A panasz előzményei

1. 2008-ban a panaszos, egy német állampolgár panaszt nyújtott be az Európai Bizottság Versenypolitikai Főigazgatóságához (DG Competition) a német Rottenburg város által egy magánvállalkozásnak történő földterület-értékesítéssel kapcsolatban. A panaszos véleménye szerint ez az értékesítés az uniós jog értelmében jogellenes állami támogatást vont maga után. Az állami támogatásra vonatkozó panaszt CP 137/2008. számon vették nyilvántartásba.

2. 2010. február 22-i levelében a Versenypolitikai Főigazgatóság arról tájékoztatta a panaszost, hogy nem kívánja folytatni az ügyet, mivel arra a következtetésre jutott, hogy nem áll fenn jogellenes állami támogatás. A Versenypolitikai Főigazgatóság hozzátette, hogy amennyiben a panaszosnak olyan további információ áll rendelkezésére, amely ebben az összefüggésben releváns lehet, azt 20 napon belül be kell nyújtania.

3. 2010. március 3-án a panaszos e-mailt küldött a Versenypolitikai Főigazgatóságnak, amelyben hozzáférést kért az üggyel kapcsolatos vizsgálat teljes aktájához. Különösen kérte az összes olyan potenciális vevő felsorolását, akik a Bizottság szerint érdeklődtek a földterület megvásárlása iránt, valamint írásbeli ajánlataik másolatát. A panaszos hangsúlyozta, hogy az érintett személyek neve kitakarható. Hozzáteszi, hogy hozzáférést kért minden olyan aktához is, amely a nevét vagy a személyére vonatkozó hivatkozásokat tartalmaz.

4. A Versenypolitikai Főigazgatóság ugyanazon a napon átvételi elismervényt küldött. A Bizottság Főtitkársága másnap újabb átvételi elismervényt küldött, amelyben jelezte, hogy az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30-i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek [1] (a továbbiakban: 1049/2001/EK rendelet) megfelelően a panaszos 15 munkanapon belül választ kap a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmére.

5. 2010. március 25-i válaszában a Versenypolitikai Főigazgatóság emlékeztetett arra, hogy a panaszos kérelme a) az eljárás teljes aktájához való hozzáférésre, b) különösen az érintett földterület valamennyi potenciális vásárlójának listájára, valamint az általuk tett valamennyi írásbeli ajánlat másolataira terjedt ki; és c) a panaszos nevét tartalmazó vagy rá vonatkozó valamennyi akta. A Versenypolitikai Főigazgatóság kifejtette, hogy a c) pontban említett valamennyi dokumentum már a panaszos birtokában volt. Ezeket a dokumentumokat a panaszos megküldte a Versenypolitikai Főigazgatóságnak, vagy fordítva.

6. A Versenypolitikai Főigazgatóság kijelentette továbbá, hogy miután az 1049/2001/EK rendelet alapján alaposan megvizsgálta az a) és b) pont hatálya alá tartozó dokumentumokat, és figyelembe vette az eljárás jelenlegi állását, arra a következtetésre jutott, hogy az említett dokumentumok az 1049/2001/EK rendelet 4. cikke (2) bekezdésének (az ellenőrzések, vizsgálatok és könyvvizsgálatok céljának védelmével kapcsolatos) harmadik francia bekezdésében és (az intézmény döntéshozatali eljárásának védelmével kapcsolatos) 4. cikkének (3) bekezdésében meghatározott kivételek hatálya alá tartoznak. Amennyiben a vonatkozó dokumentumok a német szövetségi kormánnyal folytatott információcserére vonatkoztak, a közzététel súlyosan megkérdőjelezné a német hatóságok együttműködési hajlandóságát, és ezért súlyosan aláásná a Versenypolitikai Főigazgatóság döntéshozatali eljárását. A Versenypolitikai Főigazgatóság hozzátette, hogy számos dokumentum tartalmazott olyan információkat, amelyeket Rottenburg város tanácsának nem nyilvános ülésein vitattak meg. Ezek a dokumentumok fontosak voltak a döntéshozatali folyamat szempontjából, ezért folyamatban lévő eljárás során nem hozhatók nyilvánosságra.

7. A Versenypolitikai Főigazgatóság hozzátette, hogy az 1949/2001/EK rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első francia bekezdésében foglalt (a kereskedelmi érdekek védelmére vonatkozó) kivétel is alkalmazandó. A német szövetségi kormány harmadik személyektől származó bizalmas információkat tartalmazó dokumentumokat nyújtott be. Ezek a dokumentumok tehát a természetes vagy jogi személyek kereskedelmi érdekeinek védelme alá tartoztak. Az ügyirat egyébiránt olyan dokumentumokat tartalmazott, amelyek nem az eljárásra vonatkoztak, hanem amelyeket a Versenypolitikai Főigazgatóság belső használatára irányuló valamennyi eljárásra vonatkozóan megnyitottak. Az ilyen dokumentumok szintén nem tehetők közzé, különösen az 1049/2001/EK rendelet 4. cikkének (3) bekezdése alapján.

