A panasz előzményei

1. A panaszos a német jog szerint bejegyzett részvénytársaság. Az 1990-es évek elején feltalált egy inhalátort az asztma kezelésére. 1997-ben az illetékes német regionális hatóság megtiltotta annak értékesítését Németországban. Ezt követően a német szövetségi egészségügyi minisztérium a 93/42/EGK irányelv [1] (a továbbiakban: az irányelv) 8. cikkében előírt védzáradéki eljárás keretében hivatalosan értesítette a Bizottságot a tilalomról. A panaszos szerint a Bizottság nem indított védzáradéki eljárást, noha erre az irányelv 8. cikke alapján köteles lett volna.

2. 2008. március 19-én a panaszos „felügyeleti panasz”(„Dienstaufsichtsbeschwerde”) címmel levelet küldött az Európai Csalás Elleni Hivatalnak (OLAF). Ebben a levélben lényegében azt állította, hogy egy korábbi biztos és a Bizottság két alkalmazottja tudatosan megsértette az irányelvet a németországi forgalmazási tilalomról szóló értesítést követően. A panaszos kifogásolta azt, amit a Bizottság részéről korrupciónak és rossz gazdálkodásnak vélt.

3. 2008. április 1-jén a panaszos petíciót nyújtott be (473/2008. számú petíció) az Európai Parlament Petíciós Bizottságához (a továbbiakban: Petíciós Bizottság). Ebben a petícióban lényegében azt állította, hogy figyelmeztette a Bizottságot a fenti körülményekre, de a Bizottság nem reagált megfelelően. A panaszos szerint egy akkori biztos által egy európai parlamenti képviselőnek küldött levélből kiderült, hogy a Bizottság elismerte az irányelv 8. cikkének megsértését. A Bizottságnak az ügy gyors tisztázása érdekében meg kellett volna hallgatnia az inhalátor gyártóját. Ehelyett azonban az 1997-ben indított védzáradéki eljárás soha nem zárult le, és az inhalátor gyártóját soha nem hallgatták meg. A panaszos arra is rámutatott, hogy 2005-ben az illetékes német hatóság megújította a forgalmazási tilalmat, ezúttal a Bizottság értesítése nélkül. A panaszos véleménye szerint súlyos hiányosságok mutatkoztak az uniós jogvédelmi rendszerben, mivel a panaszost ténylegesen megfosztották a jogorvoslat lehetőségétől. A panaszos azt állította, hogy az ebből eredő gazdasági összeomlást tudatosan elfogadták.

4. 2009. február 4-én a panaszos az ombudsmanhoz fordult (309/2009(NM)BEH panasz), és azt állította, hogy panaszának tárgya levezethető a Petíciós Bizottsághoz benyújtott petícióból, amelynek másolatát csatolta panaszához. A panaszos azt is állította, hogy a Bizottság megpróbálta félrevezetni, hazudott neki, és igyekezett elkerülni a felelősségét. Álláspontja szerint a Bizottság tehát tudatosan elfogadta a gazdasági létezésének megsemmisítését. Az OLAF-hoz intézett 2008. március 19-i levelére hivatkozva a panaszos azt állította, hogy az OLAF érthetetlen okokból továbbította az ügyet az IDOC-nak [2]. Ez utóbbi megtagadta a panaszostól a vizsgálata eredményére vonatkozó információkhoz való hozzáférést. A panaszos úgy vélte, hogy az elutasítás célja a gyógyszeripar védelme volt. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 228. cikke felhatalmazza az ombudsmant „az általa indokoltnak ítélt vizsgálatok lefolytatására”. 2009. március 11-én kelt levelében az ombudsman arról tájékoztatta a panaszost, hogy panaszának kivizsgálása nem indokolt, mivel a Petíciós Bizottság a panaszában felvetett sérelmekkel foglalkozik. Ami a panaszosnak az OLAF-fal és az IDOC-kal kapcsolatos észrevételeit illeti, az ombudsman kijelentette, hogy nem egyértelmű, hogy a panaszos e szervek ellen is panaszt kíván-e tenni.

