A PANASZ HÁTTERE

1. Ezt a panaszt az Európai Parlament négy tisztviselője (a továbbiakban: panaszosok) nevében egy személyzeti szakszervezet nyújtotta be. A titkársági juttatásra való jogosultságuknak az új személyzeti szabályzat hatálybalépése, azaz 2004. május 1‐je utáni visszavonásáról van szó. Ezt a támogatást a 2004. április 30-ig hatályban lévő személyzeti szabályzat VII. mellékletének 4a. cikke irányozta elő a C kategóriába tartozó tisztviselők számára. Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 21. és 65. cikke alapján analógia útján az ideiglenes és kisegítő alkalmazottakra is alkalmazandó volt. 2004 áprilisában a négy panaszos kisegítő vagy ideiglenes alkalmazott volt, de a 2004. május 1-jét követő időszakban (1-4 ½ hónap) megszakadt a foglalkoztatásuk.

2. 2007-ben a kinevezésre jogosult hatóság helyt adott egy korábbi, AST 3 besorolási fokozatú ideiglenes alkalmazott fellebbezésének, aki nyílt versenyvizsgát követően az új személyzeti szabályzat alapján AST 2 besorolási fokozatú tisztviselővé vált, de elveszítette a titkársági támogatásra való jogosultságát. A kinevezésre jogosult hatóság ezt az intézkedést kiterjesztette minden olyan alkalmazottra, aki a) megfelelt az új személyzeti szabályzat XIII. mellékletének 18. cikkében foglalt feltételeknek (azaz 2004 áprilisában titkársági támogatásban részesült), és b) ideiglenes alkalmazottként eltöltött időszakot követően tisztviselővé vált, amely különösen 2004 áprilisára terjedt ki. A kinevezésre jogosult hatóság azonban megszorítóan alkalmazta ezt az intézkedést, kizárva azokat az eseteket, amikor 2004. május 1-je után megszakadt a foglalkoztatás (még ha csak nagyon rövid ideig is).

3. A jelen ügyben a négy panaszos ilyen helyzetben volt:

• A. határozatlan időre szóló, 2002 februárjában aláírt szerződés alapján felvett ideiglenes alkalmazott volt. 2004 áprilisában titkársági juttatásban részesült, és szerződése 2004. július 31-én lejárt. 2004. szeptember 20-i hatállyal kisegítő alkalmazottként vették fel, és nem részesült titkársági juttatásban. 2006. július 1-jén AST 1 besorolású tisztviselő lett.
• B. 2004 áprilisában kisegítő alkalmazottként dolgozott, és titkársági juttatásban részesült. Szerződése 2004. április 30-án lejárt. 2004. május 10‐én ismét kisegítő alkalmazottként vették fel, és nem részesült titkársági juttatásban. 2007. március 1-jén AST 1 besorolású tisztviselő lett.
• C. 2004 áprilisában kisegítő alkalmazott volt, és titkársági juttatásban részesült. Szerződése 2004. május 31-én lejárt. 2004. szeptember 1‐jén állandó álláshelyet betöltő ideiglenes alkalmazottként vették fel, és nem részesült titkársági juttatásban. 2006. június 1‐jén tisztviselőként vették fel.
• D. 2004 áprilisában kisegítő alkalmazott volt, és titkársági juttatásban részesült. Szerződése 2004. augusztus 31-én lejárt. 2004. szeptember 1-jétől 2007. január 31-ig ideiglenes alkalmazottként dolgozott, és ezen időszak alatt titkársági juttatásban részesült. A szolgálat négy és fél hónapos megszakítását követően 2007. június 16-i hatállyal tisztviselőként vették fel, és nem részesült titkársági juttatásban.

4. 2007. június 15-én és augusztus 2-án a panaszosok panaszt nyújtottak be a kinevezésre jogosult hatósághoz a 90. cikk (2) bekezdése alapján a titkársági juttatást megtagadó határozatokkal szemben. 2007. november 9‐én a kinevezésre jogosult hatóság elutasította a négy kifogást, hangsúlyozva, hogy ha egy alkalmazott 2004. május 1‐jét követően ideiglenesen is megszüntette munkaviszonyát, az adminisztrációnak joga, sőt kötelessége volt az új személyzeti szabályzat rendelkezéseit alkalmazni az új szerződés aláírásakor.

