A panasz előzményei

1. 2008. június 27-én a görög kormány értesítette az Európai Bizottságot az Olympic Airlines és az Olympic Airways Services egyes eszközeinek privatizációjára vonatkozó terveiről. Ez magában foglalta az NOA felszámolását és alkalmazottainak elbocsátását. Bár arra számítottak, hogy az új magánbefektető átveszi e munkavállalók egy részét, az értékesítés feltételei nem irányoztak elő ilyen irányú kötelezettséget. A görög kormány azonban számos intézkedést jelentett be azon munkavállalók támogatására, akiket a privatizáció következtében elbocsátanak, és akiket az új magánbefektető nem tart meg. 2008. szeptember 17-én a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a privatizációs terv nem tartalmazott állami támogatást [1].

2. Az eredeti terv, amely bizonyos eszközök nyilvános pályázat útján történő értékesítésére irányult, a pénzügyi válság miatt nem volt sikeres. A görög kormány így közvetlen tárgyalásokat kezdett egy érdekelt befektetővel, és 2009. március 9-én bejelentette, hogy a Marfin Investment Group Holding SA vállalta, hogy 177 millió EUR-t fizet az értékesítendő eszközökért. A Bizottság 2009. március 10-én jóváhagyta a felülvizsgált privatizációs tervet [2]. 2009. szeptember 29-én az Olympic Airlines beszüntette működését, és az Olympic Air, az új légitársaság megkezdte járatait.

3. 2009. augusztus 31-én a panaszosok, az NOA németországi lakóhellyel rendelkező alkalmazottja és férje (R.) írásban fordultak a Bizottság Energiaügyi és Közlekedési Főigazgatóságához (DG TREN). Azt kifogásolták, hogy az NOA német alkalmazottait hátrányos megkülönböztetés érte. Rámutattak, hogy a 3717/2008. sz. törvény elfogadásával a görög kormány támogatási intézkedéseket hajtott végre az NOA azon korábbi alkalmazottai számára, akik a privatizáció következtében elvesztették munkahelyüket. Ezek közé tartoztak a kompenzációs kifizetések, a korengedményes nyugdíjazási rendszer és a közszférában kínált munkahelyek. Az intézkedések azonban csak a Görögországban lakóhellyel rendelkező munkavállalókra vonatkoztak. A Bizottság, amely állami támogatási határozatban hagyta jóvá a privatizációt, legalább részben felelős volt ezért, és ezért sürgős lépéseket kell tennie a megkülönböztetés megszüntetése érdekében.

4. A panaszosok nem kaptak választ a Bizottságtól. Ezt követően 2009. szeptember 23-án az európai ombudsmanhoz fordultak.

5. Az ombudsman beavatkozását követően az Energiaügyi és Közlekedési Főigazgatóság 2009. október 1-jén válaszolt a panaszosoknak. Kijelentette, hogy a Bizottság nem elemezte a munkavállalói jogok kérdését, amikor 2008 szeptemberében és 2009 márciusában meghozta az állami támogatásokról szóló határozatokat. Igaz, hogy a Bizottság a 2008. évi határozatban megjegyezte, hogy a Görög Köztársaság számos támogatási intézkedésről határozott azon munkavállalók javára, akiket az érintett társaságok felszámolása miatt bocsátottak el. Ezek az intézkedések azonban nem képezték az értékesítési eljárás részét, és azokról nem konzultáltak a Bizottsággal. A DG TREN ezért úgy ítélte meg, hogy a panaszosok által benyújtott okok miatt nem szüntetheti meg a folyamatban lévő értékesítési folyamatot. Hozzátette, hogy a görög hatóságok kérésére a Bizottság kijelentette, hogy a 2001/23 irányelv [3] 3. és 4. cikke (a munkavállalók jogainak a vállalkozások átruházása esetén történő védelméről) a jelen ügyben nem alkalmazandó. Ez azonban nem akadályozta meg a nemzeti bíróságokat vagy az európai bíróságokat abban, hogy eltérő következtetésre jussanak.

6. Az Energiaügyi és Közlekedési Főigazgatóság kijelentette továbbá, hogy a Foglalkoztatás, a Szociális Ügyek és az Esélyegyenlőség Főigazgatósága felel a görög és nem görög munkavállalókkal szembeni egyenlő bánásmóddal kapcsolatos kérdésekért. Számos olyan jogalkotási intézkedést említett, amelyek ebben az összefüggésben relevánsak lehetnek (az Európai Üzemi Tanácsról szóló 2009/38 irányelv [4], a munkavállalók tájékoztatásáról és a velük folytatott konzultációról szóló 2002/14 irányelv [5] és a tömeges elbocsátásokról szóló 98/59 irányelv [6]). Végezetül az Energiaügyi és Közlekedési Főigazgatóság emlékeztetett arra, hogy az EK-Szerződés 39. cikke és az 1612/68/EGK rendelet [7] értelmében az uniós polgárokat nem érheti hátrányos megkülönböztetés állampolgárságuk alapján a munkavállaláshoz való hozzáférés vagy a munkavállalás feltételei tekintetében. Ez azonban csak a legalább két tagállamot érintő, határokon átnyúló helyzetekre vonatkozik.

