Strasbourg, 2008. május 23.

Tisztelt X Úr!

2005. augusztus 24-én Ön panaszt nyújtott be az európai ombudsmanhoz az Európai Bizottság ellen, amely felajánlotta, hogy szerződéses státuszát helyi alkalmazottról szerződéses alkalmazottra változtatja.

2005. október 25‐én továbbítottam a panaszt a Bizottság elnökének. A Bizottság 2006. március 10-én küldte meg véleményét. Az észrevételezésre való felkéréssel együtt továbbítottam Önnek, amelyet 2006. március 29-én küldött meg.

2006. december 6-án javaslatot tettem a Bizottságnak egy békés megoldásra az Ön ügyében. A Bizottság 2007. február 27-én nyilvánított véleményt. Az észrevételezésre való felkéréssel együtt továbbítottam Önnek, amelyet 2007. március 16-án küldött meg.

Azért írok most, hogy tájékoztassam Önöket az elvégzett vizsgálatok eredményeiről.

Szeretnék elnézést kérni az Ön ügyének végső értékeléséhez szükséges időért.

A PANASZ

A panasz az Európai Bizottságnak a helyi alkalmazottként foglalkoztatott [A. foglalkozási csoportnak] tett azon ajánlatára vonatkozott, hogy szerződéses státuszukat helyi alkalmazottról szerződéses alkalmazottra változtassák.

A panaszos, aki a Bizottság müncheni képviseletén [az A foglalkozási csoportban] dolgozó helyi alkalmazott, 2005. április 8-án ajánlatot kapott arra, hogy szerződéses alkalmazott legyen. Az ajánlatból egyértelműen kiderült, hogy a panaszost az I. besorolási csoport 1. besorolási fokozatának 1. fizetési fokozatába, azaz a szerződéses alkalmazottak esetében a legalacsonyabb fizetési fokozatba sorolják be. Az ajánlat tartalmazta, hogy amennyiben a panaszos elfogadja azt, a 2005. május 1-jével kezdődő időszakra nevezik ki.

A panaszos, miután több mint tíz évig dolgozott a Bizottságnak, úgy ítélte meg, hogy az ajánlatban szereplő besorolás nem volt tisztességes. Sérelmeit a Bizottság Adminisztrációs Főigazgatóságához (DG ADMIN) intézett 2005. április 11-i e-mailben fejezte ki, amelyet követően további tényszerű információkat kapott az új szerződéssel kapcsolatban. A DG ADMIN-hez intézett 2005. április 14-i e-mailjében a panaszos ismét kifejezte sérelmeit, ezúttal hangsúlyozva, hogy a számára felajánlott szerződés azt jelentené, hogy társadalombiztosítási járulékot, például nyugdíjjárulékot kell fizetnie. Kijelenti, hogy jelenlegi életszínvonalának fenntartása érdekében szerződéses alkalmazottként az I. besorolási csoport 3. besorolási fokozatának 5. fizetési fokozatába kell sorolni.

2005. április 15-én a DG ADMIN egyik tisztviselője válaszolt a panaszos 2005. április 14-i e-mailjére. Tájékoztatta a panaszost, hogy mivel maga is német állampolgár, teljes mértékben méltányolja a panaszos társadalombiztosítási kifizetésekkel kapcsolatos álláspontját. Azt is kijelentette, hogy tekintettel arra, hogy a Bizottság csak az 1. besorolási fokozat 1. fizetési fokozatába tartozó szerződést ajánlhat fel neki, teljes mértékben megértette a panaszos azon döntését, hogy nem fogadja el a szerződéses alkalmazotti állásra vonatkozó ajánlatot.

2005. október 25-én az európai ombudsman vizsgálatot indított a következő állításokkal és állításokkal kapcsolatban:

1. Észszerűtlen volt szerződéses alkalmazotti állásajánlatot tenni a panaszosnak, ha ez az ajánlat ténylegesen azt jelentené, hogy a panaszos a jelenleginél alacsonyabb bércsoportba kerülne. Azzal érvelt, hogy munkatapasztalatának időtartamát, valamint e tapasztalat jellegét figyelembe kellett volna venni annak érdekében, hogy a jelenlegihez hasonló fizetési csoportba sorolhassák.
2. Észszerűtlen volt olyan állásajánlatokat tenni (magának a panaszosnak és a bizottsági küldöttségek más [foglalkoztatási csoportjába tartozó személyeknek]), amelyek nem biztosítják a meglévő szerződések alapján kapott juttatásokat.

A panaszos azt állította, hogy a szerződéses alkalmazottak foglalkoztatására vonatkozó új ajánlatoknak lehetővé kell tenniük számára és a hasonló pozícióban lévő kollégái számára, hogy fenntartsák az ajánlattétel időpontjában élvezett életszínvonalat.

A VIZSGÁLAT

A Bizottság véleménye

A panaszra vonatkozó véleményében a Bizottság a következő észrevételeket tette:

Háttér

A panaszos a Bizottság müncheni képviseletén határozatlan idejű szerződéssel dolgozó helyi alkalmazott volt. Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek mellékletének 2. cikkével összhangban a Bizottság 2005. május 1-je előtt köteles volt szerződéses alkalmazotti állásajánlatot tenni.

