Tisztelt C. Úr!

2002. szeptember 1-jén Ön panaszt nyújtott be az európai ombudsmanhoz az Európai Bizottság ellen. Ez a panasz az Ír Tengeri Halászati Testület és az Európai Bizottság XIV. Főigazgatósága között létrejött szerződésre vonatkozott, amelyben a testület vállalta, hogy kutatást végez „A szürke fókák és a halászeszközök közötti fizikai kölcsönhatás” témájában.

2002. szeptember 10-én továbbítottam a panaszt az Európai Bizottság elnökének.

2002. szeptember 14-én panaszával kapcsolatban újabb üzenetet küldött nekem, amelyet 2002. szeptember 17-én továbbítottam a Bizottságnak. Erről az ugyanazon a napon küldött levélben tájékoztatták Önt.

A panaszával kapcsolatos további dokumentumokat 2002. szeptember 16-i levelében nyújtotta be. Ezt a levelet és ezeket a dokumentumokat 2002. szeptember 25-én továbbítottam a Bizottságnak.

2002. szeptember 19-én Ön tanácsot kért egy levéllel kapcsolatban, amelyet az ír hatóságoknak javasolt elküldeni. 2002. szeptember 23-i válaszomban kifejtettem, hogy ilyen esetben nem áll módomban tanácsot adni, és javasoltam, hogy probléma esetén forduljon az ír ombudsmanhoz.

2002. szeptember 29-én újabb kérdést intézett hozzám panaszával kapcsolatban, amelyre 2002. október 2-án válaszoltam.

A Bizottság 2002. október 17-én küldte meg véleményét. 2002. október 18-án továbbítottam Önnek az észrevételezésre való felhívással együtt, amelyet 2002. október 22-én és december 16-án küldött meg.

Azért írok most, hogy tájékoztassam Önöket az elvégzett vizsgálatok eredményeiről.

A PANASZ

A panaszos, aki ír állampolgár, korábban az Ír Tengeri Halászati Testületnél (ír hatóság) dolgozott. 1993-ban a Testület szerződést kötött (hivatkozási szám: PEM/93/06) az Európai Bizottság XIV. Főigazgatóságával (Halászat), amelyben a Bizottság vállalta, hogy legfeljebb 62 000 ECU-t (a teljes költség 47,7 %-át) biztosít „A szürke plombák és a halászeszközök közötti fizikai kölcsönhatás” kutatásának költségeire. A panaszos volt e kutatási szerződés felelős tudósa.

A panaszos szerint a végleges jelentés tervezetét 1997 márciusában nyújtották be a Bizottságnak. A panaszos azt állította, hogy a jelentéstervezetet ő maga írta legalább PhD-szinten, és nem hivatalos szakértői értékelésnek vetették alá, mielőtt megküldték volna a Bizottságnak. 1997. május 7-én kelt levelében a Bizottság tájékoztatta a panaszost, hogy a jelentéstervezetet értékelték és „kielégítő zárójelentésként elfogadták”. A panaszos szerint azt követően, hogy a Bizottság elfogadta ezt a zárójelentés-tervezetet, azt a zárójelentésben nem lehetett jelentős mértékben megváltoztatni. A panaszos véleménye szerint a Testületnek a tervezet elfogadását követően a lehető leghamarabb közzé kellett tennie a jelentést.

A szerződés 3. cikke („Jelentések és dokumentumok”) szerint a szerződő fél által e szerződés teljesítése során elvégzett feladatokról a III. melléklettel összhangban jelentést kell készíteni. Ez utóbbi különösen azt részletezte, hogy hogyan kell elkészíteni a zárójelentést, és pontosította, hogy a (záró)jelentés-tervezetet egy bizonyos időpontig be kell nyújtani a Bizottságnak. A III. melléklet továbbá a következőket írta elő: „A Bizottság ezt követően vagy értesíti a szerződő felet az elfogadásról, vagy megküldi számára észrevételeit. A Bizottság esetleges észrevételeinek kézhezvételétől számított egy hónapon belül a szerződő fél megküldi a Bizottságnak a végleges jelentést, amely vagy figyelembe veszi ezeket az észrevételeket, vagy alternatív álláspontokat terjeszt elő. (.)”

