattal és az általános végrehajtási rendelkezésekkel megváltozott. 2012. január 1-je óta az új előléptetési rendszerrel az előléptetési pontokat a kinevezésre jogosult hatóság által hozott éves előléptetési határozatok váltották fel, i. az egyes főigazgatóságok felső vezetésének javaslatai alapján, az egyes főigazgatóságok támogatható tisztviselői érdemeinek összehasonlítását követően, valamint ii. egy előléptetési vegyes bizottság alapján (az érdemek besorolási fokozat szerinti összehasonlítása a Bizottság egészében, a főigazgatóságok javaslatainak ellenőrzése érdekében).

28. Annak elkerülése érdekében, hogy bárki is kimaradjon az új promóciós rendszerre való átállásból, számos átmeneti intézkedést vezettek be (az általános végrehajtási rendelkezések II. melléklete). A panaszos esetében a régi rendszerben összegyűjtött pontokat rögzítették a panaszos promóciós aktájában („Sysper2”), és a panaszost a következő promóciójáig megjelölték a rendszerben.

29. A Bizottság hozzátette, hogy még ha figyelembe is lehetne venni a panaszos hátizsákját, ez nem lenne releváns, mivel a személyzeti szabályzat módosított 45. cikkének (1) bekezdése (amely 2014. január 1-jén lépett hatályba) úgy rendelkezik, hogy a tisztviselők csak akkor léptethetők elő, ha olyan álláshelyet töltenek be, amely megfelel a személyzeti szabályzat I. mellékletének A. szakaszában a következő magasabb besorolási fokozatba tartozó álláshelyek valamelyikének. Az 1023/2013/EU rendelet (19) preambulumbekezdésében foglaltak szerint az AST besorolási csoport legmagasabb besorolási fokozatait (nevezetesen az AST 10 és az AST 11 besorolási fokozatot) korlátozott számú, a legmagasabb szintű felelősséggel rendelkező tisztviselő számára tartották fenn, akik a megfelelő álláshely közzétételét követően kiválasztási eljárás útján nevezhetők ki.

30. Észrevételeiben a panaszos kijelentette, hogy helytelen a Bizottság azon álláspontja, amely szerint a „megjelölés” csak másodlagos kritérium, és ellentétes a Bizottság saját iránymutatásaival, amelyekben maga az értékelő jelentés (és így a nekik adott pontok) alapvető kritériumot képeznek. Amint ugyanis arra a Törvényszék a Dittert-ügyben hozott ítéletében rámutatott, a „megjelölés” az érdemek objektív és mérhető számszerűsítése.

31. A panaszos hivatkozott továbbá a (személyzeti szabályzatot módosító) 1023/2013/EU rendelet (29) preambulumbekezdésére, amely előírja, hogy átmeneti rendelkezéseket kell megállapítani az új szabályok és intézkedések fokozatos alkalmazásának lehetővé tétele érdekében, tiszteletben tartva ugyanakkor a személyzeti szabályzat e módosításainak hatálybalépése előtt alkalmazott személyzet szerzett jogait és jogos elvárásait.

32. A panaszos ezért arra kérte az ombudsmant, hogy ajánlja a Bizottságnak, hogy vizsgálja felül határozatát, és visszamenőlegesen léptesse elő őt a következő besorolási fokozatba.  

33. További észrevételeiben a panaszos felhívta az ombudsman figyelmét a Közszolgálati Törvényszék F-51/14. sz. ügyben 2015. március 18-án hozott ítéletére és az F-78/14. sz. ügyben 2015. június 3-án hozott ítéletére, amelyekben a Közszolgálati Törvényszék megállapította, hogy az előléptethető munkatársakkal szembeni egyenlő, pártatlan és objektív bánásmód nem biztosítható kodifikált értékelési módszer nélkül.

Az ombudsman értékelése

A vizsgálat terjedelmére vonatkozó előzetes megjegyzés

34. Az ombudsman megjegyzi, hogy az ombudsmanhoz benyújtott panaszában a panaszos 10 állítást és három állítást tett a következő besorolási fokozatba való előléptetésének elmulasztásával kapcsolatban. 2014. szeptember 19-i levelében az ombudsman már tájékoztatta a panaszost és a Bizottságot arról, hogy ezen állításokkal és állításokkal kapcsolatban nem indokolt vizsgálatot folytatni. Az ombudsman különösen arra a tényre hivatkozott, hogy a panaszos négy (és nem öt) évet töltött besorolási fokozatában, ami alacsonyabb volt a 20%-os vagy ötéves átlagos előléptetési aránynál.

