Az ügy egy uniós finanszírozású projekttel összefüggésben egy egyetem költségeivel kapcsolatos dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés iránti kérelemre vonatkozott. A panaszos 2025 júliusában nyújtotta be kérelmét az Európai Bizottsághoz.

A Bizottság először 2025 szeptemberében válaszolt. Tíz olyan dokumentumot azonosított, amelyek a hozzáférés iránti kérelem hatálya alá tartoznak, és amelyekhez teljes egészében megtagadta a nyilvános hozzáférést. Ennek során a Bizottság azzal érvelt, hogy a hozzáférhetővé tétel sértheti az érintett egyetem kereskedelmi érdekeit.

A panaszos 2025 szeptemberében „megerősítő kérelem” benyújtásával vitatta a Bizottság határozatát. Amikor a Bizottság nem adott kifejezett választ, a panaszos 2025 októberében az ombudsmanhoz fordult.

Az ombudsman vizsgálatot indított a nyilvános hozzáférés Bizottság általi hallgatólagos megtagadásával kapcsolatban, és első lépésként felkérte a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb fogadjon el kifejezett választ a panaszos megerősítő kérelmére. Mivel a megadott határidőn belül nem érkezett válasz, az ombudsman vizsgálócsoportja megvizsgálta a szóban forgó dokumentumokat, valamint az érintett egyetemmel folytatott konzultációra vonatkozó dokumentumokat.

A Bizottság 2026 májusában válaszolt a panaszosnak, és széles körű részleges hozzáférést biztosított a szóban forgó dokumentumokhoz. A panaszos a Bizottság megerősítő határozatával kapcsolatos észrevételeiben nem vitatta a fennmaradó kitakarásokat. Az ombudsman ezért úgy ítélte meg, hogy a hozzáférés Bizottság általi hallgatólagos megtagadásával kapcsolatos panaszt a most biztosított hozzáférés rendezte. Mindemellett az ombudsman sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy a Bizottság késedelmesen kezelte a panaszos hozzáférés iránti kérelmét, amely még a vizsgálat megindítását követően is fennállt. Az ombudsman továbbra is szorosan figyelemmel kíséri a hozzá benyújtott panaszokon alapuló késedelmek ügyét.

Az ügy egy kutatószervezet által az EU bissau-guineai küldöttségével kötött szerződés alapján készített tanulmányra vonatkozott. A szervezet aggályainak adott hangot a tanulmány közzétételével kapcsolatos feltételekkel kapcsolatban, nevezetesen azzal kapcsolatban, hogy a tanulmányt ingyenesen kell kiosztani. A szervezet úgy vélte, hogy ez a feltétel hatékonyan megakadályozná a tanulmány tudományos könyvként való közzétételét, mivel a tudományos kiadók olyan kereskedelmi szervezetek, amelyek nyereséget termelnek az általuk kiadott könyvekből.

A vizsgálat kimutatta, hogy a tanulmányt „szolgáltatási szerződés” keretében rendelték meg, amelynek keretében a szóban forgó teljes költségvetésért felelős Európai Bizottság megszerezte a tanulmány tulajdonjogát. Mint ilyen, a tanulmányt „közjónak” tekintették, és a Bizottság helyesen ragaszkodott ahhoz, hogy azt ingyenesen bocsássák a nyilvánosság rendelkezésére.

Az ombudsman úgy vélte, hogy a Bizottság észszerűen ragaszkodott ahhoz, hogy a tanulmányt ingyenesen osszák szét, mivel azt uniós források felhasználásával készítették, és ezért nem szabad kereskedelmi forgalomba hozni. Mindazonáltal az ombudsman sajnálatosnak találta, hogy a Bizottság csak a tanulmány elkészülte után határozta meg egyértelműen a közzététel feltételeit. Az ombudsman lezárta az ügyet, és megállapította, hogy további vizsgálatok nem indokoltak, de javaslatot tett a hasonló problémák jövőbeli előfordulásának elkerülésére.