Készült az európai ombudsman alapokmánya 3. cikkének (5) bekezdésével összhangban ^[1]

A panasz előzményei

1. Ez az ügy az EU 2007–2013-as oktatási és képzési programja, az egész életen át tartó tanulás programja [2] keretében nyújtott uniós támogatásra vonatkozik. A panaszos egy osztrák nonprofit egyesület. Tagja volt annak a konzorciumnak, amelyet az Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Végrehajtó Ügynökség (EACEA) által kezelt támogatási megállapodás keretében egy projekt végrehajtására választottak ki. A projekt 2010 novemberétől 2013 márciusáig tartott.

2. 2013 novemberében az EACEA úgy határozott, hogy a konzorcium tagjainak vissza kell fizetniük a projekt kezdetén kifizetett előfinanszírozás egy részét. Az EACEA azon a véleményen volt, hogy a panaszos által bejelentett valamennyi személyzeti költség, valamint egyes utazási és tartózkodási költségek nem támogathatók.

3. Az EACEA fellebbezést követően újra megvizsgálta az ügyet, de fenntartotta azon következtetését, hogy a panaszos személyzeti költségei nem támogathatók. Az EACEA úgy határozott, hogy a panaszos utazási és tartózkodási költségei nem képezik a fellebbezés részét.

4. 2014 júliusában a panaszos az ombudsmanhoz fordult.

A vizsgálat

5. Az ombudsman vizsgálatot indított a panaszos alábbi aggályaival kapcsolatban:

1) Az EACEA helytelenül döntött a panaszos személyzeti költségeiről, valamint utazási és tartózkodási költségeiről.

2) Az EACEA tartalmi és eljárási hibákat követett el a fellebbezés értékelése során.

6. A vizsgálat során az ombudsman megkapta az EACEA panaszra adott válaszát, majd ezt követően a panaszos e válaszra vonatkozó észrevételeit. Az ombudsman vizsgálócsoportja a vonatkozó EACEA-aktát is megvizsgálta. Az ombudsman megoldási javaslata figyelembe veszi a felek által előterjesztett érveket és álláspontokat.

Személyzeti költségek, valamint utazási és tartózkodási költségek

A személyzeti költségekkel kapcsolatban az ombudsman elé terjesztett érvek

7. Az EACEA megjegyezte, hogy a személyzeti költségek által érintett „személyzeti tag” a panaszos jogi képviselője, főtitkára és igazgatótanácsi tagja volt. A projekt keretében elvégzendő feladatok elvégzésére vonatkozó ajánlatot ez a „személyzeti tag” mint „önálló vállalkozó természetes személy” nyújtotta be, amely alvállalkozói tevékenységnek minősült. Ezt a következtetést a panaszos és az érintett személy között aláírt szerződés is alátámasztotta. Az ilyen alvállalkozásba adás azonban nem volt összhangban a támogatási megállapodás [3] és a projektkézikönyv [4] szabályaival. Az EACEA szerint a feladatok igazgatósági tagoknak történő alvállalkozásba adása nem volt összhangban a hatékony és eredményes pénzgazdálkodással.

8. Az EACEA kifejtette, hogy ahhoz, hogy egy személy díjazása elszámolható személyzeti költségnek minősüljön, az érintett személynek munkaszerződéssel vagy munkaviszonnyal kell rendelkeznie a kedvezményezettel.

9. A panaszos azzal érvelt, hogy a támogatható személyzeti költségek fogalmának ilyen merev értelmezése kizárna minden olyan szervezetet, amely nem rendelkezik a projektkézikönyvben szereplő meghatározás alá tartozó személyzettel, például az egyéni vállalkozókat. Ez a megközelítés nem lenne összhangban az egész életen át tartó tanulás programjában részt vevő szervezetek sokféleségével. A panaszos továbbá azzal érvelt, hogy az érintett „személyzeti tag” főtitkárként a panaszos közgyűlésének tartozik felelősséggel.

10. A panaszos továbbá azzal érvelt, hogy az EACEA nem tartotta tiszteletben a vonatkozó osztrák ítélkezési gyakorlatot és jogszabályokat, amelyek határozottan azt javasolják, hogy az igazgatótanács tagjai ne kössenek közös munkaszerződéseket a szövetségükkel, mivel ez a szövetség hivatalos feloszlatásához vezethet.

11. Az EACEA azzal érvelt, hogy még ha a panaszos „különleges megállapodása” megfelel is az osztrák ítélkezési gyakorlatnak, nem felel meg a támogatási megállapodásban meghatározott szabályoknak.