A helyi alkalmazottak a Bizottságnak magánjogi kapcsolat keretében dolgozó alkalmazottak, akikre a nemzeti munkajog (a jelen esetben a német jog) vonatkozik, míg a szerződéses alkalmazottak az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek hatálya alá tartozó, személyzeti szabályzat hatálya alá tartozó alkalmazottak. A két rendszer elkülönül egymástól, és eltérő rendelkezéseket tartalmaz a jogok és kötelezettségek, a juttatások, a besorolási feltételek, az egészségbiztosítás stb. rendszerei tekintetében, amelyek közvetlenül nem hasonlíthatók össze.

A panaszos által végzett feladatokat a Bizottság az I. besorolási csoportba tartozó feladatok közé sorolta. A panaszost tájékoztatták arról, hogy a szerződéses alkalmazottak rendszerében 1. besorolási fokozat 1. fizetési fokozatába tartozó szerződést ajánlanak fel neki.

2005 márciusában tájékoztató üléseket tartottak a képviseleti irodákban dolgozó valamennyi helyi alkalmazott számára. E tájékoztató ülések során a Bizottság képviselői elmagyarázták az érintett személyzetnek az átmenetet.

2005. április 14-én a Bizottság részletes tájékoztatást nyújtott a panaszosnak a szerződéses alkalmazottak rendszerén belüli fizetési szintekről és egyéb juttatásokról, például a nyugdíjrendszerről. A panaszos viszont arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy szerződéses alkalmazottként nem kíván hivatalos szerződéses ajánlatot kapni.

A Bizottság észrevételei a panaszos érveivel kapcsolatban
Előzetes
megjegyzés

Először is meg kell jegyezni, hogy a panaszosnak lehetősége volt fellebbezést benyújtani a személyzeti szabályzat 90. cikkének rendelkezései alapján, amelyek analógia útján alkalmazandók a helyi alkalmazottakra (110-2004/10.09.2004. sz. közigazgatási feljegyzés, 2. lábjegyzet (1)). A panaszos azonban nem élt ezzel a lehetőséggel, hanem az ombudsmanhoz fordult panasszal.

Első állítás

A Bizottság ugyanazokat a kritériumokat alkalmazta a képviseleti irodákban dolgozó valamennyi helyi alkalmazottra, akik az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek melléklete 2. cikke (1) bekezdésének hatálya alá tartoztak. A helyi alkalmazottak besorolása az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 86. cikke (1) bekezdésének iv. pontjában meghatározott besorolási szabályok, valamint a Bizottság szerződéses alkalmazottak felvételére és alkalmazására vonatkozó általános végrehajtási rendelkezései szerint történt. Ezek a szabályok kifejezetten kimondták, hogy az I. besorolási csoportba felvett szerződéses alkalmazottakat csak az 1. besorolási fokozat első fizetési fokozatába lehet besorolni, ami azt jelenti, hogy a korábbi típusú szerződések keretében szerzett munkatapasztalatot nem lehet figyelembe venni.

Második állítás

A juttatások kérdését illetően a Bizottság hangsúlyozta, hogy a két rendszer (a helyi és a szerződéses alkalmazottak rendszere) nem hasonlítható össze közvetlenül. A Bizottság a melléklet 2. cikkének (3) bekezdésében említett vonatkozó végrehajtási szabályokban az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek melléklete 2. cikkének (2) bekezdésében előírtakon kívül nem tudott további juttatásokat nyújtani a személyzetnek.

Következtetés

A fentiek fényében a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a panaszos állításai és állításai megalapozatlanok.

A panaszos észrevételei

A Bizottság véleményével kapcsolatos észrevételeiben a panaszos fenntartotta panaszát, és számos további észrevételt tett:

1. A német munkajog megtiltotta az olyan új munkaszerződések felkínálását, amelyek kedvezőtlenebb szociális ellátásokat eredményeznének, például a biztosítás és a szabadság tekintetében. Ezt a Bizottság ebben az ügyben nem tartotta tiszteletben.
2. Még ha helyes is lenne azt állítani, hogy az I. besorolási csoportba tartozó szerződéses alkalmazottakat csak az 1. besorolási fokozat első fizetési fokozatába lehet felvenni (és ezért a korábbi típusú szerződések keretében szerzett munkatapasztalatot nem lehet figyelembe venni), a panaszos feladatainak vizsgálata egyértelműen azt mutatná, hogy a panaszos nem az I. besorolási csoportba, hanem a II. besorolási csoportba tartozik. A Bizottság által a tájékoztató ülések során szolgáltatott információk szerint a II. besorolási csoportba tartozó alkalmazottak tapasztalatait figyelembe veszik az új rendszerbe való besorolásuk során.
3. Még akkor is, ha a szóban forgó helyzet a személyzet „új” foglalkoztatásával kapcsolatos (annak ellenére, hogy a személyzet már dolgozott más típusú szerződéseken), a panaszost a II. vagy III. besorolási csoportba kellett volna sorolni, tekintettel arra, hogy egyetemi képesítéssel rendelkezik (az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek IV. címe 3. fejezetének 2b. cikke).

