A PANASZ HÁTTERE

1. A panaszos egy olasz ügyvéd, aki több, építési termékeket gyártó olasz cég nevében jár el. Amikor a vállalkozások megkísérelték termékeiket Németországban értékesíteni, jelentős nehézségekbe ütköztek az 1980. június 20-i német rendeletben (1) (a továbbiakban: rendelet) meghatározott jogi követelmények miatt. A rendelet felhatalmazta egy magántanúsító szervet, a Deutsche Vereinigung des Gas- und Wasserfaches e.V.-t (DVGW), hogy bizonyos építési termékekre vonatkozóan rendeleteket és tanúsító védjegyeket állítson ki.

2. A panaszos úgy vélte, hogy a rendelet indokolatlanul korlátozta az áruk szabad mozgását a belső piacon. Ezért 2006 áprilisában panaszt nyújtott be a SOLVIT-hoz (2), amely arra a következtetésre jutott, hogy a panasz nem egyedi problémával, hanem a közösségi jogszabályok valamely tagállam általi helytelen végrehajtásával kapcsolatos. Ezért úgy határozott, hogy nem folytat vizsgálatot.

3. 2006. május 15-én a panaszos felvette a kapcsolatot a Bizottsággal, és felkérte, hogy tegye meg a megfelelő intézkedéseket Németországgal szemben.

4. A Bizottság informális, információgyűjtő vizsgálatot indított a panaszos által felvetett kérdéssel kapcsolatban. Ebben az összefüggésben szolgálatai különböző írásbeli megbeszéléseket folytattak a panaszossal, és 2006. július 11-én találkoztak vele a probléma jellegének és az azzal kapcsolatos ténybeli helyzetnek a tisztázása érdekében. 2006. július 14-én az összegyűjtött információk alapján a Bizottság Főtitkársága 2006/4610 hivatkozási számon panaszként nyilvántartásba vette a panaszos levelezését.

5. 2006 szeptemberében a panaszos találkozott az ügyéért felelős Vállalkozáspolitikai és Ipari Főigazgatóság (DG ENTR) bizottsági szolgálataival. A találkozót követően arra a következtetésre jutott, hogy a Bizottság minden szükséges információval rendelkezik, és röviddel ezután kész kötelezettségszegési eljárást indítani Németország ellen. 2007 márciusában azonban a Bizottság még mindig nem tett így.

6. 2007. július 2-án a Bizottság válaszolt Locatelli európai parlamenti képviselő 2007. május 23-i írásbeli kérdésére (hiv.: P 2862/07), a német hatóságok által a víz- és vízelvezetési alkalmazásokban való felhasználásra szánt termékekre alkalmazott szabványokról (az úgynevezett W534). Kérdésében Locatelli európai parlamenti képviselő azzal érvelt, hogy a DVGW „monopóliummal” rendelkezik a gáz- és vízelosztó létesítményekben való felhasználásra szánt szerelvények tanúsítása terén. Kijelentette továbbá, hogy ez az „atipikus” és „erőfölényes helyzet” ellentétes a „közösségi szabályozáspolitikai elvekkel”.

7. Válaszában a Bizottság rámutatott arra, hogy az e tekintetben történő harmonizációt célzó közösségi jogszabályokat fogadtak el. Kifejtette azonban, hogy ez a jogszabály minőségi minimumkövetelményeket határoz meg. A tagállamok szabadon állapíthatják meg a minőségi szintet magasabb szinten, ha „az emberi egészség védelme a nemzeti területükön vagy annak egy részén ezt megköveteli”. Következésképpen az emberi fogyasztásra szánt vízzel együtt használandó termékekre vonatkozó nemzeti szabványok meghaladhatják a közösségi jogszabályokban megállapítottakat. A 89/106/EGK irányelv alapján létrehozott harmonizált termékszabványok még nem léteznek az emberi fogyasztásra szánt vízzel való használatra szánt építési termékekre. A CE-jelölés az ilyen termékek esetében még nem volt lehetséges. A hEN681-1 harmonizált termékszabvány jelenlegi változata kifejezetten kizárta, hogy ezeket a termékeket emberi fogyasztásra szánt vízzel használják.

8. A Bizottság megállapította, hogy a DVGW által az ilyen termékeken végzett megfelelőségértékelések német szabványokon alapulhatnak. Figyelembe vehetik azokat a nemzeti követelményeket is, amelyek túlmutatnak a közösségi jogszabályokban meghatározottakon. A német hatóságoknak azonban engedélyezniük kell az alkalmazandó német rendelkezéseknek vagy szabványoknak megfelelő termékek német piacon történő forgalomba hozatalát, amennyiben azok megfelelnek más tagállamok nemzeti rendelkezéseinek és szabványainak. E tekintetben a Bizottság megállapította, hogy az e konkrét felhasználásra vonatkozó német szabványok „a közös piacon belüli verseny torzulását nem eredményezőnek tekinthetők, amennyiben nincs bizonyíték ennek ellenkezőjére”.

