Strasbourg, 2006. november 28.

Tisztelt S. Úr!

2004. december 20-án megkaptam panaszát az Európai Bizottság ellen, amelyet a Krajowy Związek Rewizyjny Spółdzielni "Samopomoc Chłopska" nevében küldött. A panasz a ZZ9914-01-0009-04 számú szerződésnek a Bizottság varsói képviselete általi kezelésére vonatkozik, amelynek keretében a panaszos végrehajtotta a „Regional Development of a Consumer Co-operative Movement in Warminsko-Mazurskie Voievodeship - Phare Access Macroprojects” elnevezésű projektet.

2005. január 11‐én továbbítottam a panaszt a Bizottság elnökének.

2005. április 19-én a Bizottság angol nyelven küldte meg véleményét, 2005. április 27-én pedig annak lengyel nyelvű fordítását. A véleményt észrevételezésre való felkéréssel együtt továbbítottam Önnek, amelyet 2005. június 30-án kaptam meg.

2005. szeptember 13-án kiegészítő információkat kértem a Bizottságtól.

2005. november 18‐án a Bizottság angol nyelven megküldte válaszát, 2005. november 29‐én pedig annak lengyel nyelvű fordítását. A választ észrevételezési felhívással együtt továbbítottam Önnek, amelyet 2005. december 19-én küldött meg.

2006. február 7-én ismét további tájékoztatást kértem a Bizottságtól az Ön ügyével kapcsolatban.

2006. április 7-én és május 12-én a Bizottság a válaszadási határidő meghosszabbítását kérte, amelyet az ombudsman először április 30-ig, majd 2006. május 31-ig engedélyezett.

2006. június 15‐én a Bizottság válaszát angol nyelven, 2006. június 27‐én pedig lengyel nyelvű fordításban küldte meg, amelyet észrevételezési felhívással együtt továbbítottam Önnek, amelyet 2006. július 28‐án kaptam meg.

Azért írok, hogy tájékoztassam Önöket az elvégzett vizsgálatok eredményeiről.

A PANASZ

A panaszos szerint a tények a következőképpen foglalhatók össze:

2001-ben Krajowy Związek Rewizyjny Spółdzielni "Samopomoc Chłopska" (a továbbiakban: panaszos) ZZ9914-01-0009-04. sz. szerződést (a továbbiakban: támogatási szerződés) kötött az Európai Bizottság lengyelországi küldöttségével (1) (a továbbiakban: küldöttség) "A Warminsko-Mazurskie vajdaságban működő fogyasztói szövetkezeti mozgalom regionális fejlesztése - Phare Access makroprojektek" elnevezésű projekt (a továbbiakban: projekt) végrehajtására.

A szerződés szerint a panaszosnak hozzá kellett járulnia a projekt költségeinek egy részéhez (a továbbiakban: a kedvezményezett hozzájárulása). A panaszos projektben részt vevő partnerének (a továbbiakban: a partner), a Svéd Szövetkezetfejlesztési és Kutatóintézetnek szintén hozzá kellett járulnia a projekthez.

2001. december 4-én a panaszos arra kérte a küldöttséget, hogy tisztázza, hogy a támogatási szerződés feltételei szerint harmadik fél is részt vehet-e a kedvezményezett által a panaszostól kért hozzájárulásban.

2001. december 14-én a küldöttség e-mailben tájékoztatta a panaszost, hogy a kedvezményezett saját pénzügyi hozzájárulása, valamint bármely természetbeni hozzájárulása származhat a kedvezményezett vagy partnere forrásaiból, vagy a szponzorok által összegyűjtött forrásokból (2).

A panaszos ezért úgy ítélte meg, hogy a Bizottság a támogatási szerződés II. mellékletének 10. cikke (Az Európai Közösség által nyújtott külső támogatásra vonatkozó szerződésekre alkalmazandó általános feltételek: a továbbiakban: "Általános Feltételek"), a szponzorral szemben fennálló szerződéses kötelezettségeinek egy része.

A panaszos megvizsgálta az Európai Közösségek általános költségvetéséből finanszírozott szerződéses eljárásokra vonatkozó gyakorlati útmutatót (a továbbiakban: gyakorlati útmutató) és a vonatkozó bizottsági honlapot, de nem talált olyan elveket vagy eljárásokat, amelyek a szponzorálás esetében alkalmazhatók lennének.

2002. február 22-én a panaszos (a lengyel jog hatálya alá tartozó) támogatási szerződést kötött az olsztyni WAMACOOP-pal, az Együttműködés- és Helyi Vállalkozásfejlesztési Szövetséggel, amely szerint a WAMACOOP egyszerre lesz a projekt D1-D2 szakaszai tekintetében a kedvezményezett hozzájárulásának szponzora és szolgáltatója. A szponzor kiválasztását maga a panaszos végezte el, mivel véleménye szerint az alvállalkozók kiválasztására vonatkozó, a támogatási szerződés II. mellékletében (Általános feltételek) foglalt korlátozások nem vonatkoznak a szponzorálásra. A panaszos továbbá úgy vélte, hogy az alvállalkozókkal kapcsolatos költségek nyilvántartásának az általános feltételekben feltüntetett módszere a szponzorálásra sem vonatkozik. A panaszos WAMACOOP-pal kötött szerződését független könyvvizsgálónak nyújtották be pénzügyi ellenőrzésre. Az ellenőr nem fogalmazott meg fenntartásokat a kedvezményezett hozzájárulásának elszámolásával kapcsolatban.

2002-ben a panaszos benyújtotta a Bizottságnak a projekt végrehajtásáról szóló zárójelentését. A jelentést nem fogadták el, mivel a Bizottság a szponzor által nyújtott hozzájárulást nem tekintette egyenértékűnek a kedvezményezett hozzájárulásával, és ezért azt a szerződés alapján nem lehetett elszámolható költségnek tekinteni.

2003. szeptember 4-én a küldöttség felkérte a panaszost, hogy helyesbítse zárójelentését (pénzügyi rész). A panaszos ezt megtagadta, és egy levélváltást (a panaszos 2003. szeptember 19-i és november 3-i levelét, valamint a Bizottság 2004. január 26-i levelét), valamint a panaszos és a Bizottság között 2003. október 17-én tartott találkozót követően fenntartotta az elutasítást.

2004. augusztus 2-án a Bizottság 14 287,56 euró visszatérítésére kérte a panaszost, és 2004. szeptember 24-én megküldte a 3240608289. sz. beszedési utalványt. Ezt a beszedési utalványt a következőkkel indokolták: „A ZZ 9914-01-009-04 számú projekt 2003 áprilisában elvégzett ellenőrzése 18 569,46 EUR összegű támogatásra nem jogosult összeget tárt fel (a kedvezményezettől és partnereitől eltérő szervezeteknél felmerült költségek). E költségeknek a zárójelentésből való törlését követően az EK által finanszírozható teljes összeg 169 004,44 EUR. Mivel az EK ténylegesen 183 292 eurót fizetett ki, a 14 287,56 eurós különbözetet vissza kell fizettetni.”

