Strasbourg, 2007. október 2.

Tisztelt X Úr!

2004. augusztus 10-én Y. ügyvéd vállalata nevében panaszt nyújtott be az európai ombudsmanhoz az Európai Bizottság ellen, amely úgy határozott, hogy 50 000 eurót visszatart a vállalatának járó összegekből, és azt felveszi a korai előrejelző rendszerbe.

2004. szeptember 28‐án továbbítottam a panaszt a Bizottság elnökének. A Bizottság 2004. december 14-én küldte meg véleményét. Ezt továbbítottam Y. úrnak azzal a felhívással, hogy tegye meg észrevételeit, amelyet 2005. február 23‐án küldött meg.

2006. március 31-én levelet írtam a Bizottság elnökének, amelyben további tájékoztatást és véleményt kértem az új állításokról. Ugyanazon a napon levélben tájékoztattam Y. urat.

2006. június 9-én a Bizottság megküldte kiegészítő véleményét. Ezt továbbítottam Y. úrnak azzal a felhívással, hogy 2006. július 31‐ig tegye meg észrevételeit.

2006. július 23‐i levelében Y. arról tájékoztatott, hogy már nem képviseli az Ön társaságát. 2006. július 26-án levelet küldött nekem, amelyben arról tájékoztatott, hogy a panaszt vállalata jogi osztálya belsőleg fogja kezelni. Ugyanakkor a kiegészítő észrevételek benyújtási határidejének 2006. július 31-ről 2006. szeptember 30-ra történő meghosszabbítását kérte.

2006. szeptember 11-i levelemben helyt adtam a határidő 2006. szeptember 30-ig történő meghosszabbítására irányuló kérelmének. 2006. szeptember 29-én megküldte kiegészítő észrevételeit.

2007. február 12‐én több dokumentumba való betekintés iránti kérelemmel fordultam a Bizottsághoz. Erről ugyanazon a napon kelt levélben tájékoztattam Önöket. Az ellenőrzést szolgálataim 2007. március 28-án végezték a Bizottság brüsszeli épületében.

2007. április 17-i levelemben megküldtem Önnek a vizsgálati jelentés másolatát, valamint a vizsgálat során beszerzett két nem bizalmas dokumentum másolatát. Ugyanezen a napon a vizsgálati jelentést is megküldtem a Bizottságnak. 2007. június 12-én megküldte az ellenőrzési jelentéssel kapcsolatos észrevételeit.

Az aktában szereplő valamennyi dokumentum részletes elemzését követően hivatalom 2007. szeptember 7-én telefonon felvette Önnel a kapcsolatot, hogy megvitassa az Ön és a Bizottság közötti békés megoldás lehetőségét. Azt válaszolta, hogy meg kell vitatnia az ügyet a vállalat vezetésével. 2007. szeptember 10-i e-mailjében arról tájékoztatta hivatalomat, hogy nem kíván békés megoldást találni.

Azért írok most, hogy tájékoztassam Önöket az elvégzett vizsgálatok eredményeiről.

Elnézést kérek a panasza elbírálásához szükséges idő tartamáért.

A PANASZ

A panaszos szerint a releváns tények összefoglalva a következők:

A panaszos egyik alvállalkozójával folytatott, a panaszos által vitatott egyes számlákból eredő kereskedelmi jogvita keretében a panaszos alvállalkozója a luxemburgi kerületi bíróság elnökétől a panaszossal szemben 50 000 EUR összegre vonatkozó zár alá vételi végzést (1) kapott. Az alvállalkozó benyújtotta ezt a csatolási végzést az Európai Bizottságnak, amely ezt követően a panaszos előzetes meghallgatása nélkül úgy határozott, hogy visszatartja az 50 000 EUR összeget a sevillai Közös Kutatóközpont (JRC) által a panaszosnak fizetendő összegekből. A panaszos szerint ez a döntés aránytalan és jogellenes volt. Az alvállalkozó és a panaszos közötti jogvita Luxemburg és a panaszos székhelye szerinti tagállam bíróságai előtt volt folyamatban.

A letiltási végzés kézhezvételét követően a Bizottság számvitelért felelős tisztviselője továbbá felvette a panaszost a Bizottság korai előrejelző rendszerébe (EWS). A panaszos szerint ez nem volt indokolt. Továbbá szerinte, mivel a zár alá vételt elrendelő határozatot a Bizottság valamennyi szolgálatával közölték, és mivel a panaszost felvették a Bizottság korai előrejelző rendszerébe, súlyos veszteségeket szenvedett az új szerződések, a jelentős fizetési késedelmek, az adminisztratív általános költségek és a jó hírnevének helyrehozhatatlan károsodása miatt. A panaszos több levelet is küldött a Bizottságnak az üggyel kapcsolatban.

Mivel a panaszos nem volt elégedett a Bizottság reakciójával, 2004. augusztus 10-én benyújtotta ezt a panaszt az európai ombudsmanhoz. A panaszos azt állította, hogy:

1. A Bizottság azon döntése, hogy i. visszatartja az 50 000 EUR összeget a panaszosnak járó összegekből, és ii. felveszi a panaszost a korai előrejelző rendszerbe, jogellenes, megalapozatlan és tisztességtelen, valamint sérti a helyes hivatali magatartás európai kódexét (2).
2. A Bizottság továbbította a panaszos személyes adatait a panaszossal együttműködő jogosulatlan személyeknek vagy jogi személyeknek, és ezáltal megsértette a helyes hivatali magatartás európai kódexének (3) 21. cikkét.

A panaszos azt állította, hogy:

A Bizottságnak i. el kell távolítania a panaszost a korai előrejelző rendszerből, és ii. magyarázó levelet kell küldenie valamennyi bizottsági szolgálatnak a panaszos hírnevének helyreállítása érdekében.

A VIZSGÁLAT

A Bizottság véleménye

Véleményében a Bizottság a következő észrevételeket tette:

A Bizottságot 2003. szeptember 3-án tájékoztatták egy alvállalkozó által a panaszossal szemben a luxembourgi kerületi bíróságtól beszerzett lefoglalási végzésről. Ezen információkat követően a csatolmányos végzések gyakorlati útmutatójában (SEC(2000)465, 2000. március 10.) leírt eljárást hajtották végre.

A számvitelért felelős tisztviselő 2003. szeptember 12-i levelében tájékoztatta a bírósági végrehajtót a Bizottságnak a panaszossal szemben fennálló tartozásairól, anélkül, hogy e tartozások többsége tekintetében az Európai Közösségek kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyvre (PPI) hivatkozott volna. Az ajánlott levél másolatát megküldték a panaszosnak. A panaszost így tájékoztatták a Bizottság intézkedéséről.

Meg kell jegyezni, hogy a zár alá vételt elrendelő végzést tartalmazó hivatalos dokumentum kézhezvételekor a zár alá vett fél (a jelen ügyben a Bizottság) már nem rendelkezhetett a zár alá vett összegekkel vagy eszközökkel. Ha így járt volna el, felelősségre vonható lett volna a zár alá vételt elrendelő határozat tárgya tekintetében. A lefoglalási végzés addig volt érvényes, amíg a bíróság érdemben nem döntött a hitelező követeléséről.

A Bizottság által a csatolmányokról szóló végzések gyakorlati útmutatójában (21. pont c) alpont) felvázolt standard és elfogadott eljárásokkal összhangban a számvitelért felelős tisztviselő felvette a panaszost a korai előrejelző rendszerbe. A korai előrejelző rendszer egyértelműen utalt egy letiltási végzésre, amelyről a Bizottság valamennyi szolgálatát a 2003. szeptember 3-i SG(03)A/8367 feljegyzésben már tájékoztatták. Az a tény, hogy egy társaságot felvettek a korai előrejelző rendszerbe, soha nem vezetett a fizetési megbízások blokkolásához, és önmagában nem volt hatással az (új) szerződések megkötésére (a csatolási végzések gyakorlati útmutatójának 19. pontja).

A 2004. február 3-i C(2004)193/3 bizottsági feljegyzés megerősítette a korai előrejelző rendszer letiltási végzésekhez való használatát. A korai előrejelző rendszerbe való felvétel, amelyről a számvitelért felelős tisztviselő kezdeményezésére döntenek, lehetővé teszi a számvitelért felelős tisztviselő számára, hogy megfelelően nyomon kövesse a zár alá vételi végzés hatálya alá tartozó szerződő felek javára szóló kifizetési megbízásokat, és ezáltal lehetővé teszi számára, hogy jobban védje a Bizottság pénzügyi érdekeit.

A luxembourgi kerületi bíróság 2003. október 21-i határozata, amelyet 2003. november 4-én közöltek a Bizottsággal, megállapította, hogy a zár alá vételt elrendelő végzés összege 50 000 euróra korlátozódik. Ez a bírósági határozat lehetővé tette a Bizottság számára, hogy az 50 000 EUR kivételével minden engedélyezett fizetési megbízást felszabadítson. A számvitelért felelős tisztviselő kérésére a Bizottság egyik szolgálatát, a JRC-t felkérték, hogy a Számvevőszék végleges határozatáig zárolja ezt az összeget.

2003. november 13-i levelében a Bizottság számvitelért felelős tisztviselője tájékoztatta a panaszost a fenti összeg zárolásáról. A panaszos és a számvitelért felelős tisztviselő közötti további levelezésben, valamint a számvitelért felelős osztály és a panaszos közötti telefonbeszélgetésekben kifejtették, hogy a Bizottság az 50 000 EUR összegen kívül semmilyen más módon nem blokkolja a szerződéseket vagy a kifizetéseket. A panaszos megkapta a Számviteli Főosztály e-mail címét arra az esetre, ha a szerződéskötéssel kapcsolatban bármilyen problémát tapasztalna, vagy a letiltási megbízás miatt fizetési késedelmet észlelne. A panaszos beleegyezett ebbe a „forróvonalas” eljárásba.

A Számviteli Osztály azt is kifejtette a panaszosnak, hogy a Bizottság intézkedése a luxemburgi jog alkalmazásán alapult.

A panaszos neve a korai előrejelző rendszerben maradt mindaddig, amíg az alvállalkozó ügyvédje 2004. október 12-én arról nem tájékoztatta a Bizottságot, hogy a zár alá vételt elrendelő végzést visszavonták. E közlemény kézhezvételét követően a panaszos nevét azonnal törölték a korai előrejelző rendszerből, és tájékoztatták a JRC-t arról, hogy a felfüggesztett összeg az említett naptól felszabadítható.

A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy:

1. az 50 000 EUR összeg zárolása a panaszossal kötött szerződésre irányadó nemzeti jog szerint teljes mértékben indokolt volt;
2. ami a korai előrejelző rendszerben való szerepeltetést illeti, a Bizottság a csatolási végzések gyakorlati útmutatójában meghatározott szabványos eljárásokat követte;
3. nem volt bizonyíték a helyes hivatali magatartás európai kódexe 21. cikkének azáltal történő megsértésére, hogy a panaszos személyes adatait a panaszossal együttműködő, jogosulatlan személyeknek továbbították;
4. a panaszos korai előrejelző rendszerbe való felvételének pontos jellegére vonatkozó valamennyi szükséges információt az illetékes bizottsági szolgálatok rendelkezésére bocsátották. Ezek az információk folyamatosan rendelkezésre álltak a számviteli rendszerben, amelyre a megfelelő biztonsági szabályok vonatkoztak. Ezért nem volt szükség arra, hogy a panaszos kérésének megfelelően kiegészítő információkat küldjenek a szolgálatoknak;
5. a panaszos esetében alkalmazott eljárás nem különbözött az egyéb olyan esetekben alkalmazott eljárástól, amikor a zár alá vételt elrendelő határozatokat közölték a Bizottsággal, és így azoknak nem lett volna szabad befolyásolniuk a szerződések megkötését vagy a zár alá vételt elrendelő határozat által nem érintett összegek kifizetéséhez szükséges időt.

A panaszos észrevételei

A panaszos összefoglalva a következő észrevételeket nyújtotta be:

A Bizottság soha nem magyarázta el a panaszosnak az általa alkalmazott eljárást és az eljárás indokolását. A panaszos az egyes bizottsági tisztviselők által a panaszos személyzetének szigorúan bizalmas alapon tett közvetlen vagy közvetett nyilatkozatokból fedezte fel a korai előrejelző rendszerbe való felvételét. A panaszosnak írnia kellett a számvitelért felelős tisztviselőnek, hogy megszerezze ezeket az információkat.