35. A Bizottság véleményével kapcsolatos észrevételeiben azonban a panaszos visszatért az előléptetés elmaradásának kérdésére, és felkérte az ombudsmant, hogy ajánlja a Bizottságnak, hogy vizsgálja felül határozatát. Az ombudsmannak azonban meg kell erősítenie, hogy nem indokolt vizsgálatot indítani ebben a kérdésben. Az iratokból ugyanis kitűnik, hogy a 2013. évi előléptetési időszakra a panaszos 20 pontot halmozott fel a hátizsákjában. Mivel az előléptetési küszöbérték 30 pont volt, a panaszos így 10 ponttal maradt el az előléptetési küszöbértéktől. Ez azt jelentette, hogy az általános végrehajtási rendelkezések átmeneti rendelkezései (1. cikk (2) bekezdés és 5. cikk) alapján a már megjelölt panaszost fel kellett hívni főigazgatósága figyelmét. Az átmeneti rendelkezésekben azonban semmi nem írja elő, hogy az előléptetési küszöböt 10 ponttal meghaladó tisztviselőt automatikusan elő kell léptetni [4], nem beszélve arról, hogy a kinevezésre jogosult hatóságnak ilyen esetben magyarázatot kell adnia arra, hogy a tisztviselőt miért nem választották ki előléptetésre. Az átmeneti rendelkezések 1. cikkének (3) és (4) bekezdése ugyanis úgy rendelkezik, hogy a kinevezésre jogosult hatóságnak csak akkor kell indokolnia az előléptetésre javasolt tisztviselők listájára való felvétel megtagadását, ha „az érdemek összehasonlítását követően a tisztviselő [...] legfeljebb öt [vagy hat] előléptetési ponttal rendelkezett a besorolási fokozatában meghatározott előléptetési küszöbérték alatt”. Tekintettel arra, hogy az előléptetési küszöbérték 30 pont volt, ez azt jelentette, hogy ezt a magyarázatot minden olyan tisztviselőnek meg kellett adnia, aki legalább 24 pontot szerzett, és akit nem javasoltak előléptetésre. Nyilvánvaló, hogy a panaszos nem volt ilyen helyzetben. Ezért, ellentétben azzal, amit állított, és figyelembe véve, hogy egy évvel volt kevesebb a besorolási fokozatában, mint az ötéves átlagos előléptetési arány , a panaszosnak nem volt jogos elvárása a következő besorolási fokozatba történő előléptetésre. Ezért nem indokolt vizsgálatot indítani a panaszos saját előléptetésének elmaradásával kapcsolatban. Az ombudsman az alábbiakban a panasz másik aspektusával foglalkozik, nevezetesen azzal az állítással, hogy a Bizottság nem fejtette ki, miért léptetett elő nyolc, nem megjelölt tisztviselőt a következő AST besorolási fokozatba.

Értékelés

36. A panaszos állításának vizsgálata előtt fontos tisztázni az alkalmazandó szabályokat, különösen az általános végrehajtási rendelkezések és az átmeneti rendelkezések közötti kapcsolatot: A 2013. évi előléptetési időszak részletes szabályait a 2011. november 14-i általános végrehajtási rendelkezések állapították meg, beleértve annak az átmeneti rendelkezéseket tartalmazó II. mellékletét is. Ezek az általános végrehajtási rendelkezések a korábbi, 2008. június 18-i általános végrehajtási rendelkezések helyébe léptek, amelyek előléptetési pontokon alapuló előléptetési eljárást írtak elő. A 2011. november 14-i általános végrehajtási rendelkezések 4. cikkének (1) bekezdése módosította ezt, és előírta, hogy a tisztviselők érdemeinek összehasonlító vizsgálata céljából a kinevezésre jogosult hatóságnak különösen a következő három elemet kell figyelembe vennie:

a) a tisztviselőkről az utolsó előléptetésük, vagy ennek hiányában a felvételük óta készített jelentések, és különösen az értékelő jelentések;

b) a tisztviselők feladataik ellátása során a (fő) nyelvükön kívül más nyelveket is használnak;

c) adott esetben a gyakorolt felelősség mértéke.