2004. október 25-én a panaszos ismét a Bizottsághoz fordult. Rámutatott arra, hogy a projekt mint olyan sikeresen megvalósult, és a Bizottság által állított számviteli hiba csak formai jellegű volt, és félreértésből eredt. Ez a félreértés a következőknek tudható be: (i) a Bizottság 2001. december 14-én téves információkat szolgáltatott, és (ii) a Bizottság ezeket az információkat csak a projekt befejezése után javította ki, tehát olyan időpontban, amikor a számviteli korrekciók már nem voltak lehetségesek. A panaszos azt is kijelentette, hogy ésszerű lett volna, ha a Bizottság megelőző pénzügyi ellenőrzést végzett volna a projekt végrehajtására vonatkozóan (beleértve a panaszos és a projekt szponzora közötti szerződés felülvizsgálatát is). A Bizottság azonban megtagadta az ilyen ellenőrzés elvégzését, amikor a panaszos erre kérte. A panaszos továbbá úgy vélte, hogy a támogatási szerződés II. mellékletének az elszámolható költségekre vonatkozó 14. cikke nem elég pontos, mivel nem utal a szponzorok esetleges részvételére. A panaszos megjegyezte továbbá, hogy a Bizottság csak öt hónappal a projekt megkezdése után bocsátotta rendelkezésére a támogatási szerződés II. mellékletének (Általános feltételek) lengyel nyelvű változatát. Ebben az összefüggésben emlékeztetett a lengyel nyelvről szóló, 1999. október 7-i lengyel törvény (a továbbiakban: a lengyel nyelvről szóló törvény) (3) azon követelményére, hogy a lengyel felekkel Lengyelország területén kötött valamennyi szerződést lengyel nyelven is meg kell kötni, és megjegyezte, hogy a szóban forgó szerződést kizárólag angol nyelven kötötték. A panaszos azzal érvelt, hogy a szerződés lengyel változatának hiánya okozta a szerződés rendelkezéseinek megfelelő értelmezésével kapcsolatos nehézségeit.

A (2004. október 9-én kelt) panaszt 2004. december 20-án nyújtották be az ombudsman hivatalához. A panaszt terjedelmes dokumentáció kísérte.

A panaszos összefoglalva azt állította, hogy:

1. a Bizottság nem tájékoztatta megfelelően a támogatási szerződés követelményeiről;
2. a Bizottság nem végezte el a projekt végrehajtásának közbenső (megelőző) pénzügyi ellenőrzését annak érdekében, hogy iránymutatást nyújtson a panaszosnak az esetleges hibák észlelése esetén;
3. a Bizottság előírta, hogy a támogatási szerződést csak egy nyelven, angolul kell megszövegezni, annak ellenére, hogy a panaszos nehezen érti ezt a nyelvet; és
4. A küldöttségi tisztviselők nem voltak szolgálatkészek a szerződés kezelése során, és nem tájékoztatták a panaszost arról a lehetőségről, hogy panaszt nyújthatnak be az ombudsmanhoz.

A panaszos azt kérte, hogy a Bizottság:

1. semmisítse meg a 3240608289. sz. beszedési megbízást, és fogadja el a szponzor által a panaszos nevében nyújtott hozzájárulást;
2. tiszteletben tartották a lengyel nyelvtörvény azon rendelkezéseit, amelyek előírták a lengyel nyelv kötelező használatát a lengyel felekkel kötött és Lengyelország területén kötött szerződésekben.

A VIZSGÁLAT

A Bizottság véleménye

A Bizottság véleménye a következőképpen foglalható össze.

A szerződés rendelkezései szerint a projekt 2001. szeptember 1-jén kezdődött és 2002. augusztus 31-én ért véget. A projektet a panaszosnak (mint kedvezményezettnek) és a Svéd Szövetkezetfejlesztési és Kutatóintézetnek (mint partnernek) közösen kellett végrehajtania. A támogatási szerződés II. melléklete (Általános feltételek) 14. cikkének (1) bekezdése értelmében „ahhoz, hogy a művelettel összefüggésben elszámolhatónak minősüljön, a költségeket (...) rögzíteni kell a kedvezményezett vagy a kedvezményezett partnereinek elszámolásában, azoknak azonosíthatóknak és ellenőrizhetőknek kell lenniük, és azokat az igazoló dokumentumok eredeti példányaival kell alátámasztani”.

Miután a projekt lezárult, és a végső kifizetésre a panaszos által benyújtott zárójelentés alapján került sor, a Bizottság ellenőrzést végzett. Megállapította, hogy egyes költségeket harmadik fél (WAMACOOP) viselt, és azok elszámolható költségként szerepeltek a zárójelentésben, ellentétben a szerződés „Pénzügyi rendelkezések” című II. mellékletének rendelkezéseivel. Megállapítást nyert továbbá, hogy a négy számlát, amelyekkel a WAMACOOP a panaszost a szerződésben a „Képzések, szemináriumok, találkozók” tétel alatt felsorolt szolgáltatásokért megterhelte, a projekt befejezése után készítették el. Megállapítást nyert továbbá, hogy e számlák egyike sem haladja meg az 5000 EUR-t (és a szerződés IV. melléklete értelmében csak az 5000 EUR-t elérő vagy meghaladó értékű építési beruházások esetében volt szükség előzetes nyílt közbeszerzési eljárásra).

Ezt követően a Bizottság felkérte a panaszost, hogy javítsa ki a zárójelentés pénzügyi részét. A Bizottság azt is megállapította, hogy a WAMACOOP alvállalkozóként az odaítélési eljárás alkalmazása esetén (a támogatási szerződés IV. melléklete szerint) díjat számíthatott volna fel a panaszosnak a szolgáltatásaiért.

A panaszos megtagadta a zárójelentés pénzügyi részének helyesbítését, bár elismerte, hogy bizonyos költségek harmadik félnél merültek fel.

Ezért a Bizottság 3240608289. sz. visszafizettetési utasítást adott ki.

A támogatási szerződés II. melléklete 14. cikkének (1) bekezdése szerint nem számít, hogy a saját hozzájárulás mely forrásokból származik: a kedvezményezett forrásai, a partner forrásai vagy a szponzoroktól gyűjtött források. Az számít, hogy kinél merültek fel a költségek (igazoló dokumentumokkal alátámasztva), nem pedig az, hogy honnan származtak a források. . Ezt a követelményt a Bizottság a panaszosnak küldött leveleiben fogalmazta meg. A Bizottság 2001. december 14-i e-mailje csak azokra a forrásokra hivatkozott, amelyekből a kedvezményezett hozzájárulása származhat: magának a kedvezményezettnek a forrásai, partnerének forrásai vagy a szponzoroktól összegyűjtött források. Ezen információk alapján a panaszos nem tekinthette úgy, hogy a szponzornak (WAMACOOP) költségei merülhettek fel a panaszos projektjében.

Ebben az összefüggésben a Bizottság arra is rámutatott, hogy 2001. november 26-án a panaszos engedélyt kért a Bizottságtól arra, hogy további partnereket vonhasson be a projektbe, és pénzügyi eszközöket utalhasson át számukra a projekt költségeinek fedezésére (a Bizottság mellékelte a levélre adott 2001. december 3-i válaszának másolatát). A Bizottság ezért arra az álláspontra helyezkedett, hogy a panaszos megértette, hogy ahhoz, hogy a költségek elszámolhatók legyenek, az e költségeket viselő szervezetnek partnerré kell válnia. 2001. december 3-án a Bizottság válaszolt a panaszos 2001. november 26-i levelére, és kijelentette, hogy a Svéd Szövetkezetfejlesztési és Kutatási Intézet az egyetlen partner, amelyet a panaszos támogatási kérelme említ. Ezért más szervezet nem lehet partner ebben a projektben. Ezenkívül az e támogatásokra vonatkozó szerződéses szabályok szerint a projekt költségeit teljes egészében a kedvezményezettnek és a partner(ek)nek kellett viselniük (amely(ek) ebben az esetben a panaszos, illetve a svéd fejlesztési és kutatási szövetkezet lenne(nek)). A Bizottság ezért úgy ítélte meg, hogy bár a panaszost tájékoztatták arról, hogy nem vonhatja be a WAMACOOP-ot partnerként, úgy határozott, hogy a támogatási szerződés rendelkezéseivel ellentétesen támogatási szerződést ír alá a WAMACOOP-pal.