A panaszos ismertette az ügy hátterét, hogy elmagyarázza az őt ért kárt. A panaszos nem értett egyet az alvállalkozóval egy olyan termék minőségével kapcsolatban, amelyet ez utóbbi a Bizottságnak történő szolgáltatásnyújtásra irányuló szerződés keretében nyújtott be a panaszosnak. A Bizottságtól érkező panaszok kézhezvételét követően a panaszos úgy döntött, hogy harmadik felektől származó további szolgáltatásokat vesz igénybe a nem kielégítő eredménynek a Bizottság teljes megelégedésére történő helyettesítésére. Következésképpen a panaszos elutasította a mulasztó alvállalkozó számláit, élve a szerződésben meghatározott jogaival. A szerződés szerint az alvállalkozó ezt az ügyet az illetékes bíróságok elé viheti. Ehelyett a mulasztást elkövető alvállalkozó a panaszos számára ismeretlen eljárás keretében lefoglalási végzést kért és kapott egy luxembourgi bíróságtól. Az alvállalkozó bemutatta ezt a letiltási utasítást a Bizottságnak, hogy nyomást gyakoroljon a panaszosra. Az alvállalkozó úgy vélte, hogy a panaszos azért fizeti ki a számlát, hogy elkerülje a Bizottsággal szembeni jó hírnevének csorbítását, annak ellenére, hogy nem teljesítette azt, amit teljesítenie kellett volna. A panaszos bízott abban, hogy a Bizottság tisztességes és objektív módon fogja kezelni ezt az ügyet, de pontosan az ellenkezőjét tette, mivel azonnal úgy ítélte meg, hogy a panaszos vétkes a jogsértésben és mulasztásban. A panaszos azt kérdezte, hogy a Bizottság miért és milyen alapon avatkozott be egy olyan magánjogi jogviszonyba, amely az alvállalkozó javára foglalt állást anélkül, hogy megvárta volna a jogerős ítéletet. A Bizottság intézkedései a panaszos rágalmazásához és hírnevének csorbításához vezettek a bizottsági döntéshozók széles körével, a piaccal, a versenytársakkal, sőt a panaszos alkalmazottaival szemben.

A Bizottság 50 000 EUR összegben zárolhatott volna egy, a panaszosnak járó kifizetést ahelyett, hogy szinte az összes kifizetést zárolta volna, ahogy azt tette. A Bizottság intézkedése több hónapos késedelmet okozott a panaszosnak járó kifizetésekben.

Mivel a Bizottság az 50 000 EUR összeg zárolása mellett döntött, a panaszos megkérdezte, hogy miért vette fel a panaszos nevét a korai előrejelző rendszerbe. Ha a panaszosnak a korai előrejelző rendszerbe való felvétele ilyen ártalmatlan cselekmény volt, a panaszos megkérdezte, hogy a Bizottság valamennyi tisztviselője miért mondta a panaszosnak, hogy feketelistán szereplő vállalatról van szó. A panaszos azt is megkérdezte, hogy a Bizottság miért nem magyarázta el a helyzetet a panaszosnak, és miért nem segítette a panaszost e kérdés kezelésében, valamint hogy miért nem avatkozott be, amikor a panaszos arról számolt be, hogy aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a Bizottság valamennyi tisztviselője úgy értelmezte, hogy a korai előrejelző rendszerben feketelistára került. Ennél is fontosabb, hogy a Bizottság ilyen súlyos határozatot hozott a panaszos érdekeivel szemben, anélkül, hogy tiszteletben tartotta volna a védelemhez való jogot, és olyan eljárás alapján, amelyet nem tettek közzé a Hivatalos Lapban.

A tények ellentmondanak a Bizottság azon állításának, hogy a korai előrejelző rendszer soha nem vezetett zárolt fizetési megbízásokhoz, mivel a panaszos kifizetéseinek zárolása szinte állandó helyzet volt a korai előrejelző rendszerhez való hozzáadását követően. A Bizottság több tisztviselője kifejtette, hogy az informatikai szolgáltatások nyújtására vonatkozó különböző keretszerződések („keretszerződések”) összefüggésében az egyedi megállapodás megkötésével kapcsolatos adminisztratív költségek olyan mértékűek voltak, hogy a panaszossal kötött szerződések elkerülésével igyekeztek alternatív módokat találni munkájuk elvégzésére. A panaszos egy olyan példára hivatkozott, amelyben az Informatikai Főigazgatóság (DIGIT) egyik tisztviselője 2004 júliusában arról tájékoztatta a panaszost, hogy az egyedi szerződések elvesztésének fő oka az volt, hogy szerepel a korai előrejelző rendszerben.

A panaszos felteszi a kérdést, hogy miért kellene az egész Bizottságnak tudnia a korai előrejelző rendszerről, ha az csak a számvitelért felelős tisztviselő munkájának megkönnyítésére szolgálna. A panaszos azt is megkérdezte, hogy a számvitelért felelős tisztviselő miért nem csatolt egy rövid magyarázó megjegyzést a korai előrejelző rendszerbe való felvételéhez, amelyben kifejtette, hogy a korai előrejelző rendszerbe való felvétel nem jelenti azt, hogy a panaszos bármilyen pénzügyi problémával szembesülne, és hogy a Bizottság továbbra is probléma nélkül igénybe vehetné szolgáltatásait.

A levélváltás, amelyre a Bizottság a véleményében hivatkozott, nem volt sem egyértelmű, sem kielégítő, és a panaszosnak információkat kellett szereznie a Bizottság azon tisztviselőitől, akik „nyilvánosság előtt” és „bizalmasan” tájékoztatták a panaszost. Ez nem volt tisztességes és átlátható módja annak, hogy a közigazgatási szervek a vállalatokkal való kapcsolataikban működjenek.

A panaszos arra is rámutatott, hogy a korai előrejelző rendszerből való eltávolítása érdekében kénytelen volt kompromisszumot elfogadni alvállalkozójával, és lehetővé tenni a Bizottság különböző tisztviselői számára, hogy kevesebb adminisztratív költséggel igényeljék szolgálatait. A panaszos azonban úgy vélte, hogy nem lett volna szabad ilyen eljárásra kötelezni.

Ami a Bizottságnak a „megfelelő biztonsági szabályok által szabályozott számviteli rendszerre” való hivatkozását illeti, a panaszos kijelentette, hogy alapos oka van azt feltételezni, hogy a „biztonsági szabályok” nem megfelelőek, mivel indokolatlanul és méltánytalanul károsították azt. Ezenkívül ezek a biztonsági szabályok félrevezették a Bizottság tisztviselőinek többségét a panaszossal kapcsolatban, mivel azt feketelistán szereplő vállalatnak tekintették.

A panaszos a Bizottság azon állítására hivatkozott, hogy az ügyében alkalmazott eljárás nem tért el a más esetekben alkalmazott eljárástól, és így nem lehetett hatással a szerződések megkötésére vagy a letiltási végzés által nem érintett összegek kifizetésére. A panaszos úgy ítélte meg, hogy a Bizottság ezen állítása téves, és ellentmond az utóbbi években felmerült súlyos kifizetési késedelmeknek.

A panaszos arra a következtetésre jutott, hogy a védelemhez való jogot nem tartották tiszteletben, mielőtt a Bizottság súlyos negatív hatással járó határozatokat hozott volna, és hogy a Bizottság határozatai nem nyilvános rendeleteken alapultak.

További vizsgálatok

A Bizottság véleményének és a panaszos észrevételeinek gondos mérlegelését követően az ombudsman úgy ítélte meg, hogy további vizsgálatokra van szükség. Az ombudsman ezért a következő további információkat és két további állítással kapcsolatban kiegészítő véleményt kért a Bizottságtól:

További információ kérése

(1) Kérjük a Bizottságot, fejtse ki, hogy miért nem tájékoztatta a panaszost arról, hogy szerepel a korai előrejelző rendszerben, és miért nem magyarázta el a panaszosnak azokat a szokásos eljárásokat, amelyeken a határozatai alapultak (az 50 000 EUR összeg zárolása és a panaszosnak a korai előrejelző rendszerbe való felvétele), annak ellenére, hogy a panaszos több ilyen irányú kérelmet is intézett hozzá?

(2) Tekintettel arra, hogy a Bizottság blokkolta az 50 000 EUR kifizetését a panaszosnak, kérjük, fejtse ki, hogy miért tartották szükségesnek a panaszosnak a korai előrejelző rendszerben való jegyzékbe vételét és az összes bizottsági szolgálat erről való tájékoztatását is.

(3) Véleményében a Bizottság kijelentette, hogy egy vállalatnak a korai előrejelző rendszerbe való felvétele soha nem vezet blokkolt fizetési megbízásokhoz, és önmagában nincs hatással az új szerződések megkötésére. Észrevételeiben a panaszos azt állította, hogy a valóságban szinte minden kifizetést több hónapra blokkoltak. Kérjük a Bizottságot, hogy tegye meg észrevételeit ezzel kapcsolatban.

(4) Álláspontja alátámasztására a Bizottság három dokumentumra hivatkozott, nevezetesen i. a csatolmányokról szóló határozatok gyakorlati útmutatójára (SEC(2000)465, 2000. március 10.); ii. a 2003. szeptember 3-i SG(03)A/8367 feljegyzés; és iii. a Bizottság 2004. február 3-i feljegyzése (C(2004)193/3). Kérjük a Bizottságot, hogy nyújtsa be e dokumentumok egy-egy példányát.

Véleménykérés két új állításról:

Észrevételeiben a panaszos azt állította, hogy i. nem tartották tiszteletben a védelemhez való jogát, és hogy a Bizottság olyan eljárás alapján hozott határozatot, amelyet nem hoztak nyilvánosságra, és ii. a Bizottság intézkedései rágalmazást eredményeztek, és ártottak jó hírnevének a Bizottság döntéshozóinak széles körével, a piaccal, a versenytársakkal és még az alkalmazottaival szemben is. Kérjük a Bizottságot, hogy nyilvánítson véleményt erről a két új állításról.

Az Európai Bizottság kiegészítő véleménye

A további információkéréssel kapcsolatban:

(1) Az ombudsman első kérdésére adott válaszában a Bizottság kifejtette, hogy a zár alá vételt elrendelő végzés olyan bírósági végzés, amelyben a Bizottságot arra kötelezik, hogy tartózkodjon a fő hitelező adósával (a fő adóssal) szembeni tartozásainak kifizetésétől mindaddig, amíg a bíróság érdemben nem határoz a fő hitelező követeléséről.

A luxembourgi kerületi bíróság által 2003. augusztus 29-én kibocsátott zár alá vételt elrendelő határozat esetében a Bizottság mindig azzal a feltétellel járt el, hogy a zár alá vételt elrendelő határozatot közlik azzal a jogi személlyel, amelynek követelése a zár alá vételt elrendelő határozat tárgyát képezi, és hogy következésképpen a panaszost tájékoztatták a luxembourgi kerületi bíróság által a követelései ellen kibocsátott zár alá vételt elrendelő határozatról. Jogi szempontból ezt a kötelezettséget egyértelműen meghatározza a luxemburgi polgári perrendtartás(4) 563. cikke.

A fent említett, a Bizottsággal 2003. szeptember 3-án közölt végzés értelmében a csatolt fél, azaz a Bizottság már nem rendelkezhetett szabadon a kapcsolódó összegekkel vagy eszközökkel, kivéve, ha a végzés betartása akadályozta volna a Bizottság működését és függetlenségét. Ilyen beavatkozás esetén a Bizottság hivatkozhatott volna a PPI alapján őt megillető kiváltságokra. A Bizottság csak nagyon kevés ilyen esetet tudott megindokolni. Következésképpen a Bizottságnak be kellett tartania a bírósági végrehajtó által a Főtitkárságának 2003. szeptember 3-án kézbesített végzést.

A jogi kötelezettség tiszteletben tartása a Bizottság belső ügye. Az e korlátozott információknak a Bizottság engedélyezésre jogosult szolgálatain belüli illetékes személyek, nevezetesen a Bizottság korai előrejelző rendszere felé történő továbbítására használt belső eszköznek nincs más célja vagy hatása, mint e kötelezettség megfelelő tiszteletben tartásának biztosítása. Önmagában nem jár további sérelemmel az érintett fél számára. A Bizottság ezért úgy véli, hogy nem köteles tájékoztatni az érintett jogalanyt arról, hogy hogyan rögzíti ezeket az adatokat annak érdekében, hogy eleget tegyen saját jogi kötelezettségeinek (i) a letiltási végzés betartására és (ii) a Közösségek pénzügyi érdekeinek védelmére vonatkozóan.

Mindemellett a Bizottság rámutatott arra, hogy mindig gyorsan válaszolt a panaszos által küldött valamennyi információkérésre.

(2) Az ombudsman második kérdésére válaszolva a Bizottság megjegyezte, hogy a különböző tagállamok állandó ítélkezési gyakorlata rögzíti azt az általános elvet, hogy a zárolt adóssal kapcsolatos valamennyi összeget és vagyontárgyat zárolni kell, és hogy a végzés meghatározott összegre való korlátozása nem ássa alá ezt az elvet. Következésképpen a Bizottság csatolási végzésekre vonatkozó gyakorlati útmutatója ezt a közös megközelítést követi, és előírja, hogy az összes kifizetést fel kell függeszteni a fő hitelező adósságára vonatkozó jogerős bírósági határozat meghozataláig. Hasonlóképpen, a Bizottság korai előrejelző rendszerről szóló belső határozatának 15a. cikkének (1) bekezdése előírja az érintett jogalany nyilvántartásba vételét a jogerős bírósági határozat meghozataláig.

A fentiek fényében a Bizottság számvitelért felelős tisztviselője fenntartotta egy külön figyelmeztetés aktiválását a korai előrejelző rendszerben, miután a zár alá vételt elrendelő végzést 2003. október 21-én 50 000 EUR összegre korlátozták a panaszos és az alvállalkozó közötti nézeteltérés miatt. A számvitelért felelős tisztviselő 2004. október 12-ig tartotta a panaszost a korai előrejelző rendszerben, amikor (az alvállalkozó jogi képviselője által ajánlott levélben és másolatban a panaszos jogi képviselőjének küldött levélben) arról tájékoztatták, hogy a végzést a luxemburgi kerületi bíróság határozatával visszavonták.

