A panasz előzményei

1. Ez az ügy az Európai Bizottság azon korábbi alkalmazottjával szembeni kötelezettségeinek terjedelmére vonatkozik, akinek a nevében harmadik felek részére tartásdíjat fizet.

2. A panaszos a Bizottság volt tisztviselője, aki rokkantsági nyugdíjban részesül. A vonatkozó bírósági határozatok alapján tartásdíjat fizet három személynek, A-nak, B-nek és C-nek.

3. 2001-ben a tribunal de première instance de Bruxelles (brüsszeli elsőfokú bíróság) határozatot hozott, amelyben arra kötelezte a panaszost, hogy fizessen tartásdíjat A-nak D, A 1991-ben született lánya oktatásáért.

4. Határozatában a Tribunal de Première Instance a belga polgári törvénykönyv 336. cikke alapján eljárva elrendelte, hogy a D részére fizetendő tartásdíj 1996. július 4‐ig visszamenőleg, az utóbbi nagykorúvá válásáig vagy tanulmányai befejezéséig tartson. Ennek megfelelően minden hónapban egy bizonyos összeget le kellett vonni a panaszos nyugdíjából, és azt a Bizottságnak A. számlájára kellett befizetnie.

5. A panaszos 2002 márciusában kezdett tartásdíjat fizetni A. részére. A panaszos számításai szerint az összes fennálló tartozást 2006 decemberében kellett volna rendezni. Ezenkívül úgy vélte, hogy A. részére jogosulatlanul kiegészítő összeget fizettek ki.

6. 2006 januárjáig a Bizottság részletes tájékoztatást nyújtott a panaszosnak az A., B. és C. részére kifizetett összegekről, amint az a nyugdíjelszámolásában is szerepel [1]. 2006 februárjában azonban a Bizottság részletes információk szolgáltatása helyett csak a kifizetett teljes összeget kezdte feltüntetni. Ez a Bizottság vonatkozó informatikai rendszerében 2006 februárjában bekövetkezett változásnak tudható be.

7. 2006 májusában a panaszos levelet küldött a Bizottságnak, hogy részletes információkat szerezzen a három kedvezményezettnek kifizetett összegekről. Mivel nem kapott választ, a panaszos ügyvédet bízott meg az ügy kivizsgálásával. A Bizottság által adott válaszok végül nem elégítették ki a panaszost. Közelebbről úgy vélte, hogy a Bizottság által a teljesített kifizetések kiszámításával kapcsolatban rendelkezésére bocsátott információk nem feleltek meg a saját számításainak.

8. 2009. szeptember 17-én a panaszos az európai ombudsmanhoz fordult.

A vizsgálat tárgya

9. Az ombudsman vizsgálatot indított a következő állításokkal és állításokkal kapcsolatban:

Állítások:

(1) A Bizottság nem válaszolt megfelelően a panaszos vagy ügyvédje által hozzá intézett megkeresésekre.

Állításának alátámasztására a panaszos azzal érvelt, hogy i. a Bizottságnak teljes körű és részletes tájékoztatást kellett volna nyújtania a kedvezményezetteknek teljesített kifizetések kiszámításáról; és ii. méltánytalan volt, hogy ilyen információkat nem közöltek vele, tekintettel arra, hogy az általa a Bizottságnak benyújtott számításokat a Bizottság nyilvánvalóan továbbította a kedvezményezettek egyik ügyvédjének, és a fenti mulasztás miatt a Bizottság olyan helyzetbe hozta, hogy nem tudta teljes mértékben megérteni a nyugdíját érintő levonásokat.

(2) A Bizottság tévesen állapította meg, hogy nem köteles ellenőrizni a három érintett kedvezményezett által benyújtott számítások pontosságát.

Követelések:

(1) A Bizottságnak teljes körű és részletes tájékoztatást kell nyújtania számára az érintett kedvezményezetteknek teljesített kifizetésekre vonatkozó számításokról.

(2) A Bizottságnak el kell ismernie, hogy köteles ellenőrizni az érintett három kedvezményezett által benyújtott számítások pontosságát. Legalább azt ellenőriznie kell, hogy a panaszos nyugdíját érintő levonások tiszteletben tartják-e a szóban forgó bírósági határozatokat.