Az ombudsman arra irányuló kísérlete, hogy békés megoldást találjon (2)

Az ombudsman megjegyezte, hogy a Bizottság úgy ítélte meg, hogy i. a vonatkozó végrehajtási szabályokban előírtakon kívül nem nyújthat további juttatásokat a szerződéses alkalmazottaknak, és ii. saját belátása szerint állapíthatja meg ezeket a szabályokat, és úgy döntött, hogy ezt nem teszi meg. Az ombudsman arra az előzetes megállapításra jutott, hogy a Bizottság ezen álláspontja hivatali visszásságnak tekinthető. Ezért az ügy békés megoldása érdekében a következő javaslatokat tette:

Az ombudsman felkéri a Bizottságot, hogy

az [egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek] melléklete 2. cikkének (3) bekezdése alapján általános rendelkezéseket fogad el ugyanezen melléklet 2. cikke (2) bekezdésének végrehajtására;

ii. határozatlan idejű szerződéses alkalmazotti munkaviszony felajánlása a panaszosnak;

ugyanakkor tájékoztatja őt a fenti melléklet 2. cikkének (2) bekezdését végrehajtó általános rendelkezésekről (3).

A Bizottság elutasította ezeket a javaslatokat.

Az ombudsman és a Bizottság konkrét megállapításaira és megállapításaira az alábbi határozati rész hivatkozik.

A HATÁROZAT

1 Előzetes megjegyzések

1.1 Véleményében az Európai Bizottság azzal érvelt, hogy a panaszosnak lehetősége volt fellebbezést benyújtani a személyzeti szabályzat 90. cikkének rendelkezései alapján, amelyek analógia útján alkalmazandók a helyi alkalmazottakra (110-2004. szeptember 10-i közigazgatási közlemény, 2. lábjegyzet). A panaszos azonban nem élt ezzel a lehetőséggel, hanem az európai ombudsmanhoz fordult panasszal. Mindazonáltal a Bizottság válaszolt az ombudsman által vizsgálat céljából felvetett két állításra.

1.2 Ami az Európai Bizottság fent említett érvelését illeti, az Ombudsman tudomásul vette az Európai Bizottság álláspontját és az abban hivatkozott hivatkozást. A Bizottság lábjegyzetre való hivatkozását a fent említett közigazgatási közlemény főszövegének következő része tartalmazza:

„2.1. Ki nyújthat be kérelmet?

Az Európai Közösségek tisztviselőinek személyzeti szabályzata hatálya alá tartozó bármely személy, valamint analógia útján az [egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek] hatálya alá tartozó ideiglenes alkalmazottak, kisegítő alkalmazottak, szerződéses alkalmazottak és szaktanácsadók a személyzeti szabályzat 90. cikkének (1) bekezdése alapján kérelmet nyújthat be a kinevezésre jogosult hatósághoz vagy adott esetben a munkaszerződések megkötésére jogosult hatósághoz.

A személyzeti szabályzatban említett személyek nem csupán a fent felsorolt kisegítő alkalmazottak, hanem más kategóriák is, mint például a letelepedésre váró próbaidősök, a volt alkalmazottak, a halál esetén a jogutódaik és a versenyvizsga pályázói [hivatkozási szám: 2. cikk (4) bekezdés]”.

A közigazgatási közlemény fenti részének tartalmát, beleértve a 2. lábjegyzetet is, a közleménynek a „Ki nyújthat be panaszt?” című része (5. rész, kiemelés tőlem) lényegében újrafogalmazza. A lábjegyzetek mindkét szövegben csak arra a lehetőségre utalnak, hogy a helyi alkalmazottak kérelmet nyújthatnak be. A névértéket tekintve tehát úgy tűnik, hogy az igazgatási közlemény nem alapozza meg azt az álláspontot, amely szerint a helyi alkalmazottak a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdésével analóg módon panaszt nyújthatnak be.

Az ombudsman arra is rámutatott, hogy az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek V. címe, amely a helyi alkalmazottakra vonatkozó szabályokat tartalmazó alapjogszabály, valamint a Bizottság helyi alkalmazottakra vonatkozó végrehajtási rendelkezései (5), a jelek szerint nem biztosít kifejezett jogalapot a Bizottság fent említett álláspontjához. Ezzel szemben az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 8. fejezetének 46. cikke és 10. fejezetének 117. cikke kifejezetten úgy rendelkezik, hogy „a személyzeti szabályzat fellebbezésre vonatkozó VII. címe analógia útján alkalmazandó” az ideiglenes alkalmazottakra, illetve a szerződéses alkalmazottakra.

Az Ombudsman megjegyezte továbbá, hogy a jelen ügyben a panaszos két (2005. április 11-én és április 14-én kelt) e-mailben fejezte ki sérelmeit a Bizottság Adminisztrációs Főigazgatóságának (DG ADMIN). A Bizottság továbbá úgy határozott, hogy teljes mértékben válaszol az ombudsman által vizsgálat céljából felvetett állításokra és követelésekre. Ilyen körülmények között, és figyelembe véve a fent említett pontokat, az ombudsman helyénvalónak és az alapokmánya (6) 2. cikkének (8) bekezdésével összhangban állónak tartotta, hogy folytassa a panaszos állításainak és a jelen ügyben vizsgálat céljából figyelembe vett állításainak érdemi értékelését.

