A panasz előzményei

1. A jelen panasz az EPSO/AD/53/06 – ciprusi állampolgárságú tanácsosok (AD5) nyílt versenyvizsga (a továbbiakban: nyílt versenyvizsga) tartaléklistája érvényessége meghosszabbításának megtagadására vonatkozik. A panaszos ciprusi állampolgár, aki sikeresen szerepelt a nyílt versenyvizsgán, és felkerült a tartaléklistára. A tartaléklista eredetileg 2009. december 31-ig volt érvényes. Érvényességét 2011. december 31-ig meghosszabbították.

2. 2011. október 17-én kelt levelében az EPSO tájékoztatta a panaszost azon döntéséről, hogy nem hosszabbítja meg a 2011. december 31-én lejáró nyílt versenyvizsga tartaléklistájának érvényességét. Az EPSO azt tanácsolta a panaszosnak, hogy intenzívebben vegye fel a kapcsolatot az uniós intézmények humánerőforrás-osztályaival.

3. Az EPSO-hoz intézett 2011. november 29-i levelében a panaszos azzal érvelt, hogy az EPSO azon döntése, hogy nem hosszabbítja meg a tartaléklista érvényességét a közgazdaságtan területén, miközben megújítja az ugyanazon versenyvizsga tartaléklistájának érvényességét a Microeconomics & Business Administration területén, sérti a pályázók egyenlőségének elvét. Kérte, hogy az EPSO vizsgálja felül határozatát.

4. Ugyanezen a napon az EPSO válaszolt, és kifejtette, hogy a tartaléklista meghosszabbítására vonatkozó döntés az EPSO-val és az uniós intézményekkel folytatott széles körű konzultáción alapul, amely figyelembe veszi a szolgálat igényeit az elkövetkező hetekben, hónapokban és években. A konzultáció eredménye egyértelműen azt mutatta, hogy az uniós intézmények már nem szándékoznak felhasználni a szóban forgó tartaléklistát. Az EPSO ezért úgy határozott, hogy a tartaléklista érvényességét 2011. december 31-ét követően nem hosszabbítja meg, mivel e határozat visszafordíthatatlan.

5. Ugyanezen a napon a panaszos csalódottságának adott hangot amiatt, hogy végigcsinálta az egész folyamatot, beleértve a Gazdasági és Pénzügyi Főigazgatóságon és a Jogérvényesülés, Szabadság és Biztonság Főigazgatóságán [1] belüli pozíciókra vonatkozó interjúkat és az orvosi vizsgálatokat is, de csak azért, hogy eredménytelenül záruljon. Azzal érvelt, hogy ugyanazon nyílt versenyvizsga hasonló területein a többi pályázónak még mindig van esélye a felvételre. Ezenkívül azzal érvelt, hogy a sikeres pályázók EPSO-fiókjában csak a közelmúltban jelentek meg az uniós intézményeknél újonnan megüresedett álláshelyek. A panaszos hangsúlyozta az uniós intézményekkel való újbóli konzultáció fontosságát, szem előtt tartva egyéni körülményeinek sajátos jellegét.

6. Válaszában az EPSO azt javasolta, hogy a panaszos a lista lezárása előtt fokozza kapcsolatait az uniós intézményekkel. Ezenkívül az EPSO kizárta az uniós intézményekkel folytatott konzultációs forduló újbóli megnyitását.

7. 2011. december 11-én a panaszos benyújtotta e panaszt az európai ombudsmanhoz.

A vizsgálat tárgya

8. Az ombudsman vizsgálatot indított a következő állításokkal és állításokkal kapcsolatban:

Állítások:

(1) Az EPSO azáltal, hogy nem hosszabbította meg az EPSO/AD/53/06 – ciprusi állampolgárságú tanácsosok (AD5) nyílt versenyvizsga tartaléklistájának érvényességét a közgazdaságtan területén, megsértette a pályázókkal szembeni egyenlő bánásmód elvét.

(2) Az EPSO nem folytatott alapos konzultációt az uniós intézményekkel a ciprusi közgazdászok iránti igényeikről.

Igénypont:

Az EPSO-nak felül kell vizsgálnia azon döntését, hogy nem hosszabbítja meg az EPSO/AD/53/06 – Ciprusi állampolgársággal rendelkező tanácsosok (AD5) nyílt versenyvizsga tartaléklistájának érvényességét a közgazdaságtan területén.

A vizsgálat

9. 2012. január 9-én az ombudsman kikérte az EPSO véleményét a panaszos állításairól és állításairól. 2012. május 16-án az EPSO megküldte véleményét, amelyet észrevételezés céljából továbbítottak a panaszosnak. A panaszos nem nyújtott be észrevételeket.