12. Végezetül a panaszos szerint az EACEA 2009. novemberi „Infoday”[5] rendezvényén az EACEA egyik munkatársa megerősítette, hogy az előző programban alkalmazott és jóváhagyott munkaszerződések az új egész életen át tartó tanulás programjára is felhasználhatók. A panaszos ezért ugyanazt a szerződéstípust alkalmazta, mint amelyet az előző program keretében a szóban forgó alkalmazott esetében alkalmazott. 2013-ban ugyanez az EACEA-alkalmazott a panaszost az üggyel kapcsolatban egy másik alkalmazotthoz irányította. A panaszos e-mailt küldött, amelyben kifejtette, hogy ilyen típusú szerződést alkalmazott, mivel az Infodays-en megerősítést nyert, hogy ez lehetséges. A panaszos szerint erre az e-mailre nem érkezett válasz.

Az ombudsman előzetes értékelése a személyzeti költségekről, amely a megoldási javaslathoz vezetett

13. A projekt kézikönyve szerint „[c] a következő személyzeti kategóriákkal kapcsolatos szempontokat kell figyelembe venni: a hivatali személyzet tagjai, akik állandó vagy ideiglenes munkaszerződéssel rendelkeznek a partnerrel; [...] Az alvállalkozás keretében dolgozó alkalmazottakkal kapcsolatos költségeket a megfelelő kategóriába kell besorolni (lásd az „Alvállalkozás” címet)[6]^(utólagos kiemelés).

14. Az első kérdés az, hogy az a személy, akivel szemben a személyzeti költségeket igényelték, valóban a panaszos alkalmazottja volt-e.

15. Az igényelt költségek támogathatóságának bizonyítása érdekében a panaszos több, a főtitkár „személyzeti költségeivel” kapcsolatos dokumentumot nyújtott be az EACEA-hoz: szolgáltatásnyújtásra irányuló szerződés („Werkvertrag”),„ajánlat” és „szolgáltatásnyújtásra irányuló szerződés megkötésére irányuló előzetes szerződés” („Vorvertrag zum Werkvertrag”) hat hónapon belül.

16. A személyzeti költségek EACEA általi első elutasítását követő fellebbezésében a panaszos kifejtette, hogy „az ajánlatot [a panaszosnak] [a főtitkár] mint önálló vállalkozó természetes személy nyújtotta be” (utólagos kiemelés). Ezenkívül a főtitkár (mint szerződő fél) által aláírt szolgáltatási szerződés kimondja, hogy „a szerződő fél [...] nem kaphat utasítást [a panaszostól]”, és kimondja, hogy a szerződő fél megbízottakat vehet igénybe. Végezetül a szerződés kimondja, hogy „a szerződő fél elismeri, hogy ebből a szerződésből nem lehet munkaviszonyt levezetni” (utólagos kiemelés).

17. Az EACEA tehát helyesen állapította meg, hogy a szolgáltatási szerződés több szempontból is különbözik a munkaszerződéstől („Arbeitsvertrag”). Az a tény, hogy a „személyzet tagja” főtitkári minőségében a panaszos utasításainak volt alárendelve, e tekintetben nem releváns, mivel főtitkári szerepe kívül esik szolgáltatási szerződésének hatályán.

18. Az ombudsman megjegyzi, hogy a szolgáltatási szerződést aláíró önálló vállalkozó természetes személy nem munkavállaló. A panaszos által az EACEA-hoz benyújtott szerződés tehát nem minősül munkaszerződésnek.

19. Az EACEA azzal érvelt, hogy a szóban forgó szerződés valójában a projekt alvállalkozási részét képezi (ebben az esetben a projekt kezelése és irányítása a panaszos számára). A projektkézikönyv szerint az ilyen alvállalkozás általában visszatérítésre jogosultnak tekinthető: „A projekt egy részének megvalósítására irányuló közbeszerzési szerződésekből eredő költségeket akkor kell figyelembe venni, ha azokat a partner [...] magánszemélynek ítéli oda (olyan magánszemélyekre vonatkozik, akik lehetnek önálló vállalkozók, például akik felelősek saját társadalombiztosítási vagy társadalombiztosítási járulékaikért, nyugdíjukért és adóikért)” ^[7] (utólagos kiemelés).

20. Az EACEA azonban úgy ítélte meg, hogy a panaszos nem követte a támogatási megállapodás alvállalkozói szerződésekre vonatkozó szabályait. A projektkézikönyv tiltja különösen a projekt irányításának és általános igazgatásának alvállalkozásba adását ^[8], és az ilyen szerződésekhez az EACEA előzetes jóváhagyására van szükség ^[9]. A panaszos nem érvelt azzal, hogy megfelelt volna a támogatási megállapodás alvállalkozásra vonatkozó szabályainak. Kijelentette, hogy a felmerült költségeket személyzeti költségeknek, nem pedig alvállalkozói költségeknek kell tekinteni. 

