A PANASZ HÁTTERE

1. A panaszos kenderből és sörből álló alkoholos italkeveréket állít elő. Az italt olyan palackokban értékesítik, amelyek címkéjén stilizált Cannabacea levél szerepel [1]. Az italt jogszerűen forgalmazzák Németországban és bizonyos más uniós tagállamokban. Amikor a panaszos Szlovéniában forgalombahozatali engedély iránti kérelmet nyújtott be, kérelmét elutasították.

2. 2005. június 7-én a panaszos a Bizottsághoz, nevezetesen a Vállalkozáspolitikai és Ipari Főigazgatósághoz (DG Enterprise) fordult. Azt kifogásolta, hogy Szlovénia azáltal, hogy megtagadta az általa gyártott ital forgalomba hozatalának engedélyezését, megsértette az áruk Közösségen belüli szabad mozgásának elvét.

3. A szlovén hatóságokkal való kapcsolattartást is magában foglaló vizsgálatot követően a Vállalkozáspolitikai Főigazgatóság 2006. augusztus 24-i levelében (a továbbiakban: a lezárást megelőző levél) tájékoztatta a panaszost arról a szándékáról, hogy javasolja a Bizottságnak a jogsértési ügy lezárását. Rámutatott, hogy a kender (Cannabis sativa L.) és a tetrahidrokannabinol (THC) előállítását és forgalmazását betiltotta a tiltott kábítószerek használatának megelőzéséről szóló szlovén törvény, amely mindkét kategóriát nagyon veszélyesnek minősítette. A Vállalkozáspolitikai Főigazgatóság szerint nincs ok azt feltételezni, hogy megsértették az áruk szabad mozgásának az EK-Szerződés 28. és 30. cikkében meghatározott elvét. Míg a szlovéniai tilalom az EK-Szerződés 28. cikkével ellentétben a más tagállamokból behozott termékek Közösségen belüli kereskedelmének akadályát képezheti, a tilalom egy nemzeti kábítószer-ellenes kampány keretébe illeszkedett, és azt az EK-Szerződés 30. cikke indokolta.

4. 2006. október 19-én a panaszost tájékoztatták arról, hogy a biztosi testület úgy határozott, hogy 2006. október 12-én lezárja az ügyet. Az ügy lezárása előtt és után a Bizottsággal folytatott további levelezés során a panaszos különböző érveket terjesztett elő, amelyek fényében arra kérte a Bizottságot, hogy vizsgálja felül az ügyre vonatkozó értékelését. A Bizottság több levélben is megerősítette az ügy lezárására vonatkozó eredeti határozatát, és további információkkal látta el az ügyről.

5. 2007. november 28-án a panaszos az ombudsmanhoz fordult (3074/2007/BEH panasz), azt állítva, hogy a Bizottság nem kezelte megfelelően jogsértési panaszát. 2008. január 3-i levelében az ombudsman tájékoztatta a panaszost, hogy nincs elegendő indok a vizsgálat megindítására, mivel a Bizottság álláspontja ésszerűnek tűnik. Az ombudsman megállapította, hogy a panaszos nem vetett fel olyan szempontot, amely arra utalna, hogy a Bizottság helytelenül alkalmazta volna a közösségi jogot. 2008. március 4-én a panaszos ismét felvette a kapcsolatot az ombudsmannal, és új közösségi jogi kérdéseket vetett fel. Levelét új panaszként iktatták (841/2008/BEH panasz).

A VIZSGÁLAT TÁRGYA

6. Panaszában a panaszos a következő állítást nyújtotta be:

A Bizottság mind érdemi, mind eljárási szempontból nem kezelte megfelelően a kötelezettségszegési panaszát. Különösen:

i. a biztosi testület lezárta az ügyet, miközben az általa forgalmazott ital forgalmazási engedélyének Szlovénia általi elutasítására vonatkozó jogalappal kapcsolatos kérdések továbbra is nyitottak voltak;

annak ellenére, hogy számos kérdés még mindig nyitott, G. úr, a Vállalkozáspolitikai és Ipari Főigazgatóság osztályvezetője egyoldalúan úgy döntött, hogy lezárja a tárgyalásokat a panaszossal, vagy pedig félretájékoztatta a biztosi testületet;

