Tisztelt K. Úr!

2002. január 24-én Ön a Parti Személyhajók Tulajdonosainak Uniója nevében panaszt nyújtott be az európai ombudsmanhoz a Bizottsághoz 2001. december 10-én benyújtott panasszal kapcsolatban.

2002. február 12‐én továbbítottam a panaszt a Bizottság elnökének. A Bizottság 2002. május 22-én küldte meg véleményét. Az észrevételezésre való felkéréssel együtt továbbítottam Önnek, amelyet 2002. június 27-én küldött meg.

Azért írok most, hogy tájékoztassam Önöket az elvégzett vizsgálatok eredményeiről.

A PANASZ

A panaszos szerint a releváns tények a következők voltak:

2001. december 10-én a Parti Hajótulajdonosok Uniója (a továbbiakban: a panaszos) panaszt nyújtott be a Bizottsághoz a 226. cikk alapján, amelyben azt állította, hogy a tengeri szállításban a szolgáltatásnyújtás szabadságáról szóló 2932/2001. sz. görög törvény sérti 1) a szolgáltatásnyújtás szabadsága elvének a tagállamokon belüli tengeri szállításra történő alkalmazásáról szóló, december 7-i 3577/92/EGK tanácsi rendeletet és 2) az EK-Szerződés 49. cikkét, valamint a Bíróságnak a szolgáltatások szabad mozgására vonatkozó ítélkezési gyakorlatát.

A 226. cikk szerinti eljárással kapcsolatban az ombudsman által hivatalból indított vizsgálatot követően a Bizottság belső szabályaival ellentétben a panaszt nem vették nyilvántartásba. A panaszos csak az Energiaügyi és Közlekedési Főigazgatóság osztályvezetőjétől kapott választ, amely a Főtitkárságon való hivatalos nyilvántartásba vételre való hivatkozás nélkül elismerte a panaszt. Ez a 2001. december 20-án kelt levél jelezte, hogy az érdemi választ nem küldik meg 2002. február vége előtt. A levél azt is megállapította, hogy 2004. január 1-jéig (átmeneti időszak) Görögország szabadon alkalmazhat a rendeletben foglaltaknál korlátozóbb rendelkezéseket. A panaszos szerint ez téves és ellentétes a Bizottság álláspontjával, amelyet de Palacio biztos a görög kereskedelmi tengerészeti miniszternek, Papoutsis úrnak címzett levelében fogalmazott meg. E levél szerint a 2004. január 1-jei időpontot előrehozták, az új liberalizáció időpontja pedig 2002. november 1-je volt, amint azt a görög törvény előírja.

2002. január 24-én a panaszos az alábbi három állítással fordult az ombudsmanhoz:

1. A 2001. december 10-i panaszt hivatalosan nyilvántartásba kell venni, és a Bizottság szolgálatainak megfelelő levelet kell küldeniük, amelyben feltüntetik a panaszhoz rendelt nyilvántartási számot.

2. A Bizottságnak a panasz érdemére a helyes hivatali magatartásra vonatkozó szabályzatában meghatározott határidők betartásával kell válaszolnia.

3. A Bizottságnak választ kell adnia azokra a súlyos gazdasági károkra vonatkozó kérdésekre, amelyeket a Hajótulajdonosok Uniójának tagjai a görög törvény visszaélésszerű rendelkezései miatt fognak elszenvedni. E tekintetben a panaszos felvetette a Bizottság EK-Szerződés 288. cikke szerinti felelősségének kérdését.

A VIZSGÁLAT

A Bizottság véleménye

A Bizottság először is emlékeztetett a panasz hátterére: Az 1992. december 7-i 3577/92/EGK tanácsi rendelet (HL L 364., 1992. december 12., 7. o.) hatálybalépését követően a tengeri kabotázst fokozatosan liberalizálták a Közösségben. 1999. január 1-jétől 2004. január 1-jéig csak két szigeti kabotázsszolgáltatás maradt fenn Görögországban: menetrend szerinti személyszállítási és kompszolgáltatások, valamint a 650 bruttó regisztertonnánál kisebb űrtartalmú hajók által nyújtott szolgáltatások (lásd a rendelet 6. cikkének (3) bekezdését).

2001. június 27-én Görögország közzétette a 2932/2001. sz. törvényt, amely 2002. november 1-jétől liberalizálta ezt a két szolgáltatást. A Bizottság szolgálatai és a panaszos egyetértenek abban, hogy a 2932/2001. sz. törvény nem liberalizálja teljes mértékben ezeket az ügyleteket. Következésképpen a panaszos azon a véleményen van, hogy ez a törvény mostantól fogva sérti a 3577/92/EGK tanácsi rendeletet, míg a Bizottság szolgálatai azt állítják, hogy ez a törvény csak 2004. január 1-jétől sérti meg a rendeletet, ha változatlan marad. A Bizottság szolgálatainak véleménye a rendelet 6. cikke (3) bekezdésének nagyon egyértelmű megfogalmazásán alapul.

