A panasz előzményei

1. Az ügy egy azonos nemű párokra vonatkozó fotókiállítás megszervezésére vonatkozik, amelyet az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) egyik épületében tartottak.

2. 2011. május 10. és 20. között a Bizottság a brüsszeli Berlaymont épületben a Nemzetközi Leszbikus, Meleg, Biszexuális, Transznemű és Interszexuális Szövetség (ILGA Europe) európai ága által szervezett fotókiállításnak adott otthont. Ez a kiállítás azonos nemű párokkal foglalkozott "Különböző családok - azonos szerelem"címmel. A kiállítás Viviane Reding alelnök védnöksége alatt került megrendezésre.

3. 2011. június 8-án a panaszos írásban fordult Reding alelnökhöz. E-mailjében a panaszos további részleteket kért a Reding alelnök által az Európai Parlament előtt tett nyilatkozattal kapcsolatban, amelyben jelezte, hogy Magyarország megsértette az uniós jogot azáltal, hogy abortuszellenes kampányt finanszírozott olyan uniós forrásokból, amelyeket nem erre a célra különítettek el. A panaszos megjegyezte továbbá, hogy a Bizottság volt a házigazdája és társfinanszírozója az ILGA Europe kiállításnak. Megjegyzi továbbá, hogy a fotókiállítás Reding alelnök „szponzorálásával” valósult meg.

4. A fentiekre tekintettel a panaszos felveti a kérdést, hogy Magyarország miért nem használhat fel uniós forrásokat abortuszellenes kampány finanszírozására, míg a Bizottság uniós forrásokat használt fel az azonos nemű párok jogi elismerését előmozdító kampány finanszírozására. A panaszos továbbá azt javasolta, hogy a családi ügyek a tagállamok kizárólagos hatáskörébe tartozzanak. Ezért felteszi a kérdést, hogy mi a jogalapja annak, hogy a Bizottság beavatkozzon ezen a területen. A panaszos megjegyezte, hogy a kiállítás előmozdította az azonos nemű párok azon jogát, hogy összeházasodjanak és gyermekeket fogadjanak örökbe, valamint a leszbikus nők azon jogát, hogy mesterséges megtermékenyítés révén saját gyermekük legyen. Hozzáteszi, hogy ezekben a kérdésekben nincs megállapodás a tagállamok között.

5. A Bizottság 2011. június 16-án válaszolt a panaszosnak. Válaszában kijelentette, hogy nincs hatásköre az abortuszt illetően, és ezért nem támogathatja és nem is ítélheti el az abortuszt. Ezért a Bizottság szerint az uniós forrásoknak az abortuszellenes kampány előmozdítására történő felhasználása ellentétes lenne az uniós joggal.

6. A Bizottság jelezte továbbá, hogy nem használtak fel uniós forrásokat az ILGA Europe kiállítás finanszírozására, amelynek egyszerűen a Berlaymont épület adott otthont. Hozzáteszi, hogy Reding alelnök az alapvető jogok biztosaként védnökséget adott a kiállításnak. A Bizottság szerint Reding alelnök felelt az ILGA Europe által képviselt személyek jogainak védelméért. A kiállítás továbbá nem a mesterséges megtermékenyítésről, hanem az érintett közösség jogainak védelméről szólt. Végezetül a Bizottság megjegyezte, hogy az Alapjogi Charta elismeri a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés tilalmának elvét.

7. 2011. június 18-án a panaszos ismét írt a Bizottságnak. E-mailjében jelezte, hogy a Bizottság 2011. június 16-i levelében foglaltakkal ellentétben az ILGA Europe honlapja szerint a Bizottság „nagyvonalúan támogatta a kiállítást pénzügyileg”. A panaszos ezért arra kérte a Bizottságot, hogy pontosítsa, e két állítás közül melyik helytálló.

8. A panaszos megjegyezte továbbá, hogy ellentétben azzal, amit a Bizottság ugyanebben a levélben jelzett, a kiállítás egyik fényképe a mesterséges megtermékenyítésre vonatkozott. Felteszi továbbá a kérdést, hogy Reding alelnök egyetért-e a szóban forgó fényképen kifejtett azon véleménnyel, hogy a leszbikus nők mesterséges megtermékenyítésből való kizárását „kizárólag a leszbofóbia motiválja, és az szexuális irányultságon alapuló hátrányos megkülönböztetésnek minősül”. A panaszos azt kérdezte, hogy ha Reding alelnök nem osztja ezeket a nézeteket, miért helyezte a kiállítást védnöksége alá.

9. A panaszos azzal is érvelt, hogy mivel a Bizottság nem rendelkezik hatáskörrel az abortusz tekintetében, nem rendelkezik hatáskörrel a család és a házasság új fogalmainak előmozdítására sem.

10. 2011. július 6-án a panaszos panaszt nyújtott be az ombudsmanhoz, amelyet 1440/2011/MMN panaszként vettek nyilvántartásba.

11. 2011. július 19-én az ombudsman szolgálatai felkérték a panaszost, hogy nyújtson be bizonyos kiegészítő dokumentumokat, amit 2011. július 20-án meg is tett.

12. Az 1440/2011/MMN sz. panaszban a panaszos a következő állításokat tette:

(1) A Bizottság túllépte hatáskörét, és visszaélt az uniós forrásokkal azáltal, hogy az ILGA Europe által készített, azonos nemű párokról szóló fotókiállítást védnökség alá helyezte, annak otthont adott és finanszírozta.

(2) A Bizottság megsértette és diszkriminálta azokat az uniós polgárokat, akik nem osztják az említett kiállítás által támogatott nézeteket.

13. Ezenkívül a panaszos a következő állításokat terjesztette elő:

(1) A Bizottságnak el kellene határolódnia az ILGA Europe kiállításától.

(2) A Bizottságnak kérnie kell az említett kiállításhoz nyújtott pénzügyi támogatás visszafizetését.

(3) A Bizottságnak egyértelmű szabályokat kell elfogadnia annak érdekében, hogy a jelenlegihez hasonló esetek a jövőben ne fordulhassanak elő.

14. 2011. július 29-én a Bizottság írásban tájékoztatta a panaszost arról, hogy az ILGA Europe kiállítására nem használtak fel uniós forrásokat. A Bizottság jelezte, hogy az ILGA Europe a következő napokban törli honlapjáról az ezzel ellentétes, helytelen állítást. Hozzátette, hogy az EU nem rendelkezik hatáskörrel a mesterséges megtermékenyítés terén, és a tagállamok feladata, hogy döntsenek e gyakorlat feltételeiről.

15. 2011. augusztus 2-án az ombudsman arról tájékoztatta a panaszost, hogy a panasz – az első állítás kivételével – előzetes megfelelő közigazgatási eljárás hiányában elfogadhatatlan. Az ombudsman azonban megjegyezte, hogy a panaszból kitűnik, hogy a panaszos nem csupán az első állításra korlátozódó hivatali visszásság megállapítására törekedett. Erre tekintettel az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy nem helyénvaló kizárólag az első állítással kapcsolatban vizsgálatot indítani.

16. 2011. augusztus 4-én a panaszos arra kérte az ombudsmant, hogy haladéktalanul indítson vizsgálatot az általa felhozott első állítással kapcsolatban. Ezt a panaszt 1640/2011/MMN panaszként vették nyilvántartásba. Ezenkívül a panaszos ugyanezen a napon a Bizottságnak küldött e-mailben felhívta a Bizottság figyelmét a korábbi panaszában felhozott második állítására. A panaszos ezt követően hasonló állítást nyújtott be az ombudsmanhoz.

A vizsgálat tárgya

17. Az ombudsmanhoz intézett leveleiben a panaszos a következő állításokat nyújtotta be, amelyek szerepeltek az ombudsman vizsgálatában:

Állítások:

(1) A Bizottság túllépte hatáskörét, és visszaélt az uniós forrásokkal azáltal, hogy az ILGA Europe által készített, azonos nemű párokról szóló fotókiállítást védnökség alá helyezte, annak otthont adott és finanszírozta.

