Tisztelt E. Úr!

2001. augusztus 7-én Ön panaszt nyújtott be az európai ombudsmanhoz a Bizottság ellen egy vállalat, az Accelerated Business Growth (UK) Limited nevében. A panaszt 1160/2001/IJH számon vették nyilvántartásba.

2001. szeptember 5-én arról tájékoztattam Önt, hogy az ombudsman nem talált elegendő indokot panaszának kivizsgálására, mivel nem részletezte a Bizottsággal szembeni jogi állításait és követeléseit. Panaszbejelentő űrlapot küldtem Önnek, és felkértem, hogy újítsa meg panaszát. Ugyanebben a levélben tájékoztattam Önt arról, hogy a valamely közösségi intézménnyel vagy szervvel fennálló szerződéses jogviszonyra vonatkozó panaszok kezelése során az ombudsman vizsgálatát annak vizsgálatára korlátozza, hogy a közösségi intézmény vagy szerv koherens és ésszerű módon ismertette-e vele intézkedéseinek jogalapját, és hogy miért véli úgy, hogy a szerződéses helyzetre vonatkozó álláspontja indokolt.

2001. szeptember 15-én Ön a kitöltött panaszbejelentő űrlapot és az igazoló dokumentumokat tértivevényes postai küldeményként megküldte az ombudsmannak. Az ombudsman sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy bár ezeket a dokumentumokat helyesen kezelték, azokat nem kézbesítették az ombudsmannak, hanem visszaküldték Önnek. 2001. október 29-én Ön faxon megküldte a panaszbejelentő űrlapot és a dokumentumokat az ombudsmannak. Megújított panaszát 1590/2001/IJH számon iktattuk.

2001. december 4-én továbbítottam a panaszt az Európai Bizottság elnökének. A Bizottság 2002. február 22-én küldte meg véleményét. A Bizottság véleményét továbbítottam Önnek azzal a felhívással, hogy tegye meg észrevételeit, amelyet 2002. március 23-án küldött meg.

Azért írok most, hogy tájékoztassam Önöket az elvégzett vizsgálatok eredményeiről.

A PANASZ

2001 októberében E. panaszt nyújtott be a Bizottság ellen az Accelerated Business Growth (UK) Limited (ABG) nevű vállalat nevében.

A panaszos szerint az ABG számos más nagyobb vállalattal együttműködve közösségi fejlesztésfinanszírozási programot indított. A program az európai közlekedési ágazathoz kapcsolódott, és az ABG a program egy konkrét aspektusához járult hozzá. Ennek eredményeként az ABG sikeres raklapos árukezelő rendszert hozott létre. Az EK-finanszírozás a projekt költségeinek legfeljebb 50%-át fedezte volna.

A vonatkozó szerződést az aláírások „tervezete” alatt siettették át. A panaszosok aggodalmukat fejezték ki, de biztosították őket arról, hogy helyzetüket ez nem érinti, és arra ösztönözték őket, hogy folytassák a projektet. Ekkor kezdődött a szabálytalanságok és a hatalommal való visszaélés rémálma, amely egy visszamenőleges szerződésmódosításban csúcsosodott ki, hogy elfedje a szabálytalanságokat.

A panaszos választottbírósági eljárást kért az Egyesült Királyságban, de az egyesült királyságbeli bíróságok elutasították a kérelmet, mivel a szerződés nem tartalmaz választottbírósági kikötést.

A panaszos csatolta jogi tanácsadójának 2000. november 10-i véleményét. A vélemény elemzi a panaszosnak az ABG igazgatói által végzett munka vitatott költségeivel kapcsolatos állítását. Ebből azt a következtetést vonja le, hogy a Bizottságnak nincs reális védekezése a kifizetés iránti kérelemmel szemben, és hogy az Elsőfokú Bíróság előtt eljárást kell indítani az esedékes összegek behajtása iránt.

Az ombudsmanhoz benyújtott panaszában a panaszos azt állította, hogy az ABG nem rendelkezik az ügy bíróság elé viteléhez szükséges pénzügyi kapacitással, azt állítja, hogy a Bizottság nem fizette ki a panaszos által az EK fejlesztésfinanszírozási programja keretében végzett munkát, és 70 000 GBP kamatokkal növelt összegének, valamint a követelés érvényesítésével kapcsolatos költségeknek a kifizetését követeli az Egyesült Királyságtól.