5. 2010. február 15-én a panaszos ismét az ombudsmanhoz fordult, és benyújtotta a jelen panaszt.

6. 2010. május 4-én a panaszos újabb panaszt nyújtott be az ombudsmanhoz (1199/2010/BEH sz. panasz), amelyben panaszt tett az OLAF panaszának kezelésével kapcsolatban. A panaszos azt állította, hogy az OLAF azáltal, hogy az említett panaszt továbbította az IDOC-nak, nem kezelte megfelelően azt. Ezenkívül a panaszos azt állította, hogy az OLAF-nak ki kell vizsgálnia az említett panaszt. Az Ombudsman 2010. június 29-én vizsgálatot indított az 1199/2010/BEH sz. panasszal kapcsolatban.

A vizsgálat tárgya

7. Jelen panaszában a panaszos a következő állítást és állítást terjesztette elő:

A Bizottság nem kezelte megfelelően a panaszát, amelyet az OLAF továbbított az IDOC-nak.

A panaszost (i) tájékoztatni kell az IDOC vizsgálatának jelenlegi állásáról, és (ii) teljes körű hozzáférést kell biztosítani számára e vizsgálat eredményeihez.

8. Ami a panaszos állításának második aspektusát illeti, az ombudsman úgy ítélte meg, hogy az az 1049/2001/EK rendelet [3] által szabályozott dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelemre vonatkozik. Alapokmánya 2. cikkének (4) bekezdése előírja, hogy az ombudsmanhoz benyújtott panaszokat megfelelő előzetes közigazgatási eljárásoknak kell megelőzniük. Az 1049/2001/EK rendelet szerinti dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmekkel kapcsolatos ügyekben az ombudsman alapokmánya 2. cikkének (4) bekezdésében meghatározott követelményt úgy kell értelmezni, hogy mielőtt a panaszosok panaszt nyújthatnak be az ombudsmanhoz a hozzáférés megtagadásával kapcsolatban, az 1049/2001/EK rendelettel összhangban be kell nyújtaniuk az érintett intézményhez való hozzáférés iránti első és megerősítő kérelmet. Mivel a panaszos nyilvánvalóan még nem nyújtott be hozzáférés iránti kérelmet a Bizottsághoz, az ombudsman ezért elfogadhatatlannak ítélte a panaszos állításának második aspektusát. Azt tanácsolta a panaszosnak, hogy nyújtson be megfelelő hozzáférési kérelmet a Bizottsághoz.

A vizsgálat

9. A panaszt véleményezésre továbbították a Bizottság elnökének. A Bizottság továbbította véleményét a panaszosnak azzal a felhívással, hogy tegye meg észrevételeit. A panaszos 2010. augusztus 3-án és 11-én nyújtotta be észrevételeit.

Az ombudsman elemzése és következtetései

Előzetes megjegyzések

10. Észrevételeiben a panaszos megkérdőjelezte az IDOC és az OLAF által a Bizottság munkatársaival szemben folytatott vizsgálatok jelentőségét, tekintettel arra, hogy mindkét szerv a Bizottság szolgálatainak részét képezi. A panaszos véleménye szerint e szervek csak akkor láthatnák el feladataikat független és pártatlan módon, ha működésüket a Parlament felügyelné, a Bizottság azonban nem. A panaszos felkérte az ombudsmant, hogy nyújtson be különjelentést a Parlamentnek (lásd az alábbi 17. bekezdést), és rámutatott, hogy ez lehetőséget kínálhat számára arra, hogy vitát indítson arról, hogy a jövőben mind az IDOC-nak, mind az OLAF-nak a Parlament felügyelete alatt kell-e működnie. Az ombudsman úgy véli, hogy a panaszos nyilatkozatai nem minősülnek új állításnak. Mindenesetre hasznosnak tűnik rámutatni arra, hogy az ombudsman megbízatása az uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek tevékenysége során felmerülő hivatali visszásságok kivizsgálására korlátozódik. A panaszos nyilatkozatai azonban, még ha új állításként is értelmezendők, úgy tűnik, hogy a jelenlegi jogi keret uniós jogalkotó általi megváltoztatását támogatják. Úgy tűnik tehát, hogy az ilyen kérelem nem olyan hivatali visszásságra vonatkozik, amelyet az ombudsman felülvizsgálhatna.

