A PANASZ HÁTTERE

1. A panasz az 1049/2001/EK rendelet [1] szerinti dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés iránti kérelemre vonatkozik, amelyet az Európai Unió Gyógyszerészeti Csoportja (PGEU) nyújtott be az Európai Bizottsághoz.

2. A panaszos hozzáférést kért az Európai Unió gyógyszerészeti ágazatára vonatkozó közösségi szabályozásról szóló tanulmányhoz, amelyet az ECORYS nevű magán gazdasági kutatóintézet készített a Bizottság számára.

3. A panaszos első nyilvános hozzáférés iránti kérelmét a Bizottság Belső Piaci és Szolgáltatási Főigazgatóságához (DG MARKT) címezték, amely először megtagadta a tanulmányhoz való hozzáférést, majd nem válaszolt a panaszosnak a kérelmét megújító levelére. 2007. október 26-án a panaszos megerősítő kérelmet nyújtott be a Bizottság Főtitkárságához.

4. 2007. november 28-án a Bizottság Főtitkársága megtagadta a panaszostól a tanulmányhoz való hozzáférést. Ezt az 1049/2001/EK rendelet 4. cikke (3) bekezdésének első albekezdése alapján tette, amely a következőképpen rendelkezik:

„Az intézmény által belső használatra készített vagy az intézmény által kapott olyan dokumentumhoz való hozzáférést, amely olyan ügyre vonatkozik, amellyel kapcsolatban az intézmény még nem hozott határozatot, meg kell tagadni, ha a dokumentum közzététele súlyosan veszélyeztetné az intézmény döntéshozatali eljárását, kivéve, ha a közzétételhez nyomós közérdek fűződik.”

5. 2007. december 18-án a panaszos az ombudsmanhoz fordult.

A VIZSGÁLAT TÁRGYA

6. Az ombudsman vizsgálatot indított a következő állítással kapcsolatban:

A Bizottság nem az 1049/2001/EK rendeletnek megfelelően járt el, amikor a 4. cikk (3) bekezdésének első albekezdése alapján elutasította a panaszos dokumentumokhoz való hozzáférés iránti megerősítő kérelmét.

7. 2008. január 31-én, mielőtt az ombudsman megindította volna vizsgálatát, a Bizottság közzétette honlapján az ECORYS-tanulmányt [2]. A panaszos panaszában kifejezetten kijelentette, hogy az 1049/2001/EK rendelet hatályának tisztázása érdekében folytatni kívánja a panaszt, még akkor is, ha a tanulmány végleges változatát az ombudsman esetleges vizsgálatának eredményét megelőzően nyilvánosságra hozzák. Az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy az említett jelentés közzétételétől függetlenül a panaszos által benyújtott ügy értékelést érdemel. Ezért megindította a jelen vizsgálatot.

8. A vizsgálatot megindító levelében az ombudsman felkérte a Bizottságot, hogy véleményében tisztázza, hogy az ECORYS-tanulmány időközbeni közzététele a vonatkozó határozat(ok) meghozatalának tudható-e be, és ha igen, pontosítsa azok tárgyát és (nem bizalmas) tartalmát.

A VIZSGÁLAT

9. 2008. március 14-én az ombudsman továbbította a panaszt a Bizottságnak. A Bizottság 2008. július 9-én véleményt nyilvánított, amelyet észrevételezésre való felhívással együtt továbbított a panaszosnak. A panaszos 2008. július 17-én nyújtotta be észrevételeit.

AZ OMBUDSMAN ELEMZÉSE ÉS KÖVETKEZTETÉSEI

A. Az az állítás, hogy a Bizottság nem az 1049/2001/EK rendeletnek megfelelően járt el, amikor a 4. cikk (3) bekezdésének első albekezdése alapján elutasította a panaszos dokumentumokhoz való hozzáférés iránti megerősítő kérelmét