21. A fentiekre tekintettel az ombudsman úgy véli, hogy az EACEA nem tévedett, amikor úgy határozott, hogy a panaszos által igényelt személyzeti költségek nem minősülnek visszatéríthető költségeknek a támogatási megállapodás alkalmazandó szabályai szerint.

22. Azt azonban még meg kell határozni, hogy a személyzeti költségek behajtására vonatkozó határozat méltányos és arányos-e [10]. Annak eldöntéséhez, hogy ez a helyzet áll-e fenn, egyensúlyt kell teremteni a projektrésztvevő azon elvárása között, hogy a jóhiszeműen végzett munkáért díjazásban részesüljön, valamint a vonatkozó visszatérítési szabályok célja között, amely a jogosulatlan összegek európai adófizetők kárára történő kifizetésének megakadályozása.

23. A jelen ügyben az alábbi érveket tekintették relevánsnak ezen „egyensúly” meghatározása szempontjából. A panaszos azzal érvelt, hogy: a) az osztrák jog és/vagy ítélkezési gyakorlat megakadályozta abban, hogy főtitkárát munkavállalóként alkalmazza; b) az EACEA egyik alkalmazottja megerősítette, hogy a korábbi projektekhez használt szerződéstípus ismét jogosult lesz a visszatérítésre; c) az EACEA korábbi projektekre vonatkozóan fogadott el ilyen szerződéseket; és d) a projekt sikeresen lezárult.

24. Először is meg kell vizsgálni a panaszos azon érvét, amely szerint az alkalmazott szerződés megfelel az osztrák jognak, és azt előírja .

25. Az ombudsman megjegyzi, hogy az EACEA nem vitatta azt a tényt, hogy az alkalmazott szerződés megfelelt az osztrák jognak.

26. Az EACEA valóban néha elfogadja a munkaszerződésektől eltérő szerződések alapján felmerült költségeket, amikor egy adott tagállam jogszabályai bizonyos helyzetekben (például saját vállalatuk vezetői esetében) megakadályozzák a munkaszerződések aláírását. A hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveivel összhangban azonban az ilyen szerződéseknek ugyanazt a díjazást kell biztosítaniuk, függetlenül attól, hogy uniós projekten vagy valami máson végeznek-e munkát. Ellenkező esetben fennáll annak a kockázata, hogy az uniós visszatérítési szabályokat jogosulatlan haszonszerzésre használják fel. A jelen ügyben a szolgáltatásnyújtásra irányuló szerződést az e konkrét uniós projekt (a továbbiakban: Projektleitung und -Management, Projekt-Mitentwicklung und Abwicklung für das [Projekt]) keretében végzett munka díjazása céljából kötötték meg. Az érintett személy tehát nem részesült a munkavállalóéhoz hasonló díjazásban.

27. A panaszos azt állította, hogy a törvény megakadályozta abban, hogy a főtitkárát alkalmazza. Ezen érv alátámasztása érdekében a panaszos arra az ítélkezési gyakorlatra hivatkozott, amely szerint egy olyan nonprofit egyesület, mint amilyen ő maga is, a megszűnés kockázatával járna, ha nyereségszerzésre törekedne, és pusztán a tagjai vagy harmadik felek jövedelemszerző tevékenységének álcázására szolgáló eszköz lenne ^[11]. Az egyesület igazgatósági tagjának alkalmazása növelné ezt a kockázatot ^[12].

28. A panaszos alapszabálya szerint a panaszos célja „az uniós polgárok, a csatlakozó országok állampolgárai és a kiválasztott exportcélállomások közötti gazdasági, technológiai, tudományos és személyes együttműködés, valamint kapcsolatok támogatása, fejlesztése és kutatása”. E cél elérése érdekében számos tevékenységet kínál, beleértve tanfolyamokat, szemináriumokat, workshopokat, képzési és tanulmányi kirándulásokat. A panaszos több uniós projektben is sikeresen részt vett, és munkájáért díjat kapott. Figyelembe véve ezt a hatalmas tevékenységi területet, kétségesnek tűnik, hogy az egyesület egyetlen igazgatósági tag „jövedelemszerző tevékenységének álcázására szolgáló egyszerű eszköznek” tekinthető-e. Általánosságban úgy tűnik, hogy az osztrák jog nem akadályozza meg a nonprofit egyesületeket abban, hogy tagjaikat alkalmazzák ^[13].