A. A panasz nem megfelelő kezelésére vonatkozó állítás

Az ombudsman elé terjesztett érvek

11. Állításának alátámasztására a panaszos előadta, hogy fennáll a gyanúja annak, hogy az IDOC soha nem vizsgálta ki komolyan a panaszát, és hogy a Bizottság tisztviselői befolyást gyakoroltak az IDOC-ra a Bizottság többi alkalmazottjának védelme érdekében. A panaszos tiltakozott az általa elfogadhatatlannak vélt körülmények és a demokráciát fenyegető potenciális veszély ellen. A panaszos véleménye szerint az IDOC-vizsgálat eredményének nyilvánosságra hozatalának elmulasztása az igazságszolgáltatás akadályozásának minősül. Amennyiben a Bizottság tisztviselői megsértették az uniós jogot és hazudtak a Parlamentnek, ez az „EU-tagállamok Közösségének” felelősségét vonná maga után.

12. Véleményében a Bizottság előadta, hogy a panaszos által az OLAF-hoz benyújtott panaszt követően az OLAF 2008. április 23-án véglegesítette eredeti értékelését. Az OLAF úgy ítélte meg, hogy a panaszos által benyújtott ügyirat nem tartalmazott olyan érdemi információt, amely alátámasztotta volna a panaszos korrupcióra vonatkozó állításait. Az OLAF ezt követően megküldte az aktát az IDOC-nak annak értékelése céljából, hogy történt-e gazdálkodási hiba. A panaszos 2008. szeptember 30-án további információkat nyújtott be az IDOC-nak. A Bizottság előadta, hogy az IDOC értékelést végzett, és mind a panaszos, mind az OLAF által benyújtott információk alapján arra a következtetésre jutott, hogy a Bizottság személyzete által elkövetett jogsértés nem állapítható meg.

13. A Bizottság előadta, hogy az ügy két fő szempontot tartalmazott, nevezetesen i. az 1997. évi védzáradékról szóló értesítést és ii. a 2005. évi tilalmat (lásd a fenti 3. pontot). Az első szempontot illetően a benyújtott információk arra utaltak, hogy a Bizottság nem folytatta le az 1997. évi védzáradék bejelentési eljárását, mivel úgy ítélte meg, hogy az elavulttá vált. Ennek oka az volt, hogy az inhalátort kivonták a piacról [4]. A Bizottságnak csak akkor kellett állást foglalnia a német hatóságok által elrendelt tilalommal kapcsolatban, amikor az inhalátor frissített modelljét később terjesztették. A Bizottság rámutatott, hogy a panaszost többször tájékoztatták ezekről a megfontolásokról. A második szempontot illetően a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az alkalmazandó jogi keretre tekintettel a német hatóságok helyesen tiltották meg a termék forgalmazását, és a helyes eljárást követték. A panaszost ismételten tájékoztatták erről.

14. A Bizottság előadta, hogy a fentiekre tekintettel az IDOC értékelését megfelelő módon, nyomon követés nélkül megszüntették.

