Az ügy az Európai Bizottságnak az uniós személyzeti szabályzat visszaélés bejelentésére vonatkozó szabályainak hatályáról szóló jogi véleményéhez való nyilvános hozzáférés iránti kérelemre vonatkozott azokban az esetekben, amikor az egyik uniós intézmény alkalmazottja szabálytalanságokat jelent be egy másik uniós intézménynél.

Az ombudsman nem volt meggyőződve arról, hogy a Bizottság miért tagadta meg a hozzáférést, ezért azt javasolta a Bizottságnak, hogy biztosítson nyilvános hozzáférést a teljes jogi véleményhez.

Az ombudsman ajánlásának kézhezvételét követően a Bizottság beleegyezett abba, hogy hozzáférést biztosítson a jogi vélemény jelentős részeihez. Fenntartotta azonban, hogy a többi részhez való hozzáférés sértené a jogi tanácsadás védelmét.

Az ombudsmant továbbra sem győzik meg a Bizottságnak a jogi véleményhez való teljes körű hozzáférés megtagadására vonatkozó érvei, különös tekintettel a közzétételhez fűződő nyomós közérdekre. Ezért arra a következtetésre jut, hogy a jogi véleményhez való teljes körű hozzáférés Bizottság általi megtagadása hivatali visszásságnak minősül.

A háttér

1. 2013 szeptemberében a panaszos, aki német állampolgár, nyilvános hozzáférést kért ^[1] az Európai Bizottság Jogi Szolgálatának véleményéhez (a továbbiakban: a jogi vélemény). A jogi vélemény elemzést tartalmaz az uniós személyzeti szabályzatban [2] szereplő „visszaélések bejelentésére” vonatkozó szabályok hatályáról azokban az esetekben, amikor egy uniós intézmény személyzetének tagjai egy másik uniós intézménynél állítólagos szabálytalanságokat jelentenek be. A Bizottság részleges hozzáférést biztosított a jogi véleményhez, de annak minden lényeges részét kitakarta ^[3].

2. A panaszos ezt követően arra kérte a Bizottságot, hogy vizsgálja felül azon döntését, hogy nem biztosít teljes körű hozzáférést a jogi véleményhez (úgynevezett megerősítő kérelmet [4] nyújtott be). A Bizottság azért utasította el a felülvizsgálati kérelem elbírálását, mert állítása szerint kétségei vannak a panaszos kilétét illetően. A panaszos ezt követően az ombudsmanhoz fordult. A panaszos aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a Bizottság tévesen utasította el felülvizsgálati kérelmének elbírálását, és nem biztosított számára teljes körű hozzáférést a jogi véleményhez. A panaszos azt kérte a Bizottságtól, hogy kérjen elnézést az okozott késedelemért, és további késedelem nélkül biztosítson számára teljes körű hozzáférést a jogi véleményhez.

3.  Az ombudsman megoldási javaslatát követően a Bizottság foglalkozott a panaszos felülvizsgálati kérelmével, és érdemi választ adott. Az ombudsmant nem győzte meg a Bizottság érdemi válasza, ezért azt az ajánlást [5] tette a Bizottságnak, hogy biztosítson teljes körű hozzáférést a jogi véleményhez (lásd alább). Ez a határozat figyelembe veszi a Bizottságnak az ombudsman ajánlására vonatkozó részletes véleményét, valamint a panaszos észrevételeit.

Panasz arra vonatkozóan, hogy a Bizottság nem biztosított hozzáférést a kért dokumentumhoz

Az ombudsman ajánlása 

4. A panaszos felülvizsgálati kérelmére válaszul a Bizottság kijelentette, hogy a jogi tanácsadás [6] és a döntéshozatali eljárás [7] védelmének szükségessége miatt csak nagyon korlátozott hozzáférést biztosíthat a jogi véleményhez. A Bizottság azt is megállapította, hogy a közzétételhez nem fűződik nyomós közérdek.

