(Az európai ombudsman alapokmánya 3. cikkének (6) bekezdésével összhangban készült (1))

ÖSSZEFOGLALÓ

A jelen ügyben a panasz arra vonatkozik, hogy az Európai Unió Tanácsa (1) nem biztosított hozzáférést bizonyos dokumentumokhoz, amelyeket 1998 szeptemberében és 1999 januárjában a Tanács különböző ülései elé terjesztettek, és (2) nem vezetett listát az ezen ülések elé terjesztett valamennyi dokumentumról.

A Tanács azzal érvel, hogy különbséget kell tenni a Tanács üléseire benyújtott dokumentumok között, és hogy csak a meghatározott kategóriába tartozó dokumentumokat kell felvenni a dokumentum-nyilvántartásba. Úgy tűnik továbbá, hogy teljes mértékben eleget tett a panaszos dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmének.

Az ombudsman úgy véli, hogy a Tanács birtokában lévő dokumentumokhoz való hozzáférésről szóló 93/731 határozat nem alapozza meg a Tanács által javasolt különbségtételt. Az ombudsman véleménye szerint a nyitottság elve arra kötelezi a Tanácsot, hogy biztosítson hozzáférést az általa megvizsgált valamennyi dokumentumhoz, kivéve, ha a 93/731 határozatban megállapított kivételek valamelyike alkalmazandó. Ez a hozzáférés azonban csak akkor lehetséges, ha a polgárok tudják vagy meg tudják állapítani, hogy a Tanács mely dokumentumokat vizsgálta meg. Az ombudsman ezért úgy véli, hogy a megfelelő ügyintézés elvei arra kötelezik a Tanácsot, hogy jegyzéket vezessen ezekről a dokumentumokról. Megjegyzi továbbá, hogy bizonyítékok utalnak arra, hogy a Tanács a panaszos hozzáférés iránti kérelméről való döntés során nem vette figyelembe az összes vonatkozó dokumentumot.

Ilyen körülmények között az ombudsman ajánlástervezetet készít, amelyben felkéri a Tanácsot, hogy (1) vizsgálja felül a panaszos kérelmét, és biztosítson hozzáférést a kért dokumentumokhoz, kivéve, ha a 93/731 határozat 4. cikkében foglalt egy vagy több kivétel alkalmazandó, és (2) állítsa össze a Tanács ülései elé terjesztett valamennyi dokumentum jegyzékét, és tegye elérhetővé ezt a listát vagy nyilvántartást a polgárok számára.

A PANASZ

A panaszt a Statewatch magánszervezet nyújtotta be 2000 júliusában. A panaszos szerint a releváns tények a következőképpen foglalhatók össze:

A panaszos másolatot kapott az Európai Unió Tanácsának bel- és igazságügyi üléseire vonatkozó napirendekről és „eljárások eredményeiről”. Észrevette, hogy az „eljárások eredményeiben” felsorolt dokumentumok közül sok nem szerepel ezen ülések napirendjén. Azt is megtudta, hogy számos dokumentum, például a teremdokumentumok és az SN-dokumentumok általában nem szerepelnek sem a napirendeken, sem az „eljárások eredményei” között.

1999. január 27-én a panaszos levelet intézett a Tanácshoz, amelyben „minden olyan teremdokumentumot, nem hivatalos dokumentumot, ülésdokumentumot, SN [„sans numéro”, számozatlan] dokumentumot stb.” kért, amelyet 1999 januárjában konkrét ülések elé terjesztettek, és amelyek nem szerepeltek ezen ülések napirendjén. 1999. március 24-i válaszában a Tanács úgy vélte, hogy a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 1993. december 20-i 93/731/EK tanácsi határozat (2) alapján benyújtott, dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmeknek tartalmazniuk kell a kért dokumentumok azonosítását lehetővé tevő információkat. A Tanács azt állította, hogy nem tudja azonosítani az érintett dokumentumokat, amennyiben azok léteznek. A Tanács véleménye szerint erre csak azok a napirendek vagy „eljárások eredményei” voltak alkalmasak, amelyeket már megküldtek a panaszosnak, vagy amelyeket ez utóbbi kérhetett.

