Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Bizottság hogyan kezelte a röplabdadíjakra és költségstruktúrákra vonatkozó szabályokkal kapcsolatban Ausztria ellen benyújtott kötelezettségszegési panaszt. A panaszos, egy osztrák sportegyesület azzal érvelt, hogy a díjak, amelyeket még az amatőr játékosoknak is évente kell fizetniük, túlzottak és ellentétesek az uniós joggal. A panaszos azt állította, hogy a Bizottság által a jogsértési panasz kezdeti értékelésének elvégzéséhez szükséges idő nem volt észszerű.

Az ombudsman megállapította, hogy bár voltak olyan időszakok, amikor a Bizottság nem volt aktív az ügyben, semmi nem utalt arra, hogy az igénybe vett idő a Bizottság gondatlanságának vagy indokolatlan elhalasztásának eredménye lett volna. Mivel a vizsgálat során a Bizottság végül határozatot hozott a jogsértési panaszról, és elismerte a panaszossal való kommunikáció során elkövetett hibákat, az ombudsman azzal a következtetéssel zárta le a vizsgálatot, hogy további vizsgálatok nem indokoltak. Ezzel összefüggésben megjegyezte, hogy a Bizottság elkötelezett amellett, hogy a jövőben javítsa a panaszosokkal folytatott kommunikációját.

Az ügy arra vonatkozott, hogy az Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Végrehajtó Ügynökség (EACEA) megtagadta azon alkalmazottak nevének nyilvánosságra hozatalát, akik egy macedón projektet felügyeltek.

Az ombudsman megállapította, hogy az EACEA megalapozottan tagadta meg a szóban forgó alkalmazottak nevének nyilvánosságra hozatalát, és lezárta az ügyet.

Az ügy arra vonatkozott, hogy az Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Végrehajtó Ügynökség megtagadta azon alkalmazottak nevének nyilvánosságra hozatalát, akik egy macedón projektet felügyeltek.

Az Ügynökség megtagadta a hozzáférést az uniós adatvédelmi szabályok alapján, amelyek előírják, hogy a személyes adatok – például személyek neve – közlését kérő személynek bizonyítania kell a szóban forgó személyek neve közlésének szükségességét. Amennyiben e követelmény teljesül, a hatóságnak azt is meg kell vizsgálnia, hogy az alkalmazottak jogos érdekeit érintené-e nevük hozzáférhetővé tétele, és ha igen, e jogos érdekek fontosabbak-e, mint a nevek hozzáférhetővé tételét kérő személy által hivatkozott szükségesség.

Az ombudsman megállapította, hogy a panaszos nem fejtette ki, miért volt szükséges, hogy hozzáférjen a nevekhez. Ily módon az Ügynökség megalapozottan tagadta meg a szóban forgó alkalmazottak nevének hozzáférhetővé tételét.

Az Európai Bizottság felkért egy külső vállalkozót, hogy készítsen megvalósíthatósági tanulmányt a határokon átnyúló oknyomozó újságírás támogatási rendszere létrehozásának lehetőségéről. A tanulmány célja annak megállapítása volt, hogy szükség van-e az oknyomozó újságírás uniós pénzügyi támogatására, valamint a lehetséges finanszírozási modellek meghatározása. A tanulmány nem állapította meg egyértelműen az uniós finanszírozás szükségességét, és a Bizottság úgy határozott, hogy nem tesz további lépéseket ebben az ügyben.

A panaszos azt állította, hogy a Bizottság megváltoztatta a vállalkozó által eredetileg benyújtott tanulmány következtetéseit.

Az ombudsman megállapította, hogy a vállalkozó valóban módosította a tanulmány eredeti megállapításait. Ennek oka azonban az volt, hogy a Bizottság úgy ítélte meg, hogy nem felel meg a szerződés feladatmeghatározásának, és különösen a szubszidiaritás elvének. Nem volt arra utaló bizonyíték, hogy a módosításokat a vizsgálat eredményeinek manipulálása érdekében hajtották volna végre.

Bár az ombudsman megállapította, hogy a Bizottságnak túl sokáig tartott a tanulmány közzététele, és megértette a tanulmányban részt vevő újságírói szakértők csoportja által kifejezett elégedetlenséget, összességében megfelelőnek találta a Bizottság magyarázatait.