(2) A Bizottság megsértette és hátrányosan megkülönböztette azokat az uniós polgárokat, akik nem osztják az említett kiállítás által támogatott nézeteket azáltal, hogy védnökséget adott az említett fényképes kiállításnak, annak házigazdája és finanszírozója volt, tekintettel arra, hogy: i. a vonatkozó fényképeket sértő szöveget tartalmazó szöveg kísérte; és ii. az e fényképkiállításon keresztül kifejtett nézeteket jelentős számú uniós polgár nem osztotta, vagy azok elfogadhatatlanok voltak számukra.

A vizsgálat

18. 2011. augusztus 22-én az ombudsman csak az első állítással kapcsolatban indított vizsgálatot, és felkérte a Bizottságot, hogy nyilvánítson véleményt.

19. 2011. október 18-án a panaszos arról tájékoztatta az ombudsmant, hogy a Bizottság még nem foglalkozott második állításával. A panaszos ezért arra kérte az ombudsmant, hogy ezt az állítást foglalja bele a vizsgálatába.

20. 2011. december 5-én az ombudsman megkapta a Bizottság véleményét, amelyet észrevételezésre továbbítottak a panaszosnak.

21. 2011. december 9-én a panaszos benyújtotta észrevételeit.

22. 2012. február 29-én az ombudsman felkérte a Bizottságot, hogy szolgáltasson további információkat az első állítással kapcsolatban. Kérte továbbá, hogy a Bizottság nyilvánítson véleményt a panaszos második állításáról.

23. 2012. június 14-én a Bizottság újabb véleményt adott ki, amelyet észrevételezésre továbbított a panaszosnak.

24. 2012. június 21-én és 22-én a panaszos további észrevételeket nyújtott be.

Az ombudsman elemzése és következtetései

Előzetes megjegyzés

25. Előzetesen az ombudsman hangsúlyozni kívánja, hogy ez a vizsgálat az ILGA Europe által szervezett és a Berlaymont épületben 2011. május 10. és 20. között megrendezett konkrét fotókiállításra összpontosít. Így az ombudsman értékelése a szóban forgó kiállítást övező konkrét ténybeli körülményeken és jogi kérdéseken alapul.

A. A Bizottság hatáskörének túllépésére és az uniós forrásokkal való visszaélésre vonatkozó állítás

Az ombudsman elé terjesztett érvek

26. A panaszos azt állította, hogy a Bizottság túllépte hatáskörét, és visszaélt az uniós forrásokkal azáltal, hogy védnöksége alá helyezte, vendégül látta és finanszírozta az ILGA Europe által az azonos nemű párokról készített fotókiállítást. A panaszos első állításának alátámasztására felhozott érvek a következőképpen foglalhatók össze.

27. Először is, az Unió nem rendelkezik hatáskörrel a házassággal, a családdal, az örökbefogadással és az asszisztált reprodukcióval kapcsolatos ügyekben. A tagállamok kizárólagos hatáskörrel rendelkeznek arra, hogy jogszabályokat alkossanak ezekben a kérdésekben, és e kérdésekben nincs konszenzus a tagállamok között.

28. Másodszor, az ILGA Europe fotográfiai kiállítása egy olyan konkrét álláspontot védett meg, amely az azonos nemű párok ugyanolyan jogi elismerését szorgalmazta, mint a különböző nemű párok.

29. Harmadszor, a Bizottság finanszírozta és rendezte meg ezt a fotókiállítást. Reding alelnök továbbá védnöksége alá helyezte ezt a kiállítást.

30. Negyedszer, Reding alelnök bírálta, hogy Magyarország uniós forrásokat használ fel egy abortuszellenes kampány finanszírozására. Ha Magyarországnak nem kellene uniós forrásokat felhasználnia egy abortuszellenes kampány finanszírozására, akkor a Bizottságnak sem kellene uniós forrásokat felhasználnia egy olyan kampány finanszírozására, amely előmozdította az azonos nemű párok jogi elismerését.

31. 2011. június 16-i levelében a Bizottság a következőket állapította meg:

„Az első témával kapcsolatban szeretném hangsúlyozni, hogy az EU-nak nincs hatásköre az abortuszt illetően. Ez azt jelenti, hogy az EU nem támogathatja vagy ítélheti el az abortuszt; ezért a Bizottság úgy véli, hogy az uniós pénzek abortuszellenes kampányra való felhasználása nincs összhangban az EU hatáskörével.

Ami a második témát illeti, az Ön által említett kiállítást az ILGA Europe, a melegek, leszbikusok és transzszexuálisok jogait az EU-ban védő európai szervezet szervezte. Erre az eseményre nem használtak fel uniós finanszírozást. A kiállítást egyszerűen a Berlaymont épületben rendezték meg. Reding alelnök is védnökséget vállalt az eseményen, mivel ő felel az ILGA Europe által képviselt személyek jogainak védelméért. A kiállítás nem a mesterséges megtermékenyítésről szólt, hanem a közösség jogainak tiszteletben tartásáról. Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 21. cikke kimondja a megkülönböztetésmentesség elvét, különösen a szexuális irányultság alapján történő megkülönböztetés tilalmát.”

32. 2011. július 29-én a Bizottság megerősítette, hogy a kiállításhoz nem használtak fel uniós finanszírozást. A Bizottság hozzátette, hogy az ILGA Europe eltávolítja a helytelen információkat a honlapjáról.

33. A Bizottság elismerte továbbá, hogy az EU nem rendelkezik hatáskörrel a mesterséges termékenyítés terén, és ezért a tagállamok feladata, hogy meghatározzák az ilyen gyakorlatok feltételeit.

34. 2011. augusztus 4-én a panaszos vitatta a Bizottság azon állítását, hogy nem finanszírozta a vonatkozó kiállítást, és kijelentette, hogy úgy tűnik, hogy a Bizottság az ILGA Europe tevékenységeinek körülbelül kétharmadát finanszírozta.

35. Első véleményében a Bizottság tájékoztatta a panaszost, hogy az ILGA Europe a PROGRESS program keretében uniós finanszírozásban részesült, az e programra irányadó szabályokkal és a költségvetési rendelettel összhangban.

36. A Bizottság azonban megjegyezte, hogy ez egy "működési támogatás", amelyet az ILGA Europe a teljes tevékenységi programjára kapott, amelyből a kiállítás csak egy volt. A Bizottság hozzátette, hogy az ILGA Europe nem részesült külön finanszírozásban a fényképészeti kiállításra.

37. A Bizottság hangsúlyozta, hogy az általa az ILGA Europe-nak nyújtott támogatás nem jelenti azt, hogy állást foglalt volna a kiállításon szereplő fényképeken vagy azok felirataiban szereplő valódi vagy állítólagos üzenettel kapcsolatban.

38. A Bizottság hozzátette, hogy az ILGA Europe intézkedései a PROGRESS program célkitűzéseinek, nevezetesen az egyenlőség előmozdításának és a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés elleni küzdelemnek a hatálya alá tartoznak. A Bizottság megjegyezte, hogy ezt a célkitűzést az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ)[1] 19. cikke, az Alapjogi Charta és a másodlagos jog, például a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelv [2] is rögzítette.

39. A Bizottság jelezte, hogy számos intézkedést hozott a homofóbia és a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés elleni küzdelem érdekében, és hogy az ILGA Europe finanszírozását ebben az összefüggésben kell értelmezni. A Bizottság továbbá azzal érvelt, hogy lehetséges uniós finanszírozást nyújtani olyan területeken, ahol az EU nem rendelkezik jogalkotási hatáskörrel, és példaként említette az alapjogi programot.