A panaszos ezt követően megerősítő kérelmet nyújtott be, amelyben rámutatott arra, hogy nincs garancia arra, hogy a Tanács által hivatkozott "eljárások eredményeihez" hozzáférést biztosítanak. Hangsúlyozta továbbá, hogy lehetséges, hogy az említett típusú dokumentumok nem szerepelnek a napirendeken vagy az "eljárások eredményeiben", noha a döntéshozatali eljárás részét képezik. A panaszos számára tehát úgy tűnt, hogy a Tanács nem vezetett olyan listát vagy dokumentumot, amely az előzetesen köröztetett vagy az ülés elé terjesztett valamennyi dokumentumot rögzítette volna. A megerősítő kérelemre vonatkozó határozatában a Tanács arról tájékoztatta a panaszost, hogy az "eljárások eredményei" alapján további 79 olyan dokumentumot azonosított, amelyeket az ülések előtt terjesztettek elő, és ezek közül 15 esetében megtagadták a hozzáférést. A felsorolt dokumentumok csak egy SN-dokumentumot tartalmaztak.

Egy másik, 1999. január 25-én benyújtott kérelemben a panaszos hozzáférést kért „minden olyan dokumentumhoz (Restreint, Limite, informális dokumentum, ülésdokumentum, teremdokumentumok, SN-dokumentum és egyéb dokumentumok stb.)”, amelyet a rendőrségi együttműködéssel foglalkozó munkacsoport (szakértői ülés – távközlés lehallgatása) 1998. szeptember 3–4-i ülése elé terjesztettek. A Tanács válasza gyakorlatilag megegyezett a fenti kérelemre adott válasszal. A panaszos megerősítő kérelmet nyújtott be, rámutatva, hogy a napirend szerint csak egy 4 oldalas dokumentumot (amelyet a Tanács nyilvánosságra hozott) terjesztettek a kétnapos ülés elé, amely öt lényeges kérdéssel foglalkozott. A megerősítő kérelemről szóló határozatában a Tanács tájékoztatta a panaszost, hogy az „eljárás eredménye” alapján két további, hozzáférhető dokumentumot azonosított.

A panaszos szerint a Tanács a következő utasítást adta ki, amikor nyilvános dokumentum-nyilvántartása 1999. január 1-jén online elérhetővé vált:

„A bizalmas, a Restreint-, az SN- és a nem papíralapú dokumentumok nem kerülnek be a nyilvános nyilvántartásba. Ezért ezek a dokumentumok mostantól nem szerepelnek a hivatalos tanácsi dokumentumokban (különösen: a tervezett napirendekről és az eljárások eredményeiről)”

A panaszos úgy vélte, hogy nem indokolt az ilyen dokumentumok szándékos kizárása a napirendekből, az „eljárások eredményeiből” és a nyilvános nyilvántartásból. Azzal érvelt, hogy a Tanács által megvizsgált dokumentumok teljes listája nélkül a polgár nem tudta teljes mértékben megérteni az eljárást. A panaszos úgy vélte, hogy a Tanács e két eset egyikében sem jelezte, hogy további vizsgálatokra került volna sor annak megállapítása érdekében, hogy mely dokumentumokat terjesztették az adott ülések elé. A Tanács nem nyújtotta be a dokumentumok listáját, és nem foglalkozott a kérdéssel sem.