E korlátozást követően azonban, valamint a panaszos azon ismételt álláspontja alapján, hogy az alvállalkozójával folytatott vita a Bizottsággal kötött szerződések végrehajtása során tanúsított kellő gondosságából eredt, a számvitelért felelős tisztviselő vállalta annak kockázatát, hogy a luxemburgi kerületi bíróság 2003. október 21-i végzésében megjelölt 50 000 EUR-t meghaladó összegű kifizetéseket teljesít a panaszos részére.

(3) Az ombudsman harmadik kérdésére adott válaszában a Bizottság megállapította, hogy a fent említett jogelvek és a kapcsolódó bizottsági eljárások fényében értékelni kell a zár alá vételt elrendelő végzés hatálya alá tartozó jogalanyoknak szóló fizetési meghagyások végrehajtását. Ebben az összefüggésben a Bizottság számvitelért felelős tisztviselője különös kényeztetéssel kezelte a panaszos javára szóló fizetési megbízásokat, mivel azokat végül mind az ő felelősségére bocsátották ki. A számvitelért felelős tisztviselő 2003. november 13-án és 28-án tájékoztatta a panaszost, hogy a JRC által a panaszos javára fizetendő 50 000 eurót meghaladó valamennyi kifizetést felszabadítják, és 2004. április 2-án megerősítette ezt az információt, amely alkalommal felkérte a panaszost, hogy közvetlenül számoljon be szolgálatainak a késedelmes kifizetések rendezése érdekében. Egyebekben a Bizottság csak megismételhetné, hogy a korai előrejelző rendszerben az engedélyező szolgálatokat megelőző letiltási rendelvény (W3a regisztráció) létezéséről tájékoztató aktív figyelmeztetéshez kapcsolódó következmények a kifizetésekre korlátozódnak, nem pedig az új szerződések odaítélésének lehetőségére. Az ilyen jogalanyokkal szemben továbbra is lehet új jogi kötelezettségvállalásokat tenni.

(4) Ami az ombudsman negyedik kérdését illeti, amelyet három dokumentum másolatával kell ellátni, a Bizottság: i. kijelentette, hogy az útmutató olyan információkat tartalmaz, amelyeket nem lehet a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tenni, és felkérte az ombudsmant, hogy saját helyiségeiben vizsgálja meg az említett dokumentumot; ii. megállapodtak abban, hogy az ombudsman rendelkezésére bocsátják a letiltási rendelvényt közlő belső feljegyzés egy példányát; és iii. az ombudsmannak a korai előrejelző rendszerről szóló határozathoz való hozzáférés iránti kérelmét úgy értelmezte, hogy az a dokumentumnak csak azokat a részeit érinti, amelyek zár alá vételt elrendelő határozatokhoz kapcsolódnak, és a vonatkozó kivonatokat a véleményéhez csatolt mellékletben megismételte. Amennyiben ez a következtetés téves, a Bizottság felkérte az ombudsmant, hogy a Bizottság helyiségeiben vizsgálja meg a határozat többi részét.

Vélemény két új állításról:

Ami az első új állítást illeti, a Bizottság nem tudta megállapítani, hogy milyen mértékben sérülhetett a panaszos védelemhez való joga, mivel – amint azt a fentiekben kifejtettük – a korai előrejelző rendszerbe való felvétel önmagában nem okoz kárt a panaszosnak. A Bizottság jelezte, hogy egyértelmű, hogy csak a lefoglalási végzés okoz ilyen sérelmet. Hozzátette, hogy köti ez a végzés, és ennek megfelelően járt el.

Ami a második új állítást illeti, a Bizottság nem láthatta, hogy belső szervezete, amely kizárólag a fent említett zár alá vételt elrendelő határozat tiszteletben tartására és pénzügyi érdekeinek védelmére irányul, mennyiben eredményezhetett volna bármilyen rágalmazást. Valójában a Bizottság korai előrejelző rendszere által szolgáltatott információk kizárólag a korai előrejelző rendszer jogosult felhasználóira korlátozódnak, és nem közölhetők harmadik felekkel. A jelen ügyben ezeket az információkat a Bizottság tisztviselői csak a panaszos felhatalmazott alkalmazottainak adták meg. Emellett a panaszos nem nyújtott be bizonyítékot annak bizonyítására, hogy a jogosulatlan felek tudtak a korai előrejelző rendszer létezéséről, és még kevésbé annak bizonyítására, hogy az ilyen jogosulatlan tudomás a Bizottság hibájának tudható be.

A panaszos kiegészítő észrevételei

A panaszos megjegyezte, hogy a Bizottság véleménye eltorzította a valóságot, és megpróbálta félrevezetni az ombudsmant. A panaszos szerint a Bizottságnak csak az 50 000 EUR összeget kell zárolnia, és nem szabad késleltetnie vagy szó szerint blokkolnia a panaszosnak történő minden kifizetést, pontosan ez történt.

A zár alá vételt elrendelő végzés a panaszos szerint mindig egyértelműen ideiglenes jellegű. A jelen ügyben a panaszos nem volt jelen, amikor a bíróság kibocsátotta a zár alá vételt elrendelő végzést, és még csak nem is tájékoztatták erről a végzésről, amelyet pontatlan bizonyítékok alapján bocsátottak ki. A Bizottságnak semmilyen joga nincs arra, hogy a zár alá vételt elrendelő határozatot félrevezető módon terjessze, ami súlyosan sérti a panaszos érdekeit.

A panaszos ismételt emlékeztetői és tiltakozásai ellenére, amelyeket figyelmen kívül hagytak, a Bizottság a következő hatásokkal vitte be az információkat a korai előrejelző rendszerbe:

(1) A KER tartalma alapján valamennyi felhasználó megértette, hogy a panaszos pénzügyi nehézségekkel küzd, vagy hogy súlyos bűncselekmény miatt elítélték. A Bizottság tisztviselőinek széles köre folyamatosan és bizalmasan figyelmeztette a panaszost erre a súlyos problémára. Ez súlyosan sértette a panaszos hírnevét.

(2) Az információk nem csak korlátozott számú személy számára álltak rendelkezésre, amint azt a Bizottság tévesen állította. Mindenki számára ismert volt, és szájról szájra terjedt az egész piacon.

(3) A Bizottság azon tisztviselőit, akik különböző keretszerződések keretében egyedi szerződéseket próbáltak végrehajtani a panaszossal, a korai előrejelző rendszer automatikusan arra kötelezte, hogy ne foglalkozzanak a panaszossal. Ez súlyos pénzügyi veszteségeket okozott.

(4) E helyzet miatt szinte lehetetlen volt a panaszos szerződéses viszonya a Bizottsággal.

(5) A panaszosnak a korai előrejelző rendszerben való nyilvántartásba vétele azt jelentette, hogy feketelistára került szervezetről van szó, amint azt számos bizottsági tisztviselő többször is említette a panaszosnak.

A panaszos nem értette, hogy a Bizottságnak miért kellett blokkolnia az összes kifizetést „a Bizottság pénzügyi érdekeinek védelme” érdekében, vagy hogy a Bizottság milyen érdekekre hivatkozott. Álláspontja szerint nyilvánvaló ellentmondás áll fenn egyrészt a Bizottság azon állítása között, hogy a KER-nek „önmagában nincs hatása” a kifizetésekre és az új szerződésekre, másrészt pedig az között, hogy a KER-t az érdekeinek védelme érdekében kellett használnia. Valójában az 50 000 euró összegű lefoglalást elrendelő határozatot a korai előrejelző rendszertől függetlenül hajtották végre. A panaszos ezért nem látta, hogy a KER ebben az esetben milyen jogszerű célt szolgált. Csak rágalmazó eszközként szolgált azáltal, hogy egyidejűleg félrevezette a panaszossal kapcsolatban álló valamennyi bizottsági döntéshozót.

A panaszos arra is emlékeztetett, hogy a Bizottság állításával ellentétben leveleinek és kéréseinek többségét figyelmen kívül hagyták. A Bizottság továbbá soha nem magyarázta el a panaszosnak a csatolási végzések gyakorlati útmutatójának rendelkezéseit vagy a korai előrejelző rendszerről szóló belső határozatának szabályait. A Bizottság semmilyen információt nem adott át a panaszosnak, amely nem hivatalos csatornákon keresztül és jegyzőkönyvbe vett nyilatkozatokból szerzett be minden információt.

Ami a Bizottságnak az ombudsman első kérdésére adott válaszát illeti, a panaszos kijelentette, hogy amint a Bizottság megkapta a letiltási végzést, tájékoztatnia kellett volna a panaszost a végzésről és az általa követendő eljárásról.

Ami a Bizottságnak az ombudsman második kérdésére adott válaszát illeti, a panaszos kijelentette, hogy a Bizottság észrevételei homályosak voltak, és nincs olyan ítélkezési gyakorlat, amely azt sugallná, hogy létezik egy általános elv, amely szerint a zárolt adóssal kapcsolatos valamennyi összeget és vagyontárgyat zárolni kell. Mindenesetre az ügyben hozott zár alá vételt elrendelő határozat csak 50 000 euró összegű zár alá vételt írt elő, anélkül, hogy feljogosította volna a Bizottságot arra, hogy az ezen összeget meghaladó bármely egyéb függőben lévő kifizetést zároljon.

Ami a Bizottságnak az ombudsman harmadik kérdésére adott válaszát illeti, a panaszos kijelentette, hogy a kifizetések ismételt letiltása miatt hatalmas késedelmekkel szembesült a Bizottság különböző szervezeti egységeitől függőben lévő valamennyi kifizetésben, pontosan a lefoglalási végzés miatt. Észrevételeiben a Bizottság maga is elismerte, hogy a korai előrejelző rendszer aktiválásának következményei pénzügyi jellegűek.

A Bizottság aktájába való betekintésről

Miután megvizsgálta a panaszosnak a Bizottság válaszára vonatkozó észrevételeit, az ombudsman úgy ítélte meg, hogy további információkra van szükség a panaszos azon állításának kezeléséhez, hogy a Bizottság úgy határozott, hogy visszatartja a panaszostól az 50 000 EUR összeget, és felveszi a panaszost a korai előrejelző rendszerbe.

Az ombudsman ezért 2007. február 12-én levelet intézett a Bizottsághoz, amelyben kérte, hogy engedélyezzék szolgálatai számára a következő dokumentumokba való betekintést:

1. a korai előrejelző rendszerre vonatkozó, a panasz szempontjából releváns tények időpontjában alkalmazandó szabályok; és
2. a csatolási végzések gyakorlati útmutatója (SEC(2000)465, 2000. március 10.).

Az ellenőrzésre 2007. március 28-án került sor a Bizottság brüsszeli épületében. Az ombudsman képviselői kifejtették a Bizottságnak, hogy a korai előrejelző rendszerről szóló határozat (vagy annak részei), amelyet a Bizottság 2006. június 8-i véleményének mellékleteként közölt az ombudsmannal, 2004-es határozat (C(2004) 1993/3), és amelyet legutóbb a 2006. évi belső szabályok módosítottak. Az ombudsman képviselői elmagyarázták a Bizottságnak, hogy ezért fontos megvizsgálni a tényállás idején, azaz 2003. szeptember/októberben alkalmazandó szabályokat, amikor a panaszost felvették a korai előrejelző rendszerbe.

A Bizottság képviselője rámutatott, hogy néhány hónap elteltével a korai előrejelző rendszerről szóló határozat elérhető volt az „Europa” honlapon, de a panasz benyújtásakor nem ez volt a helyzet. Kifejti továbbá, hogy a korai előrejelző rendszert 1997-ben hozták létre, és hogy Schreyer biztos 2000. október 31-én közleményt adott ki, amely felülvizsgálta a rendszert. Ennélfogva a panasz tényállásának idején a 2000. évi közleménnyel módosított 1997. évi közlemény volt alkalmazandó.

Az ombudsman képviselői megvizsgálták és megkapták az alábbi három dokumentum másolatát:

1. a 2000. március 10-i Csatolási végzések gyakorlati útmutatója (SEC(2000)465) (francia nyelvű változat);
2. Az elnök, Gradin asszony és Liikanan úr SEC(97)1562/2 feljegyzése, amelyet a Bizottság 1997. július 30-án fogadott el a korai előrejelző rendszerről a közösségi alapokból részesülő szervezetek vagy vállalatok által elkövetett adminisztratív hibák vagy csalások tekintetében (5).
3. Schreyer asszony C(2000)1811/4 közleménye, amelyet a Bizottság 2000. október 31-én fogadott el a korai előrejelző rendszer optimalizálásáról (6).

A Bizottság képviselője kijelentette, hogy az (1) dokumentum bizalmas, de a (2) és (3) dokumentum nem bizalmas, és a panaszos rendelkezésére bocsátható.

A panaszos kiegészítő észrevételei az ellenőrzési jelentéssel kapcsolatban

Az ellenőrzési jelentést, valamint az ellenőrzés során beszerzett két nem bizalmas dokumentumot megküldték a panaszosnak, aki összefoglalva a következő kiegészítő észrevételeket nyújtotta be:

A panaszos azt állította, hogy a Bizottság folyamatosan és hivatalosan tagadta, hogy a panaszos szerepel a korai előrejelző rendszerben. Amikor a Bizottság úgy határozott, hogy nyilvántartásba veszi a panaszost a korai előrejelző rendszerben, az alkalmazandó jogalap a Bizottság 1997. július 30-i feljegyzése volt. „Alkalmazási terület” című III. szakaszának 5. pontja kimerítően meghatározza azt a négy kategóriát, amelyek indokolhatják a korai előrejelző rendszer aktiválását.