40. Végezetül a Bizottság hozzátette, hogy a magyarországi abortuszellenes kampány esete más, mivel abban az esetben a fellépést nem irányozták elő a támogatási megállapodásban, függetlenül attól, hogy az EU rendelkezik-e jogalkotási hatáskörrel ebben az ügyben.

41. Első észrevételeiben a panaszos azzal érvelt, hogy a Bizottság által az ILGA Europe tevékenységeinek finanszírozásával kapcsolatban adott magyarázatok nem voltak kielégítőek.

42. A panaszos különösen úgy vélte, hogy a Bizottság félreértelmezte a tényeket, és elferdítette korábbi levelezésének tartalmát. Véleménye szerint a Bizottság 2011. június 16-i és július 29-i levelében jelezte, hogy az ILGA Europe kiállításhoz nem használtak fel uniós finanszírozást. Az ombudsmanhoz intézett első véleményében azonban a Bizottság azzal érvelt, hogy valójában azt állította, hogy az ILGA Europe nem részesült közvetlenül és kifejezetten uniós finanszírozásban a kiállításra.

43. A panaszos hozzátette, hogy a Bizottság első véleményéből az derült ki, hogy a valóságban a Bizottság az ILGA Europe tevékenységeinek általános finanszírozásával közvetetten finanszírozta a kiállítást. Az ILGA Europe által közzétett információk szerint a Bizottság által nyújtott finanszírozás 2011-ben az ILGA Europe költségvetésének közel 70%-át tette ki. A panaszos megjegyezte továbbá, hogy a Bizottság a finanszírozást az ILGA Europe éves munkaprogramjának jóváhagyását követően nyújtotta.

44. A panaszos vitatta a Bizottság azon állítását, hogy a kiállítás célja helyesen tekinthető a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés elleni küzdelemnek. A panaszos véleménye szerint a kiállítás céljai túlmutattak a hátrányos megkülönböztetés fogalmán. Véleménye szerint a kiállítás célja az azonos nemű párok jogi elismerésének előmozdítása volt, amivel a legtöbb tagállam nem ért egyet.

45. A panaszos ragaszkodott ahhoz, hogy az EU nem rendelkezik hatáskörrel ebben az ellentmondásos kérdésben, amely a tagállamok kizárólagos hatáskörébe tartozik. Utalt az uniós jog által ráruházott hatáskörök elvére, amely szerint az uniós intézmények csak a tagállamok által rájuk ruházott hatáskörökkel rendelkeznek.

46. Az ombudsman további információkérésére adott válaszában a Bizottság megismételte, hogy az ILGA Europe a PROGRESS program keretében teljes éves munkaprogramjára "működési támogatást" kapott, és jelezte, hogy ez a gyakorlat megfelel a költségvetési rendeletnek [3]. Ez a támogatás az ILGA Europe általános működési költségeit fedezte, és nem képezte konkrét tevékenységek közvetlen finanszírozását. A Bizottság hangsúlyozta továbbá, hogy ezt a támogatást a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés elleni küzdelemre vonatkozó megbízatása keretében nyújtotta.

47. Kiegészítő észrevételeiben a panaszos jelezte, hogy a Bizottság félrevezető nyilatkozatokat tett, mivel először arról tájékoztatta, hogy egyáltalán nem finanszírozta a szóban forgó kiállítást, később azonban jelezte, hogy nem nyújtott "közvetlen" finanszírozást a kiállításhoz. A panaszos véleménye szerint elfogadhatatlan volt ilyen félrevezető kijelentéseket tenni.

48. A panaszos elismerte, hogy a Bizottság hatáskörrel rendelkezik arra, hogy intézkedéseket hozzon a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés elleni küzdelem érdekében. Ilyen megkülönböztetésre példa lehet az egyes szakmákhoz (pl. ügyvédek, bankárok) vagy adminisztratív dokumentumokhoz (pl. vezetői engedély) való hozzáférést szexuális irányultság alapján korlátozó nemzeti jogszabály.

49. Hozzáteszi azonban, hogy a Bizottságnak nincs felhatalmazása arra, hogy állást foglaljon az azonos neműek házasságáról, az azonos nemű párok általi örökbefogadásról és hasonló kérdésekről szóló vitákban. A panaszos hangsúlyozta, hogy ezek a kérdések nem tartoznak az EU hatáskörébe. A panaszos véleménye szerint, amikor a tagállamok megbízást adtak az EU-nak a megkülönböztetés elleni küzdelemre, nem tekintették diszkriminatívnak azt a döntést, hogy nem engedélyezik az azonos neműek házasságát vagy örökbefogadását.

50. A panaszos továbbá megkérdőjelezte, hogy a Bizottság felhasználhatna-e uniós forrásokat az ILGA Europe tevékenységeinek finanszírozására, mivel ez utóbbi tevékenységei kívül esnek az EU hatáskörén. E tekintetben a panaszos megjegyezte, hogy a Bizottság az ILGA Europe működési költségeinek legfeljebb 80 %-át finanszírozza.

Az ombudsman értékelése

51. Előzetesen az ombudsman megjegyzi, hogy az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 5. cikkének (2) bekezdése a következőképpen határozza meg az átruházott hatáskörök elvét:

A hatáskör-átruházás elvének megfelelően az Unió csak a tagállamok által a Szerződésekben ráruházott hatáskörök határain belül jár el a Szerződésekben foglalt célkitűzések megvalósítása érdekében. A Szerződésekben az Unióra át nem ruházott hatáskörök a tagállamoknál maradnak.”

52. Az uniós jog ezen alapelve értelmében az uniós intézmények csak a Szerződésben kifejezetten vagy hallgatólagosan rájuk ruházott hatáskörök határain belül járhatnak el. E tekintetben a Bíróság a következőket állapította meg:

„23. A Szerződés 3b. cikkéből [jelenleg az EUMSZ 5. cikk (2) bekezdése], amely kimondja, hogy a Közösség a Szerződés által ráruházott hatáskörök és az abban kitűzött célok keretein belül jár el, az következik, hogy a Közösség csak a ráruházott hatáskörökkel rendelkezik.

24. A hatáskörök átruházásának ezen elvét mind a Közösség belső fellépése, mind nemzetközi fellépése során tiszteletben kell tartani.

25. A Közösség rendszerint különleges hatáskörök alapján jár el, amelyek - amint azt a Bíróság megállapította - nem szükségszerűen a Szerződés különös rendelkezéseinek kifejezett következményei, hanem azokból is levezethetők.

53. Az ombudsman megjegyzi továbbá, hogy 2011. szeptember 19-én Reding alelnök a Bizottság nevében a következő választ adta egy parlamenti képviselő írásbeli kérdésére: „Az Európai Unió nem rendelkezik hatáskörrel a házasságok és a bejegyzett élettársi kapcsolatok elismerése tekintetében, és ennek következtében a közösségi jog nem írja elő a tagállamok számára, hogy módosítsák anyagi családjogukat vagy módosítsák a házasság nemzeti fogalommeghatározását.”

54. A fentiekre tekintettel úgy tűnik, hogy a jelen kifogás felei egyetértenek abban, hogy az uniós jog fejlődésének jelenlegi szakaszában az Unió nem rendelkezik általános hatáskörrel az érintett területen. Az ombudsman tudomásul veszi továbbá, hogy jelentős különbségek vannak a tagállamok jogszabályai között ezen a területen, amely nemzeti szinten továbbra is erősen vitatott, sőt ellentmondásos téma.

55. Amint azonban arra a Bizottság helyesen rámutatott, az uniós jog alkalmazási körében tilos a szexuális irányultságon alapuló hátrányos megkülönböztetés (az Alapjogi Charta 21. cikke). Ezenkívül tilos a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés a 2000/78/EK irányelv hatálya alá tartozó területeken, például a munkavállalásra, a képzésre, a foglalkoztatásra és a munkakörülményekre vonatkozó feltételek tekintetében.

