A panasz előzményei

1. A panasz egy alkalmazottnak odaítélt előléptetési pontok számával kapcsolatos jogvitára vonatkozik.

2. Az alkalmazottak előléptetési célú értékelésére vonatkozó szabályokat a személyzeti szabályzat 43. és 45. cikke tartalmazza. 2004-ben a Bizottság elfogadta a személyzeti szabályzat 43. cikkének végrehajtására vonatkozó általános rendelkezéseket (a továbbiakban: az általános végrehajtási rendelkezések 43. cikke) és a személyzeti szabályzat 45. cikkének végrehajtására vonatkozó általános rendelkezéseket (a továbbiakban: az általános végrehajtási rendelkezések 45. cikke). 2008. június 18-án a Bizottság elfogadta az ÁVR új 43. cikkét (a továbbiakban: az ÁVR új 43. cikke) és az ÁVR új 45. cikkét (a továbbiakban: az ÁVR új 45. cikke).

3. Az ÁVR új 43. cikkének 12. cikke („Záró rendelkezések”) kimondja:

„(1) A Bizottság által 2004. december 23-án elfogadott, a személyzeti szabályzat 43. cikkének végrehajtására vonatkozó általános rendelkezések hatályukat vesztik. A 2008. évi értékelési időszakra azonban továbbra is pályáznak.

(2) Ezen általános rendelkezések az elfogadásuk napján lépnek hatályba, és a 2009. január 1-jétől kezdődően elkészített jelentésekre alkalmazandók.”

4. Az ÁVR új 45. cikkének 12. cikke („Záró rendelkezések”) hasonló tartalommal bír az előléptetési gyakorlat tekintetében:

„(1) A Bizottság által 2004. december 23-án elfogadott, a személyzeti szabályzat 45. cikkének végrehajtására vonatkozó általános rendelkezések hatályukat vesztik. A 2008. évi előléptetési időszakra azonban továbbra is alkalmazandók.

(2) Ezen általános végrehajtási rendelkezések az elfogadásuk napján lépnek hatályba, és a 2009. évi előléptetési időszaktól alkalmazandók.”

5. Az általános végrehajtási rendelkezések korábbi 45. cikke 9 érdempontot írt elő a próbaidőn lévő személyzet számára [1].

6. Az ÁVR új 45. cikke 11. cikkének (3) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Azon tisztviselők esetében, akik az adott időszakban 9 érdempontot kaptak próbaidős tisztviselőként (...), és akiket nem léptettek elő a következő magasabb besorolási fokozatba, 6/12 arány alkalmazandó e 9 pontra. A felhalmozott többi pontra a (2) bekezdést kell alkalmazni. E számítások eredményeinek összegét a legközelebbi egész pontra kell kerekíteni.”

7. Az ÁVR új 45. cikke I. melléklete (Eltérések) 1. cikkének (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Azok az N. évben felvett próbaidős tisztviselők, akik érdemeik alapján csak a személyzeti szabályzat [2] 43. cikkének végrehajtására vonatkozó általános rendelkezések I. melléklete 6. cikkének (2) bekezdése szerinti, az N+1. évre vonatkozó értékelést kapnak, az N. évre arányosan előléptetési pontokat kapnak, figyelembe véve az N. évben ledolgozott hónapokat és az N+1. évre odaítélt előléptetési pontokat a következő képlet alapján:

Az N. évben ledolgozott hónapok x az N+1. évre odaítélt előléptetési pontok

12

A számítás eredményét a legközelebbi egész számra kerekítjük.

8. 2009. január 7-én a Bizottság közzétette a 2009. évi értékelési és előléptetési időszakra (referencia-időszak: 2008. január 1-jétől december 31-ig) vonatkozó 1–2009. sz. közigazgatási közleményt (a továbbiakban: közigazgatási közlemény). A közigazgatási közlemény célja az új értékelési és előléptetési rendszer különböző szempontjainak magyarázata volt. A 2008 folyamán készített, próbaidőre vonatkozó jelentéseket illetően a közigazgatási közlemény 4.3. pontja a következőket állapította meg:

„Azok a tisztviselők vagy ideiglenes alkalmazottak, akikről 2008-ban próbaidős jelentést készítettek – függetlenül attól, hogy a próbaidő 2007-ben vagy 2008-ban kezdődött-e –, részt vesznek az idei éves értékelési és előléptetési eljárásban.

Amennyiben a próbaidő 2007-ben kezdődik, az éves értékelő jelentés a 2008. január 1. és 2008. december 31. közötti időszakra vonatkozik. A 2008-as előléptetési pontokat azonban számos arányos előléptetési ponttal növelik, hogy tükrözzék a 2007-es próbaidő számát.

9. A panaszos 2007. november 16-án kezdett próbaidős tisztviselőként dolgozni a Bizottságnál. A kilenc hónapos próbaidő lejártát követően a panaszos 2008. augusztus 16-án tisztviselővé vált. Időközben, 2008. június 18-án hatályba lépett az új általános végrehajtási terv. A 2007. november 16. és 2008. augusztus 15. közötti időszakra vonatkozó, próbaidőről szóló jelentést 2008. szeptember 4-én véglegesítették. 2009. május 20-án véglegesítették a 2008. évre vonatkozó értékelő jelentését.

10. A 2009. évi előléptetési időszakra a Bizottság az új általános végrehajtási rendelkezések alapján 5 előléptetési pontot adott a panaszosnak, nevezetesen 1 előléptetési pontot a 2007. november 16. és december 31. közötti 1,5 hónapra, valamint 4 előléptetési pontot a 2008. évre. Ezeket a pontokat az ÁVR új 45. cikke [3] I. melléklete 1. cikkének (2) bekezdésében meghatározott arányos számítás alapján ítélték oda.

11. A panaszos azonban azon a véleményen volt, hogy az ÁVR régi 45. cikke alapján 9 pontot kellett volna kapnia kilenc hónapos próbaidőre, és hogy ezeket a pontokat az ÁVR új 45. cikkének (3) bekezdésében előírtak szerint át kellett volna alakítani az új rendszerbe. Ez 4,5 pontot adott volna neki, amelyet aztán a kilenc hónapos próbaidőre 5 pontra kellett volna kerekíteni. Azzal érvelt, hogy 2008 hátralevő részében 2 pontot kellett volna kapnia, ami összesen 7 pontot jelent.

