Strasbourg, 2007. december 17.

Tisztelt W. Úr!

2006. június 17-én a Towarzystwo na rzecz Ziemi nevében eljárva Ön a Polska Zielona Siec nevében eljáró R. asszonnyal együtt közös panaszt nyújtott be az európai ombudsmanhoz az Európai Beruházási Bank (EBB) ellen.

2006. július 13-án továbbítottam a panaszt az EBB elnökének.

2006. október 26-án az EBB véleményt küldött, amelyet megküldtem Önnek azzal a felhívással, hogy tegye meg észrevételeit.

2007. január 3-án kaptam meg észrevételeit.

2007. március 23-án további magyarázatot kértem az EBB-től.

2007. május 9-én az EBB megküldte a fenti kérésemre adott válaszát, amelyet észrevételezési felhívással együtt továbbítottam Önnek.

2007. július 3-án kaptam meg észrevételeit.

Azért írok most, hogy tájékoztassam Önöket az elvégzett vizsgálatok eredményeiről.

A PANASZ

A panasz kettős volt: egyrészt az „Árvízkár-helyreállítás II” elnevezésű projekt (a továbbiakban: a projekt) EBB általi társfinanszírozásával kapcsolatos feltételekre, valamint arra hivatkozott, hogy az EBB hogyan ellenőrizte a projektet, másrészt pedig a dokumentumokhoz való hozzáférésre.

A projekt EBB általi társfinanszírozásának feltételei

A panaszosok szerint a releváns tények összefoglalva a következők:

2001 júliusában kiterjedt áradások pusztították el Lengyelországot. 2001. október 31-én a lengyel hatóságok benyújtottak az EBB-nek egy projektet a projekt társfinanszírozására. A projekt számos, műszakilag független és földrajzilag szétszórt rendszerből állt, amelyek az árvizek által megrongált állami infrastruktúrát lefedő újjáépítési program (a továbbiakban: rendszerek) részét képezték.

2001. december 20-án az EBB 250 millió EUR összegű kerethitelt írt alá Lengyelországgal a projekt társfinanszírozására (a továbbiakban: finanszírozási szerződés). A projekt támogatói a lengyel Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Minisztérium és a Környezetvédelmi Minisztérium voltak. A végrehajtó ügynökségek két állami szerv, a Regionalne Zarzady Gospodarki Wodnej és a Zarzady Melioracji i Urzadzen Wodnych helyi irodái voltak.

Az EBB környezetvédelmi nyilatkozata (a továbbiakban: a nyilatkozat) szerint az EBB által az EU-ban és a csatlakozó országokban (akkoriban Lengyelországban) finanszírozott valamennyi projektnek meg kell felelnie mind a nemzeti, mind az uniós környezetvédelmi jognak, beleértve az 1997. március 3-i 97/11/EK tanácsi irányelvvel [1] módosított, az egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló, 1985. június 27-i 85/337/EGK tanácsi irányelvet [2] (a továbbiakban: a KHV-irányelv).

A panaszosok szerint azonban a lengyel hatóságok számos programot úgy hajtottak végre, hogy azok káros hatást gyakoroltak a környezetre. E tekintetben a panaszosok a következő példára hivatkoztak: a patakokat és a kis folyókat mesterségesen kiegyenesítették azáltal, hogy elpusztították az összes természetes környezetet, és az érintett területeken a vízimadarak és halak teljes faját kiirtották.

A panaszosok szerint azonban az EBB által társfinanszírozott és 2001. augusztus 11. és 2002. július 31. között megkezdett programok egyike sem felelt meg a KHV-irányelvből eredő azon kötelezettségnek, hogy környezeti hatásvizsgálatnak (KHV) kell alávetni őket, és hogy az illetékes hatóságtól előzetes hozzájárulást kellett kapniuk. Szintén a panaszosok szerint, amikor az EBB beleegyezett a projekt társfinanszírozásába, tisztában volt azzal, hogy azt a vonatkozó lengyel jog alapján fogják végrehajtani, de nem ellenőrizte, hogy ez a lengyel jogi aktus megfelel-e a KHV-irányelvnek. A panaszosok ezért a következő lengyel jogszabályokra hivatkoztak: i. a 2001. augusztus 11-i úgynevezett „árvíztörvényre”(3) és a 2001. szeptember 7-i végrehajtási rendelkezésekre (4), valamint ii. a Miniszterek Tanácsának 2002. szeptember 24-i rendeletére, amely meghatározza azokat a vállalkozásokat, amelyek esetében KHV-t kellett végezni (5). Ez a már nem hatályos lengyel törvény bármely hatóság előzetes hozzájárulása nélkül lehetővé tette a csatornázás és az árvízvédelmi rekonstrukció javítását vagy javítását. Következésképpen a lengyel jog alapján nem kellett KHV-t végezni.

Ezért 2004 októberében a panaszosok más lengyelországi környezetvédelmi nem kormányzati szervezetekkel együtt tájékoztatták az EBB-t a fenti aggályaikról a Bank lengyelországi kiküldetése alkalmával, amelyet a projekt végrehajtásának nyomon követése érdekében hajtottak végre.

Ezenkívül 2004. november 25-én a panaszosok más nem kormányzati szervezetekkel együtt írásban fordultak az EBB-hez. Kijelentették, hogy az EBB által társfinanszírozott programokat KHV elvégzése nélkül hajtják végre, és hogy azok károsak a környezetre, mivel az uniós élőhelyvédelmi és madárvédelmi irányelv (6) által védett értékes élőhelyek kihalását okozzák. Kijelentették, hogy eredménytelenül kérték az illetékes lengyel hatóságokat, hogy szüntessék be a munkálatokat, továbbá azzal érveltek, hogy az EBB-nek be kellett volna kapcsolódnia a projekt végrehajtásába, és gondosan értékelnie kellett volna azt, továbbá ellenőriznie kellett volna a költségvetés felhasználását, a projektet végrehajtó lengyel intézményeket KHV-k elvégzésére kellett volna köteleznie, és ragaszkodtak ahhoz, hogy bizonyított környezeti károk esetén a lengyel hitelfelvevő térítse vissza a finanszírozást.

2005. január 21-én az EBB válaszolt az egyik panaszosnak, nevezetesen a Polska Zielona Siecnek. A Bank úgy ítélte meg, hogy a Lengyelországban tett ellenőrző látogatásának megállapításai alapján, amelynek során tizennégy programot ellenőriztek, a KHV-irányelv értelmében csak három program, nevezetesen a csecslói, a kuznicai és a wioryi program esetében volt szükség KHV-ra. Az EBB azt is kifejtette, hogy összesen 726 programot hajtottak végre, és hogy az EBB-hitel keretében finanszírozott fennmaradó programok lehetséges környezeti hatása nem indokolja a környezeti hatásvizsgálatot. Végezetül az EBB kijelentette, hogy a lengyelországi kiküldetése során nem állapította meg a lengyel vagy az európai jog megsértését, és hogy az alkalmazott környezetvédelmi eljárások összhangban voltak a finanszírozási szerződéssel és a KHV-irányelvvel.

2005. március 3-án a panaszoshoz intézett további levelében az EBB hozzátette, hogy bár a helyi nem kormányzati szervezetek megkérdőjelezték egyes egyedi programok indokoltságát és normáit, a lengyelországi kiküldetése alapján bízhat a projekt végrehajtásának általános minőségében. Az EBB azt is megerősítette, hogy valamennyi finanszírozási művelete során előírja, hogy a projektgazdáknak meg kell szerezniük a jogszabályban előírt környezetvédelmi engedélyeket és építési engedélyeket, és meg kell felelniük a vonatkozó környezetvédelmi jogszabályoknak.

Ezt követően az egyik panaszos, a Polska Zielona Siec jogi tanácsot kért több programmal kapcsolatban. A jogi szakértők megállapították, hogy egyes rendszerek nem feleltek meg a lengyel jognak és/vagy a KHV-irányelvnek (7). Véleményük szerint a szakértők emlékeztettek a Bíróság C-72/95. sz. Kraaijeveld-ügyben hozott ítéletére (8), és azt a jelen ügy szempontjából különösen fontosnak tartották. 2005. december 7-én ugyanez a panaszos, Polska Zielona Siec ismét az EBB-hez fordult ezzel az üggyel kapcsolatban, és megküldte a fenti szakértelem másolatát. Hat olyan rendszer részleteit említette, amelyekben egyes nem kormányzati szervezetek szerint megsértették a nemzeti és az európai környezetvédelmi jogot. Felkérte továbbá az EBB-t, hogy értékelje a projekt végrehajtásának módját.

Az EBB 2006. február 23-án válaszolt. A panaszos kérését illetően kijelentette, hogy a 2004-es lengyelországi kiküldetésének következtetései, amelyeket a korábbi levelezésben közölt a panaszossal, még mindig érvényesek. Ami a panaszosnak a lengyel és/vagy az európai jog megsértésével kapcsolatos aggályait illeti, az EBB kijelentette, hogy nem tud dönteni ezekben a kérdésekben, és azt tanácsolta a panaszosnak, hogy forduljon az illetékes lengyel hatóságokhoz. Azt is kijelentette, hogy nincs tudomása a Bizottság által e tekintetben indított bírósági ügyekről vagy kötelezettségszegési eljárásokról.

A dokumentumokhoz való hozzáférés

A dokumentumokhoz való hozzáférés kérdését illetően a panaszosok összefoglalóan a következőket állították:

2004. március 26-án az egyik panaszos, a Polska Zielona Siec hozzáférést kért az EBB-től a finanszírozási szerződéshez és a kölcsönre vonatkozó dokumentumokhoz.

2004. június 4-én az EBB azt válaszolta, hogy nem adhat hozzáférést a finanszírozási szerződéshez azon az alapon, hogy a közzététel aláásná a szakmai titoktartási kötelezettségének védelmét, és ellentétes lenne a banki és pénzügyi ágazatban alkalmazandó szakmai etikával, szabályokkal és gyakorlattal (az EBB dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésről szóló szabályzata 4. cikkének (1) bekezdése értelmében). Az EBB azonban azt is kijelentette, hogy nincs kifogása a pénzügyi szerződésnek a projektgazda (a lengyel mezőgazdasági és vidékfejlesztési minisztérium és a lengyel pénzügyminisztérium) és a hitelfelvevő (a lengyel pénzügyminisztérium) általi nyilvánosságra hozatala ellen.

2004. június 18-án a Polska Zielona Siec hivatalos panaszt nyújtott be az EBB főtitkárához, amelyben vitatta a fenti elutasítást és a válasz minőségét. Rámutatott, hogy 2004. március 26-i levelében nemcsak a kölcsönszerződéshez, hanem a kölcsönnel kapcsolatos valamennyi dokumentumhoz (mint nem technikai jellegű KHV-dokumentumokhoz és előrehaladási jelentésekhez) is hozzáférést kért. Ezért úgy ítélte meg, hogy az EBB nem adott kielégítő választ a hozzáférés iránti kérelmére.

2004. október 8-án az EBB azt válaszolta, hogy i. szolgálatai jelenleg készítik elő az érintett dokumentumok felmérését; ii. a panaszostól kapott információk alapján, amelyek szerint úgy tűnik, hogy a lengyel pénzügyminisztérium egyetért a kölcsönszerződés nyilvánosságra hozatalával, az említett minisztériumhoz fordult annak érdekében, hogy engedélyt kapjon a nyilvánosságra hozatalra; iii. hamarosan tájékoztatja a panaszost az eredményről.

2004. december 30-án a panaszos ismét az EBB-hez fordult, és hozzáférést kért az EBB lengyelországi missziójának jelentéséhez. Kijelentette továbbá, hogy 2004. június 18‐i panaszára még nem kapott érdemi választ.

2005. január 21-én az EBB válaszolt a panaszosnak. Először is nem hozta nyilvánosságra a Lengyelországban tett látogatásról szóló jelentést, hanem e látogatás következtetéseire hivatkozott, és ismertette annak hátterét. Másodszor, nyilvánosságra hozott egy dokumentumot (az egyik kuznicai program KHV-jának nem technikai jellegű összefoglalóját), és kijelentette, hogy két másik program (a Chechlo és a Wiory) KHV-összefoglalóját a panaszosok rendelkezésére bocsátják, amint azok elkészülnek. Harmadszor azt állította, hogy áttekintette a hitellel kapcsolatos egyéb dokumentumokat, és mivel azok szakmai értékeléseket és véleményeket tartalmaztak, és ezért a Bank belső döntéshozatali eljárásának részét képezték, azokat az EBB dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésre vonatkozó szabályzata 4. cikke viii. pontjának megfelelően nem lehetett hozzáférhetővé tenni. Negyedszer, ami a hitelszerződést illeti, felkérte a panaszost, hogy konzultáljon a lengyel pénzügyminisztériummal, amellyel az EBB e tekintetben kapcsolatban állt.

Az ombudsmanhoz benyújtott panasz

Az ombudsmanhoz benyújtott panaszában a panaszosok azt állítják, hogy az EBB:

(1) nem biztosította, hogy az "Árvízkár-helyreállítás II. Lengyelország 2001" projekt megfeleljen a KHV-irányelvnek;

(2) nem járt el kellő gondossággal a Lengyelországban tett ellenőrző látogatása során (a panaszosok szerint az EBB a Lengyelországban tett ellenőrző látogatása során a lengyel végrehajtó ügynökségek által benyújtott dokumentumokra támaszkodott anélkül, hogy ellenőrizte volna a bennük foglalt információkat); és

(3) nem biztosított hozzáférést a projekttel kapcsolatos valamennyi dokumentumhoz.

