Tisztelt H. Úr!

2000. szeptember 27-én Ön panaszt nyújtott be az európai ombudsmanhoz az Európai Fejlesztési és Szakképzési Központ (a továbbiakban: CEDEFOP) ellen. Panaszában azt állította, hogy a CEDEFOP által 1997 augusztusában indított APO/97/005. sz., építészmérnöki tanácsadói közbeszerzési eljárásban hatáskörrel való visszaélés történt; a személyzeti szabályzat 19. cikkének alkalmazása során nem volt átlátható és hatáskörrel való visszaélés történt, valamint bizonyos költségek megtérítését megtagadták. Ön arról is tájékoztatta az ombudsmant, hogy továbbította az APO/97/005 sz. közbeszerzési eljárással kapcsolatos aktáját az Európai Csalás Elleni Hivatalnak (OLAF).

Az Európai Közösséget létrehozó szerződés és az európai ombudsman alapokmánya pontos feltételeket határoz meg a panasz elfogadhatóságára vonatkozóan. Az ombudsman csak akkor indíthat vizsgálatot, ha ezek a feltételek teljesülnek. Az egyik feltétel a következő:

2.4. cikk – Az ombudsman alapokmánya:

„A panaszt attól a naptól számított két éven belül kell benyújtani, amikor a panaszt benyújtó személy tudomást szerzett az annak alapjául szolgáló tényekről.”

Az 1206/2000/BB. sz. panasz alapos vizsgálatát követően úgy tűnt, hogy az APO/97/005. sz. közbeszerzési eljárásban a hatáskörrel való állítólagos visszaélést illetően ez a feltétel nem teljesült, ezért tájékoztattam, hogy nem áll jogomban foglalkozni az első állításával.

2000. november 17-én továbbítottam a panaszt a CEDEFOP igazgatójának. A CEDEFOP 2001. február 14-én küldte meg véleményét, amelyet 2001. május 30-án megküldött észrevételezési felhívással együtt továbbítottam Önnek.

Azért írok most, hogy tájékoztassam Önöket az elvégzett vizsgálatok eredményeiről.

A PANASZ

A panaszost a CEDEFOP 18 hónapig ideiglenes alkalmazottként foglalkoztatta. Ezen időszak alatt a panaszos felelt a CEDEFOP pályázati eljárásaiért. A panaszos munkaszerződése 1998. június 30-án lejárt.

A. az 1997 augusztusában indított APO/97/005. sz. közbeszerzési eljárás egyik felperese nem volt elégedett az eljárás eredményével, és keresetet indított a CEDEFOP ellen a görög bíróságok, valamint az Elsőfokú Bíróság előtt (1).

1998. szeptember 24-én A. jogi képviselője beidézte a panaszost, hogy tegyen tanúvallomást a thesszaloniki elsőfokú bíróság előtt az APO/97/005. sz. közbeszerzési eljárásról. A személyzeti szabályzat 19. cikkének (1) bekezdése értelmében a tisztviselőnek engedélyt kell kérnie a kinevezésre jogosult hatóságtól, ha bármely bírósági eljárás során bármilyen okból olyan információt kell közölnie, amelyről feladataiból kifolyólag tudomása van. A tisztviselőt a szolgálati jogviszonyának megszűnését követően is köti ez a kötelezettség. Mivel akkoriban az Európai Unió Tanácsának dolgozott, a panaszos először a Tanácshoz mint kinevezésre jogosult hatósághoz fordult, hogy engedélyezze számára a tanúvallomást. A Tanács megadta az engedélyt, de megemlítette, hogy külön kérelmet kell benyújtania korábbi munkáltatójához, a CEDEFOP-hoz.