Az Európai Közösségek Bizottsága által odaítélt szerződésekre alkalmazandó általános szerződési feltételek (I. melléklet) 9. cikkének (2) bekezdése úgy rendelkezett, hogy a „kéziratokkal” kapcsolatos szerzői és egyéb tulajdonjogok kizárólag az EU-t illetik meg, kivéve, ha ezek a jogok már fennálltak. A 9. cikk (3) bekezdése előírta, hogy a kéziratokkal kapcsolatos valamennyi jogot az EU-nak az „elfogadás napján” kell megszereznie.

A panaszos azt állította, hogy miután a Bizottság elfogadta a zárójelentés-tervezetet, tájékoztatták arról, hogy a testület szülői közszolgálati hatósága, a Marine & Natural Resources akkori osztálya nagyon elégedetlen a jelentéstervezettel, és szerkesztői ellenőrzést kért a zárójelentés megszövegezése felett. A panaszos 1997 szeptemberében lemondott igazgatótanácsi tagságáról. Előadja, hogy ezt követően jelentős változtatásokat hajtottak végre a végleges jelentés tervezetén, és hogy a több mint egy évvel azután közzétett végleges jelentés kevéssé hasonlít a tervezethez. A panaszos véleménye szerint a zárójelentés cáfolta, semlegesítette vagy törölte a fő jelentés főbb megállapításait.

A 2000 októberében közzétett "Fishing News" című folyóirat egyik cikkében (amelynek másolatát benyújtották az ombudsmannak) a panaszos azt állította, hogy a két jelentés közötti fő különbség az volt, hogy a zárójelentés-tervezetben szereplő kísérlet leírása hiányzott a zárójelentésből. A cikk szerint ez a kísérlet azt mutatta, hogy a fókák képesek voltak egész halakat eltávolítani a kopoltyúhálókról. A panaszos azzal érvelt, hogy a kísérlet megszüntetése lehetővé tette, hogy a zárójelentés leírja a halveszteséget, amelyről megállapították, hogy azt „feltehetően a konger angolnák vagy más nagyragadozók okozták”.

2002. május 8-án a panaszos panaszt nyújtott be az ombudsmanhoz (836/2002/GG panasz). Ezt a panaszt a 2002. május 27-i határozattal elutasították azon az alapon, hogy a panaszos még nem tette meg a megfelelő előzetes lépéseket a Bizottság felé.

A panaszos ezt követően 2002. június 13-án levelet intézett az Európai Bizottság Halászati Főigazgatóságának főigazgatójához, amelyben magyarázatot kért arra vonatkozóan, hogy a Bizottság miért engedélyezte a zárójelentés-tervezet módosítását. A panaszos szerint sem válasz, sem átvételi elismervény nem érkezett hozzá, amikor 2002 szeptemberében úgy döntött, hogy megújítja az ombudsmanhoz benyújtott panaszát.

Új panaszában a panaszos lényegében azt állította, hogy 1) a Bizottság nem tartotta be a hatályos szabályokat, amikor lehetővé tette a Testület számára, hogy az általa elfogadott jelentéstervezethez képest jelentős változtatásokat hajtson végre a jelentésben, és 2) a Bizottság nem válaszolt 2002. június 13-i levelére, amelyben magyarázatot kért arra vonatkozóan, hogy miért engedélyezték ezeket a változtatásokat.

A VIZSGÁLAT

A Bizottság véleménye

Véleményében a Bizottság a következő észrevételeket tette:

Úgy tűnt, hogy a panasz nagy része a Testületen és a Minisztériumon belüli ügyekre vonatkozik, nem pedig a Bizottsággal kapcsolatos ügyekre.

A panaszos azzal érvelt, hogy a végleges jelentés tervezete nem módosítható jelentős mértékben, miután azt a Bizottság elfogadta. Ami a szerződéses szempontokat illeti, a szerződés és mellékletei tanulmányozása nem tárt fel ilyen követelményt. Ami az eljárási szempontokat illeti, nem volt gyakori, de nem volt ismeretlen, hogy a zárójelentés eltér a zárójelentés-tervezettől, noha azt a Bizottság elfogadta. Végül is a szerződő fél (azaz a Testület) felelőssége és kötelessége volt, hogy a végleges jelentést az általa megfelelőnek ítélt formában nyújtsa be. A Bizottság nem kívánt beavatkozni ebbe a folyamatba.

