Tisztelt G. úr! 1999. november 20-án
Ön panaszt nyújtott be az európai ombudsmanhoz a dán hatóságok ellen benyújtott jogsértési panaszának Európai Bizottság általi kezelésével kapcsolatban.
Az előzetes vizsgálatot követően 2000. február 29-én továbbítottam a panaszt az Európai Bizottság elnökének. A Bizottság 2000. május 29-én küldte meg véleményét. Az észrevételezésre való felkéréssel együtt továbbítottam Önnek, amelyet 2000. július 28-án küldött meg.
Azért írok most, hogy tájékoztassam Önöket az elvégzett vizsgálatok eredményéről.
A félreértések elkerülése érdekében fontos emlékeztetni arra, hogy az EK-Szerződés felhatalmazza az európai ombudsmant arra, hogy csak a közösségi intézmények és szervek tevékenysége során vizsgálja meg a hivatali visszásságok lehetséges eseteit. Az európai ombudsman alapokmánya kifejezetten úgy rendelkezik, hogy semmilyen más hatóság vagy személy intézkedése nem képezheti az ombudsmanhoz benyújtott panasz tárgyát.

A PANASZ

1999
novemberében a panaszos a következő állításokat nyújtotta be az európai ombudsmanhoz. Először is, az Európai Bizottság nem reagált észszerű időn belül a dán hatóságokkal szemben benyújtott kötelezettségszegési panaszára. Másodszor, a Bizottság nem válaszolt a jogsértési panasz előrehaladásával kapcsolatos információkéréseire.
1998 augusztusában a panaszos írásban azt állította a Bizottságnak, hogy a dán hatóságok kereskedelmi korlátozásokat tartanak fenn a használt autók magánszemélyek általi behozatalával szemben. 1999 januárjában felvette a kapcsolatot a Bizottság koppenhágai képviseletével, hogy panaszt tegyen. Azt mondták neki, hogy a választ először 1999 májusában lehet megadni. 1999 augusztusában a panaszos ismét felvette a kapcsolatot a Bizottság koppenhágai képviseletével, és ezt követően faxot kapott, amely arról tájékoztatta, hogy:

„Amint azt Tine Benson asszonynak (a Bizottság dániai irodájának) megígértem, megerősítem, hogy szolgálatom az ügy szükséges fordítását és tanulmányozását követően hivatalos választ készít az Ön gépjárművének dán regisztrációs adójával kapcsolatos levelezésére. Ezt a választ néhány napon belül megküldjük Önnek.”

Mivel a panaszos még mindig nem kapott választ, sikertelenül próbált választ kapni azáltal, hogy közvetlenül kapcsolatba lépett a Bizottsággal Brüsszelben, valamint annak koppenhágai képviseletével.
A panaszos ezért arra kérte az ombudsmant,
hogy vizsgálja ki azokat az állításokat, amelyek szerint a) a Bizottság nem járt el észszerű időn belül a jogsértési panasz ügyében, és
b) nem válaszolt a panasz előrehaladásával kapcsolatos felvilágosításkéréseire.