15. Észrevételeiben a panaszos a Bizottság véleményének német fordítására hivatkozott, és azt állította, hogy a Bizottság 1997-ben elfogadott, az inhalátorra vonatkozó forgalmazási tilalomra való hivatkozása teljesen új, félrevezető érvelésnek minősül. A panaszos előadta továbbá, hogy a Bizottság rágalmazó eszközökkel igyekezett igazolni azt a tényt, hogy a védzáradéki eljárás nem zárult le. A panaszos szerint ez szemtelen, nevetséges és abszurd volt, mivel olyan bizonyítékokat nyújtott be, amelyek bizonyították, hogy a védzáradéki eljárás nem vált elavulttá. A panaszos arra is rámutatott, hogy a Parlament Jogi Bizottságának a petíciójával kapcsolatos 2010. június 1-jei véleménye teljesen eltérő értékelést adott. A panaszos e vélemény másolatát csatolta panaszához. Mindezek alapján a panaszos megkérdőjelezte, hogy van-e értelme annak, hogy az ombudsman további vizsgálatokat folytasson ebben az ügyben, mivel a Bizottság valótlan és félrevezető tények alapján járt el a nyilvánvaló hivatali visszásságok elfedése érdekében. A panaszos úgy vélte, hogy a Bizottság véleménye ezt az állítást bizonyítja. A panaszos továbbá azt állította, hogy úgy tűnik, az IDOC vizsgálatát nem független és pártatlan módon folytatták le, és gyanította, hogy a Bizottság más szolgálatai és/vagy tagjai befolyásolták a munkáját. Az adott összefüggésben a panaszos a Bizottság egyik főigazgatójának két, egymásnak ellentmondó nyilatkozatára hivatkozott, amelyek egyértelműen arra utaltak, hogy ez a személy visszaélt a pozíciójával.

16. A panaszos kijelentette, hogy tudni szeretné, hogy az IDOC-jelentés miért nem hivatkozik egyetlen, a Bizottságot terhelő dokumentumra sem. A panaszos véleménye szerint ez ismét egyértelműen megerősítette a korrupciós ügy fennállását.

17. A panaszos úgy vélte, hogy csak parlamenti vizsgálóbizottság végezhet hiteles és komoly értékelést arról, hogy a Bizottság miért nem felelt meg évek óta az uniós jognak. Kérte az ombudsmant, hogy küldjön különjelentést a Parlamentnek a nyilvánosságra hozatal érdekében, és ítélje el az általa kiemelt hivatali visszásságokat, hogy a Parlament lépéseket tehessen azok orvoslására. Kérte továbbá az ombudsmant, hogy egy különjelentésben szólítsa fel a Parlamentet egy parlamenti vizsgálóbizottság felállítására.

Az ombudsman értékelése

18. Az ombudsman régóta bevett gyakorlata, hogy úgy ítéli meg, hogy semmi nem indokolja a panasz kivizsgálását, ha a panaszos azonos tárgyú petíciót nyújtott be a Parlamenthez, és ha a Petíciós Bizottság foglalkozott vagy foglalkozik vele [5]. Az ombudsman ugyanezt az érvelést alkalmazza azokban az esetekben, amikor egy állítás vagy követelés a petíció tárgyához kapcsolódik [6].

19. Az ombudsman azzal a feltétellel indította meg jelen vizsgálatát, hogy a hozzá benyújtott panasz tárgya eltér a panaszos által a Petíciós Bizottsághoz benyújtott petíció tárgyától. A panaszos 473/2008. számú petíciója, amelyet a Petíciós Bizottság elfogadhatónak nyilvánított, és amelyet a Petíciós Bizottság jelenleg vizsgál, lényegében arra vonatkozik, hogy a Bizottság állítólag elmulasztotta lezárni a védzáradéki eljárást. Az ombudsmanhoz benyújtott panaszában azonban a panaszos azt állította, hogy az IDOC nem kezelte megfelelően panaszát, amelyben figyelmeztette a Bizottságot a Bizottság egyes alkalmazottainak a védzáradéki eljárással kapcsolatos állítólagos kötelességszegésére.