A panasz tényállását illetően a Bizottság megjegyezte, hogy a 2001. december 10-i panaszt a Főtitkárságnak, a Versenypolitikai Főigazgatóságnak (DG COMP) és az Energiaügyi és Közlekedési Főigazgatóságnak (DG TREN) címezték.

A helyes hivatali magatartásra vonatkozó szabályzattal összhangban a DG TREN ügyiratért felelős osztályvezetője 2001. december 20-án megküldte az első választ a panaszosnak. Ez a levél a következőket említette: az ügyért felelős osztály, az az időpont (2002. február vége), ameddig a panaszos teljes körű választ kap, figyelembe véve a dokumentum görög nyelvre történő lefordításának és a Bizottság más szolgálataival való konzultációnak a szükségességét. A DG TREN válaszában azt is jelezte, hogy a rendelet 6. cikkének (3) bekezdésével összhangban Görögországnak 2004. január 1-jéig teljes mértékben liberalizálnia kell a szigetközi kabotázsügyleteket.

2001. december 19-én az Energiaügyi és Közlekedési Főigazgatóság jelezte a Bizottság Főtitkárságának, hogy a panaszt nem kell nyilvántartásba venni, mivel a szóban forgó sérelmet csak 2004. január 1-jét követően lehet orvosolni. 2002. február 5-én levélben tájékoztatták a panaszost, hogy egyetlen választ fog kapni a 2932/2001. sz. törvénnyel kapcsolatos két levelére.

Az Energiaügyi és Közlekedési Főigazgatóság 2002. február 19-én hiánytalan választ küldött a panaszosnak. Válaszában az Energiaügyi és Közlekedési Főigazgatóság kijelentette, hogy amennyiben a görög hatóságok 2004-ben nem tartják be a kabotázsrendeletet, a Bizottság jogsértési eljárást indít. Csak 2004-ben kerülhet sor hivatalos fellépésre Görögországgal szemben. Időközben a Bizottság szolgálatai felveszik a kapcsolatot a görög hatóságokkal a szóban forgó különböző kérdések megvitatása érdekében (2001. december 17-én figyelmeztető levelet küldtek a görög hatóságoknak).

A Bizottság utalt a panaszos nyilatkozatára, amely szerint de Palacio biztos maga is elismerte, hogy Görögországnak 2002-től, nem pedig 2004-től kell teljes mértékben liberalizálnia a kereskedelmet. Amikor a biztos 2001. június 6-án levelet írt P. Papoutsisnak, a görög törvényt még nem fogadták el. A biztos abban az időben úgy vélte, hogy a görög hatóságok szándéka a kereskedelem teljes liberalizációja volt, és levelében néhány észrevételt tett, kifejtve, hogy mit lehetne felülvizsgálni a jogszabálytervezetben e cél elérése érdekében. Soha nem állította azonban, hogy a görög hatóságoknak 2002-től teljes mértékben liberalizálniuk kellene a kereskedelmet, mivel elkötelezték magukat az új jogszabály elfogadása mellett. Végül a görög hatóságok bizonyos mértékig, de nem teljesen liberalizálták kereskedelmüket. Úgy döntöttek, hogy nem módosítják tervezetüket a biztos által javasolt irányvonal mentén. 2004-ig ez a kabotázsrendelet értelmében teljes mértékben elfogadható.

A panaszos állításait illetően a Bizottság a következő észrevételeket tette:

1. A panasz nyilvántartásba vételére vonatkozó állítást illetően a Bizottság megjegyezte, hogy szolgálatai tudták, hogy a panasz 2004 előtt nem fogadható el. Ezért panaszként nem vették nyilvántartásba a levelet. A rendelet szövege annyira egyértelmű ebben a kérdésben, hogy nem hagy teret az értelmezésnek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a Bizottság szolgálatai inaktívak maradtak. Már a panasz beérkezése előtt kapcsolatba léptek a görög hatóságokkal annak érdekében, hogy megpróbálják előre megoldani azokat a problémákat, amelyek egyébként 2004-ben merülnének fel.

