Tisztelt S. Úr!

1999. október 18-án Ön Fria Åland nevében panaszt nyújtott be az európai ombudsmanhoz az Ön által 1998 márciusában hozzá benyújtott panasznak az Európai Bizottság általi állítólagos lassú kezelése miatt.

1999. december 3-án továbbítottam a panaszt az Európai Bizottság elnökének. A Bizottság 2000. március 1-jén küldte meg véleményét. Az észrevételezésre való felkéréssel együtt továbbítottam Önnek, amelyet 2000. április 11-én küldött meg. 2000. szeptember 8-án további tájékoztatást kértem a Bizottságtól. A Bizottság 2000. december 4-én újabb véleményt küldött. Az észrevételezésre való felkéréssel együtt továbbítottam Önnek, amelyet 2001. január 12-én küldött meg. 2001. január 31-én békés megoldást javasoltam a Bizottságnak. A Bizottság 2001. április 20‐án válaszolt. A Bizottság válaszát észrevételezési felhívással együtt továbbítottam Önnek, amelyet 2001. június 26-án küldött meg.

Azért írok most, hogy tájékoztassam Önöket az elvégzett vizsgálatok eredményeiről.

A félreértések elkerülése érdekében fontos emlékeztetni arra, hogy az EK-Szerződés felhatalmazza az európai ombudsmant arra, hogy csak a közösségi intézmények és szervek tevékenysége során vizsgálja meg a hivatali visszásságok lehetséges eseteit. Az európai ombudsman alapokmánya kifejezetten úgy rendelkezik, hogy semmilyen más hatóság vagy személy intézkedése nem képezheti az ombudsmanhoz benyújtott panasz tárgyát.

Az ombudsman panaszával kapcsolatos vizsgálatai ezért annak vizsgálatára irányultak, hogy történt-e hivatali visszásság az Európai Bizottság tevékenységei során.

A PANASZ

1999 októberében a panaszos a Fria Åland egyesület nevében panaszt nyújtott be az európai ombudsmanhoz az Európai Bizottság XXI. Főigazgatóságához (jelenleg: Adóügyi és Vámuniós Főigazgatóság), 1998. március.

A Bizottsághoz benyújtott panaszában a panaszos azt állította, hogy az Åland-szigetek és a finn szárazföld közötti kereskedelem indokolatlanul előnyben részesült az Åland-szigetek és más tagállamok közötti kereskedelemhez képest. A Finnország csatlakozási okmányához csatolt 2. jegyzőkönyv 3. cikke szerint Åland a 77/388/EGK tanácsi irányelv alkalmazása tekintetében ki van zárva Finnország területéről, ami azt jelenti, hogy határadót kell fizetni az Åland és bármely tagállam közötti kereskedelemre. A finn vámhatóságok különleges egyszerűsített eljárást vezettek be az Åland-szigetek és a finn szárazföld közötti kereskedelemre vonatkozóan, amely a panaszos szerint megsértette az EK-Szerződés 90. (korábbi 95.) és 12. (korábbi 6.) cikkét, mivel előnyben részesítette a Finnországból származó kereskedelmet, és ezáltal hátrányos megkülönböztetést alkalmazott a más tagállamokból származó kereskedelemmel szemben.

Az ombudsmanhoz benyújtott panaszában a panaszos előadta, hogy röviddel a panasz Bizottsághoz történő benyújtását követően az egyesület telefonhívást kapott a Bizottság egyik tisztviselőjétől, aki megpróbálta meggyőzni arról, hogy ejtse a panaszt. Azóta a szövetség nem hallott semmit a Bizottságtól, és azt gyanította, hogy a Bizottság szándékosan késleltette a panasz kezelését, vagy akár azt is, hogy a Bizottság megsemmisítette a dokumentumokat. A szövetség azt állította, hogy a Bizottság indokolatlan késedelmet szenvedett a panasz kezelésében.