Az ombudsman elé terjesztett érvek

10. A panaszos lényegében a következő érvekkel támasztotta alá fenti állítását:

1. A 4. cikk (3) bekezdésének első albekezdése [3] nem alkalmazható, mivel a Bizottság nem tudta megállapítani, hogy a tanulmány olyan ügyre vonatkozik-e, amelyben az intézmény nem hozta meg a vonatkozó határozatot. Úgy tűnt, hogy a vonatkozó határozat a Bizottságnak a gyógyszertári szolgáltatásokra vonatkozó „iránymutatásaira”,„stratégiájára” és „általános politikájára” vonatkozik. Figyelembe véve McCreevy biztosnak a gyógyszerészeti ágazat szabályozásával kapcsolatos nyilvános nyilatkozatait, amelyek a Belső Piaci és Szolgáltatási Főigazgatóság tevékenységének középpontjában állnak, valamint azt a tényt, hogy a Bizottság négy vonatkozó kötelezettségszegési eljárást indított a tagállamokkal szemben, nehéz volt elhinni, hogy a gyógyszertári szolgáltatásokkal kapcsolatos orientációra, stratégiára vagy általános politikára vonatkozó "döntés" még nem született meg.
2. A 4. cikk (3) bekezdésének első albekezdése nem alkalmazható, mivel a Bizottság nem bizonyította, hogy a dokumentum közzététele súlyosan veszélyeztette volna az intézmény döntéshozatali eljárását.

11. Véleményében a Bizottság először is kifejtette, hogy a gyógyszertári szolgáltatásokra vonatkozó jogsértési politika fennállása nem akadályozhatja meg abban, hogy az ilyen politika jövőbeli alakulására vonatkozó döntéseket hozzon. Amint arról a Bizottság a megerősítő kérelemre adott válaszában tájékoztatta a panaszost, a tanulmány várhatóan „jelentős mértékben hozzájárul a Bizottság által a jogsértésekkel kapcsolatban követendő stratégiához és a gyógyszertári szolgáltatásokra vonatkozó általános politikához”. A tanulmány elkészültéig a Bizottság egyes tagállamokban bizonyos korlátozások tekintetében a panaszokon alapuló jogsértési politikát folytatott. Ezenkívül a tanulmány elkészülte előtt nem rendelkezett általános áttekintéssel az egyes tagállamokban fennálló valamennyi korlátozásról, és ezért a tanulmány jelentős hatással lehetett egy még meg nem hozott határozatra. Például hatással lehetett volna a jogsértési politika szabályozási hatályának kiterjesztésére vonatkozó határozatra, vagy arra a döntésre, hogy a panaszvezérelt jogsértési politikáról a saját kezdeményezésére végzett vizsgálatokon alapuló jogsértési politikára térjenek át. Hatással lehetett volna az e kérdéssel kapcsolatos legmegfelelőbb eszközre vonatkozó döntésre is.

12. A tanulmány közzétételének időpontját illetően a Bizottság kijelentette, hogy a közzététel időpontja egybeesett a két tagállammal szembeni új kötelezettségszegési eljárás megindításáról szóló határozatának időpontjával. Kijelentette továbbá, hogy e két új kötelezettségszegési eljárás megindítására a Bizottság felülvizsgált politikájának eredményeként került sor. Ezenkívül a közzététel időpontját az indokolta, hogy a tanulmány befejezését követően az érintett főigazgatóságon belül alapos értékelésre és a tanulmány tartalmának széles körű megvitatására volt szükség ahhoz, hogy előzetesen értékelni lehessen a tanulmánynak az e területre vonatkozó politikára gyakorolt lehetséges hatását.

13. Ami azt a kárt illeti, amelyet a tanulmány nyilvánosságra hozatala okozott volna a Bizottság döntéshozatali folyamatában, ha azt a panaszos megerősítő kérelmével egyidejűleg nyilvánosságra hozták volna, a Bizottság kijelentette, hogy azt a tanulmány érdemeiről és eredményeiről szóló eredménytelen vitába vonták volna, mielőtt szolgálatainak lehetőségük lett volna a tanulmány alapos értékelésére. A Bizottság azzal érvelt, hogy egy ilyen vita aláásta volna azon képességét, hogy a közérdek védelme érdekében meghozandó intézkedésekre, nevezetesen a gyógyszertári szolgáltatások hatékonyságára és minőségére összpontosítson. E tekintetben a Bizottság megállapította, hogy a PGEU elsődleges célja a magánérdekek védelme. Ez nem mindig esik egybe a Bizottság közérdek védelmére vonatkozó kötelezettségével.