A panaszos lényegében a következő állításokat tette:

1) A Tanács nem nyújtotta be az általa kért dokumentumokat, azaz 1) a terem valamennyi dokumentumát, nem hivatalos dokumentumot, ülésdokumentumot, SN ["sans numéro", számozatlan] dokumentumot stb., amelyeket a 2000. január 27-én általa kért konkrét ülések elé terjesztettek, és 2) az összes olyan dokumentumot (Restreint, Limite, nem hivatalos dokumentum, ülésdokumentum, teremdokumentumok, SN dokumentum és egyéb dokumentumok stb.), amelyeket a rendőrségi együttműködési munkacsoport (szakértői ülés - távközlés lehallgatása) 1998. szeptember 3–4-i ülése elé terjesztettek.

2) A Tanács nem bocsátotta rendelkezésre vagy nem vezette az összes ilyen dokumentum listáját

A VIZSGÁLAT

A panaszt észrevételezésre megküldték az Európai Unió Tanácsának.

A Tanács véleménye

Véleményében a Tanács a következő észrevételeket tette:

A jelen ügyben 85 dokumentumot azonosítottak, amelyek közül 68-at a panaszos rendelkezésére bocsátottak. Általánosabban fogalmazva, a jelen kifogás a Tanács működésének módjára vonatkozó elvi kérdést vetett fel.

A Tanács dokumentumokhoz való hozzáférésre vonatkozó szabályai – néhány tagállamtól eltérően – nem tettek különbséget az előkészítő dokumentumok és a végleges dokumentumok között: mindkettő a 93/731 határozat hatálya alá tartozik, amennyiben „a Tanács birtokában” vannak, beleértve annak előkészítő szerveit (bizottságok és munkacsoportok). Nem minden előkészítő dokumentum volt azonban azonos jellegű.

Egyrészt voltak olyan dokumentumok, amelyek bár előkészítő jellegűek voltak, bizonyos fokú "véglegességet" képviseltek abban az értelemben, hogy egy előzetes konzultációs folyamat eredményének tekinthetők, és/vagy pontos képet adnak a Tanács egy bizonyos ügyirattal kapcsolatos tanácskozásainak állásáról egy adott időpontban (például az "eljárás kimenetelének" végleges változata, amely tükrözi a delegációk egy bizonyos ügyirattal kapcsolatos álláspontját). E dokumentumok általában olyan hivatalos dokumentumok formáját öltötték, amelyeket – a bizalmasnak, titkosnak vagy szigorúan titkosnak minősített, biztonsági és védelmi, illetve katonai vagy nem katonai válságkezelési kérdésekkel kapcsolatos dokumentumok igen kis száma kivételével – legalább a dokumentumszámukkal együtt felvettek a Tanács nyilvános dokumentum-nyilvántartásába.

Másrészt voltak olyan dokumentumok, amelyek a Tanács tanácskozásaihoz hozzájáruló egyetlen személy vagy személyek nagyon kis csoportja előzetes észrevételeit tükrözték, és amelyek egyes tagállamokban valószínűleg nem minősülnének a nyilvánosság számára hozzáférhető „végleges” vagy „hivatalos” dokumentumoknak. Ez volt a helyzet például akkor, amikor a Főtitkárság az érintett munkacsoport vagy bizottság tagjaihoz eljuttatott egy feljegyzés- vagy jelentéstervezetet, amely összefoglalja a delegációk álláspontját egy bizonyos dossziéval kapcsolatban: ebben a szakaszban az ilyen tervezet csupán egyetlen tisztviselő személyes megítélését tükrözte, amely hiányos vagy pontatlan lehet. Az ilyen típusú papírokat általában nem papírokként, SN-dokumentumokként vagy szobadokumentumokként, vagy bármilyen más informális módon terjesztették. Közös jellemzőjük az volt, hogy pusztán átmeneti, előzetes jellegűek voltak: ha tartalmukat megerősítik, vagy ha az azokban ismertetett elképzeléseket az a csoport vagy bizottság veszi át, amelyhez azokat címezték, akkor ezek végső soron egy, a nyilvános nyilvántartásban megtalálható dokumentumban tükröződnének.