A VIZSGÁLAT

A Bizottság véleménye

Véleményében a Bizottság jelezte, hogy 1998. március 6-án levelet kapott a panaszostól az Åland-szigetek és a finn szárazföld közötti határátlépési adóval kapcsolatos alakiságokra vonatkozó közösségi jog állítólagos megsértésével kapcsolatban. A levél számos más, a finn szárazföld és Åland közötti fiskális határral kapcsolatos kérdéshez kapcsolódott. Az Åland-szigetek és a finn szárazföld közötti adóhatár létrehozásának különböző szempontjaival kapcsolatos különböző panaszok esetében az IN/P/95/4812. sz. akta szolgált fő aktaként, és a panaszos levelét csatolták ehhez az aktához. Ezt az ügyet 1997. október 15-én lezárták. A levelet nem vették külön panaszként nyilvántartásba, mivel a levélben hivatkozott konkrét körülmények alapján nem állapítható meg a közösségi jog megsértése.

A Bizottság sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy nem küldtek választ a panaszosnak, azonban kijelentette, hogy egy 1998. október 9-i telefonhívásban a panaszost tájékoztatták az általános jogi keretről és a közösségi jog megsértésének megállapításához szükséges információkról. E telefonhívást követően a panaszostól nem érkezett további információ, és mivel a panaszos által már megadott információk alapján nem lehetett megállapítani a közösségi jog megsértését, a panaszos által bemutatott konkrét szempontot nem vizsgálták tovább.

A Bizottság hangsúlyozta továbbá, hogy a panaszos levele a finn szárazföld és az Åland-szigetek közötti fiskális határ megállapításával kapcsolatos általános kérdés egyik aspektusát képviseli. Különböző panaszok alapján a Bizottság megvizsgálta és továbbra is vizsgálja az ügy különböző szempontjait. Mivel a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás célja annak elérése, hogy valamely tagállam megfeleljen a közösségi jognak, az általános vizsgálati eljárás az arra vonatkozó egyetlen panasz kimenetelétől függetlenül folytatódik.

A panaszos észrevételei

Észrevételeiben a panaszos rámutatott, hogy az 1998. március 6-i levél a finn hatóságok egyértelmű magatartásáról tanúskodik, amely a panaszos megítélése szerint sérti az EK-Szerződés 12. és 90. cikkét, valamint Finnország csatlakozási okmánya 2. jegyzőkönyvének 3. cikkét. Ezért figyelemre méltó, hogy a levelet nem vették nyilvántartásba hivatalos panaszként. A Bizottságnak legalább panaszként nyilvántartásba kell vennie a levelet, és a panaszost a többi panaszossal egyenlő bánásmódban kell részesítenie. Amennyiben a Bizottság nem értett egyet a panaszos álláspontjával Finnország Åland-szigetekkel kapcsolatos intézkedéseit illetően, a panaszos felkérte a Bizottságot, hogy kellő időben küldjön indokolással ellátott véleményt. Végezetül a panaszos felszólította az ombudsmant annak biztosítására, hogy a Bizottság a megfelelő ügyintézés elveivel összhangban járjon el, és legalább kellő időben válaszoljon a panasz levelére.

További vizsgálatok

A Bizottság véleményének és a panaszos észrevételeinek gondos mérlegelését követően úgy tűnt, hogy további vizsgálatokra van szükség. Az ombudsman ezért arra kérte a Bizottságot, hogy fejtse ki részletesebben, miért nem tartja szükségesnek a panaszos levelének panaszként történő nyilvántartásba vételét, és hogy azt az ombudsman 303/97/PD számú, a közösségi jog tagállamok általi megsértésével kapcsolatos panaszok kezelésére szolgáló bizottsági igazgatási eljárásokra vonatkozó saját kezdeményezésű vizsgálatában meghatározott elveknek megfelelően kezelje.

