A PANASZ HÁTTERE

1. 2005. június 16. óta a panaszos számvitelért felelős tisztviselőként dolgozik az Európai Vasúti Ügynökségnél (ERA). Négyéves, A5 besorolási fokozatú ideiglenes alkalmazotti szerződéssel rendelkezett. Beosztása közvetlenül az ERA ügyvezető igazgatójához (a továbbiakban: ügyvezető igazgató) tartozott.

2. A panaszos próbaidejét követően az ügyvezető igazgató elkészítette és aláírta a végleges értékelő jelentést, amely pozitív volt. Azóta nem készült időszakos értékelő jelentés.

3. 2006 szeptemberében az Európai Bizottság Belső Ellenőrzési Szolgálata (IAS) elvégezte az ERA ellenőrzését. Az ellenőrzés további célja az ERA teljesítményének javítása volt. Az ellenőrzési jelentés 37 ajánlást tartalmazott, amelyek a kérdések széles körére vonatkoztak. Néhány ajánlást közvetlenül a számvitelért felelős tisztviselőhöz, azaz a panaszoshoz intéztek. A panaszos véleménye szerint a Belső Ellenőrzési Szolgálat jelentése komoly hatást gyakorolt az ERA-ra.

4. 2006 szeptemberében az ügyvezető igazgató szóban is tájékoztatta a panaszost, hogy „azonnal el kell bocsátania”.

5. 2006 decemberében az ügyvezető igazgató interjút készített a panaszos által betöltött álláshelyre pályázó két jelölttel. Ezek a jelöltek végül nem fogadták el az állásajánlatot. A panaszost ugyanakkor lemondásra szólították fel, amit megtagadott. A panaszosok véleménye szerint az ügyvezető igazgató, mivel nem volt hajlandó lemondani, későbbi cselekményeivel megfélemlítette őt.

6. 2007. január 11-én az ügyvezető igazgató úgy határozott, hogy a számvitelért felelős tisztviselő álláshelyét az Igazgatóságról az Igazgatási Osztályra helyezi át.

7. Az átszervezés keretében 2007. január 19-én találkozóra került sor a panaszos és az ERA igazgatótanácsa között. Az ülés hivatalos napirendje a panaszos asszisztense által végzett munka megvitatása volt. A panaszos véleménye szerint „rejtett napirend” is volt. A találkozó során azt mondták neki, hogy az egyetlen megoldás az, ha papíron kifejezi hajlandóságát arra, hogy egy másik egységbe költözzön. A panaszos hangsúlyozta továbbá, hogy a Testület egyik tagja „elvesztette önkontrollját”, és nyilvánosan hozzá nem értéssel vádolta.

8. 2007. április 13-i levelében az ügyvezető igazgató arról tájékoztatta a panaszost, hogy az IAS jelentését követően úgy határozott, hogy a következő intézkedéseket hozza a pénzügyi ágazatban: i. új számvitelért felelős tisztviselő felvétele „a tisztséget betöltő személy távozását követően”, és ii. a panaszos áthelyezése 2007. október 1-jétől „költségvetési tisztviselő” álláshelyre az „Értékelés és gazdaság” egységen belül.

9. 2007. április 23-án a panaszos a 90. cikk (2) bekezdése szerinti panaszt nyújtott be az ERA-hoz, amelyben utalt a 2007. január 19-i találkozóra. Azt állította, hogy erkölcsi zaklatás áldozata, és hogy ő az EKT adminisztratív hiányosságainak „bűnbakja”. Az ombudsmanhoz 2007. szeptember 28-án benyújtott panaszának időpontjában a panaszos még mindig nem kapott választ az ERA-tól a 90. cikk (2) bekezdése szerinti panaszára.

10. 2007. május 11-én közzétették a panaszos számvitelért felelős tisztviselői állását, annak ellenére, hogy a panaszos nem mondott le.

11. 2007. július 13-án a panaszos újabb, a 90. cikk (2) bekezdése szerinti panaszt nyújtott be az ERA-hoz álláshelyének közzétételével kapcsolatban. Ő sem kapott választ.