A panaszos szerint a Bizottság öt szabálytalanságot követett el:

i. A Bizottság nem vehette és nem is vehette volna fel a panaszost a korai előrejelző rendszerbe a letiltási végzés alapján, amely egyértelműen nem tartozik az 1997. július 30-i SEC(97)1562/2 feljegyzés III. szakaszában szereplő négy kategória egyikébe sem. A Bizottság azáltal, hogy a panaszost anélkül vette fel a korai előrejelző rendszerbe, hogy a rendszerhez hozzáféréssel rendelkező valamennyi személy számára elmagyarázta volna a pontos helyzetet, valamennyi bizottsági tisztviselő számára lehetővé tette annak feltételezését, hogy a panaszos súlyos csalást vagy kötelességszegést követett el. Ez a tagadhatatlan tény hosszú ideig ésszerűtlenül rágalmazta a panaszost. A korai előrejelző rendszert minden alkalommal aktiválták, amikor egy bizottsági tisztviselő kifizetést próbált teljesíteni a panaszosnak (lásd a 2000. október 31-i SEC(00)1811/4 közlemény 2.1. szakaszának utolsó bekezdését).

ii. A panaszos abban az időben olyan vállalkozó volt, aki sikeresen hajtott végre számos szerződést a Bizottsággal, amelyek sok évig tartottak, és globális értékük több millió euró volt. Ezért a zár alá vételt elrendelő határozat közlését követően a Bizottságnak egyszerűen biztosítania kellett volna, hogy a panaszosnak járó összeg soha ne legyen alacsonyabb a zár alá vételt elrendelő határozat értékénél, azaz 50 000 eurónál. Ez lehetővé tette volna a Bizottság számára, hogy a harmadik fél, azaz az alvállalkozó részére teljesítsen kifizetést az ilyen kifizetést elrendelő jogerős bírósági határozat esetén (és feltételezve, hogy a panaszos nem kíván ilyen kifizetést teljesíteni). A panaszos szinte minden héten ajánlatot nyújtott be a Bizottsághoz, amely naprakész pénzügyi információkat tartalmazott, amelyek azt mutatják, hogy a panaszos jogerős bírósági határozat esetén könnyen 50 000 EUR összegű kifizetést tud teljesíteni.

A Bizottság azonban egyoldalúan úgy döntött, hogy zárolja a zárolási végzésben feltüntetett pénzösszeget (valójában zárolta a panaszos valamennyi kifizetését, és sokkal magasabb összegért). A Bizottság ezért teljes körű és megfelelő védelemben részesült, és a panaszos nem értette, hogy miért döntött úgy, hogy felveszi a korai előrejelző rendszerbe. A panaszos azon tűnődött, hogy a Bizottság kit kíván megvédeni azáltal, hogy felveszi a panaszost a korai előrejelző rendszerbe. Ezenkívül a fent említett összeg Bizottság általi visszatartása megakadályozta a panaszost abban, hogy a fent említett összegnek megfelelő kamatot keressen a zár alá vételt elrendelő végzés kibocsátásától az összeg kifizetéséig terjedő időszakra.

iii. Feltételezve, hogy a panaszos ügye „kivételesen” megérdemli, hogy a korai előrejelző rendszerben jelentsék, a Bizottságnak ezt megfelelő módon kellett volna megtennie, tisztázva minden olyan személy számára, aki hozzáfért a korai előrejelző rendszerhez, hogy a panaszosnak pontosan milyen helyzettel kellett szembenéznie, és hogy az ügynek semmi köze nem volt az 1997. július 30-i SEC(97)1562/2 közlemény III. szakaszában említett négy ügy egyikéhez. A Bizottság azonban ezt elmulasztotta.

iv. A korai előrejelző rendszert minden alkalommal aktiválták, amikor egy bizottsági tisztviselő kifizetést próbált teljesíteni a panaszosnak. Ez egyértelműen megmutatta, hogy a Bizottság nyomon tudja követni a panaszosnak teljesített valamennyi kifizetését, és hogy nem volt szükség arra, hogy a Bizottság zárolja a panaszosnak fizetendő összegeket.

v. Úgy tűnik, hogy a Bizottság a 2006-ban módosított C(2004)193/3 határozatában bevezette a lefoglalási végzések esetét (lásd a 4. oldalon a 2. cikk (4) bekezdését). Ebben az esetben azonban a Bizottság egyértelműen összekeverte a lefoglalási végzéseket (amelyek ártatlan jellegűek lehetnek, mint a panaszos esetében) és a „súlyos adminisztratív hibák vagy csalások miatt indított bírósági eljárásokat”. Ez azt jelentette, hogy abban az esetben, ha egy olyan vállalat, amely történetesen a Bizottság beszállítója, peres eljárással szembesül valamelyik partnerével vagy alvállalkozójával, ez utóbbi letiltási végzést kaphat, és azt közölheti a Bizottsággal annak érdekében, hogy i. rágalmazza a vállalatot, és ii. nyomást gyakoroljon az utóbbira.

Az ombudsman erőfeszítései a békés megoldás elérése érdekében

Az ombudsman hivatala 2007. szeptember 7-én telefonon felvette a kapcsolatot a panaszossal annak érdekében, hogy feltárja a panaszos és a Bizottság közötti békés megoldás lehetőségét, amely abban állna, hogy a Bizottság magyarázó feljegyzést küldene szolgálatainak a panaszos hírnevét ért, a Bizottságnál esetlegesen továbbra is fennálló károk orvoslása céljából.

2007. szeptember 10-i e-mailjében és aznapi telefonhívásában a panaszos kijelentette, hogy nem hajlandó elfogadni egy ilyen békés megoldást, mivel hat évvel a tények után hozzátette, hogy túl késő volt ahhoz, hogy a Bizottság pusztán egy levél megküldésével orvosolja a helyzetet. A panaszos jelezte, hogy egy ilyen levél továbbítása ténylegesen hozzájárulhat a helyzet további romlásához, mivel a Bizottság tisztviselőinek széles körét emlékeztetné az egész ügyre, és ismételten kiemelné azt a tényt, hogy a panaszos panaszt tett a Bizottság ellen. A panaszos jelezte, hogy várakozással tekint az ombudsmannak az üggyel kapcsolatos döntése elé, és hogy ezt követően közvetlenül felveszi a kapcsolatot a Bizottsággal annak érdekében, hogy kölcsönösen elfogadható megoldást találjanak.

A HATÁROZAT

1 Előzetes megjegyzés

1.1 Az európai ombudsman megjegyzi, hogy a jelen panasz számos problémát vet fel az Európai Bizottság korai előrejelző rendszerének működésével kapcsolatban. E problémák némelyike általánosabb jellegűnek tűnik. E vizsgálat keretében azonban az ombudsman nem foglalkozik a korai előrejelző rendszer általános kérdéseivel, hanem kizárólag a panaszos által ebben az ügyben megfogalmazott konkrét állításokkal. Az ombudsman mérlegelni fogja, hogy egy későbbi szakaszban szükség van-e hivatalból indított vizsgálatra általában a korai előrejelző rendszer működésével kapcsolatban. Egy hivatalból indított vizsgálat keretében az ombudsman megvizsgálhatná a korai előrejelző rendszer olyan esetekre történő alkalmazásának általános kérdését, amikor zár alá vételt elrendelő határozatot kézbesítettek a Bizottságnak, és különösen azt, hogy az ilyen kérelem megfelelő egyensúlyt teremt-e a Közösségek pénzügyi érdekeinek védelme és az érintett felek védelemhez való jogának tiszteletben tartása között.

1.2 Ebben az összefüggésben az Ombudsman felhívja a figyelmet arra, hogy a korai előrejelző rendszerre vonatkozó szabályokat jelenleg a 2004. február 23-i C(2004)517 helyesbítéssel módosított, a korai előrejelző rendszerről szóló, 2004. február 3-i C(2004) 193/3 bizottsági határozat (7) tartalmazza. Ez a határozat a panasz tényállásának idején még nem volt alkalmazandó, mivel 2004. február 3-án lépett hatályba (8). A jelen kifogás elemzését tehát a tényállás idején alkalmazandó szövegek alapján kell elvégezni (lásd az alábbi 2.16. pontot).

2 A Bizottság azon határozataival kapcsolatos állításokról, amelyek i. fenntartják az 50 000 EUR összeget, és ii. felsorolják a panaszost a korai előrejelző rendszerben

2.1 Kereskedelmi jogvita keretében a panaszos egyik alvállalkozója a luxemburgi kerületi bíróság elnökétől letiltási végzést (9) kapott a panaszossal szemben 50 000 euró összegben. Az alvállalkozó közölte ezt a letiltási megbízást a Bizottsággal, amely a panaszos előzetes meghallgatása nélkül blokkolta a panaszosnak történő valamennyi kifizetését. Amikor a Bizottságot arról tájékoztatták, hogy a zár alá vételt elrendelő végzés összege 50 000 EUR-ra korlátozódik, úgy határozott, hogy visszatartja az 50 000 EUR összeget a sevillai Közös Kutatóközpont (JRC) által a panaszosnak fizetendő összegekből. A Bizottság számvitelért felelős tisztviselője továbbá felvette a panaszost a Bizottság korai előrejelző rendszerébe. A panaszos szerint ez nem volt indokolt. A panaszos előadta, hogy a valamennyi bizottsági szolgálattal közölt lefoglalási végzés, valamint a panaszosnak a korai előrejelző rendszerbe való felvétele miatt súlyos veszteségeket szenvedett az új szerződések, a jelentős fizetési késedelmek, az adminisztratív általános költségek és a jó hírnevének helyrehozhatatlan károsodása miatt. Az ombudsmanhoz benyújtott panaszában a panaszos azt állította, hogy a Bizottság azon döntése, hogy i. visszatartja az 50 000 EUR összeget a panaszosnak járó összegekből, és ii. felveszi azt a korai előrejelző rendszerbe, jogellenes, megalapozatlan és tisztességtelen, és sérti a helyes hivatali magatartás európai kódexét (10).

2.2 Véleményében az Európai Bizottság megjegyezte, hogy miután tájékoztatást kapott az alvállalkozó által a panaszossal szemben a luxemburgi kerületi bíróságtól kapott letiltási rendelvényről, végrehajtotta a letiltási rendelvényekről szóló gyakorlati útmutatóban (SEC(2000)465, 2000. március 10.) leírt eljárást. A gyakorlati útmutató 21. pontjának c) alpontjában vázolt eljárásoknak megfelelően a számvitelért felelős tisztviselő felvette a panaszost a korai előrejelző rendszerbe. A korai előrejelző rendszer egyértelműen utalt egy letiltási végzésre, amelyről a Bizottság valamennyi szolgálatát a 2003. szeptember 3-i SG(03)A/8367 feljegyzésben már tájékoztatták. A Bizottság kijelentette, hogy a korai előrejelző rendszerben való részvétel soha nem vezetett a fizetési megbízások blokkolásához, és önmagában nem volt hatással az (új) szerződések megkötésére. A Bizottság 2004. február 3-i C(2004)193/3. sz. feljegyzése megerősítette a korai előrejelző rendszer lefoglalási végzésekhez való használatát. A számvitelért felelős tisztviselő kérésére egy adott bizottsági szolgálatot, nevezetesen a JRC-t felkérték, hogy a Számvevőszék végleges határozatáig zárolja az 50 000 EUR összeget. A panaszos és a számvitelért felelős tisztviselő közötti levelezésben, valamint a számvitelért felelős osztály és a panaszos közötti telefonbeszélgetésekben kifejtették, hogy a Bizottság az 50 000 EUR összegen kívül semmilyen más módon nem blokkolja a szerződéseket vagy a kifizetéseket. A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az 50 000 EUR összeg zárolása a panaszossal kötött szerződésre irányadó nemzeti jog szerint teljes mértékben indokolt volt. A Bizottság arra is rámutatott, hogy a panaszos esetében alkalmazott eljárás nem különbözött az egyéb olyan esetekben alkalmazott eljárástól, amikor a zár alá vételt elrendelő határozatokat közölték a Bizottsággal. A panaszosra alkalmazott eljárás tehát nem lehetett hatással a közte és a Bizottság közötti szerződések megkötésére, illetve a letiltási végzés által nem érintett összegeknek a Bizottság általi időben történő kifizetésére.

2.3 Észrevételeiben a panaszos megjegyezte, hogy a Bizottság soha nem magyarázta el neki az általa alkalmazott eljárást és az eljárás indokolását. A panaszos az egyes bizottsági tisztviselők által a panaszos személyzetének szigorúan bizalmas módon tett közvetlen vagy közvetett nyilatkozatokból fedezte fel a korai előrejelző rendszerbe való felvételét. A panaszosnak írnia kellett a számvitelért felelős tisztviselőnek, hogy megszerezze ezeket az információkat. A Bizottság intézkedése több hónapos késedelmet okozott a panaszosnak járó kifizetésekben. Ha a panaszosnak a korai előrejelző rendszerbe való felvétele ilyen ártalmatlan cselekmény volt, a panaszos megkérdezte, hogy a Bizottság valamennyi tisztviselője miért mondta a panaszosnak, hogy feketelistán szereplő vállalatról van szó. A Bizottság azon állítása, hogy a korai előrejelző rendszerben való részvétel soha nem vezetett zárolt fizetési megbízásokhoz, ellentmondott a tényeknek, mivel a panaszos kifizetéseinek zárolása szinte állandó helyzet volt, mivel azt hozzáadták a korai előrejelző rendszerhez. A panaszos azt kérdezte, hogy a Bizottság miért nem avatkozott be, amikor a panaszos arról számolt be, hogy aggályosnak tartja, hogy a Bizottság valamennyi tisztviselője úgy értelmezte a panaszos jelenlétét a korai előrejelző rendszerben, hogy az feketelistára került.