8. A Versenypolitikai Főigazgatóság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a panaszos hozzáférés iránti kérelmét az a) és b) pont hatálya alá tartozó dokumentumok tekintetében el kell utasítani.

9. Ezzel összefüggésben a Bizottság emlékeztetett arra, hogy 2010. február 22-i levelében arról tájékoztatta a panaszost, hogy panaszával kapcsolatban nem indokolt további vizsgálatot folytatni. 2010. március 9-én azonban újabb panaszt nyújtottak be, amely ugyanazokat a kérdéseket érintette, mint a panaszos. Ezt az új panaszt a Versenypolitikai Főigazgatóság jelenleg vizsgálja.

10. A közzétételhez fűződő esetleges nyomós közérdeket illetően a Versenypolitikai Főigazgatóság kijelentette, hogy a panaszos nem terjesztett elő olyan érvet, amely alátámasztaná ezt az érdeket.

11. A Versenypolitikai Főigazgatóság végül kijelentette, hogy az 1049/2001/EK rendelet 4. cikkének (6) bekezdésével összhangban mérlegelte a részleges hozzáférés lehetőségét. Mivel azonban valamennyi dokumentum teljes egészében a vonatkozó kivételek hatálya alá tartozott, ilyen hozzáférést nem lehetett biztosítani.

12. 2010. április 1-jén a panaszos megerősítő hozzáférési kérelmet nyújtott be. Úgy vélte, hogy a Versenypolitikai Főigazgatóság bizalmas kezelésre vonatkozó érve megalapozatlan, mivel ő maga említette annak lehetőségét, hogy a vonatkozó dokumentumokban kitakarják az érintett személyek nevét. A panaszos előadta továbbá, hogy az az érv, amely szerint a kért dokumentumok folyamatban lévő eljárásokra vonatkoztak, és hogy a határozat meghozatalát követően nem állt fenn a hozzáféréshez fűződő jogos érdek, felhasználható a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmek elutasítására, és ezért ellentétes az átláthatóság elvével. Ezenkívül, tekintettel arra, hogy az értékesített földterület Rottenburg polgárainak tulajdonát képezte, ez utóbbiaknak nyomós közérdek fűződött a közzétételhez.

13. 2010. április 8-án a Bizottság Főtitkársága visszaigazolta a hozzáférés iránti megerősítő kérelem kézhezvételét, és rámutatott, hogy az 1049/2001/EK rendelettel összhangban a panaszos 15 munkanapon belül választ kap. Ezt követően tájékoztatta a panaszost, hogy a kérelem elbírálásának határidejét további 15 munkanappal meg kell hosszabbítani.

14. 2010. május 26-án a Főtitkárság tájékoztatta a panaszost, hogy a meghosszabbított határidő 2010. május 25-én lejárt. A többi bizottsági szolgálattal folytatott konzultációk azonban még nem zárultak le, és a Főtitkárság még nem tudott végleges határozatot hozni a panaszos kérelméről. A főtitkárság elnézést kér a késedelemért és az okozott kellemetlenségekért. Kifejtette, hogy a panaszosnak joga van panaszt tenni az ombudsmannál vagy keresetet benyújtani az uniós bíróságokhoz.

15. 2010. június 16-án a panaszos az ombudsmanhoz fordult.

A vizsgálat tárgya

16. Panaszában a panaszos a következő állítást és állítást terjesztette elő:

Állítás

A Bizottság nem tartotta be a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti megerősítő kérelmének kezelésére vonatkozó határidőt, és nem biztosított számára hozzáférést a releváns dokumentumokhoz.

Igénylés

A Bizottságnak haladéktalanul foglalkoznia kell megerősítő kérelmével, és hozzáférést kell biztosítania számára a vonatkozó dokumentumokhoz.

A vizsgálat

17. 2010. július 19-én az ombudsman kikérte a Bizottság véleményét.

18. 2010. október 10-én a panaszos arról tájékoztatta az ombudsmant, hogy 2010. augusztus 18-i levelében a Versenypolitikai Főigazgatóság rendelkezésére bocsátotta a német hatóságok által a Versenypolitikai Főigazgatósághoz 2008. július 30-án, 2009. szeptember 25-én, 2009. december 30-án és 2010. július 9-én intézett négy levél betekinthető változatát. E négy levél és a Bizottság 2010. augusztus 18-i levelének másolatát benyújtották az ombudsmannak. 2010. október 10-i levelében a panaszos azzal érvelt, hogy nem kapta meg az összes szükséges dokumentumot és információt. Arra kérte az ombudsmant, hogy gondoskodjon arról, hogy ezeket a dokumentumokat és információkat rendelkezésére bocsássák. A panaszos azt is kijelentette, hogy ellenzi a Versenypolitikai Főigazgatóságnak az állami támogatásra vonatkozó panaszával kapcsolatos aktájának lezárását.

