A háttér

1. A panaszos részt vett az EU algériai küldöttsége (a továbbiakban: a küldöttség) által 2011-ben szervezett pályázaton, amelynek célja biztonsági felszerelések beszerzése volt annak érdekében, hogy támogatást nyújtson az ország büntetés-végrehajtási rendszerének reformjához.   

2. A panaszos azt gyanította, hogy egy másik ajánlattevő nem tett eleget annak a pályázati követelménynek, hogy a berendezést az EU-ban vagy egy támogatható országban kell gyártani. A panaszos úgy vélte, hogy a másik ajánlattevő anyaga Malajziából származik. Ezeket az aggályokat felvetette a Bizottságnak, amely azonban a szerződést a másik ajánlattevőnek ítélte oda, mivel pénzügyi ajánlata előnyösebb volt. A panaszos fellebbezett e határozat ellen, de a küldöttség fenntartotta azt.

3. Mivel a panaszos nem elégedett az eredménnyel, felvette a kapcsolatot az európai ombudsmannal.

4. Az ombudsman vizsgálatot indított a panaszos azon állításával kapcsolatban, hogy a küldöttség szabálytalanságokat követett el a közbeszerzési eljárásban, valamint azon állításával kapcsolatban, hogy a küldöttségnek el kellett volna utasítania a kiválasztott ajánlattevő által benyújtott ajánlatot, és ehelyett a szerződést egy olyan ajánlattevőnek kellett volna odaítélnie, amely megfelel a vonatkozó kritériumoknak [1].

5. Az ombudsman megkapta a Bizottság véleményét a fentiekről és a további kérdésekre adott válaszait. A Bizottságtól kapott információk és a panaszos észrevételei alapján az ombudsman hivatali visszásságot állapított meg, és békés megoldásra irányuló javaslatot [2] intézett a Bizottsághoz.

6. Ez a határozat a békés megoldásra irányuló javaslatot megelőzően az ombudsmanhoz benyújtott érveken és álláspontokon, a Bizottságnak a javaslatra adott válaszán és a panaszosnak a válaszra vonatkozó észrevételein alapul.

Az ajánlati felhívás odaítélési eljárásával kapcsolatos állítólagos szabálytalanságok és kapcsolódó kérelmek

Az ombudsman békés megoldásra irányuló javaslata

7. A békés megoldás előterjesztésekor az ombudsman figyelembe vette a felek által előterjesztett érveket és véleményeket, amelyek a következőképpen foglalhatók össze.

8. A Bizottság kifejtette, hogy a panaszos állításai és a benyújtott információk fényében többször is megkérdőjelezte a nyertes ajánlattevőt arról, hogy árui megfelelnek-e a származási szabálynak, és csak azt követően írta alá a szerződést, hogy a nyertes ajánlattevő benyújtotta a brit kereskedelmi kamara által kiállított származási bizonyítványt a küldöttségnek. A szerződés aláírását követően a nyertes ajánlattevő megküldte a Bizottságnak azokat a dokumentumokat, amelyek igazolják, hogy az árukat gyártó vállalat rendelkezik gyártóüzemmel az Egyesült Királyságban, valamint a többi kereskedelmi kamara és a pályázat tárgyát képező árukat az Egyesült Királyságból Algériába szállító fuvarozó által kiállított további tanúsítványokat.

9. A Bizottságnak nem volt oka kétségbe vonni e tanúsítványok hitelességét, és ezért úgy ítélte meg, hogy a nyertes ajánlattevő mindenkor megfelelt az ajánlattételi követelményeknek. Ezenkívül a Bizottság felvette a kapcsolatot a származási bizonyítványokat kiállító kereskedelmi kamarákkal, és válaszaik megerősítették ezt az álláspontot.

10. A panaszos azzal érvelt, hogy a kereskedelmi kamarák a kérelmező által tett puszta nyilatkozat alapján állítanak ki származási bizonyítványokat. Kifejtette, hogy a Bizottságnak tudomása volt arról, hogy a szóban forgó nyertes ajánlattevő egy másik ajánlatban elismerte, hogy áruit ténylegesen Ázsiában gyártották. A jelen ügyben a panaszos azt állította, hogy az ajánlattevő az Ázsiában gyártott áruit egyszerűen az uniós üzemén keresztül szállította.

11. Az ombudsman megjegyezte, hogy a szerződésnek a küldöttséggel való aláírása előtt a nyertes ajánlattevő átadta a küldöttségnek a Londoni Kereskedelmi és Iparkamara által kiállított igazolást. Az ombudsman vizsgálatának megindítását követően a Bizottság felkérte a fent említett kereskedelmi kamarát, hogy szolgáltasson további magyarázatokat az igazolással kapcsolatban. A Kereskedelmi Kamara egyértelművé tette, hogy az okmány nem származási bizonyítvány, hanem csupán az exportőr nyilatkozatait tartalmazza, és hogy a Kereskedelmi Kamara szerepe egyszerűen az, hogy megerősítse az ilyen okmányon szereplő aláírások hitelességét.