56. Az ombudsman megjegyzi továbbá, hogy az uniós bíróságoknak számos kérdéssel kellett foglalkozniuk a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés tilalmának elvével kapcsolatban. Az e kérdésekkel kapcsolatos bírósági ügyek szemléltető példái közé tartozik a labdarúgóklub szexuális irányultságon alapuló, állítólagosan diszkriminatív munkaerő-felvételi politikája [5], a nyugdíjjogosultságnak egy tagállam által az azonos neműek közötti élettársi kapcsolatban élő túlélő hozzátartozó részére történő odaítélése [6], egy munkavállaló elbocsátása amiatt, hogy nemét megváltoztató műtéten esett át [7], munkával kapcsolatos ellátások nyújtása egy be nem jegyzett, azonos nemű párban élő munkavállaló élettársának [8], háztartási támogatás odaítélése egy olyan uniós tisztviselőnek, aki bejegyzett, azonos neműek közötti élettársi kapcsolatban élt [9], valamint nyugdíjjogosultság odaítélése egy nem házas pár túlélő transzszexuális élettársának [10].

57. Az uniós bíróságok valamennyi fent említett ügyben arra a következtetésre jutottak, hogy az ügy az EU hatáskörébe tartozik. Ebben az összefüggésben a Bíróság a következőket állapította meg:

Kétségtelen, hogy a családi állapot és az abból származó előnyök a tagállamok hatáskörébe tartoznak, és a közösségi jog nem sérti ezt a hatáskört. Emlékeztetni kell azonban arra, hogy e hatáskör gyakorlása során a tagállamoknak tiszteletben kell tartaniuk a közösségi jogot, és különösen a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvére vonatkozó rendelkezéseket [11].

58. Ezenkívül Ruiz-Jarabo Colomer főtanácsnok kijelentette:

„Nem az európai házassági jog fejlesztéséről van szó, hanem annak biztosításáról, hogy a nemi alapon történő megkülönböztetés tilalmának elve teljes mértékben érvényesüljön.”[12]

59. Ezenkívül érdekes megjegyezni, hogy a vizsgált esetek többségében az uniós bíróságok úgy ítélték meg, hogy a vizsgált intézkedések (amelyeket egyes esetekben a tagállamok, más esetekben pedig az uniós intézmények fogadtak el) ellentétesek voltak a megkülönböztetésmentesség uniós jogban rögzített elvével [13].

60. A fentiekre tekintettel egyértelmű, hogy az EU hatáskörrel és kötelezettséggel is rendelkezik arra, hogy hatáskörén belül fellépjen a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés ellen. Így főszabály szerint a Bizottság felhatalmazással rendelkezik arra, hogy ezt a célt közvetlen és közvetett eszközökkel, például a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetésmentesség előmozdítását célzó kiállítás finanszírozásával, megrendezésével vagy védnöksége alá helyezésével valósítsa meg. Az ilyen fellépés különösen akkor tartozhat az Unió hatáskörébe, ha az állítólagos hátrányos megkülönböztetés érinti az EUMSZ által biztosított szabadságok bármelyikét, például az Unión belüli szabad mozgáshoz való jogot.

61. Ami a konkrét tényeket illeti, a jelen kifogás három kérdést vet fel, nevezetesen a fogadást, a finanszírozást és a védnökség nyújtását, amelyeket az e területre vonatkozó uniós hatáskör terjedelmével kapcsolatban a fentiekben kifejtett összefüggésben kell megvizsgálni. Ezekkel a kérdésekkel az alábbiakban foglalkozunk.

i. A kiállítás megrendezése

62. Ami a kiállítás Bizottság általi megrendezését illeti, az ombudsman úgy véli, hogy a szóban forgó kiállítás tartalma, és különösen a fényképek feliratai nagyrészt olyan ügyekhez kapcsolódnak, amelyek uniós hatáskörbe tartoznak, vagy azzal lehet érvelni. Ez különösen azokra a fényképekre és feliratokra vonatkozik, amelyek az uniós polgárok szabad mozgásának az azonos neműek házasságának és bejegyzett élettársi kapcsolatának, a nyugdíjellátásoknak és a bevándorlásnak a harmadik országbeli állampolgárok általi el nem ismeréséből eredő állítólagos korlátozásaira vonatkoznak.

63. Az ombudsman azonban elismeri, hogy egyes fényképek és azok feliratai, valamint az EU hatásköre közötti kapcsolat törékenyebbnek tűnik. Egyes esetekben még észszerű kétségek is felmerülhetnek azzal kapcsolatban, hogy az uniós hatáskörbe tartoznak-e. Az ombudsmannak nem kell állást foglalnia abban a kérdésben, hogy a feliratokban szereplő nyilatkozatokban szereplő minden egyes kérdés valóban az EU hatáskörébe tartozik-e. Egyértelmű azonban, hogy egyes feliratok ellentmondásos kérdéseket vetnek fel az e területre vonatkozó uniós hatáskör vagy egy adott tagállam jogszabályainak pontos hatályával kapcsolatban. Az ombudsman úgy véli, hogy ilyen esetekben a Bizottság feladata, hogy körültekintő és elővigyázatos megközelítést alkalmazzon annak érdekében, hogy elkerülje a közvélemény szükségtelen félreértését. Röviden összefoglalva, a Bizottságnak el kell kerülnie, hogy azt a benyomást keltse, hogy egyetért és támogatja a kiállítás szervezőjének nyilatkozatait, különösen olyan helyzetben, amikor nyilvánvaló, hogy bizonyos nyilatkozatok olyan kérdésekre vonatkoznak, amelyek tekintetében az EU hatásköre kétséges, és hogy az e kérdésekkel kapcsolatban kifejtett nézeteket nem osztja minden uniós polgár. Így a Bizottság fontolóra vehette volna egy megfelelő felelősségkizáró nyilatkozat feltüntetését annak tisztázása érdekében, hogy a feliratokban szereplő nyilatkozatok az ILGA Europe nézeteit tükrözik, amelyek nem feltétlenül azonosak a saját nézeteivel.

64. Az ombudsman azonban úgy véli, hogy a kiállítás képaláírásaiban szereplő állítások közül csak néhány tartozik az előző pontban említett kategóriába. Véleménye szerint a kiállítás fő iránya nem esett kívül az EU hatáskörén. Ezért a Bizottság nem lépte túl hatáskörét azzal, hogy a szóban forgóhoz hasonló kiállításnak adott otthont. Így az első és a második érv nem vezeti az ombudsmant arra, hogy hivatali visszásságot állapítson meg. A fentiek ellenére, valamint figyelembe véve az egyes fényképekből és azok felirataiból eredő, az EU hatáskörével kapcsolatos kétségeket, az ombudsman további észrevételt tesz.

ii. Pénzügyi támogatás nyújtása

65. Ami a kiállítás finanszírozásának kérdését illeti, az ombudsman vizsgálata során kiderült, hogy a Bizottság nem közvetlenül finanszírozta a kiállítást. A Bizottság azonban megerősítette, hogy az ILGA Europe a PROGRESS program keretében az egyenlőség előmozdítása és a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés elleni küzdelem érdekében tevékenységeinek teljes körére támogatást kapott az EU-tól. A Bizottság tisztázta, hogy az ILGA Europe nem részesült külön finanszírozásban a szóban forgó kiállításra. Úgy tekinthető azonban, hogy a Bizottság közvetetten finanszírozta a kiállítást, amennyiben általában véve finanszírozást nyújtott az ILGA Europe tevékenységi programjához.

66. Az ombudsman úgy véli, hogy az egyenlőség előmozdítása és a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés elleni küzdelem egyértelműen az EU jogszerű célkitűzése. Ennélfogva a Bizottság a jelen ügyben nem követett el hivatali visszásságot azáltal, hogy társfinanszírozta az ILGA Europe általános tevékenységeit az egyenlőség előmozdítása és a szexuális irányultságon alapuló hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem érdekében, amelyek között szerepelt többek között a szóban forgó kiállítás. Amennyiben az előző szakaszban említett okok miatt a szóban forgó kiállítás fő iránya nem esett kívül az uniós hatáskörön, a Bizottság nem követett el hivatali visszásságot a kiállítás közvetett finanszírozásával.

