A panasz előzményei

1. Miután a Covid19-cel kapcsolatos 2020. évi kijárási korlátozások során az Európai Parlament épületeiben történt betörésekről a média beszámolt, a panaszos 2024 májusában nyilvános hozzáférés iránti kérelmet nyújtott be a Parlamenthez a Parlament épületeiben történt lopásokról szóló „zárójelentéssel” kapcsolatban.

2. 2024. júniusi eredeti válaszában a Parlament egy dokumentumot [1] (a továbbiakban: a dokumentum) azonosított a hozzáférési kérelem hatálya alá tartozóként. A Parlament teljes egészében megtagadta a dokumentumhoz való hozzáférést. Ennek során a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésről szóló uniós jogszabály (1049/2001/EK rendelet [2]) szerinti kivételre hivatkozott. Konkrétabban, a Parlament azzal érvelt, hogy a dokumentum közzététele alááshatja a közérdek védelmét a közbiztonság tekintetében [3].

3. A panaszos arra kérte a Parlamentet, hogy vizsgálja felül a hozzáférés iránti kérelemmel kapcsolatos álláspontját. „Megerősítő kérelmében” a panaszos azt állította, hogy a betörésekre vonatkozó általános információk közzététele nem jelenthet „veszélyt a közbiztonságra”, kivéve, ha a dokumentum leírja, hogy a betöréseket hogyan lehet végrehajtani a Parlamenten belül. A panaszos szerint az a tény, hogy a dokumentum bizonyos biztonsági intézkedésekre és vizsgálati módszerekre vonatkozó információkat tartalmazott, önmagában nem volt elegendő a hozzáférés megtagadásához, mivel a vizsgálatot lezárták volna, és időközben intézkedéseket hajtottak volna végre. A panaszos azt is állította, hogy a Parlament nem értékelte, hogy engedélyezhető-e a dokumentumhoz való részleges hozzáférés.

4. Megerősítő határozatában a Parlament fenntartotta a hozzáférés megtagadását, megismételve, hogy a Parlament épületein belüli betörésekkel kapcsolatos, a biztonsági intézkedésekkel és a vizsgálatok lefolytatásának módszertanával kapcsolatos információk közzététele aláásná a közérdek védelmét a közbiztonság tekintetében. A Parlament azt is kijelentette, hogy értékelte, hogy részleges hozzáférést biztosíthat-e a dokumentumhoz, de arra a következtetésre jutott, hogy a dokumentum teljes mértékben a közbiztonsági kivétel hatálya alá tartozik, és nem biztosítható érdemi részleges hozzáférés.

5. Mivel a panaszos elégedetlen volt a megerősítő válasszal, az ombudsmanhoz fordult.

A vizsgálat

6. Az ombudsman vizsgálatot indított azzal kapcsolatban, hogy a Parlament megtagadta a dokumentumhoz való nyilvános hozzáférést.

7. A vizsgálat során az ombudsman vizsgálócsoportja megvizsgálta a Parlament által azonosított dokumentumot. A Parlament írásbeli választ is adott a panaszra.

8. A dokumentum vizsgálatát követően az ombudsman vizsgálócsoportja találkozót tartott a Parlament képviselőivel, majd jelentést készített az ülésről. A jelentést megosztották a panaszossal, aki nem tett észrevételt.

Az ombudsman elé terjesztett érvek

9. Az európai ombudsmanhoz benyújtott panaszában a panaszos kifogásolta a közbiztonsági kivétel Parlament általi alkalmazását. A panaszos azzal érvelt, hogy bizonyos, feltételezése szerint a dokumentumban szereplő információk – például az incidensek száma vagy a már végrehajtott biztonsági intézkedések részletei – közzététele valószínűleg nem sérti a közbiztonsághoz fűződő közérdeket. A panaszos azt kérte, hogy a Parlament legalább részleges hozzáférést biztosítson a dokumentumhoz.

10. Az ombudsmannak adott írásbeli válaszában a Parlament megismételte a megerősítő határozatában ismertetett érveket, és emlékeztetett arra, hogy széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik annak meghatározásakor, hogy egy dokumentum közzététele veszélyeztetné-e a közbiztonságot.^[4] Továbbá a Parlament kijelentette, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint ^[5] a közbiztonság fogalma olyan helyzetekre is kiterjed, amelyekben „egyes dokumentumokhoz való hozzáférés akadályozhatja a hatóságoknak a bűncselekmények megelőzésére irányuló kísérleteit”.

11. Az ombudsman vizsgálócsoportjával folytatott találkozó során a Parlament képviselői kifejtették továbbá, hogy a dokumentum közzététele lehetővé teheti következtetések levonását az esetleges „sebezhetőségekkel” kapcsolatban. A Parlament képviselői azt is kijelentették, hogy a dokumentumot belsőleg, szigorúan a szükséges ismeret elve alapján terjesztették, és hogy a dokumentumban ismertetett eseményeket követően csak nagyon általános figyelemfelkeltő intézkedéseket hajtottak végre az Európai Parlament személyzete és képviselői felé, ami bizonyítja a dokumentum érzékenységét.