iii. a Bizottság nem vette figyelembe, hogy a német hatóságok kötelező érvényű tarifális felvilágosítást (KTF) adtak ki az általa forgalmazott italra vonatkozóan, amely így valamennyi uniós tagállamban, így Szlovéniában is forgalomban lehetett;

iv. a Bizottság Szlovénia megközelítésével kapcsolatos álláspontja ellentétes volt az áruk szabad mozgásának elvével; és

v. a Bizottság nem vette figyelembe a 178/2002/EK rendelet azon rendelkezéseit, amelyeket Szlovénia nem alkalmazott.

A panaszos azt állította, hogy tájékoztatni kell arról, hogy Szlovénia miért tiltotta meg termékének szabad forgalmazását, és hogy G. miért függesztette fel egyoldalúan a megbeszéléseket közvetlenül azt követően, hogy a panaszos további kérdéseket tett fel.

A VIZSGÁLAT

7. A panaszt véleményezésre továbbították a Bizottságnak. 2008. augusztus 1-jén a Bizottság megküldte véleményét a panaszos állításáról és állításáról. A véleményt továbbították a panaszosnak azzal a felhívással, hogy tegye meg észrevételeit, amelyet 2008. október 31-én küldött meg.

8. Észrevételeiben a panaszos felvetett bizonyos kérdéseket, amelyek – bár a Bizottsággal folytatott levelezésében megvitatásra kerültek – nem képezték részét az ombudsmanhoz benyújtott panaszának. Rámutatott, hogy itala tekintetében közösségi védjegyet lajstromozott, és Szlovénia soha nem ellenezte a lajstromozást. Véleménye szerint továbbá a Bizottság álláspontja nem egyeztethető össze az EU azon politikájával, hogy támogatást nyújt a kendertermesztéshez. Végül arra az álláspontra helyezkedett, hogy a szlovén jogszabályok engedélyezési rendszert irányoznak elő bizonyos kenderfajták termesztésére az országban, és lehetővé teszik azok felhasználását bizonyos termékekben. Mindazonáltal a Bizottság elfogadta, hogy saját termékét a kábítószerekhez kell hasonlítani.

9. Ami a közösségi védjegy kérdését illeti, amelyet a panaszos italára lajstromozott, az ombudsman megjegyzi, hogy a 40/94/EK rendelet [2] 42. cikke egyes védjegyjogosultaknak jogot biztosít arra, hogy fellépjenek a védjegy lajstromozásával szemben. A 40/94/EK rendelet alapján azonban úgy tűnik, hogy a tagállamoknak nincs felszólalási joguk. Még ha feltételezzük is, hogy a tagállamok rendelkeznek ilyen joggal, az a tény, hogy valamely tagállam nem lépett fel valamely védjegy lajstromozásával szemben, nem értelmezhető úgy, hogy lemondott arról a jogáról, hogy az EK-Szerződés 30. cikke alapján az áruk szabad mozgása alóli kivételre hivatkozzon. Az ombudsman ezért úgy véli, hogy a panaszos érvelése e tekintetben nem meggyőző.

10. Ami a kendertermelésre nyújtott uniós támogatások kérdését illeti, a Bizottság 2006. szeptember 29-i levelében kifejtette, hogy az a tény, hogy az EU támogatásokat nyújtott, nem jelenti azt, hogy a vállalkozások szabadon értékesíthetnek kenderalapú termékeket valamennyi uniós tagállamban. A Bizottság kijelentette továbbá, hogy az uniós kendertámogatásokra vonatkozó rendelkezések nem tekinthetők úgy, hogy felülírják a nemzeti kábítószer-ellenes politikákat. Arra az álláspontra helyezkedett továbbá, hogy a panaszos érvelése nem nagyon releváns az ő esetében, mivel a terméke nem tiszta kender. Tekintettel arra, hogy a Bizottság álláspontja ésszerűnek tűnik, az ombudsman nem tartja meggyőzőnek a panaszos érveit.