A VIZSGÁLAT TÁRGYA

12. Panaszában a panaszos a következő állításokat terjesztette elő:

1. Az ERA visszaélt hatáskörével, amennyiben a panaszost tévesen tartották felelősnek az IAS ellenőrzési jelentése által az ERA működésében megállapított szabálytalanságokért.
2. Az ERA a panaszost lemondásra kívánta kötelezni, ami szerinte erkölcsi zaklatásnak minősül.
3. Az ERA tévesen döntött úgy, hogy közzéteszi a panaszos által betöltött álláshelyet, majd ezt követően egy másik számvitelért felelős tisztviselőt vesz fel.

A panaszos a következő állításokat is benyújtotta:

1. Fel kell ajánlani számára egy új szerződést, vagy lehetővé kell tenni számára, hogy teljesítse négyéves, számvitelért felelős tisztviselői szerződését (2009-ig).
2. Előléptetését a szokásos eljárásoknak megfelelően kell végezni.

13. További észrevételeiben a panaszos az értékelési eljárásával kapcsolatos néhány kérdésre hivatkozott.

14. Mivel ezek a kérdések nem merültek fel a panaszos eredeti panaszában, nem tartoznak e vizsgálat hatálya alá. A panaszos fontolóra veheti ezen állítások megújítását, miután kimerítette a személyzeti szabályzat 90. cikkében előírt belső jogorvoslati lehetőségeket. Ez a követelmény összhangban van az ombudsman alapokmánya 2. cikkének (8) bekezdésével (1).

A VIZSGÁLAT

15. Az ombudsman először vizsgálatot indított a panaszos fenti 12. pontban ismertetett i. és ii. állításaival kapcsolatban; 2008. február 29-én kiterjesztette a vizsgálatot a további iii. állításra, valamint az i. és ii. állításra, miután a panaszos arról tájékoztatta, hogy a személyzeti szabályzat 90. cikkében előírtaknak megfelelően kimerítette a vonatkozó fellebbezési eljárást.

A panaszos i. állításával összefüggésben az ombudsman felkérte az ERA-t, hogy részletesen fejtse ki azokat az okokat, amelyek miatt úgy véli, hogy a panaszos felelős az ERA működésében feltárt szabálytalanságokért.

16. Az ERA 2008. február 26-án nyilvánított véleményt.

17. 2008. március 5-én az ombudsman továbbította azt a panaszosnak azzal a felhívással, hogy tegye meg észrevételeit, amelyet az 2008. május 5-én küldött meg.

AZ OMBUDSMAN ELEMZÉSE ÉS KÖVETKEZTETÉSEI

A. Az ERA-val való állítólagos hatalommal való visszaélés
Az ombudsmanhoz benyújtott érvek

18. A panaszos azt állította, hogy az ERA visszaélt hatáskörével, amennyiben a panaszost tévesen tartották felelősnek az ERA működésében a Belső Ellenőrzési Szolgálat ellenőrzési jelentése által megállapított szabálytalanságokért.

19. Összefoglalva, az ERA véleményében tagadta, hogy a panaszost felelősségre vonták volna az ERA működésével kapcsolatos szabálytalanságokért, még akkor is, ha megjegyezte, hogy a 2007. február 15-i ellenőrzési jelentés „súlyos hiányosságokat” tárt fel a beszámoló vezetésének és szervezésének módjában a panaszos által, aki akkoriban az ERA számvitelért felelős tisztviselője volt. Az ellenőrök megállapították például, hogy hiányoznak az alapvető számviteli adatok, és azonnali intézkedést javasoltak e tekintetben. Bár a számvitelért felelős tisztviselő teljesítményét megkérdőjelezhették, az ERA további intézkedései során nem élt vissza hatáskörével. A panaszos lehetőséget kapott arra, hogy korlátozott ideig továbbra is betöltse tisztségét annak érdekében, hogy lezárja a folyó évre vonatkozó elszámolásokat, és ehhez megfelelő támogatást kapott.

20. Az ERA ezzel összefüggésben utalt bizonyos nehézségekre is, amelyekkel a panaszos általában feladatainak ellátása során szembesült. Ezek közé tartoztak az ERA felhatalmazott engedélyezésre jogosult tisztviselőivel való kommunikáció nehézségei, valamint az alapvető belső szabályok és eljárások követése. Különösen azt tagadta meg, hogy megnevezzen egy könyvelőhelyettest, aki többek között biztosítja a folytonosságot és tartaléktámogatást nyújt a számviteli részlegen a távolléte alatt, bár többször is felkérték erre, és a humánerőforrás-egység rendelkezésére állt, hogy segítsen neki. Végezetül a panaszos nem egyezett bele a coaching üléseken való részvételbe, azt állítva, hogy erre nem volt ideje.