12. 2009. május 25-én a panaszos fellebbezést nyújtott be a közös értékelési és előléptetési bizottsághoz (JAPC). A fellebbezést 2009. november 5-én elutasították. 2009. november 19-i e-mailjében a panaszos a 90. cikk (2) bekezdése szerinti panaszt [4] nyújtott be, amelyben azzal érvelt, hogy az új alkalmazottaknak szóló bevezető tanfolyamok és szakmai előmeneteli jelentés (CDR) során az oktatók tájékoztatták őket arról a jogukról, hogy próbaidejük végén 9 pontot szerezhetnek. A panaszos ezért azon a véleményen volt, hogy „jogos elvárások” keletkeztek. A panaszos azt is állította, hogy próbaidős jelentését az 1–2009. sz. közigazgatási értesítés közzététele előtt írták alá. A panaszos szerint az új általános végrehajtási rendelkezések csak a jövőbeli jelentésekre vonatkoztak, a próbaidőre azonban nem. Azzal érvelt, hogy a Bizottság jogellenesen visszamenőlegesen alkalmazta a már elkészült jelentéseket.

13. 2010. február 19-én a Bizottság elutasította a panaszos panaszát. A próbaidőre vonatkozó pontokat illetően a Bizottság kifejtette, hogy nem ad neki 9 „átalánypontot”, mivel a 2009. évi előléptetési időszak az általános végrehajtási rendelkezések új, 2008. június 18-án elfogadott 45. cikkén alapult. Azzal érvelt továbbá, hogy a panaszos nem hivatkozhat a „jogos bizalom” elvére annak érdekében, hogy ellenezze az új rendelkezések alkalmazását.

14. A Bizottság kifejtette, hogy az új ÁVR 45. cikke I. melléklete 1. cikkének (2) bekezdésében előírt arányos számítási szabálynak megfelelően a panaszos 1 pontot kapott a 2007. évi 1,5 hónapra és 4 pontot a 2008. évre, ami összesen 5 pontot jelent. Megállapította, hogy az ÁVR új 45. cikkét helyesen alkalmazták a panaszos ügyére. Azzal érvelt továbbá, hogy az újonnan felvett tisztviselőknek nyújtott tájékoztatás nem jogosította fel a panaszost arra, hogy 9 pontot kapjon.

15. A Bizottsághoz intézett 2010. február 26-i elektronikus levelében a panaszos rámutatott arra, hogy az ÁVR új 45. cikke I. melléklete 1. cikkének (2) bekezdésében az ÁVR új 43. cikke I. melléklete 6. cikkének (2) bekezdésére való hivatkozás valójában téves. Rámutatott, hogy az ÁVR új 43. cikke I. melléklete 6. cikkének (2) bekezdése valójában a személyzet képviselőire vonatkozik, nem pedig a próbaidős tisztviselőkre. A panaszos véleménye szerint ezért az ÁVR új 43. cikke I. melléklete 6. cikkének (2) bekezdése nem volt rá alkalmazandó. A panaszos azt is előadta, hogy a közigazgatási közleményt a létrehozása után adták ki, és sem a létrehozása előtt, sem azt követően nem kapott egyértelmű tájékoztatást az új szabályokról. Ez sérti a személyzeti szabályzat 110. cikkét, amely kimondja, hogy a személyzeti szabályzat végrehajtására vonatkozó általános rendelkezéseket a személyzet tudomására kell hozni.

16. 2010. március 1-jén a Bizottság azt válaszolta a panaszos e-mailjére, hogy: „annak ellenére, hogy szerkesztési hiba történt a határozatban/vonatkozó jogszabályban, azon a véleményen vagyunk, hogy az nem változtatja meg a lényeget”.

17. 2010. március 10-én a panaszos benyújtotta ezt a panaszt az ombudsmanhoz.

A vizsgálat tárgya

Állítás:

18. A panaszos állítása a következőképpen foglalható össze:

A panaszos azt állította, hogy a 2007. november 16. és 2008. augusztus 15. közötti próbaidőre vonatkozó előléptetési pontok odaítéléséről szóló bizottsági határozat helytelen volt, mivel:

i) a 2008. június 18-i új ÁVR 45. cikkén alapult. Ezeket a szabályokat a személyzeti szabályzat 110. cikkének megfelelően az 1–2009. sz. igazgatási közlemény hozta a személyzet tudomására, amelyet csak azt követően tettek közzé, hogy a panaszos próbaidős jelentése már elkészült;

ii. az előléptetési pontokat nem az új alkalmazottaknak szóló tanfolyamokon megadott információk alapján számították ki, akiket arról tájékoztattak, hogy a próbaidőre 9 előléptetési pontot fognak odaítélni; és

iii. még ha a 2008. június 18-án elfogadott ÁVR alkalmazandó is lenne, a panaszos nem érthetné, hogy az abban foglalt szabályok hogyan alkalmazhatók az ő esetében, mivel az ÁVR új 45. cikke I. melléklete 1. cikkének (2) bekezdése hibát tartalmazott.

Igénypont:

19. A panaszos azt állította, hogy a Bizottságnak két további előléptetési pontot kellene kiosztania számára (nevezetesen 9 előléptetési pontot 5 pontra átszámítva az új rendszerben, plusz 2 pontot a 2008. év hátralevő részére), ami összesen 7 pontot jelent (5 pont helyett).

20. Az ombudsman a fenti állítással és állítással kapcsolatban a Bizottság véleményét kérő levelében rámutatott arra, hogy a panaszos állításának iii. pontja tekintetében első látásra megalapozottnak tűnik az az érv, hogy az ÁVR új 45. cikke I. melléklete 1. cikkének (2) bekezdésében hiba történt. Kifejtette, hogy az általános végrehajtási rendelkezések új 43. cikke I. melléklete 6. cikkének (2) bekezdésére való hivatkozás, amely nem a próbaidős alkalmazottakra, hanem az alkalmazottak képviselőire vonatkozik, valóban tévesnek tűnik, és ehelyett az általános végrehajtási rendelkezések új 43. cikke I. melléklete 4. cikkének (2) bekezdésére kellett volna hivatkozni, amely a próbaidős alkalmazottak értékelésére vonatkozik. Az ombudsman ezért arra kérte a Bizottságot, hogy foglalkozzon ezzel a kérdéssel és a panaszos állításával kapcsolatos esetleges „knock-on” hatásokkal.