A panaszosok azt állították, hogy a jövőben az EBB-nek biztosítania kell a KHV-irányelvnek való megfelelést minden olyan projekt esetében, amelyet az EU-n kívüli országokban kíván finanszírozni.

A panaszosok azt is kérték, hogy az EBB biztosítson számukra hozzáférést a projekttel kapcsolatos valamennyi dokumentumhoz.

A VIZSGÁLAT

Az EBB véleménye

Az EBB véleménye összefoglalva a következő volt:

Összefoglalva, a KHV-irányelv be nem tartására vonatkozó első kifogást illetően az EBB jelezte, hogy 2001. december 20-án 250 millió euró összegű kerethitelt (finanszírozási szerződést) írt alá Lengyelországgal a projekt társfinanszírozására, amely 726, különböző patakokon és folyókon végrehajtandó programból állt. Az EBB forrásait a támogatható rendszerek projektköltségeinek legfeljebb 70 %-ára lehetne felhasználni, beleértve i. az árvízvédelmi és vízgazdálkodási infrastruktúra javítását, helyreállítását és korszerűsítését, valamint ii. az új árvízvédelmi rendszereket, amelyek csökkentenék a hasonló események kockázatát a jövőben.

A finanszírozási szerződés által finanszírozott egyedi programokat az EBB és a lengyel hatóságok által elfogadott szigorú eljárások szerint hagyták jóvá.

Az EBB kellő gondossággal megvizsgálta a projektet. Ez magában foglalta a műszaki, környezetvédelmi és gazdasági értékeléseket.

2001. szeptemberi értékelése során az EBB megállapította, hogy a lengyel hatóságok által alkalmazott nemzeti KHV-eljárások és a helyi projektgazdák kapacitása elfogadható. Az értékelés részeként az EBB technikai szakértői több, a korábbi EBB-kölcsönből finanszírozott, az 1997-es árvizek által okozott károkra vonatkozó befejezett programot is felkerestek, és megállapították, hogy a munkálatok jó műszaki színvonalon, „a környezetvédelmi szempontból érzékeny tervezési kritériumok megfelelő alkalmazásával” zajlottak.

A projekt környezetvédelmi megfelelésének EBB általi értékelése a következőkön alapult: i. a végrehajtó ügynökségek válaszai; ii. technikai személyzete által végzett helyszíni látogatások; és iii. nem kormányzati szervezetektől származó információk. Ebben az esetben azonban a nem kormányzati szervezetek panaszai az EBB által finanszírozott programoknak csak 1%-át érintették. Tekintettel a projekt igen nagy léptékére, a végső felelősség a nemzeti végrehajtó ügynökségekre hárult, amelyek feladata volt annak eldöntése, hogy a különleges területeket „környezetvédelmi szempontból védettnek” nyilvánították-e vagy sem.

A hitelszerződés szerint a lengyel hatóságoknak hathavonta tájékoztatniuk kellett volna az EBB-t minden olyan programról, amely KHV-t ír elő, és adott esetben jelentést kellett volna küldeniük a KHV-król. Azonban csak egy rendszer (a Wiory) esetében volt kötelező az európai jog szerinti KHV elvégzése, mivel a KHV-irányelv I. mellékletének hatálya alá tartozónak minősült. Az EBB ezért kérte a Wiory-program független felülvizsgálatát, amely magában foglalta az egyes nem kormányzati szervezetekkel folytatott konzultációt is. Ez a független felülvizsgálat megállapította, hogy a lengyel hatóságok „lényegében” teljesítették a KHV feltételeit. Mivel azonban továbbra is kétségek merültek fel a rendszernek a víz-keretirányelvvel való összeegyeztethetőségét illetően (9), az EBB a működési szabályok új környezeti vizsgálatát írta elő annak érdekében, hogy azok összeegyeztethetők legyenek az említett irányelvnek az ökológiai vízminőség javítására irányuló célkitűzésével. A Bizottság Környezetvédelmi Főigazgatósága, amellyel az EBB e tekintetben konzultált, megállapította, hogy a Wiory-program fedezhető a hitelből.

Szinte az összes többi rendszer a KHV-irányelv II. mellékletének hatálya alá tartozik, ami azt jelenti, hogy a nemzeti hatóságoknak ilyen esetekben a nemzeti jog alapján kell meghatározniuk, hogy az ilyen projektekhez szükség van-e KHV-ra. Mivel a rendszerek túlnyomó többsége a meglévő hidraulikus infrastruktúra korlátozott mértékű újjáépítését foglalta magában, a lengyel hatóságok nem tartották szükségesnek a teljes körű KHV-eljárásokat.

Az ellenőrző látogatás során tanúsított kellő gondosságára vonatkozó második állítást illetően az EBB jelezte, hogy 2004. október 25. és 28. között ellenőrző látogatást tett Lengyelországban. E látogatás során a Bank meghallgatta a nem kormányzati szervezetek azzal kapcsolatos aggályait, hogy a programokat úgy hajtották végre, hogy azok károsak lettek a környezetre. Aggodalmuk alátámasztására a nem kormányzati szervezetek fényképeket készítettek azokról a helyszínekről, ahol a projekt részeként munkát végeztek. A nem kormányzati szervezetek azonban nem készítettek fényképeket ezekről a helyszínekről a munka megkezdése előtt. Ezenkívül a lengyel végrehajtó ügynökségek nem értettek egyet a nem kormányzati szervezetek aggályaival.

A látogatás során az EBB technikai személyzete 14 program helyszíni vizsgálatát is elvégezte. Az EBB technikai személyzete arra a következtetésre jutott, hogy a programok minősége és a végrehajtó ügynökségek kapacitása kielégítő volt, és a környezetvédelmi eljárásokat helyesen alkalmazták. Hozzáteszi továbbá, hogy a végrehajtó ügynökségek környezetvédelmi szempontból érzékeny megoldásokat fogadtak el, beleértve a felhasznált munkák és anyagok hatókörét és időzítését. A végrehajtó ügynökségek a nyilvánossággal és a helyi nem kormányzati szervezetekkel folytatott konzultációkat is helyesen folytatták le. E tekintetben az EBB kijelentette, hogy „a környezetvédelmi szempontból érzékeny megoldások (hatókör, anyagok, a wokok időzítése) tekintetében a helyes gyakorlat volt a norma, csakúgy, mint az állami és helyi nem kormányzati szervezetekkel folytatott konzultáció”. A végrehajtó ügynökségek teljes dokumentációt nyújtottak be az elvégzett munkákról. Az EBB ezért bízott a projekt általános minőségében, annak ellenére, hogy a helyi nem kormányzati szervezeteknek aggályaik lehettek egyes olyan programokkal kapcsolatban, amelyeket a látogatás során nem lehetett felkeresni. A felügyeleti látogatásról szóló jelentés főbb megállapításait közölték a panaszosokkal.

Az EBB azt is kijelentette, hogy eljárásainak javítása és az EU bevált gyakorlatainak terjesztése érdekében nemzetközi tanácsadót nevezett ki, hogy az EBB által a Cseh Köztársaságban, Olaszországban, Lengyelországban és Romániában finanszírozott programok tekintetében felülvizsgálja „a stratégiai tervezés és az árvízvédelem végrehajtásának legjobb gyakorlatát, beleértve a környezetvédelmi szempontokat is”. A felülvizsgálat eredményeit közzéteszik az EBB honlapján. A finanszírozási szerződés és a hitellel kapcsolatos dokumentumok közzétételére vonatkozó harmadik állítást illetően az EBB kijelentette, hogy a finanszírozási szerződésben szereplő információk bizalmas jellegét az EBB szabályai védik. A dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésre vonatkozó szabályok, amelyeket 2006. március 28-án az EBB nyilvános közzétételi politikája váltott fel, a banki kapcsolatokhoz hasonlóan az ügyfél érdekében megkövetelik a finanszírozási szerződésben szereplő információk bizalmas kezelését. Az ügyfél általában fenntartja magának a jogot, hogy lemondjon erről a védelemről. A 2002. évi szabályok alapján a kölcsönszerződés hozzáférhetővé tétele ezért veszélyeztetheti a szakmai titoktartás védelmét, és ellentétes lenne a banki és pénzügyi ágazatban alkalmazandó szakmai etikával, szabályokkal és gyakorlattal. Az EBB nyilvánosságra hozatali politikája a 28. pontban külön hivatkozik a finanszírozási szerződések (közzétételének) elmaradására:

„[i]a Bank üzleti partnereivel fennálló bizalmas kapcsolatának jellemzően részét képező információk közé tartozik a projektgazda finanszírozási kérelme, a hitelárazási információk és a finanszírozási szerződés. A Bank nem ellenzi, hogy a projektgazdák, a hitelfelvevők vagy más illetékes felek információkat bocsássanak rendelkezésre az EBB-vel fennálló kapcsolatukról és megállapodásaikról.”

2005. január 20-án az EBB levelet küldött a panaszosoknak, amelyben részletes információkat közölt a hitelszerződéssel kapcsolatos azon dokumentumokról, amelyekre nem vonatkozott a nyilvánosságra hozatalra vonatkozó kivétel. 2006. július 10-én az EBB saját kezdeményezésére két programról (a Krzyworzekáról és a Stradomkáról) tájékoztatta a panaszosokat. 2005. december 7-i levelükben a panaszosok vitatták az EBB által a fenti két programról küldött információk környezetvédelmi vonatkozásait.

A PANASZOSOK ÉSZREVÉTELEI

Összefoglalva, a panaszosok fenntartották eredeti állításaikat és állításaikat, és pontosították a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelemmel kapcsolatos állításukat.

Ami az EBB 2004. októberi lengyelországi kiküldetésére vonatkozó állításukat illeti, rámutattak arra, hogy e kiküldetés során az EBB technikai személyzete a hitellel fedezett összes programnak csak 1,9%-át kereste fel.

Ezenkívül a programok és a végrehajtó ügynökségek látogatásakor az EBB nem ellenőrizte gondosan az e végrehajtó ügynökségek által benyújtott dokumentumokat.

Úgy tűnik például, hogy e dokumentumok alapján az EBB arra az álláspontra helyezkedett, hogy a végrehajtó ügynökségek helyesen folytatták le a nyilvános konzultációt. A nyilvános konzultáció valójában nem a nagyközönségnek, hanem csak kiválasztott helyi nem kormányzati szervezeteknek szólt.

Ezenkívül az EBB azon nyilatkozatára hivatkozva, amely szerint „a norma (...) a nyilvánossággal és a helyi nem kormányzati szervezetekkel folytatott konzultáció”, a panaszosok megjegyezték, hogy ezt a konzultációt az akkor hatályos lengyel törvény nem írta elő, és ezért 2004. november 30-án a lengyel környezetvédelmi miniszter (a projekt támogatója) levelet küldött valamennyi helyi közigazgatási hatóságnak, amelyben azt javasolta, hogy valamennyi folyócsatorna-építési munkáról konzultáljanak a nem kormányzati szervezetekkel.

Az EBB továbbá úgy vélte, hogy a végrehajtó ügynökségek megfelelően hajtották végre KHV-eljárásaikat. A panaszosoknak küldött 2005. január 20-i levelében azonban a Bank kijelentette, hogy a Wiory-, Kuznica- és Chechlo-programok esetében KHV-ra van szükség. A végrehajtó ügynökségek azonban soha nem végeztek KHV-t a csecslói programra vonatkozóan. Ezenkívül az EBB soha nem küldte el a panaszosoknak a Chechlo-programra vonatkozó KHV-t, amint azt 2005. január 20-i levelében ígérte.

A panaszosok utaltak a nem kormányzati szervezetekkel a látogatás során tartott találkozóra is, és kijelentették, hogy nem elégedettek azzal, ahogyan az EBB a találkozót lebonyolította. Rámutattak, hogy a nem kormányzati szervezetek akkoriban azt javasolták, hogy az erdőkben vagy réteken nincs szükség árvízvédelemre, és ha ilyen munkálatokat végeznek, azok mindig károsak lesznek a környezetre. Az EBB soha nem hivatkozott erre a pontra. Az EBB a véleményében azt is tévesen állította, hogy e találkozó során a nem kormányzati szervezetek a programoknak csupán 1%-át kérdőjelezték meg, míg valójában az összesen 726 programból 130-at kérdőjeleztek meg.

A KHV-irányelv betartására vonatkozó állítást illetően összefoglalva, a panaszosok megismételték azon álláspontjukat, hogy az EBB nem értékelte a projektet a környezeti, gazdasági és társadalmi hatékonyság, valamint a tervezett eredmények szempontjából. Az EBB különösen azt nem ellenőrizte, hogy a lengyel jogi és eljárási keret megfelel-e a KHV-irányelvnek. Valójában az EBB finanszírozta a lengyel végrehajtó ügynökségek által megküldött „kívánságlistát”. Továbbá, az EBB ezzel ellentétes nyilatkozata ellenére, és szem előtt tartva a) a projekt igen nagy méretét és azt a tényt, hogy a kerethitelen alapult, valamint b) környezetvédelmi nyilatkozatát, a Bank, és nem a nemzeti végrehajtó ügynökségek voltak azok, amelyek a végső felelősséget viselték a megfelelő eljárási és jogi keret biztosításáért.