7. A panaszosok fenntartották azon álláspontjukat, hogy a Bizottság feladata annak ellenőrzése volt, hogy a privatizációs folyamat megfelel-e az uniós jognak, beleértve azt is, hogy a megkülönböztetésmentesség elvét mind maga a terv, mind a terv végrehajtása során tiszteletben tartották-e. Meglepetésüket fejezték ki továbbá amiatt, hogy az Energiaügyi és Közlekedési Főigazgatóság a Foglalkoztatási Főigazgatóságot jelöli meg illetékesként az általuk felvetett kérdésekben. Ha ez igaz, akkor a Foglalkoztatási Főigazgatóságot is be kellett volna vonni az ügybe, érveltek.

8. A Bizottsággal folytatott további levelezés során a panaszosok csatolták a privatizációs tervről szóló bizottsági határozat egy példányát, valamint a 3710/2008. sz. (amely különleges szabályokat vezetett be a gazdasági nehézségekkel küzdő és állami támogatásban részesülő állami vállalatok felszámolására) és a 3717/2008. sz. (az NOA alkalmazottainak nyújtott szociális támogatási intézkedésekről szóló) görög törvényeket. Tartalmazták továbbá a német antidiszkriminációs tisztviselővel folytatott levelezésük másolatait is, aki beavatkozást kért, de nem volt hajlandó cselekedni. Leveleiben R. úr megjegyezte, hogy az állami támogatásról szóló határozathoz csatolt jegyzőkönyv szerint mind a Bizottság Főtitkársága, amely az uniós jog megfelelő alkalmazásának biztosításáért felelős, mind a Foglalkoztatási Főigazgatóság egyetértett a határozattal. A jegyzőkönyv még azt is megemlítette, hogy figyelembe vették a Foglalkoztatási Főigazgatóság észrevételeit. A panaszosok véleménye szerint ez azt jelentette, hogy az állami támogatásról szóló határozatban említett szociális támogatási intézkedéseket megkülönböztetésmentes módon kell végrehajtani. Az intézkedések azonban csak a görögországi munkavállalók javát szolgálták. Furcsa volt tehát, hogy a Bizottság, amely tudott ezekről a tényekről, nem élt az EK-Szerződés 226. cikke [8] szerinti hatáskörével e megkülönböztetés megakadályozása érdekében. Az is furcsa volt, hogy a Bizottság hasonló tervet fogadott el az Olympic Catering 200 alkalmazottjára vonatkozóan, amelyet 2002-ben privatizáltak, míg az NOA körülbelül 500 korábbi alkalmazottja, akik Görögországon kívül dolgoztak, nem részesült szociális támogatásban. 2009. október 29-én a panaszosok arról is tájékoztatták az ombudsmant, hogy jogsértési panaszt nyújtottak be a Bizottsághoz, mivel a görög hatóságok nem reagáltak megközelítésükre.

A vizsgálat tárgya

9. Mindezek alapján a panaszosok a következő állításokat és állításokat tették.

Állítások:

1) A Bizottság nem válaszolt érdemben a 2009. augusztus 31-i levelükre.

2) A Bizottság nem tette meg a megfelelő intézkedéseket az NOA nem görögországi lakóhellyel rendelkező alkalmazottaival szembeni hátrányos megkülönböztetéssel kapcsolatban.

Követelések:

1) Az NOA privatizációját fel kell függeszteni mindaddig, amíg megfelelő biztonsági intézkedéseket nem hajtanak végre az NOA valamennyi elbocsátott alkalmazottja javára.

2) A Bizottságnak biztosítania kell, hogy az NOA Görögországban lakóhellyel nem rendelkező munkavállalói ugyanazokban az ellátásokban részesüljenek, mint amelyeket a Görögország által a Görögországban lakóhellyel rendelkező munkavállalóknak nyújtott szociális csomag tartalmaz. A szóban forgó előnyökre a 2008. évi állami támogatási határozat hivatkozik. Alternatív megoldásként a Bizottságnak a 226. cikk szerinti eljárást kell indítania Görögországgal szemben.