A Bizottság fő paramétere, amely egy jelentés elfogadásához vagy elutasításához vezetett, legyen az akár tervezet, akár végleges, az volt, hogy betartották-e a szerződés feltételeit. Ez volt a helyzet ezzel a szerződéssel. Amennyiben a Bizottság hiányosságokat észlel a szerződés során elvégzett munka eredményeinek tudományos elemzésében, megfelelő észrevételeket tesz, és módosításokat kér a szerződő féltől. E szerződés esetében azonban sem a jelentéstervezetben, sem a zárójelentésben nem ez volt a helyzet. Amennyiben a szerződő fél módosítani kívánja a végleges jelentésében szereplő tudományos elemzésből levont következtetéseket, erre jogosultnak kell lennie, és jogosult is volt.

A szerződés eredetileg arra kötelezte az Igazgatótanácsot, hogy 1998. január 15-ig költségkimutatást nyújtson be, és így véglegesítse a szerződést. A Testület azonban 1998. január 7-én faxon megkereste a Bizottságot, és kifejtette, hogy a panaszos költségkimutatás elkészítése nélkül távozott. A tanács ezért kérte a határidő 1998. február közepéig történő meghosszabbítását. Ezenkívül az igazgatótanács kérte a szerződés meghosszabbítását 1998. június közepéig, hogy elegendő idő álljon rendelkezésre a zárójelentés módosítására. A Bizottság 1998. január 9-i levelében elfogadta ezt a kérést.

A panaszos észrevételei

Észrevételeiben a panaszos hangsúlyozta, hogy a végleges jelentés tervezetében eszközölt változtatások miatt a végleges jelentés elavulttá vált, és hogy a változtatások nemcsak a következtetéseket érintették, hanem a tudományos adatokra és elemzésekre vonatkozó fontos szakaszokat is törölték.

A panaszos hozzátette, hogy ha a Bizottság jogosult lett volna elfogadni a két jelentés közötti változásokat, az adófizetők pénzének jelentős részét pazarolták volna el.

A HATÁROZAT

1 Előzetes megjegyzés

1.1 A jelen panasz az Ír Tengeri Halászati Tanács (ír hatóság) és az Európai Bizottság XIV. Főigazgatósága (Halászat) között létrejött szerződésre (hivatkozási szám: PEM/93/06) vonatkozik, amelyben az Európai Bizottság vállalta, hogy fedezi "A szürke fókák és a halászeszközök közötti fizikai kölcsönhatás" című kutatás költségeinek egy részét. A panaszos, aki akkoriban az igazgatótanácsnak dolgozott, és aki e kutatási szerződés felelős tudósa volt, azt állítja, hogy a végleges jelentés tervezetét egy másik ír hatóság, az akkori Marine & Natural Resources minisztérium beavatkozása miatt jelentősen megváltoztatták, miután azt a Bizottság elfogadta.

1.2 Az Európai Bizottság azzal érvel, hogy a panasz nagy része a Testület és az említett szervezeti egység belső ügyeire vonatkozik. Maga a panasz azonban a Bizottság ellen irányul, és ez a határozat csak az Európai Bizottság ellen felhozott állításokkal foglalkozik.

1.3 Észrevételeiben a panaszos azzal érvel, hogy az Európai Bizottság megközelítése az adófizetők pénzének jelentős pazarlásához vezetett. Igazoló bizonyítékok hiányában az ombudsmannak nem áll módjában meggyőződni arról, hogy ez a további állítás megalapozott-e. A panaszos azonban fontolóra vehetné, hogy tájékoztatja az Európai Számvevőszéket (12, rue Alcide De Gasperi, L-1615 Luxembourg), hogy megvizsgálhassa az ügyet.

2 A zárójelentés-tervezet lényeges módosításainak Bizottság általi elfogadása

2.1 A panaszos azt állítja, hogy az Európai Bizottság nem tartotta be a hatályos szabályokat, amikor lehetővé tette a Testület számára, hogy az általa elfogadott jelentéstervezethez képest lényegesen módosítsa a jelentést.