29. Az ombudsman tehát nincs meggyőződve arról, hogy a panaszost törvény akadályozta abban, hogy főtitkárát alkalmazza. Mindazonáltal az ombudsman megérti, hogy a panaszos – jogi helyzetének helyességéről meggyőződve – hogyan dönthet úgy, hogy munkaszerződés helyett szolgáltatási szerződést alkalmaz. Amint arra a panaszos rámutat, a szerződést a felperes és a főtitkára írta alá annak érdekében, hogy a projekttel kapcsolatos munkát az egyesület egyik tagja elvégezhesse. Az alkalmazott szerződés tehát nem „tipikus” alvállalkozói szerződés, amelyet általában arra használnak, hogy bizonyos tevékenységeket egy másik szervezethez szervezzenek ki, és amely valójában némi hasonlóságot mutat a munkaszerződéssel.

30. Ezt követően helyénvaló foglalkozni a panaszos azon érvével, amely szerint az EACEA egyik alkalmazottja megerősítette, hogy a korábbi uniós programok keretében alkalmazott szerződések az egész életen át tartó tanulás új programjához is felhasználhatók.

31. Az EACEA megjegyezte, hogy a panaszos nem szolgáltatott bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy az EACEA személyzetének valamely tagja ilyen tanácsot adott volna. Az EACEA szerint a vonatkozó projektkézikönyv ebben az időpontban még nem létezett. Ezért az EACEA személyzetének tagja nem adhatott volna tanácsot a költségek elszámolhatóságával kapcsolatban. Mindenesetre a „megtévesztő” információkat a 2011 januárjában tartott kötelező „indító ülésen” kijavították volna, amelynek célja a támogatásra alkalmazandó szabályok, és különösen a személyzet és az alvállalkozói költségek támogathatóságára vonatkozó szabályok részletes kifejtése volt. Az EACEA hangsúlyozta, hogy a személyzeti, utazási és alvállalkozói költségek támogathatóságára vonatkozó szabályokat a támogatási megállapodás és annak mellékletei tartalmazzák, amelyeket a panaszos aláírt, és amelyek jogilag kötelező erejűek.

32. Az ombudsman nem tudja megállapítani, hogy az EACEA személyzetének tagja adott-e tanácsot az alkalmazandó szerződések típusával kapcsolatban. A megvizsgált dokumentumok azonban azt mutatják, hogy az EACEA valóban válaszolt a panaszos 2013. márciusi e-mailjére, amelyben a személyzeti költségek kérdéséről érdeklődött, és további információkat kért a panaszostól.

33. Helyesnek tűnik, hogy az EACEA nem ellenezte hasonló szolgáltatási szerződések alkalmazását a panaszos által végrehajtott korábbi projektekben, például a 2005-ös Grundtvig program keretében ^[14]. Ez tehát némileg alátámasztja a panaszos azon érvét, hogy a jelen ügyben jóhiszeműen a projektre vonatkozó azonos típusú szerződésekre támaszkodott.

34.  Bár helyes lehet, hogy az ilyen szerződéseket korábbi projektek esetében fogadták el, ez nem jelenti azt, hogy az azonos típusú szerződéseket automatikusan el kell fogadni egy későbbi program keretében. Amint azt az EACEA „előzetes tájékoztató levelében” kifejtette, „a támogathatósági szabályok 2005 óta megváltoztak a 2007–2013-as új programokkal. A [másik] projektre [...] kötött munkaszerződés e projekt szempontjából irreleváns [...]”. Mindazonáltal az ombudsman elismeri, hogy a kis projektrésztvevők néha nehezen tudják nyomon követni az összetett visszatérítési szabályok változásait.

35. Összességében az ombudsman megjegyzi, hogy a szóban forgó projekt sikeresen lezárult, és 10-ből 6-os pontszámot ért el (elfogadható). A panaszos által bejelentett munka az összes projektpartner által bejelentett teljes vezetői munkaidő körülbelül egyötödének felelt meg. Ezt figyelembe véve, és tekintettel arra, hogy az EACEA nem terjesztett elő olyan érvet, amely arra utalna, hogy a panaszos által bejelentett határidő nem volt megfelelő, nem valószínű, hogy a projekt sikeres lett volna a panaszos hozzájárulása nélkül.

36. A fentiekre tekintettel tehát méltányosnak tűnik, hogy a panaszos legalább némi kompenzációban részesüljön a projekt sikeréhez való hozzájárulásért, feltéve, hogy a kompenzált költségek ellenőrizhetők és azonosíthatók ^[15].

37. Az EACEA megerősítette, hogy a panaszos által benyújtott munkaidő-nyilvántartások megfelelnek a bejelentett költségeknek. A panaszos által bejelentett munkaidő és a benyújtott ajánlatban megállapított és a szerződésben említett óradíj (50 EUR) szorzata (lásd: 15. bekezdés) valóban megegyezik a bejelentett „személyzeti” költségekkel.