10. A Bizottság 2009. október 1-jén válaszolt R. levelére, és ezzel eloszlatta az első állítást. Ami az első állítást illeti, az NOA felszámolása 2009. szeptember 29-én fejeződött be, így a Bizottság számára túl késő volt ahhoz, hogy fellépjen a privatizációs folyamat leállítása érdekében. Ez az állítás ezért nem szerepelt az ombudsman vizsgálatában sem.

11. 2010. május 6-án kelt levelükben a panaszosok azt állították, hogy az NOA-ra vonatkozó, a 3710/2008. sz. görög törvényben előírt különleges felszámolási eljárást a német bíróságok és más szereplők mindaddig nem fogadhatják el érvényesnek, amíg az uniós jog megsértésének kérdését nem rendezik. Addig a privatizációs folyamatot nem véglegesítettnek kell nyilvánítani. Az ombudsman úgy véli, hogy a panaszosok így esetleg további, a Bizottsághoz intézett kérelmet kívántak előterjeszteni. A fentiekben már említettek szerint azonban az NOA érintett eszközeinek értékesítése 2009. szeptember 29-én befejeződött, ami lehetetlenné tette a Bizottság számára, hogy eleget tegyen a panaszosok kérésének. A panaszosok további állítását ezért nem vették figyelembe vizsgálat céljából.

12. 2010. május 16‐án R. további észrevételeket nyújtott be. Azt állította, hogy a Bizottság azáltal, hogy előírta és felügyelte az NOA egyes eszközeinek értékesítését, elősegítette a görög állam csődjét. Azt állította, hogy a nyilvánosságot tájékoztatni kell a Bizottság és a görög kormány által elkövetett rossz gazdálkodásról, és hogy a privatizációt a külföldi illetőségű munkavállalókkal szembeni egyenlőtlen bánásmód megszüntetéséig befejezetlennek kell nyilvánítani. Az ombudsman alapokmánya 2. cikkének (4) bekezdése szerint az állítást az érintett intézményhez vagy szervhez intézett megfelelő előzetes igazgatási eljárásoknak kell megelőzniük. Az ombudsman azonban megjegyzi, hogy úgy tűnik, a panaszosok a Bizottsággal folytatott levelezésükben nem vetették fel ezt az állítást. Az állítás és az ahhoz kapcsolódó állítás ezért jelenleg elfogadhatatlan. A panaszosok azonban szabadon megújíthatják ezt az állítást és a kapcsolódó állítást, miután megfelelő előzetes megközelítést alkalmaztak a Bizottsággal szemben. Amennyiben a panaszosok állításokat és állításokat kívánnak felhozni a görög hatóságok magatartásával kapcsolatban, az ombudsman nem tudna foglalkozni velük, mivel csak azt tudja értékelni, hogy történt-e hivatali visszásság az uniós intézmények, szervek, hivatalok vagy ügynökségek tevékenysége során.

13. 2010. május 25‐i levelében R. azt állította, hogy mind a Bizottság, mind a Görög Köztársaság megsértette az átláthatóság elvét, mivel nem fejtette ki megfelelően panasza elutasításának indokait. Ezért azt kérte, hogy a Bizottság és Görögország adjon alapos magyarázatot panaszának elutasítására, és indokolja tétlenségüket. Amennyiben ez az állítás és kereset a Görög Köztársaság ellen irányul, nem tartozik az ombudsman hatáskörébe. Ami a Bizottságot illeti, az ombudsman úgy véli, hogy azok azt a tényt tükrözik, hogy a panaszosok nem voltak elégedettek a Bizottság magyarázataival, és így a jelen vizsgálat már kiterjed rájuk.

A vizsgálat

14. A panaszt 2009. szeptember 23-án nyújtották be. 2009. október 27-én az ombudsman vizsgálatot indított, és kikérte a Bizottság véleményét a második állításról és a második állításról.

15. A Bizottság 2010. március 23-án megküldte az eredeti angol nyelvű véleményt, 2010. április 7-én pedig a német nyelvű fordítást. A kérelmet 2010. április 8-án észrevételezésre továbbították a panaszosoknak. A panaszosok 2010. május 8. és december 24. között számos, észrevételeiket tartalmazó levelet nyújtottak be.

Az ombudsman elemzése és következtetései

A. A nem görögországi lakóhellyel rendelkező NOA-alkalmazottak állítólagos hátrányos megkülönböztetésével kapcsolatos megfelelő intézkedések meghozatalának elmulasztására vonatkozó állítás és az ehhez kapcsolódó állítás

Az ombudsman elé terjesztett érvek

16. A panaszosok azzal érveltek, hogy a Bizottságnak, amely az uniós jog megfelelő alkalmazásának biztosításáért volt felelős, és elfogadta a Görögország által benyújtott privatizációs tervet, meg kellett volna akadályoznia, hogy az NOA Görögországban lakóhellyel nem rendelkező alkalmazottait hátrányos megkülönböztetés érje. Ebben az összefüggésben a panaszosok az állampolgárság alapján történő megkülönböztetésnek az uniós szerződésekben rögzített tilalmára, valamint a faji és etnikai származáson alapuló megkülönböztetés tilalmáról szóló 2000/43/EK irányelvre [9] hivatkoztak.