1998. október 2-án a panaszos faxon kérte a CEDEFOP igazgatójától, hogy 1998. október 5-én jelenhessen meg és tanúskodhasson. Faxüzenetében a panaszos kijelentette, hogy amennyiben ugyanazon a napon 17 óráig nem kap választ, úgy véli, hogy a CEDEFOP hallgatólagosan engedélyezte számára a thesszaloniki elsőfokú bíróság előtti megjelenést. A CEDEFOP igazgatója megtiltotta a panaszosnak, hogy tanúvallomást tegyen a bíróság előtt. A panaszost azonban a thesszaloniki elsőfokú bíróság elé idézték, és a bíróság előtt kijelentette, hogy korábbi munkáltatója megtiltotta számára a vallomástételt. A panaszos költségtérítés iránti kérelmet nyújtott be korábbi munkáltatójához, a CEDEFOP-hoz. A CEDEFOP megtagadta a panaszos e tanúvallomás miatt felmerült költségeinek megtérítését.

A panaszos panaszában a következő állításokat terjesztette elő:

1) Az átláthatóság állítólagos hiánya a személyzeti szabályzat 19. cikkének alkalmazásában a CEDEFOP-nál végzett feladatai miatt a panaszos tudomására jutott információk bíróság előtti nyilvánosságra hozatalának engedélyezése tekintetében.

2) Hatáskörrel való állítólagos visszaélés a személyzeti szabályzat 19. cikkének alkalmazása során.

3) A költségek megtérítésének megtagadása megtörtént.

A VIZSGÁLAT

A CEDEFOP véleménye
1) Az átláthatóság állítólagos hiánya a személyzeti szabályzat 19. cikkének alkalmazásában az olyan információk bíróság előtti nyilvánosságra hozatalának engedélyezése tekintetében, amelyekről a panaszosnak a CEDEFOP-nál végzett feladatai miatt tudomása van

1998. október 2-án a CEDEFOP igazgatója tájékoztatta a panaszost, hogy nincs abban a helyzetben, hogy engedélyezze a thesszaloniki elsőfokú bíróság előtti megjelenést, mivel az egyértelműen ellentétes lenne a Közösség érdekeivel.

A panaszos 1998. október 5-én válaszolt, és ismét engedélyt kért a bíróság előtti megjelenésre.

Ugyanezen a napon a CEDEFOP válaszolt, megerősítve az engedély megadásának elutasítását. A CEDEFOP szerint a jelen ügy elbírálására a Conseil d’État (államtanács) a megfelelő fórum, és a thesszaloniki elsőfokú bíróságnak nincs oka beavatkozni. Az elsőfokú bíróság esetleges következtetései egyáltalán nem bírnának jelentőséggel az Államtanács előtti vizsgálat keretében. A CEDEFOP továbbá kijelentette, hogy ha a felvételi bizottság azon munkája ellen tanúskodik, amelynek a panaszos tagja és koordinátora volt, fegyelmi intézkedéseknek teszi ki magát, amelyekre mind a CEDEFOP-nak, mind a Tanácsnak válaszolnia kell.

A 19. cikk semmilyen átláthatósági kérdést nem vet fel (ez a személyzeti szabályzat 25. cikkének hatálya alá tartozik), és nem írja elő kifejezetten a kinevezésre jogosult hatóság számára, hogy az esetleges elutasító határozatot teljes körűen és részletesen megindokolja az érdekelt tisztviselőnek.

Ebben az összefüggésben a CEDEFOP igazgatója nem vádolható az átláthatóság hiányával a vonatkozó határozatában, amelyet megfelelően és haladéktalanul közöltek a panaszossal, és amely kizárólag a fenti jogszabályi rendelkezésekre hivatkozott.

Figyelembe véve azonban az események sorrendjét és a megfelelő időpontokat, hasznos következtetéseket lehet levonni a panaszos átláthatatlan cselekedeteiről és azon egyértelmű szándékáról, hogy saját céljainak elérése érdekében megtévessze a CEDEFOP kinevezésre jogosult hatóságát.