A lengyel nyelv használatát illetően a Bizottság kijelentette, hogy a Phare program lengyelországi munkanyelve az angol, és a Bizottság azzal a feltétellel nyújtott pénzügyi támogatást, hogy a vonatkozó dokumentumok angol nyelvűek. A szóban forgó támogatást nem a lengyel hatóságok, hanem a küldöttség által irányított központosított program keretében nyújtották. Azzal, hogy úgy döntött, hogy részt vesz a programban, és aláírta a szerződést a Bizottsággal (angol nyelven), a panaszos ténylegesen elfogadta az angol nyelv használatát, és bizonyította, hogy megértette azt. A Bizottság emlékeztetett arra az elvre, hogy a szerződés az azt aláíró felek akaratát tükrözi. Végül a Bizottság rámutatott arra, hogy a projekt megvalósításának módjáról szóló, 2002. február 5-én tartott képzés lengyel nyelven zajlott, és a képzés során a résztvevők megkapták a támogatási szerződés lengyel nyelvű fordítását, beleértve annak II. mellékletét (Általános feltételek). A Bizottság elismerte, hogy a képzést a projekt megkezdése (és a támogatási szerződés megkötése) után szervezték meg, de azt is megjegyezte, hogy a panaszos a képzést követően írta alá a megállapodást a harmadik féllel (a szponzorral). A Bizottság ezért abból indult ki, hogy a panaszos időben megérthette, hogy a támogatási szerződés szerint a projekt szponzornál felmerült költségei nem támogathatók.

Ami a projekt végrehajtásának pénzügyi ellenőrzését illeti, a szerződés nem írta elő a Bizottság számára, hogy megelőző pénzügyi ellenőrzést végezzen, és ez szervezeti okokból mindenképpen lehetetlen lenne, figyelembe véve a Bizottság által irányított projektek számát. Ezért a támogatási szerződés előírta, hogy a projekt befejezését követően hivatásos könyvvizsgálók végezhetnek ellenőrzést.

A Bizottság kijelentette, hogy igyekezett tisztességesen és udvariasan bánni a panaszossal. A Bizottság továbbá úgy ítélte meg, hogy a 2004. január 26-án kelt levelében tett nyilatkozata, miszerint a következő két évre kizárja a panaszost a Bizottság által finanszírozott további támogatásokból, és hogy jogában áll eljárást indítani a visszafizettetés kikényszerítése érdekében, a kötelező erejű szabályok átfogalmazása (amint azt a gyakorlati útmutató előírja): A Bizottság elismerte, hogy az ombudsmanhoz való fellebbezés jogára vonatkozó információk nem szerepeltek a szerződés megkötésekor használt szerződéstervezetben, de hozzátette, hogy később minden vonatkozó információt hozzáférhetővé tettek a Bizottság honlapján.

Végezetül a Bizottság rámutatott, hogy a küldöttség soha nem kérdőjelezte meg a projekt eredményeit, és azokat pozitívan értékelte. A projekt általános pozitív értékelése azonban nem indokolja annak megállapítását, hogy a szerződés rendelkezéseit nem sértették meg. A panaszos nem alkalmazta a szerződési szabályokat, mivel egyes költségeket harmadik fél viselt, és ezt a támogatási szerződés II. melléklete 14. cikkének (1) bekezdése nem tette lehetővé. Ezért a panaszosnak a 3240608289. sz. visszafizetési felszólítás megsemmisítésére irányuló kérelme nem volt indokolt.

A panaszos észrevételei

Összefoglalva, a panaszos rámutatott arra, hogy a Bizottság nem kételkedett abban, hogy a szponzor a panaszostól mint kedvezményezetttől kért hozzájárulást a panaszos nevében nyújtotta, ugyanakkor megkérdőjelezte azt a tényt, hogy ez a hozzájárulás a szponzor könyvelésében szerepel, nem pedig a panaszos könyvelésében. Ez a hiba azonban annak tudható be, hogy 2001. december 14-én a Bizottság tévesen tájékoztatta a panaszost a 2001. december 4-i kérdésére adott válaszában. A panaszos rámutatott, hogy kérdése nem arra irányult, hogy a források honnan származhatnak, hanem arra, hogy a szponzor képes-e saját hozzájárulást nyújtani a panaszos nevében. A Bizottság válasza ezért félrevezető volt. Ezenkívül a panaszos úgy vélte, hogy a Bizottság által 2002 februárjában kínált képzés nem tisztázta ezt a kérdést. A panaszos továbbá úgy vélte, hogy a támogatási szerződés II. melléklete 14. cikke (1) bekezdésének a panaszra vonatkozó bizottsági véleményben késedelmesen adott értelmezését, amely szerint „az számít, hogy kinél merültek fel a költségek (igazoló dokumentumokkal alátámasztva), és nem az, hogy honnan származtak a források”, már a Bizottság 2001. december 14-i válaszában közvetlenül a panaszosnak kellett volna megadni. A panaszos azonban úgy vélte, hogy a Bizottság értelmezése kétséges, mivel a támogatási szerződés II. melléklete 14. cikkének (1) bekezdése (lengyelül lefordítva) nem volt elég pontos, és egyáltalán nem utalt a szponzorálásra.

A panaszos hangsúlyozta, hogy a Bizottság (a panaszossal folytatott telefonbeszélgetések során és írásban) megtagadta a panaszos és a szponzor közötti megállapodástervezet ellenőrzését. Ha a Bizottság így járt volna el, a panaszos időben elvégezhette volna elszámolásaiban a szükséges korrekciókat.

Végezetül a panaszos azzal érvelt, hogy a Bizottságnak be kellett volna tartania a lengyel nyelvtörvényt, és ennek elmulasztása a lengyel hagyomány és kultúra tiszteletben tartásának hiányát bizonyítja.

További vizsgálatok

A Bizottság véleményének és a panaszos észrevételeinek gondos mérlegelését követően az ombudsman nem volt meggyőződve arról, hogy a Bizottság a lengyel nyelvtörvény tekintetében teljes körű választ adott a panaszosnak. Az ombudsman ezért további információkat kért a Bizottságtól e tekintetben, és tájékoztatás céljából megküldte a Bizottságnak a panaszos észrevételeinek egy példányát.

A Bizottság válasza

Összefoglalva, a Bizottság válasza különbséget tett i. a lengyel hatóságok által irányított decentralizált programok között, amelyekre a lengyel nyelvtörvényt kellett alkalmazni, mivel a szerződést két, Lengyelországban bejegyzett jogalany írta alá a Bizottság mint a projekt társfinanszírozója jóváhagyásával, és ii. a közvetlenül a Bizottság által irányított programok között, ahol a Bizottság szerződő fél volt, és amelyekre a lengyel nyelvtörvény nem volt alkalmazandó.

A Bizottság szerint a szóban forgó projekt ez utóbbi kategóriába tartozik. A projekt végrehajtásának feltételeit a Bizottság és a lengyel kormány közötti, a PHARE-alapokból finanszírozott intézkedések lengyelországi végrehajtásáról szóló, 1990. május 31-én aláírt keretmegállapodás (a továbbiakban: keretmegállapodás) határozta meg. A keretmegállapodás A. mellékletének 5.2. cikke értelmében a PHARE-alapokból finanszírozott, árubeszerzésre irányuló szerződésekre vonatkozó általános szabályokat és feltételeket kell alkalmazni. Ezek az általános feltételek, valamint a gyakorlati útmutatóban szereplő sablonok csak angol, francia, spanyol és portugál nyelven léteztek. Ami a szóban forgó szerződést illeti, az angol mintát használták, mivel Lengyelországban az angol a legszélesebb körben használt nemzetközi kereskedelmi nyelv. A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a panaszos állítása megalapozatlan.

A panaszos észrevételei

A panaszosok észrevételei a következőképpen foglalhatók össze.