17. A panaszosok lényegében azzal érveltek, hogy a Görögország által elfogadott támogatási intézkedések végrehajtása közvetett megkülönböztetésnek minősült, mivel azokat nem terjesztették ki azokra a munkavállalókra, akik más olyan uniós tagállamokban rendelkeztek lakóhellyel, ahol az NOA aktív volt. Az érintett munkavállalók túlnyomórészt azon országok állampolgárai voltak, ahol dolgoztak. A szociális intézkedésekben nem részesülő munkavállalók többsége tehát nem volt görög állampolgár. A panaszosok továbbá azzal érveltek, hogy a megkülönböztetés faji vagy etnikai alapú volt, és rámutattak arra, hogy a Görögországon kívül lakóhellyel rendelkező munkavállalók többsége nem tagja a görög ortodox egyháznak. Nem ugyanazt a világnézetet vallották, mint görög kollégáik, akik sokkal szorosabban bekapcsolódtak a görög politikába. Álláspontjuk alátámasztására a panaszosok számos példát hoztak fel, amelyek kiemelik a görögök és a németek közötti kulturális különbségeket. Különösen a privatizációt megelőző eseményre hivatkoztak, amelyben a görög munkavállalókat előléptették, a nem görög munkavállalókat pedig nem.

18. Véleményében a Bizottság először is megjegyezte, hogy csak a migráns munkavállalók részesülhetnek az EK 39. cikkben [10] és az 1612/68 rendeletben meghatározott, szabad mozgásra vonatkozó szabályok előnyeiből. A Bizottság rendelkezésére álló információk alapján azonban R. német állampolgárnak tűnt, aki Németországban dolgozott. Ezenkívül a panasz egy német jog szerinti munkaszerződésre vonatkozott. Ezért az ügy nem tartozott a szabad mozgásra vonatkozó rendelkezések hatálya alá. Ugyanez a következtetés vonatkozott a görög szociális terv alkalmazásából és annak Görögországon kívüli lehetséges hatásaiból eredő állítólagos hátrányos megkülönböztetésre is.

19. Mindenesetre a görög kormány által elfogadott szociális intézkedések nem képezték részét annak az értékesítési folyamatnak, amelyet az állami támogatási szabályok alapján közöltek a Bizottsággal. A Bizottság ismét a 2001/23 irányelv alkalmazhatóságára vonatkozó nyilatkozatára hivatkozott. Hivatkozott továbbá a munkaviszonyokról szóló három uniós irányelvre, amelyeket 2010. október 1-jei levelében már említett. Különösen megjegyezte, hogy a (tömeges elbocsátásokról szóló) 98/59 irányelvet mind Görögországban, mind Németországban átültették a nemzeti jogba. Így a nemzeti hatóságok feladata volt annak biztosítása, hogy ezeket a szabályokat helyesen alkalmazzák, és hogy a munkáltatóra rótt valamennyi kötelezettséget teljesítsék.

20. A faji, etnikai vagy vallási alapon történő hátrányos megkülönböztetést illetően a Bizottság megállapította, hogy a 2000/43 irányelv a jelen ügyben nem alkalmazandó. Ez az irányelv csak a faji vagy etnikai származáson alapuló hátrányos megkülönböztetésre vonatkozik, amelyről itt nem volt szó.

21. Észrevételeikben a panaszosok két levélre hivatkoztak, amelyeket R. 2009. december 24-én és 31-én küldött a Bizottságnak. E levelekben R. rámutatott a hátrányos megkülönböztetés mértékére, összehasonlítva azokat az összegeket, amelyeket a munkavállalók valószínűleg megkapnak. Németországban a kompenzáció két és fél havi fizetésnek felelne meg, míg Görögországban akár 50-szeres is lehet. A Bizottság azon érveire válaszolva, amelyek szerint R. szerződését a német jog szabályozta, azt is megjegyezte, hogy az NOA Görögországon kívüli fióktelepeit valójában Athénból irányították, és azok nem voltak önállóak. Görögország azonban azon elv mögé bújt, hogy a szociális intézkedések csak a lakosokra alkalmazandók. R. ezért arra kérte a Bizottságot, hogy indítson kötelezettségszegési eljárást, vagy pedig fejtse ki részletesen, hogy ezek a tények miért nem sértik az uniós jogot. Azt is kérte, hogy tájékoztassák a nyilvánosságot az NOA rossz vezetéséről.