11. Ami a panaszos azon véleményét illeti, hogy a szlovén jogszabályok engedélyezési rendszert írnak elő bizonyos kenderfajták Szlovéniában történő termesztésére, és lehetővé teszik azok bizonyos termékekben való felhasználását, ezt a szempontot az ombudsmanhoz benyújtott panaszban nem vetették fel. Az ombudsman azonban megjegyzi, hogy a Bizottsággal folytatott levelezésében a panaszos rámutatott arra, hogy a szlovén jog lehetővé teszi a kender termelését az országon belül. Ennek fényében felveti azt a kérdést, hogy a kender miért nem használható élelmiszerekben. Annak eldöntésekor, hogy indítson-e jogsértési panaszt, a Bizottságnak figyelembe kell vennie a döntése meghozatalakor rendelkezésére álló információkat. A hozzá benyújtott levelek alapján az ombudsman úgy véli, hogy a panaszos a jelek szerint nem támasztotta alá bizonyítékokkal a szlovén joggal kapcsolatos álláspontját. Ezenkívül nem fejtette ki, hogy miért véli úgy, hogy a szlovén jog nem felel meg a közösségi jognak. Ezért az ombudsman véleménye szerint a panaszosnak a Bizottsághoz benyújtott érve túl homályosnak tűnik ahhoz, hogy megkérdőjelezze a Bizottság álláspontját. Ennek fényében és az EK-Szerződés 195. cikke alapján az ombudsman úgy véli, hogy nincs elegendő indok arra, hogy vizsgálatában foglalkozzon ezzel a szemponttal. Mindazonáltal a panaszos továbbra is szabadon felveheti a kapcsolatot a Bizottsággal ebben az ügyben annak érdekében, hogy alátámassza azon véleményét, miszerint a Bizottságnak úgy kell tekintenie, hogy a szlovén jog nem felel meg a közösségi jognak.

AZ OMBUDSMAN ELEMZÉSE ÉS KÖVETKEZTETÉSEI

Előzetes megjegyzések

12. A kétségek elkerülése érdekében emlékeztetni kell arra, hogy az EK-Szerződés 195. cikke felhatalmazza az európai ombudsmant, hogy fogadja a közösségi intézmények és szervek – kivéve az igazságszolgáltatási feladatkörükben eljáró Bíróságot és Elsőfokú Bíróságot – tevékenysége során felmerülő hivatali visszásságokra vonatkozó panaszokat. Az ombudsmannak ezért nincs felhatalmazása arra, hogy más intézményekkel vagy szervekkel szembeni panaszokat vizsgáljon meg. Ennek megfelelően ez a határozat kizárólag a Bizottság elleni panasszal foglalkozik.

A. Ami a panaszos állítását illeti

Az ombudsman elé terjesztett érvek

13. Panaszában a panaszos azt állította, hogy a Bizottság nem kezelte megfelelően jogsértési panaszát mind érdemi, mind eljárási szempontból. Különösen i. a biztosi testület lezárta az ügyet, miközben az általa forgalmazott ital forgalmazási engedélyének Szlovénia általi elutasításának jogalapjával kapcsolatos kérdések még mindig nyitottak voltak; annak ellenére, hogy számos kérdés még mindig nyitott, G. úr, a Vállalkozáspolitikai és Ipari Főigazgatóság osztályvezetője egyoldalúan úgy döntött, hogy lezárja a tárgyalásokat a panaszossal, vagy pedig félretájékoztatta a biztosi testületet; iii. a Bizottság nem vette figyelembe, hogy a német hatóságok KTF-et adtak ki az általa forgalmazott italra vonatkozóan, amely így valamennyi uniós tagállamban, köztük Szlovéniában is forgalomban lehetett; iv. a Bizottság Szlovénia megközelítésével kapcsolatos álláspontja ellentétes volt az áruk szabad mozgásának elveivel; és v. a Bizottság nem vette figyelembe a 178/2002/EK rendelet [3] rendelkezéseit, amelyeket Szlovénia nem alkalmazott.