38. A panaszos által benyújtott bankszámlakivonatok szinte pontosan megfelelnek a bejelentett költségeknek. Igaz azonban, hogy a panaszos által benyújtott bankszámlakivonatok többsége (30 200 EUR összegben) azonosítatlan „uniós projektre” vonatkozik (utólagos kiemelés), és nem említi a szóban forgó konkrét projektet. Ez azért problematikus, mert úgy tűnik, hogy a jelenlegi projekt részben átfedésben van egy másik uniós projekttel, amelyben a panaszos is részt vett ^[16]. A fennmaradó (21 880 EUR összegű) bankszámlakivonatok megnevezik az adott projektet.

39. Az ombudsman arra a következtetésre jut, hogy bár a bejelentett költségek azonosíthatónak tűnnek, a költségeknek csak egy része is egyértelműen ellenőrizhető.

40. Annak érdekében, hogy méltányos megoldást találjon erre a kérdésre, az ombudsman a következő megoldást javasolja az EACEA-nak: Az EACEA-nak meg kell térítenie a panaszos azon „személyzeti költségeit”, amelyeket a szóban forgó projekthez egyértelműen kapcsolódó munkaidő-nyilvántartások és bankszámlakivonatok megfelelően alátámasztanak és indokolnak.

41. Ezek a költségek a jelek szerint 21 880 EUR-t tesznek ki.

42. Az ombudsman hangsúlyozza, hogy e megoldási javaslat elfogadása nem jelenti azt, hogy az EACEA-nak a jövőben automatikusan el kellene fogadnia a hasonló szerződések alapján igényelt költségeket.

Az ombudsmanhoz benyújtott, az utazási és tartózkodási költségekkel kapcsolatos érvek

43. Az EACEA elutasította a megélhetési költségek egy részét, mivel nem fogadta el, hogy a panaszos „utazási politikája” „meglévő belső szabályoknak” minősül, amelyeken a támogatási megállapodás értelmében a megélhetési költségek visszatérítésének alapulnia kell ^[17]. Mivel a főtitkár önálló szolgáltatóként járt el, szerződésében általában meg kellett volna határozni az utazási és tartózkodási költségek megtérítését.

44. Az EACEA továbbá úgy ítélte meg, hogy bizonyos megélhetési költségek nem kapcsolódnak közvetlenül konkrét és egyértelműen azonosítható, projekttel kapcsolatos tevékenységekhez.

45. A panaszos fenntartotta, hogy rendelkezik utazási politikával, amelyet 2013 szeptemberében nyújtott be az EACEA-nak. A panaszos azzal érvelt, hogy azért választotta a napidíjakat, mert nem rendelkezik adminisztratív személyzettel vagy támogató háttérirodával. A panaszos belső szabályzata egyértelműen kimondja, hogy a „nemzetközi és uniós projektek” napidíja a projektköltségekre vonatkozó uniós szabályok által megengedett felső határ 75%-a. A főtitkárt mint a panaszos igazgatótanácsának aktív tagját köti belső utazási politikája.

46. A panaszos továbbá azt állította, hogy az EACEA nem vett figyelembe bizonyos benyújtott igazoló dokumentumokat, és ismeretlen okokból más igazoló dokumentumokat is elutasított.

Az ombudsman értékelése az utazási és tartózkodási költségekről

47. Az EACEA megtérítette azokat az utazási és tartózkodási költségeket, amelyeket bizonyítékokkal, például szállodai és repülési számlákkal támasztottak alá. A kérdés tehát az, hogy az EACEA helyesen járt-e el, amikor a panaszos „utazási politikájával” kapcsolatos aggályok miatt nem fogadta el a napidíjon alapuló megélhetési költségeket.

48. A projektkézikönyv szerint a megélhetési költségek megtérítésének „a partnerszervezetek meglévő belső szabályain kell alapulnia, amelyek alapulhatnak a tényleges költségeken (bevételek visszatérítése) vagy napidíjakon”^[18] (utólagos kiemelés).

49. A panaszos benyújtotta az EACEA-nak belső „utazási politikáját”, amely a belső szabályzatának részét képezte. E „politika” szerint a projektköltségekre vonatkozó uniós szabályok által megengedett felső határ 75%-át megélhetési költségként kell kifizetni a „nemzetközileg és az EU által” finanszírozott projektek esetében. Egyéb utazások esetében nem írnak elő napidíjat. Ez alátámasztja az EACEA azon érvét, hogy a politikát kifejezetten uniós projektekre alakították ki, és nem vonatkozik minden üzleti utazásra. A panaszos megerősítette, hogy nem fizet napidíjat a „rendes” üzleti utakért.