A CEDEFOP úgy vélte, hogy a kérdés igazgató általi kezelése egyáltalán nem volt átláthatatlan. Éppen ellenkezőleg, az üggyel komoly, reagálóképes és adminisztratív szempontból korrekt módon foglalkoztak, bár a Központnak homályos kezdeményezésekkel, félrevezető információkkal és a panaszos provokatív állításaival kellett szembenéznie.

2) Állítólagos hatáskörrel való visszaélés az információk nyilvánosságra hozatalára vonatkozó engedély megtagadása során

A CEDEFOP szerint a CEDEFOP igazgatója a tényállás idején nem rendelkezett tényleges hatáskörrel a panaszossal szemben. Nem élhetett vissza ezzel a hatalommal.

A panaszos 1998. június 30. óta nem állt alkalmazásban a CEDEFOP-nál, amikor a panaszos összesen 18 hónapos ideiglenes szerződése lejárt. Kinevező hatósága akkoriban a Tanács Főtitkársága „A” Főigazgatóságának főigazgatója volt, és a CEDEFOP igazgatója csak akkor gyakorolhatott bármilyen hatáskört a panaszos felett, ha arra kérte a Főtitkárságot, hogy fontolja meg intézkedések meghozatalát, akár nagyon közvetett módon, akár egyáltalán.

Ezenkívül, bár a személyzeti szabályzat nem határozza meg a hatáskörrel való visszaélés fogalmát, úgy tekinthető, hogy közvetetten meghatározták, hogy mit foglalhat magában a 21. cikk harmadik bekezdésének rendelkezései. Nyilvánvaló, hogy ebben az esetben nem volt olyan „utasítás, amelyet a panaszos szabálytalannak ítélhetett volna, vagy amely komoly nehézségeket okozhatott volna”, hangsúlyozni kell, hogy a CEDEFOP igazgatójának a felvetett kérdéssel kapcsolatos mindkét közleménye nagyon egyértelmű és írásbeli volt.

A CEDEFOP igazgatója köteles volt megfontolni és felelős álláspontot képviselni a CEDEFOP, és így a Közösségek egészének érdekeit illetően. A Tanácsnak a felperes bevonására és tájékoztatására irányuló kezdeményezése lehetővé tette számára, hogy ezt megtegye, miközben úgy tűnik, hogy a panaszosnak nem volt ilyen szándéka, mivel érdeke fűződött ahhoz, hogy minden eszközzel támogassa A. állításait.

Feltételezve, hogy a panaszos mit vallott volna, nem nehéz. A panaszos által csatolt dokumentumok többsége ismert volt a CEDEFOP igazgatója előtt, amikor úgy döntött, hogy nem engedélyezi a panaszos számára a bíróság előtti vallomástételt, és minden bizonnyal képes volt teljes lelkiismerettel ítélkezni anélkül, hogy bármilyen indokolatlan és indokolatlan hatáskörrel való visszaélést kellett volna gyakorolnia.

A CEDEFOP úgy ítélte meg, hogy a panaszosnak a görög bíróság előtti megjelenésre és tanúvallomásra irányuló ismételt kérelmeinek kezelése során a CEDEFOP igazgatója nem élt vissza semmilyen hatáskörrel, hanem csak helyesen gyakorolta a személyzeti szabályzat 19. cikke által ráruházott, a Közösségek érdekeinek figyelembevételére vonatkozó kötelezettséget. Ennek során komolyan figyelembe vette a panaszos által a lehetséges nyilatkozatainak tartalmával kapcsolatban adott információkat, amennyiben lehetővé tennék számára a vallomástételt, ami a CEDEFOP szerint téves feltételezések, téves értékelések és félrevezető információk összessége volt. Ezenkívül az igazgató ebben az összefüggésben nem hozott további büntető intézkedéseket a panaszos magatartásával szemben.

