A panaszos, aki az Európai Bizottság asszisztensként dolgozó köztisztviselője, jelentkezett a 2015. évi tanúsítási eljárásban való részvételre, hogy adminisztrátori állásra pályázhasson. Főigazgatóságának szintjén előválogató interjút szervezett, de a résztvevők végső kiválasztása céljából nem kapott meghívást a közös tanúsító testülettel folytatott interjúra. A panaszos úgy vélte, hogy a Bizottság tévedett, amikor nem választotta ki őt a közös tanúsító testülettel folytatandó interjúra. Azzal érvelt, hogy az előválogató bizottság összetétele szabálytalan volt; nyilvánvaló értékelési hibát vétett az a döntés, hogy nem hívták meg a közös tanúsító testület előtti meghallgatásra, megsértette a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét, és megsértette az indokolási kötelezettséget.

Az ombudsman megvizsgálta a kérdést, és megállapította, hogy a Bizottság nem követett el hivatali visszásságot. Az ombudsman különösen azt állapította meg, hogy az előválogató bizottság észszerűen értékelte, hogy a panaszos képes-e ellenőrként dolgozni, mivel a Belső Ellenőrzési Szolgálat Főigazgatóságának dolgozik, amely csak ellenőri adminisztrátori álláshelyekkel rendelkezik. 

A panasz előzményei

1. A panaszos, az Európai Bizottság AST (asszisztens) tisztviselője részt vett a 2015. évi tanúsítási eljárásban [1], amelynek célja AD (adminisztrátor) besorolási csoportba való kinevezés volt. 2015 novemberében részt vett egy interjún, amelyet főigazgatósága – a Belső Ellenőrzési Szolgálat Főigazgatósága – és egy helyi választótestület szervezett. Az interjút követően a helyi testület úgy döntött, hogy nem terjeszti elő a panaszost a közös tanúsító testülettel folytatandó interjúra ^[2].

2. A panaszos ezt követően fellebbezést nyújtott be a tanúsítási vegyes bizottsághoz [3]. Fellebbezéséről a közös tanúsító testület kedvezőtlen véleményt adott, amelyet a kinevezésre jogosult hatóság 2016 februárjában elutasított. 2016 áprilisában a panaszos a személyzeti szabályzat [4] alapján panaszt nyújtott be azon döntés ellen, hogy nevét nem vették fel a közös tanúsító testület általi meghallgatásra kiválasztott pályázók listájára.

3. 2016 júliusában a Bizottság fenntartotta határozatát, és a panaszt mint megalapozatlant elutasította.

4. Mivel a panaszos nem volt megelégedve ezzel a döntéssel, 2016 szeptemberében az ombudsmanhoz fordult.

A vizsgálat

5. Az ombudsman vizsgálatot indított a panasz azon aggályával kapcsolatban, hogy a Bizottság tévesen nem vette fel a nevét a 2015. évi tanúsítási eljárás keretében az interjúra kiválasztott pályázók listájára. A panaszos azt kérte a Bizottságtól, hogy vizsgálja felül álláspontját, és vegye fel a nevét a közös tanúsító testülettel folytatott interjúra kiválasztott jelöltek listájára.

6. A vizsgálat során az ombudsman vizsgálati csoportja megfelelően figyelembe vette a panaszban szolgáltatott információkat. A vizsgálócsoport alaposan elemezte a Bizottság és a panaszos közötti levelezést, mielőtt a panaszos az ombudsmanhoz fordult volna.