50. Ezenkívül a panaszos és főtitkára között létrejött szolgáltatási szerződés nem tartalmaz sem utazási szabályzatot, sem a panaszos alapszabályára való hivatkozást. Az a tény, hogy a szerződő fél a panaszos utazási politikájának hatálya alá tartozott volna, amikor főtitkárként járt el, e tekintetben nem tűnik relevánsnak: az utazási és tartózkodási költségek az uniós projekt irányítása és végrehajtása, valamint a szolgáltatási szerződés hatálya alá tartozó feladatok során merültek fel, nem pedig főtitkári minőségben.

51. A fentiekre tekintettel az ombudsman úgy véli, hogy az EACEA helyesen döntött úgy, hogy a panaszos által igényelt egyes utazási és tartózkodási költségek nem minősülnek visszatéríthető költségeknek.

52. Az EACEA határozata nem tekinthető tisztességtelennek, mivel bizonyítékokkal alátámasztott utazási és tartózkodási költségeket térített meg.

53. Ezenkívül a „konferenciaköltségeket”^[19] tartalmazó költségtételeket az EACEA nem tartotta támogathatónak, mivel nem minősültek „megélhetési költségeknek”, amelyek a projekt kézikönyve szerint „a szállás-, étkezési és valamennyi helyi utazási költséget fedezik”^[20]. Az egyéb költségeket csak részben fogadták el a hiányzó bizonyítékok ^[21] miatt, mert úgy tűnik, hogy több személyt fedeztek ^[22], vagy a panaszos kisebb számításai miatt ^[23].

54. Az ombudsman nem talál okot arra, hogy megkérdőjelezze az EACEA magyarázatát arra vonatkozóan, hogy miért tekinti ezeket a költségeket nem támogathatónak.

A fellebbezés értékelése során elkövetett állítólagos anyagi jogi és eljárási hibákról

55. E cím alatt a panaszos három külön megjegyzést tett.

Az EACEA új érvelésével kapcsolatban az ombudsman elé terjesztett érvek

56. A panaszos azzal érvelt, hogy azáltal, hogy a panaszos fellebbezésére adott válaszában úgy ítélte meg, hogy a „személyzeti költségek” „alvállalkozási költségeknek” minősülnek, az EACEA új érvelést alkalmazott, anélkül, hogy lehetővé tette volna a panaszos számára, hogy válaszoljon erre az érvre.

57. Az EACEA jelezte, hogy a fellebbezésre adott válaszában kifejtette, hogy a panaszos által a fellebbezés alátámasztására benyújtott kiegészítő dokumentumok és pontosítások megerősítik az EACEA azon álláspontját, hogy a személyzeti költségek nem támogathatók, és arra a következtetésre vezetik, hogy az igényelt költségek alvállalkozói költségeknek minősülnek.

Az ombudsmannak az EACEA új érvelésére vonatkozó értékelése

58. Az ombudsman megjegyzi, hogy fellebbezésében a panaszos többször is kijelentette, hogy főtitkára „természetes önálló vállalkozóként” járt el. A fellebbezésben szereplő ezen információk alapján az EACEA további elemekkel egészítette ki magyarázatát arra vonatkozóan, hogy miért vélte úgy, hogy a panaszos személyzeti költségei nem támogathatók, nevezetesen, hogy a panaszos gyakorlata alvállalkozásnak minősül.

59. Az ombudsman úgy véli, hogy normális volt, hogy az EACEA a panaszos által szolgáltatott kiegészítő információk alapján új következtetéseket vont le.

60. Mindenesetre a panaszos az ombudsman vizsgálatával összefüggésben előterjeszthette ellenérveit.

61. Az EACEA tehát nem követett el hivatali visszásságot a panasz e vonatkozását illetően.

A határidő be nem tartásával kapcsolatban az ombudsman elé terjesztett érvek

62. A panaszos azzal érvelt, hogy az EACEA 2014 februárjában kötelezettséget vállalt arra, hogy a fellebbezéssel kapcsolatban „a befogadás időpontjától számított két hónapon belül” végleges határozatot hoz [24]. Ezt követően azonban az EACEA azzal érvelt, hogy a két hónapos határidő csak a jelentések benyújtására vonatkozik, és hogy az alkalmazandó szabályok nem írnak elő határidőt a fellebbezések elbírálására. Bizonyos ügyek összetettsége miatt az EACEA-nak néha két hónapnál hosszabb ideig is eltarthat, hogy válaszoljon a fellebbezésekre.

63. Az ombudsmannak adott válaszában az EACEA kijelentette, hogy a 2014 februárjában adott tájékoztatás elírás volt. 2014 áprilisában az EACEA kifejtette, hogy a fellebbezéssel kapcsolatos dokumentumok értékelése némi késedelmet szenvedett. A fellebbezésre 2014. május végén érkezett válasz.