1.3 Az Európai Bizottság véleményével kapcsolatos észrevételeiben a panaszos fenntartotta panaszát, és számos további észrevételt tett: (i) A német munkajog megtiltotta az olyan új munkaszerződések felajánlását, amelyek például a biztosítás és a szabadság tekintetében kedvezőtlenebb szociális juttatásokat eredményeznének. Ezt a Bizottság ebben az ügyben nem tartotta tiszteletben. Még ha helytálló is lenne azt állítani, hogy az I. besorolási csoportba tartozó szerződéses alkalmazottakat csak az 1. besorolási fokozat első fizetési fokozatába lehet felvenni (és ezért a korábbi típusú szerződések keretében szerzett munkatapasztalatot nem lehet figyelembe venni), a panaszos feladatainak vizsgálata egyértelműen azt mutatná, hogy a panaszos nem az I. besorolási csoportba, hanem a II. besorolási csoportba tartozik. A Bizottság által a tájékoztató ülések során szolgáltatott információk szerint a II. besorolási csoportba tartozó alkalmazottak tapasztalatait figyelembe veszik az új rendszerbe való besorolásuk során. (iii) Még ha a szóban forgó helyzet a személyzet „új” foglalkoztatására is vonatkozott volna (bár ezek a személyzet már dolgozott más típusú szerződéseken), a panaszost a II. vagy III. besorolási csoportba kellett volna sorolni, tekintettel arra, hogy egyetemi felvételi képesítéssel rendelkezik (egyéb alkalmazottak alkalmazási feltételei, IV. cím, 3. fejezet, 82. cikk, (2) bekezdés, b) pont).

1.4 Az Ombudsman úgy vélte, hogy ezek a pontok lényegében új állításoknak minősülnek, amelyeket a jelek szerint nem nyújtottak be a Bizottsághoz. E tekintetben úgy tűnik, hogy a panaszos nem merítette ki a fent említett ombudsmani alapokmány 2. cikkének (8) bekezdésében előírt belső jogorvoslati lehetőségeket. Az ombudsman ezért nem tudott érdemben foglalkozni ezekkel az állításokkal.

2 A fő vitatott kérdések

2.1 A panaszos azt állította, hogy ésszerűtlen, hogy az Európai Bizottság szerződéses alkalmazottként olyan állásajánlatot tegyen neki, amely i. ténylegesen azt jelentené, hogy alacsonyabb bércsoportba kerül, mint amelyet az ajánlat időpontjában helyi alkalmazottként alkalmazott, és ii. nem rendelkezik a meglévő szerződése alapján kapott juttatásokról. Azt állította, hogy a szerződéses alkalmazottak foglalkoztatására vonatkozó új ajánlatoknak lehetővé kell tenniük számára és a hasonló beosztásban lévő kollégái számára, hogy fenntartsák az általa az ajánlattétel időpontjában élvezett életszínvonalat.

2.2 Véleményében az Európai Bizottság kijelentette, hogy ugyanazokat a kritériumokat alkalmazza a képviseleti irodákban dolgozó valamennyi helyi alkalmazottra, akik az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek melléklete 2. cikke (1) bekezdésének hatálya alá tartoznak. A helyi alkalmazottak besorolása az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 86. cikkének (1) bekezdésében és a Bizottság szerződéses alkalmazottak felvételére és alkalmazására vonatkozó általános végrehajtási rendelkezéseiben meghatározott besorolási szabályok szerint történt. Ezek a szabályok kifejezetten kimondják, hogy az I. besorolási csoportba tartozó szerződéses alkalmazottakat csak az 1. besorolási fokozat első fizetési fokozatában lehet felvenni. 2005. április 14-én a Bizottság részletes tájékoztatást nyújtott a panaszosnak a szerződéses alkalmazottak rendszerén belüli fizetési szintekről és egyéb juttatásokról, például a nyugdíjrendszerről.

Ami a juttatások kérdését illeti, a Bizottság hangsúlyozta, hogy a két rendszer (a helyi és a szerződéses alkalmazottak rendszere) nem hasonlítható össze közvetlenül, mivel különböző jogok és kötelezettségek, juttatások, egészségbiztosítás stb. rendszere létezik. Ehhez kapcsolódóan a Bizottságnak nem volt lehetősége arra, hogy az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek melléklete 2. cikkének (2) bekezdése értelmében az ugyanezen melléklet 2. cikkének (3) bekezdésében említett végrehajtási szabályokban előirányzottakon kívül további juttatásokat nyújtson a szerződéses alkalmazottaknak.

2.3 Észrevételeiben a panaszos fenntartotta állításait és állításait.