A panaszosok tudomásul vették az EBB nyilatkozatát is, amely szerint „[az EBB] bízik a program általános minőségében.” A panaszosok azonban azzal érveltek, hogy 2004. március 24-én a lengyel környezetvédelmi miniszter nyilatkozatot adott ki, amely szerint a beáramlások csatornázása Jura Krakowsko-Czestochowska egy meghatározott régiójában (amelyet a hitel fedez) a környezetvédelmi előírások megsértésével történt. 2005. május 5-én ugyanez a miniszter közzétette a "Helyes gyakorlat a hegyi folyók és patakok karbantartásában a folyók ´ csatornázási gyakorlatának megváltoztatása érdekében" című kiadványt. Ezért az EBB úgy ítélte meg, hogy a projekt környezeti minősége elfogadható, míg egyedül a lengyel hatóságok vitatták ezt a minőséget.

A panaszosok egyetértettek abban, hogy a programok többsége a KHV-irányelv II. mellékletének hatálya alá tartozik, ezért a nemzeti hatóságoknak először el kellett volna végezniük az átvilágítási eljárást, majd ezt követően el kellett volna dönteniük, hogy a nemzeti jog szerint szükség van-e KHV-ra. Abban az időben azonban a lengyel jog nem írta elő a „javításra vagy karbantartásra” vonatkozó átvilágítási eljárást, és a projekt legtöbb programja ilyennek minősült. Ezenkívül a lengyel jog szerint a csatornaépítési és árvízmentesítési munkálatok „karbantartását vagy újjáépítését” kizárták minden környezetvédelmi eljárásból. E tekintetben a panaszosok megjegyezték, hogy 2006 júniusában az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított Lengyelország ellen a vonatkozó környezetvédelmi irányelvek átültetésének hiánya miatt, és hivatalos felszólításában megjegyezte, hogy a csatornázási és árvízmentesítési munkálatok „karbantartását és újjáépítését” – amennyiben az , az európai jognak megfelelően környezeti hatásvizsgálatnak vetné alá.

A panaszosok pontosították a kölcsönszerződéssel kapcsolatos dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmüket is. Nem értettek egyet az EBB elutasításának indokaival. Megjegyezték különösen, hogy a panaszosoknak küldött 2005. január 21-i levelében az EBB kijelentette, hogy „az EBB dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésről szóló szabályzata (2002-es változat) 4. cikkének viii. pontja értelmében nem hozhatja nyilvánosságra a hitelhez kapcsolódó dokumentumokat, mivel azok szakmai értékelésre és véleményekre vonatkoztak”. A fenti cikk azonban kizárta az olyan dokumentumok közzétételét, amelyek „a Banknak a belső irányítás megszervezéséhez fűződő jogos érdekeire vonatkoznak, különös tekintettel az emberi erőforrásokra”.

A panaszosok azt is megjegyezték, hogy 2005. január 21-i levelében az EBB kijelentette, hogy a rendelkezésre álló információk alapján csak három program esetében volt szükség KHV-ra. Az EBB azonban nem fejtette ki, hogy a fennmaradó programok miért nem indokolják a környezeti hatásvizsgálatot. A panaszosok azt is kijelentették, hogy tudni szeretnék, miért nem végezték el a KHV-t. E tekintetben megjegyezték, hogy először a lengyel végrehajtó ügynökségekhez fordultak, amelyek megtagadták tőlük ezt az információt.

TOVÁBBI KÉRDÉSEK

Az EBB véleményének és a panaszosok észrevételeinek gondos mérlegelése után , úgy tűnt, hogy további vizsgálatokra van szükség.

Az ombudsman 2007. március 23-i levele az EBB-nek

Levelében az ombudsman kijelentette, hogy úgy tűnik, hogy a kölcsön keretében végzett bizonyos típusú munkák tekintetében a lengyel jog nem ír elő KHV-t. Ezért az ombudsman arra kérte az EBB-t, hogy először is fejtse ki, hogy utasította-e a lengyel végrehajtó ügynökségeket arra, hogy mit kell tenniük ahhoz, hogy az európai joggal összhangban járjanak el?

Másodszor, az ombudsman megkérdezte az EBB-t, hogy (a 2004. októberi kiküldetésen kívül) hány helyszíni látogatást és monitoringértekezletet tartott Lengyelországban, és hogy milyen kritériumok alapján választották ki a 2004 októberében felkeresett 14 programot.

Harmadszor, az ombudsman kifejezetten azt kérdezte, hogy a Wiory-, Kuznica- és Chochlo-programok esetében végeztek-e KHV-t, vagy csak a Wiory-program esetében, és hogy az EBB milyen alapon fogadta el, hogy a fennmaradó programok egyike esetében sem volt szükség KHV-ra. Az ombudsman a végrehajtó ügynökségek által e tekintetben benyújtott releváns indokolások részleteit is meg akarta ismerni, ha vannak ilyenek.

Negyedszer, az ombudsman arról kérdezte az EBB-t, hogy milyen lépéseket tett a nem kormányzati szervezetek által a képviselőivel 2004 októberében tartott találkozón kifejezett aggályok nyomán a panaszosok által említett 130 rendszerrel kapcsolatban. E tekintetben az ombudsman arra is felkérte az EBB-t, hogy fejtse ki, milyen bizonyítékok alapján jutott arra a következtetésre, hogy a lengyel végrehajtó ügynökségek projekttel kapcsolatos tevékenységeiben „a norma (...) a nyilvánossággal és a helyi nem kormányzati szervezetekkel folytatott konzultáció volt”.

Ötödször, az ombudsman azt kérdezte, hogy az EBB kért-e valaha a lengyel hatóságok által hathavonta megküldött jelentésekben foglaltakon túl további magyarázatot a projekt általános végrehajtására vonatkozóan (a Wiory-programról szóló jelentésen kívül).

Ötödször, az ombudsman felkérte az EBB-t, hogy tegye meg észrevételeit a panaszos azon állításával kapcsolatban, amely szerint úgy tűnik, hogy magának a lengyel környezetvédelmi miniszternek is kétségei voltak azzal kapcsolatban, hogy helyi szinten biztosított-e a környezetvédelem.

Végül az ombudsman felkérte az EBB-t annak megvizsgálására, hogy lehetséges lenne-e legalább részleges hozzáférést biztosítani a panaszosok által kért konkrét dokumentumokhoz, nevezetesen: i. a pénzügyi szerződéshez (adott esetben a „bizalmas információk” eltávolításának függvényében); ii. a Bank projektértékelési jelentéséhez; iii. a Bank 2004. október 25–28-i ellenőrző látogatásáról és adott esetben más látogatásokról szóló jelentéséhez; és iv. a Bank . véleményében említett, a Wiory-rendszerről szóló független felülvizsgálati jelentéshez. Az ombudsman azt is kérte, hogy v. fejtsék ki az EBB-nek a panasszal kapcsolatos véleményében kifejtett álláspontját, miszerint az EBB szabályait úgy kell értelmezni, hogy azok lehetővé teszik az információkhoz való hozzáférés korlátozását „az ügyfél érdekében (mint bármely banki kapcsolat esetében)”(utólagos kiemelés), és vi. hogy ez az álláspont hogyan egyeztethető össze az EBB „állami” intézményként (nem pedig „kereskedelmi” bankként) betöltött szerepével, valamint azzal a kinyilvánított célkitűzésével, hogy tevékenységei során magas szintű átláthatóságot érjen el, és hatékonyan kommunikáljon valamennyi érdekelt féllel.

Az EBB 2007. május 9-i válasza

Az EBB utalt az ombudsman e vizsgálatot megindító levelében tett nyilatkozatára, amely szerint vizsgálatából kizárták a lengyel környezetvédelmi jogszabályoknak az európai joggal való állítólagos összeegyeztethetetlenségét.

Összefoglalva, az EBB rámutatott arra, hogy a vonatkozó közösségi jognak való megfelelés felelőssége továbbra is a nemzeti hatóságok hatáskörébe tartozik, és hogy az EBB nincs abban a helyzetben, hogy e tekintetben irányadó iránymutatást adjon számukra.

Ennek ellenére, és tekintettel arra, hogy az adott időpontban Lengyelország csatlakozásra váró ország volt, az EBB a projektértékelés során a szokásos átvilágítás részeként megvitatta ezeket a kérdéseket lengyel partnereivel. Ugyanezek az aggályok tükröződtek a finanszírozási szerződésben is, amely kimondja, hogy az új árvízvédelmi intézkedésekre a KHV-irányelvben leírtakkal egyenértékű KHV-eljárások vonatkoznak, és hogy megfelelő lépéseket tesznek a projektben foglalt rendszerek végrehajtása által esetlegesen érintett, környezeti szempontból érzékeny (a 92/43/EGK irányelv (10) értelmében vett) területek védelme érdekében.

A finanszírozási szerződés technikai leírása szerint a kölcsönvevőnek az EBB kérésére kielégítő bizonyítékot kell szolgáltatnia a Bank számára annak igazolására, hogy a projekt végrehajtásához szükséges valamennyi helyszín- és környezetvédelmi engedélyt kiállították.

Az EBB úgy ítélte meg, hogy a jelen ügyben a szokásos eljárásainak megfelelően kellő gondossággal járt el. Ez a gondosság magában foglalta a finanszírozás előtti műszaki, környezetvédelmi és gazdasági értékelés elvégzését. Ebben az esetben az EBB technikai szakértőinek 2001. szeptemberi értékelő látogatása során a nemzeti KHV-eljárásokat és a helyi projektgazdák kapacitását értékelték és „elfogadhatónak” találták. Ez az értékelés részben az EBB által Lengyelországban végrehajtott korábbi hitelműveletek során szerzett pozitív tapasztalatokon alapult. Az EBB által a finanszírozási szerződés keretében finanszírozott programok többsége a lengyel környezetvédelmi törvény hatálya alá tartozott. Az EBB válaszához csatolta a projektre vonatkozó technikai értékelő jelentést, és úgy ítélte meg, hogy ez a dokumentum bizonyítja az „ebben az esetben alkalmazott kellő gondosságot”.

Az EBB azt is kijelentette, hogy tudomásul vette a lengyel környezetvédelmi miniszter, az Európai Bizottság és a nem kormányzati szervezetek által a lengyelországi KHV különböző aspektusaival kapcsolatban a közelmúltban kifejezett aggályokat. Ezért 2006 októberében az EBB egy brit tanácsadót (HR Wallingford) bízott meg azzal, hogy készítse el az uniós árvízkockázat-kezelés legjobb gyakorlatának felülvizsgálatát, beleértve a tervezést, a tervezést és a végrehajtást is, az EBB eljárásainak felülvizsgálatára és a legjobb gyakorlat uniós szintű előmozdítására vonatkozó folyamatos kötelezettségvállalásának részeként. A felülvizsgálat kifejezetten a jelenlegi lengyelországi gyakorlatra összpontosít. A tanácsadó találkozott a projektben érintett nem kormányzati szervezetekkel, valamint a lengyel környezetvédelmi minisztériummal és a végrehajtó ügynökségekkel, amelyek véleményét belefoglalják a zárójelentésbe. A jelentést 2007. július végéig véglegesíteni kell, és az EBB megkérdezte a lengyel hatóságokat, hogy van-e ellenvetésük azzal kapcsolatban, hogy a jelentést az ombudsman folyamatban lévő projektvizsgálatával összefüggésben közöljék a nem kormányzati szervezetekkel. A felülvizsgálati tanulmány az EBB projektre vonatkozó projektzáró jelentésének, valamint az EBB által finanszírozott uniós árvízvédelmi projektekre vonatkozó, hamarosan elkészülő útmutatónak a részét képezné.

Ami az EBB küldetéseivel, látogatásaival és a kiválasztott programokhoz használt kritériumokkal kapcsolatos pontot illeti, az EBB kijelentette, hogy személyzete 2001 szeptemberében Lengyelországba látogatott, hogy áttekintse a 2001. júliusi árvizek utáni helyzetet, és értékelje a lehetséges hitelnyújtási műveletet. 2001 szeptemberében az EBB felkeresett egy mintát a befejezett programokból, és felméréseket is végzett az újonnan károsodott területekről. Ez volt azonban az EBB által Lengyelországban finanszírozott második hitel. Az első hitelt az Odra folyó medencéjében 1997-ben bekövetkezett áradásokat követően a Word Bank társfinanszírozta ("Odra működési hitel"). Az árvízvédelmi munkálatokkal, a mezőgazdasági vízelvezetési rendszerekkel és a hidraulikus infrastruktúra javításával foglalkozó végrehajtó ügynökségek ugyanazok voltak, mint a korábbi Odra-kölcsön esetében, nevezetesen a Környezetvédelmi Minisztérium alá tartozó Regionalne Zarzady Gospodarki Wodnej állami szervek és a Mezőgazdasági Minisztérium alá tartozó Zarzady Melioracji i Urzadzen Wodnych állami szervek. Az Odra működési hitellel kapcsolatban nem érkezett panasz.

A 2001. szeptemberi látogatást követően a Lengyel Köztársasággal 250 millió EUR összegre vonatkozó finanszírozási szerződést írtak alá.

A hitelből finanszírozandó programtípusok támogathatósági kritériumait a pénzügyi szerződés technikai leírása határozta meg, de a programok kiválasztása és rangsorolása továbbra is a nemzeti hatóságok feladata maradt, és azt a lengyel miniszterelnöki hivatal árvízkár-behajtási hivatala koordinálta. A lengyel hatóságok hathavonta monitoringjelentést küldtek az átfogó program végrehajtásáról.

Az EBB első ellenőrző látogatására 2002. május 7-én és 8-án került sor, és az magában foglalta a rendszerek kiválasztására és elosztására vonatkozó eljárások megvitatását.