A VIZSGÁLAT

Az ombudsman előzetes vizsgálatai
Tekintettel arra, hogy a panasz a panaszosnak való válaszadás elmulasztására vonatkozott, az ombudsman úgy döntött, hogy helyénvaló közvetlenül felvenni a kapcsolatot a Bizottsággal annak megállapítása érdekében, hogy hivatalos vizsgálat megindítása nélkül is beszerezhető-e válasz a panaszosnak.
Az Ombudsman ezért 2000. január 12-én felvette a kapcsolatot a Bizottság koppenhágai képviseletével, hogy információt szerezzen az üggyel kapcsolatban, és különösen, hogy megtudja, ki lenne a Bizottság illetékes szervezeti egysége, amellyel Brüsszelben felvehetné a kapcsolatot. Az ombudsmant arról tájékoztatták, hogy az illetékes egység az A.3 egység az Adó- és Vámügyi Osztályon (DG XXI). Az ombudsman megkapta annak a tisztviselőnek a nevét is, aki 1999 szeptemberében tájékoztatta a panaszost arról, hogy néhány napon belül választ fog küldeni (lásd fent). Ugyanezen a napon az ombudsman felvette a kapcsolatot ezzel a tisztviselővel, aki kifejtette, hogy túl optimista volt azzal kapcsolatban, hogy 1999 szeptemberében érdemi választ adjon a panaszosnak. Bocsánatot kért ezért a hibáért, és azt mondta, hogy körülbelül egy héten belül válaszolni lehet. 2000. február 10-én az ombudsman ismét felvette a kapcsolatot a tisztviselővel, mivel úgy tűnt, hogy a panaszos még mindig nem kapott választ. A tisztviselő tájékoztatta az ombudsmant, hogy ő maga olyan információkra vár, amelyek késedelmet szenvednek.a tisztviselő levelezése a panaszossal.
Nem sokkal később, 2000. január 19-én a tisztviselő faxot küldött az ombudsmannak, amelyben megismételte bocsánatkérését, és kijelentette, hogy ő az egyetlen személy a Bizottság Adóügyi és Vámuniós Igazgatóságán, aki az Unió valamennyi tagállamában foglalkozik a gépjárművek adóztatásával kapcsolatos panaszokkal és petíciókkal. Hozzátette, hogy a panaszos ügyének megoldása "egy olyan átfogó elképzeléstől függ, amelyet az új Bizottságnak meg kell határoznia ezen a területen". Végül arról tájékoztatta az ombudsmant, hogy másnap találkozót fog tartani a dán hatóságokkal, és reméli, hogy több információt tud szerezni a panaszos problémáinak megoldásához.
2000. február 10-én az ombudsman ismét felvette a kapcsolatot a tisztviselővel, mivel úgy tűnt, hogy a panaszos még mindig nem kapott választ. A tisztviselő arról tájékoztatta az ombudsmant, hogy ő maga is késve érkező információkra vár.
2000. február 29-én az Ombudsman úgy határozott, hogy hivatalos vizsgálatot indít a panasszal kapcsolatban.
A Bizottság véleménye
Véleményében a Bizottság elismerte, hogy a panaszos jogsértési panaszának kezelése problémákba ütközött. A Bizottság a következő magyarázatokat adta.
Először is, a panaszossal folytatott levelezéshez szükséges fordítás időigényes volt.
Másodszor, a több tagállamból érkező, a gépkocsik adóztatásával kapcsolatos panaszok és petíciók rendkívül nagy száma arra kényszerítette a Bizottságot, hogy a legfontosabb vitákat kiemelt prioritásként kezelje. Az ilyen panaszokkal és petíciókkal foglalkozó bizottsági szolgálat gyakran szembesül az egyes polgárokat érintő nagyon súlyos helyzetekkel (a szabadságvesztés veszélye, rendkívül magas bírságok, az autó elkobzása vagy kényszereladása). A Bizottságnak csak egy tisztviselője van, aki az ilyen panaszokkal és petíciókkal foglalkozik.