19. 2010. október 26-i válaszában az ombudsman emlékeztette a panaszost, hogy vizsgálata csak a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti, 2010. április 1-jei megerősítő kérelmének kezelésére vonatkozik.

20. A Bizottság 2010. november 3-án (angol eredeti) és 15-én (német fordítás) nyújtotta be a panasszal kapcsolatos véleményét.

21. 2010. november 9-én a Versenypolitikai Főigazgatóság továbbított a panaszosnak egy nem bizalmas mellékletet, amelyet a német hatóságok 2010. augusztus 18-án közölt négy levelének egyikében említettek. A Versenypolitikai Főigazgatóság hangsúlyozta, hogy az e levelekben említett összes többi mellékletet a német hatóságok bizalmasnak nyilvánították.

22. 2010. november 10-én a panaszos arról tájékoztatta a Versenypolitikai Főigazgatóságot, hogy ellenzi az említett mellékletek bizalmas kezelését. Ugyanezen a napon a panaszos továbbította e válasz másolatát az ombudsmannak, felkérve őt, hogy tegyen lépéseket.

23. 2010. november 16-án az ombudsman továbbította a Bizottság véleményét a panaszosnak észrevételei megtétele céljából, amelyet az 2010. december 17-én megküldött.

Az ombudsman elemzése és következtetései

Előzetes megjegyzések

24. Amint azt már korábban említettük, ez a vizsgálat a panaszos 2010. április 1-jei megerősítő hozzáférési kérelmének Bizottság általi kezelésére vonatkozik. Nem terjed ki tehát arra a kérdésre, hogy a Bizottság a panaszos rendelkezésére bocsátott-e bizonyos, a panaszos által esetlegesen kért információkat, amennyiben a kért információk nem szerepelnek azokban a dokumentumokban, amelyekhez a panaszos hozzáférést kért. A jelen vizsgálat nem érinti a panaszos állami támogatásra vonatkozó panaszának Bizottság általi kezelését sem. Ha a panaszos azt kívánja, hogy az ombudsman vizsgálja meg ezeket a kérdéseket, további panaszt nyújthat be az ombudsmanhoz.

25. 2010. december 17-i észrevételeiben a panaszos kifejtette, hogy ő és az a másik személy, aki panaszt nyújtott be a Bizottsághoz Rottenburg város vonatkozó földterület-értékesítésével kapcsolatban, a másik panaszos ügyében félként kívánt részt venni. Mivel ezek az állami támogatásokkal kapcsolatos panaszok a Versenypolitikai Főigazgatóságot érintették, minden ilyen kérelmet nyilvánvalóan ez utóbbihoz kell benyújtani.

A. A megerősítő kérelem határidőn belüli kezelésének és az érintett dokumentumokhoz való hozzáférés biztosításának állítólagos elmulasztása, a megfelelő kérelmekkel együtt

Az ombudsman elé terjesztett érvek

26. Véleményében a Bizottság rámutatott arra, hogy a CP 137/2008. számú állami támogatási panasszal kapcsolatos vizsgálata folyamatban van, és hogy még nem született végleges határozat.

27. Ami e vizsgálat tárgyát, azaz a panaszos dokumentumokhoz való hozzáférés iránti megerősítő kérelmét illeti, a Bizottság rámutatott, hogy azt időközben megvizsgálták. A végleges választ 1010. szeptember 8-án küldték meg a panaszosnak.

28. A Bizottság elismerte, hogy az említett megerősítő kérelmet nem kezelték az 1049/2001/EK rendeletben előírt határidőkön belül, mégpedig két okból.

29. Először is, az érintett dokumentumok azonosítása a vártnál több időt vett igénybe. Meg kell jegyezni, hogy a panaszos hozzáférés iránti kérelmét nagyon tágan fogalmazták meg. A kérelem feldolgozásához szükséges idő nagy részét a folyamatban lévő vizsgálat adminisztratív aktájának részét képező dokumentumok listája pontosságának és teljességének ellenőrzésére fordították.

30. Másodszor, a Bizottságnak figyelembe kellett vennie a Bíróságnak a C-139/07. P. sz., Európai Bizottság kontra Technische Glaswerke Ilmenau GmbH ügyben 2010. június 29-én hozott ítéletét.[2] Ezt a határozatot akkor tették közzé, amikor a Főtitkárság a megerősítő kérelemre adott válasz megszövegezésén dolgozott. Mivel az említett ítélet közvetlenül érintette a panaszos ügyét, a választervezetet hozzá kellett igazítani. Végül az ezt követő késedelem oka az volt, hogy a határozatot német nyelvre kellett lefordítani.