3) A felmerült költségek megtérítésének állítólagos megtagadása

A CEDEFOP megerősítette, hogy igazgatója megtagadta a panaszos költségeinek megtérítését. A tisztviselő arra való felhatalmazása, hogy a személyzeti szabályzat 19. cikkével összhangban bíróság előtt megjelenjen és tanúskodjon, kiküldetést és kapcsolódó költségeket vonhat maga után; ez azonban nyilvánvalóan nem a panaszos ügye volt. 1999. január 13-án a CEDEFOP igazgatója válaszolt a panaszos költségtérítési kérelmére. Az igazgató a következő okokat jelölte meg:

1. Az 1998. szeptember 15-i első tanúvallomásra való felhívás a görög Államtanács előtti 1998. október 6-i megjelenésre vonatkozott. 1998. szeptember 23-án a panaszos engedélyt kért a Tanácstól, amelyre 1998. október 1-jén kapott választ. A panaszos nem kért engedélyt a CEDEFOP igazgatójától.

2. A második, 1998. szeptember 24-i meghívó a thesszaloniki elsőfokú bíróság előtti megjelenésre vonatkozott. Ehhez a panaszos a Tanács engedélykérelmét nyújtotta be, a panaszos pedig a CEDEFOP-hoz is nyújtott be engedélykérelmet, amelyet 1998. október 2-án és 1998. október 5-én kétszer elutasítottak.

3. Mindenesetre a panaszosnak nem lett volna szabad Brüsszelből Thesszalonikibe utaznia, ha az volt a célja, hogy megjelenjen és tanúskodjon. A panaszos azonban már 1998. szeptember 27-én megtette ezt anélkül, hogy megvárta volna a Tanács határozatát.

4. A panaszos anélkül volt jelen, hogy a thesszaloniki elsőfokú bíróság előtt vallomást tett volna, bár a CEDEFOP igazgatója ezt kifejezetten megtagadta. A panaszos nem jelent meg a görög Államtanács előtt, amelyet nem utasítottak el, mivel nem nyújtottak be kérelmet.

A panaszos észrevételei

Az ombudsman vizsgálatának korlátozott hatóköre ellenére a panaszos megküldte észrevételeit a panasz azon részével kapcsolatban, amelyet az ombudsman alapokmányának 2.4. cikke alapján elfogadhatatlannak nyilvánítottak. Ezért észrevételeinek ezt a részét az ombudsman vizsgálata során nem vették figyelembe.

A vallomástétel megtagadására vonatkozó állítással kapcsolatban a panaszos a következő észrevételeket tette. A CEDEFOP igazgatója 1999. január 13‐i levelében bírálta azt a tényt, hogy tanúvallomás céljából jelen volt, amelyben az igazgató kijelentette, hogy kifejezetten megtagadta a vallomástétel engedélyezését. A panaszos szerint a CEDEFOP megsértette a véleménynyilvánítás szabadságát azáltal, hogy megtiltotta számára a vallomástételt. Felelős tisztviselőként kész volt tanúskodni anélkül, hogy bármit is eltitkolt volna a bíróság előtt. Csak a CEDEFOP akadályozta meg abban, hogy tanúskodjon.

Ami a második állítást illeti, a panaszos úgy véli, hogy a CEDEFOP hatáskörébe tartozik az információk közzétételére vonatkozó engedély megtagadása. Még a Tanács is kérte, hogy a panaszos nyújtsa be arra irányuló kérelmét, hogy korábbi munkáltatója előtt tanúvallomást tegyen annak ellenőrzése érdekében, hogy a CEDEFOP-nak van-e oka a személyzeti szabályzat 19. cikke szerinti elutasításra. A panaszos szerint az indokok két ponton alapulnak: 1) a thesszaloniki elsőfokú bíróság előtti tanúvallomási eljárás érvénytelen, és a tanúvallomások értéktelenek lennének a ; Államtanács előtt 2) az ellenérdekű fél segítése fegyelmi intézkedéseknek tenné ki a panaszost.