A lengyel nyelvtörvényt kellett volna alkalmazni a Lengyelországban végrehajtandó valamennyi szerződésre, függetlenül attól, hogy központosított vagy decentralizált programokról van-e szó. Ezenkívül a támogatási szerződés nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely szerint a keretmegállapodás alkalmazandó lenne rá. A szerződés IV. melléklete csak a pályázati eljárásra vonatkozó gyakorlati útmutatóra hivatkozik. E tekintetben a panaszos megjegyezte, hogy a Bizottság válaszának fényében úgy tűnik, hogy a gyakorlati útmutató elsőbbséget élvez a lengyel nyelvjoggal szemben.

A panaszos a lengyel ellenőrzési kamara véleményére is hivatkozott, amely szerint a lengyel nyelvtörvény a jelek szerint a Lengyelország kulturális értékeihez kapcsolódó létfontosságú érdekek védelmére irányuló állami politika kifejeződése (4).

Az ombudsman második kiegészítő információkérése

2006. február 7-én az ombudsman ismét a Bizottsághoz fordult a lengyel nyelvtörvény ügyében.

Az ombudsman megjegyezte, hogy i. a Bizottság és a panaszos közötti szerződés magánjogi szerződés volt, amelyre a felek megállapodtak abban, hogy a belga jog az irányadó; ii. a szerződés megkötésének időpontjában a helyzet valamennyi lényeges vonatkozása Lengyelországban volt; iii. a lengyel Legfelsőbb Ellenőrzési Kamara véleménye (5) szerint (amelyre a panaszos hivatkozott), úgy tűnik, hogy a lengyel nyelvtörvény a Lengyelország kulturális értékeihez kapcsolódó létfontosságú érdekek védelmére irányuló állami politika kifejeződése. Az ombudsman rámutatott arra, hogy amennyiben ez az álláspont helytálló, lehetségesnek tűnik, hogy a lengyel nyelvtörvény a nemzetközi magánjog alkalmazásában „külföldi kötelező szabályoknak” minősülhet, és ezért azt a szerződéses jogviszonyra a felek által e jogviszony szabályozására választott jogtól függetlenül alkalmazni kell. Az ombudsman felhívta a Bizottság figyelmét a kötelező szabályok fogalmának fontosságára a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló Római Egyezmény (6) fényében, amely a 7. cikk (1) bekezdésében kimondja, hogy „valamely ország jogának ezen egyezmény alapján történő alkalmazásakor érvényesülhetnek egy másik olyan ország jogának kötelező szabályai, amellyel a helyzet szoros kapcsolatban áll, ha és amennyiben ez utóbbi ország joga szerint ezeket a szabályokat a szerződésre alkalmazandó jogtól függetlenül alkalmazni kell. Annak mérlegelése során, hogy érvényre kell-e juttatni ezeket a kötelező szabályokat, figyelembe kell venni azok jellegét és célját, valamint alkalmazásuk vagy nem alkalmazásuk következményeit." Az ombudsman arra is rámutatott, hogy a Bíróság az Arblade-ügyben hozott ítéletében (7) meghatározta azokat a kritériumokat, amelyek alapján eldönthető, hogy egy másik ország kötelező szabályait kell-e alkalmazni. Végezetül az ombudsman megjegyezte – szem előtt tartva, hogy Lengyelország a vitatott szerződés megkötésekor nem volt részes fele az egyezménynek, és anélkül, hogy állást foglalt volna a Római Egyezménynek az említett szerződésre való alkalmazhatóságáról –, hogy a Római Egyezmény 2. cikke kimondja, hogy az ezen egyezményben meghatározott bármely jogot alkalmazni kell, függetlenül attól, hogy az valamely szerződő állam joga-e vagy sem.

Az ombudsman felkérte a Bizottságot, hogy i. vizsgálja felül a lengyel nyelvtörvény vonatkozó rendelkezéseinek a panaszossal aláírt szerződésre való alkalmazhatóságát, és ii. válaszoljon a panaszosnak a Bizottság további válaszával kapcsolatos észrevételeiben szereplő azon megjegyzésére, hogy a Bizottság válaszának fényében úgy tűnik, hogy a gyakorlati útmutató elsőbbséget élvez a lengyel joggal szemben.

A Bizottság válasza

A Bizottság kijelentette, hogy a Bizottság és a panaszos közötti szerződéses kapcsolatot a következők szabályozzák: i. a szerződés rendelkezései, amelynek a mellékletek szerves részét képezik, és ii. a belga jog, de csak akkor, ha a konkrét helyzettel vagy a különbség kérdésével a szerződés rendelkezései nem foglalkoznak. A lengyel nyelvtörvény nem alkalmazandó, mivel az érintett szerződés végrehajtásának feltételeit a Bizottság és a Lengyel Köztársaság kormánya között 1990. május 3-án létrejött keretmegállapodás határozza meg. Ez a keretmegállapodás elsőbbséget élvez a lengyel nyelvjoggal szemben, mivel nemzetközi jellegű.

A második kérdést illetően a Bizottság kifejtette, hogy nem a gyakorlati útmutató, hanem a keretmegállapodás élvez elsőbbséget a lengyel nyelvjoggal szemben. A keretmegállapodás a Phare által finanszírozott projektekben való részvétel feltételeként előírja, hogy a szerződéseket a Phare-alapokból finanszírozott szerződésekre vonatkozó általános szabályokkal és feltételekkel összhangban kell elkészíteni, és következésképpen spanyol, portugál, angol vagy francia nyelven kell megszövegezni. Ezek az általános szabályok és feltételek a gyakorlati útmutatóban találhatók.

A Bizottság azzal is érvelt, hogy a Bizottság és Lengyelország közötti előcsatlakozási tárgyalások során a lengyel nyelvtörvényt összeegyeztethetetlennek találták a közösségi joggal, mivel korlátozta a közösségi jog által biztosított alapvető szabadságokat. Lengyelországot felkérték, hogy a lehető leghamarabb, de mindenképpen Lengyelország 2004. május 1-jei uniós csatlakozása előtt módosítsa az említett törvényt. Lengyelország 2004. április 2-án módosította az említett törvényt, amely 2004. május 1-jén lépett hatályba. A törvény módosított változata csak a fogyasztókkal kötött ügyletekben vagy a munkajogi rendelkezések végrehajtása keretében írja elő a lengyel nyelv kötelező használatát, és csak akkor, ha a fogyasztó vagy a munkavállaló Lengyelországban rendelkezik lakóhellyel, és a szerződést Lengyelország területén kell teljesíteni. A fentiek alól csak azok az esetek képeznek kivételt, amikor az ügyletek kormányzati és állami hatóságokat és intézményeket érintenek.

A Bizottság azt is hangsúlyozta, hogy a támogatási szerződés megkötésének időpontjában Lengyelország már megkötötte a társulási megállapodást az EK-val. Ez a megállapodás az EK-Szerződés rendelkezéseihez hasonló rendelkezéseket tartalmaz a letelepedés jogára és a szolgáltatások szabad mozgására vonatkozóan. Ez azt jelenti, hogy a lengyel nyelvtörvény már Lengyelország csatlakozása előtt, de mindenesetre a támogatási szerződés megkötésekor is megsértette a társulási megállapodás rendelkezéseit. A Phare keretében odaítélt szerződésre (amely az Európai Unió által finanszírozott három előcsatlakozási eszköz egyike volt a csatlakozni szándékozó közép- és kelet-európai országok uniós csatlakozásra való felkészülésének támogatására) tehát nem vonatkozhat a közösségi joggal ellentétes jogszabály vagy Lengyelország nemzetközi jogi kötelezettségei.

A panaszos észrevételei

Összefoglalva, a panaszos rámutatott arra, hogy amennyiben a támogatási szerződéssel kapcsolatos bármely kérdés nem szerepel magában a szerződésben, azokat csak a belga jognak megfelelően kell eldönteni, nem pedig a keretmegállapodásnak megfelelően, mivel a támogatási szerződés nem írja elő a keretmegállapodás rá való alkalmazhatóságát. Ezenkívül a szerződést kizárólag a belga jognak megfelelően kell értelmezni.