A fő állítással kapcsolatban a panaszos két új állítást is tett, nevezetesen azt, hogy i. nem tartották tiszteletben a védelemhez való jogát, és hogy a Bizottság olyan eljárás alapján hozott határozatot, amelyet nem hoztak nyilvánosságra, és ii. a Bizottság cselekményei rágalmazást és jóhírnevének sérelmét eredményezték a bizottsági döntéshozók széles körével, a piaccal, a versenytársakkal és még annak alkalmazottaival szemben is.

2.4 További vizsgálatokról szóló levelében az ombudsman további tájékoztatást kért az Európai Bizottságtól a következő négy pontról:

(1) Kérjük a Bizottságot, fejtse ki, hogy miért nem tájékoztatta a panaszost arról, hogy szerepel a korai előrejelző rendszerben, és miért nem magyarázta el a panaszosnak azokat a szokásos eljárásokat, amelyeken a határozatai alapultak (az 50 000 EUR összeg zárolása és a panaszosnak a korai előrejelző rendszerbe való felvétele), annak ellenére, hogy a panaszos több ilyen irányú kérelmet is intézett hozzá?

(2) Tekintettel arra, hogy a Bizottság blokkolta az 50 000 EUR kifizetését a panaszosnak, kérjük, fejtse ki, hogy miért tartották szükségesnek a panaszosnak a korai előrejelző rendszerben való jegyzékbe vételét és az összes bizottsági szolgálat erről való tájékoztatását is.

(3) Véleményében a Bizottság kijelentette, hogy egy vállalatnak a korai előrejelző rendszerbe való felvétele soha nem vezet blokkolt fizetési megbízásokhoz, és önmagában nincs hatással az új szerződések megkötésére. Észrevételeiben a panaszos azt állította, hogy a valóságban szinte minden kifizetést több hónapra blokkoltak. Kérjük a Bizottságot, hogy tegye meg észrevételeit ezzel kapcsolatban.

(4) Álláspontja alátámasztására a Bizottság három dokumentumra hivatkozott, nevezetesen i. a 2000. március 10-i Csatolmányi Határozatok Gyakorlati Útmutatójára (SEC(2000)465); ii. a 2003. szeptember 3-i SG(03)A/8367 feljegyzés; és iii. a Bizottság 2004. február 3-i feljegyzése (C(2004)193/3). Kérjük a Bizottságot, hogy nyújtsa be e dokumentumok egy-egy példányát.

Észrevételeiben a panaszos azt állította, hogy i. nem tartották tiszteletben a védelemhez való jogát, és hogy a Bizottság olyan eljárás alapján hozott határozatot, amelyet nem hoztak nyilvánosságra, és ii. a Bizottság intézkedései rágalmazást eredményeztek és ártottak jó hírnevének a Bizottság döntéshozóinak széles körével, a piaccal, a versenytársakkal, sőt a panaszos alkalmazottaival szemben is. Az ombudsman ezért arra is felkérte a Bizottságot, hogy nyilvánítson véleményt erről a két új állításról.

2.5 Az ombudsman további vizsgálatokra vonatkozó első kérdésére válaszolva az Európai Bizottság kijelentette, hogy mindig is úgy járt el, hogy a zár alá vételt elrendelő határozatot közli azzal a jogi személlyel, amelynek követelése a zár alá vételt elrendelő határozat tárgyát képezi. Következésképpen a panaszost tájékoztatták a Luxemburgi Kerületi Bíróság által a követelései ellen kibocsátott lefoglalási végzésről. A Bizottság úgy véli, hogy nem köteles tájékoztatni az érintett jogalanyt az adatok rögzítésének módjáról annak érdekében, hogy eleget tegyen saját jogi kötelezettségeinek (i) a letiltási végzés betartására és (ii) a Közösségek pénzügyi érdekeinek védelmére vonatkozóan. A Bizottság továbbá rámutatott arra, hogy mindig gyorsan válaszolt a panaszos által küldött valamennyi információkérésre.

Az ombudsman második kérdésére válaszolva a Bizottság kijelentette, hogy a különböző tagállamok állandó ítélkezési gyakorlata azt az általános elvet követi, hogy a zárolt adóssal kapcsolatos valamennyi összeget és vagyontárgyat zárolni kell. Következésképpen a Bizottság csatolt végzésekre vonatkozó belső útmutatója ezt a közös megközelítést követi, és előírja, hogy az összes kifizetést fel kell függeszteni mindaddig, amíg a fő hitelező tartozásáról jogerős bírósági határozat nem születik. Hasonlóképpen, a Bizottság korai előrejelző rendszerről szóló belső határozatának 15a. cikkének (1) bekezdése előírja az érintett jogalany nyilvántartásba vételét a jogerős bírósági határozat meghozataláig.

Az ombudsman harmadik kérdésére válaszolva a Bizottság kijelentette, hogy a Bizottság számvitelért felelős tisztviselője különös kényeztetéssel kezelte a panaszos javára szóló fizetési megbízásokat, mivel azokat végül mind az ő felelősségére bocsátották ki. A számvitelért felelős tisztviselő 2003. november 13-án és 28-án tájékoztatta a panaszost, hogy a JRC által a panaszos javára teljesítendő, 50 000 EUR-t meghaladó valamennyi kifizetést fel fogják szabadítani, és ezt az információt megerősítette 2004. április 2-i levelében, amelyben felkérte a panaszost, hogy közvetlenül számoljon be szolgálatainak a késedelmes kifizetések rendezése érdekében.

Az ombudsman negyedik kérdésére adott válaszában a Bizottság i. kijelentette, hogy a csatolmányokról szóló határozatokra vonatkozó gyakorlati útmutató olyan információkat tartalmaz, amelyeket nem lehet a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tenni, és felkérte az ombudsmant, hogy saját helyiségeiben vizsgálja meg az említett dokumentumot; ii. az ombudsman rendelkezésére bocsátotta a 2003. szeptember 3-i belső feljegyzés egy példányát, amelyben közölték a letiltási rendelvényt; és iii. az ombudsmannak a korai előrejelző rendszerről szóló határozathoz való hozzáférés iránti kérelmét úgy értelmezte, hogy az a dokumentumnak csak azokat a részeit érinti, amelyek zár alá vételt elrendelő határozatokhoz kapcsolódnak, és a vonatkozó kivonatokat a véleményéhez csatolt mellékletben megismételte.

A panaszos első új állítását illetően a Bizottság kijelentette, hogy nem látja, hogyan sérülhetett volna a panaszos védelemhez való joga, mivel a korai előrejelző rendszerbe való felvétel önmagában nem okozott kárt a panaszosnak. Nyilvánvalóan csak a zár alá vételt elrendelő végzés okozott ilyen sérelmet, és ez a Bizottságra nézve kötelező volt, és ennek megfelelően járt el.

A panaszos második új állítását illetően a Bizottság kijelentette, hogy nem látja, hogy belső szervezete milyen mértékben vezethetett volna bármilyen rágalmazáshoz. Valójában a Bizottság korai előrejelző rendszere által szolgáltatott információk kizárólag a korai előrejelző rendszer jogosult felhasználóira korlátozódnak, és nem közölhetők harmadik felekkel. A jelen ügyben ezeket az információkat a Bizottság tisztviselői csak a panaszos felhatalmazott alkalmazottainak adták meg. A Bizottság azt is megállapította, hogy a panaszos nem nyújtott be bizonyítékot annak bizonyítására, hogy az engedély nélküli felek tudtak a korai előrejelző rendszer létezéséről, és még kevésbé annak bizonyítására, hogy az ilyen engedély nélküli tudomás a Bizottság hibájának tudható be.

2.6 Kiegészítő észrevételeiben a panaszos azt állította, hogy az Európai Bizottság szó szerint blokkolt minden kifizetést, és hogy az intézménynek nem volt joga félrevezető módon továbbítani a lefoglalási végzést. A panaszos azt sem értette, hogy a Bizottságnak miért kellett blokkolnia az összes kifizetést „a Bizottság pénzügyi érdekeinek védelme” érdekében, és hogy a Bizottság mely érdekekre hivatkozott. Álláspontja szerint nyilvánvaló ellentmondás áll fenn azon tény között, hogy a Bizottság kijelentette egyrészt, hogy a korai előrejelző rendszernek „önmagában nincs hatása” a kifizetésekre és az új szerződésekre, másrészt pedig, hogy az érdekeinek védelme érdekében a korai előrejelző rendszert kell használnia. Valójában az 50 000 eurós zár alá vételt elrendelő határozatot a korai előrejelző rendszertől függetlenül hajtották végre.

A panaszos kijelentette, hogy amint a Bizottság megkapta a lefoglalási végzést, tájékoztatnia kellett volna a panaszost arról, valamint a Bizottság által követendő eljárásról. A panaszos kijelentette, hogy nincs olyan ítélkezési gyakorlat, amely azt sugallná, hogy létezik egy általános elv, amely szerint a zárolt adóssal kapcsolatos valamennyi összeget és vagyontárgyat zárolni kell. Mindenesetre a szóban forgó lefoglalási végzés csak 50 000 euró lefoglalását írta elő , anélkül hogy feljogosította volna a Bizottságot arra, hogy az ezen összeget meghaladó bármely más függőben lévő kifizetést zároljon.

A panaszos azt állította továbbá, hogy a korai előrejelző rendszer valamennyi felhasználója a korai előrejelző rendszer tartalma alapján megértette, hogy a panaszos pénzügyi nehézségekkel küzd, vagy hogy súlyos bűncselekményért ítélték el. A Bizottság tisztviselőinek széles köre folyamatosan és bizalmasan figyelmeztette a panaszost erre a súlyos problémára. A korai előrejelző rendszerbe való felvétel tehát súlyosan sértette a panaszos jó hírnevét.

2.7 2007. március 28-án az ombudsman képviselői vizsgálatot végeztek az Európai Bizottság brüsszeli épületeiben. Az ellenőrzésen jelen lévő bizottsági tisztviselő rámutatott, hogy a korai előrejelző rendszerről szóló határozat jelenleg elérhető az „Europa” honlapon, de a panasz benyújtásakor nem ez volt a helyzet. Kifejti, hogy a korai előrejelző rendszert 1997-ben hozták létre, és hogy Schreyer biztos 2000. október 31-i közleménye felülvizsgálta a rendszert. Következésképpen a panasz tényállásának idején a 2000. október 31‐i közleménnyel módosított 1997. évi feljegyzés volt alkalmazandó. Az ombudsman képviselői megvizsgálták és megkapták három dokumentum másolatát, amelyek közül az egyiket a Bizottság bizalmasnak nyilvánította. Az ellenőrzési jelentést, valamint a két nem bizalmas dokumentum másolatát észrevételezés céljából megküldték a panaszosnak.

2.8 Kiegészítő észrevételeiben a panaszos fenntartotta panaszát, és kijelentette, hogy az Európai Bizottság öt szabálytalanságot követett el.

2.9 A panasz elbírálásához az ombudsman az ügy iratai alapján hasznosnak tartja felidézni a jelen ügy tényállásának időrendjét:

2003. szeptember 3-án egy luxemburgi bírósági végrehajtó közölte a Bizottsággal a panaszosra vonatkozó lefoglalási végzést, amelyet a luxembourgi kerületi bíróság 2003. augusztus 29-én bocsátott ki. A lefoglalást elrendelő határozatot a Bizottság 2003. szeptember 3-án vette nyilvántartásba. Ugyanezen a napon a Bizottság Főtitkársága tájékoztatásul megküldte a letiltási végzést a Bizottság különböző szolgálatainak.

A Bizottság számvitelért felelős tisztviselője 2003. szeptember 12-i levelében, amelyet másolatban megküldött a panaszosnak, a 2003. augusztus 29-i zár alá vételi végzésre hivatkozva tájékoztatta a bírósági végrehajtót, hogy tartozásai vannak a panaszossal szemben (összesen több mint 5,5 millió EUR összegben), és hogy e tartozások többsége tekintetében a Bizottság nem kíván az EK kiváltságairól és mentességeiről szóló, 1965. április 8-i jegyzőkönyv (11) rendelkezéseire hivatkozni.

A Bizottság számvitelért felelős tisztviselője a panaszos 2003. október 15-i levelére adott 2003. október 21-i válaszában, amelyben a panaszos aggályait fejezte ki a zár alá vételt elrendelő végzéssel kapcsolatban, tájékoztatta a panaszost, hogy „ez a zár alá vételt elrendelő végzés az Európai Bizottságon belül a zár alá vételt elrendelő végzésekre vonatkozó jogi követelmények teljesítése érdekében alkalmazott rendes eljárás tárgyát képezte”. A számvitelért felelős tisztviselő arról is tájékoztatta a panaszost, hogy a Bizottság reakciója „teljes mértékben megfelel a kifejezetten erre a kérdésre meghatározott belső, írásbeli eljárásnak”.

