A panasz előzményei

1. 2016. június 23-án az Egyesült Királyság európai uniós tagságról szóló népszavazásán szavazó brit választópolgárok többsége úgy döntött, hogy kilép az EU-ból. 2017. március 29-én az Egyesült Királyság elindította a hivatalos kilépési folyamatot, és értesítette az Európai Tanácsot arról, hogy ki kíván lépni az EU-ból. Ez elindította azt az eljárást, amelynek keretében egy tagállam kilép az Unióból, és megkezdődött a kilépésig tartó kétéves visszaszámlálás ^[1].

2. Az Egyesült Királyság kérésére az Európai Tanács megállapodott arról, hogy ezt a kétéves időszakot ^[2] először 2019. március 21-én 2019. május 22-ig ^[3], majd 2019. április 10-én 2019. október 31-ig meghosszabbítja. Az Európai Tanács 2019. október 19-én megállapodott ezen időszak január 31-ig történő újabb meghosszabbításáról. 2020. január 24-én az Egyesült Királyság és az EU aláírta a kilépésről rendelkező megállapodást. 2020. február 1-jén az Egyesült Királyság harmadik országgá vált.

3. Az ombudsman vizsgálata az Európai Bizottság Jogi Szolgálata által 2019 januárjában kiadott, az EU és az Egyesült Királyság közötti kilépési tárgyalásokkal kapcsolatos feljegyzéshez való nyilvános hozzáférés iránti kérelem elutasítására vonatkozott. A feljegyzés ismertette azokat a jogi megfontolásokat, amelyeket figyelembe kell venni abban az esetben, ha 2019. március 29-ig nem kerül sor kilépésről rendelkező megállapodás megkötésére, és az Európai Tanács ezért fontolóra veheti az uniós szerződésekben előirányzott kétéves időszak meghosszabbítását.

4. 2019. március 20-án a panaszos nyilvános hozzáférést kért az Európai Bizottságtól „az Európai Bizottság belső értékeléséhez, többek között a brexittel kapcsolatos meghosszabbítási lehetőségekről”. A Bizottság tájékoztatta a panaszost, hogy azonosította a Jogi Szolgálat 2019. január 17-i, az Európai Bizottság elnöke kabinetjének címzett, „Brexit– Jogi megfontolások a kétéves időszak esetleges meghosszabbításáról” című feljegyzését.

5. 2019. szeptember 6-i megerősítő határozatában a Bizottság megtagadta a kért dokumentumhoz való hozzáférést. Azzal érvelt, hogy a Jogi Szolgálatának a kért dokumentumban foglalt megfontolásai továbbra is relevánsak és rendkívül érzékenyek, mivel az EU akkor még nem kötött kilépési megállapodást az Egyesült Királysággal. A Bizottság kijelentette, hogy a közzététel súlyosan érintené a Bizottságnak a jogi tanácsadás igénybevételéhez és igénybevételéhez fűződő érdekét. A Bizottság szerint a kért dokumentum közzététele aláásná a döntéshozatali eljárást ^[4] és a közérdek védelmét a nemzetközi kapcsolatok tekintetében ^[5].

6. Mivel a panaszos nem volt megelégedve ezzel a döntéssel, 2019. szeptember 9-én az ombudsmanhoz fordult.

Az ombudsman javaslata a megoldásra

7. 2019. október 25-én az ombudsman javaslatot tett a panasz megoldására. Elmondta a Bizottságnak, hogy elfogadja, hogy a feljegyzés egyes részei olyan tanácsokat tartalmaznak, amelyek továbbra is rendkívül érzékenyek. A feljegyzés azonban olyan tanácsokat is tartalmazott, amelyek arra vonatkoztak, hogy milyen jogi következményekkel jár, ha az Egyesült Királyságban nem tartanak európai parlamenti választásokat, miközben az Egyesült Királyság továbbra is uniós tagállam marad. Az ombudsman elfogadta, hogy ez a tanács érzékeny lehetett, amikor a feljegyzést 2019. január 17-én kiadták, és addig, amíg az Egyesült Királyság úgy nem döntött, hogy európai parlamenti választásokat tart. Amikor azonban a Bizottság néhány hónappal a választások után elfogadta megerősítő határozatát, ez a tanács már nem volt releváns. Az ombudsman ezért úgy ítélte meg, hogy ebben az esetben nem áll fenn olyan észszerűen előrelátható veszély a jogi vélemények védelmére nézve, amely indokolná a feljegyzés e részei hozzáférhetővé tételének megtagadását.