Az ombudsman értékelése

Első kérdés: a „határozat” és a „döntéshozatali eljárás” megléte

14. Az ombudsman emlékeztet arra, hogy az 1049/2001/EK rendelet általános célja – amint azt (4) preambulumbekezdése kimondja –, hogy „a lehető legteljesebb érvényt szerezzen a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés jogának”. Továbbá, amint azt az ítélkezési gyakorlat [4] elismeri, és amint az az 1049/2001/EK rendelet (1) preambulumbekezdéséből kitűnik, ez a rendelet az Európai Unióról szóló szerződés 1. cikkének második bekezdésében kifejezett azon szándékot tükrözi, hogy új szakaszt jelentsen az Európa népei közötti egyre szorosabb egység létrehozásának folyamatában, amelyben a döntéseket a lehető legnyilvánosabban és a polgárokhoz a lehető legközelebb eső szinten hozzák meg.

15. Az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy az e rendelet által követett célokra tekintettel a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés joga alóli, a rendelet 4. cikkében meghatározott kivételeket szigorúan kell értelmezni és alkalmazni [5].

16. Az 1049/2001/EK rendelet 4. cikke (3) bekezdésének első albekezdése értelmében:

„Az intézmény által belső használatra készített vagy az intézmény által kapott, olyan ügyre vonatkozó dokumentumhoz való hozzáférést, amellyel kapcsolatban az intézmény még nem hozott határozatot, meg kell tagadni, ha a dokumentum közzététele súlyosan veszélyeztetné az intézmény döntéshozatali eljárását, kivéve, ha a közzétételhez nyomós közérdek fűződik.”

17. A 4. cikk (3) bekezdésének értelmezését és alkalmazását illetően az 1049/2001/EK rendelet (11) preambulumbekezdése kimondja, hogy:

„Elvben az intézmények valamennyi dokumentumának hozzáférhetőnek kell lennie a nyilvánosság számára. Bizonyos köz- és magánérdekeket azonban kivételekkel kell védeni. Az intézményeket fel kell jogosítani arra, hogy szükség esetén megvédjék belső konzultációikat és tanácskozásaikat annak érdekében, hogy képesek legyenek feladataik ellátására [...].”

18. A fentiek fényében az ombudsman úgy véli, hogy a 4. cikk (3) bekezdésének hatálya és alkalmazása nem korlátozódik szükségszerűen azokra a döntéshozatali eljárásokra, amelyek magánszemélyek vagy az igazgatás saját szervezete számára hozott, jogilag kötelező erejű határozatokhoz vezetnek.

19. Mindazonáltal egyértelmű, hogy a kivételre továbbra is vonatkozik a fent említett szigorú értelmezés és alkalmazás elve. Ebből az elvből következik, hogy a közösségi jogalkotó által e kivételre elfogadott kifejezések – a „határozat” és a „döntéshozatali eljárás”– nagyfokú egyediséget vonnak maguk után. A 4. cikk (3) bekezdésének korlátozott hatálya egyértelműen tükröződik a kivétel szövegében, amely általában nem lehetséges jövőbeli vagy hipotetikus határozatokra utal, hanem „magának az intézménynek a még meg nem hozott határozatára”. Ezért e rendelkezés megfelelő alkalmazása megköveteli, hogy a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés iránti kérelemre adott válaszában az intézmény megfelelően azonosítsa az általa meghozni tervezett konkrét és konkrét határozatot, és kellően egyértelmű tájékoztatást nyújtson a döntéshozatali folyamat várható ütemezéséről.

20. Az intézménynek a szóban forgó kivételre való hivatkozása főszabály szerint csak akkor tekinthető jogszerűnek, ha legalább a nyilvános hozzáférést kérő kérelmezőnek adott válasza egyértelmű és érthető tájékoztatást nyújt a következőkről:

1. a döntéshozatali folyamat típusa;
2. az intézmény által az adott pillanatban elfogadni tervezett határozat formája és típusa;
3. az intézményen belüli azon szolgálatok vagy szervek, amelyek várhatóan elfogadják a határozatot; és
4. a határozat elfogadásának várható időpontja.