31. A Bizottság hangsúlyozta, hogy szolgálatai a jelen ügyben sokkal részletesebb elemzést végeztek, mint amit az említett ítélet alapján el kell végeznie. Ebben az ítéletben a Bíróság megállapította, hogy a Bizottság nem volt köteles részletesen elemezni az állami támogatásokra vonatkozó, folyamatban lévő vizsgálat igazgatási aktájának dokumentumait, és hogy „az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdésében meghatározott kivétel értelmezése céljából a Törvényszéknek a megtámadott ítéletben figyelembe kellett volna vennie azt a tényt, hogy az állami támogatások ellenőrzésére irányuló eljárásokban az érintett tagállamtól eltérő érdekelt felek nem jogosultak betekinteni a Bizottság igazgatási aktájában szereplő dokumentumokba, és ezért el kellett volna ismernie azon általános vélelem fennállását, amely szerint az igazgatási aktában szereplő dokumentumok hozzáférhetővé tétele főszabály szerint sérti a vizsgálati tevékenységek céljainak védelmét”.[3]

32. A Bizottság hangsúlyozta, hogy a határozatához csatolt dokumentumlista a vizsgálat aktájának több mint száz dokumentumát tartalmazza, amelyeket a panaszos kritériumainak megfelelően különböző kategóriákba soroltak. Ez azt mutatta, hogy a Bizottság jelentős időt fordított e kérelem kezelésére annak érdekében, hogy nagyon gondos és részletes elemzést végezzen, amely túlmutatott a legújabb ítélkezési gyakorlat követelményein, amely szerint az e dokumentumok hozzáférhetővé tételével szembeni általános vélelem mentesíti az intézményt az ilyen részletes elemzés alól.

33. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy ezek a körülmények indokolták a határidő 30 munkanapra történő meghosszabbítását. Sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy az 1049/2001/EK rendelet 6. cikkének (2) és (3) bekezdése értelmében nem javasolt a panaszosnak olyan határidőt, amelyet a kérelem körülményeihez és mennyiségéhez igazítottak volna. Sajnálatát fejezte ki amiatt is, hogy nem tájékoztatta a panaszost a fenti ítéletnek a kérelme elemzésére gyakorolt hatásáról és az ehhez szükséges többletidőről.

34. A Bizottság elnézést kért, amiért a panaszos megerősítő kérelmének elbírálása során túllépte a határidőket.

35. A Bizottság mellékelte 2010. szeptember 8-i határozatának másolatát.

36. Ebben a határozatban a Bizottság arról tájékoztatta a panaszost, hogy összeállította az aktájában szereplő dokumentumok jegyzékét, amelyben a dokumentumokat a következőképpen minősítette: (1) A panaszos és a Versenypolitikai Főigazgatóság közötti levelezés; (2) a Bizottság és a német hatóságok közötti levelezés; (3) A Versenypolitikai Főigazgatóság és a második panaszos közötti levelezés; (4) belső dokumentumok; (5) a közkinccsé vált dokumentumok; és 6. a potenciális vevők listáját tartalmazó dokumentumok. Ez utóbbi kategóriát illetően a Bizottság kifejtette, hogy a panaszos kérelme elvben nem tartozik az 1049/2001/EK rendelet hatálya alá, mivel azt nem konkrét dokumentumhoz való hozzáférés iránti kérelemként, hanem információkérésként fogalmazták meg. A Bizottság azonban hozzátette, hogy több olyan dokumentumot azonosított, amelyek tartalmazzák a potenciális vevők listáját, és amelyeket a lista 6. pontja sorol fel.

37. A Bizottság rámutatott, hogy a lista 1. pontjában említett dokumentumok már a panaszos birtokában voltak, és ezért úgy tekintették, hogy kívül esnek a hozzáférés iránti kérelmén. Hozzátette, hogy az érintett dokumentumokat a nyilvánosságra hozatalukra tekintettel fogják megvizsgálni, amennyiben az említett feltételezés tévesnek bizonyul.

38. A Bizottság kijelentette, hogy a jegyzékének 5. pontjában említett dokumentumok nyilvánosak, ezért nem tartoznak a panaszos kérelmének hatálya alá.

39. A lista 2., 3., 4. és 6. pontjában említett dokumentumokhoz való hozzáférést illetően a Bizottság az 1049/2001/EK rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdésére hivatkozott, amely szerint „[a]z intézmények megtagadják a dokumentumokhoz való hozzáférést, ha a közzététel veszélyeztetné az ellenőrzések, vizsgálatok és könyvvizsgálatok céljának védelmét”.