8. Ugyanezen okokból az ombudsman úgy ítélte meg, hogy a Bizottság döntéshozatali eljárását és nemzetközi kapcsolatait már nem veszélyezteti a kért dokumentum e részeinek közzététele. Az ombudsman megjegyezte, hogy a Bizottság általában magas szintű átláthatóságról tett tanúbizonyságot a kilépési tárgyalások során, amit üdvözölt.^[6] Ez az átláthatóság arra szolgál, hogy növelje a Bizottság és az EU legitimitását a tárgyalási folyamatban, ami súlyos és széles körű következményekkel jár uniós polgárok és vállalkozások millióira nézve.

9. Az átláthatóság iránti kötelezettségvállalással összhangban az ombudsman azt javasolta, hogy a Bizottság bocsássa rendelkezésre a tanácsadás olyan konkrét részeit, amelyek már nem ássák alá a védett érdekeket.

10. Az ombudsman sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság a javaslatát követően nem biztosított részleges hozzáférést a kért dokumentumokhoz.

11. 2020. február 19-i válaszában a Bizottság közölte, hogy újraértékelte a dokumentum azon részeit, amelyeket az ombudsman véleménye szerint közzé kell tenni. Kijelentette, hogy az e dokumentumban kifejtett álláspontok és ajánlások továbbra is relevánsak és érzékenyek, mivel az Egyesült Királyság EU-ból való kilépéséről szóló megállapodást a megerősítő határozat elfogadásakor még nem kötötték meg.

12. A Bizottság elismerte, hogy a feljegyzés több pontja különböző forgatókönyveket elemez egy olyan eseménnyel kapcsolatban, amelyre a megerősítő határozat elfogadásának időpontjában már sor került. A Bizottság szerint azonban ez nem jelenti azt, hogy az ilyen jogi megfontolások már nem érvényesek vagy érzékenyek. Bár az EU úgy ítélte meg, hogy a kilépésről rendelkező megállapodásról szóló tárgyalások lezárultak, az Egyesült Királyság kilépésével kapcsolatos döntéshozatali folyamat – beleértve a kétéves időszak meghosszabbításának lehetőségét is – akkor még folyamatban volt. Ezért a kért dokumentumban foglalt jogi elemzés továbbra is releváns volt az Európai Tanácsnak az Egyesült Királyság EU-ból való kilépésére vonatkozó esetleges jövőbeli határozatai szempontjából.

13. Végezetül a Bizottság megjegyezte, hogy a kilépésről rendelkező megállapodásról folytatott megbeszélések az EU jövőbeli nemzetközi kapcsolataira vonatkoznak, mivel egy vagy több nemzetközi megállapodás megkötésére kerül sor az Egyesült Királysággal. Ilyen körülmények között a kért dokumentum közzététele azzal a kockázattal járna, hogy érintené az Egyesült Királysággal való jövőbeli kapcsolatok keretéről szóló megállapodáso(ka)t.

14. Az ombudsman megoldási javaslatára adott bizottsági válaszhoz fűzött észrevételében a panaszos elmondta, hogy tekintettel arra, hogy az Egyesült Királyság 2020. január 31-én elhagyta az Európai Uniót, az elállási időszak további meghosszabbítása már nem lehetséges. Egyértelmű volt tehát, hogy a dokumentumban szereplő, a kétéves időszak esetleges meghosszabbítására vonatkozó álláspontok és ajánlások már nem relevánsak.

Az ombudsman értékelése azt követően, hogy a Bizottság elutasította megoldási javaslatát

15. A Bizottság 2019. szeptember 6-án adta ki megerősítő határozatát. Az ombudsman elismeri, hogy 2019. szeptember elején még folyamatban volt az Egyesült Királyság EU-ból való kilépésével kapcsolatos döntéshozatali eljárás, beleértve a kilépésre vonatkozó kétéves időszak esetleges további meghosszabbítását is. Az ombudsman ezért úgy véli, hogy a Bizottság azon döntése, hogy nem biztosít hozzáférést a kért dokumentumhoz, a megerősítő határozat időpontjában indokolt volt.

16. A Bizottság azonban 2020. február 19-én válaszolt az ombudsman megoldási javaslatára. Ekkor az Egyesült Királyság kilépett az EU-ból. Bár az ombudsman nagyra értékeli, hogy számos érzékeny kérdésről még tárgyalni kell az Egyesült Királysággal, egyértelmű, hogy a kitakart szöveg egy része olyan kérdésekre vonatkozik, amelyek nem merülhetnek fel újra. Ezért a megerősítő határozat időpontjában indokolt kitakarások közül legalább néhány már nem érvényes.

17. Az ombudsman megjegyzi, hogy a Bizottság válaszában kijelenti, hogy újraértékelte a dokumentum azon részeit, amelyek közzétételét javasolta. Az ombudsman üdvözli az újraértékelés tényét, de csalódottan állapítja meg, hogy a Bizottság a megváltozott körülmények ellenére pontosan ugyanerre a következtetésre jutott. Fenntartja azon álláspontját, hogy amennyiben új kérelmet nyújtanak be a dokumentumhoz való nyilvános hozzáférés iránt, nem valószínű, hogy az alkalmazott kivételek továbbra is indokolnák a teljes dokumentum visszatartását.

18. Mindazonáltal az ombudsman elismeri, hogy mivel a Bizottság megtagadása a megerősítő határozat időpontjában a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésre vonatkozó uniós szabályok értelmében indokolt volt, ez a határozat nem volt hivatali visszásság. Megjegyzi, hogy ebben az esetben a panaszos új kérelmet nyújthat be a dokumentumhoz való hozzáférés iránt. Az ilyen kérelem szükségessé tenné a Bizottság számára annak újbóli vizsgálatát, hogy a nyilvános hozzáférés teljes megtagadása továbbra is indokolt-e a jogi vagy ténybeli helyzet időközben bekövetkezett változása fényében ^[7].

Következtetés

A vizsgálat alapján az ombudsman az alábbi következtetéssel zárja le az ügyet:

Az Európai Bizottság nem követett el hivatali visszásságot a kért dokumentumhoz való nyilvános hozzáférés megtagadásáról szóló hivatalos határozatában.

A panaszost és az Európai Bizottságot tájékoztatni fogják erről a határozatról.

Emily O'Reilly

Európai ombudsman

Strasbourg, 2020. 24.

[1] Az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 50. cikke.

[2] Az EUSZ 50. cikk (3) bekezdése értelmében.

[3] Abban az esetben, ha az alsóház 2019. március 29-ig jóváhagyja a kilépésről rendelkező megállapodást.

[4] Az 1049/2001/EK rendelet 4. cikkének (3) bekezdése.

[5] Az 1049/2001/EK rendelet 4. cikke (1) bekezdése a) pontjának harmadik francia bekezdése.

[6] Lásd például az Egyesült Királyság EU-ból való kilépéséről folytatott tárgyalásokra vonatkozó, az Európai Bizottsággal közös stratégiai kezdeményezésről szóló záró feljegyzést (SI/1/2017/KR).

[7] a Törvényszék T-644/16. sz., ClientEarth kontra Bizottság ügyben 2018. július 11-én hozott ítéletének 67. pontja; a Bíróság C-362/08. sz., Internationaler Hilfsfonds kontra Bizottság ügyben 2010. január 26-án hozott ítélete