A VIZSGÁLAT TÁRGYA

5. A vizsgálatot megindító 2008. március 19-i levelében az ombudsman felkérte a Parlamentet, hogy nyilvánítson véleményt a következő állításról és állításról.

A panaszosok azt állították, hogy a Parlament azáltal, hogy megtagadta tőlük az új személyzeti szabályzat szerinti titkársági juttatásra való jogosultságot, helytelenül és önkényesen járt el, és megsértette a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvét.

A panaszosok azt kérték, hogy a Parlament a hivatalba lépésük időpontjától újra ítélje meg számukra a titkársági juttatást.

A VIZSGÁLAT

6. A panaszt véleményezésre továbbították a Parlamentnek. A Parlament 2008. július 22-én nyilvánított véleményt. A véleményt továbbították a panaszosoknak, akik 2008. november 17-én megküldték észrevételeiket.

AZ OMBUDSMAN ELEMZÉSE ÉS KÖVETKEZTETÉSEI

A. A titkársági juttatás állítólagos indokolatlan megtagadása

Az ombudsman elé terjesztett érvek

7. Az ombudsmanhoz benyújtott panaszukban a panaszosok azt állították, hogy az ombudsmannak azt kellene javasolnia, hogy az Európai Parlament igazgatása biztosítsa számukra a titkársági juttatást a hivatalba lépésük időpontjától kezdve. A panaszosok 11 érvet terjesztettek elő azon álláspontjuk alátámasztására, hogy jogosultnak kell lenniük a titkársági juttatásra. Ezek az érvek a következőképpen foglalhatók össze.

8. A titkársági juttatás jogalapját illetően a panaszosok emlékeztettek arra, hogy a régi személyzeti szabályzat VII. mellékletének 4a. cikke előírja, hogy a titkársági juttatás az egyéb alkalmazottakra is alkalmazandó. Ezenkívül az új személyzeti szabályzat XIII. mellékletének 18. cikke előírja a titkársági juttatás folytatását. A panaszosok az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek mellékletének 1. cikkére is hivatkoztak, amely előírja, hogy a személyzeti szabályzat XIII. mellékletének rendelkezéseit analógia útján alkalmazni kell a 2004. április 30-án alkalmazott egyéb alkalmazottakra. Ami a 2004 áprilisában titkársági juttatásra jogosult kedvezményezettek fogalmát illeti, a panaszosok rámutattak, hogy a jogalkotó nem írt elő különleges feltételt a XIII. melléklet 18. cikkében. Továbbá az a tény, hogy a juttatásban 2004 áprilisában részesülő alkalmazott önkéntelenül megszakította a szolgálatát, nem lehet hatással a kedvezményezettség fogalmára.

9. A panaszosok szerint a Parlament helytelenül, önkényesen járt el, és hivatali visszásságot is követett el, amikor két szerződés közötti szolgálat megszakadása miatt visszavonta a titkársági juttatást, amit saját maga kényszerített ki, és amely a panaszosok akaratától független szerkezeti elemeknek tudható be. Ez sértette a jogbiztonság és a jogos elvárások elvét.

10. A panaszosok utaltak a jogalkotó szándékaira is, és emlékeztettek a személyzeti szabályzat reformjának történetére, különösen a Bizottság akkori alelnöke, Kinnock úr nyilatkozataira, aki véleményük szerint ígéretet tett a titkársági juttatás fenntartására. Azt állították, hogy elfogadhatatlan a Parlament álláspontja, amely szerint azokat az alkalmazottakat, akik 2004. május 1-je után rövid időre megszakították a munkaviszonyukat, „új alkalmazottaknak” kell tekinteni, akik nem jogosultak titkársági juttatásra.