A vizsgálat

10. 2010. március 1-jén az ombudsman kikérte a Bizottság véleményét a panasszal kapcsolatban. A Bizottság 2010. június 25-én nyilvánított véleményt. A kérelmet továbbították a panaszosnak, aki 2010. július 30-án nyújtotta be észrevételeit.

11. 2012. február 3-án az ombudsman szolgálatai betekintettek a panaszos ügyével kapcsolatos bizottsági aktába. A vizsgálati jelentés egy példányát megküldték a panaszosnak azzal a felhívással, hogy nyújtsa be észrevételeit, amit a panaszos 2012. április 16-án meg is tett.

12. 2013. április 3-án az ombudsman ajánlástervezetet nyújtott be a Bizottsághoz a panaszos első állításával és első állításával kapcsolatban. A Bizottság 2013. május 29-én benyújtotta részletes véleményét az ombudsman ajánlástervezetéről, amelynek egy példányát észrevételezésre megküldték a panaszosnak. A panaszos 2013. június 17-én nyújtotta be észrevételeit a Bizottság részletes véleményével kapcsolatban.

Az ombudsman elemzése és következtetései

Előzetes megjegyzések

13. Az ombudsman megjegyzi, hogy a panaszos aktájának vizsgálata során a Bizottság képviselői rámutattak, hogy a panaszos nem nyújtott be a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése szerinti hivatalos panaszt. Az ombudsman nem érti ezt az észrevételt úgy, hogy a Bizottság a vizsgálat ilyen előrehaladott szakaszában kétségbe kívánta vonni a jelen panasz elfogadhatóságát.

14. Második előzetes megjegyzésként az ombudsman megjegyzi, hogy a Bizottság véleményére, a vizsgálati jelentésre és a Bizottság részletes véleményére vonatkozó észrevételeiben a panaszos kifejezte azon kívánságát, hogy bizonyítékot szerezzen arról, hogy D, A. lánya még nem fejezte be tanulmányait, ami indokolná, hogy nagykorúvá válását követően tartásdíjat fizessenek neki. E tekintetben az ombudsman emlékeztet arra, hogy alapokmánya 2. cikkének (4) bekezdése értelmében a hozzá benyújtott panaszokat az érintett intézménynél tett előzetes közigazgatási lépéseknek kell megelőzniük. Úgy tűnik, hogy a panaszos e tekintetben nem nyújtott be előzetes közigazgatási kérelmet a Bizottsághoz. Következésképpen a kifogás e része elfogadhatatlannak tűnik. Mindenesetre az ombudsman úgy véli, hogy az alapul szolgáló kérdést meg kell oldani egyrészről a panaszos, másrészről A. és D. között.

A. Az arra vonatkozó állítás, hogy a Bizottság nem válaszolt megfelelően a panaszos és ügyvédje által hozzá intézett kérelmekre és a kapcsolódó állításokra

Az ombudsman elé terjesztett érvek

15. A panaszos azzal érvelt, hogy a Bizottság nem válaszolt megfelelően az általa vagy ügyvédje által hozzá intézett megkeresésekre. Konkrétabban úgy vélte, hogy a Bizottság vagy i. egyáltalán nem válaszolt, ii. nem bocsátotta rendelkezésre a kért információkat, vagy iii. egyszerűen azt tanácsolta neki, hogy további információkért forduljon A. ügyvédjéhez. 2009 decemberében a panaszos arról tájékoztatta az ombudsmant, hogy ügyvédje végül megkapta A. ügyvédje számításának másolatát, de szerinte ez a számítás nem felelt meg saját számításának, amely a nyugdíjelszámolásában szereplő információkon alapult. Következésképpen úgy vélte, hogy a Bizottság még mindig nem válaszolt megfelelően a kérelmeire.

16. A panaszra vonatkozó véleményében a Bizottság arra az álláspontra helyezkedett, hogy helyesen és ésszerű időn belül válaszolt a panaszos leveleire. A belga jog által előírt alaki követelményeket illetően úgy ítélte meg, hogy megfelelően tájékoztatta a panaszost i. a Tribunal de Première instance fenti 3. pontban említett vonatkozó határozatáról, valamint az e határozattal szemben rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségekről; ii. az a tény, hogy a határozat végleges volt, és azt végre kellett hajtani; iii. az a tény, hogy a panaszos nem tartotta tiszteletben ezt a határozatot, ami miatt tartozás halmozódott fel; iv. az a tény, hogy a határozatot törvény hajtja végre; v. az a tény, hogy a Bizottságot mint harmadik felet értesítették a betartandó zárolási végzésről (saisie-arrêt [2]); és vi. a Bizottság által az ő esetében harmadik fél adósként tett nyilatkozat [3].