67. Az ombudsman véleménye szerint a Bizottság nem kötelezhető arra, hogy egyedi ellenőrzéseket végezzen minden olyan egyedi fellépés esetében, amelyre az ILGA Europe-hoz hasonló egyesület közösségi finanszírozásban és támogatásban részesült, annak megállapítása érdekében, hogy az adott fellépés az EU hatáskörébe tartozik-e. Az EU által nyújtott pénzügyi támogatás legitimitása csak akkor kérdőjelezhető meg, ha kiderül, hogy egy adott intézkedés egyértelműen meghaladja azt a célt, amelyre a pénzügyi támogatást nyújtották. Az ombudsman azonban úgy véli, hogy az érintett kiállítás nem tartozik ebbe a kategóriába.

68. Ezért a panaszos harmadik érvének nem lehet helyt adni.

69. Továbbá, ami a Bizottság azzal kapcsolatos kritikáját illeti, hogy Magyarország uniós forrásokat használ fel egy abortuszellenes kampány finanszírozására, az ombudsman megjegyzi, hogy a Bizottság kifejtette, hogy ez az eset más volt, mivel a vonatkozó intézkedést (azaz az abortuszellenes kampányt) a támogatási megállapodás nem irányozta elő. Ezért az ombudsman véleménye szerint a két helyzet nem hasonlítható össze, és nincs ellentmondás a Bizottság álláspontjában, ellentétben azzal, amit a panaszos javasolt. Ezért a panaszos negyedik érvének nem lehet helyt adni.

70. Az ombudsman azonban megjegyzi, hogy 2011. június 18-i e-mailjében a panaszos felhívta a Bizottság figyelmét az ILGA Europe által a honlapján tett nyilatkozatra, amely szerint a Bizottság pénzügyileg támogatta a kiállítást. 2011. július 29-én a Bizottság megerősítette a panaszosnak, hogy az ILGA Europe kiállításra nem használtak fel uniós forrásokat. A fent említettek szerint a Bizottság ezt követően tisztázta, hogy nem biztosított külön finanszírozást a szóban forgó kiállításhoz, hanem "működési támogatást" ítélt oda az ILGA Europe számára annak teljes tevékenységi programjára.

71. Az ombudsman véleménye szerint, bár kezdeti válasza nem volt pontatlan, a Bizottság kezdettől fogva teljesebb körű tájékoztatást nyújthatott volna a vonatkozó tényekről és az ILGA Europe tevékenységei finanszírozásának jogalapjáról (beleértve a kiállítást is), hogy elkerülje annak kockázatát, hogy félrevezesse a polgárokat az uniós források felhasználását illetően. Egy ilyen proaktív és átlátható megközelítés valószínűleg növelné az uniós polgároknak általában az uniós intézményekbe, és különösen a Bizottságba vetett bizalmát. Ezért az ombudsman további észrevételt fog tenni ezzel a kérdéssel kapcsolatban.

iii. A védnökség megadása

72. Az ombudsman megjegyzi, hogy a Bizottság által rendelkezésre bocsátott dokumentumok szerint a védnökség megadása számos kritériumtól függ. Nevezetesen a védnökséget az európai események „erkölcsi támogatásának” kell tekinteni (legalább két tagállamot be kell vonni), amelyek a lehető legszorosabban kapcsolódnak a közösségi prioritásokhoz, és nem a nemzetiséghez, hanem a Bizottság tagjainak tárcáihoz kell kapcsolódniuk. Ezzel kapcsolatban a Bizottság azzal érvelt, hogy Reding alelnök az alapvető jogok biztosaként eljárva jogosult volt arra, hogy védnöksége alatt olyan kiállítást rendezzen, amelynek célja a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetésmentesség előmozdítása, amely a Charta által elismert alapvető jogok közé tartozik.

73. Az ombudsman megjegyzi továbbá, hogy a Bizottság szerint (lásd a lenti 85. pontot) a védnökség megadása csupán egy „politikai gesztus”, amelynek célja, hogy általánosságban felhívja a figyelmet egy adott témára, és nem jelenti konkrét üzenetek jóváhagyását. Annak ellenére, hogy a Bizottság a védnökséget pusztán „erkölcsi támogatásként” vagy „politikai gesztusként” írja le, amelynek célja, hogy általánosságban felhívja a figyelmet egy adott témára, az ombudsman úgy véli, hogy sok uniós polgár eltérően értelmezheti a védnökség következményeit. Ezért a Bizottságnak nagyon körültekintően kell eljárnia a védnökség megadásakor, különösen akkor, ha az esemény tartalma ellentmondásos lehet, vagy úgy tűnhet, hogy meghaladja az uniós hatáskört, még ha csak részben is.

74. A jelen ügyben nem zárható ki, hogy a látogatók abban az időben azt hihették, hogy a védnökség a kiállítás során bemutatott valamennyi nyilatkozat Bizottság általi jóváhagyását jelentette. Tekintettel azonban az ombudsman vizsgálata során nyújtott további pontosításokra, ez a benyomás mostanra eloszlott. Ezért a Bizottság álláspontja meggyőzőnek tekinthető. A fentiek ellenére, figyelembe véve a viták egyértelmű kockázatát, valamint a kiállított fényképek legalább egyikéből és a megfelelő feliratból eredő kétségeket (lásd az alábbi 78. és 98. pontot), a Bizottság óvatosabb megközelítése lett volna tanácsos. Közelebbről, a Bizottság kezdettől fogva egyértelművé tehette volna a nyilvánosság számára, hogy védnökségét nem szabad félreértelmezni a kiállítás során kiállított valamennyi fénykép és nyilatkozat hivatalos alátámasztásaként. Ezért az ombudsman további észrevételt fog tenni e tekintetben annak érdekében, hogy a jövőben elkerülje ezt a kockázatot.

75. A fentiekre tekintettel az ombudsman úgy véli, hogy az első állítással kapcsolatban nincs szükség további vizsgálatokra.

B. Az az állítás, hogy a Bizottság megsértette és hátrányosan megkülönböztette azokat az uniós polgárokat, akik nem osztják a kiállítás által támogatott nézeteket

Az ombudsman elé terjesztett érvek

76. Panaszában a panaszos azt állította, hogy a Bizottság azzal, hogy az említett kiállítást a védnöksége alá helyezte, annak otthont adott és finanszírozta, megsértette és hátrányosan megkülönböztette azokat az uniós polgárokat, akik nem osztják az említett kiállítás által támogatott nézeteket. A panaszos szerint ezt a következtetést megerősíti az a tény, hogy i. a releváns fényképeket sértő nyelvezetet tartalmazó szöveg kísérte, és ii. az e kiállításon kifejtett nézeteket jelentős számú uniós polgár nem osztotta, vagy azok elfogadhatatlanok voltak számukra.

77. A sértő nyelvezetre vonatkozó érvének alátámasztása érdekében a panaszos különösen két fényképre hivatkozott. Az egyik fénykép a "Családi értékek"címszó alatt azt a benyomást keltette, hogy egy kétgyermekes heteroszexuális pár a következő kijelentést tette (amely idézetként jelent meg fordított vesszővel):

Mi vagyunk a "hagyományos" házaspár, akiknek gyermekei vannak. Nevetségesnek és sértőnek találjuk néhány pap és a hagyományos családi értékek úgynevezett "védelmezőinek" azt az állítását, hogy az azonos nemű családok és gyermekeik jogi elismerése veszélyt jelent a családunkra. Ellenezzük azt a megkülönböztetést és tisztességtelen bánásmódot, amellyel az azonos nemű párok és gyermekeik még mindig szembesülnek Európában. A szeretetnek nincs nemi vagy szexuális irányultsága, és azt minden megnyilvánulásában fel kell karolni és el kell ismerni.