21. 2011. február 1-jén az ombudsman arra is felkérte a Bizottságot, hogy nyújtson be véleményt az alábbi két további állításról, amelyeket a panaszos a fenti iii. ponttal kapcsolatos bizottsági véleményre vonatkozó észrevételeiben tett:

(1) Az ÁVR 45. cikke I. melléklete 1. cikkének (2) bekezdésében szereplő hiba hivatali visszásságnak minősül, és azt mutatja, hogy a Bizottság nem járt el kellő gondossággal az ÁVR megszövegezése során. Az ombudsman ezzel összefüggésben felkérte a Bizottságot, hogy tájékoztassa: i. ha a vonatkozó hibát időközben kijavították; és ii. mérlegelte-e a bocsánatkérés esetleges szükségességét.

(2) A Bizottság nem foglalkozott kellő gondossággal a panaszos 2009. május 25-i, a közös értékelési és előléptetési bizottsághoz (JAPC) benyújtott fellebbezésével és a 90. cikk (2) bekezdése szerinti, a Bizottsághoz 2009. november 19-én benyújtott panaszával, mivel nem vette észre és nem tájékoztatta a panaszost az ÁVR új 45. cikke I. melléklete 1. cikkének (2) bekezdésében szereplő téves hivatkozásról.

A vizsgálat

22. A panaszt véleményezésre továbbították a Bizottságnak. A Bizottság 2010. július 20-án nyilvánított véleményt. A véleményt továbbították a panaszosnak, aki 2010. augusztus 2-án megküldte észrevételeit.

23. 2011. február 1-jén az ombudsman felkérte a Bizottságot, hogy nyújtson be kiegészítő véleményt a panaszos észrevételeiben megfogalmazott két új állításról. A Bizottság 2011. március 31-én küldte meg kiegészítő véleményét. A kérelmet továbbították a panaszosnak, aki 2011. április 15-én további észrevételeket küldött.

Az ombudsman elemzése és következtetései

A. Az előléptetési pontok állítólagosan téves odaítélése és a kapcsolódó kérelem

Az ombudsman elé terjesztett érvek

24. Az állítás i. részét illetően a Bizottság véleményében rámutatott arra, hogy a 2009. évi értékelési és előléptetési időszak 2009. január 7-én, a közigazgatási közlemény közzétételével kezdődött, nem pedig – amint azt a panaszos állítja – 2008. szeptember 4-én, próbaidős jelentésének véglegesítésével. A közigazgatási közlemény tartalmazta a 2008. június 18-án elfogadott új ÁVR 43. cikkéhez és 45. cikkéhez való kapcsolódást. A közigazgatási közlemény és az általános végrehajtási rendelkezések egyértelműen meghatározták a 2009. évi értékelési és előléptetési időszakra alkalmazandó szabályokat. Ezek a szabályok a próbaidős tisztviselőkre is vonatkoztak. A Bizottság jelezte, hogy az ÁVR új 45. cikke I. melléklete 1. cikkének (2) bekezdése alapján a panaszos 1 promóciós pontot kapott a 2007. november 16. és december 31. közötti időszakra (nevezetesen a 2007-ben ledolgozott 1,5 hónap megszorozva a 2008-as évre vonatkozó jelentésben kapott 4 promóciós ponttal, elosztva 12 hónappal = 0,5 ponttal, amelyet felkerekítettek 1-re).

25. A Bizottság hivatkozott továbbá az ÁVR új 45. cikkének 12. cikkére (amely szerint a régi ÁVR 45. cikkét hatályon kívül helyezték), valamint a közigazgatási közlemény 4.3. pontjára.

26. A Bizottság azzal érvelt, hogy az új szabályok egyértelműen meghatározásra kerültek a 2009. évi értékelési és előléptetési időszak kezdetén. A panaszos tehát tudott ezekről. A Bizottság kifejtette, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az új szabály azonnal alkalmazandó a régi szabály hatálya alatt keletkezett helyzet jövőbeli hatásaira. Az állandó ítélkezési gyakorlat azt is kimondja, hogy a bizalomvédelem elvének hatálya nem terjeszthető ki addig a pontig, hogy általános jelleggel megakadályozza, hogy új szabályokat alkalmazzanak a korábbi szabályok alapján keletkezett helyzetek jövőbeli hatásaira.

27. Az állítás ii. részét illetően a Bizottság emlékeztetett arra, hogy az ÁVR korábbi, 2004. december 23-i 45. cikke 3. cikkének (8) bekezdése, amelyet a 2008. évi rendelkezések hatályon kívül helyeztek, a következőképpen rendelkezett: „Letelepedésükkor a próbaidős tisztviselők automatikusan 9 érdempontot kapnak, ha a próbaidő rendes körülmények között 9 hónapig tart, és 6 érdempontot, ha rendes körülmények között 6 hónapig tart.” A Bizottság azonban megállapította, hogy az ÁVR korábbi 45. cikke nem alkalmazandó a 2009. évi előléptetési időszakra. Ehelyett az új ÁVR-t kellett alkalmazni. Azzal érvelt továbbá, hogy az új alkalmazottak képzése során nem jelentették be, hogy 9 előléptetési pontot adnak a próbaidőre. Ehelyett azt mondták, hogy 9 érdempontot kapnak. Ezek az információk az akkor hatályos szabályok tekintetében helytállóak voltak. Kétségtelenül azt is elmagyarázták az új alkalmazottaknak, hogy a szabályok várhatóan megváltoznak. A „promóciós” pontok és az „érdempontok” közötti terminológiai különbség azt mutatja, hogy két különböző rendszert vitattak meg.