17. Véleményében a Bizottság arra is rámutatott, hogy harmadik félként szerepe a tartozás teljesítésére korlátozódik. Úgy tűnt, hogy harmadik félként nem volt különösebb kötelessége tájékoztatni a panaszost azokról a konkrét tényekről és fejleményekről, amelyek a vonatkozó nemzeti szabályokkal és bírósági határozatokkal együtt a panaszos nyugdíjának lefoglalásának és lefoglalásának alapját képezik: „son obligation est d'exécuter ce que le créancier demande via son conseil ou via l'huissier de justice instrumentant. C'est donc plutôt par sollicitude que l'administration de la Commission communique quand même avec les débiteurs dont le salaire ou la pension ont été saisis [...].”

18. A Bizottság véleményével kapcsolatos észrevételeiben a panaszos lényegében fenntartotta álláspontját. Emlékeztetett korábbi érvére, amely szerint a Bizottság nem bocsátotta rendelkezésére az összes releváns információt. A panaszos úgy vélte továbbá, hogy véleménye szerint a Bizottság továbbra sem tisztázta, miért nem tette ezt meg. Megjegyezte továbbá, hogy a múltban, amikor a nyugdíjkimutatásában minden releváns információ rendelkezésre állt, e tekintetben nem voltak problémái. Megismételte azon véleményét, hogy nem tagadta meg a fizetést, hanem egyszerűen csak biztos akart lenni abban, hogy a megfelelő összegeket fizette ki.

19. A panaszos arra a következtetésre jutott, hogy ha a Bizottság megfelelően végezte volna munkáját, és válaszolt volna levelezésére, nem lett volna szüksége arra, hogy hosszasan levelezzen vele, és ügyvédet vegyen igénybe. Kételkedik abban is, hogy a Bizottság konzultált-e a Jogi Szolgálattal az ügyével kapcsolatban, és hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak az ő ügyét kell kezelnie, nem pedig A. ügyét.

A panaszos irataiba való betekintés eredményei

20. A panaszos aktájának vizsgálata során a Bizottság képviselői kifejtették, hogy annak a ténynek az oka, hogy 2006 februárjától kezdődően a panaszos már nem kapott részletes tájékoztatást a harmadik feleknek folyósított nyugdíjának összegéről szóló nyugdíjelszámolásáról, az volt, hogy a Bizottság informatikai rendszerében változás történt. Azt is kijelentették, hogy a 2006 februárja óta működő informatikai rendszert a szokásos esetekre hozták létre, nem pedig a több hitelezőt érintő kivételes esetekre.

21. A vizsgálatot követően a Bizottság arról tájékoztatta az ombudsman szolgálatait, hogy havonta mintegy 180–200 olyan akta ügyében jár el, amelyekben harmadik felek javára kell kifizetéseket teljesítenie. Az ezen akták kis számában szereplő fizetési jegyzékek egyetlen kódot jelölnek, annak ellenére, hogy több kedvezményezett is van. Ezek a teljes dossziémennyiség 2–3%-át teszik ki.

Az ombudsman ajánlástervezethez vezető értékelése

22. A szóban forgó ügyben a panaszos részletes információkat szeretett volna kapni az A., B., illetve C. részére kifizetett pénzösszegekről. Rámutatott, hogy 2006 januárjáig kapott ilyen információkat.

23. E tekintetben, mivel az ügy egy uniós intézmény és annak egyik korábbi tisztviselője közötti kapcsolatokra vonatkozik, az ombudsman emlékeztetett arra, hogy az intézmények kötelesek gondoskodni a tisztviselőkről [4], és kötelesek gondosan és pártatlanul megvizsgálni az egyes ügyek releváns szempontjait [5].

24. Az ombudsman megjegyezte továbbá, hogy az uniós jog elismeri az iratbetekintéshez és a saját személyes adatokhoz való hozzáféréshez való alapvető jogot (az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. és 8. cikke). Magától értetődik, hogy a Bizottságnak szem előtt kell tartania ezeket az alapvető jogokat a személyzettel, többek között a korábbi személyzettel folytatott kommunikáció során.