Az ombudsman elemzése és következtetései

Előzetes megjegyzés

10. Logikus kapcsolatuk, valamint az a tény, hogy a panaszos és az EPSO egyaránt észrevételeket tett velük kapcsolatban, az ombudsman együttesen vizsgálja meg a panaszos állításait és a kapcsolódó állításokat.

A. Az arra vonatkozó állítások, hogy az EPSO megsértette az egyenlő bánásmód elvét, és nem folytatott le alapos konzultációt, valamint a panaszos állítása

Az ombudsman elé terjesztett érvek

11. Állításainak alátámasztására a panaszos a következő érveket hozta fel:

a) Az EPSO azon döntése, hogy meghosszabbítja a tartaléklista érvényességét a mikroökonómia területén, de nem hosszabbítja meg a tartaléklistát a közgazdaságtan területén, sérti az egyenlőség elvét, mivel különbséget tesz a tartaléklistákon szereplő,„azonos besorolással és nyílt versenyvizsga-koncepcióval rendelkező” sikeres pályázók között.

b) Az EPSO megsértette a sikeres pályázók közötti esélyegyenlőség elvét, mivel csak 2011. november 14-én tette láthatóvá az uniós intézményeknél betölthető álláshelyeket a sikeres pályázók EPSO-fiókjában. Korábban a panaszost csak a kapcsolatfelvétel vagy a SYSPER-hez [2] való rövid hozzáférés révén lehetett tájékoztatni az ilyen állásajánlatokról a szakmai gyakorlat során.

c) Mivel a tartaléklistákon szereplő sikeres pályázókat akkoriban vették fel, az uniós intézmények egyértelműen ki akarják használni a tartaléklistákat. Ha nem ez volt a helyzet, nehezen volt érthető az EPSO azon tanácsa, hogy „fokozza kapcsolatait az uniós intézményekkel a lista lezárása előtt”. A panaszos megkérdőjelezte, hogy az EPSO „irányította-e őt arra, hogy interjút vagy más módon állást keressen”.

d) Tekintettel arra, hogy a közgazdászok álláshelyei a közelmúltban megjelentek a panaszos EPSO-fiókjában, ami azt mutatja, hogy az uniós intézményeknek továbbra is egyértelmű szándéka, hogy a tartaléklistákat olyan közgazdászokkal használják ki, akik hajlandóak az EU-nak dolgozni, a panaszos azzal érvelt, hogy az EPSO nem konzultált alaposan, hatékonyan és eredményesen az uniós intézményekkel.

12. Álláspontja szerint az EPSO előzetesen megjegyezte, hogy a versenyvizsga keretében megsértik az egyenlő bánásmód elvét, ha a személyek két csoportját, amelyek ténybeli és jogi helyzete azonos, eltérően kezelik, vagy ha a különböző helyzeteket azonos módon kezelik.

13. A panaszos első érvét illetően az EPSO a versenyvizsga-felhívásban a közgazdaságtan és a mikroökonómia területén előírt feladatokra hivatkozott, és azzal érvelt, hogy ezek eltérőek. Az EPSO továbbá azzal érvelt, hogy a versenyvizsga-felhívás különböző képesítéseket ír elő a különböző profilokhoz: a közgazdaságtan területén közgazdasági diplomára, míg a mikroökonómia területén üzleti adminisztrációra volt szükség. Következésképpen az EPSO azzal érvelt, hogy egyértelmű, hogy az egyes szakterületek eltérő szakmai profilt tükröznek, és hogy eltérő háttérrel és képesítéssel rendelkező pályázókat igényelnek. Az EPSO ezért vitatta a panaszos azon álláspontját, hogy a két tartaléklistán szereplő sikeres pályázók „azonos besorolással és nyílt versenyvizsga-koncepcióval” rendelkeznek.

14. Az EPSO hozzátette, hogy a két versenyvizsga-terület közötti különbségeket a versenyvizsga-felhívás is tükrözi, amely előírja, hogy minden egyes versenyvizsga-területre külön tartaléklistákat kell létrehozni. A sikeres pályázók számát a versenyvizsga egyes területeire vonatkozóan külön-külön határozzák meg. Az EPSO azzal érvelt, hogy a közgazdaságtan területén zajló nyílt versenyvizsgára vonatkozó tartaléklista érvényességének a mikroökonómia területén folytatott versenyvizsga meghosszabbítása mellett történő meghosszabbítása nem minősül az egyenlő bánásmód megsértésének, mivel a versenyvizsga különböző területein a pályázók nem versenyeznek egymással.

15. Ami a panaszos második érvét illeti, az EPSO megerősítette, hogy 2011. november 14-én bevezették azt a lehetőséget, hogy a sikeres pályázók közvetlenül az EPSO-fiókjukon keresztül megtekinthessék az uniós intézményeknél megüresedett álláshelyeket. Azóta az érvényes tartaléklistákon szereplő valamennyi sikeres pályázóra alkalmazandó. Ezért a panaszos és az ugyanazon tartaléklistán szereplő bármely más jelölt azonos helyzetben lenne. Az EPSO azonban rámutatott arra, hogy továbbra is az uniós intézmények kezében van annak eldöntése, hogy egy adott álláshelyet láthatóvá tesznek-e a versenyvizsga nyertesei számára.

16. Az EPSO hozzátette, hogy a panaszos tartaléklistája eredetileg 2009. december 31-ig volt érvényes, majd 2011. december 31-ig meghosszabbították. A lista lejárati időpontját mindkét esetben az uniós intézményekkel egyetértésben határozták meg, jóval azelőtt, hogy bevezették volna annak lehetőségét, hogy az álláshirdetések a sikeres pályázók EPSO-fiókján keresztül is megtekinthetők legyenek. Az EPSO kifejtette, hogy az adott tartaléklista érvényességének meghosszabbítására vonatkozó döntés az uniós intézmények hatáskörébe tartozik. Ami a panaszost érintő tartaléklistát illeti, ez a határozat az EPSO és az összes uniós intézmény között a megjelölt igényeiknek megfelelően folytatott széles körű konzultáción alapult.

17. Ezenkívül az EPSO megállapította, hogy a sikeres pályázók listái a versenyvizsgát követő két-három évre szóló tartaléklistát képeznek. Az érintett tartaléklistát azonban 2007 októberében az uniós intézmények rendelkezésére bocsátották, így az több mint négy évig volt érvényes. Ami a panaszos azon észrevételét illeti, hogy „a Gazdasági és Pénzügyi Főigazgatóságnál és a Jogérvényesülés, Szabadság és Biztonság Főigazgatóságánál csak kétszer hallgatták meg”, az EPSO rámutatott arra, hogy a sikeres pályázókkal való kapcsolatfelvételre, az interjúk ütemezésére és végső soron a felvételükre vonatkozó döntés az uniós intézmények, nem pedig az EPSO döntése. Az EPSO továbbá rámutatott arra, hogy bár a tartaléklistára való felvétel az uniós intézményekben való foglalkoztatásra való alkalmasságot jelzi, nem keletkeztet felvételi jogot.

18. Végül, ami a panaszos harmadik érvét illeti, figyelembe véve, hogy a panaszos tartaléklistája hamarosan lejár, az EPSO 2011. október 17-i levelében arról tájékoztatta a panaszost, hogy „2011. december 31. előtt fel kell vennie a kapcsolatot az intézmények humánerőforrás-osztályaival”. A cél az volt, hogy felhívják a panaszos figyelmét az uniós intézmények által hozott, őt érintő határozatra, és azt sugallják, hogy amennyiben továbbra is érdeklődik az uniós intézményeknél való karrier iránt, proaktívnak kell lennie, és az érintett tartaléklista lejárta előtt intenzívebbé kell tennie a kapcsolatot közvetlenül az intézmények humánerőforrás-osztályaival.

Az ombudsman értékelése

19. Az ombudsmannak a panaszos állításait a következők alapján kell értékelnie: a) az uniós bíróságok állandó ítélkezési gyakorlata szerint a sikeres pályázó, azaz az EPSO által szervezett versenyvizsga sikeres pályázója, akinek a neve szerepel a tartaléklistán, nem jogosult arra, hogy az uniós intézményeknél betöltendő álláshelyre vegyék fel;[3] b) az uniós intézmények széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek a tartaléklisták kezelése és az e listákról történő felvétel tekintetében. Ez a mérlegelési jogkör magában foglalja a tartaléklisták érvényességének meghosszabbítását mindaddig, amíg azt a szolgálat szükségletei szükségessé teszik, és amíg a listák elegendő számú, még rendelkezésre álló sikeres pályázót tartalmaznak.

20. Ami a panaszos azon érvét illeti, amely szerint az EPSO megsértette az egyenlőség elvét azzal az indokkal, hogy míg a közgazdaságtan területén a tartaléklista lejárt, a mikroökonómia területén a tartaléklista érvényességét meghosszabbították, az ombudsman megjegyzi, hogy az EPSO kellően részletes információkat szolgáltatott annak magyarázatához, hogy két különböző versenyvizsga-területről van szó, amelyek eltérő képesítéseket igényelnek, különböző tartaléklistákat eredményeznek, és eltérő feladatokat vonnak maguk után a végül felvett pályázók számára. Az ombudsman úgy véli, hogy az EPSO által szolgáltatott információk alapján úgy tűnik, hogy a tartaléklistákon szereplő pályázók közötti eltérő bánásmód (a közgazdasági tartaléklista érvényességének lejárta, a mikroökonómiai tartaléklista meghosszabbítása) nem sérti az egyenlőség elvét a tartaléklisták eltérő jellemzői miatt.

