A PANASZ HÁTTERE

1. A panaszos egy „X” elnevezésű olasz nem kormányzati szervezet, amely a fejlesztési együttműködés területén hajt végre projekteket. Jelentős számú szerződést kötött a Bizottsággal a közösségi alapokból társfinanszírozott humanitárius projektek végrehajtására.

2. 2004-ben az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) igazgatási vizsgálatot indított X bizonyos projektjeinek befejezésével és pénzügyi kimutatásaival kapcsolatban. 2005 júniusában az OLAF tájékoztatta X-et, hogy a 2185/96/Euratom, EK rendelet [1] 6. cikkének (1) bekezdésével összhangban helyszíni ellenőrzésre kerül sor. Az ellenőrzésre 2005. június 6. és 10. között került sor, és 35 projektet érintett.

3. 2006 márciusában X megkapta az ellenőrzést végző Y társaság által készített jelentéstervezetet, valamint az OLAF által a helyszíni ellenőrzésről készített jelentést. E jelentések szerint X az alkalmazandó jogszabályokat megsértve vásárolta meg az ellenőrzött projektek végrehajtásához szükséges anyagok egy részét (nevezetesen a Z és W vállalatoktól vásárolt anyagokat).

4. 2006 áprilisában X továbbította észrevételeit az OLAF-nak. Kifejtette, hogy a vonatkozó projektek végrehajtásához szükséges anyagok beszerzése során mindig figyelembe vették a vonatkozó jogszabályokat, valamint annak az országnak a szükséghelyzetét és sürgősségét, ahol az egyes projekteket végre kell hajtani. X megküldte észrevételeit a Bizottság EuropAid Együttműködési Hivatalának (AIDCO) és a Humanitárius Segélyek Főigazgatóságának (ECHO).

5. 2006 márciusában X kérte, hogy találkozzon az AIDCO egységvezetőjével, és tájékoztassa őt az AIDCO azon döntése következtében kialakult helyzet súlyosságáról, hogy 2005 novemberétől felfüggeszti az X-nek járó valamennyi függőben lévő kifizetést. A panaszos szerint a fennálló kifizetések felfüggesztése olyan projektekre is kiterjedt, amelyek nem képezték az OLAF vizsgálatának tárgyát, valamint olyan projektekre, amelyekhez nem vásároltak anyagot Z-től és W-től. A panaszos hangsúlyozta továbbá, hogy X-et nem értesítették haladéktalanul a felfüggesztési intézkedésekről.

6. 2006. május 3-án az AIDCO főigazgatója tájékoztatta X-et azon szándékáról, hogy horizontális ellenőrzést kíván indítani az X által benyújtott, bizonyos számú projektre vonatkozó költségnyilatkozatok részletes ellenőrzése céljából [2]. Ezen ellenőrzésekig úgy határozott, hogy felfüggeszti az X-nek történő kifizetésekre vonatkozó határidőt a hatáskörébe tartozó kötelezettségvállalások tekintetében.

7. Az AIDCO-nak címzett további levelében X kifejezte hajlandóságát arra, hogy a vizsgálati eljárás során teljes mértékben együttműködjön a Bizottság szolgálataival. Ugyanakkor aggodalmának adott hangot a korábban már ellenőrzött projektek, illetve az olyan projektek ellenőrzésének céljával kapcsolatban, amelyek esetében nem történt kifizetés, mivel azok még a végrehajtás előzetes szakaszában vannak. X továbbá aggodalmát fejezte ki az ilyen összetett ellenőrzés elvégzéséhez szükséges idővel kapcsolatban, és hangsúlyozta, hogy amikor a Bizottság bejelentette az ellenőrzés elvégzésére irányuló szándékát, az X-nek járó összegek kifizetése már hat hónappal késett.

8. 2006. június 2-án az AIDCO főigazgatója megerősítette azon szándékát (amelyet 2006. május 3-i levelében közölt X-szel), hogy ellenőrzést indít az X által benyújtott költségnyilatkozatok támogathatóságának részletes ellenőrzése céljából. A főigazgató kifejtette, hogy:

„A tervek szerint az ellenőrzést két szakaszban szervezik meg:

Az első szakasz egy feltáró szakasz, amelynek célja az ellenőrzéshez szükséges dokumentáció azonosítása és lokalizálása [sic]. Az eseményre X székhelyén kerül sor, valószínűleg 2006 júniusának vége előtt.

A feltáró szakasz eredményei alapján a második szakaszt (a terepmunkát) ennek megfelelően ütemezik és tervezik meg. Erre az első szakasz végét követően a lehető leghamarabb, az Ön rendelkezésére álló lehetőségeknek megfelelően kerül sor, és azt legkésőbb az első szakasz végét követő 3 hónapon belül be kell fejezni.”

9. 2006. július 7-én az AIDCO tájékoztatta X-et, hogy az ellenőrzés első szakaszára 2006. július 12. és 17. között kerül sor. Tájékoztatta továbbá X-et, hogy az ellenőrzés 50 projektre terjed ki [3].

10. 2006. december 4-én X, aki még mindig nem kapott tájékoztatást az OLAF vizsgálatának lezárásáról, az ombudsmanhoz fordult.

A VIZSGÁLAT TÁRGYA

11. Az ombudsman vizsgálatot indított a következő állításokkal kapcsolatban:

1. A Bizottság elmulasztotta tájékoztatni X-et arról a szándékáról, hogy azonnali hatállyal fel kívánja függeszteni az utóbbi felé fennálló valamennyi kifizetést. Ezen állítás alátámasztására a panaszos megjegyezte, hogy a Bizottság csak 2006. május 3-án tájékoztatta X-et a kifizetések felfüggesztéséről, annak ellenére, hogy a felfüggesztés 2005 novembere óta ténylegesen hatályban volt.
2. Az AIDCO-nak az egy vagy több alkalommal már ellenőrzött szerződésekkel kapcsolatos ellenőrzések elvégzésére vonatkozó döntése nem volt megalapozott, aránytalan volt, és indokolatlan késedelmeket okozott a források X-nek történő odaítélése tekintetében.
3. A Bizottság nem tartotta be a 2006. június 2‐i levelében bejelentett ellenőrzési ütemtervet.

4. Az ombudsman vizsgálata a következő állításokkal is foglalkozott:

1. Az AIDCO-nak a lehető leggyorsabban le kell zárnia ellenőrzését annak érdekében, hogy X folytathassa tevékenységét, amelyet hátrányosan érintett az összes kifizetés Bizottság általi felfüggesztése [4].
2. A Bizottságnak X esetében követnie kell a Brüsszeli Elsőfokú Bíróság által az RG ügyben 2006. szeptember 1-jén hozott ítéletében meghatározott elveket: 2005/12160/A, Cesvi kontra Bizottság.
3. Az OLAF-nak a lehető leghamarabb le kell zárnia a 2004 augusztusában megkezdett igazgatási vizsgálatát [5].

A VIZSGÁLAT

12. A panasz 2006. december 6-i kézhezvételét követően az ombudsman 2007. február 15-én vizsgálatot indított. A Bizottság 2007. szeptember 11-én küldte meg véleményét, amelyet az ombudsman továbbított a panaszosnak, felkérve őt, hogy nyújtsa be észrevételeit. A panaszos 2007. december 4-én nyújtotta be első észrevételeit az ombudsmannak, majd ezt követően több további dokumentumot. E dokumentumok többsége a panaszos és a Bizottság között az ombudsmanhoz benyújtott panasz tárgyában folyamatban lévő levelezés másolata volt.

13. 2008. szeptember 25-i levelében a panaszos tájékoztatta az ombudsmant az ügy bizonyos vonatkozásainak megvitatása és tisztázása céljából a Bizottsággal tartandó következő találkozóról. Az említett találkozóra 2008. október 16-án került sor. 2008. október 20-án a panaszos arról tájékoztatta az ombudsmant, hogy elégedetlen a találkozó eredményével. A panaszos ezért megerősítette, hogy fenn kívánja tartani panaszát.

14. 2008. november 11-én a panaszos arról tájékoztatta az ombudsmant, hogy 2008. november 5-én ügyével kapcsolatban kérelmet nyújtott be az Elsőfokú Bírósághoz. 2008. november 27-én az ombudsman szervezeti egységeinek kérésére a panaszos jogi képviselője továbbította az ombudsmannak a fent említett bírósághoz benyújtott kérelem másolatát.

AZ OMBUDSMAN ELEMZÉSE ÉS KÖVETKEZTETÉSEI

15. Az Európai Közösségeket létrehozó szerződés 195. cikke értelmében:

„Az ombudsman az általa indokoltnak ítélt vizsgálatokat (...) folytatja le, kivéve, ha az állítólagos tények bírósági eljárás tárgyát képezik vagy képezték.”

Ezenkívül az európai ombudsman alapokmánya [6] 2. cikkének (7) bekezdése kimondja, hogy:

„Ha az ombudsmannak a benyújtott tényekre vonatkozó, folyamatban lévő vagy befejezett bírósági eljárás miatt egy panaszt elfogadhatatlannak kell nyilvánítania, vagy meg kell szüntetnie annak vizsgálatát, az addig a pontig általa végzett vizsgálatok eredményét további intézkedés nélkül be kell nyújtani.”