21. Az indokolás ilyen sajátossága nem csupán a fent hivatkozott ítélkezési gyakorlatban lefektetett elvek tiszteletben tartásához szükséges. Az is rendkívül és nyilvánvalóan fontos, hogy a kérelmező az intézmény határozatát követően érdemben – akár a bírósághoz, akár az ombudsmanhoz benyújtott panasszal – jogorvoslatért folyamodhasson, és végső soron a felülvizsgáló szervek érdemben el tudják végezni értékelésüket.

22. A jelen ügyben az ombudsman a következő okok miatt nem állapíthatja meg, hogy a Bizottság megfelelt a fenti követelményeknek.

23. A megerősítő kérelemről szóló határozatában a Bizottság az 1049/2001/EK rendelet 4. cikke (3) bekezdésének első albekezdése alapján megtagadta a kért tanulmányhoz való hozzáférést, és a következő indokolást adta:

„A Bizottság szolgálatai jelenleg elemzik ezt a tanulmányt, és még nem vontak le végleges következtetéseket arra vonatkozóan, hogy milyen iránymutatásokat javasolhatnak hatóságaiknak az adott ügyben. Az ECORYS-tanulmány várhatóan jelentősen hozzájárulhat a Bizottság jogsértésekkel kapcsolatos stratégiájához és a gyógyszertári szolgáltatásokra vonatkozó általános politikához [...]”

24. A Bizottság nem adott világos és érthető tájékoztatást a felperesnek az érintett döntéshozatali eljárás típusáról; azon határozat formája és fajtája, amelynek elfogadását a Bizottság az adott időpontban várta; a Bizottság mely szolgálatainak vagy szerveinek kellett volna elfogadniuk a határozatot; és hogy mi volt a határozat elfogadásának várható időpontja.

25. Ami a jelen vizsgálatban benyújtott véleményét illeti, az ombudsman úgy véli, hogy a Bizottság nem kompenzálta a panaszos megerősítő kérelméről szóló határozatának hiányosságait. A Bizottság még mindig nem írt le egyértelműen, és nem is hivatkozott olyan "határozatra", amelyet vélhetően elfogadott volna. Kijelenti, hogy két új kötelezettségszegési eljárást indított, és hogy ez a felülvizsgált politika eredménye. Nem nyújt azonban információt arról, hogy ezt a "felülvizsgált politikát" úgy kell-e értelmezni, hogy az magában foglalja a vonatkozó "határozatot". Nincs utalás arra az időpontra sem, amikor a (feltételezett) „határozatot” elfogadták.

26. A fentiek fényében az ombudsman megállapítja, hogy a Bizottság nem szolgáltatott érvényes és megfelelő indokokat a panaszos megerősítő kérelmének elutasítására. Ez hivatali visszásságnak minősül, ezért az ombudsman az alábbiakban kritikai észrevételt tesz.

Második kérdés: a döntéshozatali eljárás tényleges sérelmének bizonyítására felhozott indokok;

27. Az ombudsman emlékeztet arra, hogy ami az intézmény annak értékelésére vonatkozó kötelezettségét illeti, hogy „a dokumentum közzététele súlyosan veszélyeztetné-e az intézmény döntéshozatali eljárását”, a közösségi bíróságok vonatkozó ítélkezési gyakorlata megállapította azt az elvet, amely szerint a kivétellel védett érdek veszélyeztetésének kockázatát ésszerűen előre kell látni, és nem pusztán hipotetikusnak kell lennie [6]. Ezenkívül az intézménynek a kért dokumentumhoz vagy annak részeihez való hozzáférés biztosításának lehetőségére vonatkozó értékelésének a dokumentum konkrét és egyedi vizsgálatán kell alapulnia [7]. Ezenkívül az intézmény értékelésének láthatónak kell lennie a kért dokumentumhoz való hozzáférés elutasításának indokaiból. Ezenkívül az indokolási kötelezettség teljesítése az ügy körülményeitől függ [8].

28. A jelen ügyben az ombudsman a következő okokból úgy véli, hogy a Bizottság nem tartotta be a fent említett, a közösségi bíróságok által meghatározott indokolási követelményeket.

29. A megerősítő kérelemre adott válaszában a Bizottság kijelentette, hogy „ [az ECORYS-tanulmány tartalmának] ebben a szakaszban, a tanulmány politikai következményeire vonatkozó belső határozat meghozatala előtt történő közzététele súlyosan veszélyeztetné a Bizottság döntéshozatali folyamatát azáltal, hogy indokolatlan külső nyomásnak tenné ki a Bizottságot és szolgálatait.”