28. Az állítás iii. részét illetően a Bizottság pontosította, hogy az ÁVR új 45. cikke I. melléklete 1. cikkének (2) bekezdése tipográfiai hibát tartalmazott, és hogy az ÁVR új 43. cikke I. melléklete 4. cikkének (2) bekezdésére kellett volna hivatkozni, nem pedig az ÁVR új 43. cikke 6. cikkének (2) bekezdésére.

29. A Bizottság azzal érvelt, hogy az általános végrehajtási rendelkezések új 45. cikke I. melléklete („Eltérések”) 1. cikkének (2) bekezdése egyértelműen hivatkozik „azokra a próbaidős tisztviselőkre [...], akik [...] jelentést kapnak [...]”, továbbá előadta, hogy az általános végrehajtási rendelkezések új 43. cikke I. melléklete 6. cikkének (2) bekezdése, amelyre a fenti rendelkezés tévesen hivatkozott, egyértelműen „személyzeti képviselőkre” utal (és nem – az általános végrehajtási rendelkezések új 43. cikke I. mellékletének 4. cikkének (2) bekezdéseként – „próbaidős alkalmazottakra”), anélkül, hogy egyáltalán említene egy jelentést. A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy nem tartható fenn, hogy az általános végrehajtási rendelkezések új 45. cikke I. melléklete 1. cikkének (2) bekezdése e tipográfiai hiba miatt nem értelmezhető, különös tekintettel arra, hogy ezt a szabályt a 2009. évi értékelési és előléptetési eljárást megindító közigazgatási közlemény kifejezetten kifejtette.

30. A Bizottság hangsúlyozta, hogy a panaszos először 2010. február 26-i e-mailjében vetette fel a hiba kérdését, miután megkapta a Bizottság 2010. február 19-i elutasító határozatát, amely hivatkozást tartalmazott a szóban forgó rendelkezésre. Következésképpen ez egy új érv volt, amelyre a panaszos a rendelkezésre álló belső fellebbezési eljárások igénybevételét követően hivatkozott, ami még tovább gyengítette a panaszos érvét.

31. A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a közigazgatási közlemény közzétételével 2009. január 7-én elindított 2009. évi értékelési és előléptetési eljárásra vonatkozó rendelkezéseknek megfelelően promóciós pontokat ítélt oda a panaszosnak. A rendelkezésekben szereplő tipográfiai hiba nem volt olyan jellegű, hogy a vonatkozó szabályokat homályossá tette volna. A fentiek fényében a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a panaszos további promóciós pontokra vonatkozó állításának nem lehet helyt adni.

32. Észrevételeiben a panaszos az állítás i. részével kapcsolatban azzal érvelt, hogy a Bizottság válaszában elismerte, hogy egyértelmű szabályokat csak a 2009. január 7-i közigazgatási értesítésben közöltek. Ezt az értesítést több mint három hónappal a panaszos próbaidejének lejárta után tették közzé. A tisztviselővé válása előtt vagy azon a napon a panaszos nem kapott egyértelmű tájékoztatást az új szabályokról, amint azt a személyzeti szabályzat 110. cikke előírja.

33. Ami a Bizottságnak az állítás ii. részére adott válaszát illeti, a panaszos megismételte, hogy az új alkalmazottak számára tartott tanfolyamok során az oktatók arról tájékoztatták őket, hogy próbaidejük végén 9 érdempontot kapnak. A Bizottság azonban úgy ítélte meg, hogy nem sértették meg a bizalomvédelem elvét. A panaszos továbbá azzal érvelt, hogy a Bizottság által az érdempontok és a promóciós pontok között tett különbségtétel irreleváns.

34. Az állítás iii. részével kapcsolatban a panaszos rámutatott, hogy az ombudsman a múltban arra a következtetésre jutott, hogy hivatali visszásság akkor fordul elő, ha a vizsgálatokban (32/2005/ELB sz. panasz) vagy a tájékoztató füzetekben (1476/2005/(BB)GG sz. panasz) hibát követnek el. A jelen ügyben a hiba (az ÁVR új 45. cikke I. melléklete 1. cikkének (2) bekezdésében szereplő téves kereszthivatkozás) még súlyosabb volt, mivel azt egy jogalkotási dokumentum tartalmazta. A Bizottságnak tehát a régi szabályokat kellene alkalmaznia rá (és nem az újakat, amelyek a hibát tartalmazták).

35. Ami a Bizottság azon érvét illeti, hogy 2010. február 26-i e-mailjében először vetette fel az általános végrehajtási rendelkezések új 45. cikke I. melléklete 1. cikkének (2) bekezdésében szereplő hiba kérdését, a panaszos azzal érvelt, hogy e kérdés felvetésekor (2009-ben vagy 2010-ben) irreleváns, mivel maga a szabály „jogellenes”. A panaszos hangsúlyozta továbbá, hogy a Bizottság először a 90. cikk (2) bekezdése szerinti panaszára adott 2010. február 19-i válaszában említette a téves rendelkezést. A Bizottság azonban nem észlelte (vagy legalábbis nem tájékoztatta) a hibát. Ez azt mutatja, hogy a panaszos fellebbezését és panaszát nem vizsgálták meg megfelelően.

36. A panaszos egy elvi kérdést is felvetett, nevezetesen azt, hogy zavarba ejtő, hogy a Bizottságon belül az általános végrehajtási rendelkezéseket kidolgozó valamennyi szolgálat (Jogi Szolgálat, DG ADMIN, Humánerőforrásügyi és Biztonsági Főigazgatóság) nem fedezte fel a hibát, amelyet végül egy új alkalmazott fedezett fel.

37. A panaszos azt állította, hogy a régi szabályokat kellett volna alkalmazni rá, és ennek alapján két további előléptetési pontot kellett volna kapnia (az új rendszerben). Hozzáteszi, hogy a Bizottság elismerte, hogy hiba történt, és hogy az új szabályok csak a közigazgatási közlemény kiadásakor váltak egyértelművé.

További vizsgálatok

38. Az ombudsman arra is felkérte a Bizottságot, hogy nyújtson be véleményt a panaszos észrevételeiben megfogalmazott alábbi két további állításról:

(1) Az ÁVR új 45. cikke I. melléklete 1. cikkének (2) bekezdésében szereplő hiba hivatali visszásságnak minősül, és azt mutatja, hogy a Bizottság nem járt el kellő gondossággal az ÁVR megszövegezése során. Ezzel összefüggésben az ombudsman felkérte a Bizottságot, hogy tájékoztassa őt: i. ha a vonatkozó hibát időközben kijavították; és ii. mérlegelte-e a bocsánatkérés esetleges szükségességét.