9. A DVGW állítólagos „erőfölényével” kapcsolatban a Bizottság megjegyezte, hogy a közösségi jog nem tiltja az „erőfölény” fennállását. Sokkal inkább tiltja az ezzel való visszaélést, amely érzékelhetően torzítja a versenyt, vagy kihasználja a fogyasztókat a piacokon.

10. A panaszos úgy vélte, hogy a Locatelli európai parlamenti képviselő asszonynak adott bizottsági válaszban említett kérdések szorosan kapcsolódnak panaszának tárgyához. Ezért úgy véli, hogy a Bizottság Locatelli európai parlamenti képviselő asszonynak adott válasza már „előre meghatározta” a panaszával kapcsolatban végzett vizsgálat irányát.

A VIZSGÁLAT TÁRGYA

11. A panaszos azt állította, hogy a Bizottság nem kezelte megfelelően a panaszát, és azt állította, hogy a Bizottságnak ismertetnie kell a panasz kivizsgálása érdekében hozott intézkedéseit, és állást kell foglalnia arról.

A VIZSGÁLAT

12. A panaszt 2007. július 10-én küldték meg az ombudsmannak. 2007. július 30-án az ombudsman vizsgálatot indított, és a panaszt megküldte a Bizottságnak. 2007. december 4-én a Bizottság megküldte az ombudsmannak a panasszal kapcsolatos véleményét, amelyet 2007. december 18-án továbbított a panaszosnak azzal a kéréssel, hogy 2008. január 31-ig nyújtsa be észrevételeit.

13. 2008. január 24-én a panaszos a válaszadási határidő meghosszabbítását kérte, amit az ombudsman engedélyezett. A panaszos 2008. február 28-án küldte meg észrevételeit a Bizottság véleményével kapcsolatban. 2008. március 19-én további információkat küldött az ombudsmannak.

AZ OMBUDSMAN ELEMZÉSE ÉS KÖVETKEZTETÉSEI

A. A 2006/4610. sz. panasz Bizottság általi állítólagos helytelen kezelése

Az ombudsmanhoz benyújtott érvek

14. Állításának alátámasztására a panaszos azt állította, hogy

1. a német rendelet megsértette az EK 28. cikket (3), valamint az építési termékekre vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló, 1989. december 21-i 89/106/EGK tanácsi irányelvet (4).
2. A DVGW „erőfölénnyel” rendelkezett az ilyen termékek németországi tanúsítását illetően. E tekintetben azzal érvelt, hogy a rendelet csak a DVGW által kiadott rendeleteket és tanúsító védjegyeket ismeri el.

A panaszos megjegyezte, hogy egy állítólagosan hasonló helyzetben, amely gáz- és vízipari létesítményekhez használt termékeket érintett, a Bizottság beleegyezett abba, hogy a német cégek által benyújtott panaszokat követően jogsértési eljárást indítson Olaszország ellen az EK-Szerződés 28. cikkének állítólagos megsértése miatt.

15. A panaszos azzal érvelt, hogy a Bizottságnak ismertetnie kellett volna a 2006/4610. sz. panasz kivizsgálása érdekében hozott intézkedéseit, és állást kellett volna foglalnia a panaszról. Azzal érvelt, hogy:

1. a Bizottság vele folytatott levelezése következetlen volt;
2. a Bizottság nem bocsátotta rendelkezésére az információkat; és
3. a Bizottság közömbös volt a közösségi joggal ellentétes helyzettel szemben.

16. Véleménye szerint a Bizottság egymás után foglalkozott a panaszos minden egyes alátámasztó érvével. Az egyértelműség érdekében az ombudsman ezeket az alátámasztó érveket egymás után értékeli.

A Bizottság panaszossal szembeni álláspontjának következetessége

17. Az ombudsmanhoz benyújtott panaszában a panaszos utalt a Bizottsággal folytatott számos levélváltásra. Véleménye szerint ez a levélváltás azt mutatta, hogy a Bizottság vizsgálata nem volt iránymutató. A panaszos rámutatott, hogy a Bizottság az idők során különböző válaszokat adott a kérdésére. Válaszai ezért nem voltak következetesek.

18. A Bizottság azzal érvelt, hogy levelezése valójában következetes volt. Megjegyezte, hogy számos levelében a panaszos különböző kérdéseket vetett fel. Ezeket külön kellett kezelni. Első levelében a panaszos a rendeletre hivatkozott, anélkül, hogy megemlített volna olyan konkrét esetet, amely a belső piac akadályait okozhatta volna. E levélben – anélkül, hogy konkrét bizonyítékot szolgáltatott volna – a 89/106/EGK irányelv megsértésére hivatkozott. Általánosabban fogalmazva azzal érvelt, hogy a DVGW monopolhelyzetben van. A panaszos azonban nem jelezte, hogy hivatalos panaszt kíván benyújtani.