64. A panaszos fenntartotta, hogy a támogatási megállapodásban meghatározott két hónapos határidő [25] alkalmazandó a fellebbezésére. A támogatási megállapodás szerint „[h]a az Ügynökség a fent említett vizsgálati határidőn belül nem ad írásbeli választ, a jelentéseket jóváhagyottnak kell tekinteni”[26]. A panaszos azzal érvelt, hogy ezt a rendelkezést a fellebbezésekre is alkalmazni kell.

Az ombudsman értékelése a határidő be nem tartásáról

65. A támogatási megállapodás mind belső, mind külső „fellebbezésről” rendelkezik az EACEA-nak a támogatás végleges összegére vonatkozó határozata ellen. A II.16.5. cikk kimondja:

„A koordinátornak a támogatás végleges összegéről az Ügynökség által küldött értesítés időpontjától számítva két hónap áll rendelkezésére, hogy írásban tájékoztatást kérjen a végleges támogatás megállapításáról, megindokolva az esetleges nézeteltéréseket. [...] Az Ügynökség vállalja, hogy az információkérés kézhezvételétől számított két hónapon belül írásban válaszol, megindokolva válaszát.

Ez az eljárás nem érinti a kedvezményezetteknek az Ügynökség I.9. cikk szerinti határozata elleni fellebbezéshez való jogát. [...]”^[27] (utólagos kiemelés).

66. A támogatási megállapodás I.9. cikke kimondja: „A vissza nem térítendő támogatásra a megállapodás feltételei és az alkalmazandó uniós szabályok az irányadók. A kedvezményezettek bírósági eljárást indíthatnak az Európai Unió Törvényszéke előtt az Ügynökségnek a megállapodás rendelkezéseinek alkalmazására és a megállapodás végrehajtásának részletes szabályaira vonatkozó határozataival kapcsolatban. [...]”.

67. A jelen ügyben az EACEA-hoz benyújtott fellebbezés a II.16.5. cikk első bekezdésének hatálya alá tartozik, mivel nyilvánvalóan nem az Európai Unió Törvényszékéhez benyújtott fellebbezésről van szó.

68. Az ombudsman úgy véli, hogy az EACEA helytelenül állította, hogy a támogatási megállapodás nem tartalmazott határidőt a válaszadásra.

69. Az ombudsman azonban megjegyzi, hogy az EACEA folyamatosan tájékoztatta a projektpartnereket, és kifejtette, hogy az értékelés az ügy összetettsége miatt néha tovább tarthat, mint a tervezett két hónap. A jelen ügy nyilvánvalóan összetett volt: a fellebbezést a konzorcium négy tagja, köztük a panaszos nyújtotta be, és további igazoló dokumentumok kísérték, ami a teljes költségtérítés jelentős növekedését eredményezte. Az EACEA késedelme tehát észszerű volt.

70. A panaszos érvelésével ellentétben a fellebbezésre adott válasz hiánya nem tekinthető a fellebbezés hallgatólagos jóváhagyásának. Ha ilyen következményt kívántak volna elérni, azt a vonatkozó rendelkezés kifejezetten kimondta volna, de nem ez a helyzet ^[28].

71. Mindezek alapján az EACEA nem követett el hivatali visszásságot a panasz e vonatkozásával kapcsolatban.

Az ombudsmanhoz azzal kapcsolatban benyújtott érvek, hogy az utazási és tartózkodási költségek a benyújtott fellebbezés részét képezték-e

72. A panaszos azzal érvelt, hogy az EACEA tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a panaszos fellebbezése nem terjedt ki az elutasított utazási és tartózkodási költségekre.

Az ombudsman arra vonatkozó értékelése, hogy az utazási és tartózkodási költségek a benyújtott fellebbezés részét képezték-e

73. Az ombudsman egyetért a panaszossal abban, hogy az EACEA figyelmen kívül hagyta az egyes utazási és tartózkodási költségeket nem támogathatónak nyilvánító határozat elleni fellebbezést. Amikor az ombudsman vizsgálócsoportja betekintett az EACEA irataiba, az EACEA elismerte, hogy tévesen vélte úgy, hogy e költségekkel kapcsolatban nem nyújtottak be fellebbezést. Az EACEA azonban megjegyezte, hogy e költségek elutasításának okait az ombudsmannak adott válaszában kifejtette.

74. Az ombudsman úgy véli, hogy az EACEA mulasztását orvosolja az a tény, hogy az ombudsmannak adott válaszában eloszlatta a panaszos bizonyos utazási és tartózkodási költségek támogathatóságával kapcsolatos aggályait (lásd: 47–54. bekezdés).