Ezzel szemben a keretmegállapodás címzettjei azok az intézmények, amelyek külső támogatási programokat irányítanak és hajtanak végre, és nem zárja ki vagy szabályozza a lengyel nyelv használatának kérdését a Lengyelország területén kötött Phare támogatási szerződésekben. A keretmegállapodás a lengyel nyelvtörvénybe sem ütközik. Az a tény, hogy a keretszabályban említett szerződésminták négy nyelven készültek, nem jelenti azt, hogy a szerződéseket csak ezen a négy nyelven lehetne megkötni, mivel a sablonok jellegüknél fogva csak tájékoztató jellegűek.

A panaszos azt állította, hogy az Országos Lengyel Nyelvi Tanács szerint a lengyel nyelvnek a lengyelországi jogügyletekben való használatára vonatkozó követelményt az indokolja, hogy meg kell védeni az ilyen ügyletek lengyel résztvevőit, akik a lengyelen kívül más nyelvet nem értenek. A Tanács úgy vélte továbbá, hogy a lengyel nyelvtörvény nem ellentétes a közösségi joggal. Ezenkívül a lengyel nyelv használatára vonatkozó kötelezettséget illetően liberálisabb volt, mint a francia nyelv használatára vonatkozó hasonló francia jog (az 1994. augusztus 4-i Loi n. 94-665 relative à l'emploi de la langue française).

A panaszos arra a következtetésre jutott, hogy a támogatási szerződés angol nyelvű elkészítése ellentétes a lengyel nyelvi törvénnyel, és megnehezíti a panaszos számára a szerződés rendelkezéseinek megértését, és ezáltal azok helyes alkalmazásának biztosítását. Ezenkívül a panaszos rámutatott arra, hogy az új lengyel nyelvtörvény rendelkezéseitől függetlenül a panaszos mint szövetkezet a lengyel szövetkezeti törvény alapján továbbra is köteles a lengyel nyelvet használni a jogügyletek során.

A HATÁROZAT

1 A megfelelő tájékoztatás állítólagos elmulasztása

1.1 A panaszos azt állítja, hogy a Bizottság nem tájékoztatta megfelelően a támogatási szerződés követelményeiről.

Állításának alátámasztására a panaszos a Bizottságnak a támogatás kedvezményezettje (azaz a panaszos) nevében egy harmadik fél által nyújtott hozzájárulásra vonatkozó, 2001. december 4-i kérdésére adott, 2001. december 14-i válaszára hivatkozik. A panaszos továbbá úgy vélte, hogy a támogatási szerződés rendelkezései nem voltak elég egyértelműek, és nem hivatkoztak a szponzorálásra.

A rendelkezésére álló okirati bizonyítékok alapján az ombudsman a következőképpen foglalja össze a panaszos állításának ténybeli hátterét:

2001. augusztus 31-én a panaszos és a Bizottság a Phare hozzáférési program külső támogatási makroprojekt-rendszere keretében szerződést kötött az adott projekt lengyelországi végrehajtására. A szerződés értelmében a panaszos egy támogatás kedvezményezettje volt (de saját hozzájárulást kellett nyújtania a projekthez), és a Svéd Szövetkezetfejlesztési és Kutatási Intézet volt a panaszos egyetlen partnere a projektben. A projekt 2001. szeptember 1-jén kezdődött. 2001. december 4-én a panaszos kérdést intézett a Bizottsághoz a támogatás kedvezményezettje nevében egy harmadik fél által nyújtott hozzájárulással kapcsolatban. A Bizottság 2001. december 14‐én válaszolt. 2002. február 5-én a panaszos részt vett a Bizottság által a projekttel kapcsolatban Varsóban szervezett képzésen. 2002. február 22-én a panaszos szerződést kötött a WAMACOOP egyesülettel, amely szerint a WAMACOOP-nak támogatnia kell a panaszos hozzájárulását. Ezt követően a WAMACOOP viselte a projekt egy részének költségeit. 2002. szeptember 21-én a projekt véget ért, és a panaszos benyújtotta a Bizottságnak a zárójelentést. 2003 áprilisában a Bizottság által kijelölt ellenőrök megállapították, hogy a WAMACOOP-nál felmerült költségek elszámolható költségként szerepeltek a zárójelentésben, ellentétben a szerződés „Pénzügyi rendelkezések” című II. mellékletének rendelkezéseivel. 2003. szeptember 4-én a Bizottság felkérte a panaszost, hogy helyesbítse zárójelentését. A panaszos nem vezetett be korrekciókat, és a levélváltást, valamint a panaszos és a Bizottság közötti találkozót követően fenntartotta az elutasítást. 2004. szeptember 24-én a Bizottság megküldte a panaszosnak a 3240608289. sz. visszafizetési felszólítást 14 287,56 euró összegben, amely megfelel a WAMACOOP részéről felmerült költségeknek.

1.2 A Bizottság összefoglalva megállapítja, hogy a panaszos kérdésére adott 2001. december 14-i válaszában csak azokra a forrásokra hivatkozott, amelyekből a támogatás kedvezményezettjének hozzájárulása származhat: magának a kedvezményezettnek a forrásai, a partnerének a forrásai vagy a szponzoroktól gyűjtött források. A Bizottság ezért úgy véli, hogy ezen információk alapján a panaszos nem tekinthette úgy, hogy a szponzornak (WAMACOOP) költségei merülhettek fel a panaszos projektjében.

A Bizottság emlékeztet arra is, hogy 2001. december 3-án már kifejtette a panaszosnak, hogy a támogatás iránti kérelmében a panaszos egyedüli partnerként a Svéd Szövetkezetfejlesztési és Kutatási Intézetet jelölte meg, és hogy a projekt költségeit teljes egészében a panaszosnak és partnerének kell viselnie.

Végül a Bizottság hangsúlyozta, hogy a támogatási szerződés II. melléklete 14. cikkének (1) bekezdése szerint az számít, hogy kinél merültek fel (az igazoló dokumentumokkal igazolt) költségek, nem pedig az, hogy honnan származnak a források.

1.3 Az ombudsman megjegyzi, hogy a panaszos és az Európai Bizottság között létrejött támogatási szerződés II. melléklete (Az Európai Közösség külső segítségnyújtásra vonatkozó támogatási szerződéseire alkalmazandó általános feltételek, a továbbiakban: általános feltételek) 14. cikkének (1) bekezdése a következőket írta elő: „[t]o a művelettel összefüggésben elszámolhatónak kell tekinteni, a költségeknek: (...) ténylegesen felmerültek, szerepelnek a kedvezményezett vagy a kedvezményezett partnereinek beszámolóiban, azonosíthatók és ellenőrizhetők, és azokat az igazoló dokumentumok eredeti példányai támasztják alá.”

1.4 Az ombudsman azt is megjegyzi, hogy 2001. december 4-én a panaszos e-mailt küldött a Bizottságnak, amelyben azt kérdezte, hogy "a kedvezményezett saját (természetbeni és pénzügyi) hozzájárulását a nevében harmadik fél is benyújthatja-e az általános feltételek 1. cikke (1) bekezdésének 8. pontja és 14. cikke (6) bekezdésének 9. pontja értelmében (a támogatási szerződés II. melléklete)"(10). 2001. december 14-én a Bizottság azt válaszolta, hogy „a saját pénzügyi hozzájárulás és a természetbeni hozzájárulás egyaránt származhat a kedvezményezett vagy partnere forrásaiból vagy a szponzorok által összegyűjtött forrásokból”(11).

1.5 Az ombudsman véleménye szerint a Bizottság válasza nem adott pontos választ a panaszos kérdésére. Az ombudsman azonban úgy véli, hogy a panaszos kérdése nem mutatta ki egyértelműen azt a szándékát, hogy harmadik felet vonjon be a költségek viselésébe, és nem adott tájékoztatást az ilyen lehetséges harmadik félről (például arról, hogy szponzor-e vagy sem).