20. Az ombudsman vizsgálata során azonban világossá vált, hogy a jelen állítás tárgya, bár nem azonos a 473/2008. számú petíció tárgyával, szorosan kapcsolódik hozzá. Így annak értékeléséhez, hogy az IDOC által a Bizottság egyes alkalmazottai által állítólagosan elkövetett helytelen gazdálkodásra vonatkozóan végzett vizsgálat megfelel-e a megfelelő vizsgálat követelményeinek, az ombudsmannak szükségszerűen értékelnie kell a Bizottság védzáradék-eljárással kapcsolatos magatartását is. A Petíciós Bizottság azonban éppen ezt a kérdést vizsgálja jelenleg. Miután vizsgálata során mind a panaszos, mind a Bizottság beadványait felülvizsgálta, az ombudsman azon a véleményen van, hogy a panaszos itt vizsgált állításának és a Parlamenthez benyújtott petíciójának tárgya elválaszthatatlanul összekapcsolódik. Igaz, hogy ilyen körülmények között az ombudsman dönthet úgy, hogy vizsgálatát kizárólag az IDOC vizsgálatának eljárási szempontjaira korlátozza, és így pusztán annak megállapítására szorítkozik, hogy az IDOC megfelelően élt-e a panaszos panaszának kivizsgálása érdekében rendelkezésére álló hatáskörökkel. Egy ilyen megközelítés alkalmazása nem tenné szükségessé, hogy az ombudsman értékelje az IDOC érdemi értékelését az ügyben. A panaszos azonban ismételten előadta, hogy kárt szenvedett az irányelv Bizottság általi állítólagos megsértése miatt. Beadványaiból tehát kitűnik, hogy a panaszos érdekelt ügyének érdemi értékelésében. Ilyen körülmények között nem szolgálna hasznos célt, ha kizárólag az IDOC vizsgálatának eljárási szempontjaira összpontosítanának.

21. Az ombudsman megjegyzi továbbá, hogy észrevételeiben a panaszos felkérte, hogy küldjön különjelentést a Parlamentnek, ugyanakkor kifejezte azon véleményét, hogy az ombudsman további vizsgálatai nem szolgálnának hasznos célt. Statútuma 3. cikkének (7) bekezdése felhatalmazza az ombudsmant, hogy különjelentést küldjön a Parlamentnek, miután benyújtotta a vonatkozó ajánlástervezetet az érintett intézménynek. Ezért, még ha egy adott ügyben hivatali visszásságot is talál, az ombudsman nem dönthet úgy, hogy különjelentést küld a Parlamentnek, mielőtt megfelelő ajánlástervezetet nyújtana be az érintett intézménynek. Annak értékeléséhez, hogy történt-e hivatali visszásság, és hogy helyénvaló-e ajánlástervezetet küldeni valamely intézménynek, a felperesnek folytatnia kell a vizsgálatát, amelynek hasznosságát a panaszos a jelen ügyben kétségbe vonta. A panaszos beadványaiból egyértelműen az derül ki, hogy azt kívánja, hogy a Parlament foglalkozzon az üggyel. Mivel azonban a Petíciós Bizottság jelenleg értékeli a panaszos ügyét, ebből az következik, hogy a Parlament valójában már foglalkozik az említett üggyel.

22. A fentiekre tekintettel az ombudsman úgy véli, hogy jelenleg nincs ok további vizsgálatokra. Hangsúlyozni kívánja azonban, hogy ez a megállapítás nem zárja ki, hogy a panaszos új panaszt nyújtson be az IDOC vizsgálatával kapcsolatban, miután a Petíciós Bizottság véglegesítette a Bizottság magatartásának értékelését, és lezárta a petíciót.

B. Az IDOC-vizsgálat eredményeiről való tájékoztatás iránti kérelem

Az ombudsman elé terjesztett érvek

23. 2008. szeptember 30-án a panaszos felkérte az IDOC-ot, hogy tájékoztassa a vizsgálat jelenlegi állásáról. 2008. október 13-án kelt válaszában az IDOC rámutatott arra, hogy egy belső vizsgálat eredményét nem lehet a Bizottságon kívüli harmadik felekkel közölni. Ezért ebben az ügyben nem közölne további információkat a panaszossal. Az ombudsmanhoz benyújtott panaszában a panaszos rámutatott arra, hogy az uniós intézményeknek az átláthatóság elvével összhangban kell eljárniuk. Azt is megállapította, hogy az IDOC vizsgálatának eredményei döntő fontosságúak számára. Ennek oka az volt, hogy bírósági eljárást indított különböző nemzeti hatóságok, valamint a Bizottság ellen, miután az uniós jog állítólagos megsértése miatt kárt szenvedett. A panaszos reményét fejezte ki továbbá, hogy az IDOC megállapításai alapján a Parlament keresetet indít a Bizottság ellen. Kifejtette továbbá, hogy kártérítési keresetet kíván indítani a Bizottság ellen a Bíróság előtt.

24. Véleményében a Bizottság előadta, hogy az IDOC azért nem volt hajlandó tájékoztatni a panaszost belső vizsgálatáról, mert értékelése ebben a szakaszban még nem zárult le. Az IDOC 2009. február 13-án véglegesítette az ügy értékelését. A Bizottság rámutatott, hogy erről az ombudsman vizsgálata során benyújtott véleményében tájékoztatta a panaszost. Arra is rámutatott, hogy 2010. március 15-én a panaszos az IDOC értékelésének eredményeihez való teljes körű hozzáférés iránti kérelmet nyújtott be, és hogy e kérelmet külön fogja kezelni.

25. Észrevételeiben a panaszos nem tett konkrét észrevételeket állításával kapcsolatban. Rámutatott azonban arra, hogy birtokában van az IDOC értékelésének egy példánya, és észrevételeket tett azok tartalmával kapcsolatban.

Az ombudsman értékelése

26. Az ombudsman megjegyzi, hogy a panaszossal folytatott levelezésében a Bizottság úgy ítélte meg, hogy egy belső vizsgálat eredménye nem hozható nyilvánosságra. Ezzel szemben a vizsgálat során azt állította, hogy a panaszos tájékoztatásának megtagadását az indokolta, hogy a panaszos kérelmének időpontjában még nem zárta le értékelését. Bár első ránézésre ez a két ok nem következetes, az ombudsman megjegyzi, hogy a Bizottság a jelenlegi vizsgálat során tájékoztatta a panaszost az IDOC vizsgálatának eredményéről. Bár az ombudsman vizsgálata nem terjed ki erre a szempontra, megjegyzi továbbá, hogy úgy tűnik, hogy a Bizottság hozzáférést biztosított a panaszos számára az IDOC értékelésének eredményeihez, mivel észrevételeiben a panaszos kifejtette, hogy birtokában van a vonatkozó dokumentumnak, és lényegében arra hivatkozott. Az ombudsman ezért úgy véli, hogy a beavatkozását követően a Bizottság rendezte a panaszos állítását.

C. Következtetések

E panasz kivizsgálása alapján az ombudsman a következő következtetéssel zárja le a panaszt:

Nincs ok arra, hogy az ombudsman további vizsgálatokat folytasson a panaszos állításával kapcsolatban.

Az ombudsman beavatkozását követően a Bizottság rendezte a panaszos állítását.

A panaszost és a Bizottságot tájékoztatják erről a döntésről.

P. Nikiforos Diamandouros

Kelt Strasbourgban, 2010. december 17-én.

[1] Az orvostechnikai eszközökről szóló, 1993. június 14-i 93/42/EGK tanácsi irányelv (HL 1993. L 169., 1. o.). Az irányelv 8. cikke lényegében úgy rendelkezik, hogy az ezen eljárás szerinti értesítést követően a Bizottság a lehető leghamarabb konzultációt kezd az érintett felekkel. Ezt követően tájékoztatja a bejelentő tagállamot és egyes egyéb érdekelt feleket arról, hogy indokoltak-e a meghozott intézkedések, például az eszköz forgalomba hozatalának tagállami tilalma.

[2] Az IDOC a Bizottság Vizsgálati és Fegyelmi Hivatala.

[3] Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30-i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2001. L 145., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 331. o.).

[4] A bizottsági vélemény vonatkozó részének német fordítása a következő: „Im Hinblick auf die Schutzklauselmeldung wurde darauf hingewiesen, dass die Kommissionsdienststellen dieses Verfahren nicht weiterverfolgt hätten, da es infolge des Vertriebsverbots für den Inhaler gegenstandslos geworden sei.”

[5] Lásd például az ombudsman 646/97/IJH sz. panasszal kapcsolatos határozatait; a 880/2005/TN panasz 1.2. pontja; a 830/2005/JMA sz. panasz 1.4–1.6. pontja; a 431/2008/ELB panasz 13–14. pontja; és a 2036/2008/(CD)BEH panasz 5. pontja.

[6] Lásd az ombudsman 880/2005/TN panaszra vonatkozó határozatának 1.4. pontját.