40. A Bizottság rámutatott arra, hogy a nyilvánosságra nem hozott dokumentumok a közigazgatási aktához tartoznak, és a fent említett rottenburgi földterület-értékesítéssel kapcsolatban végzett vizsgálati tevékenységéhez kapcsolódnak. A jelenlegi vizsgálat vizsgálati tevékenységnek minősült, mivel annak célja annak biztosítása volt, hogy Németország teljesítse az uniós jog szerinti kötelezettségeit. A vizsgálat jelenlegi állása szerint nem lehetett előre jelezni azokat a jövőbeli lépéseket, amelyeket a Bizottságnak ebben az ügyben meg kell tennie. A Németországgal való kapcsolatfelvétel folyamatban volt, és nem lehetett kizárni, hogy bizonyos kérdéseket az érintett tagállammal is fel kell majd vetni. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 108. cikke és az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendelet [4] 5. cikke értelmében a Bizottságnak és az érintett tagállamnak együtt kellett működnie annak érdekében, hogy a Bizottság megkaphassa az állami támogatások ellenőrzéséhez szükséges valamennyi információt. Ebben az összefüggésben rendkívül fontos volt a Bizottság és az érintett tagállam közötti kölcsönös bizalom légkörének megőrzése. A vonatkozó dokumentumok nyilvánossá tétele ebben a szakaszban minden bizonnyal aláásná a fent leírt vizsgálati eljárás célját.

41. A Bíróság a C-139/07. P. sz. ügyben nemrégiben hozott ítéletében, amely a jelen ügyhöz hasonló ténybeli körülményekre vonatkozott, megerősítette, hogy a Bizottság az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdésében foglalt kivétel alapján érvényesen tagadta meg a hozzáférést a megfelelő igazgatási aktához tartozó dokumentumokhoz.

42. Ítéletének 56–58. pontjában a Bíróság megjegyezte, hogy a 659/1999 rendelet és különösen annak 20. cikke az EUMSZ 108. cikkének (2) bekezdése alapján (jelenleg) indított felülvizsgálati eljárás keretében az érdekelt felek számára nem írja elő a Bizottság igazgatási aktájában szereplő dokumentumokhoz való hozzáférés jogát. A Bíróság úgy ítélte meg, hogy ezt a tényt figyelembe kell venni az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdésében előírt kivétel értelmezése során.

43. Ítéletének 58. pontjában a Bíróság a következőket állapította meg: „A fentiekből következik, hogy az érdekelt feleknek – a támogatás nyújtásáért felelős tagállam kivételével – az állami támogatások ellenőrzésére irányuló eljárás keretében nincs joguk betekinteni a Bizottság igazgatási aktájában szereplő dokumentumokba. (...) Ha ezen érdekelt felek az 1049/2001 rendelet alapján hozzáférhetnének a Bizottság igazgatási aktájában szereplő dokumentumokhoz, az megkérdőjelezné az állami támogatások ellenőrzési rendszerét.”

44. A Bíróság továbbá ítéletének 61. pontjában megállapította, hogy „általános vélelem áll fenn arra vonatkozóan, hogy a közigazgatási ügyiratban szereplő dokumentumok hozzáférhetővé tétele főszabály szerint aláássa a vizsgálati tevékenységek céljainak védelmét”.

45. A fentiek fényében a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a CP 137/2008. sz. ügy igazgatási aktájához tartozó valamennyi nyilvánosságra nem hozott dokumentum jelenleg nyilvánvalóan az 1049/2001/EK rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdésében előírt kivétel hatálya alá tartozik, és ezért nem hozhatók nyilvánosságra.

46. A Bizottság kijelentette továbbá, hogy az 1049/2001/EK rendelet 4. cikkének (6) bekezdésével összhangban mérlegelte a részleges hozzáférés lehetőségét. Ugyanakkor valamennyi érintett dokumentum teljes egészében a vonatkozó kivételek hatálya alá tartozott, ezért részleges hozzáférés sem biztosítható.

47. A Bizottság végezetül kijelentette, hogy nem lát az 1049/2001/EK rendelet értelmében vett közérdeket, azaz olyan objektív és általános jellegű érdeket, amely nem különböztethető meg az egyéni vagy magánérdekektől, és amely meghaladhatná a vonatkozó állami támogatási vizsgálat céljának védelméhez fűződő közérdeket.

48. Észrevételeiben a panaszos azt állította, hogy a Bizottság érvelése nem meggyőző, mivel a vonatkozó földterület-értékesítésre vonatkozó "második" eljárás ugyanazon tényekre vonatkozó panaszon alapult. Ezt a panaszt nem vették külön nyilvántartásba, hanem a CP 137/2008 hivatkozási szám alatt kezelték.

49. A panaszos azzal érvelt, hogy a Bizottság megközelítése ahhoz a groteszk eredményhez vezetne, hogy ebben az esetben a két panaszos egyike sem lenne jogosult betekinteni az aktába. Hozzátette, hogy az üzleti titkokat illetően a földterületért fizetett ár már régóta közismert volt.

50. A panaszos ezért megismételte azt a kérését, hogy biztosítsanak számára hozzáférést a vonatkozó dokumentumokhoz.

Az ombudsman értékelése

51. A jelen panasz két kérdésre vonatkozik, nevezetesen i. a panaszos megerősítő kérelmének elbírálására vonatkozó határidők állítólagos be nem tartására, valamint ii. arra a kérdésre, hogy a panaszos számára hozzáférést kellett volna-e biztosítani az e kérelem tárgyát képező dokumentumokhoz.

