Tisztelt A. Úr!

2001. május 17-én Ön a Közös Kutatóközpont (JRC) alkalmazottai nevében panaszt nyújtott be az európai ombudsmanhoz az olaszországi Isprában rotációs alapon foglalkoztatott alkalmazottaknak járó utazási támogatás megsemmisítése miatt. 2001. július 18-i e-mailjében az ombudsman arra kérte Önt, hogy tájékoztassa arról, hogy kimerítette-e a személyzeti szabályzat 90. cikkének (1) és (2) bekezdése szerinti belső igazgatási jogorvoslati lehetőségeket. Július 19-i e-mailjében Ön azt válaszolta, hogy az utóbbi cikk alapján megtette a szükséges előzetes adminisztratív lépéseket.

2001. szeptember 12-én továbbítottam a panaszt az Európai Bizottság elnökének. A Bizottság 2001. november 15-én küldte meg véleményét. A Bizottság 2001. november 15-én küldte meg véleményét, amelyet – amennyiben Ön úgy kívánja – megküldtem Önnek azzal a felhívással, hogy tegye meg észrevételeit. Öntől nem érkezett észrevétel.

Mivel további vizsgálatokra volt szükség, az ombudsman 2002. április 9-i levelében felkérte a Bizottságot, hogy tájékoztassa őt arról, történt-e intézkedés a követelés rendezése érdekében. A Bizottság második véleménye 2002. április 15-én érkezett be.

A Bizottság véleményét 2002. április 22-én továbbítottam Önnek azzal a felhívással, hogy amennyiben kívánja, legkésőbb 2002. május 31-ig tegye meg észrevételeit. Ezen időpontig nem kaptam ilyen észrevételeket.

Azért írok most, hogy tájékoztassam Önöket az elvégzett vizsgálatok eredményeiről.

A PANASZ

1999. szeptember 27‐i határozatával a JRC főigazgatója és a IX. Főigazgatóság (jelenleg DG ADMIN) főigazgatója a személyzeti szabályzat VII. mellékletének 14. és 15.2. cikke alapján együttesen úgy határozott, hogy visszamenőleges hatállyal eltörli az utazási támogatást. Ez a határozat megsemmisítette a támogatást engedélyező korábbi bizottsági személyzeti határozatokat.

A panaszos azt állítja, hogy a szállítási szabályok az érintett személyzettel folytatott előzetes konzultáció nélkül változtak. A panaszos azt is állítja, hogy soha nem kapott indokolással ellátott határozatot a Bizottságtól a személyzeti szabályzat 90. cikke alapján.

Azt állítja, hogy a Bizottság semmisnek nyilvánítja határozatát, és visszaállítja a szóban forgó utazási támogatást.

A VIZSGÁLAT

Véleményében a Bizottság a következő észrevételeket tette.

A JRC és az Adminisztrációs Főigazgatóság főigazgatói által közösen elfogadott 1999. szeptember 27-i határozattal a Bizottság visszavonta a JRC isprai (Olaszország) állomásán rotációs munkarendben dolgozó több tisztviselőnek nyújtott utazási támogatáshoz való jogot. Az 1971. szeptember 24-i eredeti határozat, valamint az azt követő, 1986. február 25-i, 1995. március 1-jei és 1996. október 1-jei határozatok célja az volt, hogy méltányos díjazásban részesítsék a személyzetet, mivel nem részesülhettek a JRC által biztosított napi közlekedési lehetőségekből. Az 1990-es évek végén a Bizottság felülvizsgálta a közlekedési juttatásait, és megállapította, hogy a szóban forgó isprai közlekedési juttatásnak nincs jogalapja.

A Számvevőszék már 1992-ben, a JRC személyzeti költségeinek ellenőrzése során felvetette ezt a kérdést. A Számvevőszék e jelentésben úgy ítélte meg, hogy a személyzeti szabályzat VII. mellékletének 14. és 15. cikke, amelyek a költségek megtérítését szabályozzák, nem teszi lehetővé a JRC Isprában dolgozó rotációs személyzetének külön utazási támogatását. Úgy ítélte meg továbbá, hogy az, hogy a JRC jogalapként a 15. cikk (2) bekezdését használta fel a rotációs személyzetének járó átalányösszegű juttatás igazolására, ellentétes a közösségi pénzeszközökkel való hatékony és eredményes gazdálkodás elvével. A Számvevőszék e tekintetben például úgy ítélte meg, hogy a munka és a személyzet lakóhelye közötti szállításra nem kizárólag munkaidőben került sor. Ezenkívül indokolatlannak tartotta, mivel az azonos helyzetben lévő, Pettenben, Brüsszelben vagy Luxembourgban dolgozó alkalmazottak nem részesülnek ugyanolyan utazási támogatásban a lakóhelyük és a munkahelyük közötti közlekedésért.