Az EBB szerint „a lengyel nem kormányzati szervezetek panaszait követően” 2004. október 25. és 28. között második ellenőrző látogatást tett. E látogatás során az EBB helyszíni látogatásokat szervezett 14 programnál, köztük a nem kormányzati szervezetek által a látogatás előtt azonosított nyolc program közül háromnál. A többi 11 program kiválasztásáról az EBB ellenőrző látogatásának megszervezéséért felelős projektvégrehajtó ügynökségekkel állapodtak meg. A fenti 11 program kiválasztásakor figyelembe vették a különböző típusú munkákat, a különböző végrehajtó ügynökségeket és – amennyiben az időkorlátok miatt kivitelezhető – a földrajzi eloszlást. E tekintetben a 14 programot több mint öt végrehajtó ügynökség hajtotta végre négy különböző régióban. A látogatás legfontosabb megállapításait közölték a lengyel hatóságokkal és az érintett nem kormányzati szervezetekkel.

Az EBB jelezte, hogy a nemzeti hatóságok mérlegelési jogkörrel rendelkeznek a tekintetben, hogy felülvizsgálják-e a KHV-k elvégzésének szükségességét, mivel az alkalmazott kritériumok azok környezetre gyakorolt, valószínűleg jelentős hatása, abban az esetben, ha a rendszerek a vonatkozó környezetvédelmi irányelvek értelmében a II. melléklet szerinti projekteknek minősülnek. Mivel a legtöbb program a meglévő hidraulikus infrastruktúra korlátozott mértékű újjáépítésére vonatkozott, a lengyel hatóságok nem tartották szükségesnek a teljes körű KHV-eljárásokat.

A Wiory-programra vonatkozó KHV-t illetően az EBB megállapította, hogy a program 1993-ban kezdődött, és a 2001-es árvizek idejére majdnem befejeződött. A Wiory-program tervezése és engedélyezése, valamint kivitelezésének megkezdése idején a lengyel jog nem írt elő KHV-t. Ez a rendszer azonban a KHV-irányelv és a 2003/35/EK irányelv (11) értelmében az I. melléklet szerinti projektnek minősülhet, ezért az EBB úgy ítélte meg, hogy el kell rendelnie a KHV felülvizsgálatát. A felülvizsgálatot a kölcsön fedezte, és azt egy környezetvédelmi szempontból tapasztalt tanácsadó mérnökökből álló cég, nevezetesen az osztrák ILF végezte. A felülvizsgálatra 2003 szeptembere és decembere között került sor, és a zárójelentést 2004. február 12-én adták ki. A Wiory Reservoir Report kikérte az összes jelentős lengyelországi környezetvédelmi nem kormányzati szervezet véleményét a projektről, beleértve a WWF-et (12) és az OTOP-ot (13) is, amelyeket a jelentés foglal össze. Nem azonosítottak jelentős hatást, de további környezeti tanulmányokat ajánlottak a tározó üzemeltetési szakaszának lefedésére. Ennek eredményeként az EBB felkérte a lengyel hatóságokat, hogy végezzék el az 1. művelet szakaszára vonatkozó KHV-t. Ez a környezetvédelmi vizsgálati jelentés még nincs véglegesítve.

Ami a Kuznica-programot illeti, az EBB 2005 januárjában megküldte a panaszosnak a KHV összefoglalóját és következtetéseit. A Chechlo-programot illetően az EBB elismerte, hogy a panaszosnak küldött 2005. január 20-i levelében megemlítette, hogy a Chechlo-programra vonatkozó KHV összefoglalóját és következtetéseit megküldik a panaszosnak. Míg azonban az EBB 2004. évi lengyelországi kiküldetése idején a lengyel mezőgazdasági minisztérium nem rendelkezett információval arról, hogy szükség van-e KHV-ra, a kiküldetést követően úgy tűnt, hogy nem volt szükség KHV-ra. A Chechlo-program a II. melléklet szerinti projekt, és a lengyel hatóságok úgy döntöttek, hogy nincs szükség KHV-ra. Az EBB elnézést kért a rendszer státuszával kapcsolatos zavarért.

2002 májusában az első ellenőrző látogatás során az EBB előírta, hogy a Környezetvédelmi Minisztérium és a Mezőgazdasági Minisztérium készítsen összefoglaló jelentéseket az átfogó program KHV-járól, beleértve az akkor alkalmazott átvilágítási mechanizmust is. Az EBB Környezetvédelmi Osztálya felülvizsgálta ezeket, és az eljárásokat elfogadhatónak ítélte. Az EBB válaszába belefoglalta ezeket a jelentéseket. Ami a lengyel végrehajtó ügynökségek által küldött ellenőrzési jelentéseket illeti, az EBB kijelentette, hogy rendszeres ellenőrzési jelentéseket kapott a programok előrehaladásáról, valamint hogy megkapta a pályázati eljárásokról szóló összefoglaló jelentést, valamint a teljes programra alkalmazott környezetvédelmi átvilágítási eljárásokról szóló összefoglaló jelentést, amelyet az érintett minisztériumok küldtek meg. Az EBB elégedett volt a kapott információkkal.

Az EBB arra is rámutatott, hogy a 2001. évi lengyel környezetvédelmi törvény módosítása 2005. július 1-jén lépett hatályba, és hogy e módosításokra azt követően került sor, hogy az EBB jóváhagyta a hitelt és az egyes programokhoz rendelt finanszírozást.

A panaszosok és más nem kormányzati szervezetek 2004. októberi találkozón megfogalmazott aggályainak az EBB általi nyomon követését illetően az EBB kijelentette, hogy az említett találkozó során a nem kormányzati szervezetek benyújtottak egy nyolc projektet tartalmazó listát, amelyek közül három szerepelt a 2004. októberi ellenőrző látogatáson. 2005. január 21-én az EBB részletes levelet küldött egyes nem kormányzati szervezeteknek, köztük a panaszosoknak az ellenőrző látogatásról. Ezt egy újabb, 2005. március 3-i levél egészítette ki. Ezekben a közleményekben az EBB arról tájékoztatta a panaszosokat, hogy a hatékony és eredményes irányítás érdekében nem tudja megvitatni az érintett 726 program mindegyikét, és ehelyett felkérte a panaszosokat, hogy a konkrét programokkal kapcsolatban fejtsék ki konkrét aggályaikat.

2005. december 7-i válaszukban a panaszosok kijelentették, hogy négy program esetében nem tartották tiszteletben a lengyel jogot. 2006 júliusában az EBB továbbította a panaszosoknak a fenti négy projekt közül kettővel, nevezetesen a Krzyworzeka- és a Stradomka-programmal kapcsolatban a végrehajtó ügynökségektől kapott információkat.

Ami a lengyel környezetvédelmi minisztérium álláspontját illeti, az EBB kijelentette, hogy arról nincs tudomása. Úgy tűnik továbbá, hogy ezt az álláspontot az EBB értékelését és a finanszírozási szerződés megkötését követően alakították ki. Az említett minisztérium az EBB-nek megküldött monitoringjelentéseiben nem említett semmi olyat, ami ilyen álláspontra utalhatna. Az EBB-t meglepte, hogy a projekteket végrehajtó számos ügynökség, például az RZGW-k tekintetében a Környezetvédelmi Minisztérium volt a felelős minisztérium. Következésképpen az EBB nem volt abban a helyzetben, hogy e kérdéssel kapcsolatban észrevételeket tegyen.

A finanszírozási szerződéshez való hozzáférést illetően az EBB megismételte azon álláspontját, hogy a szokásos banki gyakorlatára tekintettel és a közzétételi politikájával összhangban (2002-es és 2006-os változatában) nem tehet közzé finanszírozási szerződést. Az EBB úgy véli, hogy a finanszírozási szerződés akár részleges közzététele is ellentétes lenne az ügyfeleivel szembeni kötelezettségeivel. Az EBB a pénzügyi szerződés esetleges közzétételét partnerei (lengyel partnerek) mérlegelésére bízta. E tekintetben az EBB kifejtette, hogy 2006. évi közzétételi politikájában kijelentette, hogy nem ellenzi a finanszírozási szerződések más felek általi közzétételét. A Zielona Siec 2004. július 19-i levele alapján az EBB úgy értelmezte, hogy a lengyel pénzügyminisztérium nem járult hozzá a pénzügyi szerződés közzétételéhez. Az EBB azonban proaktív álláspontot képviselt, és megkérdezte a lengyel pénzügyminisztériumot, hogy a panaszosok hozzáférhetnek-e a pénzügyi szerződéshez, és ennek eredményeként az utóbbi tájékoztatta őket arról, hogy felkérte a panaszosokat, hogy a minisztérium irodáiban konzultáljanak a pénzügyi szerződéssel. A panaszosok további kérését követően az EBB ismét felvette a kapcsolatot a Pénzügyminisztériummal a pénzügyi szerződés nyilvánosságra hozatalával kapcsolatban. Az EBB ezért azt javasolta, hogy a panaszosok fogadják el a pénzügyminisztérium felkérését a pénzügyi szerződéssel kapcsolatos konzultációra.

Az EBB válaszához csatolta a következő dokumentumokat, amelyekből álláspontja szerint minden bizalmas információt törölt: i. a projektről szóló értékelő jelentése (2001. október 9-i keretkölcsön), ii. a projekt előrehaladásáról szóló jelentés nyomon követésével foglalkozó 2004. október 25–28-i missziója, iii. a lengyel minisztériumok által készített két jelentés, nevezetesen a II. árvízkár-helyreállítási projekt keretében végzett munkálatok környezeti hatásáról szóló jelentés és a környezeti hatásokról és hatások enyhítéséről szóló összefoglaló jelentés, valamint iv. a Wiory Reservoir programról szóló független felülvizsgálati jelentés.

Az EBB utalt kettős szerepére is, és kijelentette, hogy pénzügyi intézményi jogállása miatt biztosítania kell a bankszektorbeli partnereivel való kölcsönös bizalmat azáltal, hogy tiszteletben tartja a banktitkot és a piaci szempontból érzékeny információk bizalmas jellegét, összhangban az európai és nemzeti szabályozással és a bankszektor normáival. Az EBB-nek tiszteletben kell tartania a működési helye szerinti államok banktitokra vonatkozó jogi rendelkezéseit is. Az EBB partnerei jogosan várják el, hogy a kialakult jogi keretek között járjanak el, és hogy ne hozzák nyilvánosságra a banki titoktartási kötelezettség által védett információkat. Az EBB megközelítése az, hogy egyensúlyt teremtsen az átláthatóságra és arra irányuló célkitűzése, hogy a lehető legtöbb információt biztosítsa valamennyi érdekelt harmadik fél számára, valamint bankként fennálló azon kötelezettsége között, hogy adott esetben megvédje üzleti partnereinek kereskedelmi és piaci szempontból érzékeny magánérdekeit, azaz anélkül, hogy veszélyeztetné létjogosultságát, nevezetesen hitelnyújtási és hitelfelvételi tevékenységét.

A panaszosok észrevételei az EIB´ 2007. május 9-i válaszával kapcsolatban

A panaszosok ismét az EBB 2001. májusi „környezetvédelmi nyilatkozatára” hivatkoztak, amely szerint a Bank valamennyi projekt esetében közös környezetvédelmi megközelítést alkalmaz, és hogy

„a projekt finanszírozásra való környezetvédelmi alkalmazhatóságának mérlegelésekor figyelembe veszi (...) a jogszabályi megfeleléssel kapcsolatos kérdések meglétét/hiányát”, és hogy

„Az EU-ban, valamint általában a csatlakozó országokban az EBB által finanszírozott valamennyi projektnek meg kell felelnie mind a nemzeti, mind az uniós környezetvédelmi jognak, beleértve a KHV-irányelvet is.”

A panaszosok ezért hangsúlyozták, hogy az adott időpontban Lengyelország csatlakozásra váró ország volt, és az EBB-nek figyelembe kellett volna vennie, hogy a projekt megfelel-e a KHV-irányelvnek. A panaszosok szerint az EBB válaszához csatolt értékelő jelentésben nem foglalkoztak a megfelelés kérdésével.

Ezenkívül a finanszírozási szerződésben az EBB hozzájárult ahhoz, hogy a projektet a lengyel jog alapján hajtsák végre, amely az adott időpontban lehetővé tette, hogy a 2001. augusztus 11. és 2002. július 31. között végzett valamennyi csatornázási és árvízi munkálatok mentesüljenek a KHV alól.

Az EBB megfelelő megfontolás nélkül elfogadta a lengyel környezetvédelmi jog és a 97/11/EK irányelv összehasonlító tanulmányának következtetéseit, amelyeket a vonatkozó dokumentumokban, nevezetesen a II. árvízkár-újraépítési projekt keretében elvégzett munkálatok környezeti hatásáról szóló jelentésben és a környezeti hatásról és enyhítésről szóló összefoglaló jelentésben készítettek és mutattak be. Ezeket a következtetéseket a lengyel projektgazdák és végrehajtó ügynökségek megküldték az EBB-nek. A fenti következtetések megállapítják, hogy a 2002. szeptember 24-i minisztertanácsi rendelet meghatározta azokat a munkálatokat, amelyek jelentős hatást gyakorolhatnak a környezetre. Ezenkívül a rendelet 2002 októberében, azaz egy évvel a projekt jóváhagyása után lépett hatályba, így az értékelési szakaszban nem szolgálhatott jogalapként a jogszabályi megfelelés elemzéséhez. A panaszosok azt állítják, hogy elfogadták a lengyel pénzügyminisztérium meghívását, és 2005 júliusában látták a pénzügyi szerződést a minisztériumi hivatalokban. A panaszosok véleménye szerint az árvízkárok helyreállítására vonatkozó finanszírozási szerződés nagy közérdek, és azt nyilvánosságra kell hozni. Ezenkívül a finanszírozási szerződés fontos környezeti információkat tartalmazott, amennyiben előírta, hogy a projektnek meg kell felelnie a KHV-irányelvben foglaltakkal egyenértékű KHV-eljárásoknak. A panaszosok megjegyezték, hogy a hozzáférés megtagadása ellentétes a környezeti információkhoz való hozzáférésre vonatkozó európai normákkal, többek között az Aarhusi Egyezménnyel (14). A panaszosok úgy vélték, hogy az EBB a projekt jóváhagyásakor és a panaszosok információkérésének időpontjában hatályos közzétételi politikája alapján nyilvánosságra hozhatta a finanszírozási szerződést. Az EBB nemcsak pénzügyi intézmény volt, hanem uniós közintézmény is. Az EBB nem indokolta meg, hogy miért fontos a Lengyel Köztársaság számára a finanszírozási szerződés bizalmas kezelése. A szóban forgó finanszírozási szerződés nem tartalmazott magán- vagy piaci szempontból érzékeny információkat, hanem a természeti katasztrófák utáni helyreállításhoz nyújtott pénzügyi támogatásra terjedt ki.