A felperes nevének a felvételi beszélgetésre kiválasztott pályázók listájára való felvételének a Bizottság általi elmulasztására vonatkozó kifogásról

A Bizottság és a panaszos érvei

7. A panaszos által a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján benyújtott panaszra vonatkozó határozatában a Bizottság ismertette az alkalmazandó jogi keretet ^[5], és ismertette az alkalmazandó eljárást. Különösen a személyzeti szabályzat alkalmazandó cikkére vonatkozó általános végrehajtási rendelkezéseket idézte, amelyek a közös tanúsító testület általi meghallgatás szempontjából relevánsak ^[6]. Bemutatta továbbá a főigazgatóságoknak és szolgálatoknak szóló, a 2015. évi tanúsítási eljárásra vonatkozó iránymutatások (a továbbiakban: iránymutatások) ^[7] vonatkozó rendelkezéseit, amelyek a közös tanúsító testület által interjúra kiválasztott jelöltek listájának összeállítására vonatkoznak. Konkrétan ismertette a panaszos konkrét ügyével kapcsolatban a helyi főigazgatóság szintjén alkalmazandó eljárást.

8. A Bizottság megjegyezte, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik a pályázók érdemeinek értékelésére és összehasonlítására bármely kiválasztási eljárás, és különösen a tanúsítási eljárás során ^[8]. Az előválogatási eljárás a helyi főigazgatóság szintjén szükséges lépés az átfogó tanúsítási eljárásban ^[9]. A főigazgatóság szintjén működő helyi testületet bízták meg az érdemek értékelésének elvégzésével és a panaszos meghallgatásával.

A helyi főigazgatóság szintjén a kiválasztással foglalkozó tanácsadó testület összetételének szabálytalanságára vonatkozó érvet alátámasztó érv

9. A panaszos azzal érvelt, hogy a helyi főigazgatóság testületének összetétele (két osztályvezető és egy humánerőforrás-asszisztens) nem felel meg az alkalmazandó szabályoknak, mivel az asszisztens részt vett az értékelési folyamatban. A panaszos azzal érvelt, hogy ez nincs összhangban az uniós intézmények kiválasztási eljárásaira vonatkozó szabályokkal, amelyek előírják, hogy a kiválasztási bizottságoknak olyan tisztviselőkből kell állniuk, akiknek a besorolási csoportja és besorolási fokozata legalább megegyezik a betöltendő álláshely besorolási csoportjával és besorolási fokozatával. A panaszos szerint konkrét utasítások hiányában a belső versenyvizsgákra vonatkozó szabályokat ^[10] analógia útján alkalmazni kell a tanúsítási eljárásra, ami azt jelenti, hogy a pályázókat olyan tisztviselőknek kell értékelniük, akiknek a besorolási fokozata legalább AD5 ^[11]. Ezért a Belső Ellenőrzési Főigazgatóság testületének határozatát semmisnek kell tekinteni.

10.  A Bizottság azzal érvelt, hogy a felvételi kiválasztási eljárások során a vizsgabizottságokra vonatkozó szabályok ^[12] nem alkalmazhatók analógia útján az igazolási eljárás [13] céljára, mivel az igazolási eljárás saját rendelkezéseket tartalmaz a személyzeti szabályzatban. Ami a kiválasztással foglalkozó tanácsadó testület összetételét illeti, és mivel az alkalmazandó szabályok nem tartalmaznak erre vonatkozó utalást, a helyi főigazgatóság teljes mérlegelési jogkörrel rendelkezik arra vonatkozóan, hogy belső eljárását úgy szervezze meg, ahogyan az megfelelőnek tűnik, feltéve, hogy az érdemek összehasonlítása valódi, és tiszteletben tartják az egyenlő bánásmód elvét. Nem történt tehát szabálytalanság vagy a testület összetételére vonatkozó szabályok megsértése.

Az azt alátámasztó érv, hogy a panaszos listára való felvételének mellőzéséről szóló határozat nyilvánvaló értékelési hibát tartalmazott, és megsértette a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét

11.  A Bizottság rámutatott arra, hogy a panaszos által a Belső Ellenőrzési Főigazgatóság helyi testületével folytatott interjúra a Humánerőforrásügyi Főigazgatóság által a tanúsítási eljárásra vonatkozóan kidolgozott iránymutatásokkal összhangban került sor, és hogy a Belső Ellenőrzési Főigazgatóság szintjén a kiválasztáshoz közös értékelési táblázatot ^[14] és közös értékelési kritériumokat alkalmaztak.