A Tanács egyetértett abban, hogy a megfelelő ügyintézés érdekében a nyilvántartásnak – néhány olyan dokumentum kivételével, amelyek sajátos jellege különleges kezelést tesz szükségessé – az első kategóriába tartozó valamennyi dokumentumra hivatkoznia kell. A Tanács azonban nem vélte úgy, hogy szükséges vagy helyénvaló lenne minden egyes, a tagjai vagy azok képviselői részére köröztetett dokumentumról teljes, központosított nyilvántartást és nyilvántartást vezetni, függetlenül attól, hogy az előzetes vagy átmeneti jellegű-e. Ez valójában súlyos adminisztratív terhet róna a Főtitkárságra. Ami a panaszos azon állítását illeti, hogy az ilyen dokumentumokat meg kell említeni az érintett ülések napirendjén vagy „eljárásainak eredményeiben”, a Tanács hozzáférésre vonatkozó szabályai előírták a dokumentumokhoz való hozzáférést azok meglévő formájában, de nem kötelezték a Tanácsot arra, hogy azokat bármely konkrét információelembe belefoglalja.

A döntő probléma természetesen annak meghatározása volt, hogy egy tervezet vagy informális dokumentum mikor tekintendő nyilvántartásba veendő és archiválandó dokumentumnak. Ezt a kérdést jelenleg az EK-Szerződés 255. cikkének (2) bekezdésén alapuló rendeletre irányuló bizottsági javaslat keretében vitatják meg. A Tanács tehát ebben a szakaszban nem volt abban a helyzetben, hogy állást foglaljon az e tekintetben alkalmazandó kritériumok tekintetében.

A panaszos észrevételei

Észrevételeiben a panaszos fenntartotta panaszát, és a következő további észrevételeket tette:

A Tanács állításával ellentétben az „egyedülálló személy” „gondolatai” többé-kevésbé jelentősek lehetnek, például ha ez a személy a Tanács főtitkára. Hasonlóképpen, a „személyek nagyon kis csoportja” által benyújtott dokumentum lehet egy vagy több kormány véleményét kifejező dokumentum, vagy egy intézkedés közel végleges tervezete. Az az érv, hogy a dokumentumokat nem szabad rögzíteni, archiválni, nyilvántartásba venni vagy a polgárok számára hozzáférhetővé tenni, ha azokat „egyetlen személy” vagy „személyek nagyon kis csoportja” készítette, rendkívül veszélyes gondolat volt a demokráciában.

A kérdés nem az volt, hogy a végleges dokumentum tükrözte-e a „tisztán átmeneti, előzetes jellegű” dokumentumokat, hanem az, hogy a polgárnak joga volt-e tudni, hogy milyen érvek szerepelnek az asztalon, amelyeket elfogadtak és elutasítottak. A polgároknak joguk volt tudni, hogy milyen befolyást gyakoroltak a közrend meghatározására.

A 93/731 határozat nem tett különbséget a „hivatalos dokumentumok” és a „pusztán átmeneti, előzetes jellegű” dokumentumok között. A „dokumentum” fogalmát a Tanács birtokában lévő dokumentumként határozta meg. A Tanács válasza tehát azt jelezte, hogy nem tartja be ezt a meghatározást.

A Tanácshoz hasonlóan azt javasolni, hogy a teljes, központosított nyilvántartás vezetése és a Tanács tagjainak és képviselőinek eljuttatott valamennyi dokumentum nyilvántartásba vétele súlyos adminisztratív terhet jelentene, nem felelt meg a helyes igazgatási gyakorlatnak, még kevésbé az alapvető demokratikus normáknak.

A panaszos csatolta az 1998. szeptember 3-i és 4-i ülésre vonatkozó "eljárás kimenetelének" egy példányát, amelyet időközben megkapott, és rámutatott, hogy ez a dokumentum a Tanács által a panaszos hozzáférés iránti kérelméről szóló határozatában említett dokumentumokon kívül számos más, az ülés előtt benyújtott dokumentumot is felsorolt. E dokumentumra tekintettel a panaszos azt javasolta, hogy a Tanács legalább részlegesen vizsgálta ezeket az "eredményeket".