A panaszosok azt is kijelentették, hogy a Wiory- és a Kuznica-program tekintetében elvégzett KHV-k nem érintik az eredeti panaszukban felvetett kérdéseket.

A panaszosok megismételték, hogy az EBB nem bocsátotta rendelkezésükre az általuk kért, a finanszírozási szerződéssel kapcsolatos dokumentumokat és információkat, például a tervezett programok költségeire, az építési engedélyekre, a KHV-ra, a vízelemzésre, a 2001-es árvíz által okozott károkra vonatkozó értékelési dokumentációra vonatkozó információkat, valamint az arra vonatkozó információkat, hogy mely programokat szánták az újjáépítés finanszírozására, és amelyek új beruházásokat jelentettek. A panaszosok szerint az EBB rendelkezett ezekkel az információkkal, de 2005-ben csak a kuznicai tározóra vonatkozó nem technikai jellegű összefoglalót és az EBB ellenőrző missziójára vonatkozó jelentés összefoglalását tette közzé. A panaszosok megjegyezték, hogy az EBB csak e vizsgálat során nyújtotta be a szóban forgó információkat a panaszosoknak az ombudsmanon keresztül, de korábban nem fedte fel azokat, amikor úgy tűnt, hogy „a lehető legkevesebb információt hozza nyilvánosságra”.

A panaszosok továbbá úgy vélték, hogy a KHV-irányelv II. mellékletében szereplő valamennyi projektet környezetvédelmi átvilágítási eljárásnak kell alávetni (és nem csak az új árvízvédelmi intézkedéseket). Azzal is érveltek, hogy az illetékes nemzeti hatóságoknak csak az ilyen átvilágítást követően kellene eldönteniük, hogy egy adott projekt esetében szükség van-e környezeti hatásvizsgálatra. Döntésüknek azonban a KHV-irányelv III. mellékletében felsorolt kritériumokon vagy küszöbértékeken kell alapulnia. Az ilyen határozatot a nyilvánosság számára is hozzáférhetővé kell tenni. Amikor az EBB-projektet Lengyelországban végrehajtották, a lengyel jog nem írt elő a KHV-irányelv értelmében vett környezetvédelmi átvilágítást. A panaszosok tudomásul vették az EIB´ nyilatkozatát, amely szerint mivel a legtöbb program, mint például a Chechlo-program, a II. melléklet szerinti projekt volt, nem tudta a panaszosok rendelkezésére bocsátani a KHV-ra vonatkozó hivatalos átvilágítási határozatokat. A lengyel végrehajtó ügynökségek és a közvetlen befektetők ugyanis ugyanazokat a programokat, köztük a Chechlót is javításnak minősítették annak érdekében, hogy mentesítsék őket a környezeti átvilágítás alól, amelyre az újjáépítésnek minősülő javítások esetében a lengyel jog értelmében nem volt szükség. A panaszosok úgy vélték, hogy a lengyel hatóságok tévedtek abban, hogy „a folyókat nem lehet megjavítani, csak szabályozni vagy csatornázni”.

A panaszos hangsúlyozta, hogy nincs eltérés közöttük és az EBB között a rendszerek KHV-irányelv szerinti besorolását illetően, mivel a legtöbbjük valóban a II. melléklet szerinti projekt, de e tekintetben félreértés van a lengyel hatóságok és az EBB között, ami annak tudható be, hogy a KHV-irányelvet nem ültették át megfelelően a lengyel jogba, és az EBB nem végzett elegendő ellenőrzést e tekintetben.

A HATÁROZAT

1 A KHV-irányelvnek való megfelelés biztosításának elmulasztása, nevezetesen a Lengyelországban lefolytatott KHV-eljárás nyomon követésének elmulasztása

1.1 A 2001-es lengyelországi katasztrofális árvizeket követően az EBB 2001. december 20-án finanszírozási szerződést írt alá a lengyel kormánnyal az "Árvízkár-helyreállítás II" projekt (a továbbiakban: a projekt) fedezésére, amely a különböző patakokon és folyókon végrehajtandó programok igen nagy számát (összesen 726 programot) foglalta magában. A projekt támogatói a lengyel Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Minisztérium és a lengyel Környezetvédelmi Minisztérium voltak. A végrehajtó ügynökségek a regionális vízügyi fejlesztési hatóságok, valamint a tartományi földfejlesztési és vízügyi testületek helyi irodái voltak.

A panaszosok, két lengyel környezetvédelmi nem kormányzati szervezet, azt állították, hogy az EBB nem biztosította, hogy a projekt megfeleljen az egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló 85/337/EGK irányelv módosításáról szóló, 1997. március 3-i 97/11/EK tanácsi irányelvvel (15) módosított, az egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló, 1985. június 27-i 85/337/EGK tanácsi irányelvnek (a továbbiakban: KHV-irányelv). (a továbbiakban: első állítás)

Állításuk alátámasztására a panaszosok az EBB 2001. májusi környezetvédelmi nyilatkozatára hivatkoztak, amely szerint az EBB által az EU-ban és az akkor csatlakozó országokban finanszírozott valamennyi projektnek meg kellett felelnie a környezeti hatásvizsgálatra (KHV) vonatkozó nemzeti és uniós környezetvédelmi jogszabályoknak, beleértve a KHV-irányelvet is.

Azt is állították, hogy az EBB a 2004. októberi lengyelországi ellenőrző látogatása során nem tanúsított kellő gondosságot. ("második állítás")

A panaszosok azt állították, hogy a jövőben az EBB-nek gondoskodnia kell arról, hogy minden olyan projekt, amelynek finanszírozását harmadik országokban vállalja, megfeleljen a KHV-irányelvnek. (a továbbiakban: első állítás)

1.2 A panasszal kapcsolatos véleményében az EBB összefoglalva úgy vélte, hogy gondosan ellenőrizte, hogy a projekt megfelel-e a KHV-irányelvnek, és helyesen végezte el műszaki, környezeti és gazdasági értékelését. Az EBB 2001 szeptemberében, a finanszírozási szerződés aláírása előtt bevezető látogatást tett Lengyelországban, és ellenőrző látogatásokat tett a projekt működése során, nevezetesen 2002 májusában és 2004 októberében. Az EBB elfogadhatónak találta a lengyel hatóságok által alkalmazott KHV-eljárásokat. Ezenkívül a finanszírozási szerződés szerint a lengyel hatóságok hathavonta tájékoztatták az EBB-t minden olyan programról, amely KHV-t igényel, és adott esetben jelentéseket küldtek a KHV-król. Az európai jog szerint azonban csak egy rendszer (a Wiory) esetében volt szükség KHV-ra, mivel azt a KHV-irányelv I. melléklete szerinti rendszernek minősítették. Szinte az összes többi rendszer a KHV-irányelv II. mellékletének hatálya alá tartozik, ami azt jelenti, hogy a nemzeti jog alapján a nemzeti hatóságoknak kell meghatározniuk, hogy az ilyen projektekhez szükség van-e KHV-ra. Mivel a rendszerek túlnyomó többsége a meglévő hidraulikus infrastruktúra korlátozott mértékű újjáépítését foglalta magában, a lengyel hatóságok nem tartották szükségesnek a teljes körű KHV-eljárásokat. Az EBB értékelte a lengyel hatóságok által a projekt végrehajtásáról küldött jelentéseket is.

A 2004. októberi látogatás során az EBB találkozott a lengyel hatóságokkal, és technikai személyzete 14 program helyszíni vizsgálatát végezte el, és megállapította, hogy a környezetvédelmi eljárásokat helyesen alkalmazták.

Az EBB azt is kijelentette, hogy eljárásának javítása és az EU bevált gyakorlatainak terjesztése érdekében nemzetközi tanácsadót nevezett ki, hogy a Bank által a Cseh Köztársaságban, Olaszországban, Lengyelországban és Romániában finanszírozott rendszerek tekintetében felülvizsgálja „a stratégiai tervezés és az árvízvédelem végrehajtásának legjobb gyakorlatát, beleértve a környezetvédelmi szempontokat is”.

1.3 Az európai ombudsman először is tudomásul veszi, hogy a panaszosok a projekt fenti, 2001. augusztus 11. és 2002. július 31. között végrehajtott rendszereire kívántak hivatkozni, amelyeket a KHV-irányelv II. melléklete szerinti rendszereknek minősítettek. A panaszosok úgy vélték, hogy e programok tekintetében a lengyel hatóságok nem végezték el a KHV-eljárást, de ez összhangban volt az akkor alkalmazandó lengyel joggal, amely kivételeket vezetett be a KHV-eljárás végrehajtása alól, nevezetesen i. a 2001. augusztus 11-én kelt úgynevezett „árvíztörvénysel”(16), ii. az árvíztörvény 2001. szeptember 7-én kelt végrehajtási rendelkezéseivel (17), valamint iii. a Minisztertanács 2002. szeptember 24-i rendeletével, amely meghatározta azokat a vállalkozásokat, amelyek esetében KHV-t kellett végezni (18). A panaszosok azonban azzal érvelnek, hogy ezek a kivételek nem feleltek meg a KHV-irányelvnek. A panaszosok szerint a lengyel jog azon rendelkezése, amely kizárja a KHV szükségességét az árvíztörvény alapján védelmi és újjáépítési munkának minősített munkálatok esetében, ellentétes az európai joggal. A finanszírozási szerződés aláírásakor az EBB-nek tudnia kellett volna erről.

E tekintetben az ombudsman emlékeztet arra, hogy az EK-Szerződés 195. cikke értelmében az ombudsman hatáskörrel rendelkezik a közösségi intézmények és szervek tevékenysége során elkövetett hivatali visszásságokra vonatkozó panaszok fogadására és kivizsgálására. Ezért más hatóság vagy személy intézkedése nem képezheti az ombudsmanhoz benyújtott panasz tárgyát. Az ombudsmannak nem feladata, hogy megvizsgálja a közösségi vagy a nemzeti jogszabályok megalapozottságát, valamint azt, hogy a nemzeti hatóságok helyesen alkalmazták-e a nemzeti vagy az európai jogot.

A fenti okok miatt az ombudsman e panasszal kapcsolatos vizsgálata kizárólag az EBB esetleges hivatali visszásságaival foglalkozik.

1.4 Az ombudsman megjegyzi továbbá, hogy 2001 májusában az EBB kiadott egy dokumentumot "Az Európai Beruházási Bank környezetvédelmi nyilatkozata - Az EBB és a környezetvédelmi célkitűzések, műveletek és megközelítés"címmel, amely a "Politikai célkitűzések"című első bekezdése szerint felvázolja a Bank környezetvédelmi kérdésekkel kapcsolatos megközelítését a projektek finanszírozása során.

A fenti EBB-dokumentumnak „Az összes projekt közös környezetvédelmi megközelítése” című része többek között a következőket írja elő:

i) „A projekt banki finanszírozásra való környezetvédelmi alkalmazhatóságának mérlegelésekor a következő megfontolásokat kell figyelembe venni: (...) a jogszabályi megfeleléssel kapcsolatos kérdések megléte/hiánya”.

(ii) „Az EU-ban, valamint általában a csatlakozó országokban az EBB által finanszírozott valamennyi projektnek meg kell felelnie mind a nemzeti, mind az uniós környezetvédelmi jognak, beleértve a KHV-irányelvet is. (...)”

(iii) „A szervező felelős a jogszabályok betartásáért, míg a szabályozási és végrehajtási feladatok az illetékes hatóságokat terhelik.”(kiemelés tőlem).

1.5 Bár a fenti EBB-dokumentum nem jelent jogi kötelezettségeket, fontos nyilatkozat az EBB politikájáról, amellyel kapcsolatban kijelentette, hogy meg kíván felelni. A fenti dokumentum alapján az ombudsman úgy értelmezi, hogy a csatlakozó országokban az EBB csak azokat a munkálatokat finanszírozta, amelyek egyidejűleg megfeleltek a nemzeti környezetvédelmi jognak és a KHV-irányelvnek. Úgy tűnik, hogy az EBB úgy döntött, hogy előírja, hogy a KHV-irányelvben meghatározott KHV-eljárást kell alkalmazni minden olyan projektre, amelyet finanszírozásra nyújtanak be, és amely valószínűleg jelentős hatást gyakorol a környezetre. Ezenkívül az ilyen KHV eredménye meghatározza a projekt finanszírozhatóságát, és a társfinanszírozást követően megköveteli, hogy a projektet környezetvédelmi szempontból nyomon kövessék.