22. A panaszosok azt is hangsúlyozták, hogy az NOA privatizációja, beleértve a Görögországban lakóhellyel rendelkező munkavállalóknak nyújtott szociális támogatási intézkedéseket, kifogástalan lett volna, ha az NOA csak Görögországban működött volna. Azonban nem ez volt a helyzet. Valójában 500 alkalmazott dolgozott Görögországon kívül. Tisztességtelen és diszkriminatív volt, hogy ezek a munkavállalók nem részesülhettek a korábbi görögországi kollégáik rendelkezésére álló támogatási intézkedésekből pusztán azért, mert nem az országban rendelkeztek lakóhellyel. R. hozzátette, hogy a franciaországi munkavállalók egyéves munkabérnek megfelelő díjazásban részesültek. Rámutat, hogy erről tájékoztatta a Bizottságot, és ismételten kéri, hogy vessen véget ennek az egyenlőtlen bánásmódnak.

23. Végül a panaszosok megjegyezték, hogy arra kérték a Bizottságot, hogy adjon részletesebb magyarázatot azon megállapítására, amely szerint a 2000/43 irányelv nem alkalmazandó.

24. 2010. március 30-i levelében a Bizottság hangsúlyozta, hogy a 2000/43 irányelv célja a polgárok védelme a bizonyos faji jellemzőkön vagy etnikai kisebbséghez tartozáson alapuló megkülönböztetéssel szemben. A Bizottság szerint ezeket az indokokat a panaszosok által felvetett ügyben nem lehetett feltárni. Ezenkívül a 2000/43 irányelv 3. cikkének (2) bekezdése egyértelművé tette, hogy az nem alkalmazandó az állampolgárságon alapuló eltérő bánásmódra. Az R. által annak érdekében benyújtott további levelekre válaszul, hogy meggyőzze a Bizottságot arról, hogy faji vagy etnikai megkülönböztetésről van szó, a Bizottság kifejtette, hogy a) a panaszosok nem bizonyították, hogy miért kell feltételezni, hogy faji vagy etnikai különbség áll fenn a görögök és a németek között, és hogy b) nincs arra utaló bizonyíték, hogy az egyenlőtlen bánásmód ténylegesen ilyen állítólagos faji vagy etnikai különbségeken alapult volna. Ugyanez vonatkozik a valláson alapuló hátrányos megkülönböztetéssel kapcsolatban felhozott érvekre is.

25. R. ellenezte ezt az elemzést, és ismét részletes érveket terjesztett elő arra vonatkozóan, hogy miért véli úgy, hogy megsértették a 2000/43 irányelvet.

26. A Bizottság egy további levélben megismételte a fenti értékelését. Ugyanakkor arra is emlékeztette a panaszosokat, hogy a tagállamok kötelesek a 2000/43 irányelvet átültetni a nemzeti jogba, és ezért az abban foglalt elvek alkalmazása a nemzeti jog hatálya alá tartozik. Ha a panaszosok továbbra is meg vannak győződve arról, hogy ilyen megkülönböztetés történt, az ügyet a nemzeti bíróságok elé kell terjeszteniük, amelyek hatáskörrel rendelkeznek e rendelkezések egyedi esetekben történő alkalmazására.

27. Ezt követően R. jelezte, hogy hátrányos megkülönböztetésre alapított keresetet nyújtott be egy német bírósághoz. Ugyanakkor azt is megjegyezte, hogy a Bizottság még mindig nem „konstruktívan kommunikál”, és még mindig nem fejtette ki, hogy miért nem ragaszkodik ahhoz, hogy Görögország betartsa (véleményük szerint) a 2008. szeptember 17-i állami támogatási határozatban tett ígéretét, nevezetesen hogy szociális csomagot fogad el az NOA valamennyi alkalmazottja számára.

Az ombudsman értékelése

28. Jelen panaszukban a panaszosok lényegében a Bizottság azon döntését kérdőjelezik meg, hogy elutasította az uniós jognak a Görög Köztársaság általi állítólagos megsértésére vonatkozó panaszukat, amely úgy döntött, hogy korlátozza a 3717/2008. sz. görög törvény által az NOA görögországi lakóhellyel rendelkező korábbi munkavállalóinak nyújtott pénzügyi támogatást. A Bizottság megállapította, hogy nem történt diszkriminatív bánásmód, mivel a) a szabad mozgásra vonatkozó rendelkezések nem voltak alkalmazandók; b) a személyek közötti, faji- vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvéről szóló 2000/43/EK irányelv sem volt alkalmazandó; és c) az állami támogatásról szóló határozatban tett nyilatkozat, amely szerint az NOA korábbi alkalmazottai szociális támogatási intézkedésekben részesülnek, valójában nem képezte a határozat részét. Az ombudsman a panasz e három vonatkozásával egymást követően foglalkozik.