11. A panaszosok hivatkoztak továbbá a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról szóló, 1999. június 28-i 1999/70/EK tanácsi irányelvre [1] és a vonatkozó ítélkezési gyakorlatra, amelyben a közösségi bíróságok különös jelentőséget tulajdonítottak a foglalkoztatás stabilitásának, és figyelembe vették a szerződések időtartamát és megújítását. A panaszosok véleménye szerint a parlamenti szolgálatuk megszakítása nem tekinthető a foglalkoztatásuk teljes megszakításának. Ennek oka az volt, hogy szolgálatuk újraindítása mindkét fél, különösen a Parlament érdekét szolgálta. A panaszosok továbbá azt állították, hogy a szolgáltatások valóban folyamatosak voltak, mivel továbbra is ugyanazt a munkát végezték ugyanazon osztályvezetőnél és ugyanazon irodában.

12. A panaszosok végül rámutattak, hogy volt valami önkényes és gonosz (a francia eredetiben: "une attitude maléfique") az egész ügyben. Véleményük szerint valóban le lehetett vonni azt a következtetést, hogy a Parlament igazgatása megszüntette a titkársági juttatást azáltal, hogy nem újította meg azonnal a szerződéseket. Ezzel összefüggésben a panaszosok rámutattak arra, hogy az adminisztráció valójában megtakarításokat ért el a fizetéseiken azáltal, hogy nem újította meg szerződéseiket a lejáratuk napján (például a nyári szünetekben).

13. Véleményében a Parlament a következő megjegyzéseket tette:

i. A titkársági juttatás „kedvezményezettjének” az új személyzeti szabályzat XIII. mellékletének 18. cikke értelmében vett fogalmáról

14. A panaszosok nem igényelhettek új titkársági juttatásra való jogosultságot, mivel 2004. május 1-jét követően valamennyien különböző időszakokra felhagytak a parlamenti munkával, mielőtt újra felvették volna őket. Kifejtette, hogy ezt az álláspontot a XIII. melléklet 18. cikke első bekezdésének szövege, és különösen a „tartsd meg” ige igazolja. A Parlament véleménye szerint e rendelkezésből az következik, hogy a jogalkotó szándéka az volt, hogy az alkalmazottak megtartsák a titkársági támogatásra való jogosultságukat egy vagy több szerződésen vagy szerződéshosszabbításon alapuló munkaviszony keretében. Következésképpen, ha az alkalmazott 2004. május 1‐jét követően is ideiglenesen távozott a szolgálatból, az adminisztrációnak joga, sőt kötelezettsége volt arra, hogy az új munkaszerződés aláírásakor a felülvizsgált személyzeti szabályzat rendelkezéseit alkalmazza. A jelen ügyben a négy panaszos mindegyike 2004. május 1-jét követően egy hónaptól négy és fél hónapig terjedő szolgálati idő megszakítását tapasztalta. Az alkalmazott által a Parlamenttel szemben szerzett pénzügyi jogosultságokat szisztematikusan az intézménnyel kötött szerződés jellege határozta meg. Ennek alapján az alkalmazott díjazását és az őt megillető valamennyi juttatást a Parlament határozta meg minden alkalommal, amikor az alkalmazott szolgálatba lépett. A Parlament szerint azonban, ha a szerződés anélkül szűnik meg, hogy azt meghosszabbítanák vagy meghosszabbítanák, az alkalmazottat a Parlamenttel szemben megillető jogosultságok megszűnnek. Ennek megfelelően, ha az alkalmazott szolgálati idejének megszakítására 2004. május 1-jét követően kerül sor, ez az alkalmazott elveszíti a titkársági támogatásra való jogosultságát, amikor új munkaszerződést ír alá a Parlamenttel. Ez annak tudható be, hogy a jogosultság a korábbi munkaszerződésének lejártával megszűnt.

ii. A jogbiztonság és a bizalomvédelem elvének Parlament általi állítólagos megsértéséről