37. Az általános végrehajtási rendelkezések 4. cikkének (2) bekezdése továbbá úgy rendelkezett, hogy „[h]a az előléptethető tisztviselők az első bekezdésben említett három tényező alapján azonos érdemekkel rendelkeznek, a kinevezésre jogosult hatóság kiegészítő jelleggel más tényezőket is figyelembe vehet”.

38. Azon tisztviselők esetében, akik a panaszoshoz hasonlóan a korábbi, 2008. június 18-i általános végrehajtási rendelkezések alapján előléptetési pontokat gyűjtöttek, az átmeneti rendelkezések néhány további szabályt írtak elő, amelyek célja ezen előléptetési pontok figyelembevétele és a kinevezésre jogosult hatóság értesítése azokról a tisztviselőkről, akik minimális pontszámot gyűjtöttek. Az átmeneti rendelkezések 1. cikkének (2) és (5) bekezdése ezért előírta, hogy a legfeljebb 12 előléptetési pontot elérő tisztviselőket i. meg kell jelölni, és ii. a Személyzeti Főigazgatóságnak tájékoztatnia kell főigazgatóságukról. Ez azonban nem jelenti azt, hogy csak e tisztviselőket lehetne előléptetni, és hogy azokat a tisztviselőket, akik nem érték el a 12 vagy annál kevesebb előléptetési pontot, kizárnák az előléptetésből. Véleményében a Bizottság helyesen érvelt azzal, hogy a „megjelölés” nem szerepel a tisztviselők összehasonlító értékelésének alapvető kritériumai között. A panaszos állításával ellentétben az átmeneti rendelkezésekben semmi nem utal arra, hogy a megjelölt tisztviselőket elsőbbséggel kellene előléptetni.

39. Az átmeneti rendelkezések ugyanis előírnak néhány további garanciát, de nem helyezik hatályon kívül és nem helyettesítik az általános végrehajtási rendelkezések 4. cikkének (1) bekezdésében és 4. cikkének (2) bekezdésében szereplő előléptetési eljárás alapját, amely rendelkezések megismétlik a személyzeti szabályzat 45. cikkének (1) bekezdésében foglaltakat. Másként fogalmazva, azon tisztviselők esetében is, akik a panaszoshoz hasonlóan a korábbi szabályok alapján szereztek előléptetési pontokat, az összehasonlító vizsgálat alapja továbbra is az általános végrehajtási rendelkezések 4. cikke volt, nem pedig a megjelölés , amelynek célja egyszerűen az volt, hogy felhívja a kinevezésre jogosult hatóság figyelmét bizonyos tisztviselőkre, akik minimális számú előléptetési pontot szereztek. Ezenkívül a felhalmozott előléptetési pontokkal rendelkező tisztviselők esetében az átmeneti rendelkezések további intézkedéseket határoznak meg. Az 1. cikk (3) bekezdése különösen a következőképpen rendelkezett: „az érdemek összehasonlítását követően [értendő: az általános végrehajtási rendelkezések 4. cikke alapján] az a tisztviselő, aki [...] legfeljebb öt előléptetési ponttal volt a besorolási fokozata szerinti előléptetési küszöbérték alatt, nem szerepel az előléptetésre javasolt tisztviselők listáján [...], e listához magyarázatot kell fűzni. A magyarázatnak a szóban forgó besorolási fokozatban szerzett érdemek összehasonlításán kell alapulnia.” A fent említettek szerint a panaszos esetében nem volt szükség ilyen magyarázatra, mivel nem volt öt (vagy hat) előléptetési pont a küszöbérték alatt.

40. A megjelölés céljával kapcsolatos fenti pontosítások alapján az ombudsmannak meg kell vizsgálnia a panaszos azon állítását, hogy a Bizottság nem fejtette ki, hogy miért léptetett elő nyolc, a panaszossal azonos besorolási fokozatba tartozó tisztviselőt, akiket nem jelöltek meg.