(2) A Bizottság nem foglalkozott kellő gondossággal a panaszos által a JAPC-hez 2009. május 25-én benyújtott fellebbezéssel és a Bizottsághoz 2009. november 19-én benyújtott, a 90. cikk (2) bekezdése szerinti panaszával, mivel nem értesítette a panaszost az ÁVR új 45. cikke I. melléklete 1. cikkének (2) bekezdésében szereplő téves hivatkozásról.

Az ombudsmanhoz benyújtott további érvek

39. Az első kiegészítő állítást illetően a Bizottság kiegészítő véleményében kijelentette, hogy nyilvánvaló, hogy az ÁVR új 45. cikkének I. mellékletében szereplő említett hivatkozás téves. E hiba fennállása azonban nem vezethetett volna a szabályok esetleges téves értelmezéséhez. Ezenkívül a közigazgatási közlemény egyértelműen kifejtette a próbaidőről szóló jelentésekre vonatkozó szabályokat. A Bizottság rámutatott arra, hogy a panaszos a neki megítélt előléptetési pontok száma elleni fellebbezés és a 90. cikk (2) bekezdése szerinti panasz benyújtásakor nem hivatkozott erre a tipográfiai hibára, és nem utalt arra, hogy e hiba miatt nem értette a szabályt. Éppen ellenkezőleg, a panaszos fellebbezése és panasza egyértelműen azt mutatta, hogy megértette a szabályt, de vitatta annak az ügyére való alkalmazását. A panaszos csak 2010. február 26-án hívta fel a Bizottság figyelmét erre a hibára. A Bizottság ezért úgy véli, hogy ez a tipográfiai hiba nem gyakorolt negatív hatást a panaszosra vagy a személyzet bármely más tagjára. Ezért nem tekinti hivatali visszásságnak.

40. A fenti 1. pont i. alpontját illetően a Bizottság megállapította, hogy a tipográfiai hibát a 2010. május 7-i C(2010)2958 bizottsági határozat kijavította, és hogy az ÁVR 45. cikkének jelenleg hatályos változata tartalmazta a helyes hivatkozást.

41. A fenti 1. pont ii. alpontját illetően a Bizottság sajnálatát fejezte ki a hibának az elfogadott végleges dokumentumban való megjelenése miatt. Tekintettel azonban arra, hogy ez a tipográfiai hiba nem gyakorolt negatív hatást a panaszosra, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy nincs szükség egyéni bocsánatkérésre.

42. A második kiegészítő állítást illetően a Bizottság azzal érvelt, hogy megfelelő és kimerítő választ adott a fellebbezésre és a 90. cikk (2) bekezdése szerinti kifogásra. Sem a fellebbezés, sem a panasz nem hivatkozott a tipográfiai hibára mint az összetévesztés lehetséges forrására, hanem inkább azt mutatta, hogy a panaszos megértette a szabályt. Ezért nem volt szükség a tipográfiai hibára való hivatkozásra, amely nem befolyásolta volna a végleges határozatot. A Bizottság tehát kitartott az akkor hozott határozatai mellett.

43. Kiegészítő észrevételeiben a panaszos azt állította, hogy a Bizottság kiegészítő véleményében valójában azzal érvelt, hogy a személyzeti szabályzatnak nincs értéke, és hogy az igazgatási közlemény és az általános végrehajtási rendelkezések új 45. cikkének I. mellékletében szereplő hibát helyesbítő határozat a fontos.

44. Ami a Bizottság azon álláspontját illeti, hogy az ÁVR új 45. cikke egyértelmű volt, és nem tett lehetővé más értelmezést, a panaszos felveti a kérdést, hogy a Bizottság ezt követően miért állította, hogy a szabályokat a közigazgatási közlemény közzétételekor egyértelműen elmagyarázták. Továbbá, ha a hiba ugyanolyan nyilvánvaló volt, mint a Bizottság érvelése, akkor miért nem javította ki azt a közigazgatási közlemény közzétételekor? Ehelyett a hibát csak a 2010. május 7-i határozatában orvosolta, vagyis azt követően, hogy a panaszos benyújtotta a 90. cikk (2) bekezdése szerinti panaszát és panaszát az ombudsmanhoz.

45. A panaszos azzal érvelt, hogy a Bizottság nem adott megfelelő és kimerítő választ fellebbezésére és a 90. cikk (2) bekezdése szerinti panaszára. A Bizottság a panaszos fellebbezésére adott válaszában még csak nem is hivatkozott a téves rendelkezésre. A Bizottság csak a 90. cikk (2) bekezdése szerinti panaszára adott válaszában hivatkozott a (téves) rendelkezésre, anélkül azonban, hogy észrevette volna, hogy a hivatkozás téves.

46. A panaszos azt állította, hogy nem igaz, hogy a hiba nem gyakorolt negatív hatást rá. Azzal érvelt, hogy ennek eredményeként két előléptetési pontot veszített. Azzal érvelt továbbá, hogy ha a próbaidő lejártakor tudta volna, hogy a szabályok megváltoztak, a próbaidő lejártakor fellebbezést nyújtott volna be.

47. Ami a Bizottság azon érvét illeti, amely szerint sem a fellebbezése, sem a panasza nem hivatkozott a tipográfiai hibára, és megértette a szabályt, a panaszos kijelentette, hogy még nem volt tudomása az általános végrehajtási rendelkezések új 45. cikkében szereplő hibáról, amikor fellebbezést nyújtott be, valamint a 90. cikk (2) bekezdése szerinti panaszról. Azzal érvelt, hogy értelmetlen a Bizottság azon kijelentése, hogy kifejezetten hivatkoznia kellett volna a hibára, mert ha a panaszos ezt megtehette volna, ez azt jelentené, hogy megértette volna a hibát.