15. A Parlament kijelentette, hogy a panaszosoknak a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvének állítólagos megsértésére vonatkozó érve megalapozatlan. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a jogbiztonság elvének alkalmazása nem korlátozhatja a közösségi jogalkotó mozgásterét. E tekintetben az ítélkezési gyakorlat megerősítette, hogy a közösségi jogalkotó „bármikor módosíthatja a személyzeti szabályzatban megállapított szabályokat, amennyiben úgy ítéli meg, hogy azok összhangban vannak a szolgálati érdekekkel”. Továbbá „a jövőre nézve elfogadhat az érintett tisztviselők számára kedvezőtlenebb rendelkezéseket is, feltéve, hogy megfelelő időtartamú átmeneti időszakot állapít meg”. A tisztviselők tehát „nem feltételezhetik, hogy a személyzeti szabályzat továbbra is abban a formában marad, amelyben a felvételük időpontjában léteztek”[2]. A Parlament előadta továbbá, hogy alkalmazottai nem hivatkozhatnak a személyzeti szabályzat azon korábbi rendelkezéseinek a javukra történő további alkalmazására, amelyek korábbi szerződéseik hatálya alá tartoztak. Az ilyen korábbi rendelkezések, amennyiben a Parlamenttel kötött új munkaszerződésük időpontjában már nem voltak hatályban, nem képezhetnek szerzett jogot az érintett alkalmazottak számára. Ennek alapján a 2004. május 1‐jét követően ismét felvett szerződéses alkalmazottakat az új személyzeti szabályzat hatálya alá tartozó új alkalmazottaknak kell tekinteni.

16. Ami a bizalomvédelem elvének a Parlament általi tiszteletben tartását illeti, a Parlament kijelentette, hogy a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 18. cikkének értelmezése nem sérti ezt az elvet. A közösségi bíróságok ítélkezési gyakorlata szerint „a bizalomvédelemhez való jog [...] minden olyan magánszemélyt megillet, aki olyan helyzetben találja magát, amelyben nyilvánvaló, hogy a közösségi közigazgatás azáltal, hogy pontos, feltételhez nem kötött és egybehangzó, felhatalmazott és megbízható forrásból származó biztosítékokat nyújtott, valódi várakozásokat keltett benne”. Ezen túlmenően ez az ítélkezési gyakorlat kimondja, hogy „ezeknek a biztosítékoknak összhangban kell lenniük a személyzeti szabályzat rendelkezéseivel és az alkalmazandó jogszabályokkal”[3]. Jelen esetben sem a Parlament belső általános végrehajtási rendelkezéseiből, sem illetékes szervezeti egységeinek határozataiból nem lehet a bizalomvédelem elvének megsértésére következtetni. A Parlament rámutatott arra, hogy a személyzeti szabályzat XIII. mellékletének 18. cikkében foglalt rendelkezések általa adott értelmezését soha nem kérdőjelezték meg az intézményen belüli eltérő gyakorlatok. A panaszosok nem hivatkozhattak a Parlament illetékes hatóságai által kiadott "pontos, feltétel nélküli és egybehangzó biztosítékokra" a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 18. cikkének téves értelmezésének alátámasztására. A Parlament soha nem vállalt kötelezettséget arra, hogy szerződéses alkalmazottai számára a jelen panaszban bemutatott körülményekhez hasonló körülmények között továbbra is biztosítja a titkársági juttatás kifizetését.

iii. Az 1999/70/EK irányelv Parlament általi állítólagos megsértéséről

17. A Parlament hangsúlyozta, hogy az EK-Szerződés 249. cikkének harmadik francia bekezdésével összhangban az irányelv címzettjei a tagállamok. Ebből következik, hogy az 1999/70/EK irányelv nem alkalmazható a közösségi intézmény és alkalmazottai közötti, a személyzeti szabályzat hatálya alá tartozó munkaviszonyok keretében. Ezenkívül az 1999/70/EK irányelv nem tartalmazott semmilyen utalást az olyan pénzbeli jogok fenntartására, mint a titkársági juttatás.

18. Észrevételeikben a panaszosok rámutattak arra, hogy a Parlament nagyon megszorítóan értelmezte az új személyzeti szabályzat XIII. mellékletének 18. cikkét. Ismételten hangsúlyozták, hogy mit tekintenek munkaviszonyuk folytonosságának, rámutatva például arra, hogy azok az alkalmazottak, akik korábban ugyanannál az intézménynél dolgoztak, mentesülnek a kiválasztási eljárások alól, hogy újbóli felvételükkor nem kell új orvosi teszten átesniük, és hogy a szabadságra való jogosultságok egyik szerződésről a másikra szállnak át.