12.  Az értékelési kritériumok a következők voltak: a) A nagyon jó AST nem feltétlenül jelent jó AD-t; b) Milyen szempontok alapján bizonyítja a pályázó az AD-potenciálját? c) Hogyan látja a jelölt az AD-karrierjét a Bizottságban hosszú távon - azon túl, hogy AD-vé válik? d) A jelölt tudatában van-e annak, hogy a Bizottság munkáltató, és nem csak a Belső Ellenőrzési Főigazgatóság? Rendelkezik-e a jelölt könyvvizsgálói profillal és kompetenciákkal? f) Elég erős-e a jelölt ahhoz, hogy megindokolja a szükséges képzési beruházást (tanúsítási képzés, könyvvizsgálói képzés, könyvvizsgálói tanúsítás)?

13.  A helyi testület értékelése a panaszos motivációján, személyes fejlődési törekvésein, a munkakörnyezet ismeretén és az aktuális uniós kérdések általános ismeretén alapult, beleértve az ellenőrzést is. A kérdések célja annak értékelése volt, hogy a panaszos képes-e magát és munkáját tágabb, általánosabb kontextusba helyezni, valamint hogy a Belső Ellenőrzési Főigazgatóságon belül milyen jövőbeli potenciállal rendelkezik. A Bizottság kijelentette, hogy a panaszosnak hat kérdést tettek fel. Míg a kérdések többsége az általános politikához kapcsolódott, két kérdés az ellenőrzéshez kapcsolódott, mindazonáltal a panaszos elemző gondolkodásmódjának értékelésére irányult, szemben az ellenőrzési ismeretekkel, és annak bemutatására, hogy a panaszos alkalmazhatja-e a korábbi tapasztalatokat új területeken. A testület ezt relevánsnak találta, mivel a panaszos motivációs levelében ^[15] érdeklődését fejezte ki a belső ellenőrzés iránt.

14.  A Bizottság kijelentette, hogy a panaszos által a kérdésekre adott válaszok többsége nem volt meggyőző. A helyi szintű kiválasztási interjún nyújtott teljesítménye nem volt elegendő ahhoz, hogy további interjúra javasolja a közös tanúsító testülettel. Nem vitatott, hogy a panaszos tanúsítási aktájában, valamint a vonatkozó értékelő jelentésekben volt néhány pozitív észrevétel a panaszossal kapcsolatban. Ez azonban nem zárja ki, hogy a szolgálat szempontjából a helyi testület a meghallgatás során megállapította volna, hogy a panaszos nem lenne alkalmas arra, hogy ügyintézőként dolgozzon.

15.  A Bizottság rámutatott, hogy az alkalmazandó szabályok ^[16] arra kötelezik a tanúsítási eljárást sikeresen teljesítő pályázó főigazgatóságát, hogy 36 hónapon belül AD besorolási csoportba tartozó álláshelyet ajánljon fel neki, ha a pályázó ilyen álláshelyet kér. Tekintettel arra, hogy a Belső Ellenőrzési Főigazgatóság valamennyi nem vezetői AD álláshelye ellenőr, a Belső Ellenőrzési Főigazgatóság számára fontos szempont volt, hogy a tanúsítási eljárás potenciális jelöltje képes legyen ellenőrként dolgozni. A személyzeti szabályzat ^{vonatkozó rendelkezésében [17]} a "szolgálat igényeire" való hivatkozást ebben az összefüggésben kell értelmezni, ezért az illetékes főigazgatóság feladata, hogy ennek alapján meghatározza prioritásait és szükségleteit.

16.  Ami a panaszos megkülönböztetésre vonatkozó érvét illeti, a Bizottság rámutatott, hogy a panaszos nem terjesztett elő olyan bizonyítékot, amely arra utalna, hogy hasonló konkrét helyzeteket eltérően kezeltek volna ^[18]. A panaszos általános esélyvesztésre való hivatkozása e tekintetben nem volt elegendő ^[19].