A Bizottság további véleménye

További véleményében a Bizottság megerősítette, hogy a 303/97/PD. sz. saját kezdeményezésű vizsgálathoz fűzött észrevételeiben kijelentette, hogy a Bizottsághoz beérkezett valamennyi panaszt kivétel nélkül nyilvántartásba vették. Ez azonban nem azt jelentette, hogy minden levelet panaszként vettek nyilvántartásba, hanem azt, hogy a Bizottság belső eljárásainak megfelelően csak azokat a leveleket vette nyilvántartásba panaszként, amelyeket valószínűleg kivizsgálnak. A panaszos levelének alapos vizsgálatára került sor. A Bizottság által ebben az ügyben nemrégiben lezárt vizsgálathoz (IN/P/95/4812) képest azonban nem tártak fel új körülményeket. A levélben szereplő kritikát ezért nyilvánvalóan megalapozatlannak tekintették, és a Bizottságnak ezért nem állt szándékában a levelet nyilvántartásba venni vagy panaszként kezelni. A Bizottság sajnálatát fejezte ki a jelen ügyben felmerült félreértés miatt, de arra a következtetésre jutott, hogy úgy ítélte meg, hogy a megfelelő ügyintézés elveivel összhangban járt el.

A panaszos további észrevételei

További észrevételeiben a panaszos előadta, hogy a Bizottság azon állítását, miszerint kritikája nyilvánvalóan megalapozatlan, gondatlanságnak tekintette, és hangsúlyozta, hogy a Bizottság a következtetését sem indokolta meg. Ami a levél lényegét illeti, a panaszost meglepte, hogy a Bizottság nem emelt kifogást a finn hatóságoknak az Åland-szigeteken a határ menti adóügyekkel kapcsolatos magatartása ellen.

AZ OMBUDSMAN ERŐKIFEJTÉSEI A BARÁT MEGOLDÁS MEGVALÓSÍTÁSÁRA

A vélemények és észrevételek gondos mérlegelését követően az ombudsman nem volt meggyőződve arról, hogy a Bizottság megfelelően reagált a panaszos állítására.

Az ombudsman ezért a következő békés megoldásra irányuló javaslatot terjesztette a Bizottság elé:

A Bizottságnak panaszként nyilvántartásba kell vennie a panaszos 1998. március 6-i levelét, és azt az ombudsman 303/97/PD számú, hivatalból indított vizsgálatában meghatározott biztosítékoknak megfelelően kell kezelnie. Ha a Bizottságnak megalapozott magyarázata van arra, hogy miért nem vette nyilvántartásba panaszként a levelet, a levélre rendes levelezésként kell válaszolnia, és meg kell indokolnia döntését.

A Bizottság válasza

Válaszában a Bizottság hangsúlyozta, hogy megítélése szerint a megfelelő ügyintézés elveivel összhangban járt el. Mindazonáltal készen állt arra, hogy békés megoldást találjon a panaszossal. A Bizottság ezért 2001. március 28-án levelet küldött a panaszosnak, amelyben kifejtette álláspontját.

A panaszosnak küldött levél megnevezte azt a négy fő okot, amelyek miatt a Bizottság nem folytatta hivatalosan a panaszos 1998. március 6-i levelét. Ezek arra a tényre vonatkoztak, hogy i. Åland az adók tekintetében a Közösség területén kívül helyezkedik el, ii. nem lehetett azt a következtetést levonni, hogy az Åland-szigetek és Finnország közötti kereskedelem előnyben részesül az Åland-szigetek és más tagállamok közötti kereskedelemhez képest, iii. nem lehetett azt a következtetést levonni, hogy a más tagállamokból származó árukra magasabb adót vetnek ki, mint a Finnországból származó árukra, és iv. a Finnország csatlakozási okmányához csatolt 2. jegyzőkönyv 3. cikke a természetes és jogi személyekre vonatkozik, az árukra azonban nem. A Bizottság hozzátette, hogy azóta hasonló panaszt kapott, amelynek vizsgálata folyamatban van. A Bizottság vállalta, hogy tájékoztatja a panaszost, ha a vizsgálat álláspontjának megváltozásához vezetne.