14. Állítása első részének alátámasztására a panaszos lényegében azt állította, hogy kérelmét követően a Bizottság megküldte számára az alkalmazandónak tekintett szlovén jogszabályok listáját. Véleménye szerint azonban a Szlovén Hivatalos Közlöny egyik, a Bizottság által hivatkozott száma nem létezett. Ezenkívül a szlovén jog nem tartalmazott olyan rendelkezést, amely felhasználható lett volna az ital forgalmazása ellen.

15. Véleményében a Bizottság egymás után tett észrevételeket a panaszos állításában felvetett minden egyes szemponttal kapcsolatban.

16. Az első szempontot illetően a Bizottság úgy ítélte meg, hogy nem merültek fel nyitott kérdések a forgalombahozatali engedély Szlovénia általi elutasításának jogalapjával kapcsolatban, amikor a biztosok testülete lezárta az ügyet. Részletes listát nyújtott be a panaszosnak arról, hogy a szlovén hatóságok mit tekintenek a hatályos vonatkozó kábítószer-ellenes jogszabályoknak, beleértve a tiltott kábítószerek osztályozásáról szóló rendeletet is, amely a kábítószerek három csoportját különbözteti meg. A kábítószer-csoportok listáját frissítették. A szlovén hatóságoknak a Bizottsághoz intézett levelében, majd ezt követően a Bizottságnak a panaszoshoz intézett levelében a Szlovén Hivatalos Közlöny egyik konkrét számára "820/01" hivatkozás szerepelt. Az említett kérdés frissítette a fent említett jegyzéket, és helyes hivatkozásának „8/2001”-nek kellett volna lennie. A Bizottság sajnálatát fejezte ki e felügyelet miatt, ami némi zavart okozhatott volna. A Bizottság rendelkezésére álló és a panaszossal megosztott információk alapján azonban egyértelmű volt, hogy a kendert és a kannabiszt a szlovén jog tiltott kábítószernek minősíti. Míg a Bizottság minden erőfeszítést megtett annak érdekében, hogy értesítse a panaszost a szlovén hatóságoktól kapott információkról, az ügy lezárására vonatkozó határozatát kizárólag a közösségi jog alapján hozta meg, nevezetesen az EK-Szerződés 30. cikke alapján, valamint annak alapján, hogy a szlovén jogszabályok milyen mértékben felelnek meg a Szerződés rendelkezéseinek. Az eljárás lezárását megelőző levelében a Bizottság világosan és tömören kifejtette az ügy lezárásának okait. A levél a következőket tartalmazza:

„Amennyiben a szlovén tilalom a más tagállamokból importált termékekre, valamint a szlovén termelők által Szlovéniában előállított és forgalmazott termékekre vonatkozik, az EK-Szerződés 28. cikkével ellentétes akadály áll fenn a Közösségen belüli kereskedelem előtt. A tilalom azonban egy nemzeti kábítószer-ellenes kampány keretébe illeszkedik, és ezt az EK-Szerződés 30. cikke értelmében a közerkölcs és a közrend indokolhatja."[4]

17. A panaszos állításának második aspektusát illetően a Bizottság előadta, hogy az előzetes lezáró levelet követően a panaszos további érveket hozott fel. Azzal érvelt, hogy a szlovén tilalom sérti az emberi jogokat és a véleménynyilvánítás szabadságát, ellentmond az EU kendertámogatásokkal kapcsolatos politikájának, és azon a téves feltételezésen alapul, hogy az ital címkéjén feltüntetett levél kannabiszlevél. Annak ellenére, hogy a Bizottság válaszleveleiben foglalkozott a panaszos érveivel, továbbra is ragaszkodott ahhoz, hogy az ügyet ne zárják le, mivel még mindig hiányoznak az információk. A Bizottság rámutatott, hogy a panaszos által felhozott érvek vagy ismétlődőek, vagy túl homályosak voltak ahhoz, hogy meggyőzzék arról, hogy vizsgálja felül az ügy lezárására vonatkozó döntését. A panaszos állításaival ellentétben ügyét a szokásos eljárásoknak megfelelően alaposan megvizsgálták. Az ügy tényállását a Bizottság több szervezeti egységének képviselői egy 2006. szeptemberi ülésen, a biztosok kabinetfőnökeinek 2006. októberi ülésén, végül pedig a biztosi testület ülésén vitatták meg. A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy ezen eljárás betartása kizárja annak lehetőségét, hogy a Bizottság bármely szervezeti egysége egyoldalú határozatot hozhasson egy jogsértési panasszal kapcsolatban. Az a tény, hogy a panaszos nem értett egyet a határozattal, nem jelenti azt, hogy az ügyet egyoldalúan vagy a Bizottság ezzel foglalkozó szervezeti egységének félretájékoztatása alapján zárták le.