17.  A Bizottság álláspontjára válaszul a panaszos azzal érvelt, hogy az értékelési kritériumoknak, valamint a minőségi és összehasonlító elemzésnek arra kellett volna összpontosítania, hogy a jelölt képes-e és képes-e referenciamutató-kezelővé válni, anélkül, hogy előre meghatározta volna azt a területet, ahol a jelölt referenciamutató-kezelői feladatokat látna el. A gyakorlatban azonban a DG IAC helyi testülete által kidolgozott értékelési kritériumok arra irányultak, hogy felmérjék az ellenőri, nem pedig az ügyintézői feladatok ellátására való képességét. A panaszos úgy vélte, hogy ez sérti a tanúsítási eljárás [20] rendelkezéseit, valamint a megkülönböztetésmentesség elvét.

18.  Azzal érvelt továbbá, hogy a Bizottság azáltal, hogy az értékelést a könyvvizsgálói feladatok ellátására való alkalmasságának értékelésére korlátozta, megsértette a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét, mivel nem biztosította az egyenlő bánásmódot a Bizottság más jelöltjeivel szemben, akiket a tanácsosi feladatok ellátására való alkalmasságuk alapján értékeltek. Abban a főigazgatóságon, ahol korábban dolgozott ^[21], a tanúsítási eljárás nem korlátozta a pályázók kompetenciaterületét kizárólag közgazdászokra, az adott főigazgatóságra jellemző feladatok jellege ellenére. Ez a példa azt mutatja, hogy a főigazgatóságok között nincs egységes megközelítés. Következésképpen, mivel a panaszos jelenlegi főigazgatóságának valamennyi nem vezetői AD álláshelye ellenőr, a panaszost kezdettől fogva hátrányos helyzetbe hozta más főigazgatóságok más munkatársaihoz képest, akiket hatáskörük és szakértelmük tekintetében anélkül értékeltek, hogy egyetlen konkrét területre korlátozódtak volna.

19.  A panaszos azt állította, hogy bár pályázatából egyértelműen kiderült, hogy nem rendelkezik releváns tapasztalattal az ellenőrzés területén, mégis felvételt nyert, kiválasztották és meghívták az interjúra. Ami a helyi főigazgatóság azon kötelezettségét illeti, hogy AD álláshelyet kínáljon a sikeres tanúsító jelöltnek, a Bizottság egésze más munkalehetőségeket is kínálhat. A vonatkozó szabályok előírják, hogy amennyiben a sikeres pályázó az okleveles köztisztviselők listájának közzétételétől számított 18 hónapon belül nem kér álláshelyet főigazgatóságától, a helyi főigazgatóság a továbbiakban nem köteles AD álláshelyet felajánlani.

Annak alátámasztására, hogy a határozat megsértette az indokolási kötelezettséget, a megfelelő ügyintézés elvét és a gondossági kötelezettséget

20.  A panaszos azzal érvelt, hogy az értékelési táblázatban a teljesítményére vonatkozóan megadott információk általánosak és szabványosítottak voltak. A megalapozott és személyre szabott válasz hiánya megsértette az indokolási kötelezettséget és a megfelelő ügyintézés elvét.

21.  A Bizottság kijelentette, hogy a panaszost 2016 januárjában a „Sysper”-en [23] ^{keresztül tájékoztatták a közös tanúsítási bizottság véleményéről [22].}

22.  A Bizottság emlékeztetett arra, hogy a vonatkozó szabályok ^[24] értelmében minden, a személyzeti szabályzaton alapuló, a köztisztviselőt hátrányosan érintő egyedi határozatot indokolni kell. Az indokolási kötelezettséget azonban össze kell egyeztetni a közös tanúsítási bizottság tanácskozásai és dokumentumai bizalmas jellegének tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettséggel ^[25]. E tekintetben a panaszos rendelkezésére bocsátott értékelési táblázatban szereplő információk megfelelő egyensúlyt teremtenek az indokolási kötelezettség és a titoktartási kötelezettség között, mivel lehetővé teszik a panaszos számára, hogy megismerje a teljesítményére vonatkozó értékítéletet ^[26].