21. Az ombudsman megjegyzi, hogy a panaszos továbbá azzal érvelt, hogy megsértették a sikeres pályázók közötti egyenlőség elvét, mivel az üres álláshelyekre vonatkozó információkhoz való hozzáférést csak viszonylag későn, azaz 2011. november 14-én biztosították, amikor a tartaléklista 2011. december 31-én lejárt. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az ombudsman előző pontban tett megállapítása fényében az egyenlőség elve alkalmazandó az ugyanazon tartaléklistán szereplő sikeres pályázókra, és hogy a panaszos nem vitatta, hogy ez a változás az érintett tartaléklistákon szereplő valamennyi pályázóra egyformán vonatkozott. Hozzá kell tenni, hogy a szóban forgó tartaléklista több mint négy éve érvényesnek tűnik. A jelen ügyben tehát nem állapítható meg a pályázók közötti egyenlő bánásmód megsértése.

22. Ami az EPSO-nak a panaszoshoz intézett azon javaslatát illeti, hogy intenzívebben vegye fel a kapcsolatot az uniós intézmények humánerőforrás-osztályaival, az ombudsman tudomásul veszi, hogy az EPSO ösztönzésének célja az volt, hogy felhívja a panaszos figyelmét arra, hogy az uniós intézmények humánerőforrás-osztályai alkalmasabbak lennének arra, hogy tudomást szerezzenek a releváns üres álláshelyekről, és nyilvánvalóan arra az időszakra vonatkoztak, amikor a lista még érvényes volt. Ennek alapján az ombudsman úgy véli, hogy az EPSO hihető magyarázattal szolgált javaslatának célját illetően.

23. A panaszos második állítását illetően az EPSO tisztázta, hogy az érintett tartaléklista érvényességének meghosszabbításáról szóló határozatot az uniós intézmények a szolgálat érdekében felmerülő igények és üres álláshelyek alapján hozzák meg. A lista érvényességének meghosszabbítását tehát nem az EPSO határozza meg az uniós intézményekkel folytatott konzultációt követően, hanem az utóbbiak. Ami a panaszos azon érvét illeti, hogy továbbra is szükség van közgazdászokra, amit az a tény is bizonyít, hogy a vonatkozó lista lejártát követően a számláján megfelelő álláshirdetések voltak láthatók, az EPSO kifejtette, hogy az érintett tartaléklista érvényességének meghosszabbítását mellőző határozatot jóval ezen álláshirdetések megjelenése előtt hozták meg. Tekintettel arra, hogy – amint arra az EPSO rámutatott – az érintett tartaléklistát 2007 októberében állították össze, és az 2011. december 31-én lejárt, az ombudsman ésszerűnek tartja az EPSO magyarázatait.

24. Az ombudsman elismeri, hogy azok a sikeres pályázók, akik hosszú versenyeljárást követően kerülnek fel a tartaléklistára, csalódottnak és cserbenhagyottnak érezhetik magukat, ha tartaléklistájuk lejárta miatt végül nem veszik fel őket az uniós intézmények. Ilyen körülmények között fontos, hogy az EPSO ésszerű és részletes magyarázatot adjon, és eloszlassa a díjazottak aggályait. A jelen ügyben az ombudsman úgy véli, hogy az EPSO eleget tett ezeknek a feladatoknak.

25. A fenti megfontolások fényében az ombudsman megállapítja, hogy a jelen ügyben az EPSO nem követett el hivatali visszásságot. Tekintettel arra, hogy a panaszos állításai nem megalapozottak, az állításának sem lehet helyt adni.

B. Következtetések

E panasz kivizsgálása alapján az ombudsman a következő következtetéssel zárja le a panaszt:

A jelen ügyben az EPSO nem követett el hivatali visszásságot.

A panaszost és az EPSO-t tájékoztatják erről a döntésről.

P. Nikiforos Diamandouros

Kelt Strasbourgban, 2013. július 25-én.

[1] A rövidítések az Európai Bizottság Gazdasági és Pénzügyi Főigazgatóságára (ECFIN), illetve Jogérvényesülés, Szabadság és Biztonság Főigazgatóságára (JLS), jelenleg Jogérvényesülési Főigazgatóságra utalnak.

[2] A SYSPER2 az Európai Bizottság humánerőforrás-gazdálkodási rendszere.

[3] A T-306/04. sz., Luxem kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EBHT-KSZ 2005., I-A-263. o. és II-1209. o.) 22. pontja.