52. Ami az eljárási kérdést illeti, a Bizottság elismerte, hogy nem tartotta be az 1049/201 rendeletben a megerősítő kérelmek elbírálására előírt határidőt. Mindazonáltal két indokot hozott fel annak magyarázatára, hogy miért tartott ilyen sokáig a panaszos megerősítő kérelmének elbírálása, nevezetesen e kérelem hatályát és a Bíróság C-139/07. P. sz. ügyben hozott ítéletének hatását.

53. Igaz, hogy a Bizottság által benyújtott dokumentumok listája 107 dokumentumra, és így jelentős számú dokumentumra terjed ki. Meg kell azonban jegyezni, hogy e dokumentumok közül 32 az említett lista 1. pontjának hatálya alá tartozik, amely a panaszos és a Versenypolitikai Főigazgatóság közötti levelezésre vonatkozik. További 25 dokumentum szerepel az említett jegyzék 5. pontjában, amely a nyilvánosság számára hozzáférhető dokumentumokra vonatkozik. Mivel a Bizottság arra az álláspontra helyezkedett, hogy az e két pontban felsorolt dokumentumok nem tartoznak a panaszos hozzáférés iránti kérelmének hatálya alá, a Bizottságnak ténylegesen csak összesen 50 dokumentumot kellett megvizsgálnia annak eldöntése érdekében, hogy engedélyezhető-e a hozzáférés. Az ombudsman ezért nincs meggyőződve arról, hogy a panaszos hozzáférés iránti kérelmében szereplő dokumentumok száma olyan volt, hogy megerősítő kérelmét nem lehetett a jogszabályban előírt határidőn belül kezelni. Mindenesetre, ha a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a megerősítő kérelem az 1049/2001/EK rendelet 6. cikkének (3) bekezdése értelmében „nagyon nagyszámú dokumentumra” vonatkozott, fel kellett volna vennie a kapcsolatot a panaszossal annak érdekében, hogy méltányos megoldást találjon.

54. A Bizottság előadta, hogy a panaszos megerősítő kérelmének kezeléséhez szükséges idő nagy részét a vonatkozó ügyirat részét képező dokumentumok listája pontosságának és teljességének ellenőrzésére fordította. Ez nem meggyőző érv. Ha egy fájlt megfelelően őriznek meg, nem lehet nagyon nehéz és időigényes feladat a benne szereplő dokumentumok listájának összeállítása.

55. Ami a Bizottság által felhozott második érvet illeti, a Bíróság C-139/07. P. sz. ügyben hozott ítélete – amint azt az alábbiakban látni fogjuk – valóban kiemelkedő jelentőséggel bír az állami támogatásokra vonatkozó panaszokkal kapcsolatos iratokhoz való hozzáférés iránti kérelmek kezelése szempontjából. Az ombudsman ezért teljes mértékben tisztában van azzal, hogy a Bizottságnak figyelembe kellett vennie ezt az ítéletet a panaszos megerősítő kérelmének megválaszolásakor. Az ítélet 2010. június 29-i meghozatalakor azonban már több mint egy hónap eltelt a panaszos megerősítő kérelmére adandó válasz határidejének meghosszabbítása óta.

56. A Bizottság által említett két megfontolás egyike sem befolyásolja tehát azt a következtetést, hogy a Bizottság nem foglalkozott a panaszos 2010. április 1-jei megerősítő kérelmeivel az 1049/2001/EK rendeletben előírt határidőn belül. Ez hivatali visszásságnak minősül.

57. Figyelembe kell azonban venni azt a tényt, hogy véleménye szerint a Bizottság elnézést kért e késedelemért. Észrevételeiben a panaszos nem foglalkozott a bekövetkezett késedelem kérdésével. Ilyen körülmények között az ombudsman úgy véli, hogy a jelen ügy eljárási vonatkozásaival kapcsolatban nincs szükség további vizsgálatokra.

58. Ami az érdemi kérdést illeti, azaz azt a kérdést, hogy a Bizottság megtagadó határozata helyes volt-e, meg kell jegyezni, hogy a Bizottság eredetileg az 1049/2001/EK rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első francia bekezdésére, 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdésére és 4. cikkének (3) bekezdésére hivatkozott. A panaszos megerősítő kérelméről szóló bizottsági határozat azonban kizárólag az 1049/2001/EK rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdésén alapul. Ezért itt csak ezt a rendelkezést kell megvizsgálni.

59. A vizsgálat megkezdése előtt emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a lista 1. és 5. pontjában felsorolt dokumentumok, azaz a panaszos és a Versenypolitikai Főigazgatóság közötti levelezés, valamint a nyilvánosan hozzáférhető dokumentumok nem szerepeltek a panaszos megerősítő kérelmében. A panaszos nem emelt kifogást megerősítő kérelmének ezen értelmezése ellen. Ilyen körülmények között az ombudsman úgy véli, hogy a fenti dokumentumokhoz való hozzáférés kérdésével kapcsolatban nincs szükség további vizsgálatokra.

