Tisztelt L. Úr!

1999. április 26-án Ön az Európai Politikai Tanulmányok Központja nevében panaszt nyújtott be az európai ombudsmanhoz egy Phare-szerződéssel kapcsolatos állítólagos szabálytalanságok miatt.

1999. május 21-én továbbítottam a panaszt az Európai Bizottság elnökének. A Bizottság 1999. szeptember 15-én küldte meg véleményét. Az észrevételeket tartalmazó meghívóval együtt továbbítottam Önnek, amelyet 1999. november 15-én küldött meg. 2000. november 28-án további tájékoztatást kértem a Bizottságtól. A Bizottság 2001. január 31-én és március 1-jén küldte meg második véleményét, amelyet – amennyiben úgy kívánja – megküldtem Önnek észrevételezésre való felkéréssel. Úgy tűnik, Öntől nem érkezett észrevétel.

1999. július 27-én, szeptember 7-én és december 17-én, valamint 2000. április 14-én és május 5-én további információkat küldött nekem.

2001. május 15-én a Bizottság további információkat küldött nekem. Az észrevételezésre való felkéréssel együtt továbbítottam Önnek, amelyet 2001. július 11-én küldött meg.

Azért írok most, hogy tájékoztassam Önöket az elvégzett vizsgálatok eredményeiről.

Elnézést kérek a panasza elbírálásához szükséges idő tartamáért.

A PANASZ

1999 áprilisában a panaszos, az Európai Politikai Tanulmányok Központjának (CEPS) igazgatója panaszt nyújtott be az európai ombudsmanhoz a 95-1111.00. sz. Phare-szerződéssel kapcsolatban. A szerződés tárgya a romániai jogszabályok közelítése volt, és azt az Európai Bizottság 1995-ben a CEPS által vezetett konzorciumnak ítélte oda.

A panaszos szerint a projekt két teljesen különböző szakaszra oszlott. Az első tizennyolc hónap során a konzorcium jelentős nehézségekbe ütközött kötelezettségeinek teljesítése során. A panaszos ezért 1997-ben közvetlenül beavatkozott a projektbe. Az egyezséget körülbelül 20%-os díjcsökkentéssel kötötték meg. A főtanácsadót leváltották, és a Bizottság beleegyezett a projekt további hat hónappal, 1998 júniusáig történő meghosszabbításába, hogy a legtöbb munkát be lehessen fejezni.

Az elmúlt időszakban jelentősen javult az elkötelezettség és a munka minősége, és a román kormány több alkalommal is dicsérte a konzorciumot, annak főtanácsadóját és a CEPS-t. Sajnálatos módon ugyanakkor a Bizottság már nem racionálisan vagy észszerűen irányította a projektet. A panaszos azt állította, hogy a CEPS soha nem vitatta a Bizottságnak a konzorcium teljesítményének és pénzügyi igazgatásának ellenőrzésére vonatkozó jogát és kötelezettségét. Az elmúlt tizenöt hónap legfőbb problémája azonban az volt, hogy a CEPS nem kapott részletes dokumentációt arról, hogy a Bizottság miért és mely pontokon volt elégedetlen a konzorcium munkájával. A panaszos többször is megpróbált kapcsolatba lépni a Bizottsággal, és mellékelte a Bizottsággal 1997 vége és 1999 áprilisa között folytatott kapcsolatfelvételeinek naplóját, amely bemutatta a Bizottság magatartását.

Mindezek alapján a panaszos azt állította, hogy i. a Bizottság nem fizetett ki számlákat, és ii. a Bizottság nem szolgáltatott semmilyen információt arra vonatkozóan, hogy mi volt a hiba, vagy hogy miért nem fizették ki a számlákat.

A VIZSGÁLAT

Véleményében a Bizottság először is kifejtette, hogy a Közösség „előcsatlakozási stratégiájának” keretében a Bizottság tanácsadókkal kötött szerződéseket annak érdekében, hogy segítséget és tanácsadást nyújtson a csatlakozásra váró közép- és kelet-európai országok kormányainak minden olyan kérdésben, amely belső jogszabályaiknak a közösségi vívmányokhoz való közelítésével kapcsolatos. A CEPS nyerte a romániai szerződést.

A projekt megvalósítását kezdettől fogva problémák nehezítették. A Bizottság szerint a román hatóságoknak nyújtott képzés és dokumentáció elfogadhatónak tekinthető, de a román jog különböző ágazatairól készített jelentések rossz minőségűek voltak. 1997-ben ez a CEPS hatáskörének csökkenéséhez, a főtanácsadó leváltásához és a Bizottság által az 1997 júniusáig nyújtott szolgáltatásokért fizetett összeg csökkenéséhez vezetett.

Bár a Bizottság elismerte, hogy a CEPS teljesítménye azóta javult, a benyújtott jelentések többségének rossz minősége és más jelentések elfogadhatatlansága továbbra is a felek közötti vita fő kérdése volt. A Bizottság főbb kifogásait a panaszosnak címzett 1999. július 13-i levélben foglalta össze. Az 1998-ban elvégzett külön ellenőrzés eredményeként és az összes benyújtott jelentés alapos elemzését követően a Bizottság javaslatot tett az 1997 júliusa és 1998 júniusa közötti időszakra vonatkozó vitatott számlák végleges rendezésére. A Bizottság szerint a Bizottság könyvelésében nem voltak kinnlevő számlák.