A panaszos észrevételei a Bizottság válaszával kapcsolatban

A panaszos kijelentette, hogy a Bizottság válaszát úgy értelmezte, hogy az 1998. március 6-i levele alapján a jelzett okok miatt nem fog eljárni. Az ügy érdemét illetően a panaszos előadta, hogy információkat szolgáltatott arról, hogy az Åland-szigetek és Finnország közötti kereskedelem előnyben részesül az Åland-szigetek és más tagállamok közötti kereskedelemhez képest, hogy az Åland-szigetekről származó árukra alacsonyabb adót vetnek ki, mint a kívülről származó árukra, és hogy az adó érinti az árukat megvásárló természetes és jogi személyeket. A panaszos arra a következtetésre jutott, hogy nem elégedett a Bizottság válaszával, és azt kérte, hogy a Bizottság reagáljon a panaszára.

Ezért úgy tűnt, hogy a panaszra nem lehet békés megoldást találni.

A HATÁROZAT

1 Indokolatlan késedelem és a panaszos levele nyilvántartásba vételének elmulasztása

1.1 A panaszos azt állította, hogy a Bizottság indokolatlan késedelemmel kezelte az 1998. március 6-án benyújtott panaszát. Amikor a panaszos megtudta, hogy a levelet nem vették nyilvántartásba panaszként, azon a véleményen volt, hogy a Bizottságnak panaszként kell nyilvántartásba vennie a levelet, és legalább kellő időben válaszolnia kell a levélre. A panaszos arra is rámutatott, hogy a Bizottság nem indokolta következtetését.

1.2 Az Európai Bizottság kijelentette, hogy az 1998. március 6-i levelet nem panaszként vették nyilvántartásba, hanem csatolták az IN/P/95/4812. sz. lezárt panaszirathoz. A Bizottság telefonon tájékoztatta a panaszost a kötelezettségszegési eljárások általános jogi keretéről. A levelet nem vették külön panaszként nyilvántartásba, mivel a levél vizsgálata nem tárt fel új körülményeket a Bizottság által ebben az ügyben nemrégiben lezárt vizsgálathoz képest. A Bizottság azt is kifejtette, hogy belső eljárásainak megfelelően ezeket a leveleket csak panaszként veszi nyilvántartásba, amelyeket valószínűleg panaszként fognak kivizsgálni. Az ombudsman békés megoldásra irányuló javaslatára válaszul a Bizottság ismertette azt a négy fő okot, amelyek miatt nem folytatta hivatalosan a panaszos 1998. március 6-i levelét.

1.3 A békés megoldásra irányuló javaslatában az ombudsman kijelentette, hogy helyes hivatali magatartás, ha a polgárok leveleire kellő időben válaszolnak, és megindokolják döntésüket. Az ombudsman elismeri, hogy a Bizottság most válaszolt a panaszos levelére, megjelölve azt a négy fő okot, amelyek miatt nem folytatta hivatalosan a panaszos 1998. március 6-i levelét. Az ombudsman úgy véli, hogy ezek az okok a panasz lényegéhez kapcsolódnak. Még ha a válasz késett is, az ombudsman elismeri a Bizottság jó szándékát, hogy választ adjon a panaszosnak. Az ombudsman ezért megállapítja, hogy a panasz e részével kapcsolatban nem áll fenn hivatali visszásság.

1.4 Ami azt a tényt illeti, hogy a Bizottság hivatalosan nem vette nyilvántartásba panaszként a panaszos 1998. március 6-i levelét, az Ombudsman a következőket jegyzi meg.