2003. november 4‐én közölték a Bizottsággal a luxembourgi kerületi bíróság 2003. október 21‐i határozatát, amely szerint a zár alá vételt elrendelő végzés összege nem haladhatja meg az 50 000 eurót.

2003. november 7-én a panaszos levelet írt a számvitelért felelős tisztviselőnek, amelyben kijelentette, hogy a Bizottság különböző szolgálataitól kapott tájékoztatást arról, hogy szerepel a korai előrejelző rendszerben, és hogy ez indokolatlan, tisztességtelen és rágalmazó volt, és hogy emiatt a Bizottság tisztviselői úgy ítélhetik meg, hogy súlyos pénzügyi problémákkal szembesül. A panaszos ezért arra kérte a Bizottságot, hogy távolítsa el azt a korai előrejelző rendszerből, és küldjön hivatalos levelet valamennyi szervezeti egységének, amelyben kijelenti, hogy kiemelkedő kapcsolatokat ápol a Bizottsággal, és hogy a bejegyzést nem lett volna szabad megtenni.

A számvitelért felelős tisztviselő a panaszosnak adott 2003. november 13-i válaszában a luxemburgi kerületi bíróság ítéletével kapcsolatban, amely a zár alá vételt elrendelő végzés összegét 50 000 euróra csökkentette, megállapította, hogy

„Örömmel jelentem be, hogy szolgálataim az Ön levelének megérkezése előtt meghoztak minden szükséges intézkedést, amely lehetővé tette az Ön vállalata javára (...) az ezen összeget meghaladó valamennyi kifizetés felszabadítását.”

A zár alá vételi végzések belső kezelését illetően azonban a számvitelért felelős tisztviselő megerősítette, hogy

„az a korábbi álláspont, hogy a vonatkozó belső eljárást a Bizottság erre vonatkozó konkrét szabályaival és iránymutatásaival teljes összhangban kell alkalmazni. A Bizottság valamennyi szolgálata tisztában van az eljárás pontos jellegével. A letiltási végzések feldolgozása semmilyen módon nem befolyásolhatja az érintett vállalatok és az EK operatív részlegei közötti szerződéses kapcsolatokat.”

A számvitelért felelős tisztviselőnek címzett 2003. november 20-i levelében a panaszos arra kérte a Bizottságot, hogy fejtse ki, milyen eljárásra hivatkozott a Bizottság a zár alá vételi végzésekkel kapcsolatban. A panaszos megismételte azt a kérését, hogy távolítsák el a korai előrejelző rendszerből, és küldjenek hivatalos levelet valamennyi bizottsági szolgálatnak, amelyben kijelentik, hogy kiemelkedő kapcsolatokat ápolnak a Bizottsággal.

2003. november 28-i válaszában a számvitelért felelős tisztviselő tájékoztatta a panaszost, hogy az egyetlen zárolt összeg a JRC által fizetendő 50 000 EUR volt. A levél azt is megállapította, hogy

„[a] konkrét luxemburgi bírósági ítélet szerint a [panaszos] javára teljesített valamennyi kifizetést be kell fagyasztani. Az eredetileg megállapított összeget meghaladó kifizetések csak akkor hajthatók végre, ha a Számvevőszék kifejezetten úgy határoz, hogy a hatás egy meghatározott összegre korlátozható. Ez magyarázza, hogy a Bíróság október 21-i határozatát megelőzően miért függesztették fel a [panaszos] javára történő kifizetéseket. Ez nem bizottsági rendelet, hanem egy nemzeti joghatóság puszta alkalmazása.

A számvitelért felelős tisztviselő kijelentette továbbá, hogy „nem rendelkezem olyan információval, amely arra engedne következtetni, hogy bármilyen üzenetet kellene küldeni az Európai Bizottság operatív osztályainak arról, hogy ennek a lefoglalási végzésnek milyen hatással kellett volna lennie az Ön vállalatának hírnevére”.

A számvitelért felelős tisztviselő arra a következtetésre jutott, hogy „a JRC által visszatartott 50 000 EUR felszabadítása tekintetében csak arra hívhatom fel Önt, hogy [az alvállalkozóval] keressen egyezséget. Csak egy ilyen egyezséggel lehet a nap végén véglegesen megszüntetni e zár alá vételt elrendelő végzés joghatásait.”

A panaszos 2003. december 3-án és 2004. április 1-jén további leveleket küldött a Bizottságnak az üggyel kapcsolatban. 2004. április 2-án a Bizottság számvitelért felelős tisztviselője újabb levelet küldött a panaszosnak a késedelmes kifizetésekről.

2004. október 12-i levelében, amelyet másolatban megküldtek a panaszosnak, az alvállalkozó ügyvédje arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy a zár alá vételt elrendelő végzést a luxemburgi kerületi bíróság visszavonta. Ezen információkat követően a Bizottság törölte a panaszost a korai előrejelző rendszerből, és tájékoztatta a JRC-t, hogy a felfüggesztett összeget fel lehet szabadítani.

2.10 Az ombudsman úgy véli, hogy a panaszos állításainak kezelése érdekében különbséget kell tenni egyrészt az 50 000 EUR összegnek a panaszostól való visszatartása, másrészt a panaszosnak a korai előrejelző rendszerbe való felvétele között.

i. Az 50 000 EUR összegnek a panaszostól való visszatartásáról

2.11 Ami a Bizottság azon döntését illeti, hogy visszatartja a panaszostól az 50 000 eurót, az ombudsman megjegyzi, hogy 2003. szeptember 3-án a Bizottságot tájékoztatták a Luxemburgi Kerületi Bíróság 2003. augusztus 29-i zár alá vételi végzéséről. Az ombudsman megjegyzi továbbá, hogy a Bizottság gyorsan tájékoztatta a panaszost erről a lefoglalási végzésről azáltal, hogy mindössze kilenc nappal a Bizottság tájékoztatását követően megküldte neki a luxembourgi bírósági végrehajtónak címzett 2003. szeptember 12-i levelének másolatát. 2003. november 4‐én a Bizottságot tájékoztatták a luxembourgi kerületi bíróság 2003. október 21‐i határozatáról, amely szerint a zár alá vételt elrendelő végzés összege 50 000 euróra korlátozódik.

2.12 Az ombudsman megjegyzi, hogy a Bizottságnak az ombudsman további információkérésére adott válaszával kapcsolatos észrevételeiben a panaszos rámutatott, hogy nem értette, hogy a Bizottság eredetileg miért zárolt le minden kifizetést. A panaszos felvetette, hogy a Bizottság által ebben az összefüggésben hivatkozott általános jogelv nem létezik. Hasznosnak tűnik megjegyezni, hogy az ombudsman által a panaszban azonosított azon állítás, amellyel kapcsolatban a Bizottságot felkérték, hogy tegye meg észrevételeit, az 50 000 euró összeg visszatartására vonatkozott, nem pedig az összes kifizetés eredeti felfüggesztésére. Ez utóbbi kérdés kezelése érdekében a Bizottságot kiegészítő vélemény benyújtására kellene felkérni, amellyel kapcsolatban a panaszos észrevételeket tehetne. Nem kizárt, hogy e kérdéssel kapcsolatban további vizsgálatok válhatnak szükségessé. Ha a vizsgálat e szakaszában megvizsgálnák ezt a további kérdést, az valószínűleg tovább késleltetné annak lezárását. Tekintettel arra, hogy ez aligha szolgálja a panaszos érdekeit, az ombudsman úgy véli, hogy csak az 50 000 EUR összeg visszatartásával kell foglalkoznia.

2.13 Az ombudsman megjegyzi, hogy a jelen ügyben kézbesített zár alá vételt elrendelő határozathoz hasonló zár alá vételt elrendelő határozat valamely tagállam nemzeti bíróságának bírósági határozata. Az ombudsman véleménye szerint egyértelműnek tűnik, hogy a Bizottságnak a közösségi jog értelmében be kell tartania az ilyen zár alá vételt elrendelő határozatot, kivéve, ha a PPI feljogosítja arra, hogy tartózkodjon ettől. Az ombudsman megjegyzi, hogy a Bizottság részletes szabályokat állapított meg az ilyen zár alá vételt elrendelő határozatok kezelésére vonatkozóan, amelyeket a zár alá vételt elrendelő határozatokról szóló, 2000. március 10-i gyakorlati útmutató (SEC(2000)465) tartalmaz. A jelen ügyben a zár alá vételt elrendelő határozat megelőző zár alá vételt elrendelő határozat volt, ami azt jelenti, hogy a zár alá vételt elrendelő határozat tárgyát képező összeg zárolva marad (szemben a végrehajtható zár alá vételt elrendelő határozattal, ahol az összeget meg kell fizetni). Mivel a PPI rendelkezései nem voltak alkalmazandók, a Bizottság köteles volt betartani a luxembourgi kerületi bíróság 2003. augusztus 29-i zár alá vételt elrendelő végzését. Ez azt jelenti, hogy miután tájékoztatták arról, hogy a vonatkozó összeg 50 000 EUR-ra korlátozódik, a Bizottságnak le kellett tiltania a panaszosnak járó, az említett összegnek megfelelő kifizetést. Ez a kötelezettség mindaddig köti a Bizottságot, amíg 2004. október 12‐én arról nem tájékoztatták, hogy a zár alá vételt elrendelő végzést megszüntették.

2.14 A fenti megfontolások alapján az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy az Európai Bizottság azon döntése, hogy visszatartja a panaszostól az 50 000 eurós összeget, egy tagállam igazságügyi hatóságától kapott lefoglalási végzés puszta végrehajtásának minősült. Az ombudsman ezért úgy véli, hogy ez a határozat nem volt jogellenes, megalapozatlan vagy tisztességtelen, illetve nem sértette meg a helyes hivatali magatartás európai kódexét. A fenti megfontolások alapján tehát nem állapítható meg hivatali visszásság az állítást illetően, amennyiben az az 50 000 EUR összegnek a panaszostól való visszatartására vonatkozik.

ii. A panaszosnak a korai előrejelző rendszerbe való felvételéről

2.15 Ami az állítás másik aspektusát illeti, nevezetesen a Bizottság azon döntését, hogy felveszi a panaszost a korai előrejelző rendszerbe, az ombudsman először is megjegyzi, hogy bár a Bizottság nem határozta meg a pontos dátumot, egyértelmű, hogy a panaszost röviddel azt követően vették fel a korai előrejelző rendszerbe, hogy a Bizottságot tájékoztatták a lefoglalási végzésről. Ezenkívül egyértelmű, hogy a panaszosnak a korai előrejelző rendszerbe való felvételét még azt követően is fenntartották, hogy a luxemburgi kerületi bíróság arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy a zár alá vételt elrendelő végzés összege 50 000 euróra korlátozódik.

2.16 Az ombudsman megjegyzi, hogy a tényállás idején a korai előrejelző rendszerre vonatkozó szabályokat i. a Bizottság elnökének, Gradin asszonynak és Liikanen úrnak a közösségi forrásokból részesülő szervezetek vagy társaságok által elkövetett adminisztratív hibákra vagy csalásokra vonatkozó, a korai előrejelző rendszerről szóló, 1997. július 30-i SEC(97)1562/2 feljegyzése, valamint ii. Schreyer asszonynak a korai előrejelző rendszer optimalizálásáról szóló, 2000. október 31-i C(2000)1811/4 közleménye tartalmazta. Az ombudsman megjegyzi továbbá, hogy ebben az összefüggésben a 2000. március 10-i SEC(2000)465 csatolási végzések gyakorlati útmutatója is releváns. Az állítás kezelése érdekében hasznosnak tűnik felidézni a fenti dokumentumok legfontosabb rendelkezéseit:

i. Ami az útmutatót illeti, amelyet szolgálatai a Bizottság helyiségeiben ellenőriztek, az ombudsman megjegyzi, hogy azt a Bizottság bizalmas dokumentumnak tekinti. Az ombudsman nem biztos abban, hogy ez az álláspont megalapozott. Ezzel kapcsolatban azonban nem tűnik szükségesnek végleges következtetést levonni, mivel az útmutató tartalmára vonatkozó, a Bizottság által a véleményében szolgáltatott információk elegendőek a jelen ügy elbírálásához. Véleményében a Bizottság rámutatott arra, hogy a panaszost az útmutató 21. pontjának c) alpontjával összhangban felvették a korai előrejelző rendszerbe. Az ombudsman a Bizottság véleménye alapján megjegyzi továbbá, hogy az útmutató úgy rendelkezik, hogy a lekötött adósnak történő valamennyi kifizetést fel kell függeszteni a fő hitelező adósságára vonatkozó jogerős bírósági határozat meghozataláig.

ii. Az 1997. július 30-i feljegyzés, amint azt a címe is jelzi, „a közösségi alapokból részesülő szervezetek vagy vállalatok által elkövetett adminisztratív hibákra vagy csalásokra” vonatkozó korai előrejelző rendszer létrehozására vonatkozik. Amint azt a bevezetője is mutatja, a memorandum célja, hogy tájékoztassa a Bizottságot a korai előrejelző rendszer kiépítésére irányuló projektről, amelyet végül a 2004. február 3-i C(2004) 193/3 bizottsági határozattal fejeztek be. A megállapodás a korai előrejelző rendszer telepítésének két szakaszát irányozza elő, nevezetesen a) az azonnali intézkedések szakaszát és b) a végleges rendszer előkészítésének szakaszát.