A VIZSGÁLAT

Véleményében a Bizottság összefoglalva a következő pontokat fogalmazta meg:

Az ABG három másik vállalkozóval együtt részes fele volt a TACTICS (Intermodális rakományszállítmányok automatizált szállítása és átadása) elnevezésű szállítási kutatási projekthez kapcsolódó szerződésnek. A szerződést 1997. december 15-én írták alá, az említett időponttól számított 15 hónapos időtartamra. A szerződés egy tényleges költségre vonatkozó szerződés volt, amelynek értelmében a Bizottság „a megengedhető teljes költség legfeljebb 50 %-áig járul hozzá”. A projekt összköltsége mind a négy partnerrel együtt 1 635 600 EUR volt, a maximális EK-hozzájárulás pedig 800 000 EUR. Az ABG teljes költségét 368 010 EUR-ra becsülték, 180 000 EUR összegű EK-hozzájárulás mellett.

A szerződéses tárgyalások során és az Energiaügyi és Közlekedési Főigazgatóság szokásos gyakorlatának megfelelően egyértelművé tették, hogy:

Mivel a tényleges várható költségek nem voltak bizonyíthatók, a Bizottság nem fogadta el a teljes előlegfizetési kérelmet. A Bizottság bekérte az ABG pénzügyi számláinak másolatát, valamint a két igazgató munkaerő-piaci rátáját alátámasztó bizonyítékokat. Ezeket a dokumentumokat nem nyújtották be. Bár néhány pénzügyi aggály továbbra is fennállt, a szerződést végül aláírták, de az előlegfizetés a becsült költségek 10 %-ára korlátozódott. A kért dokumentumokat soha nem nyújtották be.

Hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy az ABG nem tudja teljesíteni a szerződésből eredő kötelezettségeit. Körülbelül 9 hónap elteltével kölcsönösen megállapodtak abban, hogy az ABG 1998. szeptemberi hatállyal kilép a projektből, és módosított szerződést írtak alá, amely magában foglalta két másik, a projektben részt vevő vállalkozó visszavonását is. A módosított szerződés az ABG-nek fizetendő bizottsági hozzájárulás maximális összegének 57 710 euróra történő csökkentését tartalmazta. Valójában azonban összesen 74 710 eurót fizettek ki az ABG-nek.

Ebben az időszakban a műszaki tisztviselő kérdéseket vetett fel az ABG projekthez való hozzájárulásának jellegével és mértékével, valamint a Bizottsággal szembeni követeléseivel kapcsolatban. 2000 februárjában a Bizottság és az ABG megállapodott abban, hogy egy külső könyvvizsgáló cég könyvvizsgálatot végezhet a költségelszámolásokban elszámolt költségek ellenőrzése céljából. Az ellenőrzési jelentés arra a következtetésre jutott, hogy az elszámolt költségek közül sok nem volt támogatható. Az ABG összes követelése 96 732 GBP volt, míg az ellenőrzési jelentés arra a következtetésre jutott, hogy az összes elszámolható költség csak 8 517 GBP-t tett ki. A könyvvizsgálók aggodalmukat fejezték ki azzal kapcsolatban is, hogy a vállalat képes-e megfizetni a szerződés feltételei szerint esedékes 50 %-os hozzájárulást.

A panaszos állítását illetően a Bizottság tagadta, hogy az elvégzett munkát nem ellentételezték volna. A Bizottság egyetértett azzal, hogy a projekthez való hozzájárulás kiszámításakor figyelembe kell venni azokat az elszámolható költségeket, amelyek az ABG konzorciumból való kilépésének időpontjáig elvégzett feladatok végrehajtása során merültek fel. A megalapozott költségeket elfogadták, és azok az ellenőrzési jelentésben is megjelentek.