5. Ajánlásában az ombudsman arra az álláspontra helyezkedett, hogy a Bizottság nem fejtette ki, hogy a jogi vélemény teljes nyilvánosságra hozatala milyen pontosan veszélyeztetné a jogi tanácsadás kérelmezésére és fogadására vonatkozó képességét [8]. A Bizottság azon érve sem győzte meg, hogy a jogi véleménynek a döntéshozatali eljárást védő kivétel hatálya alá kell tartoznia [9].

6. Végezetül az ombudsman úgy ítélte meg, hogy mindenképpen nyomós közérdek fűződik egy olyan dokumentum közzétételéhez, amely általánosan és alaposan elemzi a visszaélések bejelentésére vonatkozó szabályok bizonyos szempontjait, és ezáltal igyekszik tisztázni a Bizottság értelmezését a személyzet tagjainak feladatairól [10].

7. Az ombudsman így megállapította, hogy a Bizottság azon döntése, hogy nem teszi közzé a jogi vélemény érdemi részét, hivatali visszásságnak minősül. Az ombudsman a következő ajánlást tette a Bizottságnak:

A Bizottságnak teljes körű hozzáférést kell biztosítania a jogi véleményhez.

8. Az ombudsman ajánlására válaszul a Bizottság kijelentette, hogy újból értékelte a jogi vélemény visszatartott részeit, és úgy határozott, hogy részleges hozzáférést biztosít a (2), (3), (5) és (6) bekezdéshez. A jogi vélemény fennmaradó részei azonban továbbra is a jogi tanácsadást védő kivétel hatálya alá tartoztak.

9. A Bizottság azzal is érvelt, hogy a jogi vélemény eredetileg nyilvánosságra nem hozott részei nem tartoztak a panaszos hozzáférési kérelmének hatálya alá.

10. Következésképpen a Bizottság azzal érvelt, hogy az a döntése, hogy nem teszi közzé ezeket a részeket, a meghozatalának időpontjában teljes mértékben összhangban volt az alkalmazandó jogszabályokkal és a dokumentumokhoz való hozzáférésre vonatkozó ítélkezési gyakorlattal.

11. Észrevételeiben a panaszos kifogásolta, hogy a Bizottság nem foglalkozott a közzétételhez fűződő, az ombudsman által azonosított nyomós közérdekkel. Fenntartja, hogy teljes körű hozzáférést kell biztosítani számára a dokumentumhoz.

Az ombudsman értékelése az ajánlást követően

12. Az ombudsman megjegyzi, hogy a Bizottság most beleegyezett abba, hogy a jogi vélemény mintegy kétharmadát nyilvánosságra hozza, ezáltal részben eleget téve az ombudsman ajánlásának, bár a Bizottság fenntartja, hogy azt az eredeti határozat indokolta.

13. A Bizottság azonban – amint azt az ombudsman ajánlására adott válaszában állítja – valójában nem tartotta vissza a jogi vélemény bizonyos részeit, mivel úgy ítélte meg, hogy azok nem tartoznak a panaszos hozzáférés iránti kérelmének hatálya alá. Bár ez tükrözi a Bizottságnak az eredeti kérelemmel kapcsolatos eredeti álláspontját, a Bizottság a panaszos felülvizsgálati kérelméről szóló határozatában kifejezetten elismerte, hogy a panaszos „hozzáférést kért a Jogi Szolgálat véleményéhez”, azaz a teljes jogi véleményhez. A Bizottság tehát csak akkor tagadhatná meg a jogi véleményhez vagy annak egyes részeihez való nyilvános hozzáférést, ha a nyilvános hozzáférés alóli kivételt kellene alkalmazni.

14. E tekintetben a Bizottság azzal érvelt, hogy a jogi vélemény visszatartott részeinek hozzáférhetővé tétele aláásná a jogi vélemények védelmét, mivel „a hozzáférhetővé tétel [...] nyilvánosságra hozná az uniós szervek közötti, a személyzeti szabályzat visszaélést bejelentő személyekre vonatkozó rendelkezéseivel összefüggésben megvitatott, a Jogi Szolgálat felelősségi körében kidolgozott és a Bizottságon belüli előzetes konzultációk részeként belső használatra szánt, rendkívül érzékeny kérdésekről szóló belső véleményeket. A jogi vélemény amellett, hogy rendkívül érzékeny, olyan kérdéssel is foglalkozott, amely széles körű volt, és túlmutatott a feljegyzésben említett ügy jelentőségén.”