1.6 Az ombudsman azonban rámutat arra, hogy az EBB a fenti környezetvédelmi nyilatkozatának való megfelelés érdekében láthatóan nagymértékben függ a nemzeti hatóságok által szolgáltatott információktól annak ellenőrzése során, hogy a környezetvédelmi jogi rendelkezéseket alkalmazták-e az EBB által finanszírozott és az érintett ország területén működő bármely projektre.

1.7 E tekintetben az ombudsman tudomásul veszi a panaszosok észrevételeiben tett kijelentést, miszerint az EBB, és nem a nemzeti végrehajtó ügynökségek viselik a végső felelősséget a KHV megfelelő eljárási és jogi keretének biztosításáért.

1.8 Meg kell azonban jegyezni, hogy a KHV-irányelvben előírt KHV-eljárást a nemzeti hatóságoknak kell lefolytatniuk (19).

1.9 E tekintetben az ombudsman hasznosnak tartja emlékeztetni a jóhiszemű együttműködés kölcsönös kötelezettségének elvére, amelyet az EK-Szerződés 10. cikkének (2) bekezdése ró a közösségi intézményekre és a tagállamokra. Továbbá a fenti elvre a közösségi bíróságok az EK-Szerződés 226. cikke szerinti jogsértési eljárás (20) keretében hivatkoztak. Mindkét cikk előírja, hogy a tagállamok tartózkodnak minden olyan intézkedéstől, amely veszélyeztetheti a Szerződés célkitűzéseinek megvalósítását.

1.10 Az ombudsman megjegyzi, hogy amikor az EBB-nek döntenie kellett arról, hogy finanszírozza-e a projektet, azaz 2001-ben Lengyelország csatlakozásra váró ország volt, és mint ilyen, még nem kötötte sem általában az európai jog, sem különösen a KHV-irányelv. Az EBB környezetvédelmi nyilatkozata szerint azonban az EBB-nek a projekt finanszírozására vonatkozó döntése csak akkor lehet pozitív, ha a finanszírozásra javasolt projekt megfelel a KHV-irányelvnek. Figyelembe véve a jelen ügy analógiájára a lojális együttműködés fent említett elvét, a következő kérdés merül fel: jogosan várhatja-e el az EBB a lengyel hatóságoktól, hogy a lehető legnagyobb gondossággal teljesítsék a KHV-irányelvben előírt kötelezettségeket?

1.11 Az ombudsman emlékeztet arra, hogy 1991. december 16-án Lengyelország aláírta a Közösséggel az Európa-megállapodást (21), amelynek hatálya és célkitűzései gyakorlatilag a Közösség valamennyi tevékenységi területére kiterjedtek, beleértve a környezetvédelmet is, és amely elismerte, hogy Lengyelország gazdasági integrációja alapvetően az ország jelenlegi és jövőbeli jogszabályainak a közösségi joghoz való közelítésétől függ.

Az ombudsman ezért úgy véli, hogy az EBB ésszerűen számíthatott arra, hogy a lengyel hatóságok az Európa-megállapodás szellemében járnak el, és nem a közösségi joggal összeegyeztethetetlen módon alkalmazzák a nemzeti KHV-eljárást (22).

1.12 E tekintetben az ombudsman emlékeztet a C-72/95. sz. Kraaijeveld-ügyre (23), amely - amint azt a panaszosok is hangsúlyozták eredeti panaszukban - nagy jelentőséggel bír a KHV-irányelv értelmezése szempontjából. A fenti ügyben a Bíróság összefoglalva megállapította, hogy nemcsak az új árvízvédelmi intézkedéseket, hanem a régi, már meglévő árvízvédelmi intézkedéseket módosító intézkedéseket is környezeti hatásvizsgálatnak kell alávetni. A Bíróság azt is megállapította, hogy a KHV-irányelv hatályát tágan, célját pedig igen tágan kell értelmezni abban az értelemben, hogy minden olyan művet, amely várhatóan jelentős hatást gyakorol a környezetre, KHV-nak kell alávetni. A Bíróság többek között megállapította, hogy

„az a tagállam, amely olyan szinten állapítja meg a töltésekkel kapcsolatos projektek besorolásához szükséges kritériumokat vagy küszöbértékeket, hogy a gyakorlatban minden ilyen projekt előzetesen mentesül a hatásvizsgálati kötelezettség alól, túllépi az irányelv 2. cikkének (1) bekezdése és 4. cikkének (2) bekezdése szerinti mérlegelési jogkörének korlátait, kivéve, ha a kizárt projektek összességét úgy lehet tekinteni, hogy azok valószínűleg nem gyakorolnak jelentős hatást a környezetre”(24).

1.13 A fenti ítélkezési gyakorlattal kapcsolatban az ombudsman rámutat arra, hogy az EBB által szolgáltatott információk alapján úgy tűnik, hogy az EBB biztosította a lengyel hatóságok által alkalmazott környezetvédelmi átvilágítási mechanizmusok KHV-irányelvnek való megfelelését, elsősorban azáltal, hogy i. ellenőrizte a lengyel hatóságok által benyújtott, az átfogó programról szóló időszakos nyomonkövetési és összefoglaló jelentéseket, és ii. helyszíni látogatásokat végzett.

1.14 Ezért maga az ombudsman is megvizsgált két, az EBB által nyilvánvalóan értékelt lengyel jelentést, nevezetesen a lengyel Környezetvédelmi Minisztérium (Gliwice, Krakkó, Warszawa és Gdansk regionális vízgazdálkodási hatóságai) által 2002 decemberében készített "Jelentés a II. árvízkár-helyreállítási projekt keretében elvégzett munkálatok környezeti hatásáról" (a továbbiakban: a 2002-es lengyel jelentés), valamint a lengyel mezőgazdasági és vidékfejlesztési minisztérium által 2003 márciusában készített "Összefoglaló jelentés a környezeti hatásokról és azok enyhítéséről"(a továbbiakban: a 2003-as lengyel jelentés). Ezt a két jelentést szerzőik nyújtották be az EBB-nek, és az EBB csatolta az ombudsman további kérdéseire adott válaszához.

Az ombudsman megjegyzi, hogy a 2002-es lengyel jelentés nagymértékben utalt a lengyel jognak a 97/11/EK irányelvvel való összehasonlításának kérdésére. E jelentés szerint „a képzési és árvízvédelmi struktúrák, kivéve azok karbantartását és újjáépítését (...), olyan vállalkozásoknak minősülnek, amelyek [KHV]-jelentés kidolgozását igényelhetik.”(kiemelés tőlem). Az ombudsman megjegyzi továbbá, hogy a 2002-es lengyel jelentésnek „A munkák alkalmazási körének leírása – a környezetre gyakorolt hatás” című külön bekezdése a javítási munkákkal kapcsolatban megállapítja, hogy „az ilyen típusú munkák nem okoznak változást a környezetben”.

Az ombudsman azt is megjegyzi, hogy a 2003. évi lengyel jelentés 12. oldalán „Az elvégzett munkák főbb típusainak jellemzői és azok környezetre gyakorolt hatása” című részben „a vízelvezető és árvízvédelmi létesítmények [...] alaplétesítményein végzett javítási, újjáépítési és korszerűsítési munkálatokkal” kapcsolatban az szerepel, hogy „az ilyen létesítményeken végzett munkálatok és azok későbbi használata nincs hatással az éghajlatra és a levegőre, ahogyan az érintett létesítmények korábban léteztek.” Továbbá a 25. oldalon a „Következtetések” című részben az szerepel, hogy „az érintett munkálatok állatokra és növényekre gyakorolt hatásai károsak azok végrehajtása során. Ha azonban ezek a munkálatok befejeződnek, csak kis hatással lesznek az állatokra és a növényekre.

1.15 Az ombudsman megjegyzi továbbá, hogy a finanszírozási szerződés megkötése és a fenti lengyel jelentések elkészítése előtt kiadott értékelő jelentésében az EBB kijelentette, hogy "[] hitelét a Lengyelország meglévő árvízkezelési infrastruktúrájának újjáépítésére, helyreállítására és korszerűsítésére irányuló átfogó program részét képező sürgős programok finanszírozására fogják felhasználni", és hogy "a nemzeti eljárások KHV-t írnak elő a fő folyókat érintő valamennyi munkálat esetében (...)"(kiemelés tőlem).

1.16 Az ombudsman tudomásul veszi az EBB 2001-es értékelő jelentésében szereplő megállapítás és a későbbi 2002-es és 2003-as lengyel jelentésekben szereplő, az újjáépítési/karbantartási munkálatokra vonatkozó KHV-ról szóló nyilatkozatok közötti ellentmondást, valamint a fent idézett C-72/95. sz. Kraaijeveld-ügyet. E tekintetben az ombudsman úgy véli, hogy a 2002. és 2003. évi lengyel jelentések ellenőrzése során az EBB-nek a fenti 1.14. pontban idézett nyilatkozatok alapján észszerűen tudomására juthatott, hogy komoly lehetősége van annak, hogy a Bíróság által a KHV-irányelvnek adott, a fenti 1.12. pontban említett értelmezést a lengyel hatóságok nem követhették. Ezért ésszerű lett volna, ha az EBB felvilágosítást kér a lengyel hatóságoktól arra vonatkozóan, hogy tudomásuk van-e ilyen értelmezésről, és adott esetben tájékoztatja őket annak tartalmáról és következményeiről. Ezen túlmenően ésszerű lett volna, ha az EBB ellenőrzi és megpróbálja tisztázni a fent említett eltérést az EBB 2001. évi értékelő jelentésében szereplő megállapítás és a későbbi lengyel jelentésekben szereplő, az újjáépítési/karbantartási munkálatokhoz szükséges KHV-kra vonatkozó nyilatkozatok között.

A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján azonban úgy tűnik, hogy az EBB egyáltalán nem reagált a lengyel hatóságokkal szemben az újjáépítési és javítási munkálatok környezetvédelmi átvilágításának hiányára 2004-ig, amikor a lengyel nem kormányzati szervezetek azt kifogásolták az EBB-nél, hogy a lengyel hatóságok visszaélésszerűen minősítették az árvízvédelmi intézkedéseket újjáépítésnek vagy javításnak, azaz régi árvízvédelmi intézkedéseknek annak érdekében, hogy elkerüljék a lengyel jog által az ilyen típusú munkák esetében előírt környezetvédelmi átvilágítást.

Ezenkívül az EBB nem válaszolt az ombudsman arra vonatkozó további kérdésére, hogy a Bank kért-e valaha további magyarázatot a lengyel hatóságok által megküldött jelentésekkel kapcsolatban (kivéve a Wiory-t), hanem csak azt állította, hogy elégedett a jelentésekkel. Ezenkívül az EIB´s nem adott pontos választ az ombudsman további kérdésére, hogy utasította-e a lengyel végrehajtó ügynökségeket arra, hogy mit kell tenniük ahhoz, hogy az európai joggal összhangban járjanak el, mivel az EBB csak néhány, a lengyel hatóságokkal az értékelési szakaszban folytatott „megbeszélésre” hivatkozott, de nem részletezte azok tartalmát.

A fenti megfontolások alapján az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy az EBB nem reagált a 2002. és 2003. évi lengyel jelentésekre, amelyek alapján úgy tűnt, hogy a lengyel hatóságok nem tartották szükségesnek a KHV-irányelv szerinti eljárást az árvíz-helyreállítási és -javítási munkálatokhoz. A lengyel hatóságok ezen álláspontja ellentétesnek tűnt a KHV-irányelv Bíróság általi értelmezésével. A fenti mulasztásával az EBB hivatali visszásságot követett el, és e tekintetben kritikai észrevételt fog tenni. Tekintettel arra, hogy ez a kérdés a múltban történt eseményekhez kapcsolódik, az ombudsman nem javasol békés megoldást az ügy e vonatkozására.

1.17 Ami a helyi kiküldetéseket illeti, az ombudsman megjegyzi, hogy az EBB első, a projekt európai környezetvédelmi normáknak való megfelelését ellenőrző kiküldetésére 2001 szeptemberében, azaz három hónappal a finanszírozási szerződés aláírása előtt került sor. Időzítése ésszerűen arra enged következtetni, hogy a misszió eredményei hatással lehettek az EBB azon döntésére, hogy finanszírozza-e a projektet vagy sem. Az EBB szerint a látogatás során technikai szakértői értékelték a nemzeti KHV-eljárásokat és a helyi projektgazdák kapacitását, és megállapították, hogy azok „elfogadhatók”. Úgy tűnik azonban, hogy az EBB-nek egy másik árvíz-rekonstrukciós programmal, az 1997-es „Odra-műveleti hitellel” kapcsolatos korábbi hitelművelet lengyel partnereivel szerzett pozitív tapasztalatai döntő jelentőségűek voltak a Banknak a projekt környezetvédelmi előírásoknak való megfelelésére vonatkozó következtetése szempontjából. Az ombudsman véleménye szerint az árvizet követő sürgős helyzetben a hitelről való döntéshez szükséges látszólag rövid idő indokolja ezt a megközelítést.

Az ombudsman megjegyzi továbbá, hogy a 2001. október 9-i értékelő jelentés szerint a kölcsönre vonatkozóan különleges feltételeket határoztak meg, többek között a következő feltételt: „az allokációs kérelmekben a lengyel hatóságok tisztázni fogják, hogyan fognak teljesülni a 97/11 EK irányelv követelményei.”