19. A panaszosok hangsúlyozták továbbá a 18. cikkben szereplő „akik a 2004. május 1-jét megelőző hónapban jogosultak voltak az átalánytámogatásra” szavakat, kijelentve, hogy azok megerősítik a kedvezményezettség fogalmát. A jogalkotó szándéka tehát egyértelműen az volt, hogy fenntartsa a titkársági juttatást minden olyan alkalmazott számára, aki azt 2004. május 1-je előtt igénybe vette. A Parlament által említett ítélkezési gyakorlatra hivatkozva a panaszosok rámutattak, hogy a 18. cikkben használt kifejezések pontos, feltétel nélküli és egybehangzó biztosítékokat tartalmaznak. A panaszosok továbbá azzal érveltek, hogy azért kaptak ilyen biztosítékokat, mert osztályvezetőik, amikor megpróbálták meggyőzni őket az új szerződések elfogadásáról, szintén meg voltak győződve a 18. cikk alkalmazhatóságáról.

20. A panaszosok szerint a szerződések megújítása, átminősítése és az egymást követő rövid időtartamú szerződések csupán eltéréseket jelentettek a határozatlan időre szóló szerződésekre vonatkozó szabálytól.

Az ombudsman értékelése

21. A 2004. április 30-ig hatályban lévő személyzeti szabályzat VII. mellékletének 4a. cikke úgy rendelkezett, hogy „a C kategóriába tartozó, gépíróként, gyorsíróként, telexkezelőként, varitipikusként, ügyvezető titkárként vagy főtitkárként alkalmazott tisztviselő átalányösszegű juttatásban részesülhet” (a továbbiakban: titkársági juttatás). Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek (CEOS) 2004. április 30-ig hatályos 21. cikke a következőképpen rendelkezett: A személyzeti szabályzat VII. mellékletének az [...] ideiglenes átalányösszegű juttatások kifizetésére vonatkozó 4a. pontját [az ideiglenes alkalmazottakra] analógia útján kell alkalmazni.” Ezen egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 65. cikke a következőképpen rendelkezett: A személyzeti szabályzat VII. mellékletének az [...] ideiglenes átalányösszegű juttatások kifizetésére vonatkozó 4a. cikkét [a kisegítő alkalmazottakra] analógia útján kell alkalmazni.”

22. A személyzeti szabályzat és az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek módosításáról szóló, 2004. március 22-i 723/2004/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezte a személyzeti szabályzat VII. mellékletének 4a. cikkét. Az új személyzeti szabályzat XIII. melléklete (Átmeneti intézkedések) 18. cikkének első bekezdése értelmében „[b]azok a kedvezményezettek, akik a 2004. május 1-jét megelőző hónapban jogosultak voltak a személyzeti szabályzat VII. mellékletének korábbi 4a. cikkében említett átalánytámogatásra, azt a 6. besorolási fokozatig ad personam megtartják [...]” Végül az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek új változata egyetlen melléklete 1. cikkének első bekezdése kimondja, hogy „[a] személyzeti szabályzat XIII. mellékletének rendelkezéseit analógia útján alkalmazni kell a 2004. április 30-án alkalmazásban álló egyéb alkalmazottakra”.

23. Ami a panaszos azon állítását illeti, hogy a Parlament helytelenül járt el, az ombudsman megjegyzi, hogy mind a négy panaszos munkaviszonya megszakadt, majd 2004. május 1-je után új szerződést kötöttek, vagy tisztviselőként vették fel őket. Következésképpen jogi helyzetüket az új személyzeti szabályzat alapján kellett értékelni, amely már nem ír elő titkársági juttatást. A XIII. melléklet (Átmeneti intézkedések) 18. cikke azonban kivételt ír elő annak érdekében, hogy a 2004 áprilisában titkársági juttatásra jogosult kedvezményezettek azt a 6. besorolási fokozatig ad personam megtarthassák. Nem vitatott, hogy 2004 áprilisában mind a négy panaszos jogosult volt a titkársági juttatásra, és megkapta azt, és így teljesítette a 18. cikk első feltételét. Az a tény azonban, hogy ez a cikk a „tartsa meg” szót használja, azt jelenti, hogy a szolgáltatásnak 2004. május 1-je után is folyamatosnak kell lennie. Következésképpen azok az alkalmazottak, akik a panaszosokhoz hasonlóan 2004 áprilisában részesültek a juttatásban, de ezt követően egy időre felhagytak a parlamenti munkával, majd 2004. május 1-jét követően – akár tisztviselőként, akár szerződéses viszonyban – újra felvételre kerültek, főszabály szerint nem jogosultak a titkársági juttatásra. A Parlament ezért nem járt el helytelenül. Ennek eredményeként az ügy e vonatkozásában nem állapítottak meg hivatali visszásságot.