Ami az alkalmazási területet illeti, a III. szakasz (Alkalmazási terület) (5) bekezdése előírja, hogy a korai előrejelző rendszer azonosítja azokat a tényleges vagy potenciális kedvezményezetteket, akik:

1. jogilag kizárhatók a közbeszerzési irányelvek alapján; vagy
2. a) az UCLAF (12), b) a pénzügyi ellenőr és c) a Számvevőszék következtetéseinek tárgyát képezték; vagy
3. ismert, hogy e tekintetben bírósági eljárás tárgyát képezik (13); vagy
4. a Bizottság egy bizonyos összeget meghaladó visszafizetési felszólítást bocsátott ki velük szemben, és jelentős fizetési késedelem áll fenn.

Ami az azonnali intézkedéseket illeti, a feljegyzés IV. szakaszának 8. pontja megemlíti, hogy a Parlament (14) fő aggálya az új pályázatok olyan kedvezményezettekkel való megkötésével kapcsolatos, akiknek megbízhatósága a közösségi intézményekkel szemben komoly kétségeket vet fel. Ezen azonnali intézkedések célja ezért az volt, hogy összeállítsák azon kedvezményezettek listáját, amelyek i. nem tekinthetők megfelelőnek új szerződések megkötésére, ii. alapos vizsgálatot igényelnek minden olyan főigazgatóság részéről, amely új szerződés megkötését tervezi, vagy iii. fokozott éberséget igényelnek a már meglévő szerződéseket kezelő főigazgatóságoktól.

A megállapodás 5. pontja a korai előrejelző rendszer közigazgatási vagy bírósági eljárás lezárását követő felülvizsgálatának (vagy törlésének) lehetőségét is megemlíti. A (12) bekezdés úgy rendelkezik, hogy minden olyan főigazgatóság, amely kedvezményezettet vezetett be a korai előrejelző rendszerbe, köteles szükség esetén haladéktalanul törölni vagy helyesbíteni a bejegyzést.

iii. A 2000. október 31-i közlemény különböző új intézkedések végrehajtását irányozta elő a korai előrejelző rendszer működésének javítása érdekében. A közlemény megemlítette, hogy a korai előrejelző rendszerben való szerepeltetés következtében az engedélyezésre jogosult tisztviselő automatikus figyelmeztető üzenetet kap minden alkalommal, amikor kifizetést kíván teljesíteni. A közlemény azt is kiemelte, hogy a Bizottság szolgálatai nem rendelkeznek elegendő ismerettel a korai előrejelző rendszer irányításáról, és kijelentette, hogy óvintézkedéseket kell tenni a korai előrejelző rendszerben felsorolt jogi vagy természetes személyek panaszainak elkerülése érdekében.

2.17 A panaszból és a panaszosnak az Európai Bizottság véleményére vonatkozó észrevételeiből kitűnik, hogy az Európai Bizottság úgy véli, hogy a Bizottságnak a korai előrejelző rendszerbe való felvételére vonatkozó határozata i. jogellenes/alaptalan és ii. tisztességtelen volt. Továbbá iii. megsértette a helyes hivatali magatartás európai kódexét (15) és iv. a panaszos védelemhez való jogát, v. olyan eljárás alapján került rágalmazáshoz és a panaszos jó hírnevének sérelméhez vezetett, amelyet nem hoztak nyilvánosságra. Az ombudsman helyénvalónak tartja, hogy vizsgálatát annak elemzésével kezdje, hogy a Bizottságnak a panaszosnak a korai előrejelző rendszerbe való felvételére vonatkozó határozata tisztességes volt-e.

2.18 A megfelelő ügyintézés elvei megkövetelik, hogy az intézmények tisztességesen járjanak el (16). Annak vizsgálata érdekében, hogy a Bizottság határozata méltányos volt-e, fontos megfontolni egy szervezet korai előrejelző rendszerbe történő felvételének célját. Az ombudsman megjegyzi, hogy a korai előrejelző rendszerről szóló feljegyzés címe „a közösségi alapokból részesülő szervek vagy vállalatok által elkövetett adminisztratív hibákra vagy csalásokra” utal. A korai előrejelző rendszerről szóló, 2004. február 3-án közzétett sajtóközleményében (17) a Bizottság kijelentette, hogy a korai előrejelző rendszer „olyan mechanizmusokat hoz létre, amelyek biztosítják, hogy a Közösség érdekeire nézve azonos szintű kockázatot jelentő vállalkozók és kedvezményezettek ismertek legyenek, és a Bizottság valamennyi szolgálata azonos elbánásban részesítse őket”. Ez a sajtóközlemény megállapította, hogy a korai előrejelző rendszert 1997-ben hozták létre, és fő célja, hogy „csökkentse a szerződések vagy támogatások olyan harmadik feleknek történő odaítélésének kockázatát, akiket a költségvetési rendelet szabályaival összhangban ki kell zárni, mint például a csőd, a súlyos szakmai kötelességszegés, az összeférhetetlenség (...), és megakadályozza az ilyen szervezetek javára tett új költségvetési kötelezettségvállalásokat azáltal, hogy megjelöli azokat a vállalatokat vagy magánszemélyeket, amelyeket csalásban, adminisztratív kötelességszegésben vagy szabálytalanságokban bűnösnek találtak az uniós költségvetés kárára”(utólagos kiemelés). A megállapodás címéből és rendelkezéseiből (különösen az „Alkalmazás” és az „Immediate measures” szakaszokból) egyértelműen kitűnik, hogy a korai előrejelző rendszert a Bizottság azért hozta létre, hogy figyelmeztesse szolgálatait azokra az esetekre, amikor egy kedvezményezett vagy potenciális kedvezményezett (súlyos) adminisztratív hibát vagy akár csalást követett vagy követhetett el. A Bizottság nem utalt arra, hogy a panaszos esetében ez a helyzet állt volna fenn.

Az ombudsman megjegyzi, hogy a vonatkozó szabályokból úgy tűnik, hogy egy szervezetet akkor is fel lehet venni a korai előrejelző rendszerbe, ha súlyos pénzügyi nehézségekkel küzd vagy csődbe ment. Lehetséges, hogy a lefoglalást elrendelő határozat bizonyos körülmények között ilyen pénzügyi nehézségekre utalhat. Az ombudsman megjegyzi azonban, hogy a Bizottság nem állította, hogy valóban ez volt az oka annak a döntésének, hogy felvette a panaszost a korai előrejelző rendszerbe. Éppen ellenkezőleg, egyértelmű, hogy ez a jegyzékbe vétel automatikusan, a zár alá vételt elrendelő határozat kézhezvételekor történt, annak vizsgálata nélkül, hogy a panaszos súlyos pénzügyi nehézségekkel szembesült-e.

Igaz, hogy a megállapodás (5) bekezdésének c) pontja előírja, hogy a korai előrejelző rendszerbe fel kell venni azokat a szervezeteket, amelyekről „e tekintetben ismert, hogy bírósági eljárás tárgyát képezik”(utólagos kiemelés). Az ombudsman azonban nyilvánvalónak tartja, hogy ez nem jelenti azt, hogy egy szervezetet minden olyan esetben fel kell venni a korai előrejelző rendszerbe, amikor jogi eljárásban vesz részt. Amint azt az „e tekintetben” kifejezés egyértelművé teszi, indokoltnak tűnik azt feltételezni, hogy ennek a jogi eljárásnak súlyos adminisztratív szabálytalanságokra vagy csalásra vonatkozó állításokra kell vonatkoznia ahhoz, hogy releváns legyen. A jelen ügyben nyilvánvalóan nem ez a helyzet.

2.19 Az ombudsman megjegyzi, hogy a korai előrejelző rendszerbe való felvétel negatív következményekkel járt a panaszosra nézve. A Bizottság maga is elismerte, hogy az eredeti jegyzékbe vétel következtében a panaszosnak járó valamennyi kifizetést felfüggesztették. Az ombudsman megjegyzi, hogy a panaszos azt állította, hogy még azt követően is, hogy a Bizottság megszüntette az 50 000 EUR összegen kívüli, továbbra is zárolt kifizetések felfüggesztését, problémákba és késedelmekbe ütközött a neki járó összegek kifizetése tekintetében. A panaszos megemlítette, hogy a kifizetést illetően 2004 áprilisában, vagyis jóval azután, hogy a Bizottságot 2003 novemberében tájékoztatták arról, hogy a zár alá vételt elrendelő végzést 50 000 euróra korlátozták, még mindig problémákba ütközött a Bizottság egyes szervezeti egységeivel. Bár úgy tűnik, hogy a Bizottság tagadja, hogy ezek a problémák a panaszosnak a korai előrejelző rendszerbe való felvételével voltak kapcsolatosak, az ombudsman úgy véli, hogy ez a kapcsolat nagyon valószínű. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a panaszos nevét egy olyan listán tartották, amelyet – amint az a memorandum szövegéből és a sajtóközlemény szövegéből is kitűnik – elsősorban azzal a céllal állítottak össze, hogy figyelmeztessék a Bizottság szolgálatait a súlyos szabálytalanságokkal vagy csalással gyanúsított szervezetekre. Az ombudsman ezért úgy véli, hogy rendkívül hiteles a panaszos azon álláspontja, amely szerint a korai előrejelző rendszerbe való felvétele hátrányosan érintette őt, például azáltal, hogy megnehezítette számára, hogy új szerződéseket kössön a Bizottsággal. Tény, hogy a korai előrejelző rendszerbe való felvételről vélelmezni kell, hogy negatívan befolyásolta a panaszos jó hírnevét. E tekintetben az ombudsman emlékeztetni kíván arra, hogy az 1351/2000/ADB ügyben (18) megfogalmazott ajánlástervezetében megjegyezte, hogy bár a Bizottság kijelentette, hogy nem ez a helyzet, úgy tűnik, hogy egyes bizottsági tisztviselők valójában feketelistának tekintik a korai előrejelző rendszert. A Bizottság egyes meg nem nevezett tisztviselőinek a panaszos által jelentett észrevételei – bár a panaszos ebben az összefüggésben nem adott konkrétabb útmutatást – azt sugallják, hogy ez még ma is így van.

2.20 Tekintettel ezekre a további negatív hatásokra, amelyeket nehéz megállapítani és értékelni, az ombudsman úgy véli, hogy lehet azzal érvelni, hogy a panaszosnak a korai előrejelző rendszerbe való felvétele kezdettől fogva tisztességtelen volt. Valójában, ha a Bizottság csak fel kívánta volna függeszteni az összes kifizetést a luxemburgi bíróság által kibocsátott zár alá vételt elrendelő határozatnak való megfelelés érdekében, ezt könnyen megtehette volna úgy, hogy megadta volna a szükséges utasításokat szolgálatainak anélkül, hogy a panaszost fel kellett volna sorolnia a korai előrejelző rendszerben.

2.21 Úgy tűnik azonban, hogy nem szükséges végleges következtetést levonni ebben a kérdésben, mivel az ombudsman véleménye szerint egyértelmű, hogy a jegyzékbe vétel mindenképpen tisztességtelenné vált, miután a Bizottságot 2003. november 4-én tájékoztatták arról, hogy a zár alá vételt elrendelő végzést 50 000 euróra korlátozták. Amint azt maga a Bizottság is kifejtette, a zár alá vételt elrendelő határozatnak való megfelelés ezen időponttól kezdve kizárólag annak biztosítására irányult, hogy az említett végzés panaszosnak járó kifizetését zárolják. A Bizottság ezt úgy tette, hogy a JRC-t egy 50 000 EUR összegű kifizetés felfüggesztésére utasította. Ebben a pillanatban tehát már nem volt szükség arra, hogy a panaszost a korai előrejelző rendszerben tartsák, és ezt sem indokolták.

2.22 Az ombudsman úgy véli, hogy úgy tűnik, a Bizottság maga is elfogadja ezt, anélkül azonban, hogy levonná a szükséges következtetéseket. Konkrétabban, az ombudsman megjegyzi, hogy véleményében a Bizottság jelezte, hogy miután tájékoztatták arról, hogy a zár alá vételt elrendelő végzést 50 000 EUR-ra korlátozták, a fenti összeg kivételével minden kifizetést felszabadíthatott a panaszos számára, és hogy a számvitelért felelős tisztviselő egy konkrét szolgálatot (a JRC-t) kért fel ezen összeg zárolására. Ezért a Bizottság saját véleményéből kitűnik, hogy ezen időpontot követően nyilvánvalóan már nem volt szükség arra, hogy fenntartsák a panaszosnak a korai előrejelző rendszerbe való felvételét.

2.23 A fenti megfontolások alapján az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy miután a zár alá vételt elrendelő végzést 50 000 euróra korlátozták, méltánytalan volt, hogy a Bizottság fenntartotta a panaszosnak a korai előrejelző rendszerbe való felvételét. A Bizottságnak a jegyzék fenntartására vonatkozó döntése tehát hivatali visszásságnak minősül, ezért az ombudsman az alábbi kritikai észrevételt teszi.