18. A panaszos állításának harmadik szempontjára válaszul a Bizottság kifejtette, hogy a panaszos már az eredeti jogsértési panaszában kijelentette, hogy a német hatóságok KTF-et adtak az italra, amelyet a Bizottság figyelembe vett. A KTF azonban csak azt a tényt tükrözte, hogy egy termék forgalomba hozatalát engedélyezték az egyik tagállamban; nem érvénytelenítheti egy másik tagállamnak az EK-Szerződés 30. cikkére való hivatkozását. A Bizottság azt is előadta, hogy az a tény, hogy az előzetes lezárásról szóló levél nem hivatkozott kifejezetten a Németország által kiadott KTF-re, nem jelenti azt, hogy a Bizottság nem vette figyelembe ezt a szempontot.

19. Ami a panaszos állításának negyedik aspektusát illeti, a Bizottság kifejtette, hogy Szlovénia megközelítésével kapcsolatos álláspontja összhangban van az EK-Szerződés 30. cikkével, amely kivételeket ír elő az áruk szabad mozgásának általános elve alól. A panaszossal folytatott levelezésében a Bizottság kifejtette, hogy miért nem sértette meg a közösségi jogot. Az a tény, hogy az áruk szabad mozgásának akadályozása indokolt volt, nem jelenti azt, hogy a Bizottság álláspontja ellentétes lenne az áruk szabad mozgásának elveivel.

20. A panaszos állításának ötödik szempontját illetően a Bizottság rámutatott, hogy gondosan értékelte a 178/2002/EK rendelet rendelkezéseit, amelyeket a panaszos a hozzá benyújtott eredeti panaszában felvetett. A Bizottság azonban úgy ítélte meg, hogy ezek nem bírnak különösebb jelentőséggel az ügy szempontjából. Ez lényegében annak a ténynek tudható be, hogy az ital forgalmazásának Szlovénia általi megtagadásának fő oka a szlovén kábítószer-ellenes jogszabály volt, amely a kendert illegális kábítószernek minősíti. Míg a panaszos eredetileg azzal érvelt, hogy az elutasítás a 178/2002/EK rendelet hatálya alá tartozó élelmiszer-biztonsági aggályokon alapult, ez csak egy másodlagos szempont volt, amelyre a szlovén hatóságok támaszkodtak. A Bizottság ezt követően a következőket állapította meg:

„A 178/2002/EK rendelet megállapítja azokat a követelményeket, amelyek alapján megállapítható, hogy valamely élelmiszer nem biztonságos-e, de ebben a konkrét esetben nem tekintették relevánsnak. A [panaszosnak] címzett előzetes lezáró levél ugyanis egyértelműen kifejti, hogy az elutasítás fő okai nem a termék tartalmával, hanem azokkal a nemkívánatos üzenetekkel voltak kapcsolatosak, amelyeket a termék neve és/vagy címkézése a nemzeti kábítószer-ellenes politikával ellentétesen közvetíthet a nyilvánosság felé (az EK-Szerződés 30. cikke). Ebben az összefüggésben az előzetes lezárásról szóló levél arra a következtetésre jutott, hogy a benyújtott laboratóriumi eredmények, amelyek bizonyítják, hogy a kender és a THC szintje [az italban] túl alacsony ahhoz, hogy káros legyen, még mindig nem jelentik azt, hogy Szlovénia tilalma sérti a közösségi jogot. Ezért a Bizottság szervezeti egysége úgy véli, hogy az EK-Szerződés 28. és 30. cikke volt a megfelelő jogalap [a panaszos] panaszának értékeléséhez, és [a panaszos] esetében semmi nem bizonyította a 178/2002/EK rendelet megsértését.”