Ami a panaszos azon állítását illeti, hogy a Bizottság nem szolgáltatott információt arra vonatkozóan, hogy miért nem fizették ki a számlákat, a Bizottság ezt elutasította, és a panaszhoz és az 1998-as ellenőrzéshez csatolt naplóra hivatkozott, kijelentve, hogy a CEPS mindenkor teljes mértékben tisztában volt a kérdésekkel.

A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a CEPS nem biztos, hogy elégedett az egyezségre irányuló javaslattal, de nagyon jól tudja, hogy miért tették.

Észrevételeiben a panaszos fenntartotta panaszát.

Az ombudsmanhoz intézett kiegészítő leveleiben a panaszos számos észrevételt tett a Bizottság magatartásával kapcsolatban. A panaszos többek között arra hivatkozott, hogy a Bizottság soha nem vitatta a képzéssel kapcsolatos számlákat, azonban azokat csak 1999 júliusában fizették ki. A legjelentősebb késedelem maga az érdemi jelentés volt, amely esetében a Bizottságnak nyolc hónapra volt szüksége ahhoz, hogy kisebb módosításokat hajtson végre, bár a panaszos többször is kérte a szöveget.

A Bizottság véleményének és a panaszos észrevételeinek gondos mérlegelését követően úgy tűnt, hogy további vizsgálatokra van szükség. Az ombudsman arra kérte a Bizottságot, hogy nyújtson be további információkat i. azzal kapcsolatban, hogy a szerződés nem vitatott részeit (a képzéssel és a dokumentációval kapcsolatban elvégzett munkát) miért nem fizették ki korábban, hanem miért foglalták bele a pénzügyi ellenőrzésbe, ii. a Bizottságot felkérték, hogy fejtse ki, mennyi időt vett igénybe két kifizetés folyósítása, iii. merült fel a késedelmi kamat kérdése, és iv. a Bizottságot felkérték, hogy tegye meg észrevételeit azzal az állítással kapcsolatban, hogy nyolc hónap alatt nem történt jelentős változás az érdemi jelentésben.

Második véleményében a Bizottság a következő pontokat foglalta össze.

Ami az 1997. július 1-je és 1998. március 31-e közötti időszakban felmerült költségeket illeti (amelyek magukban foglalták a képzéssel kapcsolatos költségeket is), a kifizetéseket több, általa részletesebben kifejtett nehézség miatt nem lehetett teljesíteni. Úgy határozott, hogy a pénzügyi ellenőrzésnek magában kell foglalnia a szerződés teljes körű vizsgálatát. Ami a két kifizetést illeti, a Bizottság elfogadta, hogy a szokásosnál több időbe telt ezeknek a kifizetése, és ezt meg is indokolta. A késedelmi kamatok kérdését illetően a Bizottság előadta, hogy a szerződő félnek kell kamatot kérnie.

A Bizottság második véleményét észrevételezés céljából továbbította a panaszosnak. Úgy tűnik, hogy a panaszostól nem érkezett észrevétel.

2001 májusában a Bizottság tájékoztatta az ombudsmant, hogy a panaszossal 2001 februárjában és márciusában folytatott megbeszéléseket követően 2001. április 26-án mindkét fél informálisan vitarendezési megállapodást hagyott jóvá. A megállapodást a Bizottság dolgozza fel, majd ellenjegyzés céljából benyújtja a panaszosnak.

Az ombudsman ezt az információt észrevételezésre továbbította a panaszosnak. A panaszos ezt követően tájékoztatta az ombudsmant, hogy elfogadta a Bizottság által javasolt egyezséget, amelyet 2001. május 15-én írtak alá. A megállapodás részeként a panaszos vállalta, hogy nem nyújt be panaszt az ombudsmanhoz. Végezetül a panaszos köszönetet mondott az ombudsmannak az ügyben tett erőfeszítéseiért.

A HATÁROZAT

1.1 A panaszos azt állította, hogy a Bizottság nem fizetett ki számlákat, és nem szolgáltatott semmilyen információt arra vonatkozóan, hogy mi volt a hiba, vagy hogy miért nem fizették ki a számlákat. Ezenkívül az érdemi jelentést illetően a panaszos azt állította, hogy nyolc hónap alatt nem történt jelentős változás.

1.2 Az Európai Bizottság mind első, mind második véleményében elutasította az állításokat, és kifejtette álláspontját. Kijelentette, hogy a számlákat kifizették, és folyamatosan tájékoztatta a panaszost. Az érdemi jelentést illetően a Bizottság nem tett konkrét észrevételeket.

1.3 2001 májusában az Európai Bizottság tájékoztatta az ombudsmant, hogy 2001. április 26-án mindkét fél informálisan jóváhagyta a vitarendezési megállapodást. 2001 júliusában a panaszos tájékoztatta az ombudsmant, hogy 2001. május 15-én egyezséget írtak alá. A megállapodás részeként a panaszos vállalta, hogy nem nyújt be panaszt az ombudsmanhoz.

1.4 Az ombudsman megállapítja, hogy a Bizottság és a panaszos között egyezség született. Úgy tűnik tehát, hogy a kérdést rendezték.

A Bizottság észrevételeiből és a panaszos észrevételeiből kitűnik, hogy a Bizottság lépéseket tett az ügy rendezésére, és ezáltal elégedett a panaszossal. Az ombudsman ezért lezárja az ügyet.

Erről a döntésről az Európai Bizottság elnökét is tájékoztatni fogják.

Tisztelettel:

Jacob SÖDERMAN