29. Az ombudsman emlékeztet arra, hogy vizsgálata ebben az összefüggésben annak vizsgálatára korlátozódik, hogy a Bizottság a kötelezettségszegési panasz kezelése során a rá nézve kötelező szabályokkal és elvekkel összhangban járt-e el, valamint hogy jogi hatáskörének határain belül maradt-e. Vizsgálata nem foglalja magában annak a kérdésnek a felülvizsgálatát, hogy a nemzeti jogszabályok, gyakorlatok és bírósági határozatok ellentétesek lehetnek-e a közösségi joggal. Az ombudsman emlékeztet továbbá arra, hogy a Bizottság mérlegelési jogkörrel rendelkezik annak eldöntésében, hogy eljárást indít-e a Bíróság előtt az uniós jogból eredő kötelezettségeinek valamely tagállam általi állítólagos megsértésével kapcsolatban.

a) A szabad mozgásra vonatkozó rendelkezések megsértése

30. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a szabad mozgásra vonatkozó rendelkezések alkalmazásához az szükséges, hogy az érintett személy helyzete e rendelkezések tárgyi hatálya alá tartozzon. Ez azt jelenti, hogy az érintett személynek ténylegesen gyakorolnia kellett a szabad mozgáshoz való jogát, azaz egy másik országba kellett költöznie [11]. Így a Bizottság csak akkor állapíthat meg jogellenes megkülönböztetést a szabad mozgásra vonatkozó uniós szabályok alapján, és csak akkor mérlegelheti intézkedések meghozatalát az ilyen megkülönböztetésért felelős tagállammal szemben, ha a vizsgált tagállami intézkedés hatással van a személyek szabad mozgására.

31. A Bizottság megjegyezte, hogy a panaszosok nem tartoznak a rendelet hatálya alá, mivel nem éltek a szabad mozgáshoz való jogukkal. A panaszosok nem vitatták ezt a kijelentést, és azt sem bizonyították, hogy az NOA Görögországon kívüli egyéb alkalmazottai a szabad mozgásra vonatkozó uniós szabályok hatálya alá tartozó migráns munkavállalók voltak. Ebben az összefüggésben irreleváns az a tény, hogy az NOA Görögországon kívüli más tagállamokban működő fióktelepei nem voltak önállóak, hanem valójában a társaság athéni központjának utasításai alapján jártak el. A fentiekre tekintettel az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy helyes a Bizottság azon elemzése, amely szerint a szabad mozgásra vonatkozó rendelkezések ebben az esetben nem alkalmazandók.

32. Hasznosnak tűnik hozzátenni, hogy ez nem jelenti azt, hogy a panaszosok védelem nélkül maradtak. Amint arra a Bizottság rámutatott, az EU számos irányelvet fogadott el a munkavállalók védelméről, amelyeket a tagállamoknak kellett végrehajtaniuk. Mindenesetre az ombudsman megjegyzi, hogy R. asszony és az Olympic többi németországi alkalmazottja a jelek szerint a német jog alapján két és fél havi munkabérnek megfelelő összegű kártérítésben részesült. A panaszosok által szolgáltatott információkból az is kiderül, hogy az NOA korábbi franciaországi alkalmazottai a francia jog szerinti védelemben részesültek. Ebben az értelemben kell megérteni Hatzidakis úrnak, az akkori görög közlekedési miniszternek 2008-ban tett nyilatkozatát, amely szerint "minden munkavállaló védelemben részesül, függetlenül attól, hogy itt vagy külföldön dolgoznak … és a külföldi munkavállalók az általuk aláírt munkaszerződésnek megfelelően részesülnek védelemben", amelyre R. úr az ombudsmanhoz intézett legutóbbi levelében hivatkozott. A panaszosok nem bizonyították, hogy az uniós jog fent említett rendelkezései feljogosították volna őket a görög jog által előírt ellátásokra.

33. Az ombudsman ezért arra a következtetésre jutott, hogy a panasz e vonatkozásával kapcsolatban nem történt hivatali visszásság.

b) A 2000/43 irányelv megsértése

34. A panaszosok előadták, hogy Görögország megsértette a 2000/43 irányelvet azáltal, hogy faji vagy etnikai különbségek alapján hátrányos megkülönböztetést alkalmazott az NOA országon kívüli alkalmazottaival szemben. Azzal is érveltek, hogy valláson alapuló megkülönböztetés történt. A Bizottság elutasította ezeket az érveket, arra hivatkozva, hogy az irányelv a jelen ügyben nem alkalmazandó, és hogy az annak végrehajtása érdekében elfogadott nemzeti rendelkezések végrehajtása mindenképpen a nemzeti hatóságok hatáskörébe tartozik.