1.18 Ami a 2002. májusi és 2004. októberi további ellenőrző látogatásokat illeti, az ombudsman megjegyzi, hogy az EBB szerint felkereste azokat a rendszereket, amelyeket a lengyel hatóságok korábban az elvégzett munkák jellege, az érintett végrehajtó ügynökségek és földrajzi elhelyezkedésük szempontjából reprezentatívnak választottak. Ez a megközelítés ésszerűnek tűnik. Az ombudsman tudomásul veszi a panaszosok azon észrevételét, hogy a 2004. évi látogatás során az EBB a 726 programból csak 1,9%-ot, azaz 14-et látott. Nem látja azonban, hogy az EBB hogyan tudta volna jobban kihasználni emberi erőforrásait, eltekintve attól, hogy először a programok néhány reprezentatív példáját ellenőrizte, majd abban az esetben, ha az eredmények negatívnak bizonyulnak (ami nem tűnik úgy), később megismételte küldetését, és több programot ellenőrzött.

1.19 Úgy tűnik továbbá, hogy bár a 2002-es látogatás "rendszeres" volt abban az értelemben, hogy a programok kiválasztásának és az elosztási eljárásnak a megvitatására irányult, a 2004-es látogatást az egyes nem kormányzati szervezetek, köztük a panaszosok által az EBB-hez benyújtott panaszokra válaszul szervezték meg. Ezért az ombudsman véleménye szerint az EBB-től ésszerűen elvárható, hogy különösen körültekintő legyen a következőkkel kapcsolatban: i. annak ellenőrzése, hogy a nemzeti hatóságok által tett lépések egyértelműen bizonyították-e a gondosságot; ii. különösen annak ellenőrzése, hogy a nemzeti KHV-eljárás megfelel-e a KHV-irányelvnek; és iii. annak ellenőrzése, hogy a valószínűleg KHV-val rendelkező rendszerek nyilvános konzultáció tárgyát képezték-e, mielőtt a munkálatokra engedélyt adtak volna.

Az ombudsman ezért elemezte a 2004. évi látogatásról szóló jelentést, amelyet az EBB további válaszához csatolt. Az ombudsman megjegyzi, hogy a nem kormányzati szervezetek által az EBB-vel való találkozójuk során megkérdezett mind a 14 program tekintetében az EBB magyarázatot kért a végrehajtó ügynökségektől, és hogy ezt a magyarázatot meg is adták (a Chochlo-program kivételével, de e programmal kapcsolatban egy későbbi szakaszban valóban nyújtottak be magyarázatot). Ezenkívül a misszióról szóló jelentésében az EBB a 8.2. pontban a „konzultációs eljárásokra” hivatkozott, és kijelentette, hogy:

„A Bank által felkeresett rendszerek esetében a munkálatok megkezdése előtt az érdekelt felekkel folytatott konzultáció volt a norma, de nem volt általános. A lengyel környezetvédelmi eljárások értelmében nyilvános konzultációra van szükség egy konzultációs bizottságon keresztül az ismert érzékeny területeken az új folyami mérnöki programokról és programokról. A vízügyi engedélyt igénylő munkák esetében a nem kormányzati szervezetek észrevételeket tehetnek a programokkal kapcsolatban. A helyi nem kormányzati szervezetek azonban nem feltétlenül tudnak a programokról azok megkezdése előtt. Úgy tűnik továbbá, hogy a meglévő infrastruktúra „felújítása/átépítése” kategóriába sorolt munkálatok ilyen konzultáció nélkül is elvégezhetők. A nem kormányzati szervezetek értékes szerepet játszhatnak a természettel kapcsolatos beszélgetések érdekeinek képviseletében, még akkor is, ha a helyi lakosok jobban aggódhatnak az árvízi kapacitás növelése és az infrastruktúra védelme miatt.

A nem kormányzati szervezeteknek a konzultációs folyamatban való részvételére vonatkozó fenti következtetés pontosnak tűnik, és a teljes összefüggést tekintve kimerítőbb, mint az EBB panaszra vonatkozó véleményében szereplő hivatkozás, amely szerint „a norma (...) a nyilvánossággal és a helyi nem kormányzati szervezetekkel folytatott konzultáció volt”.

E tekintetben az ombudsman megjegyzi, hogy 2004. december 7-én az EBB levelet írt a lengyel miniszterelnök kancelláriájának, amelyben kijelentette, hogy

„a folyón belüli munkálatokat magukban foglaló valamennyi rendszert gyors ökológiai alapfelmérésnek kell alávetni a védett fajok vagy élőhelyek azonosítása érdekében, még akkor is, ha a munkálatok „helyreállítási/rekonstrukciós” munkáknak minősülnek, és

„a víz-keretirányelv alapján kidolgozott vízgyűjtő-gazdálkodási terv (...) lehetőséget kínál a természetről folytatott párbeszéd és az árvízvédelem közötti egyensúly felülvizsgálatára az irányító hatóságok és a civil társadalom valamennyi képviselője közötti jobb párbeszéd révén.”(kiemelés tőlem).

Az ombudsman megjegyzi, hogy a fenti levél az EBB 2004-es lengyelországi ellenőrző látogatása során a nem kormányzati szervezetek által benyújtott panaszok nyomon követésének tűnik, amelyek azt állították, hogy a lengyel hatóságok visszaéltek azzal, hogy az árvízvédelmi intézkedéseket újjáépítésnek vagy javításoknak, azaz régi árvízvédelmi intézkedéseknek minősítették annak érdekében, hogy elkerüljék a lengyel jog által előírt környezetvédelmi átvilágítást. Ez a levél megfelel a 2004. december 6-án elkészített, a 2004. évi látogatásról szóló jelentésben foglalt következtetéseknek is (lásd a 2004. évi látogatásról szóló jelentés „Tanulságok, ökológiai átvilágítás” című 9. pontját).

Az Ombudsman ezt a nyomon követést ésszerűnek tartja, és ezért nem találja szükségesnek további vizsgálatok lefolytatását a panaszosok ´ második állításával kapcsolatban, miszerint az EBB a 2004. októberi lengyelországi ellenőrző látogatása során nem járt el kellő gondossággal.

1.20 A panaszosok azt állítják, hogy a jövőben az EBB-nek biztosítania kell a KHV-irányelvnek való megfelelést minden olyan projekt esetében, amelynek finanszírozását harmadik országokban vállalja. E tekintetben az ombudsman megjegyzi, hogy az EBB a vizsgálat során adott válaszaiban nem foglalkozott kifejezetten ezzel az állítással, hanem utalt az eljárás javítására és az uniós bevált gyakorlatok terjesztésére irányuló kezdeményezésére. Az EBB azt is kijelentette, hogy megbízást adott egy brit tanácsadónak az uniós árvízkockázat-kezelés bevált gyakorlatainak felülvizsgálatára, beleértve a tervezést, a tervezést és a végrehajtást is, „az EBB azon folyamatos kötelezettségvállalásának részeként, hogy felülvizsgálja eljárásait és uniós szinten előmozdítsa a bevált gyakorlatokat”, és hogy a felülvizsgálat kifejezetten a jelenlegi lengyelországi gyakorlatra összpontosít. Az ombudsman azt is megjegyzi, hogy az EBB szerint a felülvizsgálati tanulmány releváns lesz az EBB következő, „Útmutató az EBB által finanszírozott uniós árvízvédelmi projektekhez” című dokumentuma szempontjából. Az ombudsman tudomásul veszi továbbá az EBB-nek az ombudsman további kérdésére adott válaszában tett kijelentését, miszerint „proaktívan együttműködik a lengyel hatóságokkal annak megállapítása érdekében, hogy milyen tanulságok vonhatók le a jövőbeli árvízvédelmi projektekből az uniós bevált gyakorlatok szempontjából”.

A fentiek fényében az ombudsman úgy véli, hogy a panaszosok állításával kapcsolatban nincs szükség további vizsgálatokra.

Az ombudsman bízik abban, hogy az EBB a harmadik országokban megvalósuló hasonló projektek további társfinanszírozása során is figyelembe veheti e vizsgálat eredményeit, és az alábbiakban további észrevételt fog tenni e tekintetben.

2 Hozzáférés a dokumentumokhoz

2.1 A panaszosok azt állították, hogy az EBB nem biztosított hozzáférést a projekttel kapcsolatos valamennyi dokumentumhoz ("harmadik állítás"), és azt állították, hogy az EBB-nek biztosítania kell ezt a hozzáférést. („második állítás”)

A panaszosok hivatkoztak i. az EBB és a lengyel kormány között 2001-ben aláírt finanszírozási szerződésre; és ii. a finanszírozási szerződéshez kapcsolódó dokumentumokra, például nem technikai jellegű KHV-dokumentumokra és előrehaladási jelentésekre; a tervezett programok költségeire vonatkozó információkat tartalmazó dokumentumokra, építési engedélyekre, vízelemzésre; valamint a 2001-es árvíz által okozott károkra vonatkozó értékelési dokumentumokra, amelyek célja annak megállapítása, hogy mely programok foglaltak magukban újjáépítést és melyek jelentettek új beruházásokat.

2.2 Ami a finanszírozási szerződést illeti, az EBB az ombudsman vizsgálatát megelőzően a panaszosokkal fenntartott közvetlen kapcsolataiban fenntartotta, hogy nem adhat hozzáférést a szerződéshez azon az alapon, hogy a közzététel aláásná a banki szakmai titoktartási kötelezettségének védelmét, és ellentétes lenne a banki és pénzügyi ágazatban alkalmazandó szakmai etikával, szabályokkal és gyakorlattal, az EBB-nek a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésről szóló szabályzata 2002-es változatának 4. cikke (1) bekezdésének vii. pontja értelmében. Az EBB azonban hozzátette, hogy nincs kifogása a projektgazdák, azaz a lengyel mezőgazdasági és vidékfejlesztési minisztérium, a lengyel környezetvédelmi minisztérium és a hitelfelvevő, azaz a lengyel pénzügyminisztérium azon döntése ellen, hogy a panaszos rendelkezésére bocsátják a pénzügyi szerződésben foglalt információkat. A vizsgálat során az EBB a dokumentumokhoz való hozzáférésre vonatkozó legutóbbi, 2006-os szabályainak(25) 28. cikkére hivatkozott, és összefoglalva kijelentette, hogy nem hozhat nyilvánosságra semmilyen finanszírozási szerződést, és hogy még a finanszírozási szerződés részleges nyilvánosságra hozatala is ellentétes lenne az EBB-nek az ügyfeleivel szembeni kötelezettségeivel(26). Az EBB arról is tájékoztatta az ombudsmant, hogy proaktív álláspontot képviselt, és megkérdezte a lengyel pénzügyminisztériumot, hogy a panaszosok hozzáférhetnek-e a pénzügyi szerződéshez, és ennek eredményeként az említett minisztérium arról tájékoztatta, hogy felkérte a panaszosokat, hogy irodáiban konzultáljanak a pénzügyi szerződéssel.

Ami a finanszírozási szerződésre vonatkozó dokumentumokat illeti, az EBB 2005. január 21-én kelt levelében megtagadta azok nyilvánosságra hozatalát azzal az indokkal, hogy „ezek a szakmai értékelésekre és véleményekre vonatkoznak, a Bank belső döntéshozatali folyamatának részét képezik”, és „ezek az EBB nyilvános hozzáférésről szóló szabályzata 4viii. cikkének megfelelően nem hozzáférhetők a nyilvánosság számára.„Az említett időpontban az EBB csak a Kuznice-program nem technikai jellegű összefoglalóját és az EBB 2004. évi lengyelországi kiküldetésének összefoglaló következtetéseit tette közzé.

A vizsgálat során az EBB nyilvánosságra hozta i. az EBB 2001. október 9-i értékelő jelentését az árvízkárok helyreállítására irányuló II. projektről; ii. az EBB projekt előrehaladásáról szóló jelentését a 2004. évi ellenőrző látogatásról; iii. a KHV-ról szóló jelentést a projekt részeként elvégzett munkálatok tekintetében, amelyet a lengyel környezetvédelmi minisztérium készített 2002 decemberében, valamint iv. a környezeti hatásokról és hatások enyhítéséről szóló összefoglaló jelentést, amelyet a lengyel mezőgazdasági és vidékfejlesztési minisztérium készített 2003 márciusában.

Pénzügyi szerződés

2.3 Az ombudsman megjegyzi, hogy az EBB "A dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés szabályai" című dokumentuma 4. cikke (1) bekezdésének vii. pontja kimondja, hogy

„A dokumentum egészéhez vagy egy részéhez való hozzáférést meg kell tagadni, ha a dokumentum közzététele aláásná (...) a szakmai titoktartási kötelezettség védelmét, amennyiben a dokumentum közzététele ellentétes lenne a banki és pénzügyi ágazatban alkalmazandó szakmai etikával, szabályokkal és gyakorlattal”(utólagos kiemelés).

Az EBB a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésre vonatkozó legújabb, 2006. évi szabályaira hivatkozva arra is utalt, hogy a finanszírozási szerződések főszabály szerint a szakmai titoktartás hatálya alá tartoznak. Az EBB pontosította továbbá, hogy a vele fennálló banki kapcsolataikban a partnerei jogosan várhatják el, hogy bankként a kialakult jogi kereten belül járjon el, és ne tegye közzé a banki titoktartási kötelezettség által védett információkat.

