Tisztelt P. úr! Ön 1998. április 1-jén
panaszt nyújtott be az európai ombudsmanhoz azzal kapcsolatban, hogy az Európai Bizottság nem állította vissza Önt személyes okokkal indokolt fizetés nélküli szabadságának lejártakor, és nem tagadta meg a fizetéskiesésért és a csökkentett nyugdíjért járó kártérítés kifizetését.

AZ AJÁNLÁS TERVEZETE

A panasz kivizsgálását követően, és mivel a felek között nem sikerült békés megoldást találni, az ombudsman 1999. november 4-i határozatával az ombudsman alapokmánya 3. cikkének (6) bekezdésével összhangban a következő ajánlástervezetet intézte a Bizottsághoz:

A Bizottságnak meg kell térítenie a panaszosnak azt a vagyoni kárt, amelyet közvetlenül a Bizottság szolgálatával kapcsolatos hiba miatt szenvedett el, amely a panaszos személyes okokkal indokolt szabadságának lejártát követően megüresedett álláshelyekre vonatkozó képesítései részletes vizsgálatának elmulasztása.

A vizsgálat és az ajánlástervezet teljes részleteit az 1999. november 4-i határozat tartalmazza, amelynek másolatát a panaszosnak is megküldték.

A BIZOTTSÁG RÉSZLETES VÉLEMÉNYE

Az ombudsman tájékoztatta a Bizottságot, hogy az alapokmány 3. cikkének (6) bekezdése szerint 2000. február 29. előtt részletes véleményt kell küldenie, és hogy a részletes vélemény az ombudsman ajánlástervezetének elfogadásából és végrehajtásának leírásából állhat.
2000. március 13-án a Bizottság főtitkára a következő részletes véleményt küldte meg az ombudsmannak:

„( ) A Bizottság sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy P.-nek a besorolási fokozatának megfelelő minden egyes betöltetlen álláshoz kapcsolódó szakmai képességeit akkoriban nem ellenőrizték, és hogy ennek következtében nem került sor az annak megállapítására irányuló eljárásra, hogy P. megfelel-e az egyes állásokra vonatkozó követelményeknek.

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az, hogy az adminisztráció nem ellenőrizte szisztematikusan a tisztviselő képességeit minden egyes olyan betöltetlen álláshely tekintetében, amelybe visszahelyezhették volna, szolgálati kötelességszegésnek minősül, amelyért az adminisztráció felelősségre vonható, ha az ilyen – akár utólagos – vizsgálatot követően kiderül, hogy volt olyan betöltetlen álláshely, amelybe az érintett személyt visszahelyezhették volna. Ilyen esetben a Bizottság köteles megtéríteni a tisztviselő által amiatt elszenvedett vagyoni kárt, hogy nem került vissza az így azonosított álláshelyre.

A jelen ügyben és az eljárás e szakaszában nincs bizonyíték arra, hogy egy ilyen vizsgálat olyan álláshely azonosításához vezetett volna, amelybe P. visszahelyezhető lett volna. Nem rendelkezünk azonban az annak megállapításához szükséges információkkal sem, hogy P. nem felelt meg mind a 25 betöltetlen álláshelyre vonatkozó követelményeknek, amelyek lehetővé tették volna számára, hogy ezek egyikébe visszahelyezzék.

A fentiekre tekintettel és az ombudsman ajánlása alapján a kinevezésre jogosult hatóság beleegyezik abba, hogy P.-nek kéthavi munkabérnek megfelelő kártérítést ítéljen meg az elszenvedett kárért, levonva belőle az ugyanezen időszak alatt más tevékenységek végzése során szerzett nettó jövedelmét.

A Bizottság részletes véleményének alapos vizsgálatát követően az ombudsman úgy véli, hogy az általa leírt intézkedés kielégítő az ajánlástervezet végrehajtásához.

A PANASZOS ÉSZREVÉTELEI

2000. április 6-án
a panaszos megküldte észrevételeit a Bizottság részletes véleményével kapcsolatban. Megjegyezte, hogy a Bizottság által vállalt és az ítélkezési gyakorlat által alátámasztott vagyoni kár megtérítése helyesnek és igazságosnak tűnik.
Rámutat azonban arra, hogy e kártérítés konkrét kifizetését illetően semmilyen hírt nem kapott a Bizottságtól, mivel az ombudsman hivatala az egyetlen kommunikációs csatornája a Bizottsággal.

A HATÁROZAT

1. 1999. november 4-én az ombudsman az alapokmány 3. cikkének (6) bekezdésével összhangban a következő ajánlástervezetet intézte a Bizottsághoz:

A Bizottságnak meg kell térítenie a panaszosnak azt a vagyoni kárt, amelyet közvetlenül a Bizottság szolgálatával kapcsolatos hiba miatt szenvedett el, amely a panaszos személyes okokkal indokolt szabadságának lejártát követően megüresedett álláshelyekre vonatkozó képesítései részletes vizsgálatának elmulasztása.

2. 2000. március 13-án a Bizottság tájékoztatta az ombudsmant az ajánlástervezet elfogadásáról és az annak végrehajtása érdekében hozott intézkedésekről. Az az intézkedés, amely a panaszosnak az általa elszenvedett kárért kéthavi munkabérnek megfelelő kártérítést ítél meg, kielégítőnek tűnik, ezért az ombudsman lezárja az ügyet.
Erről a döntésről az Európai Bizottság elnökét is tájékoztatni fogják.
Tisztelettel:
Jacob SÖDERMAN