Az a tény, hogy az előzetes lezárásról szóló levél nem hivatkozott kifejezetten a 178/2002/EK rendeletre, nem jelenti azt, hogy a Bizottság azt nem vette figyelembe az ügy lezárásakor.

21. Észrevételeiben a panaszos megismételte azon álláspontját, hogy a Bizottság lezárta az ügyet, annak ellenére, hogy számos kérdés még mindig nyitott volt. Különösen azzal érvelt, hogy a Bizottság véleményéből egyértelműen kitűnik, hogy az általa a Szlovén Hivatalos Közlöny egy adott számával kapcsolatban adott hivatkozási szám helytelen. Azt állította, hogy a Bizottság soha nem magyarázta el neki, hogy hol találja meg a Hivatalos Közlöny helyes kiadását; Másolatot sem kapott tőle.

Az ombudsman értékelése

22. Az ombudsman először is megjegyzi, hogy a Bizottság az EK-Szerződés 226. cikke alapján csak akkor jogosult az ügyet a Bíróság elé utalni, ha úgy ítéli meg, hogy megsértették a közösségi jogot. Az ombudsman úgy véli, hogy véleménye szerint a Bizottság részletesen ismertette álláspontját a panaszos állításában felvetett valamennyi kérdés tekintetében. Kifejtette i. miért véli úgy, hogy az ügy lezárásakor nem merültek fel nyitott kérdések a forgalombahozatali engedély Szlovénia általi elutasításának jogalapjával kapcsolatban. Rámutatott továbbá arra, hogy ii. az általa követett eljárás kizárta annak lehetőségét, hogy a Bizottság bármely szervezeti egysége egyoldalú álláspontot képviseljen. Ezenkívül iii. a KTF csak azt a tényt tükrözte, hogy egy termék forgalmazását engedélyezték egy tagállamban, és iv. az ital szlovéniai forgalmazásának tilalmát az EK-Szerződés 30. cikke indokolta. Végül v. a Bizottság figyelembe vette a 178/2002/EK rendeletet. Ami az i–iii. és v. szempontokat illeti, az ombudsman meggyőzőnek tartja a Bizottság álláspontját. Ami a negyedik szempontot illeti, azt az alábbi 24. pontban tárgyalja.

23. Ami a Bizottságnak a Szlovén Hivatalos Közlöny egy konkrét kérdésére való hivatkozását illeti, az ombudsmannak nincs tudomása a Bizottság azon általános kötelezettségéről, hogy teljes körűen tájékoztassa a panaszosokat a vonatkozó nemzeti jogszabályokról, vagy azokról másolatokat bocsásson rendelkezésükre. Ez annak a ténynek tudható be, hogy a Bizottság azon döntése, hogy indít-e jogsértési panaszt vagy sem, kizárólag a közösségi jog hatálya alá tartozik. Az ombudsman megjegyzi, hogy a Bizottság a panaszos kérésére további tájékoztatást nyújtott a szlovén jogszabályokról. Megérti, hogy az, hogy a Bizottság helytelen hivatkozási számot tüntetett fel a Szlovén Hivatalos Közlöny egyik számával kapcsolatban, némi zavart okozhatott a panaszos számára. Ezt a hibát azonban később kijavították, és a Bizottság sajnálatát fejezte ki e felügyelet miatt. Mindenesetre az ombudsman úgy véli, hogy a panaszos nem bizonyította, hogy ez a felügyelet miért befolyásolhatta volna a Bizottság álláspontját a jogsértési panasz kivizsgálásának mellőzésére vonatkozó, a közösségi jogon alapuló döntése tekintetében.