25. Az ombudsman ezért úgy vélte, hogy ebben az esetben abból kell kiindulni, hogy a panaszos helyzetében lévő tisztviselőnek teljes körű hozzáféréssel kell rendelkeznie azokhoz a tényekhez és fejleményekhez, amelyek végső soron meghatározzák nyugdíjának a különböző kedvezményezettek közötti elosztását. A Bizottságnak a tisztviselővel szembeni gondossági kötelezettségének tiszteletben tartása mellett szükség esetén megfelelő magyarázattal kell szolgálnia. Az ilyen információk vagy magyarázatok meg nem adásáról szóló határozatot a vonatkozó jogszabályokra vagy elvekre való hivatkozással megfelelően meg kell indokolni.

26. A fentiek fényében az ombudsmannak értékelnie kellett, hogy a Bizottság elegendő információt nyújtott-e a panaszosnak a nyugdíjának a különböző kedvezményezettek közötti elosztásáról 2006 februárjától kezdődően.

27. Az ombudsman megjegyezte, hogy a Bizottság rendszeresen válaszolt a panaszos információkéréseire. A beérkezett válaszok ellenére azonban a panaszos nem kapta meg az általa kért információkat, nevezetesen azt, hogy mennyit fizettek ki A-nak, B-nek és C-nek. E tekintetben hasznosnak tűnt emlékeztetni arra, hogy a Bizottság korábban már szolgáltatott számára ilyen típusú információkat.

28. Az ombudsman megjegyezte, hogy – amint az a fenti 20. pontban is szerepel – a Bizottság maga is elismerte a helyszíni vizsgálat során, hogy az általa alkalmazott informatikai alkalmazást úgy alakították ki, hogy olyan szokásos ügyeket kezeljen, amelyekben nem vettek részt több hitelező. Azt is hallgatólagosan elismerte, hogy a kérelem nem igazodik olyan esetekhez, mint a panaszosé. Ugyanakkor úgy tűnt, hogy nincs ok azt feltételezni, hogy a panaszos 2006 februárja után már nem volt jogosult erre az információra. Amint az az alábbi 33. pontban kifejtésre került, úgy tűnt, hogy a Bizottság az indexálással kapcsolatban szolgáltatott néhány információt a panaszosnak, ami azonban nem volt elegendő. Ezenkívül, amint az a fenti 21. pontban megállapításra került, a Bizottság által kezelt, több hitelezőt érintő akták száma nagyon alacsonynak tűnt.

29. A fenti megfontolások fényében az ombudsman úgy ítélte meg, hogy az a tény, hogy a Bizottság 2006 februárja óta nem adott teljes körű és részletes tájékoztatást a panaszosnak az A., B. és C. részére kifizetett összegekről, hivatali visszásságnak minősül. Az ombudsman ezért a következő ajánlástervezetet terjesztette a Bizottság elé: „A Bizottságnak teljes körű és részletes tájékoztatást kell nyújtania a panaszos számára az A., B. és C. asszonynak 2006 februárjától kifizetett összegekről. E célból ugyanolyan típusú részletes információkat kell szolgáltatnia, mint 2006 januárjáig, amikor is a régi informatikai rendszere működött.”

Az ombudsmanhoz az ajánlástervezetét követően benyújtott érvek

30. Részletes véleményében a Bizottság kifejtette, hogy összeállított egy táblázatot, amely felsorolja az A., B. és C. részére 2006 februárjától teljesített valamennyi kifizetést. Ezt a táblázatot 2013. április 22-i levelében küldték meg a panaszosnak. E levél másolatát csatolták a Bizottság válaszához.

31. A Bizottság részletes véleményével kapcsolatos észrevételeiben a panaszos visszaigazolta a Bizottság 2013. április 22-i levelének és az abban foglalt táblázatnak a kézhezvételét. Ugyanakkor megismételte korábbi álláspontját, amely szerint az A. részére fizetett tartásdíj indexálása jogellenes volt, és hogy a Bizottság nem bocsátotta kellő időben rendelkezésére az összes releváns információt.