Harmadszor, a jogi kérdések rendkívül összetettek. Az érintett adózási kérdéseket a közösségi jogalkotó nem harmonizálta, ezért a jog meghatározásához a Bíróság ítélkezési gyakorlata az egyetlen rendelkezésre álló forrás. Egy 1990. évi ítélet bizonyos körülmények között hátrányos megkülönböztetésnek minősítette az importált autók megadóztatását (1). A tagállamok e bírósági ítéletre válaszul két különböző módszert vezettek be a használt autókra kivetett adók és regisztrációs díjak kiszámítására. A Bizottsághoz számos panasz vagy kérdés érkezett azzal kapcsolatban, hogy ezek a módszerek megfelelnek-e az 1990-es ítéletnek. A Bizottság véleményének időpontjában ebben az ügyben egy ügy volt folyamatban a Bíróság előtt (C-393, Gomez Valente - Portugália). A Bizottság szolgálatai hajlamosak voltak megvárni az ügy kimenetelét, mielőtt bármilyen intézkedést hoznának ezen a területen.
Negyedszer, a dán adó- és vámrendszer rendkívül bonyolult (a Bizottság véleménye részletesen ismertette a rendszert).
Ötödször, a fent vázolt nehézségek ellenére a Bizottság elfoglalta a panaszos jogsértési panaszát, és viszonylag gyakran felvette a kapcsolatot a panaszossal. 2000 januárjában a Bizottság intenzívebben kezdett foglalkozni a panasszal. 2000. január 20-án a Bizottság találkozót tartott a dán hatóságokkal, amelynek során megvitatták a panaszos állításait. A dán hatóságok kézhez kaptak egy dokumentumot az ügyben, és felkérték őket, hogy két héten belül nyújtsanak be választ. 2000. február 11-én emlékeztetőt küldtek a dán hatóságoknak; február 16-án a dán hatóságok megküldték véleményüket. E vélemény lefordítása alapján úgy tűnik, hogy a dán hatóságok és a panaszos közötti vita a panaszos autójának értékével kapcsolatos eltérő álláspontokra vonatkozik.
A Bizottság nem avatkozhat be egy hatóság és egy magánszemély közötti konkrét jogvitákba úgy, ahogyan azt ez utóbbi ügyvédje tenné. A Bizottság feladata, hogy megvizsgálja a szóban forgó konkrét eset általános problémáit. A Bizottság továbbra is vizsgálja ezeket az általános problémákat uniós szinten, és nem könnyű megoldást találni.
a fenti észrevételek fényében a Bizottság szolgálatai újból kapcsolatba lépnének a panaszossal, hogy elmagyarázzák neki a helyzetet és a meghozott intézkedéseket. Ami az e kérdésre vonatkozó dán jogszabályokat illeti, az e kérdéssel kapcsolatos megfontolások folytatódni fognak annak érdekében, hogy uniós szintű megoldást találjanak a gépjárműadóztatás problémáira.
A panaszos észrevételei
Észrevételeiben a panaszos először arról tájékoztatta az ombudsmant, hogy a dán hatóságok hozzáférést biztosítottak számára azokhoz a dokumentumokhoz, amelyekről feltételezik, hogy a Bizottsághoz intézett, fent említett 2000. február 16-i véleményük alapját képezik.
A Bizottság véleményére válaszul a panaszos elutasította a Bizottság észrevételeit és érveit, mivel azok megfelelően magyarázták vagy indokolták az állítólagos hivatali visszásságot. Úgy vélte, hogy a Bizottság nem az ilyen típusú ügyekre vonatkozó panaszbejelentő űrlapon (2) feltüntetett eljárási garanciáknak megfelelően járt el, és hogy a Bizottság nem tett eleget azon kérésének, hogy tájékoztassák a dán hatóságok beadványairól. A panaszos azt is megjegyezte, hogy a Bizottsághoz benyújtott panaszának második oldalán hiányoznak azok a dokumentumok, amelyekhez a dán hatóságok hozzáférést biztosítottak számára.
A panaszos ezt követően részletesen azzal érvelt, hogy a dán jogszabályok nem felelnek meg a közösségi jognak, különösen a Bizottság véleményében említett ítéletre (azaz a C-47/88. sz., Bizottság kontra Dánia ügyben hozott ítéletre) támaszkodva.
Kifogásolta továbbá a Bizottság azon álláspontját, hogy a Bíróság előtt folyamatban lévő ügynek mindenképpen meg kell akadályoznia a Bizottságot abban, hogy jogi értelmezést fogadjon el a kérdésben.
A panaszos elismerte, hogy a Bizottsághoz benyújtott panasza nemzeti hatáskörbe tartozó elemeket tartalmazott. Ennek megfelelően bírósági eljárást kezdeményezett az autója állítólagos túlértékelésének kérdésében.