2.4 Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek mellékletének 2. cikke a következőképpen rendelkezik:

"1. Az [egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek] 6. cikkének első bekezdésében említett hatóság az [egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek ] 6. cikkének (1) bekezdése értelmében határozatlan idejű szerződéses alkalmazotti jogviszonyt ajánl fel a Közösségek által 2004. május 1-jén az Európai Unióban helyi alkalmazottként határozatlan idejű szerződéssel vagy az [egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek] 3a. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontjában említett ügynökségek és szervezetek valamelyikének nemzeti jogszabályai alapján alkalmazott bármely személynek. Az állásajánlat az alkalmazott által szerződéses alkalmazottként elvégzendő feladatok értékelésén alapul. Az érintett szerződés legkésőbb 2005. május 1-jén lép hatályba. Az [egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek] 84. cikke nem alkalmazandó az ilyen szerződésre.

2. Amennyiben a szerződéses ajánlatot elfogadó alkalmazott besorolása a díjazás csökkenését eredményezi, az intézmény kiegészítő összeget fizethet, figyelembe véve az alkalmazás helye szerinti tagállam adó-, társadalombiztosítási és nyugdíjjogszabályai, valamint a szerződéses alkalmazottra vonatkozó rendelkezések közötti aktuális különbséget.

3. Az egyes intézmények szükség esetén a személyzeti szabályzat 110. cikkével összhangban általános rendelkezéseket fogadnak el az (1) és (2) bekezdés végrehajtására vonatkozóan.

4. Az az alkalmazott, aki nem fogadja el az (1) bekezdésben említett ajánlatot, megtarthatja az intézménnyel fennálló szerződéses jogviszonyát.”

Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 86. cikkének (1) bekezdése teljes egészében előírja:

"1. A 3a. cikkben említett szerződéses alkalmazottakat csak akkor lehet felvenni,

i. a IV. besorolási csoport esetében a 13., 14. vagy 16. besorolási fokozatban,
ii. a III. besorolási csoport esetében a 8., 9. vagy 10. besorolási fokozatban,
iii. a II. besorolási csoport esetében a 4. vagy 5. besorolási
fokozatban, iv. az I. besorolási csoport esetében az 1. besorolási fokozatban.”

A Bizottság 2004. április 7-én fogadta el a GPI-ket (7). Ezek a GPI-k azonban nem tartalmaznak általános rendelkezéseket az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek melléklete 2. cikke (2) bekezdésének végrehajtására vonatkozóan.

2.5 A békés megoldásra irányuló javaslatában az ombudsman megjegyezte, hogy az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek melléklete 2. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy a szerződésajánlatot elfogadó alkalmazott besorolása a díjazás csökkenését eredményezheti, és ezért az intézmény kiegészítő összeget fizethet, figyelembe véve az alkalmazás helye szerinti tagállam (helyi alkalmazottakra vonatkozó) adó-, társadalombiztosítási és nyugdíjjogszabályai, valamint a szerződéses alkalmazottra alkalmazandó releváns rendelkezések közötti különbségeket. E tekintetben a Bizottság megjegyezte, hogy a helyi alkalmazottak a Bizottságnak magánjogi kapcsolat keretében dolgozó alkalmazottak, akikre a nemzeti munkajogi jogszabályok (jelen esetben a német jog) vonatkoznak. A Bizottság azt is kifejtette, hogy a szerződéses alkalmazottak az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek hatálya alá tartozó, személyzeti szabályzat hatálya alá tartozó alkalmazottak. Hangsúlyozta továbbá, hogy a két rendszer eltérő, és eltérő rendelkezéseket tartalmaz a jogok és kötelezettségek rendszere, a juttatások, a besorolási feltételek, az egészségbiztosítás stb. tekintetében, amelyek közvetlenül nem hasonlíthatók össze. Ezenkívül a panaszos kijelentette, hogy jelenlegi életszínvonalának fenntartása érdekében szerződéses alkalmazottként az I. besorolási csoport 3. besorolási fokozatának 5. fizetési fokozatába kell sorolni. Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 86. cikkének (1) bekezdése értelmében azonban az I. besorolási csoportba tartozó szerződéses alkalmazottakat csak az 1. besorolási fokozatba (8) vették fel. Általánosabban fogalmazva, az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek nem írták elő az intézmények számára a panaszos által javasolt kötelezettségeket. A fentiek fényében a panaszos állításai és vonatkozó állításai, amennyiben arra akarták kötelezni a Bizottságot, hogy olyan szerződést ajánljon fel neki, amely a jelenlegihez hasonló illetménytáblázatba helyezi, és amely rendelkezik a meglévő (helyi alkalmazotti) szerződés alapján kapott juttatásokról, nem tűnnek megalapozottnak.

2.6 Mindazonáltal az ombudsman úgy értelmezte a vizsgált állításokat és állításokat, hogy azok (nem csak a fent tárgyalt kötelezettségre vonatkoznak, hanem) az Európai Bizottság azon lehetőségére is, hogy olyan juttatásokat nyújtson a szerződéses alkalmazottaknak, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy a helyi alkalmazottakéhoz hasonló vagy ahhoz közeli javadalmazási normákat tartsanak fenn.