48. A panaszos arra a következtetésre jutott, hogy most, hogy a Bizottság kijavította a szabályokban elkövetett hibát, helyesbítenie kell a panaszos előléptetési pontjaira vonatkozó határozatát is, és két további pontot kell adnia neki.

Az ombudsman értékelése

49. A panaszos azzal érvelt, hogy a Bizottságnak az előléptetési pontok odaítélésére vonatkozó határozata téves volt, mivel az általános végrehajtási rendelkezések új 45. cikkét (amelyen a határozat alapult) csak a közigazgatási közlemény hozta a személyzet tudomására, amelyet a panaszos próbaidejének lejárta után tettek közzé.

50. Az ombudsman emlékeztet a releváns tények időrendjére, amelyek a következők:

- A panaszos próbaideje 2007. november 16-tól 2008. augusztus 15-ig tartott;

2008. június 18-án hatályba lépett az ÁVR új 43. cikke és 45. cikke;

- 2008. szeptember 4-én elkészült a panaszos próbaidős jelentése;

2009. január 7-én közzétették a közigazgatási közleményt;

- Egy héttel később, 2009. január 15-én megkezdődött a panaszos 2009. évi értékelési és előléptetési eljárása (amelynek első eleme az értékelő jelentés elkészítése volt);

2009. május 20-án véglegesítették a panaszos értékelő jelentését, és a panaszos 5 előléptetési pontot kapott a 2009. évi előléptetési időszakra.

51. Az értékelési és előléptetési gyakorlat célja a személyzet tagjának az előző naptári évben nyújtott teljesítményének értékelése és jutalmazása. Mivel a panaszos csak 2007 novemberében kezdte meg munkáját, a 2008-as értékelési és előléptetési időszakban nem értékelték [5]. A panaszos első értékelési és előléptetési eljárása tehát a 2009. évi értékelési és előléptetési eljárás volt, amelynek célja a felperes teljesítményének értékelése volt 2007 utolsó két hónapjára és a 2008. évre vonatkozóan.

52. Az ÁVR új 43.1. cikke kimondja, hogy:

„A Bizottság által 2004. december 23-án elfogadott, a személyzeti szabályzat 43. cikkének végrehajtására vonatkozó általános rendelkezések hatályukat vesztik. A 2008. évi értékelési időszakra azonban továbbra is alkalmazandók”(utólagos kiemelés).

Mivel a panaszos panasza a 2009. évi értékelési és előléptetési időszakra vonatkozik, egyértelmű, hogy az ÁVR új 43. cikke és az ÁVR új 45. cikke - és nem a régi szabályok - voltak alkalmazandók a panaszos ügyére [6].

53. Továbbá, amint azt a közigazgatási közlemény 4.3. pontja kifejti, ha a próbaidő 2007-ben kezdődik (a panaszos 2007-ben kezdte meg próbaidejét), az értékelő jelentés a 2008. január 1. és december 31. közötti időszakra terjedne ki, de a 2008-as előléptetési pontokat (a panaszos esetében négyet) számos arányos előléptetési ponttal növelnék, hogy tükrözzék a 2007-ben ledolgozott napok számát. A panaszos esetében az új ÁVR 45. cikke (Eltérések) I. melléklete 1. cikkének (2) bekezdésében meghatározott számítást követően a Bizottság 1 további előléptetési pontot ítélt oda a panaszosnak a 2007. november 16. és december 31. közötti időszakra, ami a 2009. évi értékelési időszakra összesen 5 előléptetési pontot eredményezett. Az ombudsman ezért megállapítja, hogy a panaszos próbaidejére vonatkozó előléptetési pontok odaítéléséről szóló bizottsági határozat helyesen alapult az általános végrehajtási rendelkezések új 45. cikkén.

54. Ami a panaszos azon állítását illeti, hogy az új szabályokat csak a próbaidőről szóló jelentés elkészítése után négy hónappal kiadott adminisztratív közlemény révén hozták a tudomására, az ombudsman megjegyzi, hogy a személyzeti szabályzat 110. cikkének (3) bekezdése valóban előírja, hogy a személyzeti szabályzat valamennyi végrehajtási rendelkezését a személyzet tudomására kell hozni. Az ítélkezési gyakorlat szerint a jogbiztonság elvének tiszteletben tartása, amely szerint a hatóságok által elfogadott jogi aktusok nem érvényesíthetők magánszemélyekkel szemben azt megelőzően, hogy azokat megismerhették volna, megköveteli, hogy a személyzeti szabályzat által az intézményekre ruházott hatáskörök gyakorlására vonatkozó határozatok megfelelő nyilvánosságot kapjanak [7]. Ez általában adminisztratív értesítések útján történik.

55. Az ÁVR új 43. cikke és az ÁVR új 45. cikke az értékelési és előléptetési eljárás lefolytatásának módjára vonatkozik. Az általános végrehajtási rendelkezések új 43. cikkét és az általános végrehajtási rendelkezések új 45. cikkét 2009. január 7-én hozták a személyzet tudomására, amikor a közigazgatási közlemény tájékoztatta a személyzetet a közelgő 2009. évi értékelési és előléptetési időszakról. Így az új szabályokat a személyzetre való alkalmazásukat megelőzően közölték a személyzettel. Az ombudsman rámutat arra, hogy amikor a panaszos 2009. január 22-én aláírta az önértékelést (az értékelés első lépése), már tisztában volt a két héttel korábban a közigazgatási értesítésben közölt új szabályokkal. A jogbiztonság szempontjából tehát a panaszosnak már azelőtt tudomása lehetett az új szabályokról, hogy azokat vele szemben alkalmazták volna.

56. A panaszos azzal érvel, hogy a közigazgatási közleményt négy hónappal a próbaidőről szóló jelentését követően tették közzé. Úgy tűnik, azzal érvel, hogy vitatta volna ezt a jelentést, ha a jelentés elfogadásakor tudott volna az ÁVR új 43. cikkéről és az ÁVR új 45. cikkéről. Az ÁVR új 43. cikke és az ÁVR új 45. cikke azonban nem befolyásolta próbaidős jelentését. Az ÁVR változásai csak a promóciós pontok kiszámítását érintették. Ez a próbaidőről szóló jelentés nem foglalkozik az előléptetési pontokkal, és azt semmilyen módon nem érintette ezen új rendelkezések hatálybalépése (ugyanezt a próbaidőről szóló jelentést az általános végrehajtási rendelkezések módosítása nélkül is megkapta volna). Mint ilyen, nincs jelentősége annak a ténynek, hogy a próbaidős jelentésének időpontjában nem volt tudomása az ÁVR új 43. cikkéről és az ÁVR új 45. cikkéről.