A panaszos azon a véleményen volt, hogy a CEDEFOP megakadályozta őt a vallomástételben, mivel nem követte a közbeszerzési eljárás egyik felperese által a panaszával szemben felhozott érveket. A panaszos úgy vélte, hogy a CEDEFOP szerint a hivatalos állásponttól eltérő észrevételeket tett volna. Ez olyan bizalmatlanságot eredményezett, amely sem az átláthatóság, sem a véleménynyilvánítás szabadsága elvének nem felel meg. A panaszos ezért azt állította, hogy a CEDEFOP visszaélt hatáskörével.

A panaszos szerint a CEDEFOP-nak nem volt joga megtiltani számára a vallomástételt, ezért a felmerült költségeket vissza kellett volna téríteni.

A HATÁROZAT

1 Előzetes megjegyzés

Észrevételeiben a panaszos új állítást tett, nevezetesen azt, hogy a vallomástétel megtagadása sérti a véleménynyilvánítás szabadságának elvét. Ez az állítás nem tartozik az eredeti panasz hatálya alá. Tekintettel az európai ombudsmannak az alábbi határozat 2. része alapján levont következtetésére, az ombudsman nem tartja szükségesnek, hogy a jelen vizsgálat keretében kivizsgálja ezt az új állítást.

2 Az átláthatóság állítólagos hiánya abban, hogy a CEDEFOP megtagadta a vallomástétel engedélyezését

2.1 A panaszos azt állítja, hogy a személyzeti szabályzat 19. cikkének alkalmazása során nem átlátható az olyan információk bíróság előtti nyilvánosságra hozatalának engedélyezése, amelyekről a panaszosnak a CEDEFOP-nál végzett feladatai miatt tudomása volt.

2.2 Véleményében a CEDEFOP kijelentette, hogy a CEDEFOP igazgatója megtagadta a thesszaloniki elsőfokú bíróság előtti megjelenés engedélyezését, mivel az egyértelműen ellentétes lenne a Közösség érdekeivel. A CEDEFOP szerint a jelen ügy elbírálására az Államtanács a megfelelő fórum, mivel a thesszaloniki elsőfokú bíróságnak nincs oka beavatkozni. A thesszaloniki elsőfokú bíróság esetleges következtetései egyáltalán nem bírnának jelentőséggel az Államtanács előtti vizsgálat keretében. Annak a vizsgabizottságnak a munkája ellen tett tanúvallomás, amelynek a panaszos tagja volt, fegyelmi intézkedéseket vonna maga után, amelyekre mind a CEDEFOP-nak, mind a Tanácsnak válaszolnia kellene.

2.3 Az ombudsman megjegyzi, hogy a személyzeti szabályzat 19. cikkének (1) bekezdése szerint:

„A tisztviselő a kinevezésre jogosult hatóság engedélye nélkül semmilyen jogcímen, semmilyen jogi eljárás során nem hozhat nyilvánosságra olyan információt, amelyről feladataiból kifolyólag tudomása van. Az engedély csak akkor tagadható meg, ha a Közösség érdekei úgy kívánják, és az engedély megtagadása a tisztviselő tekintetében nem jár büntetőjogi következményekkel. A tisztviselőt a szolgálati jogviszonyának megszűnését követően is köti ez a kötelezettség.”

2.4 A közösségi jog tiszteletben tartásának biztosítására törekvő nemzeti igazságügyi hatóságoknak nyújtandó segítség tárgyában hozott végzésében a Bíróság megállapította, hogy minden közösségi intézmény köteles aktív segítséget nyújtani a nemzeti bírósági eljárásokban azáltal, hogy dokumentumokat nyújt be a nemzeti bíróságnak, és felhatalmazza tisztviselőit, hogy a nemzeti eljárásokban tanúvallomást tegyenek (2).