16. Az Elsőfokú Bírósághoz benyújtott kérelem alapos elemzését követően az ombudsman megjegyzi, hogy a panaszos azt kérte a Bíróságtól, hogy semmisítse meg a Bizottság 2008. augusztus 19-i határozatát. E határozattal a Bizottság jóváhagyta az AIDCO által 2006 júniusában megkezdett ellenőrzési eljárás következtetéseit. A Bizottság továbbá összesen 4 750 121 euró összegben visszafizetési felszólításokat bocsátott ki X részére.

17. Az ombudsman megjegyzi, hogy kérelmének alátámasztása érdekében a panaszos négy jogalapra hivatkozott:

• a megfelelő ügyintézés és a kellő gondosság elvének a Bizottság általi megsértése az igazgatási tevékenység során;
• a védelemhez való jog és a meghallgatáshoz való jog megsértése;
• az arányosság elvének megsértése annyiban, amennyiben a Bizottság 2008. augusztus 19-i határozatával elfogadta egy olyan ellenőrzés eredményét, amely a céljához képest aránytalan volt;
• az elévülési szabályok megsértése. A Bizottság 2008. augusztus 19-i határozata lehetővé teszi azon összegek visszatéríttetését, amelyeket a Bizottság már nem téríttethetett vissza.

A panaszos továbbá arra kérte a Bíróságot, hogy ismerje el a Bizottság szerződésen kívüli felelősségét, és ítélje el a Bizottságot a panaszos által elszenvedett károk megtérítésére.

18. Az ombudsman úgy véli, hogy a Bírósághoz benyújtott kereset érdemben ugyanazokkal a kérdésekkel foglalkozik, mint az ombudsmanhoz benyújtott panasz. A Bírósághoz benyújtott keresetlevélben felhozott érvek többségét a panaszos az ombudsmanhoz benyújtott eredeti panaszában és észrevételeiben is megemlítette.

19. Tekintettel arra, hogy az Elsőfokú Bíróság előtt folyamatban van egy olyan ügy, amely a jelen panaszban előadottakkal azonos tényállásra vonatkozik, az ombudsman az alapokmánya 2. cikkének (7) bekezdése alapján úgy határoz, hogy megszünteti a panasz vizsgálatát, és további intézkedés nélkül benyújtja az eddig elvégzett vizsgálatok eredményét.

Következtetések

Vizsgálatai alapján az ombudsman úgy határoz, hogy megszünteti a jelen panasz vizsgálatát, mivel az Elsőfokú Bíróság előtt folyamatban van egy olyan ügy, amely a jelen panaszban előadottakkal azonos tényállásra vonatkozik. Ezt a határozatot az Európai Közösségeket létrehozó szerződés 195. cikkével és alapokmánya 2. cikkének (7) bekezdésével összhangban hozzák meg.

A panaszost és a Bizottságot tájékoztatják erről a döntésről.

P. Nikiforos DIAMANDOUROS

Kelt Strasbourgban, 2008. december 18-án.

[1] Az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek csalással és egyéb szabálytalanságokkal szembeni védelmében a Bizottság által végzett helyszíni ellenőrzésekről és vizsgálatokról szóló, 1996. november 11-i 2185/96/Euratom, EK tanácsi rendelet, HL L 292., 2. o.

[2] Az AIDCO továbbította az ALISEI-nek azon szerződések listáját, amelyekre a vonatkozó vizsgálat kiterjedt volna.

[3] A panaszos szerint a listán szereplő projektek közül néhányat (50 projektet) már a 90-es években ellenőriztek és lezártak. Ezenkívül az új ellenőrzés ellenőre az Ernst & Young (a továbbiakban: E& Y) volt, vagyis ugyanaz a cég, amely már ellenőrizte a listán szereplő egyes projekteket.

[4] Az ombudsman megjegyzi, hogy véleményében a Bizottság kifejtette, hogy ellenőrzését 2007. március 2-án fejezte be.

[5] E tekintetben az ombudsman megjegyezte, hogy a Bizottság véleményéből kiderült, hogy az OLAF 2006. november 24-én lezárta vizsgálatát, és jelentését 2006. december 12-én megküldte a panaszosnak.

[6] A Parlament 1994. március 9‐én fogadta el, és 2002. március 14‐i (HL L 92., 13. o.) és 2008. június 18‐i (HL L 189., 25. o.) határozatával módosította.