Még ha a panaszt nem is vették nyilvántartásba, a Bizottság elismeri, hogy az ombudsmannal (1) szembeni kötelezettségvállalásainak szigorú alkalmazása indokolhatja a panasz nyilvántartásba vételét. Ezért a Bizottság szolgálatai 2002. április 10-én nyilvántartásba vették (2002/44/17. sz. panasz). Ezen túlmenően a Bizottság hangsúlyozni kívánta, hogy 2002. március 20-án közleményt fogadott el a Parlamentnek és az európai ombudsmannak a közösségi jog megsértése tekintetében a panaszossal fenntartott kapcsolatokról [COM(2002)141], teljesítve ezzel az európai ombudsman által a 995/98/OV. sz. panasz lezárásakor megfogalmazott kritikákra adott 2001. május 15-i válaszában (SG(2001)D/600306) tett kötelezettségvállalásokat. E közlemény 3. pontja felsorolja a panaszként történő nyilvántartásba vétel elve alóli kivételeket.

2. A helyes hivatali magatartásra vonatkozó szabályzatban előírt határidőn belüli érdemi válaszra vonatkozó állítást illetően a DG TREN úgy véli, hogy a szabályzatot betartották: A Bizottság a panasz kézhezvételétől számított két héten belül előzetes választ küldött a panaszosnak. Válaszában kijelentette, hogy a panasz csak 2004-ben fogadható el, és kifejtette, hogy a Bizottság más szolgálataival folytatott fordítást és konzultációt követően 2002. február végén részletesebb választ fog küldeni. Ezt a határidőt betartották, mivel a második levelet 2002. február 19-én küldték el. Mindez összhangban van a helyes hivatali magatartásra vonatkozó szabályzattal.

3. Ami azokat az esetleges súlyos gazdasági károkat illeti, amelyeket az Unió tagjai a görög törvény visszaélésszerű rendelkezései és a Bizottságnak a Szerződés 288. cikke szerinti felelőssége miatt fognak elszenvedni, az Energiaügyi és Közlekedési Főigazgatóság a panaszosnak adott második válaszában kifejtette, hogy az esetleges károkkal kapcsolatos igényeket nemzeti szinten kell kezelni, mivel a Bizottságnak nincs hatásköre ezen a területen. Mindenesetre nem látja, hogy Görögországot milyen jogalap alapján ítélnék el, mivel a kabotázsrendelet kifejezetten lehetővé teszi Görögország számára, hogy 2004-ig eltérjen a szolgáltatásnyújtás szabadságának elvétől. A DG TREN arra a következtetésre jutott, hogy a gazdasági kárral kapcsolatos keresetet nemzeti bíróság elé kell terjeszteni.

Ebben az esetben a Bizottság alkalmazottai nem okoztak kárt, így az EK-Szerződés 288. cikke nem alkalmazandó.

A panaszos észrevételei

A panaszos megjegyezte, hogy a 2932/2001. sz. törvény rendelkezéseivel kapcsolatos eredeti, 2001. december 10-i panaszát a mai napig nem vették nyilvántartásba és nem válaszoltak rá megfelelően. A Bizottság által a panaszosnak 2002. május 3-án küldött levél nem foglalkozik különösen a 2932/2001. sz. törvény számos fontos és káros rendelkezésével, amelyeket a 2001. december 10-i 14 oldalas panaszban vetettek fel. A Bizottságnak ezeket a szempontokat a Szerződés rendelkezéseinek, valamint a Bíróság ítélkezési gyakorlatának fényében kell megvizsgálnia, és nem korlátozhatja a vizsgálatot a 3577/92/EGK rendelettel összefüggésben.

A panaszos azon a véleményen van, hogy a szigeti kabotázs piacát Görögországban 2002. november 1-jéig liberalizálni kell a 3577/92/EGK rendeletet Görögországban végrehajtó 2932/2001. sz. törvény 1. cikkének rendelkezéseivel összhangban.

A panaszos azt állította, hogy az Energiaügyi és Közlekedési Főigazgatóság megsértette a helyes hivatali magatartásra vonatkozó szabályzatot és a Bizottságnak a panaszok kezelésére vonatkozó belső szabályait, és hogy indokolt az EK-Szerződés 288. cikkének alkalmazása, mivel a Bizottság a rendelet határidejének kérdése mellett a Szerződés cikkeinek és a Bíróság ítélkezési gyakorlatának megsértése esetén is megtagadja az azonnali fellépést.