A panaszos ezért felkérte az ombudsmant, hogy tegyen ajánlást a Tanácsnak.

A HATÁROZAT

1 A dokumentumok benyújtásának elmulasztása

1.1 A panaszos azt állítja, hogy a Tanács nem nyújtotta be az általa kért dokumentumokat, azaz 1) a terem valamennyi dokumentumát, a nem hivatalos dokumentumokat, az ülések dokumentumait, az SN ["sans numéro", számozatlan] dokumentumokat stb., amelyeket a 2000. január 27-én kért konkrét ülések elé terjesztettek, és 2) az összes olyan dokumentumot (Restreint, Limite, nem hivatalos dokumentum, ülésdokumentum, teremdokumentumok, SN dokumentum és egyéb dokumentumok stb.), amelyeket a rendőrségi együttműködési munkacsoport (szakértői ülés - távközlés lehallgatása) 1998. szeptember 3-4-i ülése elé terjesztettek.

1.2 A Tanács nem tett kifejezett észrevételeket a panasz e vonatkozásával kapcsolatban. A panaszos második állításával kapcsolatban tett észrevételeiből azonban az derül ki, hogy a Tanács úgy véli, hogy a vonatkozó dokumentumok nem tartoznak a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 1993. december 20-i 93/731/EK tanácsi határozat (3) hatálya alá, és így nem kell hozzáférést biztosítania ezekhez a dokumentumokhoz. A Tanács azt javasolja, hogy tegyenek különbséget egyrészt azon dokumentumok között, amelyek ugyan előkészítő jellegűek, de bizonyos fokú "véglegességet" képviselnek, másrészt pedig a tisztán átmeneti, előzetes jellegű dokumentumok között. Úgy tűnik, hogy a Tanács úgy véli, hogy a dokumentumokhoz való hozzáférésre vonatkozó szabályok e két kategória közül csak az elsőre vonatkoznak.

1.3 A 93/731 határozat 1. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik: „A nyilvánosság a határozatban megállapított feltételek szerint férhet hozzá a Tanács dokumentumaihoz.” A „tanácsi dokumentum” fogalmát az 1. cikk (2) bekezdése a következőképpen határozza meg: „bármely, a meglévő adatokat tartalmazó és a Tanács birtokában lévő írott szöveg, adathordozójától függetlenül, a 2. cikk (2) bekezdésére is figyelemmel.”

1.4 A 93/731 határozatot a Tanács és a Bizottság által 1993. december 6-án elfogadott, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló magatartási kódex (4) összefüggésében kell értelmezni, amelyre a 93/731 határozat preambulumbekezdései hivatkoznak. Ez a magatartási kódex többek között a következőket írja elő: „A nyilvánosságnak a lehető legszélesebb körű hozzáférése lesz a Bizottság és a Tanács birtokában lévő dokumentumokhoz.” Ennek alapján az Elsőfokú Bíróság a következő következtetésre jutott: "A 93/731 határozat célja, hogy érvényre juttassa a polgárok információkhoz való lehető legszélesebb körű hozzáférésének elvét az intézmények demokratikus jellegének és a nyilvánosság közigazgatásba vetett bizalmának erősítése céljából."(5)

1.5 E rendelkezések fényében az ombudsman úgy véli, hogy semmi nem támasztja alá a Tanács által javasolt különbségtételt. A 93/731 határozat a Tanács birtokában lévő valamennyi dokumentumhoz való hozzáférésre vonatkozik, függetlenül azok jellegétől. Ez összhangban van a közösségi jogban rögzített nyitottság elvével. Az ombudsman egyetért a panaszos azon véleményével, hogy a polgároknak jogot kell biztosítani arra, hogy megtudják, mely dokumentumokat nyújtották be a Tanácshoz annak érdekében, hogy megtudják, milyen befolyást gyakoroltak a közrend meghatározására. Hasznosnak tűnik hozzátenni, hogy ez nem jelenti azt, hogy a Tanácsnak valamennyi dokumentumhoz hozzáférést kell biztosítania, mivel a 93/731 határozat számos olyan kivételt határoz meg, amelyek esetében a hozzáférés jogszerűen megtagadható.