30. Az ombudsman nem tudja megállapítani, hogy ez a nyilatkozat megfelel-e a fent említett követelményeknek. Az Európai Bizottság „indokolatlan külső nyomásra” való hivatkozása nem tartalmaz egyértelmű és felülvizsgálható tartalmat. A Bizottság nyilatkozata nem tartalmaz információt arra vonatkozóan, hogy a) ki gyakorolna nyomást; b) hogyan gyakorolnák ezt a nyomást; és c) milyen módon ásná alá súlyosan ez a nyomás a döntéshozatali folyamatot.

31. A jelen vizsgálatban megfogalmazott véleményével kapcsolatban a Bizottság hozzátette azt a megfontolást, hogy a tanulmány érdemeiről és eredményeiről szóló „eredménytelen vitába” vonták volna be, mielőtt szolgálatainak lehetőségük lett volna a tanulmány alapos értékelésére. A Bizottság ezt követően kifejtette, hogy ez a vita „megsértette volna” azon képességét, hogy a közérdek védelme érdekében meghozandó intézkedésekre, nevezetesen a gyógyszertári szolgáltatások hatékonyságára és minőségére összpontosítson.

32. Az ombudsman nem tudja megállapítani, hogy ezek a megfontolások és nyilatkozatok bármilyen módon ellensúlyozzák a Bizottság indokolásában említett hiányt. A Bizottság megfontolásai szintén semmisek minden felülvizsgálható tartalommal szemben, és tisztán hipotetikus jellegűek. A Bizottság nem adott tájékoztatást arról, hogy ki vonhatta volna be a vitát a „haszontalan vitába”, sem arról, hogy ez hogyan történhetett volna meg, sem pedig arról, hogy a Bizottságot miért vonták volna be – nyilvánvalóan saját akarata ellenére – egy ilyen vitába. Továbbá semmi nem utal arra, hogy egy ilyen „vita” ebben az esetben hogyan veszélyeztette volna súlyosan a Bizottság azon képességét, hogy az érintett területen meghozandó intézkedésekre összpontosítson.

33. A fentiek fényében az ombudsman úgy véli, hogy a Bizottság nem indokolta érvényesen és megfelelően a dokumentum hozzáférhetővé tételének a 4. cikk (3) bekezdésének első albekezdése alapján történő megtagadására vonatkozó határozatát. Ez a mulasztás hivatali visszásságnak minősül, ezért az ombudsman az alábbiakban releváns kritikai észrevételt tesz.

B. Következtetések

A panasszal kapcsolatos vizsgálatai alapján az ombudsman a következő két kritikai észrevételt teszi:

1. Az 1049/2001/EK rendelet 4. cikke (3) bekezdésének első albekezdése a vonatkozó határozat meghozataláig korlátozott ideig alkalmazható. E rendelkezés megfelelő alkalmazása megköveteli, hogy a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés iránti kérelemre adott válaszában az intézmény megfelelően azonosítsa az általa elfogadni tervezett konkrét és konkrét határozatot, és kellően egyértelmű tájékoztatást nyújtson a döntéshozatali folyamat várható ütemezéséről. A jelen ügyben a Bizottság nem határozta meg megfelelően azt a konkrét és konkrét döntéshozatali eljárást, amely előtt a kért dokumentumhoz való nyilvános hozzáférést érvényesen meg lehetett volna tagadni, ha az érintett kivétel alkalmazásához szükséges egyéb követelményeket tiszteletben tartották volna. A Bizottság különösen nem nyújtott tájékoztatást a döntéshozatali eljárás típusáról; a vonatkozó határozat formája és fajtája; a Bizottság azon szolgálatai, amelyeket e határozat elfogadására terveztek; valamint az elfogadás várható idejét. Ez hivatali visszásságnak minősül.