Az 1. sz. szerződésmódosítás eredményeként az ABG becsült megengedhető költsége 57 710 EUR, míg az ABG-nek előre teljesített kifizetések összege 74 710 EUR. A szerződés értelmében a Bizottság beleegyezett abba, hogy a projekt megengedhető költségeinek egy bizonyos százalékához járul hozzá a megállapodás szerinti 50 %-os korlátig. Az ABG mint vállalkozó felelőssége volt annak biztosítása, hogy a felmerült költségek ellenőrizhetők legyenek, ha a Bizottság ezt szükségesnek tartja. Az Egyesült Királyságban székhellyel rendelkező és a Bizottság kutatási szerződéseit ismerő ellenőrök megállapították, hogy az elszámolt költségek nagy része túlzott mértékű volt, és nem volt ellenőrizhető. A jelentés arra a következtetésre jutott, hogy az elszámolható költségek összesen csak 8 517 GBP-t tettek ki. A késedelmes kifizetés behajtási eljárás tárgyát képezi.

A Bizottság véleményéhez csatolta az eredeti szerződés, az 1. sz. szerződésmódosítás és a szerződéssel kapcsolatos levelezés másolatát.

A panaszos észrevételei azzal érveltek, hogy a Bizottság nem foglalkozott a hivatali visszásságra vonatkozó állítással, és részletes kritikákat fogalmazott meg a véleményben szereplő számos ponttal kapcsolatban.

A panaszos továbbá rámutatott, hogy a Bizottság az Energiaügyi és Közlekedési Főigazgatóság főigazgatójának a panaszos brüsszeli székhelyű ügyvédjéhez intézett 2001. június 8-i levelében elfogadta, hogy „nem kétséges, hogy a munkát elvégezték, és hogy a munka minőségét elfogadták”.

A panaszos arra is rámutatott, hogy a Bizottság álláspontja azt jelenti, hogy az ABG a munka 60%-át (az eredetileg tervezett 15-ből 9 hónapot) a költségek mindössze 10%-át kitevő EK-hozzájárulásért cserébe végezte el.

A HATÁROZAT

1.1 A panaszos ABG vállalat azt állítja, hogy a Bizottság nem fizette ki azt a munkát, amelyet a panaszos egy közösségi fejlesztésfinanszírozási program keretében végzett. A panaszos azzal érvel, hogy a Bizottság álláspontja azt jelenti, hogy az ABG a munka 60%-át a költségek mindössze 10%-át kitevő EK-hozzájárulásért cserébe végezte el.

1.2 A panaszos szerint a vonatkozó szerződést az "aláírástervezetek" alatt siettették át. A panaszosok aggodalmukat fejezték ki, de biztosították őket arról, hogy helyzetüket ez nem érinti, és arra ösztönözték őket, hogy folytassák a projektet. Ekkor kezdődött a szabálytalanságok és a hatalommal való visszaélés rémálma, amely egy visszamenőleges szerződésmódosításban csúcsosodott ki, hogy elfedje a szabálytalanságokat.

1.3 Az Európai Bizottság szerint a szerződésről folytatott tárgyalások során egyértelművé vált, hogy a megengedhető költségeknek a ténylegesen felmerült és a szerződő felek számviteli rendszerében megfelelően rögzített költségeknek kell lenniük, és hogy az Európai Bizottság csak 50%-os társfinanszírozást biztosít a szerződő felek által a projekttel kapcsolatban ténylegesen felmerült költségek alapján. A szerződésmódosítás, amellyel a panaszos elállt a szerződéstől, közös megegyezéssel történt.

1.4 Az Ombudsman úgy véli, hogy a panaszos nem szolgáltatott bizonyítékot annak bizonyítására, hogy a Bizottság helytelenül járt el, amikor megszerezte a felek - köztük a panaszos - aláírását az eredeti szerződéshez vagy a módosításhoz.

1.5 A panaszos jogi tanácsadójának 2000. november 10-i véleménye elemzi a panaszos állítását az ABG igazgatói által végzett munka vitatott költségeivel kapcsolatban. Megállapítja, hogy a Bizottságnak nincs reális védekezése a kifizetési kérelemmel szemben. A panaszos azzal is érvelt, hogy a Bizottság az Energiaügyi és Közlekedési Főigazgatóság főigazgatójának a panaszos brüsszeli székhelyű ügyvédjéhez intézett 2001. június 8-i levelében elfogadta, hogy „nem kétséges, hogy a munkát elvégezték, és a munka minőségét elfogadták”. A panaszos 70 000 angol font kamatokkal és a követelés érvényesítésének költségeivel növelt kifizetését követeli.