2.5 Ami a CEDEFOP arra vonatkozó indokait illeti, hogy miért tagadta meg a panaszos vallomástételét, az ombudsman véleménye szerint az érintett nemzeti bíróság feladata annak megállapítása, hogy az ügy a hatáskörébe tartozik-e. Ezenkívül úgy tűnik, hogy a panaszossal szembeni esetleges fegyelmi eljárásokra való hivatkozás önmagában nem vet fel közösségi érdekű kérdéseket. Következésképpen az ombudsman megállapítja, hogy a CEDEFOP nem indokolta megfelelően a vallomástétel engedélyezésének megtagadását, és ezért nem a személyzeti szabályzat 19. cikkének (1) bekezdésével összhangban járt el. Ez hivatali visszásságnak minősül. Az ombudsman ezért kritikai észrevételt tesz a CEDEFOP-nak.

3 A személyzeti szabályzat 19. cikkének alkalmazása során állítólagosan elkövetett hatáskörrel való visszaélés

3.1 A panaszos állítása szerint a CEDEFOP visszaélt hatáskörével, amikor megtagadta tőle a személyzeti szabályzat 19. cikke szerinti vallomástételt.

3.2 Véleményében a CEDEFOP azzal érvelt, hogy a CEDEFOP igazgatója nem élt vissza semmilyen hatáskörrel, hanem csak helyesen gyakorolta a személyzeti szabályzat 19. cikkében ráruházott, a Közösségek érdekeinek figyelembevételére vonatkozó kötelezettséget. Ennek során az igazgató komolyan figyelembe vette a panaszos által a lehetséges nyilatkozatainak tartalmával kapcsolatban adott információkat, amennyiben lehetővé tennék számára a vallomástételt, ami a CEDEFOP szerint téves feltételezések, téves értékelések és félrevezető információk összessége volt.

3.3 A CEDEFOP szerint a CEDEFOP igazgatója a tényállás idején nem rendelkezett tényleges hatáskörrel a panaszossal szemben. Nem élhetett vissza ezzel a hatalommal. A panaszos 1998. június 30. óta nem állt a CEDEFOP alkalmazásában. Kinevező hatósága akkoriban a Tanács Főtitkársága „A” Főigazgatóságának főigazgatója volt, és a CEDEFOP igazgatója csak akkor gyakorolhatott bármilyen hatáskört a panaszossal szemben, ha arra kérte a Főtitkárságot, hogy fontolja meg intézkedések meghozatalát, akár nagyon közvetett módon, akár egyáltalán.

3.4 A közösségi bíróságok állandó ítélkezési gyakorlata szerint egy intézkedés csak akkor minősülhet hatáskörrel való visszaélésnek, ha objektív, releváns és egybehangzó tényezők alapján úgy tűnik, hogy azt kizárólag vagy legalábbis elsősorban a megjelölt céltól eltérő cél elérése vagy a Szerződés által az ügy körülményeinek kezelésére kifejezetten előírt eljárás megkerülése érdekében hozták (3).

3.5 Bár az ombudsman úgy véli, hogy a CEDEFOP nem indokolta meg megfelelően, hogy miért utasította el a panaszos vallomástételét, az ombudsman vizsgálata nem szolgált bizonyítékkal arra vonatkozóan, hogy az elutasítás a fent említett ítélkezési gyakorlat értelmében vett hatáskörrel való egyértelmű visszaélésnek is minősült volna. Ilyen körülmények között úgy tűnik, hogy nem történt hivatali visszásság az ügy e vonatkozását illetően.

4 Az utazási költségek megtérítésének megtagadása

4.1 A panaszos azt állította, hogy a CEDEFOP megtagadta a görög bíróságok előtti vallomástétellel kapcsolatos utazási költségeinek megtérítését.

4.2 Véleményében a CEDEFOP megerősítette, hogy igazgatója megtagadta a panaszos költségeinek megtérítését. A CEDEFOP szerint a tisztviselő arra való felhatalmazása, hogy a személyzeti szabályzat 19. cikkével összhangban bíróság előtt megjelenjen és tanúskodjon, kiküldetést és kapcsolódó költségeket vonhat maga után. Ez azonban nyilvánvalóan nem a panaszos ügye volt.