15. A jogi vélemény újbóli felülvizsgálatát követően az ombudsman nem látja, hogy a visszatartott részek a Bizottság által közzétett részekhez képest hogyan érintenének különösen érzékeny kérdéseket. Bár igaz lehet, hogy a dokumentumban tárgyalt ügy széles körű, és túlmutat a szóban forgó konkrét ügyön, a Bizottság nem adott részletes indokolást arra vonatkozóan, hogy ez miért akadályozná meg a dokumentum bizonyos részeinek közzétételét [11]. Ezenkívül az ombudsman nem ért egyet azzal, hogy a jogi vélemény azon részei, amelyeket a Bizottság visszatartott, lényegesen szélesebb körű kérdéseket érintenek, mint a jogi vélemény azon részei, amelyeket a Bizottság most nyilvánosságra hozott, hanem éppen ellenkezőleg, mivel egy konkrét ügyre vonatkoznak.

16. Végezetül az ombudsman sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság nem foglalkozott azzal az álláspontjával, hogy még ha a jogi vélemény részben egy releváns kivétel hatálya alá tartozna is, a kivételt mindenképpen felülírná a közzétételhez fűződő jelentős közérdek.

17. Az ombudsman ezért fenntartja azon álláspontját, hogy a Bizottságnak teljes körű nyilvános hozzáférést kellett volna biztosítania a jogi véleményhez.

Következtetés

E panasz vizsgálata alapján az ombudsman a következő következtetéssel zárja le a panaszt:

A jogi vélemény egyes részeinek közzétételével az Európai Bizottság részben teljesítette az ombudsman ajánlását. Mindazonáltal az, hogy a Bizottság továbbra is megtagadja a jogi véleményhez való teljes körű hozzáférést, továbbra is hivatali visszásságnak minősül.

A panaszost és a Bizottságot tájékoztatják erről a döntésről.

Strasbourg, 2017. június 20.

Emily O'Reilly
európai ombudsman

[1] A panaszos nyilvános hozzáférést kért az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30-i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2001. L 145., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 331. o.) alapján.

[2] Az Európai Gazdasági Közösség és az Európai Atomenergia-közösség tisztviselőinek személyzeti szabályzatáról és egyéb alkalmazottainak alkalmazási feltételeiről szóló 31. EGK és 11. Euratom rendelet, HL 1962. 45., 1385. o., egységes szerkezetbe foglalt változat, elérhető a következő internetcímen: http://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/HTML/?uri=CELEX:01962R0031-20140701&from=EN.

[3] A panasz hátterével, a felek érveivel és az ombudsman vizsgálatával kapcsolatos további információkért kérjük, olvassa el az ombudsman ajánlásának teljes szövegét, amely a következő címen érhető el: https://www.ombudsman.europa.eu/cases/recommendation.faces/en/72071/html.bookmark

[4] Az 1049/2001/EK rendelet 7. cikkének (2) bekezdése.

[5] Az ombudsman ajánlása a következő címen érhető el: https://www.ombudsman.europa.eu/cases/recommendation.faces/en/72071/html.bookmark

[6] Az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének második francia bekezdése.

[7] Az 1049/2001/EK rendelet 4. cikkének (3) bekezdése.

[8] Az ajánlás 17–23. bekezdése.

[9] Az ajánlás 24–29. bekezdése.

[10] Az ajánlás 30-35. bekezdése.

[11] Lásd: a Bíróság 2008. július 1-jei ítélete, Svédország és Turco kontra Tanács, C-39/05 P és C-52/05 P egyesített ügyek, ECLI:EU:C:2008:374, 69. pont.