35. Az ombudsman megjegyzi, hogy úgy tűnik, a valláson alapuló hátrányos megkülönböztetés nem tartozik a 2000/43 irányelv hatálya alá. Mindenesetre úgy véli, hogy a Bizottság helyesen állapította meg, hogy nem merült fel faji, etnikai vagy vallási alapon történő hátrányos megkülönböztetés. A panaszosok nem terjesztettek elő meggyőző érveket annak alátámasztására, hogy az eltérő bánásmód azon a döntésen alapult, hogy egy csoportot (például az NOA Németországban lakóhellyel rendelkező alkalmazottait) azzal az indokkal választottak ki, hogy nem ugyanazt a vallást vallják, illetve faji vagy etnikai szempontból különböznek a Görögországban lakóhellyel rendelkező munkavállalóktól. Az R. által az érintett csoportok közötti etnikai, faji és vallási különbségek fennállására vonatkozó állításának alátámasztására előadott érvek ugyanis lényegében az érintett személyek nemzetiségén alapultak. Ugyanakkor, amint arra a Bizottság helyesen rámutatott, az irányelv 3. cikkének (2) bekezdése kizárja az irányelv hatálya alól az állampolgárságon alapuló eltérő bánásmódot. Ebben az összefüggésben hasznosnak tűnik megjegyezni, hogy a panaszosoknak a német megkülönböztetésellenes hatósággal folytatott levelezése arra enged következtetni, hogy ez utóbbi is úgy véli, hogy a 2000/43 irányelvet végrehajtó törvényt a jelen ügyben nem sértették meg.

36. Az ombudsman ezért arra a következtetésre jutott, hogy a panasz e vonatkozásával kapcsolatban nem történt hivatali visszásság.

c) A Bizottság állami támogatásról szóló határozatának megsértése

37. A panaszosok a Bizottság állami támogatásokról szóló 2008. szeptember 17-i határozatában szereplő nyilatkozatra támaszkodtak, amely szerint a Görög Köztársaság bizonyos intézkedéseket fogad el a privatizáció következtében elbocsátott munkavállalók védelme érdekében [12]. Úgy tűnik, hogy a panaszosok úgy vélik, hogy a görög hatóságok így ígéretet tettek arra, hogy az NOA valamennyi korábbi alkalmazottja számára – lakóhelyüktől függetlenül – biztosítják ezt a védelmet, és hogy ezen ígéret be nem tartása a Bizottság állami támogatásról szóló határozatának megsértését jelentette.

38. Már most is kétséges, hogy a görög hatóságok valóban ígéretet tettek-e arra, hogy védelmet nyújtanak az NOA valamennyi alkalmazottjának. Az állami támogatásokról szóló bizottsági határozat 76. pontja egyértelműen kimondja, hogy a görög hatóságok által az NOA azon alkalmazottai javára elfogadandó intézkedések, akiket a privatizáció közvetlen következményeként bocsátottak volna el, nem képezték a Bizottsággal közölt projekt részét. A Bizottság mindenesetre megállapította, hogy ezek az intézkedések nem minősülnek állami támogatásnak. Ezzel összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság hatásköre ezen a területen az EUMSZ 107. cikkén alapul. A Bizottság elemzése ezért annak meghatározására korlátozódik, hogy a javasolt intézkedések állami támogatásnak minősülnek-e vagy sem. A panaszosoknak a Bizottság állami támogatásról szóló határozatára alapított érve ezért nem fogadható el.

39. Igaz, hogy a Foglalkoztatási Főigazgatóságtól véleményt kértek a projekt Bizottság általi értékelése keretében, amelyet a görög hatóságok közöltek vele. Nem világos, hogy ez a vélemény mire vonatkozik. Tekintettel azonban a Bizottság hatáskörének fent ismertetett korlátaira, valamint a Bizottság következetes kijelentésére, miszerint a munkavállalói jogok kérdése nem képezte a privatizáció jóváhagyásakor végzett elemzésének részét, valószínűnek tűnik, hogy a Foglalkoztatási Főigazgatósággal csak a 2001/23 irányelv 3. és 4. cikkének alkalmazhatóságáról konzultáltak (a munkavállalók jogainak a vállalkozások átruházása esetén történő védelméről). Még ha a Foglalkoztatási Főigazgatósággal már konzultáltak is a görög hatóságok által az NOA javára javasolt intézkedésekről, ez nem befolyásolja azt a következtetést, hogy a Bizottság határozata annak értékelésére korlátozódott, hogy a szóban forgó projekt tartalmazott-e állami támogatást.

40. Mindenesetre, amint azt ezen értékelés fenti a) és b) pontja is mutatja, nem állt fenn jogellenes hátrányos megkülönböztetés. Ezért nem fogadható el a panaszosok azon érve, hogy a Bizottságnak véget kellett volna vetnie az ilyen megkülönböztetésnek.

41. A fentiekre tekintettel az ombudsman úgy véli, hogy a panasz e vonatkozásával kapcsolatban nem merült fel hivatali visszásság.

B. Következtetés

E panasz kivizsgálása alapján az ombudsman a következő következtetéssel zárja le a panaszt:

A panaszosok jogsértési panaszának bizottsági értékelése során nem merült fel hivatali visszásság.

A panaszost és a Bizottságot tájékoztatják erről a döntésről.

 

P. Nikiforos Diamandouros

Kelt Strasbourgban, 2011. február 28-án.

---

[1] N 321/2008. sz., Olympic Airlines, N 322/2008. sz. és N 323/2008. sz. állami támogatási ügyek, Olympic Airways Services, 2008. szeptember 17., HL 2010. C 18., 9. o. A határozat szövege görög nyelven a következő címen érhető el: http://ec.europa.eu/community_law/state_aids/ transports_2008.htm

[2] N 83/2009. sz. állami támogatási ügy, C(2009) 1824 végleges, HL 2010. C 25., 15. o. A határozat szövege angol nyelven a következő címen érhető el: http://ec.europa.eu/eu_law/state_aids/transports-2009/n083-09.pdf

[3] A munkavállalók jogainak a vállalkozások, üzletek vagy ezek részeinek átruházása esetén történő védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2001. március 12-i 2001/23/EK tanácsi irányelv (HL 2001. L 82., 16. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 4. kötet, 72. o.).

[4] Az Európai Üzemi Tanács létrehozásáról vagy a közösségi szintű vállalkozások és vállalkozáscsoportok munkavállalóinak tájékoztatását és a velük folytatott konzultációt szolgáló eljárás kialakításáról szóló, 2009. május 6-i 2009/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2009. L 122., 28. o.).

[5] Az Európai Közösség munkavállalóinak tájékoztatása és a velük folytatott konzultáció általános keretének létrehozásáról szóló, 2002. március 11-i 2002/14/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2002. L 80., 29. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 4. kötet, 349. o.).

[6] A csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1998. július 20-i 98/59/EK tanácsi irányelv (HL 1998. L 225., 16. o.).

[7] A munkavállalók Közösségen belüli szabad mozgásáról szóló, 1968. október 15-i 1612/68/EGK tanácsi rendelet (HL 1968. L 257., 2. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 1. kötet, 288. o.).

[8] Jelenleg az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 258. cikke.

[9] A személyek közötti, faji- vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló, 2000. június 29-i 2000/43/EK tanácsi irányelv (HL 2000. L 180., 22. o.).

[10] Jelenleg az EUMSZ 45. cikke.

[11] Lásd például a 175/78. sz., R kontra Saunders ügyben hozott ítélet (EBHT 1979., 1129. o.) 46. pontját, a 299/05. sz., Friedrich Kemzow kontra Republik Österreich ügyben hozott ítélet (EBHT 1997., I-2629. o.) 16. pontját, valamint a C-64. és 65/96. sz., Land Nordrhein-Westfalen kontra Kari Uecker és Land Nordrhein-Westfalen kontra Vera Jacquet egyesített ügyekben hozott ítélet (EBHT 1997., I-3171. o.) 16. pontját.

[12] Ennek a bekezdésnek a szövege a következő: „(76) A Görög Köztársaság egy sor szociális intézkedést fog hozni azon munkavállalók tekintetében, akiket az NOA felszámolási eljárás alá vonásakor bocsátanak el. Ezek az intézkedések nem képezik sem a bejelentett értékesítési folyamat, sem a Pantheon és a magánbefektető(k) között kötendő ügyletek részét, és semmilyen módon nem kapcsolódnak a Pantheonhoz. Az intézkedések csak azokra a munkavállalókra vonatkoznak, akiket az NOA tevékenységének megszűnése miatt bocsátanak el; ezért nem biztosítanak semmilyen közvetlen vagy közvetett előnyt egy vállalkozásnak, és nem gyakorolnak semmilyen hatást a piacra.” (Az ombudsman szolgálatai által készített fordítás – a határozat szövege csak görög nyelven áll rendelkezésre).