19. A Bizottság szolgálatai 2006 júliusában találkoztak először a panaszossal, és tájékoztatták a jogsértési vizsgálat jellegéről és az azzal kapcsolatos eljárásról. Ebben az információban szerepelt különösen az a tény, hogy az ilyen vizsgálatok jelentős időt vesznek igénybe. 2006. szeptember 6-i e-mailjében a panaszost arról is tájékoztatták, hogy a Bizottság szolgálatai dolgoznak az ügyén egy felszólító levél megszövegezése céljából. Nem adtak neki konkrét biztosítékot arra vonatkozóan, hogy ez mikor fog megtörténni.

20. Miután a Bizottság felülvizsgálta az összes rendelkezésre álló anyagot, megállapította, hogy a panaszos által szolgáltatott információk nem következetesek. Az általa említett szabványok nem terjedtek ki a szóban forgó termékekre, és a benyújtott bizonyítékok (a megfelelőségi nyilatkozatra, a CE-címkére és a német hatóságok leveleire vonatkozóan) nem voltak egyértelműek.

21. Következésképpen 2006 szeptembere és 2007 márciusa között a Bizottság ismételten tájékoztatta a panaszost az általa szolgáltatott információk egyértelműségének hiányáról és következetlenségeiről. Ezen időszak vége felé a panaszos olyan állításokat tett, amelyek túlmutattak a 89/106/EGK irányelv hatályán. Utal az akkreditációs problémákra és a piac torzulására az energia- és vízügyi ágazatban. További intézkedéseket kért a Bizottságtól, és aggályaival más hatóságokhoz is fordult. Ennek eredményeként a Bizottság szolgálatainak hosszabb időt vett igénybe az ügy kezelése.

22. A Bizottság hangsúlyozta, hogy a Locatelli európai parlamenti képviselő által feltett P-2862/07. sz. írásbeli kérdésre adott válasza és a 2006/4610. sz. ügyben folytatott levelezése következetes. A parlamenti kérdésre adott válasza egy konkrét szempontra vonatkozott, nevezetesen az emberi fogyasztásra szánt vízzel érintkező szerelvényekre és tömítésekre. A panaszos vizsgálatának hatóköre azonban szélesebb volt.

23. A Bizottság véleményére adott válaszában a panaszos hangsúlyozta, hogy a Bizottságtól kapott információk, különösen a 2007. augusztus 31. és 2007. október 16. között kapott információk hiányosak és pontatlanok voltak. Észrevételeihez csatolta azokat a leveleket, amelyekben tájékoztatta a Bizottságot az Európai Szabványügyi Bizottság (CEN) által az EN 1251-7 termék szabványával kapcsolatban végzett munkáról, valamint a Bizottság szolgálataival 2007. október 16-án tartandó következő ülésének napirendjéről.

24. Rámutatott arra is, hogy a Bizottság eltérő módon kezelte az Olaszországgal szembeni hasonló helyzetet, amely ugyanazon piaci ágazatot érintette. Úgy vélte, hogy az ilyen eltérő bánásmód hátrányos megkülönböztetésnek minősül.

Az ombudsman értékelése arról, hogy a Bizottság levelezése következetes volt-e vagy sem

25. Az EK-Szerződés 211. cikke szerinti "a Szerződés őreként" a Bizottságnak biztosítania kell a közösségi jog alkalmazását. Feladatának ellátása során a Bizottság kivizsgálja a közösségi jog lehetséges megsértéseit, amelyek nagyrészt a polgárok panaszainak eredményeként jutnak a tudomására. Ha a vizsgálat eredményeként a Bizottság úgy ítéli meg, hogy egy tagállam nem teljesítette a Szerződésből eredő kötelezettségeit, az EK 226. cikk felhatalmazza arra, hogy kötelezettségszegési eljárást indítson a felelős tagállammal szemben, és végül az Európai Bírósághoz forduljon.

26. A Bizottság által a panaszok kezelése során követendő eljárásokat, valamint az általa a panaszosoknak nyújtandó tájékoztatást a közösségi jog megsértése tekintetében a panaszosokkal fenntartott kapcsolatokról szóló, az Európai Parlamentnek és az európai ombudsmannak címzett bizottsági közlemény (5) (a továbbiakban: a közlemény) határozza meg.