2. A közösségi bíróságok állandó ítélkezési gyakorlatából következik, hogy a 4. cikk (3) bekezdése szerinti kivétellel védhető érdek súlyos sérelmének kockázatát ésszerűen előreláthatónak, és nem pusztán hipotetikusnak kell tekinteni, és ennek láthatónak kell lennie az intézménynek a kért dokumentumhoz való nyilvános hozzáférés megtagadására vonatkozó indokolásából. A jelen ügyben a Bizottság nem adott megfelelő magyarázatot arra az észszerűen előrelátható kockázatra, hogy az érintett döntéshozatali eljárás során a feladatai ellátásához fűződő érdeket súlyosan sértené, ha a kért dokumentumot a panaszos megerősítő kérelmére adott bizottsági válasz időpontjában hozzáférhetővé tették volna. Ez hivatali visszásságnak minősül.

A panaszost és a Bizottságot tájékoztatják erről a döntésről.

 

P. Nikiforos DIAMANDOUROS

Kelt Strasbourgban, 2009. március 5-én.

---

[1] Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30-i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2001. L 145., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 331. o.).

[2] Az ECORYS-tanulmány az alábbi linken érhető el: http://www.ecorys.com/index.php?option=com_content&task=view&id=596&Itemid=247

[3] Az 1049/2001/EK rendelet 4. cikke (3) bekezdésének első albekezdése szerint:

„Az intézmény által belső használatra készített vagy az intézmény által kapott, olyan ügyre vonatkozó dokumentumhoz való hozzáférést, amellyel kapcsolatban az intézmény még nem hozott határozatot, meg kell tagadni, ha a dokumentum közzététele súlyosan veszélyeztetné az intézmény döntéshozatali eljárását, kivéve, ha a közzétételhez nyomós közérdek fűződik.”

[4] A C-39/05. P. és C-52/05. P. sz., Svéd Királyság és Turco kontra Tanács és társai egyesített ügyekben 2008. július 1-jén hozott ítélet (az EBHT-ban még nem tették közzé).

[5] a C-39/05. P. és C-52/05. P. sz., Svéd Királyság és Turco kontra Tanács és társai egyesített ügyekben 2008. július 1-jén hozott ítélet (az EBHT-ban még nem tették közzé); A C-64/05. P. sz., Svédország kontra Bizottság és társai ügyben 2007. december 18-án hozott ítélet (az EBHT-ban még nem tették közzé); A C-174/98. P. és C-189/98. P. sz., Hollandia és van der Wal kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet (EBHT 2000., I-1. o.) és a T-211/00. sz., Kuijer kontra Tanács ügyben hozott ítélet (EBHT 2002., II-485. o.).

[6] a T-211/00. sz., Kuijer kontra Tanács ügyben hozott ítélet (EBHT 2002., II-485. o.); a T-194/94. sz., Bavarian Lager kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EBHT 2007., II-4523. o.); A C-39/05. P. és C-52/05. P. sz., Svéd Királyság és Turco kontra Tanács és társai egyesített ügyekben 2008. július 1-jén hozott ítélet (az EBHT-ban még nem tették közzé).

[7] a T-174/95. sz., Svenska journalistförbundet kontra Tanács ügyben hozott ítélet (EBHT 1998., II 2289. o.); a C-174/98. és C-189/98. P. sz., Hollandia és Vander Wal kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet (EBHT 2000., I-1. o.); a T-211/00. sz. Kuijer kontra Tanács ügy (EBHT 2002., II-485. o.); a T-84/03. sz., Turco kontra Tanács ügyben hozott ítélet (EBHT 2004., II-4061. o.); a T-2/03. sz., Verein für Konsumenteninformation kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EBHT 2005., II-1121. o.); A C-39/05. P. és C-52/05. P. sz., Svéd Királyság és Turco kontra Tanács és társai egyesített ügyekben 2008. július 1-jén hozott ítélet (az EBHT-ban még nem tették közzé).

[8] a T-105/95. sz., WWF UK kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EBHT 1997., II-313. o.); a C-41/00. sz., Interporc kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EBHT 2003., I-2125. o.); A T-204/99. sz., Mattila kontra Tanács és Bizottság ügyben hozott ítélet (EBHT 2001., II-2265. o.). Lásd még a C-39/05. P. és C-52/05. P. sz., Svéd Királyság és Turco kontra Tanács és társai egyesített ügyekben 2008. július 1-jén hozott ítéletet (az EBHT-ban még nem tették közzé).