21. Észrevételeiben a panaszos tagadta, hogy problémái lettek volna az ERA engedélyezésre jogosult tisztviselőivel. Azonban az volt a benyomása, hogy "a nézőpontját" nem vették figyelembe a "junior" A5-ös besorolása miatt. A panaszos végül tájékoztatta az ombudsmant a szakmai helyzetében bekövetkezett változásokról, amelyek a panasz benyújtását követően következtek be. 2007 szeptembere óta tagja volt egy több mint tíz főből álló pénzügyi csapatnak, amelyet egy A7 besorolási fokozatú koordinátor felügyelt és irányított. Az igazgatási részleg vezetője felügyelte a pénzügyeket, az emberi erőforrásokat és az informatikai ágazatot. A panaszos véleménye szerint ez az új szervezet javította a munkakörnyezetet, és harmonikus munkakapcsolatokhoz vezetett.

Az ombudsman értékelése

22. Először is, az ombudsman megérti, hogy a számviteli hiányosságokon kívül az ellenőrök más szabálytalanságokat is találtak az ERA működésében, és megjegyzi, hogy az ERA határozottan tagadta, hogy a panaszost tartotta volna felelősnek az ilyen szabálytalanságokért.

23. Másodszor úgy véli, hogy az ellenőrök azon megállapításait követően, amelyek szerint különösen az ERA számviteli ágazatában voltak hiányosságok, észszerű elvárni az ERA-tól, hogy intézkedéseket hozzon ezen ágazat működésének orvoslására. Az ERA tehát azzal, hogy ilyen intézkedések meghozataláról döntött, nem élt vissza a hatáskörével.

24. Felmerül azonban a kérdés, hogy a fenti intézkedéseket hogyan hozták meg.

25. Az ombudsman rámutat arra, hogy az ERA-nak a számviteli ágazat működésének javítására irányuló intézkedéseit úgy kell meghoznia, hogy azok ne kérdőjelezzék meg az érintett tisztviselők feddhetetlenségét és érzéseit, és különösen ne keltsék azt a benyomást, hogy hatalommal való visszaélés esete állhat fenn velük szemben.

Az ombudsman ezért a tisztviselők jólétének elvére hivatkozik. A közösségi bíróságok ítélkezési gyakorlata (2) szerint a „jóléti elv, amely az adminisztrációt terheli, az állandó ítélkezési gyakorlat szerint különösen azt jelenti, hogy amikor az adminisztráció a tisztviselő helyzetére vonatkozó következtetésre jut, az illetékes hatóság figyelembe vesz minden olyan tényezőt, amely meghatározhatja a határozatát, és ennek során nemcsak a szolgálati érdeket, hanem az érintett tisztviselő érdekét is figyelembe veszi”(3).

26. Az ombudsman ezért megjegyzi, hogy az ERA szerint segítette a panaszost az ellenőrzést követő számviteli zárógyakorlatban azáltal, hogy coaching üléseket javasolt neki, és felkérte, hogy nevezzen ki könyvelőhelyettest. Észrevételeiben a panaszos nem mondott ellent az ERA fenti állításainak.

27. Úgy tűnik tehát, hogy a panaszossal szembeni fenti intézkedések nem lépték túl az adott körülmények között objektíve megfelelőnek tekinthető mértéket.

28. Ezenkívül a panaszos észrevételeiből kitűnik, hogy 2007 szeptembere óta az ERA-ban új hierarchikus szervezetet hoztak létre, és hogy őt egy másik álláshelyre helyezték át, amellyel elégedettségét fejezte ki.

29. Végezetül, bár az ombudsman tudomásul veszi a panaszos konkrét nyilatkozatát, amely szerint „az ő álláspontját nem vették figyelembe a »junior« A5 besorolási fokozata miatt”, úgy véli egyrészt, hogy a fenti nyilatkozatból az következik, hogy a panaszos valóban előadhatta nézeteit a feletteseivel való kapcsolatában, másrészt pedig, hogy bár előfordulhatott, hogy ezeket az álláspontokat nem vették figyelembe, ez nem feltétlenül jelenti a hatáskörrel való visszaélés bizonyítékát.