27. A közlemény melléklete meghatározza azokat a főbb kötelezettségeket, amelyeket a Bizottságnak a panasz kezelése során formai és eljárási szempontból tiszteletben kell tartania, különös tekintettel a panasz rögzítésére (3. pont)(6), a kézhezvétel visszaigazolására (4. pont)(7), a panaszossal folytatott kommunikációra (7. pont)(8), a vizsgálat határidejére (8. pont)(9), valamint az ügy lezárására (10. pont)(10).

28. A közlemény azonban nem tesz konkrét utalást a 226. cikk szerinti eljárás keretében a tisztviselők cselekményeivel kapcsolatos koherencia kérdésére. E kötelezettség hatályát általában a helyes hivatali magatartás európai kódexe 10. cikkének (1) bekezdése határozza meg, amely kimondja, hogy:

„A tisztviselőnek következetesnek kell lennie saját igazgatási magatartásában, valamint az intézmény igazgatási tevékenységében. A tisztviselőnek követnie kell az intézmény szokásos igazgatási gyakorlatát, kivéve, ha egyedi esetben jogos indoka van az említett gyakorlattól való eltérésnek; ezeket az indokokat írásban kell rögzíteni.”

29. Az ombudsman gondosan áttekintette a Bizottság által a panaszosnak adott számos válaszra vonatkozó vizsgálata során kapott információkat (11). A helyzet értékelése során az ombudsman nem tudta figyelembe venni a 2006. július 11-én és 2007. október 16-án tartott két ülés során tett lehetséges kötelezettségvállalásokat, mivel ezekről az ülésekről nem érkezett jegyzőkönyv.

30. 2006. július 14-i levelében a Bizottság panaszként nyilvántartásba vette a panaszos levelezését, és elmagyarázta neki az ügy kivizsgálása érdekében a szolgálatai által követendő eljárást, valamint a vizsgálat befejezéséhez szükséges átlagos időt. Úgy tűnik, hogy a Bizottság ezt követő levelezése a vizsgálat hatókörének, különösen a probléma jellegének és az érintett konkrét termékeknek a tisztázására irányult.

31. Vizsgálata keretében a Bizottság a panaszos egymást követő információkéréseire válaszolt, amelyek egyre részletesebbnek és összetettebbnek tűntek. Ebben az összefüggésben a panaszos további információkkal szolgált, amelyek módosították állításainak hatókörét, különösen a rendelet által érintett termékek típusát, a problémáért felelős hatóságokat és a vizsgálatban részt vevő konkrét bizottsági szolgálatokat illetően.

32. Az ombudsman megjegyzi, hogy a SOLVIT-hoz benyújtott eredeti panaszában, amelyet ezt követően megküldtek a Bizottságnak, a panaszos nagyon általánosan utalt azokra a problémákra, amelyekkel több, építési termékeket gyártó olasz cég szembesült termékei németországi értékesítése során (12). További üzeneteiben azonban úgy határozta meg a probléma hatókörét, hogy az csak bizonyos termékkategóriákra terjed ki, nevezetesen minden olyan építési termékre, amely vízzel érintkezett (13). Ezt követően benyújtotta a rendelet rendelkezései által érintett tizennégy termékre alkalmazandó európai szabványok részletes listáját (14). 2006. szeptember 5-én a panaszos felhívta a Bizottság figyelmét azokra a nehézségekre, amelyekkel egy adott olasz vállalat, az FRA.BO. szembesül egy adott termékkel kapcsolatban (W 534. szabvány). E termékkel kapcsolatban panaszt nyújtott be az Európai Akkreditálási Együttműködéshez (EA)(15). Mivel a panaszos elégedetlen volt azzal, ahogyan az EA kezelte panaszát, arra kérte a Bizottság szolgálatait, hogy avatkozzanak be az EA-nál (16). Felkérte továbbá a Bizottság versenypolitikáért felelős szolgálatait, hogy vegyenek részt ebben a vizsgálatban (17). 2007. szeptember 6-án a panaszos arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy szeretné, ha szolgálatai kiterjesztenék a CEN (18) által az EN 1251-7 termékre vonatkozó szabvánnyal kapcsolatban végzett munkára vonatkozó vizsgálatot, amely szerinte közvetlenül kapcsolódik a panaszában említett termékhez. Végül 2007. december 18-i levelében a panaszos kifejtette, hogy a panaszának tárgyát képező termék valójában egy rézből készült présszerelvény volt.

33. A Bizottságnak a P 2862/07. sz. írásbeli kérdésre adott, 2007. július 2-i válaszát és annak a 2006/4610. sz. panasz kezelése szempontjából való relevanciáját illetően az ombudsman először is megjegyzi, hogy a Bizottság köteles válaszolni a parlamenti képviselő által hozzá intézett szóbeli és/vagy írásbeli kérdésekre (19). Ezenkívül az e kérdésekre vonatkozó szabály nem írja elő, hogy pusztán a parlamenti írásbeli kérdésben is felvetett kérdéseket érintő panasz kivizsgálása mentesítheti a Bizottságot azon kötelezettsége alól, hogy válaszoljon egy parlamenti képviselő által feltett kérdésre (20).