24. A fenti 20. pontban idézett bizottsági vélemény kivonata alapján az ombudsman úgy értelmezi, hogy a panaszos italának Szlovéniában történő forgalmazására vonatkozó tilalom fő okai nem az ital tartalmával, hanem a neve és/vagy címkézése által a nyilvánossághoz eljuttatott nemkívánatos üzenetekkel voltak kapcsolatosak. A szlovén hatóságok szerint ezek az üzenetek ellentétesek voltak a nemzeti kábítószer-ellenes politikával. Az ombudsman megjegyzi, hogy véleményében a Bizottság kifejtette, hogy a tiltott kábítószerekre vonatkozó jogszabályok és politikák elsősorban a tagállamok hatáskörébe tartoznak, nem pedig a közösségi jogszabályok hatálya alá. A Bizottság továbbá rámutatott arra, hogy mivel nem álltak rendelkezésre meggyőző érvek arra vonatkozóan, hogy a tilalom az árukereskedelem indokolatlan vagy hátrányosan megkülönböztető akadálya lenne, nem lett volna helyénvaló megkérdőjelezni a tilalmat. Ennek oka az volt, hogy a tilalom a vonatkozó nemzetközi joggal összhangban lévő nemzeti kábítószer-ellenes jogszabályokon és szakpolitikákon alapult. A Bizottság azon döntésének értékelésekor, hogy nem foglalkozik a panaszos jogsértési panaszával, az ombudsmannak kellően figyelembe kell vennie azt a tényt, hogy a tagállamok mérlegelési jogkörrel rendelkeznek az EK-Szerződés 30. cikkében előírt kivételek tekintetében. Tekintettel erre a mérlegelési jogkörre, valamint a szlovén kábítószer-ellenes politikának a Bizottság véleményében ismertetett tartalmára, az ombudsman úgy véli, hogy a Bizottság álláspontja ésszerű.

25. Az ombudsman ezért arra a következtetésre jut, hogy a panaszos nem bizonyította azt az állítását, hogy a Bizottság nem megfelelően kezelte jogsértési panaszát. E körülmények fényében az ombudsman nem állapít meg hivatali visszásságot a Bizottság részéről a panaszos állítását illetően.

B. A panaszos állítását illetően:

Az ombudsman elé terjesztett érvek

26. A panaszos azt állította, hogy tájékoztatni kell arról, hogy Szlovénia miért tiltotta meg termékének szabad forgalmazását, és hogy G. miért függesztette fel egyoldalúan a megbeszéléseket közvetlenül azt követően, hogy a panaszos további kérdéseket tett fel.

27. Véleményében a Bizottság rámutatott arra, hogy az előzetes lezárásról szóló levélben, valamint az azt követő levelezésben [5] közölték vele azokat az okokat, amelyek miatt Szlovénia megtagadta a panaszos által gyártott ital forgalomba hozatalának engedélyezését. Az ügyet alaposan és a szokásos eljárásoknak megfelelően megvizsgálták, ami biztosítja, hogy a Bizottság egyik szervezeti egysége se hozhasson egyoldalú határozatot [6].

Az ombudsman értékelése

28. Mivel a panaszos állításának nem lehet helyt adni, keresetének sem lehet helyt adni. Az ombudsman ezért a panaszos állítását illetően nem állapít meg hivatali visszásságot a Bizottság részéről.

C. Következtetések

A panasszal kapcsolatos vizsgálatai alapján az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy a Bizottság részéről nem történt hivatali visszásság. Az ombudsman ezért lezárja az ügyet.

A panaszost és a Bizottság elnökét tájékoztatják erről a döntésről.

P. Nikiforos DIAMANDOUROS

Kelt Strasbourgban, 2008. december 22-én.

[1] Úgy tűnik, hogy a Cannabaceae család többek között a kender, a komló és a fekete áfonya kategóriájából áll.

[2] A közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20-i 40/94/EK módosított tanácsi rendelet (HL 1994. L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.).

[3] Az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 2002. január 28-i 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2002. L 31., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 6. kötet, 463. o.).

[4] Bár az idézett szakasz kimondja, hogy a szóban forgó tilalom „indokolható” lehet, ami azt jelentheti, hogy nyitva hagyták azt a kérdést, hogy a tilalom valóban indokolt-e, az ombudsman az előzetes lezárásról szóló levél kontextusából úgy értelmezi, hogy a Bizottság a tilalmat az EK-Szerződés 30. cikke alapján indokoltnak tartja.

[5] Lásd a fenti 16. és 17. pontot.

[6] Lásd a fenti 17. pontot.