4.3 Az ombudsman megjegyzi, hogy a panaszos nem volt a CEDEFOP tisztviselője, amikor a görög bíróság előtt tanúvallomást tett, és úgy tűnik, hogy a CEDEFOP sem járult hozzá vagy nem engedélyezte a tanúvallomás céljából történő utazását. Az ombudsmannak ezért nincs tudomása olyan jogalapról, amely alapján a CEDEFOP-ot kötelezni lehetne a felmerült utazási költségek kifizetésére.

4.4 A fentiek alapján úgy tűnik, hogy az ügy e vonatkozásában nem történt hivatali visszásság.

5 Következtetések

Az ombudsman e panasszal kapcsolatos vizsgálatai alapján a következő kritikai észrevételt kell tenni:

A közösségi jog tiszteletben tartásának biztosítására törekvő nemzeti igazságügyi hatóságoknak nyújtandó segítség tárgyában hozott végzésében a Bíróság megállapította, hogy minden közösségi intézmény köteles aktív segítséget nyújtani a nemzeti bírósági eljárásokban azáltal, hogy dokumentumokat nyújt be a nemzeti bíróságnak, és felhatalmazza tisztviselőit arra, hogy a nemzeti eljárásban tanúvallomást tegyenek.

Ami a CEDEFOP által a panaszos vallomástételének megtagadására felhozott indokokat illeti, az ombudsman véleménye szerint a szóban forgó nemzeti bíróság feladata annak megállapítása, hogy az ügy a hatáskörébe tartozik-e. Ezenkívül úgy tűnik, hogy a panaszossal szembeni esetleges fegyelmi eljárásokra való hivatkozás önmagában nem vet fel közösségi érdekű kérdéseket. Következésképpen az ombudsman megállapítja, hogy a CEDEFOP nem indokolta megfelelően a vallomástétel engedélyezésének megtagadását, és ezért nem a személyzeti szabályzat 19. cikkének (1) bekezdésével összhangban járt el. Ez hivatali visszásságnak minősül.

Tekintettel arra, hogy az ügy ezen aspektusa a múltban bekövetkezett konkrét eseményekkel kapcsolatos eljárásokra vonatkozik, nem helyénvaló az ügy békés rendezésére törekedni. Az ombudsman ezért lezárja az ügyet.

Erről a döntésről a CEDEFOP igazgatóját és igazgatótanácsának elnökét is tájékoztatják.

Tisztelettel:

 

Jacob SÖDERMAN

TOVÁBBI MEGJEGYZÉS

2002. január 7-én az európai ombudsman hivatalból vizsgálatot indított a CEDEFOP által az európai polgárok panaszainak kezelése során használt nyelvről (OI/1/2002/OV).

---

(1) Az Elsőfokú Bíróság T-5/99. sz., Pantelis Andriotis kontra az Európai Közösségek Bizottsága és az Európai Szakképzés-fejlesztési Központ (Cedefop) ügyben 2000. február 10-én hozott végzése, EBHT 2000., II-0235. o.

(2) A Bíróság 1990. július 13-i végzése, C-2/88 Imm., J. J. Zwartveld és társai, 1990, EBHT I-3365, 22. pont.

(3) A T-72/97. sz., Proderec - Formação e Desinvolvimento de Recursos Humanos, ACE kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EBHT 1998., II-2847. o.) 118. pontja. Lásd még a C-331/88. sz., The Queen kontra Minister for Agriculture, Fisheries and Food és a Secretary of State for Health, ex parte: Fedesa és társai ügyben hozott ítélet (EBHT 1990., I-4023. o.) 24. pontját és a T-143/89. sz., Ferriere Nord kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EBHT 1995., II-917. o.) 68. pontját.