78. A panaszos által említett másik fényképen a „Leszbikus anyaság” címszó alatt egy leszbikus pár látható a következő felirattal:

Az ellenkező nemű párok hozzáférhetnek a biztonságos és orvosilag támogatott mesterséges megtermékenyítéshez. A leszbikus pároktól gyakran megtagadják ezt a lehetőséget, annak ellenére, hogy rendelkezésre áll a modern technológia, hogy saját biológiai gyermekük legyen. Tekintettel a technológiai fejlődésre, az ilyen kizárást kizárólag a leszbofóbia motiválja, és az a szexuális irányultságon alapuló hátrányos megkülönböztetésnek minősül.”

79. A panaszos továbbá azzal érvelt, hogy a kiállítás védnökségének biztosítása a kiállítás tartalmának jóváhagyására szolgál. Így a panaszos előadta, hogy azzal, hogy védnökségét felajánlotta, Reding alelnök sajátjaként fogadta el a bemutatott nézeteket és véleményeket, vagy legalábbis azt a benyomást keltette a látogatókban, hogy így tesz. Ezért a panaszos jelezte, hogy ellentmondás van Reding alelnök védnöksége és a Bizottság azon állítása között, hogy nem foglalt állást a fényképeken vagy azok feliratain szereplő valódi vagy állítólagos üzenettel kapcsolatban.

80. A panaszos továbbá azzal érvelt, hogy a Bizottság által az ILGA Europe-nak nyújtott finanszírozás a kiállítás tartalmáért is felelőssé tette. E tekintetben a panaszos hozzátette, hogy úgy tűnik, a Bizottság finanszírozása az ILGA Europe éves munkaprogramjának előzetes jóváhagyásától függ.

81. Az állítólagos megkülönböztetést illetően a panaszos azzal érvelt, hogy az ilyen megkülönböztetés elkerülése érdekében a Bizottságnak ugyanilyen nagyvonalú támogatást kell nyújtania azoknak, akik a család "hagyományos" fogalmát kívánják népszerűsíteni. E tekintetben a panaszos utalt Reding alelnök azon kritikájára, hogy Magyarország uniós forrásokból finanszíroz egy abortuszellenes kampányt.

82. Véleményében a Bizottság jelezte, hogy az ILGA által javasolt és az éves munkaprogramjában meghatározott számos tevékenységet társfinanszíroz. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a Bizottság állást foglalna a fényképeken és azok felirataiban szereplő valódi vagy állítólagos üzenettel kapcsolatban.

83. A Bizottság megjegyezte továbbá, hogy Magyarország esete és a kiállítás alapvetően eltérő. A magyar esetben az intézkedést (azaz az abortuszellenes kampányt) nem irányozta elő a támogatási megállapodás, függetlenül attól, hogy az EU rendelkezett-e jogalkotási hatáskörrel ezen a területen.

84. További véleményében a Bizottság azzal érvelt, hogy a kiállításon kifejtett, állítólagosan vitatott üzenet a véleménynyilvánítás szabadságának szerves részét képezi, amely a demokratikus társadalmak egyik alapja, és amelyet az Alapjogi Charta is rögzít (11. cikk). A Bizottság azt állította, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága azokat az eszméket is védi, amelyek nem oszthatók meg, sőt sokkolóak vagy zavaróak lehetnek. A Bizottság megjegyezte, hogy a nyilvános vita ösztönzése a kiállítás célja.

85. Reding alelnök az alapvető jogokért, az egyenlőségért és a megkülönböztetésmentességért felelős biztosként, valamint a homofóbia elleni nemzetközi nap keretében védnöksége alá helyezte a kiállítást. A védnökség felajánlása nem jelenti semmilyen konkrét üzenet jóváhagyását. A védnökség olyan politikai gesztus, amely általánosságban felhívja a figyelmet egy adott témára.

86. Kiegészítő észrevételeiben a panaszos azzal érvelt, hogy a Bizottság megsértette a védnökség nyújtására vonatkozó saját szabályait. A panaszos konkrétan jelezte, hogy bár a védnökség nem sértheti a tagállamokat, a kiállítás sértheti azokat a tagállamokat, amelyek jogszabályai nem ismerik el az ILGA Europe által kért jogokat. Ezenkívül a panaszos véleménye szerint a kiállítás tartalma nem tekinthető közösségi prioritásnak, mivel az EU nem rendelkezett hatáskörrel ezen a területen.

87. A panaszos elismerte, hogy az ILGA Europe véleménynyilvánítási szabadságának ki kell terjednie ellentmondásos véleményeire is. A panaszos véleménye szerint azonban az ILGA Europe véleménynyilvánítási szabadsága nem teszi lehetővé a Bizottság számára, hogy olyan politikai vitában foglaljon állást, amelyben semlegesnek kellett volna maradnia.

Az ombudsman értékelése

88. Nem vitatott, hogy a Bizottság adott otthont a szóban forgó kiállításnak, és védnöksége alá helyezte azt. Továbbá, amint fentebb jeleztük, amennyiben a Bizottság finanszírozta az ILGA Europe tevékenységeit, úgy tekinthető, hogy közvetetten finanszírozta a kiállítást. Így az ombudsman mérlegelni fogja, hogy ez azt jelentheti-e, hogy a Bizottság megsértett és hátrányosan megkülönböztetett bizonyos uniós polgárokat az állítólagosan erős nyelvezet miatt, valamint azért, mert egyes uniós polgárok nem osztják a kiállítás szervezői által kifejtett nézeteket. Az ombudsman felváltva foglalkozik majd ezzel a két kérdéssel.

i. Az állítólagosan sértő nyelvezet

89. Ami az állítólagosan sértő nyelvezetet illeti, a Bizottság hangsúlyozta, hogy nem támogatja a fényképeken vagy azok felirataiban szereplő valódi vagy állítólagos üzenetet. Csupán hozzá kívánt járulni ahhoz, hogy a homofóbia elleni világnap keretében felhívják a figyelmet a szexuális irányultságon alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmára (amely alapvető jog). E tekintetben a Bizottság különösen az ILGA Europe véleménynyilvánítási szabadságára hivatkozott, és rámutatott arra, hogy ez a szabadság a Charta által védett alapvető jogok közé tartozik (11. cikk).

90. A véleménynyilvánítás szabadságával kapcsolatban a Bíróság a következőket állapította meg:

A véleménynyilvánítás szabadsága, amely az EUSZ 2. cikk értelmében az Unió alapját képező értékeket tükröző pluralista, demokratikus társadalom alapvető alapja, az Európai Unió Alapjogi Chartájának 11. cikkében biztosított alapvető jog, amely az EUSZ 6. cikk (1) bekezdése értelmében ugyanolyan jogi kötőerővel bír, mint a Szerződések. Ezt a szabadságot az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, 1950. november 4-én Rómában aláírt európai egyezmény 10. cikke is megerősíti.

91. Továbbá az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy a véleménynyilvánítás szabadságát "széles értelemben kell érteni, hogy az magában foglalja azokat a megjegyzéseket és nyilatkozatokat, amelyek tartalmuknál fogva szubjektív értékelésnek minősülő állításoknak felelnek meg."[15]

92. A Bíróság megállapította továbbá, hogy:

„154. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint, bár a véleménynyilvánítás szabadságának elvét az EJEE 10. cikke kifejezetten elismeri, és az a demokratikus társadalom egyik alapvető pillérét képezi, az említett 10. cikk (2) bekezdéséből az következik, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága bizonyos, közérdekű célok által indokolt korlátozásoknak is alávethető, amennyiben ezek az eltérések összhangban vannak a törvénnyel, azokat az e rendelkezésben foglalt egy vagy több jogszerű cél indokolja, és egy demokratikus társadalomban szükségesek, azaz azokat nyomós társadalmi szükséglet igazolja, és különösen arányosak az elérni kívánt jogszerű céllal (lásd ebben az értelemben a C-368/95. sz. Familiapress-ügyben 1997. december 13-án hozott ítélet [EBHT 1997., I‑3689. o.] 26. pontját; a C-60/00. sz. Carpenter-ügyben hozott ítélet (EBHT 2002., I‑6279. o.) 42. pontját; a C-112/00. sz. Schmidberger-ügyben hozott ítélet (EBHT 2003., I‑5659. o.) 79. pontja; és a fent hivatkozott Karner‐ügyben hozott ítélet 50. pontja).