1.6 Az ombudsman tudatában van annak, hogy az EK-Szerződés 255. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz és az Európai Bizottsághoz való nyilvános hozzáférésről szóló rendeletet az Amszterdami Szerződés hatálybalépésétől számított két éven belül el kell fogadni. Ilyen rendeletet azonban még nem fogadtak el. Amint azt az ombudsman a 916/2000/GG panaszban foglalt ajánlástervezetében kifejtette, úgy véli, hogy a hivatali visszásság fennállásának vizsgálatakor első és legfontosabb feladata annak megállapítása, hogy az igazgatás „jogellenesen járt-e el”. Az ombudsman úgy véli, hogy ennek a vizsgálatnak szükségszerűen a jelenlegi jogon kell alapulnia.

1.7 E megfontolások alapján az ombudsman úgy véli, hogy a Tanács jelen ügyben alkalmazott megközelítése hivatali visszásságot eredményezett.

2 Az összes érintett dokumentumról szóló lista benyújtásának vagy vezetésének elmulasztása

2.1 A panaszos azt állítja, hogy a Tanács megsértette a megfelelő ügyintézés elvét azáltal, hogy nem nyújtotta be az összes érintett dokumentum jegyzékét, vagy nem vette rendszeresen nyilvántartásba és nyújtotta be ezeket a dokumentumokat.

2.2 A Tanács azzal érvel, hogy nem szükséges és nem is helyénvaló minden egyes, a tagok vagy képviselőik részére köröztetett dokumentumról teljes, központosított nyilvántartást vezetni, függetlenül attól, hogy az előzetes vagy átmeneti jellegű-e. A Tanács véleménye szerint ez súlyos adminisztratív terhet róna a Főtitkárságra. A Tanács arra is rámutat, hogy a hozzáférésre vonatkozó szabályai előírják a dokumentumokhoz való hozzáférést azok meglévő formájában, de nem kötelezik a Tanácsot arra, hogy azokat bármely konkrét információelembe beépítse.

2.3 Az ombudsman úgy véli, hogy a panaszos ezen állítása két szempontot foglal magában, amelyeket meg kell különböztetni, nevezetesen azt a kérdést, hogy hozzáférést kell-e biztosítani a dokumentumok listájához, valamint azt a kérdést, hogy a Tanács köteles-e fenntartani ezt a listát.

2.4 A 93/731 határozat a Tanács birtokában lévő dokumentumokhoz való hozzáférést szabályozza. Az ombudsman megérti a Tanács észrevételeit abban az értelemben, hogy nem vezet teljes listát a Tanács üléseire benyújtott valamennyi dokumentumról. Mivel a panaszos nem tudta bizonyítani ennek ellenkezőjét, az ombudsman úgy véli, hogy nem lehet helyt adni azon állításának, amely szerint a Tanács hivatali visszásságot követett el azáltal, hogy nem biztosított hozzáférést az említett listához.