34. A Bizottság Parlamenthez intézett válasza csak az emberi fogyasztásra szánt vízzel való használatra szánt vízvezeték-termékekre vonatkozott (21). Ezzel szemben úgy tűnt, hogy a panaszos panaszának vizsgálata a rendelet rendelkezései által érintett termékek sokkal szélesebb körét érinti (22).

35. Még ha a parlamenti kérdésre adott válasz tartalma bizonyos mértékig releváns is lenne a Bizottság panaszra vonatkozó vizsgálatának lezárása szempontjából, az intézmény jogi hatáskörének korlátain belül járna el, feltéve, hogy álláspontjának alátámasztására észszerű magyarázatot ad a panaszosnak.

36. Úgy tűnik, hogy a Bizottság a vizsgálat során nem adott a panaszosnak irreális elvárásokat vagy ellentmondásos indokokat. Tekintettel a rendelkezésre álló információkra és figyelembe véve vizsgálatának igen összetett jellegét, az ombudsman úgy véli, hogy a Bizottság a panaszossal való kapcsolattartás során nem tért el a szokásos igazgatási gyakorlattól. Ezért nem sértette meg a következetes eljárásra vonatkozó kötelezettségét.

37. Az ombudsman ezért arra a következtetésre jutott, hogy az ügy e vonatkozását illetően nem történt hivatali visszásság.

A panaszos rendelkezésére bocsátott információk

Az ombudsmanhoz benyújtott érvek

38. A panaszos úgy vélte, hogy a Bizottság a panasz benyújtását követően nagyon kevés információt bocsátott a rendelkezésére.

39. Véleményében a Bizottság felsorolta a panaszos által 2006. május 15. és 2007. június 13. között neki küldött valamennyi e-mailt és levelet (összesen 16), valamint a szolgálatai által e levelekre adott válaszokat. A Bizottság arra is rámutatott, hogy szolgálatai számos alkalommal telefonon beszéltek a panaszossal. A Bizottság véleménye szerint a lista egyértelműen jelezte, hogy szolgálatai konstruktívan viszonyulnak a panaszoshoz.

40. Észrevételeiben a panaszos kijelentette, hogy a Bizottság szolgálataival tartott találkozói során az ügy valamennyi vonatkozását megvitatta. Rámutatott arra, hogy bár minden kért információt benyújtott, a Bizottság soha nem fejtette ki, hogy miért nem küldte meg a felszólító levelet a német hatóságoknak. Továbbá, amint azt a Bizottság véleményéhez csatolt anyagok is szemléltetik, a Bizottság szolgálatai soha nem tették egyértelművé számára, hogy egyes állításait nem indokolták-e, vagy hogy az ügynek maradtak-e olyan vonatkozásai, amelyeket tisztázni kell.

Az ombudsman értékelése arról, hogy a Bizottság elmulasztotta-e a panaszos tájékoztatását

41. A Bizottság telefonon, e-mailben és levélben gyakran felvette a kapcsolatot a panaszossal. Ezenkívül két találkozót tartott vele 2006. július 11‐én és 2007. október 16‐án. Úgy tűnik, hogy szolgálatai időben válaszoltak a levelezésére.

42. Ezenkívül úgy tűnik, hogy a panaszost írásban tájékoztatták a Bizottság illetékes szolgálatai által a panaszára válaszul hozott intézkedésekről.

43. Az ombudsman megjegyzi, hogy nem kapott olyan információt, amely alátámasztaná, hogy a Bizottság álláspontja és az azt követő kérelmek valóban nem a vizsgálat folytatásához szükséges információk megszerzésére irányultak volna. Ezen értékelés fényében, amint az a fenti 29–32. pontban megállapításra került, az ombudsman megállapítja, hogy a Bizottság a közlemény mellékletének (7) bekezdésében meghatározott kritériumoknak megfelelően járt el (23). Ennek megfelelően arra a következtetésre jut, hogy az ügy e vonatkozását illetően nem történt hivatali visszásság.

A közösségi joggal állítólagosan ellentétes helyzet kezelésének elmulasztása

Az ombudsmanhoz benyújtott érvek

44. Tekintettel arra, hogy panaszának benyújtása óta nem történt előrelépés, a panaszos úgy vélte, hogy úgy tűnik, a Bizottság nem kötelezte el magát amellett, hogy megoldást találjon egy olyan problémára, amely véleménye szerint egyértelműen ellentétes az uniós joggal.

45. A Bizottság hangsúlyozta, hogy szolgálatai alaposan megvizsgálták a panaszos által szolgáltatott valamennyi információt. Ez az oka annak, hogy a Bizottság még nem jutott végleges következtetésre az ügyirattal kapcsolatban. A Bizottság véleménye szerint ez azt mutatja, hogy nem volt közömbös az állítólagos jogsértéssel szemben, hanem inkább azt, hogy szolgálatai komolyan foglalkoztak a problémával. Rámutatott továbbá arra, hogy vizsgálata nem zárult le, mivel a panaszos számos kérelmében módosította az ügy tárgyát, és nem nyújtotta be a kért összes szükséges információt.

46. A Bizottság végezetül rámutatott arra, hogy vizsgálata bonyolult technikai kérdéseket, valamint nehéz jogi kérdéseket érintett, amelyek alapos elemzést igényelnek. Ezenkívül a panaszban szolgáltatott információk nem voltak egyértelműek, és zavarosak voltak az érintett kérdéseket illetően. A Bizottság véleménye szerint ez magyarázza a hosszadalmas vizsgálatot. A Bizottság kijelentette továbbá, hogy 2007. október 16-án találkozóra került sor a panaszossal, amelynek célja a fennmaradó lezáratlan kérdések kezelése és tisztázása volt. Azt állította, hogy szolgálatai mindenkor tiszteletben tartották a tisztességes és megfelelő ügyintézés valamennyi elvét.

47. Észrevételeiben a panaszos megjegyezte, hogy 2007. december 20-án a Bizottság levelet küldött neki, amelyben bejelentette az ügy lezárására irányuló szándékát, és felkérte, hogy egy hónapon belül nyújtsa be észrevételeit a Bizottság álláspontjával kapcsolatban. A panaszos véleménye szerint a Bizottság levele nem egyértelmű információkat tartalmazott, amelyek nem kifejezetten az eredetileg benyújtott panaszra vonatkoztak. Úgy vélte, hogy a Bizottság érvei nem indokoltak és nem logikusak. Ezenkívül úgy vélte, hogy a Bizottság nem értékelte megfelelően a benyújtott bizonyítékokat, és rámutatott arra, hogy nem fejtette ki, hogy az üggyel kapcsolatos vizsgálata miért tartott egy évnél tovább.

Az ombudsman értékelése arról, hogy a Bizottság közömbös volt-e a közösségi joggal ellentétes helyzettel szemben

48. A nyilvánossággal való kapcsolattartás során a tisztviselőknek szorgalmasan kell eljárniuk. Ami a polgárok panaszainak kezelését illeti, a közlemény megállapította, hogy a Bizottságnak általános szabályként el kell végeznie a vizsgálatot annak érdekében, hogy a panasz nyilvántartásba vételétől számított egy éven belül felszólító levelet adhasson ki, vagy lezárhassa az ügyet (24).

49. A panaszos 2006. május 15-én nyújtotta be panaszát a Bizottsághoz. A Bizottság vizsgálata során szolgálatai alapos levélváltást folytattak a panaszossal, amelynek célja az ügy tárgyának tisztázása volt. Miután a fenti 29–32. bekezdésben (,) áttekintette a levelezést, az ombudsman megállapítja, hogy a Bizottság erőfeszítései valóban a vizsgálat folytatásához szükséges információk megszerzésére irányultak. Úgy tűnt tehát, hogy a Bizottság elkötelezett a panasz kivizsgálásának előmozdítása iránt, és ezáltal a közösségi joggal állítólagosan ellentétes helyzet kezelésére törekszik.

50. 2007. december 20-án, körülbelül hét hónappal a panasz benyújtása után a Bizottság szolgálatai tájékoztatták a panaszost arról, hogy javasolni kívánják az ügy lezárását, és felkérték, hogy nyújtsa be észrevételeit. A panaszos által az észrevételeihez csatolt levél felülvizsgálatát követően a Bizottság tudomásul vette, hogy a panaszos által érintett konkrét termékek „rézből készült présszerelvények”. Ezt követően megjegyezte, hogy ezek a termékek nem képezték közösségi szintű harmonizáció tárgyát. A Bizottság megjegyezte, hogy az egyetlen alkalmazandó szabvány a „rézcsőrendszerekre” vonatkozó szabvány (EN 1057:2006), amely 2007. március 1-jén, azaz a panaszos panaszának benyújtását követően lépett hatályba.

51. Az ombudsman megjegyzi, hogy a Bizottság kezdetben készen állt arra, hogy vizsgálatát jóval a közlemény mellékletének 8. pontjában meghatározott egyéves határidőn belül lezárja.