155. Továbbá, amint arra a Parlament, a Tanács és az őket támogató beavatkozók helyesen rámutattak, a hatáskörrel rendelkező hatóságok mérlegelési jogköre a véleménynyilvánítás szabadsága és az EJEE 10. cikkének (2) bekezdésében említett közérdekű célok közötti egyensúly meghatározása során az e szabadság korlátozását igazoló célok mindegyike tekintetében változik, és a szóban forgó tevékenységek jellegétől függ. Amennyiben bizonyos mérlegelési jogkör áll rendelkezésre, a felülvizsgálat a beavatkozás észszerűségének és arányosságának vizsgálatára korlátozódik [...].”[16]

93. A fentiekből következik, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága a demokratikus társadalom alapvető értékei közé tartozik. Bár a véleménynyilvánítás szabadsága nem korlátlan, és más jogszerű célok védelme érdekében bizonyos korlátozásoknak vethető alá, az illetékes hatóságok mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek a véleménynyilvánítás szabadsága és más közérdekű célok közötti egyensúly megteremtésére.

94. A jelen ügyben a panaszos elismerte, hogy az ILGA Europe véleménynyilvánítási szabadsággal rendelkezik. Az ombudsman úgy véli, hogy az a tény, hogy a Bizottság pénzügyi támogatást nyújtott, és védnöksége alatt tartotta és helyezte el az adott kiállítást, önmagában nem jelenti azt, hogy támogatta a kiállítás üzenetét, vagy hogy az abban tett nyilatkozatok a Bizottságnak tulajdoníthatók.

95. A Bizottság rendezvényeket szervezhet és tevékenységeket finanszírozhat annak érdekében, hogy előmozdítsa az e rendezvényeket vagy tevékenységeket övező kérdésekről folytatott vitát. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a Bizottság támogatja a konkrét üzenetet vagy tartalmat. Ellenkezőleg, a Bizottság egyszerűen és jogszerűen ösztönözheti a vitát.

96. A Bizottság továbbá azzal érvelt, hogy a védnökség megadása csupán politikai gesztus, amelynek célja, hogy általánosságban felhívja a figyelmet egy adott témára. E nézet szerint Reding alelnök az alapvető jogokért felelős biztosi megbízatása keretében jogszerűen adhatott védnökséget a szóban forgó kiállításnak.

97. Bár a fent említettek szerint a Bizottság álláspontja nem kevésbé meggyőző, sok uniós polgár eltérő képet alkothat a védnökség következményeiről. Fennáll ugyanis annak a veszélye, hogy a védnökség biztosítása azt a benyomást kelti a nyilvánosságban, hogy a Bizottság támogatja valamely esemény tartalmát vagy üzenetét.

98. Meg kell jegyezni, hogy a panaszos ebben az összefüggésben két konkrét fényképre és az azokat kísérő feliratokra hivatkozott. E fényképek közül az elsőt illetően az ombudsman megjegyzi, hogy a fenti 77. pontban említett nyilatkozatot egyértelműen egy pár által (fordított vesszővel) készített idézetként jelölték meg. Így egyértelmű volt, hogy az e nyilatkozatban kifejtett nézetek az említett házaspáréi voltak. Az ombudsman véleménye szerint ezért nem valószínű, hogy a nyilvánosság azt a benyomást kapta volna, hogy a Bizottság támogatja ezt a nyilatkozatot. Ezzel szemben a 78. pontban említett állítást nem jelölték meg személyes vélemény kifejezéseként. E nyilatkozat szövege a következő: „[...] Tekintettel a technológiai fejlődésre, az ilyen kizárást [azaz a leszbikus párok mesterséges megtermékenyítésből való kizárását] kizárólag a leszbofóbia motiválja, és az a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés”. Az ombudsman megjegyzi, hogy a nyilatkozat azt a benyomást kelti, hogy tényről van szó. Meg kell azonban állapítani, hogy a nyilatkozat valójában csupán a kiállítás szervezőinek nézeteit tükrözi. Az is egyértelmű, hogy ezeket a nézeteket a polgárok jelentős része nem osztja. Ilyen körülmények között az ombudsman megérti a panaszos azon véleményét, hogy egy olyan nyilatkozat, amely szerint bárki, aki nem ért egyet azzal, hogy a leszbikus párok mesterséges megtermékenyítésben részesüljenek, "kizárólag leszbofóbia által motivált", valószínűleg megsértene legalább néhány uniós polgárt.

99. Amint azt fentebb említettük, nem zárható ki, hogy legalább néhány látogatónak az volt a benyomása, hogy a védnökség a kiállítás teljes tartalmának Bizottság általi jóváhagyását jelentette, beleértve a fent említett nyilatkozatot is. Bár a Bizottság az ombudsman vizsgálata során egyértelművé tette, hogy nem ez a helyzet, egyértelműen tanácsos lett volna ezt egy korábbi szakaszban egyértelművé tenni, például megfelelő felelősségkizáró nyilatkozat feltüntetésével.

100. Ezért az ombudsman úgy véli, hogy tanácsos lenne, ha a Bizottság a jövőben elkerülhetné annak kockázatát, hogy a nyilvánosságban azt a félrevezető benyomást keltse, hogy egy kiállítás konkrét tartalmát vagy üzenetét támogatta, azáltal, hogy a Bizottság által rendezett, finanszírozott vagy védnöksége alá helyezett valamennyi jövőbeli hasonló eseményen megfelelő, erre vonatkozó felelősségkizáró nyilatkozatot helyez el. Ezért az ombudsman további észrevételt fog tenni ezzel kapcsolatban.

ii. Az állítólagos hátrányos megkülönböztetésről

101. Az állítólagos hátrányos megkülönböztetés kérdését illetően az ombudsman megjegyzi, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint:

Ellentétes azonban az egyenlő bánásmód általános elvével, amely a közösségi jog egyik alapelve, az összehasonlítható helyzetek eltérő kezelése, kivéve ha az eltérő bánásmód objektíve igazolható [....].

102. Az állítólagos hátrányos megkülönböztetésre vonatkozó érveinek alátámasztására a panaszos Magyarország ügyére hivatkozott, amelyben a Bizottság bírálta ezt a tagállamot amiatt, hogy uniós forrásokat használt fel egy abortuszellenes kampány finanszírozására. Az ombudsman véleménye szerint ez a helyzet nem hasonlítható össze a jelenlegivel, mivel - amint azt a Bizottság kifejtette - Magyarország esetében a Bizottság és Magyarország közötti támogatási megállapodás nem irányozta elő ilyen kampány végrehajtását.

103. Az ombudsman véleménye szerint aggályok merülhettek volna fel a megkülönböztetéssel kapcsolatban, ha például egy egyesület vagy polgárok egy csoportja engedélyt kért volna arra, hogy a Bizottság helyiségeit a "hagyományos családok" értékeit népszerűsítő kiállítás megrendezésére használhassa, és a Bizottság érvényes indokolás nélkül megtagadta volna ezt az engedélyt. A panaszos azonban nem hivatkozott ilyen eseményekre.

104. A fentiekre tekintettel az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy a második állítással kapcsolatban nem indokolt további vizsgálatot folytatni. Az ombudsman azonban további észrevételt fog tenni azzal a lehetőséggel kapcsolatban, hogy a jövőben hasonló helyzetekben felelősségkizáró nyilatkozatot vezessenek be.