Az ombudsman értékelése az ajánlástervezetét követően

32. Ajánlástervezetében az ombudsman felkérte a Bizottságot, hogy adjon teljes körű és részletes tájékoztatást a panaszosnak az A., B. és C. asszonynak 2006 februárjától kifizetett összegekről.2013. április 22-i levelében a Bizottság részletes tájékoztatást adott az A., B. és C. asszonynak 2006 februárjától teljesített valamennyi kifizetésről, amelyekről a panaszos megerősítette, hogy megkapták azokat. Az ombudsman ezért úgy véli, hogy a Bizottság elfogadta ajánlástervezetét, és megfelelő intézkedéseket hozott annak végrehajtására.

33. Igaz, hogy észrevételeiben a panaszos egyet nem értését fejezte ki az A. részére fizetett tartásdíj indexálásával kapcsolatban, amelyet jogellenesnek ítélt, valamint a Bizottság keresetének időszerűségével kapcsolatban. Meg kell azonban jegyezni, hogy az ombudsman ajánlástervezete csak arra az információszintre vonatkozott, amelyet a Bizottságnak a panaszos rendelkezésére kell bocsátania. Ezért az, hogy a panaszos nem ért egyet a Bizottság intézkedésének indexálásával és időszerűségével, nem befolyásolja az ombudsman azon következtetését, hogy a Bizottság elfogadta ajánlástervezetét.

34. Ami a Bizottság által szolgáltatott információk lényegét illeti, az ombudsman emlékeztet arra, hogy a panaszos második állításának és állításának értékelése során úgy ítélte meg, hogy semmi nem utal arra, hogy a Bizottság nem tett eleget a jelen ügyben rá háruló kötelezettségeknek (lásd az alábbi 47. pontot). A panaszos nem terjesztett elő olyan új érveket, amelyek kétségbe vonhatnák ezt az értékelést, következésképpen az ombudsman részéről nincs szükség további vizsgálatokra az A. asszonynak fizetett tartásdíj indexálásával kapcsolatban.

B. Az arra vonatkozó állítás, hogy a Bizottságnak el kell ismernie, hogy köteles ellenőrizni a hozzá benyújtott számítások pontosságát, valamint a második állítás

Az ombudsman elé terjesztett érvek

35. A panaszos azt állította, hogy a Bizottság tévesen állapította meg, hogy nem köteles ellenőrizni a három érintett kedvezményezett által benyújtott számítások pontosságát. Azt kérte, hogy a Bizottság ismerje el, hogy ilyen kötelezettsége van, és legalább ellenőrizze, hogy a panaszos nyugdíját érintő levonások tiszteletben tartják-e a szóban forgó bírósági határozatokat.

36. Véleményében a Bizottság emlékeztetett arra, hogy a belga bíróságokról szóló törvénykönyv vonatkozó rendelkezései alkalmazandók a szóban forgó ügyre. Ezek a rendelkezések tartalmazzák azt a jogalapot, amely alapján a panaszos teljes nyugdíja (a tartásdíj fizetésére vonatkozó kötelezettsége miatt) levonásra kerül.

37. A belga igazságügyi törvénykönyv vonatkozó rendelkezései alapján a panaszos nyugdíja három kedvezményezett között oszlik meg, akik mindegyike tartásban részesül. A Bizottság ezt követően előadta, hogy a hitelező az, aki bírósági végrehajtókon keresztül tájékoztatja a végrehajtót a követelés fennállásáról, és részletes utasításokat ad a végrehajtónak arra vonatkozóan, hogy szükség esetén hogyan kell bizonyos összegeket "befagyasztani". Több hitelező esetén a bírósági végrehajtó arra is utasítást ad, hogy hogyan osszák fel az összegeket közöttük. A Bizottság kijelentette továbbá, hogy a végrehajtó (a jelen ügyben a Bizottság) szerepe teljesen passzív. A Bizottság panaszos ügyében betöltött szerepének jogalapja az 1967. október 10-i belga igazságügyi törvénykönyv 1451. cikke. E cikk szerint, ha az adós számlája levonás alá esik, az érintett összegeket teljes egészében be kell fagyasztani egy ideiglenes számlára a bírósági végrehajtó vagy az illetékes hitelező további utasításáig. A végrendeleti végrehajtó tehát nem avatkozhat be a hitelező javára fizetendő összeg meghatározásába.