A személyzeti szabályzat VII. mellékletének (Javadalmazás és költségtérítés) 14. cikkének b) pontja és 15. cikke a költségek megtérítésére, valamint a jelen ügyben az utazási költségekre vonatkozik. A 14. cikk b) pontja előírja, hogy az a tisztviselő, akit olyan helyen alkalmaznak, ahol a lakóhely és a munkahely közötti távolság miatt a szállítás különösen nehéz, közlekedési támogatásban részesülhet. A Tanács az 1966. július 28-i 122/66/EGK rendeletben meghatározta azon helyszínek jegyzékét, amelyek nem tartalmazták Isprát. A 15. cikk az A1 és A2 besorolási fokozatba tartozó tisztviselőkre vonatkozik, akik átalányösszegű juttatásra lehetnek jogosultak az alkalmazásuk helyén felmerülő utazási költségek fedezése érdekében.

Tekintettel a személyzeti szabályzat cikkeire és az utazási támogatás felülvizsgálatára, a Bizottság 1999. szeptember 27-i határozatával 1999. július 1-jei visszamenőleges hatállyal eltörölte az utazási támogatást. Tekintettel arra, hogy ez a határozat a JRC személyzetének több tagját érintette, a Bizottság 1999. szeptember 29-i ülésén tájékoztatta a személyzet képviselőit a határozat indokairól. A Bizottság végezetül kijelenti, hogy sajnálatosnak tartja a szóban forgó támogatás eltörlését, de erre a jogalap hiánya miatt volt szükség.

A Bizottság véleményét észrevételezésre továbbította a panaszosnak. Úgy tűnik, hogy az ombudsmanhoz nem érkezett észrevétel.

TOVÁBBI KÉRDÉSEK

A Bizottság véleményének kézhezvételét követően további vizsgálatokat tartottak szükségesnek. A Bizottsághoz intézett 2001. szeptember 12-i levelében az ombudsman felkérte a Bizottságot, hogy nyújtson be véleményt a panaszos állításairól és állításairól. Megjegyezve, hogy a Bizottság nem válaszolt arra a kérdésre, hogy a panaszos miért nem kapott választ a 90. cikk szerinti panaszára, az ombudsman ismételten felkérte a Bizottságot, hogy ezt tegye meg. Az ombudsman arra is felkérte a Bizottságot, hogy tájékoztassa őt arról, hogy konzultált-e a JRC személyzetének képviselőivel a közlekedési támogatás eltörléséről szóló határozatot megelőzően, mivel úgy tűnt, hogy nem ez a helyzet. A szóban forgó juttatást megszüntető határozatot 1999. szeptember 27-én fogadták el, míg a JRC személyzetének képviselőivel való találkozóra két nappal később, 1999. szeptember 29-én került sor.

Válaszában a Bizottság a következő észrevételeket tette.

A személyzeti szabályzat 90. cikke szerinti fellebbezési eljárást illetően a Bizottság megállapítja, hogy a panaszos 90. cikk (2) bekezdése szerinti panaszát nem nyújtották be időben, azaz a személyzete nevében az utóbbira vonatkozó határozattól számított három hónapon belül, mivel a közlekedési támogatást megszüntető határozatot 1999. szeptember 27-én hozták meg, míg a panaszos 2000. április 4-én nyújtotta be panaszát. A Bizottság hangsúlyozza, hogy a Bizottság válaszának hiányát az indokolta, hogy a panaszos fellebbezése elfogadhatatlan volt. A Bizottság azt is hangsúlyozza, hogy ez a tény semmilyen módon nem befolyásolja a panaszos jogait. A Bizottság végezetül kijelenti, hogy időközben egyszerűsítette a 90. cikk szerinti panasztételi eljárást annak érdekében, hogy javítsa a panaszosoknak adott válaszok nyomon követését.

A JRC isprai személyzetével folytatott előzetes konzultációt illetően a Bizottság pontosítja, hogy az 1999. szeptember 27-én elfogadott határozat előtt 1999. július 1-jei hatállyal felfüggesztette az utazási támogatást, amíg a JRC helyi személyzeti bizottságával 1999. szeptember 29-én konzultált. A határozat csak 1999. október 21-én lépett hatályba, 1999. július 1-jére visszaható hatállyal. Az érintett rotációs rendszerű alkalmazottak tehát 1999. június végéig kapták meg a szállítási támogatást. A közösségi forrásoknak a közösségi finanszírozó hatóság által előírt szigorúbb ellenőrzése fényében a Bizottság végül megismétli, hogy a Számvevőszékkel egyetértésben ez a határozat elkerülhetetlen volt a szóban forgó támogatás jogalapjának hiánya miatt.

A HATÁROZAT

1.1 A panaszos azt állítja, hogy a szállítási szabályok az érintett személyzettel folytatott előzetes konzultáció nélkül változtak.

1.2 Az Európai Bizottság úgy véli, hogy az 1999. szeptember 29-i találkozón tájékoztatta a személyzet képviselőit a döntés indokairól.

