A háttér

1. A panaszos, akinek neve szerepelt az uniós küldöttségek III. besorolási csoportba tartozó szerződéses alkalmazottainak tartaléklistáján, 2012-ben állást kért a Bizottságnál, és kiválasztásra került. A Bizottság azonban nem volt hajlandó őt alkalmazni. Azzal érvelt, hogy a középfokúnál magasabb szintű végzettségének igazolására benyújtott oklevél nem támogatható, és ezért nem felel meg a vonatkozó pályázati felhívás (a továbbiakban: felhívás) követelményeinek, valamint a szerződéses alkalmazottakra alkalmazandó jogi rendelkezéseknek. [1]

2. A panaszos a belgiumi Vallónia–Brüsszeli Föderációban működő továbbképzési és társadalomfejlesztési oktatási intézet által kiállított külön oklevéllel [2] rendelkezik, amely a Bizottság szerint nem minősül középfokúnál magasabb szintű oklevélnek. Bár a Bizottság elismerte, hogy a nemzeti okleveleknek meg kell adni azt az értéket, amelyet az alkalmazandó nemzeti jog biztosít számukra, saját értékelést végzett a panaszos oklevelének értékéről az alkalmazandó nemzeti jog fényében, és arra a következtetésre jutott, hogy az nem felsőfokú végzettségű.

3. A panaszos vitatta ezt az álláspontot, és kijelentette, hogy a belga jog szerint oklevele középfokúnál magasabb szintű. Álláspontját a Vallónia–Brüsszel Szövetség hatóságai által kiállított igazolás támasztotta alá, amely egyértelműen megerősítette a panaszos oklevelének másodlagos jellegét.

4. Az ombudsman vizsgálatot indított a panaszos azon állításával kapcsolatban, hogy az Európai Bizottság tévesen vélte úgy, hogy a panaszos oklevele nem támogatható, valamint azzal kapcsolatban, hogy a Bizottságnak i. vissza kell vonnia határozatát, támogathatónak kell nyilvánítania a panaszost, és ii. egyenértékű álláshelyet kell felajánlania számára, vagy iii. megfelelően meg kell térítenie számára a jövedelemkiesés, a szakmai tapasztalat elvesztése és a nem vagyoni kár tekintetében elszenvedett kárt. [3]

Az oklevelet jogosulatlannak nyilvánító, állítólagosan jogsértő határozat és az ahhoz kapcsolódó kérelem

Az ombudsman megoldási javaslata

5. 2014. november 29-én az ombudsman javaslatot tett a megoldásra. A megoldás előterjesztésekor az ombudsman figyelembe vette a felek által előterjesztett érveket és véleményeket.

6. Az ombudsman utalt az uniós bíróságok vonatkozó ítélkezési gyakorlatára, amely szerint a diplomával való rendelkezés követelményét annak fényében kell értelmezni, hogy az ilyen diplomát hogyan határozzák meg annak a tagállamnak a jogszabályai, amelyben a jelölt befejezte tanulmányait.[4] Ezért azzal érvelt, hogy a Vallónia–Brüsszel Szövetség illetékes hatóságai által kiállított igazolásnak, amely kimondja, hogy „[a panaszos] oklevele középfokúnál magasabb szintű végzettségnek felel meg, elegendőnek kell lennie a panaszos oklevele középfokúnál magasabb szintű jellegének bizonyításához.

7. Az Európai Unió egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek, valamint a Bizottság szerződéses alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási eljárásokra vonatkozó általános végrehajtási rendelkezései és a vonatkozó felhívás a meghirdetett álláshoz legalább „oklevéllel igazolt, középfokúnál magasabb szintű végzettséget” követeltek meg. Nem volt követelmény egy adott típusú (hagyományos intézményben vagy társadalmi fejlődéssel foglalkozó intézményben folytatott) posztszekunder tanulmányokra vagy az azokat igazoló (egyenértékű vagy specifikus) oklevelek egy adott kategóriájára vonatkozóan.

8. A fentiek fényében az ombudsman azt javasolta a Bizottságnak, hogy vonja vissza „határozatát, és kifejezetten nyilvánítsa a panaszost alkalmasnak olyan pozíciók betöltésére, amelyekre a felsőfokú oklevéllel rendelkezők általában jogosultak, és vagy i. kínáljon fel számára azzal egyenértékű pozíciót, mint amelyre jogtalanul megfosztották, ha az rendelkezésre áll, vagy ha ez nem lehetséges, ii. megfelelően térítse meg számára a jövedelemkiesés, a szakmai tapasztalat elvesztése és a nem vagyoni kár tekintetében elszenvedett kárt.”

9. Az ombudsman megoldási javaslatára válaszul a Bizottság fenntartotta eredeti álláspontját. Azt állította, hogy a szociális fejlesztési intézmények által kiállított oklevelek tekintetében – mint a panaszos esetében is – a belga jog megkülönbözteti a hagyományos intézmények által kiállított oklevelekkel egyenértékű okleveleket a sajátos oklevelektől, nevezetesen a kizárólag szociális fejlesztési intézmények által kiállított oklevelektől. Mivel a panaszos oklevele nem volt egyenértékű a hagyományos felsőfokú oklevéllel, a Bizottság szerint nem felelt meg az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételekben és a pályázati felhívásban meghatározott feltételeknek, így a panaszost nem lehetett felvenni.

10. A Bizottság azzal is érvelt, hogy ezt a megközelítést más hasonló ügyekben is alkalmazta, és annak ellenére, hogy más pályázók a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése szerinti panasztételi mechanizmuson keresztül vitatták ezt az értelmezést, a Bíróságnak eddig nem volt olyan ítélkezési gyakorlata, amely ellentmondott volna a Bizottság értelmezésének.

11. Az ombudsman megjegyezte, hogy bár a Bizottság elismerte, hogy a nemzeti okleveleknek meg kell adni azt az értéket, amelyet az alkalmazandó nemzeti jog biztosít számukra, mindazonáltal saját értékelést készített a panaszos oklevelének értékéről az alkalmazandó nemzeti jog fényében. Ezért felvette a kapcsolatot Belgium Európai Unió melletti Állandó Képviseletével, és felkérte, hogy tisztázza az ügyet. A következő kérdést tette fel a Képviseletnek: „i) [F] a belga jog szempontjából igazolja-e a panaszos oklevele a felsőfokú tanulmányokat? [és] ii. [I] amennyiben a válasz igenlő, az a tény, hogy ez egy konkrét oklevél, megkérdőjelezi-e annak középfokúnál magasabb szintű jellegét?”[5]

12. A Képviselet válasza megerősítette az Ombudsman értékelését, mivel megerősítette a panaszos oklevelének másodlagos jelleget.[6] Ezen információk fényében az Ombudsman úgy döntött, hogy felkéri a Bizottságot, hogy vizsgálja felül álláspontját egy további megoldási javaslattal [7].

13. Az ombudsman további megoldási javaslatára válaszul a Bizottság fenntartotta álláspontját. Először is azt állította, hogy a belga állandó képviselet által szolgáltatott információk nem hoztak új elemeket az ügybe. Másodszor, a Bizottság azzal érvelt, hogy bár az uniós ítélkezési gyakorlat szerint a nemzeti hatóságok határozzák meg a nemzeti oklevelek értékét, ebből nem következik, hogy a nemzeti hatóságok azt is meghatározhatják, hogy a nemzeti oklevél hozzáférést biztosít-e valamely uniós versenyvizsgához vagy foglalkoztatáshoz. A Bizottság harmadszor azzal érvelt, hogy mivel a panaszos diplomája nem volt egyenértékű a hagyományos középfokúnál magasabb szintű oktatási intézmények által nyújtott diplomával, nem volt abban a helyzetben, hogy összehasonlítsa (órák, tantárgyak, vizsgák stb. száma) a panaszos diplomáját a más uniós országokban szerzett diplomákkal, és így biztosítsa a pályázókkal szembeni egyenlő bánásmódot. Negyedszer, a Bizottság megismételte azt az érvet, hogy a Bizottság által valamennyi hasonló ügyben alkalmazott bevett közigazgatási gyakorlatot a Bíróság soha nem vitatta.

14. Végezetül a Bizottság azt javasolta, hogy amennyiben a panaszos megfelel az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 82. cikke (2) bekezdésének ii. pontjában foglalt követelményeknek [8], részt vehessen a folyamatban lévő pályázati felhívásban, amelyet követően a III. besorolási csoportba tartozó kapcsolattartóként történő alkalmazást lehetne előirányozni.

15. A panaszost tájékoztatták a Bizottság válaszáról és javaslatáról, amelyet nem fogadott el.

Az ombudsman értékelése a megoldásra irányuló javaslatot követően

16. Az ombudsman sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság másodszor is elutasította a megoldásra irányuló javaslatát, azzal érvelve, hogy még ha a panaszos oklevele középfokúnál magasabb szintű is, az nem egyenértékű egy „hagyományos” középfokúnál magasabb szintű oktatási intézmény által kiállított oklevéllel, és ezért nem támogatható. Amint azt a belga állandó képviselet megerősítette, bár a vonatkozó belga jog fenntarthatja az egyenértékű és a konkrét oklevelek közötti különbségtételt azok forrásától függően (hagyományos intézmény által kiállított vagy nem kiállított oklevelek), ez nem változtat azok jellegén, mivel a felhívás értelmében mindkettő felsőfokú szintű. [9]

17. Az ombudsman ismételten rámutat arra, hogy a felhívás egyetlen követelménye az volt, hogy a pályázó oklevelének középfokúnál magasabb szintűnek kell lennie, amit a belga hatóságok ebben az esetben megerősítettek. Ezenkívül maga a felhívás nem tartalmazott konkrét rendelkezést vagy leírást a megkövetelt felsőfokú oklevél típusára vonatkozóan.

18. Az ombudsman elismeri, hogy a személyzeti szabályzat széles mérlegelési jogkört biztosít az intézmények számára felvételi eljárásaik tekintetében.[10] Kizárólag a Bizottság, és nem az oklevelet kiállító tagállam feladata annak eldöntése, hogy ez az oklevél alkalmas-e a szóban forgó jelölt uniós álláshelyre való felvételére. Ha azonban a Bizottság az elfogadhatósági kritériumokat a kizárólag a hagyományos oktatási intézmények által kiállított felsőfokú oklevelekre kívánta korlátozni, ezt a felhívásban kellett volna jeleznie.

21. Az ombudsman továbbá ismételten rámutat arra, hogy az uniós jog jelenlegi állása szerint [11] a Bizottság köteles tiszteletben tartani az oklevelek jellegét, ahogyan arról a kiállító nemzeti hatóságok döntöttek. Az egyik típusú nemzeti intézmény oklevelével igazolt tanulmányok óráinak, tárgyainak, vizsgáinak stb. összehasonlítása más típusú tanulmányokkal az oklevél „valódi” jellegének ellenőrzése érdekében megkérdőjelezné a tagállamnak az oklevél jellegére vonatkozó döntését.

22. A fenti elemzés fényében az Ombudsman azon a véleményen van, hogy a Bizottság hivatali visszásságot követett el azzal, hogy a panaszos oklevelét nem támogathatónak ítélte annak ellenére, hogy az megfelelt a felhívásban meghatározott követelményeknek. Tekintettel arra, hogy a Bizottság folyamatosan megtagadja a megoldásra irányuló javaslatainak való megfelelést, az ombudsman nem lát kilátást arra, hogy a Bizottság elfogadna egy hivatalos ajánlást. Ezért az ügyet az alábbiakban ismertetett kritikai észrevétellel zárja le.

Következtetés

E panasz vizsgálata alapján az ombudsman a következő következtetéssel és kritikai észrevétellel zárja le a panaszt:

A Bizottság a pályázati felhívásban vagy a vonatkozó uniós jogban nem szereplő további követelmények alapján elutasította a panaszos oklevelét. Ez hivatali visszásságnak minősül.

A panaszost és az Európai Bizottságot tájékoztatják erről a döntésről.

Emily O'Reilly

Strasbourg, 2015. 12. 07.

Az 1756/2013/ZA. sz. panasszal kapcsolatos határozat végleges angol nyelvű változata

[1] A felhívás (CAST/RELEX/2008) szerint, amely átvette az Európai Unió egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek 82. cikke (2) bekezdése b) pontjának i. alpontját, a III. besorolási csoportba tartozó szerződéses alkalmazotti álláshelyre való jelentkezés minimális oktatási követelményei „oklevéllel igazolt középfokúnál magasabb szintű oktatás, vagy oklevéllel igazolt középfokú oktatás, amely lehetővé teszi a középfokúnál magasabb szintű oktatásban való részvételt és legalább hároméves megfelelő szakmai tapasztalatot”. Ebben az esetben csak az első követelmény releváns.