1.6 Az Ombudsman úgy véli, hogy a panaszos ésszerűen nem juthatott arra a következtetésre, hogy a Bizottságnak a 2001. december 4-i kérdésére adott 2001. december 14-i válasza azt jelentette, hogy a WAMACOOP részéről felmerült költségeket a panaszos zárójelentésében elszámolható költségként lehetett volna elszámolni.

Az ombudsman azt is megjegyzi, hogy a panaszos sem a Bizottsággal folytatott későbbi levelezés útján, sem a 2002. február 5-én szervezett továbbképzés során nem kérte annak tisztázását, hogy egy másik szervezetnél felmerülhetnek-e költségek a saját nevében, és hogyan kell ezeket a költségeket a pénzügyi elszámolásaiban rögzíteni.

1.7 Továbbá, ami a panaszos azon állítását illeti, hogy a támogatási szerződés nem említi a szponzorálást, az ombudsman megjegyzi, hogy a támogatási szerződés II. mellékletének (Általános feltételek) 10. cikke kimondja, hogy a szerződés és az ahhoz kapcsolódó kifizetések semmilyen módon nem ruházhatók át vagy ruházhatók át harmadik félre a Bizottság előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül. Az Ombudsman úgy véli továbbá, hogy a panaszos 2001. december 4-én kelt e-mailje nem tekinthető ilyen hozzájárulás iránti kérelemnek.

1.8 Ilyen körülmények között az ombudsman úgy véli, hogy a rendelkezésre álló információk alapján az Európai Bizottság nem követett el hivatali visszásságot a panasz ezen aspektusát illetően.

2 Megelőző pénzügyi ellenőrzés elvégzésének állítólagos megtagadása

2.1 A panaszos azt állítja, hogy a Bizottság nem végezte el a projekt végrehajtásának megelőző pénzügyi ellenőrzését annak érdekében, hogy iránymutatást nyújtson a panaszosnak az esetleges hibák észlelése esetén.

2.2 Az Európai Bizottság kijelentette, hogy a szerződés nem írja elő az Európai Bizottság számára, hogy megelőző ellenőrzéseket végezzen, és ez szervezeti okokból mindenképpen lehetetlen lenne, figyelembe véve az általa irányított projektek számát. Ezért a támogatási szerződés a projekt befejezését követően előírta a hivatásos könyvvizsgálók általi ellenőrzést.

2.3 Az ombudsman megjegyzi, hogy a támogatási szerződés II. melléklete 8.1. cikkének (12) bekezdése csak azt a lehetőséget említi, hogy a Bizottság elvégezheti a projekt időközi értékelését, és nem kötelezi erre a Bizottságot. Az ombudsman továbbá úgy véli, hogy a Bizottság álláspontja, miszerint nem lenne lehetséges minden esetben megelőző jellegű pénzügyi ellenőrzést végezni, ésszerűnek tűnik.

2.4 Végezetül az ombudsman megjegyzi, hogy amennyiben a panaszosnak konkrét aggályai voltak a megelőző jellegű pénzügyi ellenőrzés során esetlegesen feltárt esetleges szabálytalanságokkal kapcsolatban, lehetősége volt arra, hogy azokat az Európai Bizottság tudomására hozza.

E tekintetben az ombudsman tudomásul veszi a panaszos észrevételeiben tett nyilatkozatát, amely szerint a Bizottság megtagadta a panaszos és a megbízó közötti megállapodástervezet ellenőrzését. Az ombudsman alaposan megvizsgálta a panaszos és a WAMACOOP közötti megállapodást, és megállapította, hogy az egyetlen pénzügyi rendelkezés a (4) bekezdésben szerepel, amely szerint „a WAMACOOP vállalja, hogy a támogatási megállapodás E. mellékletének 13. pontjával összhangban támogatja a lengyel fél projektköltségvetéssel összhangban lévő pénzügyi hozzájárulását”(14). Az ombudsman úgy véli, hogy a tervezetben szereplő megállapodás vizsgálatával a Bizottságtól ésszerűen nem lehetett elvárni, hogy megértse, hogy a panaszos később elszámolható költségként rögzíti a WAMACOOP hozzájárulását a zárójelentésben.

2.5 A fentiek fényében az ombudsman nem állapít meg hivatali visszásságot a panasz ezen aspektusát illetően.

3 A lengyel nyelv használatára vonatkozó állításról és állításról

3.1 A panaszos azt állította, hogy az Európai Bizottság előírta, hogy a támogatási szerződést csak egy nyelven, angolul kell megszövegezni, annak ellenére, hogy a panaszos nehezen érti ezt a nyelvet.

A panaszos azt állította, hogy a Bizottságnak tiszteletben kellett volna tartania az 1999. október 7-i lengyel nyelvtörvény (15) rendelkezéseit, amelyek előírták a lengyel nyelv kötelező használatát a lengyel felekkel kötött és Lengyelország területén megkötött szerződésekben" (lengyel nyelvtörvény).

3.2 Az Európai Bizottság azzal érvelt, hogy a szóban forgó támogatási szerződés aláírásával a panaszos bizonyította, hogy megértette azt. Ezenkívül a panaszos részt vett a projekt megvalósításával kapcsolatos képzésen, amelyet a Bizottság 2002. február 5-én szervezett lengyel nyelven, és amelynek során megkapta a támogatási szerződés lengyel nyelvű fordítását.

A Bizottság arra is rámutatott, hogy a Bizottság és Lengyelország kormánya között 1990. május 31-én aláírt keretmegállapodás képezi a Phare-programok jogalapját. A keretmegállapodás 5. cikke (2) bekezdésének A. melléklete szerint a PHARE-alapokból finanszírozott szerződésekre vonatkozó általános szabályokat és feltételeket kell alkalmazni, és ezeket az általános feltételeket, valamint a sablonokat az EU által a külső támogatásokkal összefüggésben finanszírozott szerződési eljárásokra vonatkozó gyakorlati útmutató (16) (a továbbiakban: gyakorlati útmutató) tartalmazza, és csak angol, francia, spanyol és portugál nyelven léteznek. Az angol a legszélesebb körben használt nemzetközi kereskedelmi nyelv Lengyelországban, ezért az angol nyelvű sablont használták. A keretmegállapodás nemzetközi jogi megállapodásként elsőbbséget élvezett a lengyel nyelv használatára vonatkozó lengyel nemzeti joggal szemben.

3.3 Az ombudsman először is úgy véli, hogy ésszerű az Európai Bizottság azon érve, miszerint a szerződés angol nyelvű aláírásával úgy kell tekinteni, hogy a panaszos megértette annak feltételeit.

3.4 Másodszor, a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján az ombudsman nem tudja megállapítani, hogy a szerződés megkötésekor a panaszos tájékoztatta-e a Bizottságot arról, hogy i. nem érti könnyen az angol nyelvet; és/vagy ii. az alkalmazandó jog (a szövetkezeti mozgalomról szóló lengyel törvény és a lengyel nyelvtörvény) alapján köteles volt a szerződést lengyel nyelven megkötni.

3.5 Végül az ombudsman megjegyzi, hogy a Bizottság a 2002. februári képzése során (azaz a támogatási szerződés aláírása után, de a támogatási szerződés panaszos általi megkötése és a zárójelentés elkészítése előtt) átadta a panaszosnak a szerződéstervezet lengyel fordítását.

