Tisztelt L. úr,
Tisztelt M. úr! 1997. október 24-én
Ön panaszt nyújtott be az európai ombudsmanhoz az Európai Bizottság ellen. Panaszában azt állította, hogy a Bizottság nem kezelte megfelelően az Ön által hozzá benyújtott támogatási kérelmet.
1997. december 2-án továbbítottam a panaszt az Európai Bizottság elnökének. A Bizottság 1998. február 25‐én küldte meg véleményét, amelyet az 1998. április 28‐án hozzám beérkezett észrevételezési felhívással együtt továbbítottam Önnek.
Azért írok most, hogy tájékoztassam Önöket az elvégzett vizsgálatok eredményeiről.

A PANASZ

A panasz előzményei lényegében a következők:
A panaszosok azt állították, hogy a Bizottság nem válaszolt írásban a támogatás iránti kérelmükre, és nem indokolta meg a kérelem elutasítását.
A panaszosok csereprogramot indítottak fiatalok számára. Projektjüket benyújtották a Bizottságnak, hogy támogatást kapjanak a SOCRATES nyílt távoktatási programból (ODL). A kérelmet formanyomtatványon nyújtották be. Ezen a formanyomtatványon a Max Hueber Verlagot említik alkalmazó szervként. Wolf Dieter Eggertet nevezték ki ügyvezető igazgatónak, Werner Bönzlit pedig a csereprojekt koordinátorának.
A formanyomtatvány 5. pontjában, amely megjelöli „az(oka)t a személy(eke)t, aki(k) az előkészítő látogatást elvégzi(k) (résztvevők)”, megnevezik az egyik panaszost. A Bizottsághoz intézett kiegészítő levélben a második panaszost az előkészítő látogatás résztvevőjeként említik.
A panaszosok a Bizottságtól nem kaptak írásbeli választ a kérelemre. Felhívták a Bizottságot, és egy bizottsági tisztviselő arról tájékoztatta őket, hogy a projekt nem finanszírozható.
Mindezek alapján a panaszosok panaszt nyújtottak be az európai ombudsmanhoz. Azt állították, hogy hivatali visszásságnak minősülnek a következők:
- a panaszos támogatás iránti kérelmére történő írásbeli válaszadás elmulasztása,
- az elutasítás indokolásának elmulasztása.

A VIZSGÁLAT

A Bizottság véleménye
Véleményében a Bizottság lényegében a következőket állapította meg:
A Bizottság nem köteles válaszolni a panaszosoknak, mivel nem említették őket a „Max Hueber Verlag” szervezet vezetőjeként, és nem említették őket látogatási koordinátorként sem, aki a Bizottság kapcsolattartója volt. A panaszosokat csak a látogatások résztvevőiként említették. A Bizottság hivatalosan válaszolt a projekt koordinátorának, Bönzli úrnak.
A második állítást illetően a Bizottság megállapította, hogy az egyik panaszossal 1996. december 13-án folytatott telefonbeszélgetés során a panaszost tájékoztatták a projekt elutasításának okairól. Ezt azért utasították el, mert nem volt kapcsolat a látogatás során tervezett tevékenységek és az ODL-intézkedés céljai között, összhangban a kérelmezőknek szóló 1996. évi iránymutatásokkal. Ezeket az okokat az elutasításról szóló levélben említették a koordinátornak.
A panaszosok további tájékoztatást kaptak a kérelmek benyújtására és kezelésére vonatkozó eljárásról, és lehetőséget kaptak az ügy további megvitatására.
A panaszosok észrevételei
Észrevételeikben a panaszosok fenntartották panaszukat.

A HATÁROZAT

1 A pályázati űrlap szerint a "Max Hueber Verlag" volt a pályázó hatóság, és Bönzli úr volt a projekt koordinátora. A panaszosok a „résztvevők” pontban kerültek felsorolásra.
A koordinátor, akit a Bizottsággal való kapcsolattartásra jelöltek ki, Bönzli úr volt, nem pedig a panaszosok egyike. Ezért helytálló, hogy Bönzli urat, és nem a panaszosokat tájékoztatták írásban a kérelmezési eljárás eredményéről. Az ombudsman ezért úgy véli, hogy nincs ok a panasz e vonatkozásának további vizsgálatára.
2 Főszabály szerint a hatóságnak a kérelmet elutasító határozatában meg kell jelölnie azokat a feltételeket, amelyek nem teljesültek. A projekt koordinátora, Bönzli úr indokolással ellátott levelet kapott a Bizottságtól. Ezenkívül a koordinátor lehetőséget kapott arra, hogy amennyiben úgy kívánja, részletesebben megvitassa a kérdést.
Bár a Bizottság nem volt köteles hivatalosan válaszolni a panaszosoknak, kész volt tájékoztatni őket válaszának részleteiről.
3 Az európai ombudsman e panasszal kapcsolatos vizsgálatai alapján úgy tűnik, hogy az Európai Bizottság nem követett el hivatali visszásságot. Az ombudsman ezért úgy határozott, hogy lezárja az ügyet.
Erről a döntésről az Európai Bizottság elnökét is tájékoztatni fogják.
Tisztelettel:
Jacob SÖDERMAN