12. Az ombudsman ezért arra az álláspontra helyezkedett, hogy a küldöttség a) nem ellenőrizte megfelelően a nyertes ajánlattevő által javasolt áruk származását a szerződés odaítélésekor, és b) több hónapot vett igénybe a származás ellenőrzéséhez szükséges ellenőrzések elvégzése. Az ombudsman ezért ideiglenesen megállapította a hivatali visszásságot. Tekintettel azonban arra, hogy egy másik kereskedelmi kamara, amely ugyanezen árukra vonatkozóan tanúsítványt állított ki, megerősítette, hogy a tanúsítványa valóban származási bizonyítvány, az ombudsman úgy ítélte meg, hogy a nyertes ajánlattevő – bár késedelmesen – bizonyította áruinak uniós származását. Ezenkívül nem volt biztos, hogy a panaszos ajánlatát választották volna ki, ha a nyertes ajánlattevőt kizárták volna. Ezért az ombudsman nem adott helyt a panaszos azon kérésének, hogy a Bizottság utasítsa el a nyertes ajánlattevő ajánlatát.

13. Ehelyett, megjegyezve, hogy a panaszosnál felmerültek bizonyos költségek az ajánlat elkészítésével és benyújtásával kapcsolatban, és a fenti hivatali visszásság megállapítása alapján az ombudsman a következő békés megoldási javaslatot tette a Bizottságnak:

 „Az ombudsman megállapításainak figyelembevételével a Bizottság elemezheti a panaszos által benyújtott, a pályázatban való részvételével kapcsolatban felmerült díjakra és kiadásokra vonatkozó valamennyi releváns bizonyítékot, szem előtt tartva azok ellentételezését.”

14. A Bizottság elutasította az ombudsman javaslatát, és megismételte, hogy jogszerűen és az alkalmazandó szabályokkal összhangban járt el, amelyek nem írják elő azt a kötelezettséget, hogy a szerződés odaítélésekor ellenőrizni kell az áruk származását, hanem csak később.

15. A panaszos észrevételeiben azt állította, hogy az általa benyújtott információk azt mutatják, hogy az áruk valójában Ázsiából származnak. Következésképpen a panaszos kijelentette, hogy „nem vár semmit a folyamatban lévő eljárástól, mivel a csalásra vonatkozó valamennyi cáfolhatatlan bizonyítékát egyszerűen elutasították”.

Az ombudsman értékelése a békés megoldásra irányuló javaslatot követően

16. Az ombudsman sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a jelen ügy vizsgálata és különösen a Bizottságnak címzett békés megoldási javaslat nem vezetett kielégítő eredményre a panaszos számára.

17. A Bizottság az EU külső támogatási projektjeivel összefüggésben fenntartotta az áruk származásának ellenőrzésére vonatkozó szabályok formális értelmezését. Az ombudsman megjegyzi, hogy egy dolog, hogy a Bizottság nem köteles ellenőrizni az említett származást a szerződés odaítélésekor, de egy másik dolog, hogy nem kell ezt megtennie, ha alapos gyanú merül fel arra vonatkozóan, hogy az áruk nem felelnek meg az alapvető támogathatósági szabályoknak. Semmi sem akadályozta meg a Bizottságot abban, hogy érdemibb lépéseket tegyen az áruk származásának ellenőrzése érdekében, és következtetést vonjon le a panaszosnak a szerződés odaítélésekor felmerült észszerű gyanújáról. Az ombudsman ezért megerősíti a békés megoldásra irányuló javaslatban e tekintetben megállapított hivatali visszásságot. Tekintettel azonban arra, hogy a panaszos észrevételeiben kijelentette, hogy már nem vár semmit a jelenlegi vizsgálattól, az ombudsman nem foglalkozik az üggyel, hanem kritikai észrevétellel zárja le az ügyet.

18. Az ombudsman megjegyzi, hogy a békés megoldásra irányuló javaslat, amellyel a panaszos előzetesen egyetértett, lehetőséget biztosított a Bizottság számára, hogy orvosolja a panaszossal kapcsolatos hivatali visszásságát.  A békés megoldás szellemében az ombudsman így elfogadta a Bizottság azon álláspontját, hogy elfogadható bizonyítékot szerzett az áruk származásáról két különböző kereskedelmi kamarától (Essonne és Párizs), amelyek megerősítették az áruk uniós származását.

19. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a származási bizonyítványok bizonyító erejének kérdése, valamint a Bizottság annak biztosítására vonatkozó kötelezettsége, hogy a hozzá benyújtott származási igazolás valóban releváns és megbízható legyen, ebben a konkrét esetben vagy általánosabban megoldódik. Ezt a konkrét kérdést az ombudsmanhoz benyújtott későbbi panaszban (1091/2012/(AN)(RT)AN) vetették fel, amelyben a panaszos pontosan vitatta a származási bizonyítvány mint bizonyíték hasznosságát a támogathatósági szabályoknak való megfelelés bizonyítása szempontjából. Ezt az általános kérdést ezért részletesen tárgyalja az ombudsman 1091/2012/(AN)(RT)AN panaszról szóló határozata [3], amelyet e határozattal egy napon adnak ki.  

Következtetések

E panasz vizsgálata alapján az ombudsman a következő kritikai észrevétellel zárja le a panaszt:

Kritikai megjegyzés

A Bizottság: a) nyilvánvaló értékelési hibát követett el az odaítélési eljárásban, amikor úgy ítélte meg, hogy a nyertes ajánlattevő megfelelő bizonyítékot nyújtott be annak bizonyítására, hogy árui megfelelnek a származási szabálynak egy olyan időpontban, amikor ezt még nem állapították meg; és b) nem járt el időben, és nem végezte el a szükséges ellenőrzéseket a nyertes ajánlattevő által benyújtott igazolásokban szereplő információk hitelessége tekintetében.  Ezek a mulasztások hivatali visszásságnak minősültek.

A panaszost és a Bizottságot tájékoztatják erről a döntésről.

Emily O'Reilly

Kelt Strasbourgban, 2014. szeptember 23-án.