Az ombudsman javaslata a megoldásra

12. A szóban forgó dokumentumba való betekintés megerősítette, hogy az részben olyan konkrét intézkedéseket ír le, amelyek releváns információnak minősülhetnek az elkövetők számára, és ezáltal megkönnyíthetik a bűncselekményeket. Mindemellett az ombudsman megállapította, hogy a dokumentum meglehetősen általános információkat is tartalmaz a 2020-ban bekövetkezett eseményekről és néhány tervezett biztonsági intézkedésről, és hogy ezek az információk nem tűntek érzékenynek.

13. Az ombudsman elismerte, hogy a Parlament széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik annak eldöntése során, hogy egy dokumentum közzététele sértené-e a közbiztonsághoz fűződő közérdeket.[6] A szóban forgó dokumentum vizsgálata alapján azonban az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy a Parlament nem bizonyította kielégítően, hogy a dokumentum közzététele konkrétan és ténylegesen hogyan sérthetné a közérdek védelmét a közbiztonság tekintetében, és különösen, hogy az említett érdek sérelmének kockázata észszerűen előrelátható, és nem pusztán hipotetikus [7].

14. E következtetés fényében az ombudsman arra kérte a Parlamentet, hogy vizsgálja felül a nyilvános hozzáférés iránti kérelemmel kapcsolatos álláspontját annak érdekében, hogy a lehető legszélesebb körű hozzáférést biztosítsa az azonosított dokumentumhoz, vagy részletesen indokolja meg, hogy a dokumentum közzététele miként jelentene „konkrét és tényleges” kockázatot a közérdekre nézve a közbiztonság tekintetében.

15. Az ombudsman megoldási javaslatára adott válaszában a Parlament beleegyezett abba, hogy részleges hozzáférést biztosítson a szóban forgó dokumentumhoz.

16. A panaszos elégedett volt a megoldási javaslattal és az ombudsman vizsgálatának eredményével.

Az ombudsman értékelése a megoldásra irányuló javaslatot követően

17. Az ombudsman üdvözli a Parlament megoldási javaslatára adott pozitív válaszát és a most biztosított széles körű részleges hozzáférést, amely véleménye szerint megoldotta a panaszt.

18. A Parlament kitakarta a dokumentum azon részeit, amelyekről az ombudsman megállapította, hogy konkrét intézkedéseket írnak le, és olyan információkat tartalmaznak, amelyek valóban releváns információnak minősülhetnek az elkövetők számára, és ezáltal megkönnyíthetik a bűncselekményeket.

19. Az ombudsman üdvözli a Parlament konstruktív megközelítését ebben az ügyben.

20. Erre tekintettel az ombudsman lezárja az ügyet.

Következtetés

A vizsgálat alapján az ombudsman az alábbi következtetéssel zárja le az ügyet:

Az Európai Parlament elfogadta az ombudsman megoldásra irányuló javaslatát azáltal, hogy részleges hozzáférést biztosított a panaszos számára a szóban forgó dokumentumhoz.

A panaszost és az Európai Parlamentet tájékoztatják erről a döntésről.

Teresa Anjinho
európai ombudsman

Strasbourg, 2025.12.4.

[1] A Parlament szerint „a főtitkár 2020. július 15-i, PE 653.544/BUR jellel ellátott levele”.

[2] 1049/2001/EK rendelet az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről: https://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/PDF/?uri=CELEX:32001R1049&from=EN.

[3] Az 1049/2001/EK rendelet 4. cikke (1) bekezdése a) pontjának első francia bekezdése.

[4] A Parlament a Törvényszék T-644/16. sz., ClientEarth kontra Bizottság ügyben 2018. július 11-én hozott ítéletére hivatkozott: https://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf?text=&docid=203913&pageIndex=0&doclang=EN&mode=lst&dir=&occ=first&part=1&cid=2043519 és a Törvényszék 2019. november 27-i Izuzquiza és Semsrott kontra Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség (Frontex) ítélete, T-31/18: https://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf?text=&docid=221083&pageIndex=0&doclang=EN&mode=lst&dir=&occ=first&part=1&cid=1276083

[5] Az Elsőfokú Bíróság T-174/95. sz., Svenska Journalistförbundet kontra Tanács ügyben hozott ítéletének 121. pontja: https://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf?text=&docid=43954&pageIndex=0&doclang=EN&mode=lst&dir=&occ=first&part=1&cid=1827576.

[6] Lásd például a Bíróság C-350/12. P. sz., Tanács kontra in 't Veld ügyben 2014. július 3-án hozott ítéletének 63. pontját:  https://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf?text=&docid=154535&pageIndex=0&doclang=EN&mode=lst&dir=&occ=first&part=1&cid=16474689

[7] A fent hivatkozott Tanács kontra in 't Veld ügyben hozott ítélet 64. pontja.