2.2 Az Európai Bizottság úgy véli, hogy a szerződő fél felelőssége, hogy a végleges jelentést az általa megfelelőnek ítélt formában nyújtsa be, és hogy az Európai Bizottság nem kíván beavatkozni ebbe a folyamatba. A Bizottság szerint a szerződés tanulmányozása nem tárt fel olyan követelményt, mint amelyet a panaszos állított.

2.3 Az ombudsman megjegyzi, hogy az Európai Bizottság nem vitatja a panaszos azon állítását, hogy az Európai Bizottság által elfogadott zárójelentés-tervezetben jelentős változtatások történtek. Úgy véli azonban, hogy ésszerűnek tűnik a Bizottság azon álláspontja, amely szerint a szerződő fél felelőssége és kötelessége, hogy a végleges jelentést az általa megfelelőnek ítélt formában nyújtsa be.

2.4 Ilyen körülmények között úgy tűnik, hogy az Európai Bizottság részéről nem áll fenn hivatali visszásság az első állítást illetően.

3 A 2002. június 13‐i levél megválaszolásának elmulasztása

3.1 A panaszos azt állítja, hogy az Európai Bizottság nem válaszolt 2002. június 13-i levelére, amelyben magyarázatot kért arra vonatkozóan, hogy az Európai Bizottság miért engedélyezte ezeket a változtatásokat.

3.2 Véleménye szerint az Európai Bizottság nem foglalkozott ezzel az állítással. Választ adott azonban a panaszos által az említett levélben a véleményében felvetett kérdésre.

3.3 Helyes adminisztratív gyakorlat, ha a polgárok leveleire ésszerű határidőn belül válaszolnak (1). A Bizottság helyes hivatali magatartásra vonatkozó saját kódexe szerint a Bizottságnak címzett levélre a kézhezvételtől számított tizenöt munkanapon belül választ kell küldeni (2). A jelen ügyben a Bizottság csak a panaszos által 2002. június 13-án, az ombudsmanhoz 2002. október 17-én benyújtott véleményében felvetett kérdéssel foglalkozott. Ezért hivatali visszásságnak minősül, ha a Bizottság nem válaszol megfelelő időn belül a panaszos levelére. E tekintetben kritikai észrevételt fogunk tenni.

4 Következtetések

Az ombudsman e panasszal kapcsolatos vizsgálatai alapján a következő kritikai észrevételt kell tenni:

Helyes igazgatási gyakorlat, hogy a polgárok leveleire ésszerű határidőn belül válaszolnak (3). A Bizottság helyes hivatali magatartásra vonatkozó saját kódexe szerint a Bizottságnak címzett levélre a kézhezvételtől számított tizenöt munkanapon belül kell választ küldeni (4). A jelen ügyben a Bizottság csak a panaszos által 2002. június 13-án, az ombudsmanhoz 2002. október 17-én benyújtott véleményében felvetett kérdéssel foglalkozott. Az, hogy a Bizottság nem válaszolt a panaszos 2002. június 13-i levelére, hivatali visszásságnak minősül.

Tekintettel arra, hogy az ügy e vonatkozásai konkrét múltbeli eseményekkel kapcsolatos eljárásokat érintenek, nem helyénvaló az ügy békés rendezésére törekedni. Az ombudsman ezért lezárja az ügyet.

Erről a határozatról a Bizottság elnökét is tájékoztatni fogják.

Tisztelettel:

 

Jacob SÖDERMAN

---

(1) Vö. az ombudsman által javasolt és az Európai Parlament által jóváhagyott helyes hivatali magatartás európai kódexe 17. cikkének (1) bekezdésével (elérhető az ombudsman honlapján: http://www.ombudsman.europa.eu).

(2) Közzétéve: HL 2000. 267., 63. o. (4. alfejezet).

(3) Vö. az ombudsman által javasolt és az Európai Parlament által jóváhagyott helyes hivatali magatartás európai kódexe 17. cikkének (1) bekezdésével (elérhető az ombudsman honlapján: http://www.ombudsman.europa.eu).

(4) Közzétéve: HL 2000. 267., 63. o. (4. alfejezet).