Ehhez kapcsolódóan a Bizottság, amely a jelek szerint szintén megértette a panaszos fenti értelemben vett állításait és állításait, kijelentette, hogy a szerződéses alkalmazottaknak nem nyújthat további juttatásokat a vonatkozó végrehajtási szabályokban előírtakon kívül, amelyeket az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek melléklete 2. cikkének (3) bekezdése alapján fogadott el. Ez a megállapítás az ilyen végrehajtási szabályok hiányával együtt értelmezve azt sugallja, hogy a Bizottság úgy ítélte meg, hogy mérlegelési jogkörébe tartozik az ilyen szabályok megállapítása.

2.7 Az ombudsman arra az előzetes következtetésre jutott, hogy a fenti álláspont nem tűnik összeegyeztethetőnek az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek melléklete 2. cikkének (2) és (3) bekezdésével, és hogy a panaszosnak tett szerződéses ajánlatot ennek megfelelően olyan körülmények között tették meg, amelyek a Bizottság részéről hivatali visszásságnak tekinthetők. Az ombudsman ezért a fent említett, békés megoldásra irányuló javaslatokat tette. Az ombudsman konkrét megállapításai a következők voltak:

Sem az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek melléklete 2. cikkének (2) bekezdése, sem 2. cikkének (3) bekezdése nem mondja ki, hogy az intézmények rendelkeznek a Bizottság által hivatkozott mérlegelési jogkörrel (9). Éppen ellenkezőleg, a 2. cikk (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy „[a]z egyes intézmények általános rendelkezéseket fogadnak el a … 2 bekezdés végrehajtására vonatkozóan” (utólagos kiemelés). Ezért a melléklet 2. cikkének (2) bekezdését végrehajtó általános rendelkezések elfogadására a „kötelező” kifejezéssel került sor, amely általában a közigazgatási mérlegelési jogkörrel nem járó kötelezettséget keletkeztetett. Továbbá minden intézmény szükség szerint teljesíti ezt a kötelezettséget („s'il y a lieu”, a francia nyelvi változat szerint; „erforderlichenfalls”, a német változat szerint). Ez a mondat nem tagadja a „kötelező” kifejezést, hanem egyszerűen utal a 2. cikk (2) bekezdésében meghatározott lehetőségre, és így meghatározza a fent említett kötelezettség létrehozásának feltételét. Következésképpen az intézménynek nem kellene ilyen végrehajtási rendelkezéseket elfogadnia abban az esetben, ha nem alkalmazna helyi alkalmazottakat, vagy ha a szerződéses ajánlatot elfogadó alkalmazottak besorolása nem vezetne a díjazásuk csökkenéséhez. Az intézménynek azonban a 2. cikk (2) bekezdését végrehajtó általános rendelkezéseket kell elfogadnia, ha az alkalmazottak szerződéses alkalmazottként való besorolása a díjazásuk csökkenését eredményezné. Ez a szóban forgó ügyben nem történt meg, bár úgy tűnt, hogy a Bizottság ésszerűen előre láthatta (és mindenesetre figyelmeztették arra a tényre), hogy a panaszos (és más, hasonló helyzetben lévő személyek, amint azt a panaszos állítja és a Bizottság nem vitatja) szerződéses alkalmazottként való besorolása a díjazás csökkenéséhez vezetne. E tekintetben utalni kell a 2. cikk (2) bekezdésében meghatározott esetre, vagyis arra az esetre, amikor a szerződéses ajánlatot elfogadó alkalmazott besorolása a díjazás csökkenését eredményezné. Ilyen esetben az alkalmazott nyilvánvalóan nem tudna megalapozott döntést hozni arról, hogy elfogadja-e a szerződésre vonatkozó ajánlatot, a 2. cikk (2) bekezdését végrehajtó általános rendelkezések nélkül, amelyek többek között arra hivatkoznak, hogy az intézmény hogyan gyakorolná a kiegészítő összeg fizetésére vonatkozó mérlegelési jogkörét, és hogy ez az összeg milyen lehet.

2.8 Az ombudsman békés megoldásra irányuló javaslatára adott válaszában az Európai Bizottság a következő információkat és észrevételeket tette:

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy az ombudsman békés megoldásra irányuló javaslatai nem a szóban forgó helyzetre vonatkozó teljes körű információkon alapultak.

A Bizottság nem értett egyet az ombudsman azon értelmezésével, hogy az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek melléklete 2. cikkének (3) bekezdése azt jelenti, hogy a Bizottságnak általános teljesítménymutatókat kell elfogadnia a melléklet 2. cikkének (1) és (2) bekezdése tekintetében.

A melléklet 2. cikkének (3) bekezdése tartalmazta a „szükség szerint” kifejezést angolul („s'il y a lieu” franciául vagy „erforderlichenfalls” németül):

"3. Az egyes intézmények szükség esetén a személyzeti szabályzat 110. cikkével összhangban általános rendelkezéseket fogadnak el az (1) és (2) bekezdés végrehajtására vonatkozóan.”

A Bizottság úgy vélte, hogy a 2. cikk (3) bekezdését a 2. cikk (2) bekezdésével együtt kell értelmezni, amely kimondja, hogy:

"2. Amennyiben a szerződéses ajánlatot elfogadó alkalmazott besorolása a díjazás csökkenését eredményezi, az intézmény kiegészítő összeget fizethet, figyelembe véve az alkalmazás helye szerinti tagállam adó-, társadalombiztosítási és nyugdíjjogszabályai, valamint a szerződéses alkalmazottra vonatkozó rendelkezések közötti jelenlegi különbséget”(utólagos kiemelés).