60. A többi dokumentumot illetően a Bizottság helyesen jegyezte meg, hogy a Bíróság a C-139/07. P. sz. ügyben hozott ítéletében megállapította, hogy "általános vélelem áll fenn arra vonatkozóan, hogy a közigazgatási aktában szereplő dokumentumok hozzáférhetővé tétele elvben aláássa a vizsgálati tevékenységek céljainak védelmét".[5] A Bizottság által a jelen ügyben alkalmazott megközelítés, amely a panaszos megerősítő kérelmének elutasítását eredményezte, így összhangban van a Bíróság által értelmezett uniós joggal.

61. A Bíróság azt is megállapította, hogy az említett általános vélelem nem zárja ki a kérelmezők azon jogát, hogy "bizonyítsák, hogy egy adott dokumentum, amelynek hozzáférhetővé tételét kérték, nem tartozik e vélelem hatálya alá, vagy hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (2) bekezdése értelmében magasabb közérdek indokolja az érintett dokumentum hozzáférhetővé tételét."[6]

62. Ami az első lehetőséget illeti, az ombudsman nyilvánvalónak tartja, hogy a kérelmező aligha lesz abban a helyzetben, hogy éljen ezzel a lehetőséggel, hacsak nem tudja, hogy mely dokumentumok szerepelnek abban az aktában, amelyhez hozzáférést kíván kapni. Az ombudsman ezért örömmel veszi tudomásul, hogy a Bizottság benyújtotta a panaszosnak az aktájában szereplő dokumentumok listáját, annak ellenére, hogy ezt a listát csak a panaszos megerősítő kérelmére adott válasszal együtt nyújtották be. Meg kell azonban jegyezni, hogy a Bizottság előadta, hogy jelentős időt fordított e kérelem kezelésére annak érdekében, hogy a legújabb ítélkezési gyakorlat követelményein túlmutató, nagyon gondos és részletes elemzést végezzen. Az ombudsman tehát nem zárhatja ki annak lehetőségét, hogy a Bizottság azt kívánta jelezni, hogy csak kivételesen bocsátotta a panaszos rendelkezésére az aktájában szereplő dokumentumok listáját. Mindazonáltal, és amint azt fentebb említettük, ha egy intézmény arra a vélelemre hivatkozik, hogy az ügyiratában szereplő dokumentumok hozzáférhetővé tétele sértené az 1049/2001/EK rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdésében meghatározott érdekek védelmét, a kérelmező aligha lesz abban a helyzetben, hogy megpróbáljon azzal érvelni, hogy ez a vélelem nem vonatkozik az intézmény ügyiratában szereplő adott dokumentumra, ha nem ismeri az ügyirat pontos tartalmát. Ha a felperest nem tájékoztatják legalább arról, hogy mely dokumentumok szerepelnek ténylegesen az említett aktában, fennáll annak a veszélye, hogy megkérdőjeleződik az 1049/2001 rendelet hatékony érvényesülése. Az ombudsman ezért további észrevételt fog tenni ezzel a kérdéssel kapcsolatban.

63. A jelen ügyben a panaszos nem azonosított olyan konkrét dokumentumokat vagy dokumentumrészeket, amelyekre véleménye szerint a fenti vélelem nem vonatkozik, és amelyeket ezért nyilvánosságra kell hozni. Ehelyett fenntartotta általános hozzáférési kérelmét.

64. Az ombudsman azonban úgy véli, hogy meg tudja és meg is kell győződnie arról, hogy helyes-e, ha egy intézmény az említett vélelemre hivatkozik, még akkor is, ha a panaszos nem terjeszt elő erre vonatkozó pontos és konkrét érveket. Tény, hogy a panaszosoktól nem várható el, hogy részletes ismeretekkel rendelkezzenek az uniós jogról, és felvessenek minden olyan kérdést, amely releváns lehet. Az európai ombudsman intézményét ugyanis éppen azért hozták létre, hogy segítséget nyújtsanak a polgároknak az uniós közigazgatással kapcsolatos problémák esetén.

65. A jelen ügyben maga a Bizottság által előterjesztett bizonyítékok is azt mutatják, hogy nem vélelmezhető, hogy az ügyiratában szereplő valamennyi dokumentum hozzáférhetővé tétele sértené az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdésében előírt érdekvédelmet. A Bizottság dokumentumjegyzékének 2. pontjában felsorolt, a Bizottság és a német hatóságok közötti levelezésre vonatkozó 9. és 12. számú dokumentumokkal kapcsolatban szolgáltatott információk egyértelművé teszik, hogy ezek a dokumentumok a német hatóságok által a Bizottságnak címzett levelek nem bizalmas változatai. Egyértelműnek tűnik, hogy ezek a dokumentumok megegyeznek azoknak a leveleknek a betekinthető változataival, amelyeket a német hatóságok 2008. július 30-án és 2009. szeptember 25-én küldtek a Versenypolitikai Főigazgatóságnak, és amelyeket a Versenypolitikai Főigazgatóság 2010. augusztus 18-i levelének kíséretében továbbítottak a panaszosnak. A fent említett vélelem tehát – legalábbis e két dokumentum esetében – nyilvánvalóan nem tekinthető alkalmazandónak.