A HATÁROZAT

1 A jogsértési panasz időben történő elbírálásának elmulasztása
1.1 A panaszos először is azt állította, hogy az Európai Bizottság nem reagált ésszerű időn belül a dán hatóságok ellen benyújtott jogsértési panaszára. A Bizottság elismerte, hogy a jogsértési panasz kezelése során problémák merültek fel, és magyarázatot adott ezekre a problémákra.
1.2 Az ombudsman 303/97. sz. saját kezdeményezésű vizsgálata (3) tisztázta, hogy a jogsértési panaszokat indokolatlan késedelem nélkül és legfeljebb egy éven belül fel kell dolgozni, kivéve, ha olyan különleges körülmények állnak fenn, amelyek e szabály be nem tartását mentik.
1.3 A panaszos 1998 augusztusában nyújtotta be jogsértési panaszát a Bizottsághoz. A Bizottság e vizsgálatra vonatkozó véleményének 2000. májusi benyújtásakor a panaszos még mindig nem kapott érdemi választ jogsértési panaszára. A jogsértési panasz Bizottság általi kezelésére vonatkozó egyéves határidőt ennek megfelelően nem tartották be. A kérdés tehát az, hogy a Bizottság által előadott magyarázatok megfelelőek-e.
1.4 Az Európai Bizottság számos általános magyarázatot terjesztett elő, nevezetesen a) a levelezésnek a panaszos nyelvére (dán) vagy nyelvéről történő fordításának terhét; b) az uniós és nemzeti jog összetettsége; és c) annak szükségessége, hogy a legsúlyosabb vitákat érintő panaszok és petíciók elsőbbséget élvezzenek.
1.5 Rendes körülmények között ezek a tényezők megfelelő magyarázatot adhatnak arra, hogy miért nem tartották be a jogsértési panaszok kezelésére vonatkozó egyéves határidőt. Úgy tűnik azonban, hogy a Bizottság csak egy tisztviselőt bízott meg azzal, hogy foglalkozzon a gépjárműadóval kapcsolatban hozzá beérkezett számos és súlyos panasszal vagy petícióval. E súlyos létszámhiánynak nyilvánvalóvá kellett volna tennie az illetékes bizottsági szolgálatok számára, hogy az európai polgárok számára ilyen fontos tevékenységi területen végül hivatali visszásságok fordulnak elő. A Bizottság által előterjesztett általános magyarázatok ezért nem elfogadható magyarázatok arra, hogy a Bizottság miért nem tartotta be azt a szabályt, hogy a jogsértési panaszokat legfeljebb egy éven belül kell kezelni.
1.6 Az általános magyarázatok mellett az Európai Bizottság utalt arra a tényre, hogy a Bíróság előtt folyamatban van egy olyan ügy, amely tisztázhat néhány, az Európai Unióban a gépjárművek adóztatásával kapcsolatos összetett jogi kérdést. A Bizottság inkább megvárja az ügy kimenetelét, amely a portugál legfelsőbb bíróság 1998. október 7-i előzetes döntéshozatal iránti kérelmen alapul.
1.7 Emlékeztetni kell arra, hogy a közösségi jog tagállamok általi megsértésének gyanúja esetén az Európai Bizottság végső soron a Bíróság előtt indíthat kötelezettségszegési eljárást. Ha a Bíróság már olyan üggyel foglalkozik, amely tisztázhatja a szóban forgó kérdést, észszerűnek tűnik, hogy a Bizottság megvárja ezen ügy kimenetelét, mielőtt véglegesen állást foglalna a szóban forgó jogsértéssel kapcsolatban.
1.8 Az ombudsman ezért arra a következtetésre jut, hogy az Európai Bizottság megfelelő magyarázatot adott a panasz érdemi elbírálásának késedelmére.
2 A Bizottság állítólagos mulasztása válaszadásra
2.1 A panaszos azt állította, hogy a Bizottság nem válaszolt a jogsértési panasz előrehaladásával kapcsolatos információkéréseire. Úgy tűnik, hogy a Bizottság úgy véli, hogy a fent említett általános problémák (2.4. pont) érvényes magyarázatot jelentenek a válaszadás elmulasztására. Azt is kijelentette, hogy gyakori telefonos kapcsolatot tart fenn a panaszossal.
2.2 Amint azt az Ombudsman 303/97. sz. saját kezdeményezésű vizsgálata is megerősítette, az Európai Bizottságnak kötelessége tájékoztatni az egyént a jogsértéssel kapcsolatos panaszának előrehaladásáról. Ez magában foglalja azt a kötelezettséget is, hogy válaszolni kell az ügy Bizottság általi kezelésével kapcsolatos észszerű pontosítási kérelmekre.
2.3 A panaszos 1998 augusztusában nyújtotta be jogsértési panaszát. 1999 januárjában felvette a kapcsolatot a Bizottság koppenhágai képviseletével, hogy panaszt tegyen. Azt mondták neki, hogy a választ először 1999 májusában lehet megadni. 1999 augusztusában a panaszos ismét felvette a kapcsolatot a Bizottság koppenhágai képviseletével, majd 1999. szeptember 17-én faxot kapott, amely arról tájékoztatta, hogy „néhány napon belül” választ fog kapni. A panaszos nem kapott ilyen választ. A Bizottság koppenhágai képviseletén keresztüli későbbi megközelítések szintén hiábavalóak voltak.
2.4 Az ombudsman az elvégzett vizsgálatok alapján úgy véli, hogy az Európai Bizottság nem válaszolt a panaszosnak a jogsértéssel kapcsolatos panaszával kapcsolatos tájékoztatáskérésére. A Bizottság által előterjesztett magyarázatok elfogadhatatlanok, mivel az érintett bizottsági egységen belüli súlyos létszámhiánynak nyilvánvalóvá kellett volna tennie az illetékes szolgálatok számára, hogy végül hivatali visszásságok fordulnak elő. Az ombudsman ezért az alábbiakban kritikai észrevételt tesz.
3 Következtetés
Az európai ombudsman e panasszal kapcsolatos vizsgálatai alapján a következő kritikai észrevételt kell tenni:

A lefolytatott vizsgálatok alapján az ombudsman úgy véli, hogy a Bizottság súlyos mulasztást követett el, amikor nem válaszolt a panaszos jogsértési panaszának előrehaladásával kapcsolatos információkérésére. A Bizottság által előterjesztett magyarázatok elfogadhatatlanok, mivel az érintett bizottsági egységen belüli súlyos létszámhiánynak nyilvánvalóvá kellett volna tennie az illetékes szolgálatok számára, hogy végül hivatali visszásságok fordulnak elő.

Tekintettel arra, hogy az ügy ezen aspektusa a múltban bekövetkezett konkrét eseményekkel kapcsolatos eljárásokra vonatkozott, nem helyénvaló az ügy békés rendezésére törekedni. Az ombudsman ezért lezárja az ügyet.
Erről a döntésről az Európai Bizottság elnökét is tájékoztatni fogják.
Tisztelettel:
Jacob Söderman

---

(1) A C-47/88. sz., Bizottság kontra Dánia ügyben hozott ítélet (EBHT 1990., 4509. o.).

(2) A panaszbejelentő űrlap utolsó változatát 1999. április 30-án tették közzé a Hivatalos Lapban (HL C 119., 1999.4.30., 5. o.). Elérhető továbbá a következő internetcímen: http://ec.europa.eu/secretariat_general/sgb/lexcomm/index_en.htm

(3) Az európai ombudsman 1997. évi éves jelentése, 270. o.