2.24 Az ombudsman tudomásul veszi az állítás többi részét, nevezetesen azt, hogy a panaszosnak a korai előrejelző rendszerbe való felvételéről szóló határozat jogellenes/alaptalan volt, megsértette a helyes hivatali magatartás európai kódexét, valamint a panaszos védelemhez való jogát, és olyan eljárás alapján hozták meg, amelyet nem hoztak nyilvánosságra. Tekintettel az állítólagos tisztességtelenséggel kapcsolatos hivatali visszásságra vonatkozó megállapítására, valamint arra a tényre, hogy a jövőben hivatalból vizsgálatot lehet indítani általában a korai előrejelző rendszer működésével kapcsolatban, az ombudsman úgy véli, hogy az állítás ezen egyéb részeit nem szükséges megvizsgálni. Mindenesetre az ombudsman megjegyzi, hogy a Bizottság azon döntése, hogy a panaszost továbbra is felveszi a korai előrejelző rendszerbe, szintén nem volt arányos az általa elérni kívánt céllal, mivel a Bizottság a 2003. novemberi közleményt követően, amely szerint a zár alá vételt elrendelő végzést 50 000 euróra korlátozták, azonnal befagyasztotta az említett összeget. A Bizottság tehát már meghozta a beérkezett lefoglalási végzés végrehajtásához szükséges valamennyi intézkedést.

A személyes adatok harmadik személyek részére történő állítólagos jogosulatlan továbbításáról

3.1 A panaszos azt állította, hogy az Európai Bizottság a személyes adatait a panaszossal együttműködő jogosulatlan személyeknek vagy jogi személyeknek továbbította, és ezzel megsértette a helyes hivatali magatartás európai kódexének 21. cikkét.

3.2 Véleményében az Európai Bizottság kijelentette, hogy nincs bizonyíték a helyes hivatali magatartás európai kódexe 21. cikkének azáltal történő megsértésére, hogy a panaszos személyes adatait a panaszossal együttműködő, jogosulatlan személyeknek továbbítják.

3.3 Az ombudsman megjegyzi, hogy a panaszos jogi személy, és hogy a jogi személyekre vonatkozó adatok nem minősülnek a 45/2001/EK rendelet (19) értelmében vett "személyes adatnak". Mindenesetre az ombudsman megjegyzi, hogy panaszában a panaszos csupán előadta állítását, anélkül azonban, hogy azt tényekkel vagy alátámasztó elemekkel támasztotta volna alá. Az ombudsman megjegyzi továbbá, hogy a Bizottság véleményével kapcsolatos észrevételeiben a panaszos nem indokolta tovább állítását, és nem tett észrevételt a Bizottság azon véleményével kapcsolatban, amely azt elutasította. Az ombudsman ezért megállapítja, hogy a panaszos nem bizonyította azt az állítását, hogy a Bizottság megsértette a helyes hivatali magatartás európai kódexének 21. cikkét. Az ügy e vonatkozása tekintetében tehát nem állapítható meg hivatali visszásság.

4 A panaszos állításai

4.1 Panaszában a panaszos azt kérte, hogy az Európai Bizottság (i) távolítsa el azt a korai előrejelző rendszerből, és (ii) juttasson el egy magyarázó levelet az Európai Bizottság valamennyi szolgálatához hírnevének helyreállítása érdekében.

4.2 Véleményében az Európai Bizottság az első kifogással kapcsolatban kifejtette, hogy a panaszost 2004. október 12-én azonnal eltávolították a korai előrejelző rendszerből, amikor az alvállalkozó ügyvédje hivatalosan tájékoztatta arról, hogy a zár alá vételt elrendelő végzést visszavonták. E közlemény kézhezvételét követően a Bizottságot arról is tájékoztatták, hogy a felfüggesztett összeg az említett naptól felszabadítható.

A második állítást illetően a Bizottság megállapította, hogy nem volt szükség kiegészítő információk szolgáltatására a szolgálatai számára.

4.3 Észrevételeiben a panaszos jelezte, hogy a korai előrejelző rendszerből való törléshez kénytelen volt kompromisszumot elfogadni az alvállalkozójával.

4.4 Az ombudsman megjegyzi, hogy a panaszosnak a korai előrejelző rendszerből való törlésére irányuló első kérelmét illetően a Bizottság véleményéből kitűnik, hogy a panaszost azt követően távolították el a korai előrejelző rendszerből, hogy a Bizottság 2004. október 12-én megkapta az alvállalkozó ügyvédjétől azt az információt, hogy a luxemburgi kerületi bíróság visszavonta a zár alá vételt elrendelő végzést. Úgy tűnik továbbá, hogy ezen a napon az 50 000 euró összeget is felszabadították. Ezért nincs szükség további vizsgálatokra ezzel az állítással kapcsolatban.

4.5 Ami a panaszos második állítását illeti, miszerint a Bizottságnak magyarázó levelet kellene küldenie valamennyi bizottsági szolgálatnak a panaszos jó hírnevének helyreállítása érdekében, az ombudsman az ügy irataiból megjegyzi, hogy a panaszos már korábban, nevezetesen a számvitelért felelős tisztviselőnek címzett 2003. november 20-i levelében is benyújtotta ezt a kérelmet. A tisztviselő azonban elutasította ezt a kérést. Pontosabban a számvitelért felelős tisztviselő 2003. november 28-i válaszában kifejtette, hogy

„Nem rendelkezem olyan információval, amely arra engedne következtetni, hogy bármilyen üzenetet kellene küldeni az Európai Bizottság operatív osztályainak arról, hogy ennek a lefoglalási végzésnek milyen hatást kellett volna gyakorolnia az Ön vállalatának hírnevére”(20).

Az ombudsman megjegyzi, hogy a panaszra vonatkozó véleményében a Bizottság ismét tagadta, hogy a panaszos kérésének megfelelően kiegészítő információkat kellett volna küldenie szolgálatainak.

4.6 Az ombudsman megjegyzi, hogy a panaszos akkor nyújtotta be állítását, amikor a panaszos még szerepelt a korai előrejelző rendszerben. A panaszost azóta törölték a korai előrejelző rendszerből, nevezetesen 2004 októberében. Mivel azonban úgy tűnik, hogy a panaszos gyakran felvette a kapcsolatot a Bizottsággal, és a jegyzékbe vétel több mint egy évig tartott, feltételezhető, hogy a korai előrejelző rendszerben való jegyzékbe vételről a panaszosnak a Bizottságon belüli számos tárgyalópartnere tudomást szerzett. Mivel úgy tűnik, hogy e tisztviselők közül legalább néhánynak kétségei vannak a jegyzékbe vétel jelentőségét illetően (lásd a fenti 2.19. pontot), nem zárható ki, hogy a jegyzékbe vétel kérdéseket vethetett fel a panaszos megbízhatóságát illetően. Ilyen körülmények között egy magyarázó levél megküldése még ma is hasznosnak tűnhet a panaszos számára.

4.7 Az ombudsman ezért úgy véli, hogy a második állítás megalapozott. Megjegyzi azonban, hogy a panaszos elutasította azt a javaslatát, hogy tegyen javaslatot egy békés megoldásra, amely pontosan abban állt volna, hogy felkéri a Bizottságot, hogy fontolja meg egy magyarázó feljegyzés eljuttatását szolgálataihoz a panaszos hírnevét ért, a Bizottságon belül esetlegesen továbbra is fennálló károk orvoslása érdekében. Úgy tűnik tehát, hogy a panaszos már nem kívánja érvényesíteni a 2004. augusztus 10-i panaszában eredetileg megfogalmazott vonatkozó állítást. Úgy tűnik tehát, hogy az ügy e vonatkozását illetően nincs szükség további intézkedésre.

5 Következtetések

Az ombudsman e panasszal kapcsolatos vizsgálatai alapján a következő kritikai észrevételt kell tenni:

A megfelelő ügyintézés elvei megkövetelik, hogy az intézmények tisztességesen járjanak el (21). A jelen ügyben a Bizottság még azt követően is fenntartotta a panaszosnak a KER-ben való szerepeltetését, hogy a listára való felvételét elrendelő lefoglalási végzést 50 000 EUR-ra korlátozták, és miután a Bizottság utasította egyik szervezeti egységét, hogy akadályozza meg ezen összeg kifizetését. Tisztességtelen volt a Bizottság azon döntése, hogy ezt a jegyzékbe vételt az említett időpontot követően is fenntartja. Ez hivatali visszásságnak minősül.

2007. szeptember 7-én az Ombudsman hivatala felvette a kapcsolatot a panaszossal, hogy megvizsgálja a panaszos és a Bizottság közötti békés megoldás lehetőségét. 2007. szeptember 10-én azonban a panaszos arról tájékoztatta az ombudsmant, hogy nem kívánja az ügy békés rendezését, és várakozással tekint az ombudsman határozata elé. Ilyen körülmények között az ombudsman nem tudott békés megoldást találni. Az ombudsman ezért lezárja az ügyet.

Erről a határozatról a Bizottság elnökét is tájékoztatni fogják.

Tisztelettel:

 

P. Nikiforos DIAMANDOUROS

---

(1) "Saisie-arrêt" franciául.

(2) A panaszos különösen a 4. cikkre (jogszerűség), a 6. cikkre (arányosság), a 7. cikkre (a hatáskörrel való visszaélés hiánya), a 8. cikkre (pártatlanság és függetlenség), a 11. cikkre (méltányosság) és a 12. cikkre (bátorság) hivatkozott.

(3) A helyes hivatali magatartás európai kódexének 21. cikke a személyes adatok védelmére vonatkozik.

(4) 563. cikk: „Dans les huit jours de la saisie-arrêt, le saississant sera tenu de la dénoncer au débiteur saisi et de l'assigner en validité”.

(5) Az ombudsman képviselői által megvizsgált dokumentum francia nyelvű volt: "Communication de M. le Président, Mme Gradin et M. Liikanen du 30 juillet 1997 "Système d'alerte précoce en matière d'erreurs administratives ou de fraudes par les organisations ou entreprises bénéficiant de fonds communautaires".

(6) Az ombudsman képviselői által megvizsgált dokumentum francia nyelvű volt: „2000. október 31-i közlemény (SEC(00)1811/4 de Mme Schreyer du 31 octobre): „Optimisation du système d'alerte précoce: „95 de la réforme administrative” fellépés.

(7) A Bizottság eredeti véleményében ezt a dokumentumot a Bizottság „Memorandumának” nevezte.

(8) Lásd a határozat 25. cikkét, amely megtekinthető a Bizottság honlapján (http://ec.europa.eu/budget/documents/implement_control_en.htm), a „Korai előrejelző rendszer” menüpont alatt. A Bizottság honlapján közzétett változatot legutóbb a 2007. évi belső szabályzat módosította.

(9) "Saisie-arrêt" franciául.

(10) A panaszos különösen a 4. cikkre (jogszerűség), a 6. cikkre (arányosság), a 7. cikkre (a hatáskörrel való visszaélés hiánya), a 8. cikkre (pártatlanság és függetlenség), a 11. cikkre (méltányosság) és a 12. cikkre (udvariasság) hivatkozott.

(11) A tartozások egy része tekintetében azonban a Bizottság a PPI 1. cikkére hivatkozott, amely úgy rendelkezik, hogy "a Közösségek tulajdona és vagyona a Bíróság engedélye nélkül nem képezheti kényszerítő közigazgatási vagy jogi intézkedés tárgyát".

(12) Ez az OLAF, az Európai Csalás Elleni Hivatal elődje.

(13) A francia változat így szól: "sont connus pour faire l'objet d'une action en justice à cet égard".

(14) A memorandum megemlíti, hogy e tárgyban vitákra került sor a Parlamentben (4. bekezdés).

(15) A panaszos különösen a 4. cikkre (jogszerűség), a 6. cikkre (arányosság), a 7. cikkre (a hatáskörrel való visszaélés hiánya), a 8. cikkre (pártatlanság és függetlenség), a 11. cikkre (méltányosság) és a 12. cikkre (udvariasság) hivatkozott.

(16) Lásd a helyes hivatali magatartás európai kódexének 11. cikkét, amely elérhető az ombudsman honlapján (http://www.ombudsman.europa.eu/code/en/default.htm).

(17) IP/04/143. sz. sajtóközlemény: „A Bizottság pénzügyi érdekeinek jobb védelme érdekében megerősíti az uniós pénzek címzettjeire vonatkozó korai előrejelző rendszerét”, amely az Europa honlapon (http://europa.eu.int/rapid) az „Opcionális keresési kritériumok/referencia” menüpont alatt érhető el.

(18) Ez az ajánlástervezet elérhető az ombudsman honlapján (http://www.euro-ombudsman.eu.int/recommen/en/001351.htm).

(19) A 45/2001/EK rendelet 2. cikkének a) pontja szerint "személyes adat": azonosított vagy azonosítható természetes személyre (a továbbiakban: érintett) vonatkozó bármely információ; azonosítható az a személy, aki közvetlen vagy közvetett módon azonosítható, különösen egy azonosító számra vagy a személy fizikai, fiziológiai, mentális, gazdasági, kulturális vagy társadalmi identitására vonatkozó egy vagy több tényezőre történő hivatkozással”(utólagos kiemelés).

(20) A levél a következőképpen folytatódott: „Felkérem Önt, hogy e kapcsolatok minőségét közvetlenül e szervezeti egységekkel vitassa meg. A Bizottság számvitelért felelős tisztviselője nem rendelkezik hatáskörrel e kérdések értékelésére.”

(21) Lásd a helyes hivatali magatartás európai kódexének 11. cikkét, amely elérhető az ombudsman honlapján (http://www.ombudsman.europa.eu/code/en/default.htm).