1.6 Az EK-Szerződés 195. cikke értelmében az európai ombudsman jogosult a közösségi intézmények vagy szervek tevékenysége során felmerülő hivatali visszásságokra vonatkozó panaszok fogadására. Az ombudsman úgy véli, hogy hivatali visszásság akkor fordul elő, ha egy közjogi szerv nem a rá nézve kötelező szabálynak vagy elvnek megfelelően jár el. Így hivatali visszásság akkor is megállapítható, ha a Közösségek intézményei vagy szervei által kötött szerződésekből eredő kötelezettségek teljesítéséről van szó.

1.7 Az ombudsman azonban úgy véli, hogy az ilyen esetekben elvégezhető felülvizsgálat hatóköre szükségszerűen korlátozott. Az ombudsman különösen azon a véleményen van, hogy ha az ügy vita tárgyát képezi, nem kellene annak megállapítására törekednie, hogy valamelyik fél megszegte-e a szerződést. Ezzel a kérdéssel csak az illetékes bíróság foglalkozhat hatékonyan, amelynek lehetősége lenne meghallgatni a feleknek a vonatkozó nemzeti joggal kapcsolatos érveit, és értékelni a vitatott ténybeli kérdésekkel kapcsolatos, egymásnak ellentmondó bizonyítékokat.

1.8 Az ombudsman ezért úgy véli, hogy a szerződéses vitákkal kapcsolatos ügyekben indokolt vizsgálatát annak vizsgálatára korlátozni, hogy a közösségi intézmény vagy szerv koherens és ésszerű módon ismertette-e vele intézkedéseinek jogalapját, és hogy miért tartja indokoltnak a szerződéses helyzettel kapcsolatos álláspontját. Ebben az esetben az ombudsman arra a következtetésre jut, hogy vizsgálata nem tárt fel hivatali visszásságot. Ez a következtetés nem érinti a felek azon jogát, hogy szerződéses vitájukat az illetékes bíróság vizsgálja meg és hitelesen rendezze.

1.9 A Bizottság azzal érvelt, hogy az 1. sz. szerződésmódosítás eredményeként az ABG becsült megengedhető költségei 57 710 EUR-t tesznek ki, míg az ABG-nek előre teljesített kifizetések 74 710 EUR-t tesznek ki. Az ABG mint szerződő fél feladata volt annak biztosítása, hogy a felmerült költségek ellenőrizhetők legyenek. Az Egyesült Királyságban székhellyel rendelkező és a Bizottság kutatási szerződéseit ismerő ellenőrök által végzett ellenőrzés megállapította, hogy az elszámolt költségek nagy része túlzott mértékű volt, és nem volt ellenőrizhető. Az ellenőrzési jelentés arra a következtetésre jutott, hogy az elszámolható költségek összesen csak 8 517 GBP-t tettek ki.

1.10 Az ombudsman megjegyzi, hogy a Bizottság vitatja a panaszos azon szerződéses igényét, hogy további kifizetésre legyen jogosult. Az ombudsman úgy véli, hogy a Bizottság koherens és ésszerű módon beszámolt a petíció benyújtójának intézkedéseiről és arról, hogy miért véli úgy, hogy a szerződéses helyzettel kapcsolatos álláspontja indokolt.

1.11 A fentiek fényében az ombudsman megállapítja, hogy vizsgálata nem tárt fel hivatali visszásságot. Az ombudsman ezért nem tartja szükségesnek, hogy tovább vizsgálja a panaszosnak az Egyesült Királyság 70 000 GBP kamatokkal és a követelés érvényesítésének költségeivel növelt kifizetése iránti kérelmét.

Az ombudsman e panasszal kapcsolatos vizsgálatai alapján úgy tűnik, hogy a Bizottság nem követett el hivatali visszásságot. Az ombudsman ezért lezárja az ügyet.

Erről a határozatról a Bizottság elnökét is tájékoztatni fogják.

Tisztelettel:

Jacob SÖDERMAN