1.5 Az Európai Bizottságnak a közösségi jog tagállamok általi megsértésével kapcsolatos panaszok kezelésére szolgáló közigazgatási eljárásaira vonatkozó, 1997. október 13-án lezárt saját kezdeményezésű vizsgálatában (303/97/PD) az Európai Bizottság elismerte, hogy a panaszosoknak helyük van a jogsértési eljárásokban, mivel továbbra is a magánszemélyektől származó panaszok jelentik a legfontosabb forrást, amelyre az Európai Bizottság a közösségi jog alkalmazásának ellenőrzésére vonatkozó feladatát alapozza. A bírósági eljárás megindítását megelőző időszakban a panaszosok olyan eljárási biztosítékokat élveznek, amelyeket a Bizottság folyamatosan fejlesztett és javított. A Bizottság kijelentette, hogy kész folytatni ezt az irányvonalat. A Bizottság továbbá kijelentette, hogy a Bizottsághoz beérkező valamennyi panaszt nyilvántartásba veszik, és e szabály alól nem tesznek kivételt. A panasz beérkezését követően a Bizottság levélben visszaigazolja annak beérkezését, a nyilvántartásba vételt követően pedig tájékoztatja a panaszost a megtett intézkedésekről.

1.6 Az Európai Bizottság úgy vélte, hogy a panaszos levele nem panasz. Az ombudsman egyetért azzal, hogy a Bizottság mérlegelési jogkörrel rendelkezik annak eldöntésében, hogy mely leveleket kell panaszként nyilvántartásba venni. Az ombudsman azonban nincs meggyőződve arról, hogy a Bizottság kifejtette, hogy a levelet miért nem vették nyilvántartásba sem új panaszként, sem a jelen panasz aktájában, és miért nem foglalkoztak tovább a 303/97/PD. sz. saját kezdeményezésű vizsgálatban meghatározott biztosítékoknak megfelelően. Az ombudsman békés megoldásra irányuló javaslatára válaszul a Bizottság azt sem fejtette ki, hogy miért nem vette nyilvántartásba panaszként a levelet.

1.7 A panaszos 1998. március 6-i levele az EK-Szerződés és Finnország csatlakozási okmánya 2. jegyzőkönyvének megsértésére vonatkozott, és felkérte az Európai Bizottságot, hogy lépjen fel Finnország ellen. Ezért a Bizottság számára egyértelműnek kellett lennie, hogy a panaszos az EK-Szerződés 226. cikke alapján hivatalos panaszt kíván benyújtani. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a levél hivatalos nyilvántartásba vétele nem akadályozta volna meg a Bizottságot abban, hogy arra a következtetésre jusson, hogy a panaszosnak címzett 2001. március 28-i levelében említett okok miatt nem fogja tovább vizsgálni az ügyet.

1.8 A Bizottság kötelezettségvállalásainak megfelelően jár el a 303/97/PD. sz. saját kezdeményezésű vizsgálatban (1). E biztosítékok be nem tartása hivatali visszásságnak minősül. Ebben a panaszban a Bizottság nem vette nyilvántartásba panaszként a panaszos levelét, és így nem a megfelelő ügyintézésnek megfelelően járt el. Az ombudsman ezért kritikai észrevételt fog tenni a Bizottság felé.

2 Következtetések

Az ombudsman e panasszal kapcsolatos vizsgálatai alapján a következő kritikai észrevételt kell tenni:

A Bizottság a 303/97/PD. sz. saját kezdeményezésű vizsgálatban (2) vállalt kötelezettségeinek megfelelően jár el. E biztosítékok be nem tartása hivatali visszásságnak minősül. Ebben a panaszban a Bizottság nem vette nyilvántartásba panaszként a panaszos levelét, és így nem a megfelelő ügyintézésnek megfelelően járt el.

Ami az ügy e vonatkozását illeti, az ombudsman megpróbálta békésen rendezni az ügyet. A panaszra azonban nem sikerült békés megoldást találni. Az ombudsman ezért lezárja az ügyet.

Erről a döntésről az Európai Bizottság elnökét is tájékoztatni fogják.

Tisztelettel:

 

Jacob SÖDERMAN

---

(1) Lásd még az európai ombudsman 2001. június 7-i határozatát az Európai Bizottság ellen benyújtott 1194/2000/JMA panaszról. Elérhető az ombudsman honlapján: http://www.ombudsman.europa.eu

(2) Lásd még az európai ombudsman 2001. június 7-i határozatát az Európai Bizottság ellen benyújtott 1194/2000/JMA panaszról. Elérhető az ombudsman honlapján: http://www.ombudsman.europa.eu