41. A jelen ügyben úgy tűnik, hogy az érintett szolgálat 69 AST besorolású tisztviselőjét vették figyelembe előléptetés céljából, és 20 tisztviselőt léptettek elő. Az előléptetett 20 tisztviselő közül 8-at nem jelöltek meg, ami azt jelenti, hogy nem érték el a küszöbértéktől számított 12 vagy annál kevesebb előléptetési pontot. Mint fentebb említettük, ez a tény nem akadályozta meg őket abban, hogy előléptessék őket. A 8 tisztviselő közül hat ugyanolyan szolgálati idővel rendelkezett, mint a panaszos, azaz négy évvel, míg kettő közülük egy évvel (három évvel) kevesebb szolgálati idővel rendelkezett.

42. Véleményében a Bizottság kifejtette, hogy ez a 8 tisztviselő – annak ellenére, hogy nem érte el az előléptetési küszöbérték 12 vagy annál kevesebb pontját – viszonylag magasabb érdemekkel rendelkezett, mint a panaszos. 2014. május 5-i határozatában a Bizottság – az általános végrehajtási rendelkezések 4. cikkének (1) bekezdésében foglalt mindhárom kritériumra (személyzeti jelentések, nyelvhasználat és a gyakorolt felelősség szintje) hivatkozva – azt is kifejtette, hogy a többi tisztviselő miért rendelkezik a panaszosnál magasabb érdemekkel.

43. A fentiek alapján az ombudsman megállapítja, hogy a Bizottság elegendő magyarázatot adott arra vonatkozóan, hogy a 2013. évi előléptetési időszak során miért léptettek elő nyolc, meg nem jelölt tisztviselőt a következő besorolási fokozatba. Az aktában rendelkezésre álló információk alapján úgy tűnik, hogy a Bizottság nem élt nyilvánvalóan tévesen mérlegelési jogkörével ezen a területen.

44. Végül a panaszos hátizsákjában felhalmozott 20 előléptetési ponttal kapcsolatban az ombudsman csak annyit jegyezhet meg, hogy a 2011. november 14-i általános végrehajtási rendelkezések új előléptetési szabályokat vezettek be, amelyek már nem előléptetési pontokon, hanem éves előléptetési határozatokon alapultak. A promóciós pontok azonban továbbra is (korlátozott) szerepet játszottak a GIPS átmeneti rendelkezései értelmében (lásd fent). Ezek az általános végrehajtási rendelkezések azonban csak 2013. december 31-ig voltak alkalmazandók. Ezért, amint arra a Bizottság rámutatott, a korábbi szabályok, nevezetesen a 2008. június 18-i általános végrehajtási rendelkezések alapján felhalmozott előléptetési pontok már nem bírnak értékkel, és ezért nem játszhatnak szerepet a jövőbeli előléptetési eljárásokban. Az ombudsman megérti, hogy a panaszos csalódott ezzel a ténnyel kapcsolatban, de sajnos nincs mit orvosolni ezen a helyzeten.

Következtetés

E panasz vizsgálata alapján az ombudsman a következő következtetéssel zárja le a panaszt:

A Bizottság nem követett el hivatali visszásságot.

A panaszost és a Bizottságot tájékoztatják erről a döntésről.

Emily O'Reilly

Strasbourg, 2016. 02. 15.

 

[1] Ezek a 2012. évi előléptetési időszaktól alkalmazandó általános végrehajtási rendelkezések a 2008. június 18-i általános végrehajtási rendelkezések helyébe léptek, és 2013. december 31-ig voltak alkalmazandók.

[2] A „hátizsák” kifejezést a régi szabályokban a tisztviselő által az évek során felhalmozott előléptetési pontok számára használták.

[3] A Törvényszék 2011. november 30-i ítélete, Bizottság kontra Dittert, T-51/08 P, ECLI:EU:T:2011:702, 54–55. és 93. pont.

[4] A Törvényszék Bizottság kontra Dittert ügyben hozott ítélete szerint az érdemek számszerűsítésén alapuló előléptetési rendszer (mint a korábbi általános végrehajtási rendelkezések szerinti éves előléptetési pontok kiosztása) esetében a tisztviselők által összegyűjtött pontok száma lesz meghatározó az előléptetésük szempontjából abban az értelemben, hogy az előléptetési küszöbértéket meghaladó tisztviselőket főszabály szerint ipso facto előléptetik (93. pont).