A panaszos végül felhívta a figyelmet a Bizottság (az Energiaügyi és Közlekedési Főigazgatóságtól származó) 2002. február 19-i levele – amelyben a panaszosnak azt javasolják, hogy szerződtesse Moavero Milanesit, a Versenypolitikai Főigazgatóság igazgatóját – és a Versenypolitikai Főigazgatóság 2002. február 28-i levele közötti ellentmondásokra, amelyben az áll, hogy a panaszos által felvetett probléma nem a Versenypolitikai Főigazgatóság, hanem az Energiaügyi és Közlekedési Főigazgatóság hatáskörébe tartozik. A panaszos úgy véli, hogy panaszának ily módon történő kezelése egyértelműen jelzi a Bizottság szolgálatai közötti koordináció és konzultáció hiányát, ami negatív következményekkel jár az érdekeire nézve.

A HATÁROZAT

1 A panasz nyilvántartásba vétele iránti kérelemről

1.1 A panaszos azt állítja, hogy 2001. december 10-i panaszát hivatalosan nyilvántartásba kell venni, és a Bizottság szolgálatainak megfelelő levelet kell küldeniük, amelyben feltüntetik a panaszhoz rendelt nyilvántartási számot.

1.2 Az Európai Bizottság megjegyezte, hogy mivel szolgálatai tudták, hogy a panasz 2004 előtt nem fogadható el, úgy döntött, hogy panaszként nem veszi nyilvántartásba a panaszos levelét. A Bizottság azonban elismerte, hogy a 303/97/PD sz. saját kezdeményezésű vizsgálat keretében az ombudsman felé tett kötelezettségvállalásainak szigorú alkalmazása indokolná a panasz nyilvántartásba vételét. Szolgálatai ezért 2002. április 10-én nyilvántartásba vették a panaszt (hivatkozási szám: 2002/44/17).

1.3 Az Európai Bizottságnak a közösségi jog tagállamok általi megsértésével kapcsolatos panaszok kezelésére szolgáló közigazgatási eljárásainak saját kezdeményezésű vizsgálata keretében az ombudsman felé tett kötelezettségvállalásaiban (2) az Európai Bizottság vállalta, hogy a) nyilvántartásba veszi az összes panaszt, és hogy e szabály alól nem tesz kivételt, valamint b) levélben igazolja a panaszosnak a kézhezvételt, mellékelve a kötelezettségszegési eljárás részleteit kifejtő mellékletet.

1.4 Jelen esetben az Európai Bizottság (Energiaügyi és Közlekedési Főigazgatóság) 2001. december 20-án válaszolt, csupán elismerve a panaszos levelét. Úgy tűnik tehát, hogy a Bizottság ezen a ponton nem tartotta tiszteletben azon kötelezettségvállalását, hogy nyilvántartásba veszi a panaszt, és a panaszos rendelkezésére bocsátja a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás részleteit tartalmazó mellékletet.

1.5 A Bizottság azonban a saját kezdeményezésű vizsgálat keretében tett kötelezettségvállalásaira, valamint a közösségi jog megsértése tekintetében a panaszossal való kapcsolattartásról szóló, 2002. március 20-án elfogadott közleményre hivatkozva végül 2002. április 10-én nyilvántartásba vette a panaszt (hivatkozási szám: 2002/44/17). Még ha a Bizottság nem is tájékoztatta erről levélben a panaszost, úgy tűnik, hogy ezt az információt a Bizottság az ombudsmannak küldött véleményén keresztül juttatta el a panaszoshoz. Úgy tűnik tehát, hogy a Bizottság orvosolta korábbi mulasztását, és nincs szükség további vizsgálatokra.

2 A panasz érdemére vonatkozó, a helyes hivatali magatartásra vonatkozó szabályzatban előírt határidőn belüli válasz iránti kérelemről

2.1 A panaszos azt kéri, hogy az Európai Bizottság érdemben válaszoljon a panaszra, betartva a helyes hivatali magatartásra vonatkozó szabályzatában meghatározott határidőket.

2.2 Az Európai Bizottság kijelentette, hogy a panasz beérkezését követő két héten belül előzetes választ küldött a panaszosnak. Kijelentette, hogy a részletesebb választ 2002. február végén küldik meg. Ezt a határidőt betartották, mivel a második levelet 2002. február 19-én küldték el. A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a helyes hivatali magatartásra vonatkozó szabályzattal összhangban járt el.

2.3 Elöljáróban az ombudsman emlékeztetni kíván arra, hogy a panaszosoknak a közösségi jog tagállamok általi megsértésével kapcsolatos levelezésére vonatkozó konkrét szabályokat az Európai Bizottság "A közösségi jognak való tagállami meg nem felelés: az Európai Bizottsághoz benyújtandó panaszokra vonatkozó szabvány” (HL 1999. C 119., 5. o.), amelyet az ombudsmannak az üggyel kapcsolatos vizsgálatát követően tettek közzé. Ezeket a szabályokat az Európai Parlamenthez és az európai ombudsmanhoz intézett, a közösségi jog megsértése tekintetében a panaszossal fenntartott kapcsolatokról szóló, 2002. március 20-i bizottsági közlemény (COM(2002)141)(3) pontosította és egységesítette.