57. A fentiek alapján az ombudsman megállapítja, hogy a panaszosnak előléptetési pontokat odaítélő határozat helyesen alapult az általános végrehajtási rendelkezések új 45. cikkén, amelyre a 2009. január 7-i közigazgatási értesítés hívta fel a személyzet figyelmét. Az ombudsman ezért arra a következtetésre jutott, hogy az i. érv tekintetében nem merült fel hivatali visszásság.

58. Ami a panaszos azon érvét illeti, hogy az előléptetési pontokat nem az új alkalmazottaknak szóló tanfolyamokon adott tájékoztatásnak megfelelően számították ki, akiket arról tájékoztattak, hogy a próbaidőre 9 érdempontot adnak, az ombudsman megjegyzi, hogy a Bizottság véleménye szerint azt jelentették be az új alkalmazottaknak, hogy 9 előléptetési pont helyett 9 érdempontot adnak a próbaidőre. A Bizottság által az érdempontok és az előléptetési pontok között hivatkozott különbség nem tűnik relevánsnak az állítás szempontjából, mivel nem másról van szó, mint a régi és az új ÁVR közötti nyelvi különbségről. A Bizottság tehát alapvetően azt mondta, hogy az új alkalmazottakat valóban tájékoztatták a tanfolyamokon arról, hogy 9 (érdem) pontot kapnak.

59. Úgy tűnik, hogy a panaszos azzal érvel, hogy az új alkalmazottakkal az intézményhez való csatlakozásakor közölt információk alapján „jogos elvárása” volt, hogy 9 érdempontot kapjon a próbaidőre, amelyet ezt követően az új általános végrehajtási rendelkezések értelmében 5 pontra alakítottak volna át. Az ombudsman megjegyzi azonban, hogy a Bizottság kijelentette, hogy az új alkalmazottakat is tájékoztatták arról, hogy a szabályok változni fognak. Az ombudsman megjegyzi, hogy a panaszos nem tett észrevételt ezzel az érvvel kapcsolatban, még kevésbé vitatta azt. Ezért arra a következtetésre jut, hogy az új alkalmazottak nem kaptak pontos biztosítékokat a 9 pont megszerzéséhez való jogukra vonatkozóan.

60. Az ombudsman továbbá emlékeztetni kíván arra, hogy a Bíróság Centeno Mediavilla ügyben hozott ítélete [8] szerint az új alkalmazottak még akkor sem hivatkozhatnak a bizalomvédelem elvére az új szabályok elfogadásával szemben, ha új alkalmazottaknak nyilatkoznak, különösen egy olyan területen, ahol az intézmény jelentős mérlegelési jogkörrel rendelkezik. Így a tisztviselők nem támaszkodhattak a tanfolyamok során adott információkra annak érdekében, hogy ellenezzék az ÁVR új 43. cikkének és új 45. cikkének alkalmazását.

61. A fenti megállapítások alapján az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy ezen érvvel kapcsolatban nem merült fel hivatali visszásság.

62. A panaszos azzal is érvelt, hogy mivel az ÁVR új 45. cikke I. melléklete 1. cikkének (2) bekezdése hibát tartalmazott, nem értette a szabályokat, és ezért ezeket a szabályokat nem kell alkalmazni rá. A panaszos ezt követően észrevételeiben azt állította, hogy ez a hiba hivatali visszásságnak minősül, és rámutatott arra, hogy a Bizottság nem járt el gondosan az általános végrehajtási rendelkezések kidolgozása során.

63. Az ombudsman megjegyzi, hogy az általános végrehajtási rendelkezések új 45. cikke I. melléklete 1. cikkének (2) bekezdése valóban tipográfiai hibát tartalmazott, mivel az általános végrehajtási rendelkezések új 43. cikke I. mellékletének téves cikkére, nevezetesen a személyzet képviselőiről szóló 6. cikk (2) bekezdésére hivatkozott a próbaidős alkalmazottakról szóló 4. cikk (2) bekezdése helyett. A Bizottság véleményében elismerte ezt a hibát.

64. Az ombudsman azt is megjegyzi, hogy a Bizottság ezt a hibát a 2010. május 7-i C(2010)2958 határozatával javította ki, amelyet mindössze 3 héttel azután hozott meg, hogy az ombudsman vizsgálatot indított az ügyben. Az ÁVR új 45. cikkének módosított változata már tartalmazza a helyes hivatkozást [9]. Bár a hiba sajnálatos, az ombudsman megjegyzi, hogy a Bizottság intézkedéseket hozott annak kijavítására.

65. Az ombudsmant nem győzte meg a panaszos azon érve, hogy az említett tipográfiai hiba miatt nem tudta megérteni a vonatkozó szabályok alkalmazását. Először is a 2009. január 7-i közigazgatási közlemény, amelyet a 2009. évi értékelési és előléptetési időszak kezdete előtt tettek közzé, helyesen magyarázta meg a szabályokat. Másodszor, a panaszos 90. cikk (2) bekezdése szerinti panasza nem azon az érven alapult, hogy a szabályok nem egyértelműek. Inkább azon az állásponton alapult, hogy az új szabályok nem vonatkoznak rá. Végül első alkalommal 2010. február 26-i e-mailjében vetette fel a hiba kérdését, válaszul arra, hogy a Bizottság elutasította a 90. cikk (2) bekezdése szerinti panaszát (ez az elutasítás említette a vonatkozó cikket). Úgy tűnik, ez arra utal, hogy a panaszos az új szabályok alkalmazását vitató, a 90. cikk (2) bekezdése szerinti panaszt nyújthatott be vele szemben, és a 90. cikk (2) bekezdése szerinti panaszeljárást folytathatott le, amelynek célja az új szabályok vele szembeni alkalmazásának vitatása volt, anélkül, hogy valaha is tudomása lett volna arról, hogy a szabályok megszövegezése során hiba történt. Ebben az összefüggésben az ombudsman nem tudja elfogadni, hogy a szabályok megszövegezése során elkövetett hiba lehetetlenné tette a panaszos számára annak megértését, hogy a szabályok hogyan vonatkoztak rá.