3.6 A fentiek fényében az ombudsman nem talált hivatali visszásságot a panaszos állításával kapcsolatban.

3.7 Ami a lengyel nyelvtörvény szerződésre való alkalmazhatóságát illeti, az ombudsman úgy értelmezi, hogy az Európai Bizottság lényegében két érvet terjesztett elő azon álláspontjának alátámasztására, hogy nem volt köteles alkalmazni a lengyel nyelvtörvényt: i. a keretmegállapodás szerint a Bizottság köteles volt a támogatási szerződést a gyakorlati útmutatóban szereplő szerződésminták egyetlen nyelvi változatának felhasználásával megkötni, és ii. a keretmegállapodás elsőbbséget élvez a lengyel nyelvi joggal szemben.

3.8 Az ombudsman megvizsgálta a Bizottság által említett vonatkozó rendelkezéseket.

Először is megjegyzi, hogy a keretmegállapodás A. mellékletének 5.2. cikke, amelynek másolatát a Bizottság a vizsgálat során rendelkezésre bocsátotta, a következőképpen szól: Az általános szerződési feltételeket a nemzetközi felhasználású mintáknak megfelelően kell kidolgozni, mint például a PHARE-alapokból finanszírozott árubeszerzésre irányuló szerződések általános szabályai és feltételei.

Másodszor rámutat arra, hogy a gyakorlati útmutató 4.3.9.8. szakasza (A szerződés előkészítése) szerint „az ajánlatkérő szervnek a szerződés szabványos formátumát kell használnia (lásd a C4. mellékletet).”

Végezetül az ombudsman megjegyzi, hogy a C4. melléklet B. pontja („Szerződéstervezet”)(17) tartalmazza az angol, spanyol, francia és portugál nyelvű szerződésmintát.

3.9 Az ombudsman véleménye szerint ezért a keretmegállapodás nem arra kötelezte az Európai Bizottságot, hogy a támogatási szerződést angol nyelven készítse el, hanem arra, hogy azt egy angol, spanyol, portugál és francia nyelven létező szerződésminta alapján készítse el. Az ombudsman ezért úgy véli, hogy a Bizottság lengyel nyelven is elkészíthette volna a szerződést, feltéve, hogy az pontosan megfelel a gyakorlati útmutatóban szereplő „hiteles” nyelvi változatok egyikében szereplő formanyomtatványnak. Ezenkívül a szerződést ténylegesen megkötő lengyelországi bizottsági küldöttségtől (18) mint a Bizottság lengyelországi képviseletétől ésszerűen elvárható volt, hogy tudomást szerezzen a lengyel nyelvtörvényről és annak a lengyel kulturális értékekhez viszonyított céljáról.

3.10 Az ombudsman azonban tudomásul veszi a Bizottság által 2002 februárjában tett, a fenti 3.5. pontban említett lépéseket.

3.11 Az ombudsman megjegyzi továbbá, hogy azóta módosították a lengyel nyelvi törvényt.

3.12 A fenti 3.10. és 3.11. pont fényében az ombudsman úgy véli, hogy a panaszos állításával kapcsolatos további vizsgálatok nem indokoltak.

4 A Bizottság szolgálatkészségének állítólagos hiánya és az ombudsmanhoz való panasztétel lehetőségéről való tájékoztatás elmulasztása

4.1 A panaszos azt állította, hogy a küldöttség tisztviselői nem voltak szolgálatkészek a szerződés kezelése során, és nem tájékoztatták a panaszost arról a lehetőségről, hogy panaszt nyújthat be az ombudsmanhoz.

4.2 Az Európai Bizottság kijelentette, hogy igyekezett tisztességesen és udvariasan bánni a panaszossal, és hogy az ombudsmanhoz való fellebbezés jogával kapcsolatos információk elérhetők voltak az Európai Bizottság honlapján.

4.3 Az ombudsman alaposan megvizsgálta a Bizottság által a panaszosnak küldött leveleket (2001. december 14-i e-mail; 2001. december 3-án, 2003. szeptember 4-én, 2003. szeptember 25-én, 2004. január 26-án, 2004. augusztus 2-án, 2004. szeptember 24-én és 2004. november 17-én kelt levelek). Az ombudsman megjegyzi, hogy a Bizottság 2004. január 26-án kelt levelében vannak olyan világos és egyértelmű nyilatkozatok, amelyeket a panaszos esetleg kellemetlennek talált (például „kérjük, vegye figyelembe, hogy a helyesbített zárójelentés hiánya az Ön szervezetének a támogatási programokból való kizárását fogja eredményezni”), de úgy véli, hogy a Bizottság leveleinek hangneme vagy tartalma nem volt udvariatlan.

4.4 Az Ombudsman azt is megjegyzi, hogy a Bizottság és a panaszos tizenegy hónapon keresztül levelezett a panaszos végleges jelentésének értékelésével kapcsolatban, attól a pillanattól kezdve, hogy a Bizottság ellenőrének negatív értékelését közölték a panaszossal (2003. szeptember 4.), addig a napig, amikor a Bizottság tájékoztatta a panaszost a visszafizetési határozatról (2004. augusztus 2.). Ezen időszak alatt a rendelkezésre álló bizonyítékok szerint a Bizottság folyamatosan arra kérte a panaszost (írásban, telefonon és egy találkozó során is), hogy vezessen be olyan korrekciókat, amelyek lehetővé teszik a Bizottság számára a jelentés jóváhagyását (a Bizottság 2003. szeptember 4-i, 2003. szeptember 25-i és 2004. január 26-i levelei). Ezenkívül ugyanebben a levelezésben a Bizottság ismételten kifejtette az ilyen negatív értékelés okait és a korrekció szükségességét.

4.5 Az ombudsman ezért nem talált hivatali visszásságot azzal az állítással kapcsolatban, hogy az Európai Bizottság nem volt szolgálatkész.

4.6 A panasztételi joggal kapcsolatos tájékoztatást illetően az ombudsman emlékeztet arra, hogy Lengyelország 2004. május 1-jén az Európai Unió tagállamává vált, és a Lengyelországban bejegyzett székhellyel rendelkező jogi személyek ezt követően az EK-Szerződés 195. cikkével összhangban jogot szereztek arra, hogy panaszt tegyenek az európai ombudsmannál.

4.7 Bár, amint arra az Európai Bizottság rámutatott, az ombudsmannál történő panasztétel lehetőségére vonatkozó információk elérhetők voltak az Európai Bizottság honlapján, az ombudsman megjegyzi, hogy a megfelelő ügyintézés elveivel összhangban lett volna, ha az Európai Bizottság 2004. augusztus 2-i határozata és az azt követően a panaszoshoz intézett levelei tartalmaztak volna a jogorvoslati lehetőségekre vonatkozó információkat. Az ombudsman azonban megjegyzi, hogy a panaszos ténylegesen gyakorolta a panasztételhez való jogát, ezért úgy véli, hogy a panasz e vonatkozásával kapcsolatban nincs szükség további vizsgálatokra.

5 Kérelem arra vonatkozóan, hogy a Bizottság semmisítse meg a 3240608289. sz. visszafizetési felszólítást, és fogadja el a szponzor által a panaszos nevében nyújtott hozzájárulást

5.1 Panaszában a panaszos azt kérte, hogy a Bizottság semmisítse meg a 3240608289. sz. visszafizetési felszólítást, és fogadja el a szponzor által a panaszos nevében tett hozzájárulást.

5.2 Az ombudsman megjegyzi, hogy úgy tűnik, a panaszos nem vitatja az Európai Bizottságnak a szóban forgó költségek szerződéses támogathatóságával kapcsolatos álláspontját.

Az ombudsman azonban megérti, hogy a panaszos véleménye szerint szerződéses kötelezettségének nem teljesítése e tekintetben annak a ténynek tudható be, hogy i. a Bizottság a támogatási szerződést csak angolul fogalmazta meg (amit a panaszos nem értett könnyen); ii. a Bizottság pontatlanul és nem egyértelműen értelmezte a támogatási szerződést; és iii. a Bizottság nem végzett megelőző pénzügyi ellenőrzést a projekt végrehajtása során.