24. A jogbiztonság elvének állítólagos megsértését illetően az ombudsman megjegyzi, hogy a Közszolgálati Törvényszék ezt az elvet az új személyzeti szabályzat hatálybalépésével összefüggésben értelmezte. Az F-103/05. sz. ügyben 2008. április 23-án hozott ítéletében [4] a Közszolgálati Törvényszék megállapította, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a közösségi jogalkotó szabadon módosíthatja a személyzeti szabályzatot, amennyiben azt a szolgálati érdekkel összeegyeztethetőnek tartja, és a jövőre nézve elfogadhat az érintett tisztviselők számára kedvezőtlenebb rendelkezéseket, feltéve, hogy megfelelő időtartamú átmeneti időszakot ír elő. Ami a titkársági juttatást illeti, a közösségi jogalkotó valóban átmeneti intézkedéseket írt elő a 18. cikkben, garantálva, hogy a 6. besorolási fokozatig bezárólag a titkársági juttatásban 2004 áprilisában részesülő alkalmazottak 2004. május 1-je után is részesülhessenek abból. A Parlament tehát a titkársági juttatásra való jogosultság tekintetében nem sértette meg a jogbiztonság elvét. Ezért az ügy e vonatkozása tekintetében sem állapítottak meg hivatali visszásságot.

25. Ami a bizalomvédelem elvének állítólagos megsértését illeti, az ombudsman megjegyzi, hogy a panaszosok a személyzeti szabályzat reformjának történetére hivatkoztak, különösen Kinnock úrnak, az Európai Bizottság akkori egyik alelnökének nyilatkozataira. A panaszosok szerint Kinnock úr ígéretet tett a panaszosok helyzetében lévő személyek titkársági juttatásának fenntartására. Úgy tűnik azonban, hogy a Kinnock alelnök által aláírt és a panaszosok panaszában idézett „Fiches explicatives sur l'accord du 19 mai 2003” kivonata kifejezetten a következőket tartalmazta: „Indemnité de secrétariat: továbbra is à être perçue ad personam par les bénéficiaires actuels jusqu'au grade 6 compris; supprimée pour le nouveau personnel”(kiemelés az ombudsmantól). Kiderült, hogy a jogalkotó szándéka egyértelműen az volt, hogy a titkársági juttatást ne terjessze ki az újonnan felvett alkalmazottakra. A panaszosok tehát nem bizonyították, hogy G. Kinnock nyilatkozatai pontos, feltétlen és egybehangzó biztosítékokat nyújtottak arra vonatkozóan, hogy a 2004. május 1‐jét követő szolgálatmegszakítást követően ismét felvett alkalmazottak szintén részesülhetnek a titkársági juttatásban. Ezenkívül nyilvánvalónak tűnik, hogy a Bizottság tisztviselői által tett nyilatkozatok nem képezhetnek olyan releváns biztosítéki forrást, amelyre a Parlament tisztviselői támaszkodhatnának. Ami a panaszosok által észrevételeikben felhozott érvet illeti, nevezetesen azt, hogy maguk a 18. cikk pontos, feltétel nélküli és egybehangzó biztosítékokat tartalmazna, az ombudsman az említett cikk értelmezésével kapcsolatos fenti megfontolásaira hivatkozik. A bizalomvédelem elvének állítólagos megsértésével kapcsolatban tehát nem állapítottak meg hivatali visszásságot.