2.4 Ami a panaszosnak a közösségi jog állítólagos megsértésével kapcsolatos panaszok nyomon követéséről való tájékoztatására vonatkozó határidőt illeti, mind a közlemény, mind a közlemény kimondja, hogy a Bizottság a panasz nyilvántartásba vételétől számított egy éven belül tájékoztatja a panaszost az ügy kimeneteléről (4).

2.5 A jelen ügyben úgy tűnik, hogy még ha a Bizottság már 2002. február 19-én érdemi választ is küldött a panaszosnak a 3577/92 rendeletre vonatkozóan, a panaszt hivatalosan csak 2002. április 10-én vették nyilvántartásba (hiv.: 2002/44/17). Úgy tűnik tehát, hogy még nem járt le az az egyéves határidő, amelyen belül a Bizottságnak állást kell foglalnia az EK-Szerződés 49. cikkének állítólagos megsértéséről, valamint a Bíróságnak a szolgáltatások szabad mozgásával kapcsolatos ítélkezési gyakorlatáról. Az ombudsman azt is megjegyzi, hogy a Bizottság ennek keretében tisztázhatná a panaszos észrevételeiben a Bizottság 2002. február 19-i és 2002. február 28-i levelei közötti esetleges ellentmondásokra vonatkozóan tett megállapításokat. Az ügy e vonatkozása tekintetében tehát nem állapítottak meg hivatali visszásságot.

2.6 Ha a panaszos az egyéves határidőn belül nem kap érdemi választ a fennálló állításokra, fontolóra veheti új panasz benyújtását az ombudsmanhoz.

3 A Bizottságnak az EK-Szerződés 288. cikke szerinti felelősségére vonatkozó kifogásról

3.1 A panaszos azt kéri, hogy az Európai Bizottság válaszoljon azokra a súlyos gazdasági károkra vonatkozó kérdésekre, amelyeket a Hajótulajdonosok Uniójának tagjai a görög törvény visszaélésszerű rendelkezései miatt fognak elszenvedni. E tekintetben a panaszos felvetette a Bizottság EK-Szerződés 288. cikke szerinti felelősségének kérdését.

3.2 Az Európai Bizottság a panaszosnak adott második válaszában kifejtette, hogy az esetleges kárigényeket nemzeti bíróság elé kell terjeszteni, mivel az Európai Bizottságnak nincs hatásköre ezen a területen. A Bizottság nem látja, hogy Görögországot milyen jogalap alapján ítélnék el, mivel a kabotázsrendelet kifejezetten lehetővé teszi Görögország számára, hogy 2004-ig eltérjen a szolgáltatásnyújtás szabadságának elvétől. A Bizottság azt állította továbbá, hogy a jelen ügyben a Bizottság alkalmazottai nem okoztak kárt.

3.3 Az EK-Szerződés 288. cikkének (2) bekezdése kimondja, hogy "szerződésen kívüli felelősség esetén a Közösség a tagállamok jogában közös általános elveknek megfelelően megtéríti az intézményei vagy alkalmazottai által feladataik ellátása során okozott károkat".

3.4 Az ombudsman úgy véli, hogy a panaszos nem nyújtott be bizonyítékot annak bizonyítására, hogy az Európai Bizottság szerződésen kívüli felelősségének feltételei teljesülnek. Az ügy e vonatkozása tekintetében tehát nem állapítottak meg hivatali visszásságot.

4 Következtetések

Az ombudsman e panasszal kapcsolatos vizsgálatai alapján úgy tűnik, hogy a Bizottság nem követett el hivatali visszásságot. Az ombudsman ezért lezárja az ügyet.

Erről a határozatról a Bizottság elnökét is tájékoztatni fogják.

Tisztelettel:

 

Jacob SÖDERMAN

---

(1) A Bizottság válasza az európai ombudsmannak a polgárok nemzeti hatóságokkal szembeni panaszaival kapcsolatos bizottsági igazgatási eljárásokra vonatkozó, 1997. július 24-i saját kezdeményezésű vizsgálatára (SG/D(97)34766); Az európai ombudsman 1997. október 13-i lezáró határozata (hiv.: 303/97/PD).

(2) 303/97/PD, Az európai ombudsman 1997. évi éves jelentése, 270. o.

(3) HL 2002. C 244., 5. o.

(4) A közlemény 8. pontja.