A „” szó használata (franciául „a la faculté”, németül „kann”) egyértelműen jelezheti a jogalkotó azon szándékát, hogy az ilyen intézkedések opcionálisak legyenek, és az érintett intézmény belátása szerint történjenek. A Bizottság megfelelően mérlegelte az ilyen végrehajtási rendelkezések szükségességét, és arra a következtetésre jutott, hogy ez az intézkedés nem szükséges a képviseleteken dolgozó helyi alkalmazottak konkrét esetében, az alábbiakban kifejtettek szerint.

A Bizottság megjegyezte, hogy az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek melléklete 2. cikkének (3) bekezdésével összhangban végrehajtási rendelkezéseket fogadott el. Ezek a végrehajtási rendelkezések (C(2005)1287) meghatározzák a Bizottság által az e melléklet 2. cikke (1) és (2) bekezdésének alkalmazása érdekében hozott intézkedések korlátait és hatályát. Ezek a GPI-k azonban nem terjedtek ki a képviseleteken dolgozó helyi alkalmazottak kategóriájára. Az a kérdés, hogy szükséges-e hasonló intézkedéseket hozni a képviseleteken dolgozó helyi alkalmazottak esetében, a Bizottság és a személyzet képviselői közötti konzultációs ülések tárgyát képezte. A Kallas alelnökkel folytatott politikai konzultáció keretében folytatott konzultáció eredményeként a Bizottság úgy határozott, hogy nincs szükség a képviseleteken dolgozó helyi alkalmazottakra vonatkozó általános teljesítménymutatók elfogadására. A Bizottság csatolta e politikai konzultáció jegyzőkönyvét a békés megoldásra irányuló javaslatra adott válaszához.

Az ombudsman békés megoldásra irányuló javaslatának ii. és iii. részét illetően a Bizottság e kérdésekre vonatkozó megközelítését (függetlenül attól, hogy a Bizottságnak el kell-e fogadnia az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek melléklete 2. cikkének hatálya alá tartozó valamennyi alkalmazottra vonatkozó általános teljesítménymutatókat) ennek megfelelően rendkívül gondosan mérlegelték. Ezt a gondos mérlegelést a személyzeti képviselőkkel folytatott széles körű konzultációk is bizonyították. A Bizottság azon álláspontját, hogy kiegyensúlyozott megközelítést alkalmazott, megerősítette az a tény, hogy erről sikerült megállapodásra jutni a személyzeti szakszervezetekkel. A Bizottság ezért úgy ítélte meg, hogy most nem lenne helyénvaló az álláspont megváltoztatása és a GPI-k elfogadása.

Ezenkívül a melléklet 2. cikkében előírt valamennyi intézkedést 2005. május 1-je előtt meg kellett hozni. Felmerülhet annak a kérdésnek a kérdése is, hogy mi a jogalapja annak a bizottsági határozatnak, amely csaknem két évvel később visszamenőleges hatállyal alkalmazza ezeket a szabályokat.

Tekintettel a fent említett további elemekre, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy nem áll módjában követni az ombudsman békés megoldásra irányuló javaslatát.

2.9 A békés megoldásra irányuló fenti javaslattal és az Európai Bizottság erre adott válaszával kapcsolatban az ombudsman a következő megállapításokat teszi.

2.10 Az Európai Bizottság úgy értelmezte a melléklet 2. cikkének (2) és (3) bekezdését, hogy az arra enged következtetni, hogy az nem sértette meg a 2. cikk (3) bekezdését, mivel nem volt köteles a 2. cikk (2) bekezdését végrehajtó általános rendelkezéseket elfogadni. Az ombudsman eltérő megközelítést alkalmazott a békés megoldásra irányuló javaslatában, amelyet a Bizottság nem fogadott el.

2.11 A 2. cikk (3) bekezdésének megfogalmazása jelentős jogbizonytalanságot teremt annak pontos jelentését illetően, nevezetesen azt illetően, hogy az intézmény a jelen ügy körülményeihez hasonló körülmények között köteles lenne-e a 2. cikk (2) bekezdését végrehajtó általános rendelkezéseket elfogadni. Figyelembe véve a Bizottságnak a békés megoldásra irányuló javaslatára adott válaszában ismertetett jogi érvelését, valamint azt a tényt, hogy úgy tűnik, a közösségi bíróságok nem foglalkoztak kifejezetten a fenti kérdéssel, az ombudsman úgy véli, hogy a Bizottság által a fent említett jogi problémával kapcsolatban elfogadott megközelítés ésszerű. Ez a helyzet annak ellenére, hogy nem feltétlenül tükrözi a 2. cikk (3) bekezdésének egyetlen ésszerű értelmezését, amint azt az ombudsman ebben az esetben a békés megoldásra irányuló javaslatában végzett elemzése is mutatja. Ilyen körülmények között és a fenti 2.5. pontban tett észrevételei fényében az ombudsman arra a következtetésre jut, hogy a jelen ügyben nem történt hivatali visszásság a Bizottság részéről.