75. Így nincs ok a panasz e vonatkozásának további vizsgálatára.

A megoldásra irányuló javaslat

Mindezek alapján az ombudsman a következő megoldási javaslatot teszi:

Az Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Végrehajtó Ügynökségnek meg kell térítenie a panaszos azon „személyzeti költségeit”, amelyeket a szóban forgó projekthez egyértelműen kapcsolódó munkaidő-kimutatások és bankszámlakivonatok megfelelően alátámasztanak és indokolnak.

 

Emily O'Reilly

Európai ombudsman

Strasbourg, 2017. 04. 11.

 

[1] Az ombudsman feladatainak ellátására vonatkozó szabályokról és általános feltételekről szóló, 1994. március 9-i 94/262/ESZAK, EK, Euratom európai parlamenti határozat (HL 1994. L 113., 15. o.).

[2] http://ec.europa.eu/education/lifelong-learning-programme_en

[3] A támogatási megállapodás II.9. cikke.

[4] A projekt kézikönyvének 2.3.4. szakasza.

[5] Az EACEA szerint „az információs napok célja, hogy tájékoztassák a potenciális pályázókat az Ügynökség által irányított programokról/intézkedésekről, és lehetővé tegyék számukra, hogy találkozzanak más potenciális partnerekkel („hálózatépítés”). Az említett rendezvénynek semmilyen körülmények között nem célja az igazoló dokumentumok elfogadhatóságának megvitatása. Ez mindenképpen lehetetlen lenne, mivel az információs napokon nem kerül sor pályázat benyújtására vagy kiválasztására.”

[6] A projekt kézikönyvének 2.3.4. szakasza.

[7] A projekt kézikönyvének 2.3.4. szakasza.

[8] A projekt kézikönyvének 2.3.4. szakasza.

[9] A támogatási megállapodás II.9.d. cikke.

[10] Lásd például a költségvetési rendelet alkalmazási szabályainak 91. cikkét: „Az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő csak a következő esetekben mondhat le egy megállapított követelés egészének vagy egy részének behajtásáról: [...] amennyiben a visszafizettetés nem egyeztethető össze az arányosság elvével.”(Az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról szóló 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet alkalmazási szabályairól szóló, 2012. október 29-i 1268/2012/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet, HL 2012. L 362., 1. o., elérhető a következő internetcímen: http://eur-lex.europa.eu/eli/reg_del/2012/1268/oj)

[11] „Entscheidend ist und bleibt, dass der Vereinszweck als solcher nicht in der Gewinnerzielung besteht, und dass der Verein nicht bloß den Deckmantel für eine Erwerbstätigkeit seiner Mitglieder oder dritter Personen bildet (vgl. VfSlg. 4411/63, 8844/80).”, elérhető a következő internetcímen: http://www.bmi.gv.at/cms/BMI_Vereinswesen/gesetzestexte/files/VG_2002.pdf

[12] „Es ist aber davon abzuraten, daß diese Angestellten dem Vorstand angehören, da dadurch allenfalls der Verdacht aufkommen könnte, der Verein stelle nur den Deckmantel für die Erwerbsmäßigkeit dieser Personen dar; bei Zutreffen würde dies einen Grund für seine behördliche Auflösung abgeben (VSlg 1498/32, 3731/60, 4411/63, aaO Seite 45/46).”, elérhető a következő internetcímen: https://www.ris.bka.gv.at/Dokument.wxe?Abfrage=Uvs&Dokumentnummer=JUT_WI_19940324_000000421926_93_00

[13] https://www.bmf.gv.at/services/publikationen/BMF-BR-ST_Vereine_und_Steuern_201608_12.pdf?5s3pzu

[14] http://eacea.ec.europa.eu/llp/grundtvig/grundtvig_en.php

[15] A támogatási megállapodás II.14.1. cikke.

[16] A Grundtvig kísérő intézkedések keretében megvalósuló projekt: http://eacea.ec.europa.eu/llp/funding/2012/index_en.php

[17] A projekt kézikönyvének 2.3.2. szakasza.

[18] A projektkézikönyv 2.3.2.b. szakasza.

[19] 2., 4. és 44. költségtétel.

[20] A projektkézikönyv 2.3.2.b. szakasza.

[21] 4. és 44. költségtétel.

[22] Költségtétel 65.

[23] Költségtétel 1.

[24] Hivatkozva a támogatási megállapodás II.16.5. cikkére.

[25] Hivatkozva a támogatási megállapodás II.16.5. cikkére.

[26] A támogatási megállapodás II.15. cikkének (4) bekezdése.

[27] A támogatási megállapodás II.16.5. cikke.

[28] A támogatási megállapodás II.15. cikkének (4) bekezdése.