38. Ami a panaszos nyugdíjának felosztására vonatkozó számításokat illeti, a Bizottság kijelentette, hogy a tartozás kiszámítása soha nem kizárólag magának a tartozásnak az alapján történik, hanem az adós által fizetendő díjak hatálya alá is tartozik. Ennek eredményeként "az adós könnyen tévedhet, amikor saját számításait végzi, ami azt a benyomást keltheti, hogy kiszámította a teljes összeget". A Bizottság pontos havi összegeket is közölt, amelyeket az érintett kedvezményezettek jelenleg tartás címén kapnak a panaszostól. A panaszos jelenlegi nyugdíjelszámolásán a „PRA” kód („Legal stoppage, to be deduct”) jelzi az A és B asszonynak kifizetett teljes összeget.

39. Ami a tartásdíj indexálását illeti, a Bizottság kijelentette, hogy „az interneten elérhető információk szerint a belga jog általánosan elfogadja a tartásdíj indexálását, még kifejezett bírósági határozat hiányában is”. Hozzátette azonban, hogy 2009. július 27-i levelében A. ügyvédje kifejtette, hogy kifejezetten kérte az A. részére fizetett tartásdíj indexálását.

40. A Bizottság megismételte, hogy harmadik félként nem feltétlenül kap másolatot azokról a bírósági határozatokról, amelyeken az illetményekből vagy nyugdíjakból történő levonások alapulnak. Így álláspontja szerint a harmadik személynek nem kell, sőt nem is kell ellenőriznie a részleteket, és nem is végezhet pontos számításokat. Arra a következtetésre jutott azonban, hogy a panaszos esetében megfelelően végezte munkáját.

41. Észrevételeiben a panaszos vitatta a Bizottság azon álláspontját, hogy a tartozás kiszámítása soha nem kizárólag a tartozás alapján történik, hanem az adós által fizetendő díjak hatálya alá is tartozik. A panaszos felteszi a kérdést, hogy mik lehetnek ezek a vádak. Egyetért azzal, hogy a végrehajtói díjak ebbe a kategóriába tartoznak, de felteszi a kérdést, hogy a Bizottság hozzáadta-e a szóban forgó adóssághoz az ügyvédi és könyvelői díjakat is.

42. A panaszos továbbá arra is kíváncsi volt, hogy a Bizottság mit próbált eltitkolni azzal, hogy nem ellenőrizte a hozzá benyújtott számításokat. Ezt követően azzal érvel, hogy a Bizottság szerepe távolról sem passzív, ha maga hoz döntéseket az indexálással kapcsolatban. A panaszos továbbá azzal érvelt, hogy harmadik fél saját kezdeményezésére nem tehet olyan lépéseket, amelyek ellentétesek a szóban forgó bírósági határozatokkal, és ha nem tájékoztatja az adóst a tartozásról, az adósnak nincs esélye arra, hogy ellenőrizze az ügy pontosságát. Ilyen esetben magát a Bizottságot kell felelőssé tenni az esetlegesen elkövetett hibákért. A panaszos végül megkérdőjelezte i. az internetet mint a Bizottság információforrását a tartásdíjak indexálásával kapcsolatban, és ii. A. karbantartásának a Bizottság általi indexálását.

A panaszos irataiba való betekintés eredményei

43. A Bizottság képviselői a panaszos irataiba való betekintés során rámutattak, hogy a szóban forgó ügyben lényegében az itt érintett három kedvezményezett ügyvédjeitől kapott információkra támaszkodott. Harmadik félként a Bizottság nem vitatja a hozzá benyújtott számítások helyességét, hanem csak megrendeléseket hajthat végre. Ha az egyik fél nem ért egyet a számításokkal, e személynek kapcsolatba kell lépnie a másik fél ügyvédjével, és eredménytelen eredmény esetén bírósághoz kell fordulnia. A Bizottság magatartása összhangban volt a belga jog alkalmazandó rendelkezéseivel.

44. A vizsgálati jelentéssel kapcsolatos észrevételeiben a panaszos vitatta a Bizottság nyilatkozatát, és azzal érvelt, hogy a Bizottságnak legalább meg kell győződnie arról, hogy a számítások tiszteletben tartják a vonatkozó bírósági határozatokat. Kételkedett abban is, hogy az általa kifizetett összegek összhangban vannak-e ezekkel a határozatokkal, és megkérdőjelezte azt a javaslatot, hogy az ügyet bíróság elé vigyék.