3 Következtetések

Az ombudsman e panasszal kapcsolatos vizsgálatai alapján úgy tűnik, hogy a Bizottság nem követett el hivatali visszásságot. Az ombudsman ezért lezárja az ügyet.

Erről a határozatról a Bizottság elnökét is tájékoztatni fogják.

Tisztelettel:

 

P. Nikiforos DIAMANDOUROS

---

(1) "Amennyiben az alkalmazási feltételekre vonatkozó szabályok úgy rendelkeznek, a helyi alkalmazottak a tisztviselőkkel azonos módon kérelmet nyújthatnak be az illetékes hatósághoz. A helyi alkalmazottak és az intézmények közötti jogviták azonban nem terjeszthetők az Elsőfokú Bíróság vagy az Európai Közösségek Bírósága elé: először az illetékes bírósághoz kell utalni őket azon hely jogszabályainak megfelelően, ahol az alkalmazottak a feladataikat ellátják. (Az alkalmazási feltételek 122. cikke)”.

(2) Alapokmánya 3. cikkének (5) bekezdése arra utasítja az ombudsmant, hogy lehetőség szerint keressen megoldást az érintett intézménnyel a hivatali visszásság kiküszöbölésére és a panaszos megelégedésére.

(3) Az ombudsman megjegyzi, hogy i. amint azt a panaszos állította, és a Bizottság sem vitatta, vannak más alkalmazottak is a panaszoséhoz hasonló helyzetben; és ii. a melléklet 2. cikkének (2) bekezdését végrehajtó rendelkezésekre minden esetben szükség van annak biztosítása érdekében, hogy az abban előírt hatáskört nem önkényes módon gyakorolják (vö. az Elsőfokú Bíróság T-156/95. sz., Brigaldi és társai kontra Bizottság ügyben 1997. július 11-én hozott ítéletének [EBHT-KSZ 1997., I-A-171. o. és II-509. o.] 53. pontjával). A fentiek fényében az ombudsman nem tartja helyénvalónak, hogy a békés megoldásra irányuló javaslattal összefüggésben egyszerűen felkérje az intézményt, hogy fontolja meg a panaszra vonatkozó új szerződéses ajánlat megtételét, és tájékoztassa arról, hogy az ajánlat elfogadása esetén milyen további összeget (ha van ilyen) hajlandó fizetni.

(4) Az idézett dokumentum 2. lábjegyzete a következőképpen rendelkezik: „Amennyiben az alkalmazási feltételeikre vonatkozó szabályok úgy rendelkeznek, a helyi alkalmazottak a tisztviselőkkel azonos módon kérelmet nyújthatnak be a felelős hatósághoz. A helyi alkalmazottak és az intézmények közötti jogviták azonban nem terjeszthetők az Elsőfokú Bíróság vagy az Európai Közösségek Bírósága elé: azokat azon hely jogszabályainak megfelelően, ahol az alkalmazott a feladatait ellátja, az illetékes bírósághoz kell utalni. (Az alkalmazási feltételek 122. cikke).”

(5) A Bizottság „intracomm” elnevezésű intranetes oldalán található végrehajtási rendelkezések A–Z indexének 7.4. és 7.4.1. pontja.

(6) "Nem nyújtható be panasz az ombudsmanhoz a közösségi intézmények és szervek, valamint azok tisztviselői és egyéb alkalmazottai közötti munkaviszonnyal kapcsolatban, kivéve, ha az érintett személy kimerítette a belső igazgatási kérelmek és panaszok benyújtásának valamennyi lehetőségét, különösen a személyzeti szabályzat 90. cikkének (1) és (2) bekezdésében említett eljárásokat, és az így megkeresett hatóság válaszadási határideje lejárt."

(7) "Általános végrehajtási rendelkezések a Bizottság szerződéses alkalmazottainak felvételére és alkalmazására vonatkozó eljárásokról", Brüsszel, 2004.04.07., C(2004) 1313 (hatályba lépett 2004. május 1-jén és 2004. július 27-én módosítva (C(2004) 2862).

(8) Az ombudsman emlékeztet arra, hogy az a kérdés, hogy a panaszost más besorolási csoportba kellett volna-e sorolni, amelyet a panaszos először az észrevételeiben vetett fel, nem tartozik e vizsgálat hatálya alá, és azt e határozat nem vizsgálja (lásd a fenti 1.3. és 1.4. pontot).

(9) A 2. cikk (2) bekezdésének célja, hogy az érintett intézményt felhatalmazza arra, hogy eseti alapon, az ugyanezen bekezdésben meghatározott tényezők figyelembevételét követően és a vonatkozó végrehajtási rendelkezések alkalmazásával döntsön arról, hogy fizetne-e kiegészítő összeget azon pénzügyi terhek és veszteségek ellentételezéseként, amelyekkel egy adott alkalmazott új szerződéses helyzete járna (vö. a C-70/91. P. sz., Tanács kontra Brems ügyben 1992. július 11-én hozott ítélet [EBHT 1992., I-2973. o.] 16–17. pontjával). Amennyiben az intézmény nem gyakorolja ezt a mérlegelési jogkört, az hivatali visszásságnak minősül.