26. Ami a panaszosoknak az 1999/70/EK irányelvre alapított érvét illeti, az ombudsman megjegyzi, hogy ez az irányelv az EU tagállamaiban hatályba lépteti az általános iparági szervezetek (ESZSZ, UNICE ÉS CEEP) között 1999. március 18-án megkötött, a határozott idejű szerződésekről szóló keretmegállapodást. A Parlament helyesen jegyezte meg, hogy az irányelv címzettjei a tagállamok, nem pedig az uniós intézmények. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az irányelv tartalma ne lenne releváns az uniós intézmények számára. Valóban vitatható, hogy ha az EU rendelkezéseket fogad el a munkavállalók vagy munkavállalók védelmére vonatkozóan, amelyeket a tagállamoknak tiszteletben kell tartaniuk, intézményeinek ugyanolyan védelmet kell nyújtaniuk, mint saját alkalmazottaiknak hasonló körülmények között. Az ombudsman azonban úgy véli, hogy ebben az ügyben nem szükséges részletesebben megvizsgálni ezt a kérdést, mivel a panaszosok mindenesetre nem fejtették ki pontosan, hogy miért vélik úgy, hogy a Parlament megközelítése nincs összhangban az irányelvvel. Az ügy e vonatkozása tekintetében tehát nem állapítottak meg hivatali visszásságot.

27. Ami a panaszosok azon érvét illeti, hogy a Parlament magatartásában volt valami önkényes és gonosz („une attitude maléfique”), az ombudsman úgy véli, hogy a panaszosok látszólag azt sugallják, hogy a Parlament visszaélt a hatalmával. Lehetséges, hogy a panaszosoknak az 1999/70/EK irányelvre való hivatkozása ugyanezt a célt követi, mivel az irányelv célja az egymást követő, határozott idejű munkaszerződések alkalmazásából eredő visszaélések megelőzése. Az ombudsman úgy véli, hogy valóban fennállna ilyen visszaélés, ha a munkaviszony megszakításának egyetlen célja az lenne, hogy az érintett alkalmazottat megfosszák a titkársági támogatásra való jogosultságától. Ami A.-t és B.-t illeti, a szolgálati jogviszony megszakítása nagyon rövid volt, nevezetesen egy hónap, 19 nap, illetve 9 nap. A panaszosok azt is előadták – anélkül, hogy ezt a Parlament vitatta volna –, hogy szolgálatuk megszakítását követően visszatértek ugyanabba a munkakörbe, ugyanannál az osztályvezetőnél és ugyanabban az irodában dolgoztak. Az ombudsman azonban úgy véli, hogy ezek a tények önmagukban nem elegendőek a Parlament hatáskörrel való visszaélésének megállapításához. Ezenkívül az a tény, hogy a Parlament elfogadta a juttatás kifizetését azoknak, akiket 2004. május 1‐jét követően neveztek ki tisztviselőnek, feltéve hogy nem szakították meg a munkaviszonyukat, azt jelzi, hogy az intézmény nem szándékosan próbált meg spórolni a béreken. Mivel nincs más kézzelfogható bizonyíték, amely alátámasztaná a panaszosoknak a Parlament állítólagos „szemléletével” kapcsolatos érvelését, nem állapítottak meg hivatali visszásságot az ügy e vonatkozásával kapcsolatban.

28. A fentiekre tekintettel a panaszosok állításának sem lehet helyt adni.

B. Következtetések

E panasz kivizsgálása alapján az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy a Parlament nem követett el hivatali visszásságot. Ezért lezárja az ügyet.

A panaszosokat és a Parlamentet tájékoztatják erről a döntésről.

P. Nikiforos DIAMANDOUROS

Kelt Strasbourgban, 2009. április 20-án.

[1] Az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról szóló, 1999. június 28-i 1999/70/EK tanácsi irányelv (HL 1999. L 175., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 3. kötet, 368. o.).

[2] Az F-103/05. sz., Pickering kontra Bizottság ügyben 2008. április 23-án hozott ítélet (még nem tették közzé) 115. pontja.

[3] A T-237/00. sz., Reynolds kontra Parlament ügyben hozott ítélet (EBHT 2005., SC I-A-385. o.) 5. pontja.

[4] A fent hivatkozott F-103/05. sz. Pickering kontra Bizottság ügy.