23.  A Bizottság hozzátette, hogy amennyiben ez az indokolás elégtelennek tekinthető, az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a pályázót a tanúsítási eljárásból kizáró határozat indokolására vonatkozó kötelezettség az üggyel kapcsolatos panaszra adott válasz szakaszában is teljesíthető ^[27]. A panaszra adott válaszban a megtámadott határozatokat megfelelően megindokolták.

Az ombudsman értékelése

24.  A panaszra adott válaszában [28] a Bizottság átfogó és részletes választ adott arra vonatkozóan, hogy a 2015. évi tanúsítási eljárás keretében a közös tanúsító testület miért nem választotta ki a panaszost interjúra. A Bizottság részletesen kifejtette az alkalmazandó jogi keretet és ismertette az alkalmazandó eljárást. A Bizottság a panaszos valamennyi érvével is foglalkozott.

25.  Ami a panaszosnak a Belső Ellenőrzési Főigazgatóság szintjén a kiválasztással foglalkozó tanácsadó testület összetételére vonatkozó érvét illeti, meggyőző a Bizottság azon álláspontja, amely szerint a felvételi eljárásokban a vizsgabizottságok összetételére vonatkozó szabályok analógia útján nem alkalmazhatók a tanúsítási eljárásra.

26.  Amint arra a Bizottság rámutatott, az igazolási eljárást a személyzeti szabályzatnak a felvételtől eltérő rendelkezései szabályozzák, ami azt jelenti, hogy az igazolási eljárást jellegénél fogva a felvételtől eltérőnek kell tekinteni. A helyi testület feladata ugyanis az volt, hogy előzetesen kiválassza azokat az AST besorolású köztisztviselőket, akiket a közös tanúsító testülettel folytatandó interjúra javasolnak, amely segíti a kinevezésre jogosult hatóságot annak eldöntésében, hogy mely pályázók számára engedélyezhető a képzésen való részvétel és az AD besorolású köztisztviselővé váláshoz szükséges vizsgák letétele. A tanúsítási eljárás egészét tekintve ez az előválogatási feladat nagyon különbözik a felvételi eljárásért felelős vizsgabizottság feladatától. Semmi nem utal tehát arra, hogy az a tény, hogy egy AST besorolású köztisztviselő részt vett a helyi testületben, szabálytalanná tette volna a testület összetételét, és a panaszos nem terjesztett elő kellően részletes érveket ahhoz, hogy megkérdőjelezze a Bizottság álláspontját.

27.  Ami a panaszos azon érvét illeti, hogy az a döntés, hogy nem hívták meg interjúra, nyilvánvaló értékelési hibát tartalmazott, és megsértette a megkülönböztetésmentesség elvét, a kérdés az, hogy a helyi testület jogosult volt-e értékelni, hogy a panaszos alkalmas lenne-e könyvvizsgálói álláspontra, és ha igen, a testület milyen mértékben összpontosíthatott erre a szempontra. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az alkalmazandó szabályok arra kötelezik a sikeres tanúsító pályázó főigazgatóságát, hogy AD álláshelyet ajánljon fel neki, ha azt kéri. Tekintettel arra, hogy a Belső Ellenőrzési Főigazgatóságon a nem vezető tisztviselői álláshelyek könyvvizsgálók (a Bizottság nyilatkozata, amelyet a panaszos nem vitat), teljes mértékben észszerű volt, hogy a helyi testület értékelje a panaszos könyvvizsgálói képességeit. A Belső Ellenőrzési Főigazgatóság nem támaszkodhatott egyszerűen arra, hogy a panaszos AD álláshelyet keres és ajánl fel neki a Bizottság egy másik főigazgatóságán. Ezenkívül úgy tűnik, hogy a helyi testület megfelelő egyensúlyt teremtett a panaszos könyvvizsgálóvá válásra való alkalmassága és a vagyonfelügyelővé válásra való általános alkalmassága között. A panaszosnak feltett kérdések egyértelműen elsősorban annak értékelésére irányultak, hogy alkalmas ügyintéző lenne-e, az ellenőrzéssel kapcsolatos kérdések pedig inkább a könyvvizsgálóvá válás iránti motivációjáról szóltak. Tekintettel a Belső Ellenőrzési Főigazgatóság azon kötelezettségére, hogy AD álláshelyet kínáljon a panaszosnak, észszerű volt, hogy a testületnek aggályai legyenek azzal kapcsolatban, hogy mennyi erőfeszítésre lesz szüksége ahhoz, hogy működő ellenőrré váljon. Ezenkívül a panaszos kérelmében jelezte, hogy érdekelt könyvvizsgálóvá válni.