66. Ami a panaszos azon érvét illeti, hogy a szövegezési hiba negatív hatással volt rá - azzal érvel, hogy a szabályok megszövegezése során elkövetett „hiba” két előléptetési pont elvesztését eredményezte -, az ombudsman rámutat arra, hogy a panaszos 5 előléptetési pontot kapott közvetlen és egyetlen oka a 2008 júniusában elfogadott új szabályok alkalmazása volt. Az 5 előléptetési pont odaítélését azonban nem a szövegezési hiba okozta.

67. Ami a panaszos azon érvét illeti, miszerint a Bizottság nem járt el kellő gondossággal a 2009. május 25-i fellebbezésével és a 90. cikk (2) bekezdése szerinti panaszával kapcsolatban, mivel nem vette észre vagy nem tájékoztatta őt a hibáról, az ombudsman megjegyzi, hogy az ügy irataiból kitűnik, hogy a hibát a panaszos először 2010. február 26-i e-mailjében hozta a Bizottság tudomására. A szövegezési hiba azonban (amint azt fentebb megjegyeztük) nem befolyásolta lényegesen azt a képességét, hogy fellebbezzen a szabályok alkalmazása ellen. Így az a tény, hogy a Bizottság nem fedezte fel ezt a hibát, nem jelenti azt, hogy nem foglalkozott gondosan a panaszos fellebbezésével és panaszával.

68. A fenti következtetések alapján az ombudsman úgy véli, hogy a panaszos állítása és a kapcsolódó állítás nem megalapozott.

69. Ami az ombudsmannak a Bizottsághoz intézett azon javaslatát illeti, hogy tájékoztassa őt arról, hogy szükségesnek tartotta-e a szövegezési hiba miatti bocsánatkérést, a Bizottság kiegészítő véleményében azzal érvelt, hogy nem szükséges külön elnézést kérni a panaszostól a hiba miatt, mivel a panaszost nem érte negatív hatás. Az ombudsman megjegyzi, hogy a helyes hivatali magatartás európai kódexe 12. cikkének (3) bekezdése előírja, hogy amennyiben olyan hiba történik, amely hátrányosan érinti a nyilvánosság valamely tagjának jogait vagy érdekeit, az intézménynek elnézést kell kérnie, és törekednie kell a hibából eredő negatív hatások korrekciójára [10]. Az ombudsman úgy véli, hogy a bocsánatkérés nagyon hatékony eszköz a felelős közigazgatásba vetett bizalom helyreállítására és a károsult polgárok elégedettségének biztosítására. A fenti részletes elemzés fényében az ombudsman megállapítja, hogy a panaszost valóban nem érte semmilyen negatív hatás a szövegezési hibából. Megjegyzi továbbá, hogy a Bizottság elismerte, hogy szövegezési hiba történt, és most kijavította ezt a szövegezési hibát. Azt is megjegyzi, hogy a Bizottság nem zárja ki, hogy elnézést kérjen az ilyen hibákért, ha és amikor megállapítják, hogy a hibák negatív hatást gyakorolnak az érdekelt felekre. Ezért a panasz e vonatkozásával kapcsolatban nincs szükség további vizsgálatokra.

B. Következtetések

E panasz kivizsgálása alapján az ombudsman a következő következtetéssel zárja le a panaszt:

A Bizottság részéről nem állapítottak meg hivatali visszásságot.

A panaszost és a Bizottságot tájékoztatják erről a döntésről.

 

P. Nikiforos Diamandouros

Kelt Strasbourgban, 2011. október 26-án.

---

[1] A személyzeti szabályzat 34. cikke a következőképpen rendelkezik: „a tisztviselők kilenc hónapos próbaidőt töltenek a kinevezésük előtt”(azaz mielőtt állandó tisztviselőkké válnának).

[2] Az ÁVR új (akkoriban hatályos) 43. cikke I. melléklete 6. cikkének (2) bekezdésére való hivatkozás helytelen volt, mivel ez a cikk nem a próbaidős alkalmazottakra, hanem a személyzet képviselőire vonatkozik. Ehelyett az ÁVR új 43. cikke I. melléklete 4. cikkének (2) bekezdésére kellett volna hivatkozni, amely a próbaidős alkalmazottakra vonatkozik.

[3] Nevezetesen 1,5 (hónap) szorozva 4-gyel (promóciós pontok) egyenlő 6. 6 osztva 12-vel egyenlő 0,5, amelyet ezután 1 pontra kerekítettek.

[4] A személyzeti szabályzat 90. cikkének (1) és (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a személyzeti szabályzat hatálya alá tartozó bármely személy kérelmet nyújthat be az intézménye kinevezésre jogosult hatóságához.

[5] Az értékelési és előléptetési gyakorlat csak azokra a személyzetre vonatkozik, akik állandó tisztviselők.

[6] Lásd mind az ÁVR új 43. cikke, mind az ÁVR 45. cikke 12. cikkének (2) bekezdését.

[7] Az F-80/08. sz., Wenig kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 90. pontja.

[8] A C-443/07. P. sz., Centeno Mediavilla és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EBHT 2008., I-10945. o.) 89–92. pontja.

[9] Lásd: http://myintracomm.ec.testa.eu/hr_admin/fr/appraisal_promotion/appraisal/Pages/index.aspx#3

[10] Az ombudsman megjegyzi, hogy a keresztény ünnepeknek az Europa Diary 2010/2011-es kiadásából való kihagyásával kapcsolatos közelmúltbeli ügy megjegyzései szerint az Európai Bizottság nemcsak kijavította a hibát, hanem elnézést is kért érte. A szóban forgó hiba azonban negatív hatással volt a nyilvánosságra, mivel egyes polgárok számára bűncselekményt okozott. http://www.ombudsman.europa.eu/cases/decision.faces/en/10259/html.bookmark