5.3 Az Ombudsman úgy véli, hogy a panaszos által a fentiekben felvetett kérdéseket az Ombudsman a határozat eljárásra vonatkozó részeiben állításként kezelte:

i. Ami az angol nyelv támogatási szerződésben való használatára vonatkozó állítást illeti, az ombudsman a fenti 3.3. és 3.5. pontban tett megállapítása fényében nem talál ok-okozati összefüggést a szerződéses kötelezettség panaszos általi megszegése és azon tény között, hogy a szerződést angol nyelven fogalmazták meg;

ii. Ami a panaszosnak a Bizottság által szolgáltatott információk minőségére vonatkozó állítását illeti, az ombudsman nem talált a Bizottság részéről hivatali visszásságot (1.6. és 1.7. pont);

iii. Ami a panaszosnak a megelőző pénzügyi ellenőrzésre vonatkozó állítását illeti, az ombudsman a Bizottság részéről sem talált hivatali visszásságot (2.5. pont).

5.4 Ilyen körülmények között az ombudsman úgy véli, hogy a panaszos követelése nem tartható fenn.

Következtetés

A panasszal kapcsolatos vizsgálatai alapján az ombudsman nem talált hivatali visszásságot a félrevezető információkra vonatkozó állítások tekintetében; a megelőző pénzügyi ellenőrzés elvégzésének megtagadása; a lengyel nyelv használata; és a szolgálatkészség hiánya.

Ami az ombudsmanhoz való panasztételi jogról való tájékoztatás állítólagos elmulasztását illeti, az ombudsman úgy véli, hogy további vizsgálatok nem indokoltak.

Ami a panaszosok azon kérését illeti, hogy a Bizottság semmisítse meg a 3240608289. sz. visszafizettetési utasítást, és fogadja el a megbízó által a panaszos nevében tett hozzájárulást, az ombudsman megállapítja, hogy az nem tartható fenn.

Ami a panaszos azon állítását illeti, hogy a Bizottságnak tiszteletben kellett volna tartania a lengyel nyelvtörvény rendelkezéseit, az ombudsman úgy véli, hogy további vizsgálatok nem indokoltak.

Az ombudsman ezért lezárja az ügyet.

A Bizottság elnökét tájékoztatni fogják erről a határozatról.

Tisztelettel:

 

P. Nikiforos DIAMANDOUROS

---

(1) Az ombudsman megjegyzi, hogy miután Lengyelország 2004. május 1-jén csatlakozott az Európai Unióhoz, a küldöttség a Bizottság varsói képviseletévé vált.

(2) Az e-mail másolatát a panasszal együtt nyújtották be. Az e-mailt lengyel nyelven küldték, és a következőképpen szól: "(...) wkład własny zarówno finansowy jak i rzeczowy może pochodzić ze środków własnych beneficjenta lub jego partnera albo ze środków uzyskanych od sponsorów".

(3) Dz.U. 1999r. 90-es, poz. 999.

(4) Az Ombudsman tudomása szerint a panaszos ezért az „Informacja o wynikach kontroli realizacji ustawy o języku polskim”, Warszawa, 2004.4.24., Nr ewid.66/2004/P/03/080KNO-41004/2003 dokumentumra hivatkozott, amelyet a http://www.nik.gov.pl/wyniki_kontroli/dokumenty/2004066.pdf címen tettek közzé.

(5) "Informacja o wynikach kontroli realizacji ustawy o języku polskim", Warszawa, 2004.4.24., Nr ewid.66/2004/P/03/080KNO-41004/2003 (http://www.nik.gov.pl/wyniki_kontroli/dokumenty/2004066.pdf)

(6) HL L 266., 1. o. Egységes szerkezetbe foglalt változat: HL 1998. C 27., 36. o.

(7) A C-369/96. és C-376/96. sz., Arblade és társai egyesített ügyekben hozott ítélet (EBHT 1999., I-8453. o.). A jelen ítélet 30. pontja a következőképpen szól: „(...) ezt a fogalmat úgy kell értelmezni, hogy az azokra a nemzeti rendelkezésekre vonatkozik, amelyek betartását az érintett tagállam politikai, társadalmi és gazdasági rendjének védelme szempontjából olyannyira alapvető fontosságúnak ítélték, hogy az megköveteli az adott tagállam területén tartózkodó valamennyi személytől, valamint az adott tagállamon belüli valamennyi jogviszonytól.”

(8) A támogatási szerződés II. melléklete 1. cikkének (1) bekezdése:

„A kedvezményezett biztosítja, hogy a műveletet az I. mellékletben szereplő műveletleírásnak megfelelően, egyedül vagy egy vagy több nem kormányzati szervezettel vagy intézménnyel partnerségben hajtsák végre.

A kedvezményezett alvállalkozásba adhatja a művelet egy korlátozott részét (építési munkák és szolgáltatások), lehetőleg helyi üzemeltetőknek. A művelet nagy részét azonban a kedvezményezettnek és adott esetben a partnereknek kell végrehajtaniuk.

Amennyiben a művelet végrehajtása során a kedvezményezett szerződéseket köt, a IV. mellékletben meghatározott szerződés-odaítélési eljárásokat kell alkalmazni. A partnereknek, az alvállalkozóknak és az áruknak a Közösségből vagy abból az országból vagy országokból kell származniuk, amely(ek)nek a programja keretében a művelet támogatásra jogosult.

A Közösség nem ismer el szerződéses kapcsolatot saját maga és a kedvezményezett partnere(i) között, illetve saját maga és egy alvállalkozó között. Kizárólag a kedvezményezett tartozik elszámolással a Bizottság felé a művelet végrehajtásáért. A Kedvezményezett vállalja annak biztosítását, hogy a jelen Szerződésben számára előírt feltételek valamennyi érintett partnerre és alvállalkozóra is vonatkoznak.”

(9) A szerződés II. melléklete 14. cikkének (6) bekezdése:

„A kedvezményezett által nyújtott és a III. mellékletben külön felsorolt természetbeni hozzájárulás nem minősül közösségi finanszírozásra jogosult költségnek.

A Kedvezményezettnek azonban vállalnia kell, hogy az ilyen hozzájárulásokat a jelen Szerződés feltételeinek megfelelően teljesíti.”

(10) Ezen e-mail másolatát a panasszal együtt benyújtották. Az e-mailt lengyel nyelven küldték, és a következőképpen szól: „Uprzejmie proszę o poinformowanie nas, czy wkłady własne Beneficjenta w przedsięwzięciu (aport i udział finansowy) mogą być wniesione w jego imieniu przez osobę trzecią w rozumieniu przepisów zawartych w art. 1(1) i 14 (6) Warunków Ogólnych (zał. II do umowy grantu).”

(11) Az e-mail másolatát a panasszal együtt benyújtották. Az e-mailt lengyel nyelven küldték, és a következőképpen szól: "(...) wkład własny zarówno finansowy jak i rzeczowy może pochodzić ze środków własnych beneficjenta lub jego partnera albo ze środków uzyskanych od sponsorów".

(12) A 8. cikk (1) bekezdése: „Amennyiben a Bizottság közbenső vagy utólagos (utólagos) értékelést végez (...)”.

(13) Az ombudsman értelmezése szerint: a támogatási szerződés I. mellékletének (A projekt leírása) E. pontja III.5. bekezdése.

(14) E megállapodás angol változatát a panaszos a panaszával együtt nyújtotta be.

(15) Dz.U. 1999r. 90-es, poz. 999.

(16) http://ec.europa.eu/comm/europeaid/tender/gestion2001/pg/pg_en.pdf

(17) http://ec.europa.eu/comm/europeaid/tender/gestion2001/pg/c04_en.htm

(18) Az ombudsman megjegyzi, hogy miután Lengyelország 2004. május 1-jén csatlakozott az Európai Unióhoz, a küldöttség a Bizottság varsói képviseletévé vált.