30. A fenti 26–30. pont fényében az ombudsman úgy véli, hogy a panaszosnak nem sikerült bizonyítania, hogy az ERA visszaélt a hatáskörével, és e tekintetben nem állapít meg hivatali visszásságot.

B. Az ERA által állítólagosan elkövetett erkölcsi zaklatás
Az ombudsmanhoz benyújtott érvek

31. A panaszos azt állította, hogy az ERA lemondásra kívánta kötelezni, ami véleménye szerint erkölcsi zaklatásnak minősül.

Ezért kijelentette, hogy 2006 szeptemberében, vagyis közvetlenül az ERA-nál végzett ellenőrzést követően az ERA ügyvezető igazgatója szóban tájékoztatta őt arról, hogy „azonnal el kell bocsátania”. 2006 decemberében ugyanez az igazgató interjút készített két jelölttel a panaszos által betöltött álláshelyre, de ezek a jelöltek végül elutasították az állásajánlatot. A panaszost ugyanakkor lemondásra szólították fel, amit megtagadott. A panaszosok szerint az ügyvezető igazgató, mivel megtagadta a lemondást, megfélemlítette őt az ezt követő cselekményekkel, például az ERA-n belüli másik álláshelyre való áthelyezésével, amelyet szakmai helyzete miatt vállalt.

32. Állításának alátámasztására a panaszos két olyan esetre is hivatkozott, amelyek véleménye szerint erkölcsi zaklatásnak minősülnek, nevezetesen, hogy i. egy alkalommal részben meghallotta az ERA személyzetének néhány, egy folyosón szocializáló tagja közötti megbeszélést, amely véleménye szerint becsmérlő megjegyzéseket tett vele kapcsolatban, és ii. egy másik alkalommal a panaszos közvetlen felettese felemelte a hangját a vele folytatott megbeszélés során.

33. Az ERA véleményében részletes választ adott erre az állításra. Az ERA először biztosítékokat nyújtott arra vonatkozóan, hogy a panaszost semmilyen körülmények között nem kérték fel a lemondásra. Éppen ellenkezőleg, az ERA által alkalmazott megközelítés az volt, hogy ésszerű és hatékony megoldást találjon a helyzetre, amely figyelembe vette a panaszos szakmai képesítéseit, valamint az ERA-n belüli szakmai előmenetelét.

34. Az ERA azt is kijelentette, hogy a panaszos „sem informálisan, sem formálisan nem nyújtott be megalapozott kérelmet” egy adott ERA-alkalmazottal szembeni erkölcsi zaklatásra vonatkozóan (4), és soha nem említette pontosan, hogy mely konkrét eseményeket vagy viselkedési szempontokat tekintik erkölcsi zaklatásnak.

Az i. esettel kapcsolatban az ERA kifejtette, hogy a szóban forgó megbeszélés egyáltalán nem érintette a panaszost, és hogy zaklatással kapcsolatos panaszt tett pusztán a fent említett beszélgetés részeként kifejezett elszigetelt mondat meghallgatása alapján.

Ami a ii. incidenst illeti, az ERA elismerte, hogy „egy elszigetelt esetben” a panaszos közvetlen felettese felszólalt a vele folytatott megbeszélés során. Bocsánatot kért azonban magatartásáért, és biztosította arról, hogy az ilyen incidens nem ismétlődik meg, ami valóban így történt.

35. Az ERA kijelentette, hogy a személyzeti szabályzatban foglaltak szerint erkölcsi zaklatásnak minősül minden olyan helytelen magatartás, amely egy adott időszakban ismétlődő vagy rendszeres, és olyan fizikai magatartást, szóbeli vagy írott nyelvet, gesztusokat vagy egyéb cselekményeket foglal magában, amelyek szándékosak, és amelyek bármely személy személyiségét, méltóságát, illetve fizikai vagy pszichológiai integritását alááshatják. Az ERA kijelentette, hogy a fentiekre vonatkozóan semmilyen bizonyítékot nem hoztak a tudomására.