C. Következtetések

E panasz kivizsgálása alapján az ombudsman a következő következtetéssel zárja le a panaszt:

Nincs ok további vizsgálatokra.

A panaszost és a Bizottságot tájékoztatják erről a döntésről.

További megjegyzések

A Bizottság megfelelő felelősségkizáró nyilatkozatot tehet, ha úgy dönt, hogy a védnöksége alá tartozó rendezvényeket vagy tevékenységeket szervez, finanszíroz vagy helyez el, annak érdekében, hogy elkerülje annak kockázatát, hogy az a félrevezető benyomást keltse a nyilvánosságban, hogy jóváhagyta a szóban forgó esemény vagy tevékenység konkrét tartalmát vagy üzenetét. Ez különösen akkor lenne helyénvaló, ha a rendezvény vagy kiállítás tartalma vitathatatlanul meghaladhatja legalább részben a hatáskörét, vagy ha a tartalom vagy az üzenet ellentmondásos lehet.

Amennyiben a Bizottsághoz az uniós források felhasználásával kapcsolatos információkérés érkezik, a Bizottság fontolóra vehetné, hogy az uniós polgárok félrevezetésének elkerülése érdekében kezdettől fogva proaktívan a lehető legteljesebb körű tájékoztatást adja a releváns tényekről és az ilyen finanszírozás jogalapjáról.

 

P. Nikiforos Diamandouros

Kelt Strasbourgban, 2013. július 8-án.

---

[1] Az EUMSZ 19. cikkének (1) bekezdése a következőket állapítja meg: „A Szerződések egyéb rendelkezéseinek sérelme nélkül és a Szerződések által az Unióra ruházott hatáskörök keretein belül a Tanács különleges jogalkotási eljárás keretében, az Európai Parlament egyetértését követően, egyhangúlag megfelelő intézkedéseket hozhat a nemen, faji vagy etnikai származáson, valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, koron vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés leküzdésére.”

[2] A foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK irányelv (HL 2000. L 303., 16. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 4. kötet, 79. o.).

[3] Az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet (HL 2002. L 248., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 4. kötet, 74. o.). E rendeletet hatályon kívül helyezte és felváltotta az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2012. L 298., 1. o.).

[4] 2/94. sz. vélemény a Közösségnek az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez való csatlakozásáról (EBHT 1996., I-1759. o., 23–25. pont).

[5] A C-81/12. sz., Associatia ACCEPT kontra Consiliul National pentru Combaterea Discriminarii ügyben 2013. április 25-én hozott ítélet (az EBHT-ban még nem tették közzé).

[6] A C-267/06. sz., Maruko kontra Versorgungsanstalt der deutschen Bühnen ügyben hozott ítélet (EBHT 2008., I-1757. o.).

[7] A C-13/94. sz., P. kontra S. ügyben hozott ítélet (EBHT 1996., I-2143. o.).

[8] A C-249/96. sz., Grant kontra South-West Trains ügyben hozott ítélet (EBHT 1998., I-621. o.).

[9] T-364/97. sz. ügy, D. kontra Tanács [1999] SC I-A-1 és SC II-1; a fellebbezési eljárásban a C-122/99. P. és C-125/99. P. sz., D. kontra Tanács egyesített ügyekben hozott ítélet (EBHT 2001., I-4319. o.).

[10] A C-117/01. sz., K. B. kontra NHS Pensions Agency és a Secretary of State for Health ügyben hozott ítélet (EBHT 2004., I-541. o.).

[11] Lásd a fent hivatkozott Maruko-ügyben hozott ítélet 59. pontját.

[12] Lásd Ruiz-Jarabo Colomer főtanácsnok fent hivatkozott K. B. ügyre vonatkozó indítványának 76. pontját.

[13] A fent hivatkozott P. kontra S. ügyben hozott ítéletben a Bíróság kimondta, hogy az uniós jog tiltja a transzszexuális munkavállaló elbocsátását amiatt, hogy nemét megváltoztató műtéten esett át. A fent hivatkozott Maruko‐ügyben hozott ítéletben a Bíróság megállapította, hogy az olyan nemzeti szabályozás, amely megakadályozza, hogy az azonos neműek közötti bejegyzett élettársi kapcsolat túlélő hozzátartozója foglalkoztatói nyugdíjjogosultságot kapjon, ellentétes lenne az uniós joggal, ha a túlélő élettárs a nemzeti bíróság szerint a házastárséhoz hasonló helyzetben lenne. A fent hivatkozott K. B.-ügyben hozott ítéletben a Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy ellentétes lehet az uniós joggal az olyan nemzeti szabályozás, amely megakadályozza, hogy a transzszexuális személy olyan nemű személlyel kössön házasságot, amelyhez tartozott, amennyiben ez lehetetlenné teszi a túlélő hozzátartozó számára, hogy élettársa nyugdíjjogosultságaiban részesüljön. A fent hivatkozott Associatia ACCEPT ügyben hozott ítéletben a Bíróság úgy ítélte meg, hogy ellentétes lenne az uniós joggal az olyan labdarúgóklub felvételi politikája, amely szexuális irányultsága alapján hátrányos megkülönböztetést alkalmaz egy labdarúgóval szemben.

Ezzel szemben két ügyben, nevezetesen a fent hivatkozott Grant-ügyben és a fent hivatkozott D. kontra Tanács ügyben a Bíróság elutasította a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének megsértésére vonatkozó állításokat.

A Grant-ügyben hozott ítéletben a Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy nem áll fenn nemen alapuló hátrányos megkülönböztetés, mivel a munkával kapcsolatos ellátásoknak a munkavállaló azonos nemű partnere számára történő nyújtásának megtagadása az azonos nemű partnerrel rendelkező férfi és női munkavállalókra egyaránt vonatkozott. Bár Elmer főtanácsnok nem osztotta a Bíróság következtetését, a Bíróság lényegtelennek ítélte, hogy a munkáltató (egy magánvállalkozás) a szóban forgó ellátásokat a férfi munkavállaló nem házas női élettársának ítélte oda, aki korábban a felperes álláshelyét töltötte be.

A fent hivatkozott D. kontra Tanács ügyben hozott ítéletet illetően az uniós bíróságok mind az elsőfokú eljárásban, mind a fellebbezési eljárásban úgy vélték, hogy a személyzeti szabályzatot önállóan kell értelmezni, nem pedig az érintett tagállam jogára való hivatkozással (e tekintetben meg kell jegyezni, hogy a szóban forgó uniós tisztviselő bejegyzett, azonos neműek közötti élettársi kapcsolatot létesített a származási országában, nevezetesen Svédországban, amely legalábbis bizonyos mértékben a házassághoz hasonlítható). Az akkor hatályos személyzeti szabályzat alapján a Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy az uniós jogalkotó szándéka az volt, hogy a háztartási támogatásra való jogosultságot csak a házaspárok számára biztosítsa (37. pont). A Bíróság szerint csak az uniós jogalkotó fogadhatott el intézkedéseket e helyzetnek a személyzeti szabályzat módosításával történő megváltoztatására, amire ezt követően került sor.

[14] A C-163/10. sz. Aldo Patriciello ügyben 2011. szeptember 6-án hozott ítélet (az EBHT-ban még nem tették közzé) 31. pontja.

[15] Ugyanott, 32. pont.

[16] A C-380/03. sz. Németország kontra Parlament és Tanács ügyben hozott ítélet (EBHT 2006., I-11573. o.) 154–155. pontja. Lásd még a C-421/07. sz. Frank Damgaard ügyben hozott ítélet (EBHT 2009., I-2629. o.) 26–27. pontját.

[17] Lásd például a 271/83., 15/84., 36/84., 113/84., 158/84., 203/84. és 13/85. sz., Alan Ainsworth és társai kontra Bizottság és Tanács egyesített ügyekben hozott ítélet (EBHT 1987., 167. o.) 33. pontját.