2.4 Az ombudsman ezért emlékeztet arra, hogy az EBB által a nemzeti hatóságokkal aláírt finanszírozási szerződéshez való hozzáférés iránti kérelemmel kapcsolatos korábbi határozatában (948/2006/BU ügy)(27) ésszerűnek tartotta elfogadni, hogy az EBB szokásos banki intézményként köteles tiszteletben tartani a banki szakmai titoktartást. Ugyanebben az ügyben az ombudsman úgy vélte továbbá, hogy az EBB előjoga annak eldöntése, hogy egy dokumentum tartalmaz-e bizalmas információkat (28), és hogy ebben az esetben megfelelően támaszkodott a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésre vonatkozó szabályai 4. cikke (1) bekezdésének vii. pontjára, és ezért megfelelően megindokolta a panaszos hozzáférés iránti kérelmének elutasítását.

Ezen túlmenően a jelen ügyben az ombudsman tudomásul veszi az EBB „proaktív álláspontját”, amikor megkérdezte a lengyel pénzügyminisztériumtól, hogy a panaszosok hozzáférhettek-e a pénzügyi szerződéshez, és hogy – amint azt észrevételeikben maguk is megerősítették – a panaszosok a fenti lengyel minisztérium helyiségeiben betekinthettek a szerződésbe.

Az ombudsman ezért nem állapít meg hivatali visszásságot a panasz e vonatkozását illetően.

Pénzügyi szerződéssel kapcsolatos dokumentumok

2.5 Az Ombudsman megjegyzi, hogy amikor 2005. január 21-én érdemben válaszolt a panaszosok által az EBB-hez 2004. március 26-án benyújtott hozzáférési kérelemre, a Bank megtagadta a finanszírozási szerződéssel kapcsolatos dokumentumok többségének nyilvánosságra hozatalát, azzal az indokkal, hogy azok az EBB belső döntéshozatali eljárásának részét képező szakmai értékelésre és véleményekre vonatkoztak.

2.6 Az ombudsman megjegyzi továbbá és üdvözli, hogy az EBB e dokumentumok közül többet is nyilvánosságra hozott, amikor 2007 májusában válaszolt az ombudsman további információk iránti kérésére. Az ombudsman azt is megjegyzi, hogy észrevételeiben a panaszosok látszólag úgy vélték, hogy ezek a dokumentumok megfelelnek az eredeti kérelmüknek, de nem voltak meggyőződve arról, hogy az EBB korábban nem hozta nyilvánosságra azokat.

2.7 Az ombudsman megérti a panaszosok elégedetlenségét.

Az ombudsman megjegyzi, hogy e vizsgálat során az EBB közzétette i. az EBB 2001. október 9-i értékelő jelentését; ii. az EBB projekt előrehaladásáról szóló, 2004. december 6-i jelentését a 2004. évi ellenőrző látogatásról; iii. a lengyel környezetvédelmi minisztérium által a projekt részeként elvégzett munkálatok KHV-járól szóló, 2002. decemberi jelentést, valamint iv. a lengyel mezőgazdasági és vidékfejlesztési minisztérium által a környezeti hatásokról és hatások enyhítéséről készített, 2003. márciusi összefoglaló jelentést. Az ombudsman nem érti, hogy a fenti dokumentumokat miért 2007-ben tették közzé, és miért nem 2004-ben.

Amennyiben a 2001. október 9-i értékelő jelentés az EBB-nek a projekt társfinanszírozására és a finanszírozási szerződés megkötésére vonatkozó határozatához kapcsolódik, amelyre 2001 decemberében került sor, e határozatot három évvel a panaszosok e dokumentumhoz való hozzáférés iránti eredeti kérelme előtt hozták meg. Amennyiben a lengyel hatóságok által kiadott jelentések és az EBB projekt előrehaladásáról szóló 2004. évi jelentése az EBB (végleges) projektzáró jelentéséhez kapcsolódik, az EBB szerint ez a (végleges) projektzáró jelentés még nem ért véget 2007 májusában, amikor az EBB nyilvánosságra hozta a lengyel jelentéseket.

Ezen túlmenően, amint azt a panaszosok észrevételeikben helyesen megjegyezték, az EBB dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésre vonatkozó szabályzata (2002-es változat) 4. cikkének viii. pontja kizárta a dokumentumok közzétételét „a Banknak a belső irányítás megszervezéséhez fűződő jogos érdekeire vonatkozóan, különös tekintettel az emberi erőforrásokra”.

2.8 Mivel azonban az EBB ténylegesen hozzáférést biztosított azokhoz a dokumentumokhoz, amelyekről a panaszosok úgy vélték, hogy kiterjednek az eredeti hozzáférési kérelmükre, az ombudsman úgy véli, hogy a panasz e vonatkozásával kapcsolatban további vizsgálatok nem indokoltak.

3 Következtetések

A panaszos első állítását illetően az ombudsman a következő kritikai észrevételt teszi:

„Az EBB hivatali visszásságot követett el, mivel nem reagált a 2002. és 2003. évi lengyel jelentésekre, amelyek alapján úgy tűnt, hogy a lengyel hatóságok nem tartották szükségesnek a KHV-irányelv szerinti eljárást az árvíz-helyreállítási és -javítási munkálatokhoz – amely értelmezés ellentétesnek tűnik a Bíróság által a KHV-irányelvre adott értelmezéssel.”

Tekintettel arra, hogy ez a kérdés a múltban történt eseményekhez kapcsolódik, az ombudsman nem javasol békés megoldást az ügy e vonatkozására.

Ami a panaszos második állítását illeti, az ombudsman úgy véli, hogy a fenti 1.19. pontban foglalt megállapításai alapján további vizsgálatok nem indokoltak.

Ami a panaszosok első állítását illeti, az ombudsman úgy véli, hogy a fenti 1.20. pontban foglalt megállapításai alapján további vizsgálatok nem indokoltak.

Ami a panaszos harmadik állításának és a finanszírozási szerződéshez való hozzáféréssel kapcsolatos második állításának konkrét aspektusát illeti, az ombudsman a fenti 2.4. pontban foglalt megállapításai alapján nem állapít meg hivatali visszásságot.

Ami a panaszos harmadik állításának és az egyéb dokumentumokhoz való hozzáféréssel kapcsolatos második állításának konkrét aspektusát illeti, az ombudsman úgy véli, hogy a fenti 2.8. pontban foglalt megállapításai alapján további vizsgálatok nem indokoltak.

Az ombudsman ezért lezárja az ügyet.

Az EBB elnökét tájékoztatni fogják erről a döntésről.

TOVÁBBI MEGJEGYZÉS

Az ombudsman úgy véli, hogy ebben az esetben a nem kormányzati szervezetek értékes szerepet játszottak abban, hogy az EBB tudomására hozzák azokat a releváns elemeket, amelyekről a Banknak korábban nem volt tudomása. Az ombudsman bízik abban, hogy az EBB a jövőben fontolóra veszi a különböző tagországokban és az EU-n kívül működő nem kormányzati szervezetekkel való konstruktív együttműködés folytatását.

Tisztelettel:

 

P. Nikiforos DIAMANDOUROS

---

(1) HL 1985. L 175., 40. o.

(2) HL 1997. L 73., 5. o.

(3) 84-es Dz.U., poz. 906: Ustawa o szczególnych zasadach odbudowy, remontów i rozbiórek obiektów budowlanych zniszczonych lub uszkodzonych w wyniku działania żywiołu.

(4) 96-os Dz.U., poz. 1047: Rozporządzenie Prezesa Rady Ministrów w sprawie ustalenia wykazu gmin, i miejscowości, w których stosuje sie szczególne zasady odbudowy, remontów i rozbiórek obiektów budowlanych zniszczonych lub uszkodzonych w w wyniku działania żywiołu.

(5) 179-es Dz.U., poz. 1490. Rozporządzenie Rady Ministrów w sprawie określenia rodzajów przedsięwzięć mogących znacząco oddziaływać na środowisko oraz szczegóły kryteriów związanych z kwalifikowaniem przedsięwzięć do sporządzenia raportu o oddziaływaniu na środowisko.

(6) A 97/62/EGK irányelv (HL L 206.) és a 79/409/EGK irányelv (HL L 103.).

(7) A lengyel szakértők jogi véleményét csatolták a panaszhoz.

(8) A C-72/95. sz. Kraaijeveld-ügyben hozott ítélet (EBHT 1996., I-5403. o.) 32. és 49. pontja.

(9) A 2000/60/EK irányelv (HL 2000. L 327., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 6. kötet, 102. o.).

(10) A természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló 92/43/EGK irányelv (HL 1992. L 206., 7. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 102. o.).

(11) A környezettel kapcsolatos egyes tervek és programok kidolgozásánál a nyilvánosság részvételéről, valamint a nyilvánosság részvétele és az igazságszolgáltatáshoz való jog tekintetében a 85/337/EGK és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2003. május 26-i 2003/35/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2003. L 156., 17. o.).

(12) Természetvédelmi Világalap.

(13) Ogólnopolskie Towarzystwo Ochrony Ptaków.

(14) A környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló ENSZ-EGB-egyezmény, kelt Aarhusban (Dánia), 1998. június 25-én, közzétéve: HL 2005. L 124., 4. o. Az Aarhusi Egyezményt az Európai Közösség nevében a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló egyezménynek az Európai Közösség nevében történő megkötéséről szóló, 2005. február 17-i 2005/370/EK tanácsi határozat (HL 2005. L 124., 1. o.) hagyta jóvá.

(15) Lásd az 1. megjegyzést.

(16) Lásd a 2. megjegyzést.

(17) Lásd a 3. megjegyzést.

(18) Lásd a 4. megjegyzést.

(19) Az ombudsman megjegyzi, hogy a 85/337 irányelv ötödik preambulumbekezdése szerint a 85/337 irányelv célja a környezetre valószínűleg hatást gyakorló köz- és magánprojektekre vonatkozó engedélyezési eljárások kiegészítése és összehangolása céljából a környezeti hatásvizsgálat általános elveinek megállapítása.

E tekintetben a 85/337 irányelv 1. cikkének (2) bekezdése úgy határozza meg az engedély fogalmát, mint a hatáskörrel rendelkező hatóság vagy hatóságok azon határozata, amely feljogosítja a projektgazdát a projekt folytatására.

Az irányelv 2. cikkének (1) bekezdése kimondja: „A tagállamok meghoznak minden szükséges intézkedést annak biztosítására, hogy az engedély megadása előtt többek között a jellegüknél, méretüknél vagy elhelyezkedésüknél fogva a környezetre várhatóan jelentős hatást gyakorló projekteket hatásvizsgálatnak vessék alá. Ezeket a projekteket a 4. cikk határozza meg.”

Az irányelv 4. cikke a következőképpen rendelkezik:

1. A 2. cikk (3) bekezdésére is figyelemmel, az I. mellékletben felsorolt osztályokba tartozó projekteket az 5. és 10. cikkel összhangban vizsgálatnak kell alávetni.

2. A II. mellékletben felsorolt osztályokba tartozó projekteket az 5–10. cikkel összhangban vizsgálatnak kell alávetni, amennyiben a tagállamok úgy ítélik meg, hogy jellemzőik ezt szükségessé teszik.

E célból a tagállamok többek között meghatározhatnak bizonyos projekttípusokat, amelyeket vizsgálatnak kell alávetni, vagy megállapíthatják az annak meghatározásához szükséges kritériumokat és/vagy küszöbértékeket, hogy a II. mellékletben felsorolt projektek közül melyeket kell az 5–10. cikkel összhangban vizsgálatnak alávetni [utólagos kiemelés].

(20) Lásd a C-10/00. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben hozott ítélet (EBHT 2002., I-2357. o.) 88. pontját.

(21) Az egyrészről az Európai Közösségek és azok tagállamai, másrészről a Lengyel Köztársaság közötti társulás létrehozásáról szóló, a Közösség nevében az 1993. december 13-i 93/743/Euratom, ESZAK, EK tanácsi és bizottsági határozattal (HL 1993. L 348., 1. o.) megkötött és jóváhagyott Európa-megállapodás.

(22) Az Európa-megállapodások jogi következményeivel kapcsolatban lásd a C-63/99. sz. Gloszczuk-ügyet (EBHT 2001., I‑6369. o.); a C-235/99. sz. Kondova-ügyet (EBHT 2001., I-6427. o.); a C-257/99. sz. Barkoci és Malik-ügyet (EBHT 2001., I-6557. o.) és a lengyel legfelsőbb közigazgatási bíróság 2002. február 12-i ítéletét (V SA 305/00 Lex Nr 51327).

(23) A C-72/95. sz. Kraaijeveld-ügyben 1996. július 11-én hozott ítélet (EBHT 1996., I-5403. o.) 32. és 49. pontja.

(24) A fent hivatkozott C-72/95. sz. Kraaijeveld-ügyben hozott ítélet 31., 32. és 39. pontja.

(25) A 2006. évi szabályzat elérhető az EBB honlapján (http://www.eib.org/Attachments/strategies/public_disclosure_policy_en.pdf).

(26) A 28. pontban a "Korlátozások"cím alatt az Új Szabályok a következő kivételt tartalmazzák a közzététel elve alól: "A Bank üzleti partnereivel való bizalmas kapcsolatának jellemzően részét képező információk közé tartozik a projektgazda finanszírozási kérelme, a hitelárazási információ és a Pénzügyi Szerződés. A Bank nem ellenzi, hogy a projektgazdák, a hitelfelvevők vagy más illetékes felek információkat bocsássanak rendelkezésre az EBB-vel fennálló kapcsolatukról és megállapodásaikról.”

(27) Az ombudsman fenti üggyel kapcsolatos határozata elérhető a honlapján (http://www.ombudsman.europa.eu).

(28) Az 53/85. sz., Akzo Chemie kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EBHT 1986., 1965. o.) 29. pontja.