Az ombudsman értékelése

45. Az ombudsman emlékeztet arra, hogy a Bizottság mint harmadik fél feladata a vonatkozó bírósági határozatok végrehajtása. Ennek alapján az ombudsman úgy véli, hogy elvben nem várható el a Bizottságtól, hogy aktívan ellenőrizze az ebben az összefüggésben rendelkezésére bocsátott dokumentumokban szereplő információk helyességét. A Bizottságtól sem várható el, hogy maga végezzen összetett számításokat. Ha a panaszos a Bizottság által az A., B. és C. részére kifizetett összegekre vonatkozóan rendelkezésére bocsátott információk alapján úgy ítélné meg, hogy hibák történtek, az ő feladata lenne, hogy ezt a kérdést a Bizottság által teljesített kifizetések alapjául szolgáló határozatokat meghozó bíróságok elé terjessze.

46. Az ombudsman azonban úgy véli, hogy a Bizottság nem tekinthető teljes mértékben mentesnek a panaszos nyugdíját érintő levonások alapját képező számítások pontosságának ellenőrzésére vonatkozó kötelezettség alól. Emlékeztetni kell ugyanis arra, hogy a fentieknek megfelelően az intézmények kötelesek gondoskodni tisztviselőikről, valamint gondosan és pártatlanul megvizsgálni az egyes ügyek releváns szempontjait. A panaszos aktájából kitűnik, hogy a Bizottság elfogadta, hogy egy alkalommal 700 EUR körüli összeget tévesen számított ki az egyik tartásdíjjal kapcsolatban. Ez azt mutatja, hogy úgy tűnik, a Bizottság elismeri, hogy bizonyos kötelessége ellenőrizni a harmadik felektől kapott információkat.

47. Az ombudsman azonban úgy véli, hogy úgy kell tekinteni, hogy a vonatkozó kötelezettség annak ellenőrzésére korlátozódik, hogy a hozzá benyújtott dokumentumok nyilvánvaló és nyilvánvaló hibákat tartalmaznak-e. A Bizottság irataiba való betekintésének eredményei alapján az ombudsman úgy véli, hogy semmi nem utal arra, hogy a Bizottság a jelen ügyben nem tett eleget kötelezettségeinek. Ezért nem állapít meg hivatali visszásságot a második állítással és a második állítással kapcsolatban.

C. Következtetések

A panasszal kapcsolatos vizsgálata alapján az ombudsman a következő következtetésekkel zárja le a panaszt:

Ami az első állítást és a kapcsolódó állítást illeti, a Bizottság elfogadta az ombudsman ajánlástervezetét, és megfelelő lépéseket tett annak végrehajtására.

Ami a második állítást és a kapcsolódó állítást illeti, a Bizottság tevékenységeiben nem merült fel hivatali visszásság.

A panaszost és a Bizottságot tájékoztatják erről a döntésről.

 

P. Nikiforos Diamandouros

Kelt Strasbourgban, 2013. július 15-én.

---

[1] A panaszos 1999 óta fizet tartásdíjat B.-nek, 2000 óta pedig C.-nek.

[2] A saisie-arrêt a bíróságokról szóló belga törvénykönyv 1452. cikkében előírt biztosítási intézkedés.

[3] A belga jog szerint a panaszoséhoz hasonló esetekben a Bizottságnak a csatolt összegekről szóló értesítéstől számított 15 napon belül nyilatkozatot kell tennie egy harmadik féltől.

[4] a T-352/03. sz., Lebedef kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EBHT-KSZ 2005., I-A-165. o. és II-741. o.) 46. pontja; A C-255/90. P. sz., Burban kontra Parlament ügyben hozott ítélet (EBHT 1992., I-2253. o.) 7. pontja.

[5] a F‑53/08. sz., Bouillez és társai kontra Tanács ügyben 2010. május 5-én hozott ítélet (az EBHT-ban nem tették közzé) 51. pontját; az F-39/07. sz., Campos Valls kontra Tanács ügyben 2009. május 6-án hozott ítélet (az EBHT-ban nem tették közzé) 41. pontja; A T‑404/06 P. sz., European Training Foundation kontra Landgren ügyben hozott ítélet (EBHT 2009., II-2841. o.) 163. pontja.