52. Ennek ellenére a panaszos által benyújtott dokumentumok azt mutatják, hogy a Bizottság nem zárta le az ügyet, miután megkapta a panaszos észrevételeit. Ehelyett folytatta a vizsgálatot. Az ombudsman véleménye szerint ez a hozzáállás azt mutatja, hogy a Bizottság a jelek szerint fogékony volt a panaszos kifogásaira, és ezért a közösségi joggal állítólagosan ellentétes helyzettel foglalkozott.

53. A Bizottság felülvizsgálatának eredményeként vizsgálata immár több mint egy éve tart. Az ombudsman úgy véli, hogy a Bizottság annak kifejtésével, hogy vizsgálata bonyolult technikai kérdéseket és nehéz jogi kérdéseket érintett, észszerűen megindokolta, hogy ebben az esetben miért nem tartották be a közlemény mellékletének 8. pontjában meghatározott egyéves határidőt.

54. A fenti megállapításokra tekintettel az ombudsman úgy véli, hogy a Bizottság által álláspontjának alátámasztására adott indokolás ésszerű. Ezért úgy véli, hogy a Bizottság a panasz kivizsgálása során jogi hatáskörén belül járt el, és arra a következtetésre jut, hogy az ügy e vonatkozását illetően nem történt hivatali visszásság.

B. Kérelem arra vonatkozóan, hogy a Bizottság fejtse ki a panasz kivizsgálása érdekében tett intézkedéseit, és foglaljon állást azokkal kapcsolatban

Az ombudsmanhoz benyújtott érvek

55. A panaszos azt állította, hogy a Bizottságnak ki kell fejtenie a panasz kivizsgálása érdekében hozott intézkedéseit, és állást kell foglalnia a panasszal kapcsolatban.

56. A Bizottság a fenti 45. és 46. pontban kifejtett okok miatt nem ért egyet az állítás megalapozottságával.

Az ombudsman értékelése

57. Tekintettel a fenti megállapításokra, különösen a fenti 36., 37., 43. és 54. pontban levont következtetésekre, az ombudsman úgy véli, hogy a panaszos állítása nem tartható fenn.

C. Következtetések

Az ombudsman e panasszal kapcsolatos vizsgálatai alapján a Bizottság nem követett el hivatali visszásságot. Az ombudsman ezért lezárja az ügyet.

A panaszost és a Bizottságot tájékoztatják erről a döntésről.

 

P. Nikiforos DIAMANDOUROS

Kelt Strasbourgban, 2008. december 3-án.

---

(1) Németül: "Verordnung über Allgemeine Bedingungen für die Versorgung mit Wasser".

(2) A SOLVIT egy 2002 júliusában létrehozott online problémamegoldó hálózat, amelynek célja, hogy jogi eljárás nélkül segítse az uniós tagállamokat a belső piaci jogszabályok hatóságok általi, egyedi esetekben történő helytelen alkalmazásából eredő problémák megoldásában. Az Európai Unió minden tagállamában működik egy SOLVIT-központ, amely segít a polgárok és a vállalkozások panaszainak kezelésében. A tagállamok által működtetett hálózatot az Európai Bizottság koordinálja. Lásd: http://ec.europa.eu/solvit/site/index_en.htm.

(3) Az EK 28. cikk tiltja a tagállamok közötti behozatalra vonatkozó mennyiségi korlátozásokat vagy azokkal azonos hatású intézkedéseket. Kimondja, hogy „a tagállamok között tilos a behozatalra vonatkozó minden mennyiségi korlátozás és azzal azonos hatású intézkedés”.

(4) HL 1989. L 40., 12. o.

(5) HL 2002. C 244., 5. o.

(6) "Minden olyan levelezést, amelyet panaszként valószínűleg kivizsgálnak, rögzíteni kell a Bizottság Főtitkársága által vezetett központi panasznyilvántartásban."

(7) „A panaszként nyilvántartásba vett levelezést a Főtitkárság az eredeti visszaigazolás megküldésétől számított egy hónapon belül ismételten visszaigazolja.”

(8) "A Bizottság szervezeti egységei minden bizottsági határozatot (hivatalos értesítés, indokolással ellátott vélemény, a Bíróság elé utalás vagy az ügy lezárása) követően írásban felveszik a kapcsolatot a panaszosokkal a panaszukra válaszul tett lépésekről."

(9) „Általános szabályként a Bizottság szervezeti egységei kivizsgálják a panaszokat annak érdekében, hogy a panasznak a Főtitkárság általi nyilvántartásba vételétől számított legfeljebb egy éven belül határozat szülessen a hivatalos felszólítás kibocsátásáról vagy az ügy lezárásáról.”

(10) "Amennyiben nem állnak fenn sürgős intézkedést igénylő kivételes körülmények, és a Bizottság valamely szervezeti egysége nem kíván további intézkedést javasolni a panasszal kapcsolatban, erről levélben előzetesen értesíti a panaszost, megjelölve azokat az indokokat, amelyek alapján az ügy lezárását javasolja, és felkéri a panaszost, hogy négy héten belül nyújtsa be észrevételeit."

(11) Az ombudsman által megvizsgált levelezés azokra a levélváltásokra terjed ki, amelyeket vizsgálata során mind a panaszos, mind a Bizottság a rendelkezésére bocsátott. Ez a következőket foglalja magában: a Bizottság 2006. június 15-i e-mailje a panaszos 2006. május 15-i levelére válaszul; a Bizottság 2006. június 19-i e-mailje a panaszos 2006. június 16-i e-mailjére adott válaszként; a Bizottság 2006. szeptember 6-i e-mailje a panaszos 2006. szeptember 5-i levelére és 2006. szeptember 6-i e-mailjére adott válaszként; a Bizottság 2006. november 22-i e-mailje; a Bizottság 2006. december 20-i e-mailje, a , válasza a panaszos 2006. december 15-i e-mailjére; a Bizottság 2007. február 21-i levele a panaszos 2007. február 5-i levelére válaszul; a Bizottság 2007. március 15-i és 28-i levelei, válaszul a panaszos 2007. február 6-i és 9-i leveleire, a panaszos 2007. február 23-i és 28-i e-mailjei, a Bizottság 2007. július 5-i levele, válaszul a panaszos 2007. június 13-i levelére; a panaszos 2007. április 27-i, július 13-i, 17-i és 20-i levelére válaszul a Bizottság két, Klein úr, illetve Ayral úr által aláírt, 2007. július 30-i levele; a Bizottság 2007. augusztus 10-i levele a panaszos 2007. augusztus 6-i levelére válaszul; a Bizottság 2007. augusztus 31-i levele a panaszos 2007. augusztus 24-i levelére válaszul; a Bizottság 2007. szeptember 20-i levele a panaszos 2007. szeptember 6-i levelére válaszul; a Bizottság 2007. szeptember 28-i levele a panaszos 2007. szeptember 25-i levelére válaszul; a Bizottság 2007. október 22-i levele; a Bizottság 2007. november 21-i levele a panaszos 2007. november 13-i levelére válaszul; a Bizottság 2007. december 20-i levele a panaszos 2007. november 13-i és december 18-i levelére válaszul; A Bizottság 2008. január 18-i e-mailje.

(12) A Bizottsághoz intézett 2006. május 15-i panasz.

(13) A panaszos 2006. június 16-án kelt e-mailje a Bizottságnak.

(14) A panaszos 2006. július 5-én kelt e-mailje a Bizottságnak.

(15) A panaszos 2006. szeptember 5-én kelt levele a Bizottsághoz. Az ombudsman megjegyzi, hogy az Európai Akkreditálási Együttműködés egy nonprofit magánszervezet, amelyet 1997 novemberében hoztak létre Hollandiában. Irányítja a nemzeti szinten elismert akkreditáló testületek európai hálózatát.

(16) A panaszos 2007. március 9-én kelt levele a Bizottsághoz.

(17) A panaszos 2007. augusztus 9-i levele a Bizottság Versenypolitikai Főigazgatóságához.

(18) Az ombudsman megjegyzi, hogy a CEN belgiumi székhelyű nonprofit műszaki magánszervezet. A nemzeti szabványügyi testületek hozták létre. A CEN fő feladata az önkéntes műszaki szabványok létrehozása.

(19) Az Európai Parlament eljárási szabályzata, 16. kiadás, 10/08; IV. cím, 3. fejezet, 108–111. szabály: http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?pubRef=-/EP//TEXT+RULES-EP+20081010+TOC+DOC+XML+V0//EN&language=EN.

(20) Lásd a fenti 21. lábjegyzetet, a 100. szabályt és a II. mellékletet.

(21) "A Bizottság megjegyzi, hogy a DVGW W534 szabványa az emberi fogyasztásra szánt víz elosztórendszereiben használt csövekre és csőszerelvényekre vonatkozik. Az ilyen termékek az emberi fogyasztásra szánt vízre és az építési termékekre alkalmazandó nemzeti és közösségi jogszabályok hatálya alá tartoznak. Az e területeken történő harmonizációt célzó közösségi jogalkotási eszközöket fogadtak el.

[...]

A 89/106/EGK tanácsi irányelv alapján megállapított harmonizált termékszabványok még nem léteznek az emberi fogyasztásra szánt vízzel érintkező építési termékekre vonatkozóan, és e termékek esetében a CE-jelölés még nem lehetséges.”

(22) A Bizottságnak a panaszoshoz intézett, 2007. augusztus 1-jén kelt leveléből; lásd a 11. lábjegyzetet.

(23) Lásd a 7. lábjegyzetet.

(24) A közlemény mellékletének 8. pontja.