1.3 Az ombudsman megjegyzi, hogy 1999. szeptember 27-i határozatával az Európai Bizottság 1999. július 1-jei visszamenőleges hatállyal visszavonta a JRC isprai (Olaszország) állomásán rotációs munkarendben dolgozó több tisztviselőnek biztosított közlekedési juttatáshoz való jogot, mivel a szóban forgó juttatásnak nem volt jogalapja. 1999. szeptember 29‐én, azaz két nappal később a személyi állomány képviselőjét tájékoztatták a határozatról és annak indokairól. Az ombudsman megállapítja, hogy a juttatás visszavonását az érintett személyzettel folytatott előzetes konzultáció alapján kellett volna végrehajtani; vagyis a jelen ügyben a személyzet képviselőjét előzetesen tájékoztatni kellett volna a Bizottság közelgő határozatáról és annak indokairól.

E tekintetben kritikai észrevételt fogunk tenni.

2.1 A panaszos azt állítja, hogy soha nem kapott indokolással ellátott határozatot a Bizottságtól a személyzeti szabályzat 90. cikke alapján.

2.2 Az Európai Bizottság úgy véli, hogy nem kellett indokolással ellátott határozatot hoznia a panaszos számára, mivel panaszát a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdésében előírt három hónapos határidő lejárta után nyújtotta be.

2.3 Az ombudsman a személyzeti szabályzat 90. cikke értelmében tudomásul veszi, hogy a kinevezésre jogosult hatóság a kérelem benyújtásától számított négy hónapon belül értesíti az érintett személyt indokolással ellátott határozatáról. A jelen ügyben a fellebbezést a fellebbezési határidő lejártát követően nyújtották be, ezért azt nem bírálták el. Az ombudsman úgy véli, hogy helyénvaló lett volna írásban tájékoztatni a panaszost azokról az okokról, amelyek miatt a fellebbezéssel nem foglalkoztak. A panaszos erről való megfelelő tájékoztatásának elmulasztása hivatali visszásságnak minősül.

E tekintetben kritikai észrevételt fogunk tenni.

3.1 A panaszos a JRC rotációs rendszerű személyzete nevében azt állítja, hogy az Európai Bizottság semmisnek nyilvánítja határozatát, és visszaállítja a szóban forgó utazási támogatást.

3.2 Az Európai Bizottság úgy véli, hogy a közösségi költségvetési kiadások szigorúbb ellenőrzése, és különösen a szóban forgó támogatás jogalapjának hiánya miatt el kellett törölni a közlekedési támogatást.

3.3 Az ombudsman megjegyzi, hogy a 122/66/EGK tanácsi rendelet (1) csak a következő olaszországi helyszíneket említi kifejezetten: Centrale de Latina, Centrale de Garigagliano és Casaccia, és úgy tűnik, hogy e rendelet, amely meghatározza azon helyek jegyzékét, amelyekre a személyzeti szabályzat alapján közlekedési támogatás nyújtható, nem nyújt jogalapot a JRC számára Isprában. A közösségi tisztviselők és egyéb alkalmazottak különböző utazási juttatásainak értékelését követően a Bizottság JRC főigazgatói és az Igazgatási Főigazgatóság közösen fogadták el az utazási juttatás eltörléséről szóló határozatot, amely megsemmisítette a szóban forgó juttatás odaítéléséről szóló valamennyi korábbi határozatot. Ez a határozat a Számvevőszék 1992-es ellenőrzési jelentésén alapult, amely arra a következtetésre jutott, hogy a személyzeti szabályzat VII. mellékletének a költségek megtérítését szabályozó 14. és 15. cikke nem teszi lehetővé a JRC Isprában dolgozó rotációs személyzetének külön utazási juttatását, és hogy ez a juttatás ellentétes a közösségi pénzeszközökkel való hatékony és eredményes gazdálkodás elveivel. A fentiek fényében az ombudsman úgy véli, hogy a Bizottság ésszerű magyarázatot adott a szóban forgó közlekedési támogatás eltörlésére vonatkozó döntésére.

3.4 Ilyen körülmények között úgy tűnik, hogy az Európai Bizottság nem követett el hivatali visszásságot a panasz ezen aspektusát illetően.

Az ombudsman e panasszal kapcsolatos vizsgálatai alapján a következő két kritikai észrevételt kell tenni:

Tekintettel arra, hogy az ügy e vonatkozásai konkrét múltbeli eseményekkel kapcsolatos eljárásokat érintenek, nem helyénvaló az ügy békés rendezésére törekedni. Az ombudsman ezért lezárja az ügyet.

Erről a határozatról a Bizottság elnökét is tájékoztatni fogják.

Tisztelettel:

Jacob SÖDERMAN

(1) A közlekedési támogatásra jogosult helyek jegyzékének, e támogatás maximális összegének és nyújtásának szabályairól szóló, 1966. július 28-i 7/66/Euratom, 122/66/EGK tanácsi rendelet, 2. cikk.