[2] A Vallónia–Brüsszel Szövetség középfokúnál magasabb szintű oktatási rendszere magában foglalja a „teljes idejű középfokúnál magasabb szintű oktatási intézményeket” (établissements d'enseignement supérieur de plein exercice) és a „társadalmi fejlődést szolgáló oktatási intézményeket” (établissements d'enseignement de promotion sociale). Az előbbiek a "hagyományos" nappali tagozatos posztszekunder oktatási intézmények, míg az utóbbiak célja, hogy egész életen át tartó oktatást biztosítsanak középfokú és posztszekunder szinten azoknak az egyéneknek, akiknek tanulmányai nem követik a hagyományos utat, mert például össze kívánják kapcsolni a munkát és a tanulmányokat. A társadalmi fejlődést szolgáló oktatási intézményen belül középfokúnál magasabb szinten végzett tanulmányokat olyan oklevéllel lehet igazolni, amely vagy egyenértékű a hagyományos középfokúnál magasabb szintű oktatási intézmények által kiadott oklevéllel (a továbbiakban: egyenértékű oklevél), vagy kifejezetten ezekre a tanulmányokra vonatkozik (a továbbiakban: speciális oklevél). Speciális okleveleket akkor adnak ki, ha az általuk igazolt tanulmányokat nem kínálják a hagyományos intézményekben, vagy azok eltérnek a hagyományos intézményekben végzett tanulmányoktól.

[3] A panasz hátterével, a felek érveivel és az ombudsman vizsgálatával kapcsolatos további információkért kérjük, olvassa el az ombudsman megoldási javaslatának teljes szövegét, amely a következő címen érhető el: http://www.ombudsman.europa.eu/cases/correspondence.faces/en/61517/html.bookmark

[4] Lásd analógia útján: a Bíróság 1989. július 13-i ítélete, Jaenicke Cendoya kontra Bizottság, C-108/88, ECLI:EU:C:1989:325, 49., 50. és 51. pont; a Törvényszék 1991. február 7-i ítélete, Ferreira de Freitas kontra Bizottság, T-2/90, ECLI:EU:T:1991:11.

[5] Az európai ombudsman alapokmánya 3. cikkének (3) bekezdése kimondja, hogy „A tagállamok hatóságai kötelesek kérésre a tagállamok Európai Közösségek melletti állandó képviseletein keresztül az ombudsman rendelkezésére bocsátani minden olyan információt, amely segíthet tisztázni a közösségi intézmények vagy szervek által elkövetett hivatali visszásságokat, kivéve, ha az ilyen információkra titoktartási törvények vagy rendeletek, vagy az azok közlését megakadályozó rendelkezések vonatkoznak. Mindazonáltal ez utóbbi esetben az érintett tagállam engedélyezheti az ombudsmannak, hogy megkapja ezeket az információkat, feltéve, hogy vállalja, hogy azokat nem hozza nyilvánosságra.”

[6] Belgium Állandó Képviselete válaszában kijelentette, hogy „a belga jog szempontjából (...) a panaszos oklevele valóban a középfokúnál magasabb szintű tanulmányok elvégzését tanúsítja... Az a tény, hogy ez egy speciális oklevél, nem kérdőjelezi meg annak posztszekunder jellegét. Hozzátette továbbá, hogy az „egyenértékű” és a „különleges” oklevelek közötti különbségtételnek „nincs kihatása a megszerzett címek vagy oklevelek szintjére”.

[7] Az ombudsman további megoldási javaslatával kapcsolatos további információkért kérjük, olvassa el az ombudsman megoldási javaslatának teljes szövegét, amely a következő címen érhető el: http://www.ombudsman.europa.eu/cases/correspondence.faces/en/61518/html.bookmark

[8] Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 82. cikke (2) bekezdése b) pontjának i. alpontja kimondja, hogy a III. besorolási csoportba tartozó szerződéses alkalmazotti álláshelyre való jelentkezéshez minimális tanulmányi követelmény „[...] vagy középfokúnál magasabb szintű tanulmányok folytatására jogosító oklevéllel igazolt középfokú végzettség és legalább hároméves megfelelő szakmai tapasztalat”.

[9] Lásd az 1. lábjegyzetet.

[10] A Bíróság 2003. április 3-i ítélete, Parlament kontra Samper, C-277/01 P, ECLI:EU:C:2003:196, 42. pont.

[11] Lásd a 4. lábjegyzetet.