2.5 Az ombudsman azonban úgy véli, hogy ettől eltérő következtetés indokolt, amennyiben a Tanács nem vezet ilyen listát. A közösségi jog biztosítja a polgárok számára a Tanács birtokában lévő dokumentumokhoz való hozzáférés jogát. A fentiekben kifejtettek szerint ez a jog a Tanács birtokában lévő valamennyi dokumentumra kiterjed, függetlenül azok jellegétől. Nyilvánvaló azonban, hogy e jog gyakorlása súlyosan sérülhet, sőt meghiúsulhat, ha a polgár nem is tudja, hogy mely dokumentumok vannak a Tanács birtokában. A jelen ügy jó példa az ilyen esetekben felmerülő nehézségekre. A panaszosnak az 1998. szeptember 3–4-i ülés előtt benyújtott valamennyi dokumentumhoz való hozzáférés iránti kérelmére adott eredeti válaszában a Tanács úgy ítélte meg, hogy a vonatkozó dokumentumokat nem határozták meg kellő pontossággal. A panaszos megerősítő kérelméről szóló határozatában a Tanács felsorolt néhány dokumentumot, és kifejtette, hogy ezeket az "eljárás eredménye" alapján azonosították. Ennek az "eljárás kimenetelének" a panaszos által később benyújtott szövege azonban azt mutatja, hogy voltak további dokumentumok, amelyeket a vonatkozó találkozó elé terjesztettek.

2.6 Ilyen körülmények között az ombudsman úgy véli, hogy a megfelelő ügyintézés elvei megkövetelik, hogy annak érdekében, hogy a polgárok megfelelően élhessenek a dokumentumokhoz való hozzáférés jogával, a Tanács elé terjesztett valamennyi dokumentumot egy, a polgárok számára hozzáférhető dokumentumban vagy nyilvántartásban sorolják fel. A Tanács számára ezzel járó további adminisztratív munkát el kell fogadni, tekintettel arra, hogy a polgároknak a Tanács birtokában lévő dokumentumokhoz való hozzáféréshez való joga alapvető jelentőséggel bír a Tanács döntéshozatalának nyitottsága és átláthatósága szempontjából.

2.7 E megfontolások alapján az ombudsman megállapítja, hogy hivatali visszásságnak minősül az is, ha a Tanács nem vezet jegyzéket vagy nyilvántartást a Tanács elé terjesztett valamennyi dokumentumról.

3 Következtetések

Az ombudsman ezért úgy véli, hogy a Tanács megközelítése ebben az ügyben két hivatali visszásságot eredményezett. Ezért az ombudsman alapokmánya 3. cikkének (6) bekezdésével összhangban a következő ajánlástervezeteket terjeszti a Tanács elé:

 

Az ajánlástervezetek

1. Az Európai Unió Tanácsának felül kell vizsgálnia a panaszos kérelmét, és hozzáférést kell biztosítania a kért dokumentumokhoz, kivéve, ha a 93/731 határozat 4. cikkében foglalt kivételek közül egy vagy több alkalmazandó.
2. A Tanácsnak jegyzéket vagy nyilvántartást kell vezetnie a Tanács elé terjesztett valamennyi dokumentumról, és ezt a jegyzéket vagy nyilvántartást a polgárok rendelkezésére kell bocsátania.

A Tanácsot és a panaszost tájékoztatni fogják ezekről az ajánlástervezetekről. Az ombudsman alapokmánya 3. cikkének (6) bekezdésével összhangban a Tanács 2001. május 31. előtt részletes véleményt küld. A részletes vélemény magában foglalhatja az ombudsman határozatának elfogadását és az ajánlástervezet végrehajtása érdekében hozott intézkedések leírását.

 

Strasbourg, 2001. március 1.

 

Jacob Söderman

---

(1) Az ombudsman feladatainak ellátására vonatkozó szabályokról és általános feltételekről szóló, 1994. március 9-i 94/262 európai parlamenti határozat (HL 1994. L 113., 15. o.).

(2) HL 1993. L 340., 43. o.; az 1996. december 6‐i 96/705/EK, ESZAK, Euratom tanácsi határozattal (HL L 325., 19. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 331. o.) módosított határozat.

(3) HL 1993. L 340., 43. o.; az 1996. december 6‐i 96/705/EK, ESZAK, Euratom tanácsi határozattal (HL L 325., 19. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 331. o.) módosított határozat.

(4) HL 1993. L 340., 41. o.

(5) A T-174/95. sz., Svenska Journalistförbundet kontra Tanács ügyben hozott ítélet (EBHT 1998., II-2289. o.) 66. pontja.