36. Észrevételeiben a panaszos azt állította, hogy birtokában vannak a vele szembeni erkölcsi zaklatást igazoló dokumentumok, nevezetesen i. egy 2007. januári dokumentum, amely egy olyan képzési programra vonatkozik, amelyen azért kellett megtagadnia a részvételt, mert az említett dokumentum a panaszos magánéletére vonatkozott; ii. az orvosa által készített jelentés és az akta átadása egy pszichológusnak, aki erkölcsi zaklatás tüneteit észlelte a panaszos egészségi állapotában és tanúvallomásában; iii. a személyzeti bizottság tagjának jelentése, amely hivatkozást tartalmaz a panaszosnak egy ülésen benyújtott lemondási kérelemre (5). Azt is kijelentette, hogy szükség esetén átadhatja ezeket a dokumentumokat az ombudsman szolgálatainak.

Az ombudsman értékelése

37. Az ombudsman köszönetet mond a panaszosnak a további dokumentumok benyújtására való hajlandóságáért. Az ombudsman azonban úgy véli, hogy a felek által eddig szolgáltatott információk elegendőek ahhoz, hogy döntést hozhasson a panaszos állításairól és követeléseiről. Az ombudsman ezért a jelen ügyben nem tartja hasznosnak, hogy további bizonyítékokat kérjen a panaszostól. Rámutat továbbá arra, hogy a munkahelyi erkölcsi zaklatással kapcsolatos panaszokkal kapcsolatos vizsgálatai annak értékelésére korlátozódnak, hogy az e kérdéssel kapcsolatos belső panaszokat megfelelően kezelték-e, és hogy létrehozták-e az áldozatoknak nyújtott segítség és tanácsadás rendszerét.

38. A fentiekből következik, hogy az ombudsman jelen vizsgálata csak az ERA által alkalmazott eljárásra és az általa végül a panaszos erkölcsi zaklatásra vonatkozó állításának kezelése érdekében alkalmazott megközelítésekre vonatkozik.

39. Az ombudsman emlékeztet a személyzeti szabályzat 12. cikkének a) pontjára:

"1. A tisztviselők tartózkodnak a pszichológiai vagy szexuális zaklatás minden formájától.

2. A lelki vagy szexuális zaklatás áldozatává vált tisztviselőt az intézmény részéről nem érheti sérelmes hatás. A pszichológiai vagy szexuális zaklatásról tanúvallomást tevő tisztviselőt nem érheti sérelmes hatás az intézmény részéről, feltéve, hogy a tisztviselő becsületesen járt el.

3. „Pszichológiai zaklatás”: bármely olyan helytelen magatartás, amely egy adott időszak során ismétlődően vagy rendszeresen előfordul, és olyan fizikai magatartást, szóbeli vagy írott nyelvet, gesztusokat vagy egyéb cselekményeket foglal magában, amelyek szándékosak, és amelyek bármely személy személyiségét, méltóságát, illetve fizikai vagy pszichológiai integritását alááshatják. (…)".

40. Ami a szóban forgó két eseményt illeti, és az ERA által a véleményében nyújtott magyarázat alapján úgy tűnik, hogy az Ügynökség vizsgálatot folytatott annak érdekében, hogy megállapítsa az ezen események alapjául szolgáló tényeket. Ezenkívül az ERA szerint a közvetlen felettes elnézést kért a panaszostól a nem megfelelő magatartásáért. Észrevételeiben a panaszos nem vitatta az ERA magyarázatát.

41. A panaszos lemondásának kérdését illetően azonban az ombudsman megjegyzi, hogy az ERA biztosította arról, hogy a panaszost semmilyen körülmények között nem kérték lemondásra, míg a panaszos azzal érvelt, hogy a felettese 2006 szeptemberében és decemberében szóban kérte a lemondását. Azzal is érvelt, hogy birtokában van a személyzeti bizottság jelentése, amely szerint egy találkozó során a panaszost felkérték a lemondásra.

42. Az ombudsman ezért nincs meggyőződve arról, hogy a panaszost valóban nem kérték fel a lemondásra, még ha csak informálisan is.

43. Mindazonáltal, amint arra a fenti 37. pontban rámutattunk, az ombudsmannak nem az a feladata, hogy állást foglaljon abban a kérdésben, hogy az ilyen lemondási kérelmek, ha voltak ilyenek, zaklatásnak minősülhettek-e, hanem az, hogy felülvizsgálja az ERA által alkalmazott eljárást, miközben foglalkozik a panaszos ezzel kapcsolatos aggályaival.

44. Az ombudsman ezért megjegyzi, hogy a panaszos 90. cikk (2) bekezdése szerinti panaszára adott 2007. november 26-i válaszában az ERA kijelentette, hogy a panaszossal 2007. január 26-án folytatott beszélgetés során az ügyvezető igazgató tájékoztatta a panaszost, hogy a Bizottság Közlekedési Főigazgatósága helyt adott a szakmai képességeivel kapcsolatos kritikáknak, és javasolta számára az Ügynökség „Értékelés és gazdaság” egységéhez való áthelyezést. Az ügyvezető igazgató kötelezettséget vállalt arra, hogy amennyiben a panaszos elfogadja az áthelyezési javaslatot, lehetőséget kap arra, hogy hasonló területen objektív módon bizonyítsa szakmai képességeit. A panaszos elfogadta az áthelyezési javaslatot, és szóban vállalta, hogy saját kezdeményezésére kéri az áthelyezését annak érdekében, hogy ne sértse szakmai hírnevét.

45. Ezen túlmenően az ombudsman tudomásul veszi, hogy a panaszost az „Értékelés és gazdaság” egységen belül egy másik álláshelyre, nevezetesen a „Költségvetési tisztviselő”-re helyezték át, és úgy tűnik, hogy elégedett ezzel a változtatással. Ezenkívül az ERA szerint az ügyvezető igazgató úgy határozott, hogy a panaszost az igazgatási vezető közvetlen irányítása alá helyezi, és ez utóbbi azt javasolta, hogy szakmai segítséget nyújtson a panaszosnak, és elfogadta, hogy felajánlja számára a feladatai ellátása során felmerült problémák megoldásának lehetőségét. Észrevételeiben a panaszos nem vitatta a fentieket.

46. Ezért az ombudsman úgy véli, hogy az ERA észszerű erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy eloszlassa a panaszos azzal kapcsolatos aggályait, hogy a munkahelyén erkölcsileg zaklatták. Ezenkívül megpróbálta segíteni a panaszost abban, hogy megoldja a számvitelért felelős tisztviselőként rá háruló feladatok ellátásával kapcsolatos nehézségeit, és segítette őt a költségvetési tisztviselőként rá háruló további feladatok ellátásában. A fentiek fényében az ombudsman ezért úgy véli, hogy az ERA az ellenőrzést követően megfelelő lépéseket tett a panaszos helyzetére válaszul.

47. A fentiek alapján az ombudsman nem talált hivatali visszásságot.

C. Az ERA állítólagosan téves döntése a panaszos által betöltött álláshely közzétételéről és ezt követően egy másik számvitelért felelős tisztviselő felvételéről
Az ombudsmanhoz benyújtott érvek

48. A panaszos azt állította, hogy az ERA tévesen döntött úgy, hogy közzéteszi a panaszos által betöltött álláshelyet, majd ezt követően egy másik számvitelért felelős tisztviselőt vesz fel.

49. Véleményében az ERA kifejtette, hogy az álláshely közzététele nem jelent felvételt, mivel az ERA fenntartotta magának azt a jogot, hogy álláshelyeket tegyen közzé annak érdekében, hogy tartaléklistákat állítson össze az ERA-t elhagyó további alkalmazottak felvételére vagy helyettesítésére.

Az ombudsman értékelése

50. Az ombudsman úgy értelmezi az ERA fenti magyarázatát, hogy az az általános munkaerő-felvételi politikájára vonatkozik, és sajnálja, hogy nem tett konkrétabb észrevételeket a panaszos jelenlegi állításával kapcsolatban.

51. A fentiek ellenére és a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján úgy tűnik, hogy az állítólagos közzétételre 2007. május 11-én került sor, azaz körülbelül öt hónappal azt követően, hogy a panaszos a fenti 44. pontban szintén említett megbeszélést folytatott az ügyvezető igazgatóval. Mivel úgy tűnik, hogy e beszélgetés során a panaszos beleegyezett abba, hogy egy másik álláshelyre helyezzék át, az álláshely közzététele nem tűnik ésszerűtlennek vagy tisztességtelennek.

52. Úgy tűnik tehát, hogy az ERA nem követett el hivatali visszásságot a panaszos állítását illetően.

D. A panaszos állításai
Az ombudsmanhoz benyújtott érvek

53. A panaszos azt állította, hogy i. fel kell ajánlani számára egy új szerződést, vagy lehetővé kell tenni számára, hogy (2009-ig) teljesítse négyéves számvitelért felelős tisztviselői szerződését, és ii. a rendes eljárásoknak megfelelően elő kell léptetni.

54. Az ERA kijelentette, hogy a panaszos szolgálati érdekből történő újrabeosztásáról szóló határozat lehetővé tette számára, hogy megőrizze besorolási fokozatát, teljesítse az ERA-val kötött négyéves munkaszerződést, és esetleg meghosszabbítsa annak időtartamát. Az ERA kijelentette, hogy a panaszossal folytatott számos találkozót és megbeszélést követően, amelyre a személyzet képviselőinek jelenlétében került sor, beleegyezett abba, hogy meghatározott munkaköri leírással, küldetéssel és feladatokkal rendelkező „költségvetési tisztviselő” álláshelyre helyezzék át. A panaszos 2007. december 1-jétől hatályos munkaszerződés-kiegészítést írt alá.

55. Az ERA kijelentette, hogy ami a panaszos azon állítását illeti, hogy a rendes eljárásoknak megfelelően előléptetik, az előléptetésre vonatkozó rendes eljárásokat valóban a teljes személyzetet, köztük a panaszost is magában foglaló tisztességes és méltányos értékelés alapján kell alkalmaznia.

Az ombudsman értékelése

56. Ami a panaszos első állítását illeti, úgy tűnik, hogy a panaszos négyéves szerződését az ERA nem szakította meg, hanem éppen ellenkezőleg, munkaszerződésének kiegészítését írta alá, amely 2007. december 1-jén lépett hatályba, jóllehet a számvitelért felelős tisztviselőtől eltérő álláshelyre. Tekintettel arra, hogy észrevételeiben a panaszos elégedettségét fejezte ki új állásával kapcsolatban (amint azt a fenti 21. pontban is megjegyeztük), az ombudsman úgy véli, hogy nincs ok az állítással kapcsolatos további vizsgálatokra.

57. Ami a panaszos második állítását illeti, tekintettel az ERA azon kötelezettségvállalására, hogy tisztességes és méltányos értékelés alapján alkalmazza az előléptetésre vonatkozó szokásos eljárásokat, beleértve a panaszost is, az ombudsman úgy véli, hogy nincs szükség további vizsgálatokra ezen állítással kapcsolatban.

E. Következtetések

Az ombudsman e panasszal kapcsolatos vizsgálatai alapján a panaszos három állítását illetően úgy tűnik, hogy az ERA részéről nem történt hivatali visszásság.

Ami a panaszos két állítását illeti, úgy tűnik, nincs ok további vizsgálatokra.

Az ombudsman ezért lezárja az ügyet. A panaszost és az ERA ügyvezető igazgatóját tájékoztatják erről a döntésről.

 

P. Nikiforos DIAMANDOUROS

Kelt Strasbourgban, 2008. szeptember 23-án.

---

(1) Az ombudsman alapokmánya 2. cikkének (8) bekezdése szerint „Nem nyújtható be panasz az ombudsmanhoz a közösségi intézmények és szervek, valamint tisztviselőik és egyéb alkalmazottaik közötti munkakapcsolatokkal kapcsolatban, kivéve, ha az érintett személy kimerítette a belső igazgatási kérelmek és panaszok benyújtásának valamennyi lehetőségét, különösen a személyzeti szabályzat 90. cikkének (1) és (2) bekezdésében említett eljárásokat (...)”.

(2) Lásd az F-21/06. sz., Da Silva kontra Bizottság ügyben 2007. június 28-án hozott ítéletet (még nem tették közzé).

(3) Lásd még a C-298/93. P. sz., Klinke kontra Bíróság ügyben hozott ítélet (EBHT 1994., I-3009. o.) 38. pontját; a T-133/89. sz., Burban kontra Parlament ügyben hozott ítélet (EBHT 1990., II-245. o.) 27. pontja; valamint a T-114/98. és T-115/98. sz., Rodríguez Pérez kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet (EBHT-KSZ 1999., I-A-97. o. és II-529. o.) 32. pontja.

(4) Az ombudsman tudomása szerint a panaszos zaklatási panaszt nyújtott be az ERA-hoz, anélkül, hogy megnevezte volna az állítólagos erkölcsi zaklatás elkövetőjét.

(5) Az ombudsman megjegyzi, hogy észrevételeiben a panaszos nem pontosította, hogy mikor került sor erre a találkozóra.