28.  Tekintettel a főigazgatóság azon kötelezettségére, hogy AD álláshelyet ajánljon fel a sikeres tanúsító pályázónak, valamint a személyzeti szabályzat azon követelményére, hogy a pályázók kiválasztásakor figyelembe kell venni a szolgálatok igényeit, a panaszos helyzete nem hasonlítható össze más főigazgatóságok különböző igényekkel rendelkező pályázóinak helyzetével.

29.  A fentiek alapján semmi nem utal arra, hogy a helyi kiválasztással foglalkozó tanácsadó testület értékelése nyilvánvaló hibát tartalmazott volna, vagy hogy diszkriminatív lett volna.

30.  Ami a panasz azon érvét illeti, amely szerint a felperes meghallgatásra való meghívásának mellőzéséről szóló határozat megsértette az indokolási kötelezettséget, a megfelelő ügyintézés elvét és a gondossági kötelezettséget, a Bizottság meggyőzően kifejtette, hogy az értékelési táblázatában és a közigazgatási panaszára adott válaszában közölt információk mennyiben tartalmazzák kellőképpen a határozat alapjául szolgáló indokokat. Nincs más ok arra, hogy a megfelelő ügyintézés elvét és a gondossági kötelezettséget sértőnek tekintsük azt a döntést, hogy a panaszost nem hívják meg interjúra.

31.  A fentiek alapján a panaszos 2015. évi tanúsítási eljárásban való részvétel iránti kérelmének Bizottság általi kezelése során nem merült fel hivatali visszásság.

Következtetés

E panasz vizsgálata alapján az ombudsman a következő következtetéssel zárja le a panaszt:

Az Európai Bizottság nem követett el hivatali visszásságot.

A panaszost és a Bizottságot tájékoztatják erről a döntésről.

Strasbourg, 2017. március 21.,

 

Tina Nilsson

Vizsgálati osztályvezető – 4. egység

 

[1] A személyzeti szabályzat 45a. cikke szerinti igazolási eljárás lehetővé teszi, hogy az AST besorolási csoportba tartozó tisztviselőt AD besorolási csoportba tartozó álláshelyre nevezzék ki. A tanúsítási eljárás nyolc szakaszból áll. A jelen kifogás szempontjából az első négy szakasz releváns: a) a képzési programban való részvételre jogosult tisztviselők számának meghatározása és részvételi szándék kifejezésére való felhívás közzététele; b) az alkalmas pályázók listájának a kinevezésre jogosult hatóság általi összeállítása; c) a közös tanúsító testület által személyes elbeszélgetésre kiválasztott pályázók listájának a kinevezésre jogosult hatóság általi összeállítása; d) a képzési programban való részvételre jogosult tisztviselők listájának a kinevezésre jogosult hatóság általi összeállítása.

[2] A Közös Tanúsító Bizottságon belül létrejön a Közös Tanúsító Testület a pályázók meghallgatására.

[3] A közös tanúsítási bizottságot a személyzeti szabályzat 45a. cikkének végrehajtására vonatkozó általános rendelkezésekről szóló bizottsági határozat alapján hozták létre.