66. Ugyanez a következtetés érvényes a német hatóságok által 2009. december 30-án a Bizottságnak címzett levél betekinthető változatára is. Ezt a dokumentumot 2010. augusztus 18-án a Versenypolitikai Főigazgatóság is közölte a panaszossal. Sajnálatos módon a Bizottság által rendelkezésre bocsátott dokumentumok listája nem teszi lehetővé e dokumentum pontos azonosítását, mivel három olyan dokumentum van, amely releváns lehet, és mivel a 9. és 12. számú dokumentum esetében a „nem bizalmas változat” megjegyzés nem szerepel e három dokumentum egyikének leírásában sem.

67. Emlékeztetni kell azonban arra, hogy a német hatóságok fent említett három levelének nem bizalmas változatát 2010. augusztus 18-án közölték a panaszossal. Bár kívánatos lett volna, hogy a 2010. szeptember 8-i határozat foglalkozzon az e konkrét dokumentumokhoz való hozzáférés kérdésével, még ha csak az előző, 2010. augusztus 18-i levélre való hivatkozással is, ez a hiányosság nem utal arra, hogy a Bizottságnak a többi dokumentumra vonatkozó határozata helytelen volt [7].

68. Ami a közzétételhez fűződő esetleges nyomós közérdeket illeti, a panaszos a Bizottság véleményére vonatkozó észrevételeiben nem tett konkrét észrevételeket. Megerősítő kérelmében azzal érvelt, hogy az eladott földterület korábban a rottenburgi polgárok tulajdonát képezte, és így ez utóbbiaknak nyomós közérdekük fűződött a közzétételhez.

69. Az ombudsman úgy véli, hogy ez a meglehetősen általános megállapítás nem elegendő a közzétételhez fűződő olyan közérdek fennállásának megállapításához, amely felülírhatja a Bizottság által hivatkozott kivételt.

70. A fentiek alapján nem állapítható meg hivatali visszásság a panaszos megerősítő kérelmét elutasító bizottsági határozat érdemét illetően.

B. Következtetések

A panasszal kapcsolatos vizsgálata alapján az ombudsman a következő következtetésekkel zárja le a panaszt:

A jelen ügy eljárási vonatkozásaival kapcsolatban nem indokolt további vizsgálatot folytatni. A panaszos megerősítő kérelmét elutasító bizottsági határozat érdemét illetően nem állapítható meg hivatali visszásság.

A panaszost és a Bizottságot tájékoztatják erről a döntésről.

További megjegyzés

Az ombudsman elismerését fejezi ki a Bizottságnak azért, hogy a panaszos rendelkezésére bocsátotta az aktában szereplő valamennyi olyan dokumentum listáját, amelyhez a panaszos hozzáférést kért. Úgy véli, hogy a dokumentumok ilyen listáját minden olyan jövőbeli esetben rendelkezésre kell bocsátani, amikor a Bizottság arra a vélelemre kíván hivatkozni, hogy az ügyiratában szereplő dokumentumok hozzáférhetővé tétele sértené az 1049/2001/EK rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdésében meghatározott érdekek védelmét. A vonatkozó jegyzéket legkésőbb a hozzáférés iránti kérelemről szóló határozattal egyidejűleg rendelkezésre kell bocsátani annak érdekében, hogy a kérelmező a jegyzéket a hozzáférés iránti megerősítő kérelem elkészítéséhez felhasználhassa.

 

P. Nikiforos Diamandouros

Kelt Strasbourgban, 2011. január 31-én.

---

[1] HL 2001. L 145., 43. o.

[2] Az ítéletet még nem tették közzé a hivatalos jelentésekben, de az elérhető a Bíróság honlapján (http://curia.europa.eu).

[3] Az ítélet 61. pontja.

[4] HL L 83., 1. o.

[5] Az ítélet 61. pontja.

[6] Az ítélet 62. pontja.

[7] 2010. augusztus 18-án a Bizottság nyilvánosságra hozta a német hatóságok 2010. július 9-én kelt újabb levelének nem bizalmas változatát is. Az a tény, hogy sem e levél eredetije, sem e nem bizalmas változat nem szerepel a Bizottság által benyújtott dokumentumjegyzékben, valószínűleg annak tudható be, hogy a Bizottság megvizsgálta a panaszos hozzáférés iránti kérelmét, hogy hivatkozzon azokra a dokumentumokra, amelyek a panaszos aktájában szerepeltek, amikor a panaszos 2010. április 1-jén benyújtotta a hozzáférés iránti megerősítő kérelmét.