[4] A személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése

[5] A személyzeti szabályzat 45a. cikke, az Európai Bizottságon belüli tanúsítási eljárás részleteit meghatározó C(2013)6859 bizottsági határozat (a továbbiakban: a 45a. cikkre vonatkozó általános végrehajtási rendelkezések), az általános végrehajtási rendelkezések 6. cikkében említett, a 45a. cikkre vonatkozó iránymutatások (23–2015. sz. közigazgatási közlemény, a 2015. évi tanúsítási eljárásra hivatalosan megnyitott pályázati felhívás 2. melléklete).

[6] Az általános végrehajtási rendelkezések 6. cikkének (2) és (3) bekezdése a 45a. cikk tekintetében

[7] A 2015. évi tanúsítási iránymutatás 2.3. pontja”

[8] Az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékének 2014. december 2-i ítélete, Migliore kontra Bizottság, F-110/13, ECLI:EU:F:2014:257, 90. pont. 

[9] A 45a. cikkre vonatkozó általános végrehajtási rendelkezések 6. cikkével összhangban.

[10] A személyzeti szabályzat III. melléklete 3. cikkének analógiájára

[11] Egy AST 5 jelölt

[12] A személyzeti szabályzat III. mellékletének 3. cikke

[13] A személyzeti szabályzat 45a. cikkével összhangban

[14] A 2015. évi tanúsítási iránymutatás 2.3. pontjában előírtak szerint.

[15] A panaszos kijelentette, hogy "előirányozhatja a belső ellenőrzési szakma felkarolását, valamint az egyedi HRR- és pénzügyi ismeretek felhasználását az IAS és végső soron a szervezet javára".

[16] Az általános végrehajtási rendelkezések 12.2. cikke a 45a. cikk tekintetében

[17] A személyzeti szabályzat 45a. cikkének (2) bekezdése

[18] A Bizottság kiindulópontként azzal érvelt, hogy a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének megsértése megköveteli, hogy az összehasonlítható helyzeteket ne kezeljék eltérő módon, és hogy az eltérő helyzeteket ne kezeljék egyenlő módon, kivéve, ha az ilyen bánásmód objektíven igazolható (Migliore kontra Bizottság ítélet, F-110/13, ECLI:EU:F:2014:257, 40. pont).

[19] A Bizottság ezzel összefüggésben megjegyezte, hogy további pontosítás nélkül nem köteles elképzelni vagy spekulálni azzal kapcsolatban, hogy a panaszos mire kívánt hivatkozni (az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékének 2015. március 5-i Gyarmathy kontra FRA ítélete, F 97/13, ECLI:EU:F:2015:7, 72. pont).

[20] A személyzeti szabályzat 45a. és 43. cikke

[21] Gazdasági és Pénzügyi Főigazgatóság

[22] "Le comité paritaire pour la procédure de certification s'est réuni en date du 26janvier 2016 pour examiner /'ensemble des recours introduits. "Sur la base de l'ensemble de ses travaux, le comité paritaire a proposé à l'Autorité investie du pouvoir de nomination (AIPN) de ne pas accorder une suite favorable à votre recours"(...) "Sur la base de l'opinion du comité paritaire, l'Autorité investie du pouvoir de nomination (AIPN) a décidé de ne pas accorder une suite favorable à votre appel" (angol nyelven).

[23] A Sysper a Bizottság humánerőforrás-gazdálkodási információs rendszere.

[24] A személyzeti szabályzat 25. cikkének (2) bekezdése

[25] Az általános végrehajtási rendelkezések mellékletének 4. cikke értelmében a személyzeti szabályzat 45a. cikke

[26] A Bizottság szerint az állandó ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a közös tanúsítási bizottság nem volt köteles kimerítően beszámolni a vizsgálóbizottsági értékelésről (lásd az F-127/11. sz., De Mendoza Asensi kontra Bizottság ügyben hozott ítélet [ECLI:EU:F:2014:14] 95. és 96. pontját).

[27] A Bíróság ítélete, Migliore kontra Bizottság, F-110/13, ECLI:EU:F:2014:257, 77. pont.

[28] A személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése