Tisztelt X!
Azért írok Önnek, hogy tájékoztassam a Newbury Bypass projekttel kapcsolatban az európai ombudsmanhoz benyújtott panaszával kapcsolatos vizsgálataim eredményeiről. Az Ön panasza egy a sok közül, amelyet ezzel a témával kapcsolatban kaptam. Annak érdekében, hogy a lehető leghatékonyabban és leggyorsabban foglalkozzam vele, az e levél végén felsorolt többiekkel együtt kezeltem.
A félreértések elkerülése érdekében fontos emlékeztetni arra, hogy az EK-Szerződés felhatalmazza az európai ombudsmant arra, hogy csak a közösségi intézmények és szervek tevékenysége során vizsgálja meg a hivatali visszásságok lehetséges eseteit. Az európai ombudsman alapokmánya kifejezetten úgy rendelkezik, hogy semmilyen más hatóság vagy személy intézkedése nem képezheti az ombudsmanhoz benyújtott panasz tárgyát.
A Newbury elkerülő úttal kapcsolatos vizsgálataim tehát annak vizsgálatára irányultak, hogy történt-e hivatali visszásság az Európai Bizottság tevékenységei során.
A Newbury Bypass ügy az Európai Parlamenthez benyújtott petíciók tárgyát is képezi (865/95., 972/95., 90/96. és 387/96. sz. petíciók). A petíció bármely olyan ügyre vonatkozhat, amely a Közösség tevékenységi körébe tartozik. Az ombudsman általában nem foglalkozik az Európai Parlament Petíciós Bizottsága előtt folyamatban lévő ügyekkel, kivéve, ha a petíció benyújtójának egyetértésével a bizottság továbbítja azokat az ombudsmannak. Ebben az esetben azonban az ombudsmanhoz számos panasz érkezett olyan személyektől is, akik nem nyújtottak be petíciót a Parlamenthez.
Mindenesetre helyénvalónak tűnik, hogy mind a Petíciós Bizottság, mind az ombudsman megvizsgálja a Newbury Bypass-ügyet. A bizottság széles körű megbízatása lehetővé teszi számára, hogy olyan kérdéseket vizsgáljon meg, amelyek túlmutatnak az Európai Bizottság tevékenységei során elkövetett hivatali visszásságok vizsgálatára irányuló vizsgálat hatókörén. A Petíciós Bizottság elnökétől, Edward Newman úrtól, aki 1996. október 16-án írt nekem, tudomásomra jutott, hogy a bizottság folytatja a Newbury elkerülő úttal kapcsolatos vizsgálatát.

A panaszok háttere

A Tanács 1985. június 27-én
elfogadta a 85/337/EGK irányelvet (HL 1985. L 175., 40. o.). Az irányelv előírja, hogy bizonyos esetekben a köz- vagy magánprojektekre vonatkozó engedélyeket csak a környezeti hatásvizsgálat elvégzését követően szabad megadni. Az irányelv nemzeti jogba való átültetésének határideje 1988. július 3. volt.
Az irányelv nem tartalmaz átmeneti rendelkezéseket. Ez azt jelenti, hogy nem határozza meg kifejezetten, hogy az irányelv követelményei vonatkoznak-e azokra a projektekre, amelyek esetében az irányelv hatálybalépése előtt nyújtottak be engedély iránti kérelmet vagy indítottak engedélyezési eljárást, de amelyek esetében magát az engedélyt csak az irányelv hatálybalépését követően adták meg (úgynevezett „csővezetékes” ügyek).
Az EK-Szerződés 155. cikke megállapítja az Európai Bizottság azon kötelezettségét, hogy biztosítsa a Szerződés rendelkezéseinek és az intézmények által annak alapján hozott intézkedéseknek az alkalmazását. A 169. cikk rendelkezik arról a fő eljárásról, amelyen keresztül a Bizottság e kötelezettség teljesítése érdekében eljár abban az esetben, ha egy tagállam nem teljesíti kötelezettségeit.
A 169. cikk a következőképpen rendelkezik:

Ha a Bizottság úgy ítéli meg, hogy egy tagállam nem teljesítette az e szerződésből eredő valamely kötelezettségét, az ügyben indokolással ellátott véleményt ad, miután lehetőséget biztosított az érintett államnak észrevételei megtételére.

Ha az érintett állam a Bizottság által megállapított határidőn belül nem tesz eleget a véleményben foglaltaknak, a Bizottság a Bírósághoz fordulhat.

A Bizottság felkérte a magánszemélyeket, hogy nyújtsanak be panaszt a közösségi jog tagállamok általi megsértésével kapcsolatban, és e célból formanyomtatványt tett közzé.(1) 1994-ben
panaszt nyújtottak be az Európai Bizottsághoz, amelyben azt állították, hogy az Egyesült Királyság hatóságai nem tartották be a 85/337/EGK irányelv követelményeit a Newbury Bypass útprojekttel kapcsolatban. A Bizottság nyilvántartásba vette a panaszokat, és az üggyel kapcsolatban aktát nyitott.
1995. október 20-án a Bizottság kiadta az IP/95/1098 sajtóközleményt. Ez megállapította, hogy az Európai Bíróság 1995. augusztusi határozatának (C 431/92) fényében a Bizottság úgy határozott, hogy a 85/337/EGK irányelvet úgy értelmezi, hogy az csak azon projektek esetében ír elő környezeti hatásvizsgálatot, amelyek esetében az engedélyezési eljárást az irányelv nemzeti jogba való átültetésének legkésőbbi időpontja után indították meg. A sajtóközlemény azt is megállapította, hogy ez azt jelenti, hogy az irányelv nem alkalmazandó a Newbury Bypass-ra, amelyre vonatkozóan a hosszadalmas engedélyezési eljárások jóval 1988. július 3. előtt megkezdődtek.
(A Bíróság sajtóközleményben említett határozata a C-431/92. sz. Bizottság kontra Németország ügyben 1995. augusztus 11-én hozott ítélet: "a Großkrotzenburg-ügy".)
A Bizottság ezt követően levelet írt azoknak a személyeknek, akiknek a panaszait nyilvántartásba vette, kijelentve, hogy befejezte a tervezett Newbury elkerülő úttal kapcsolatos vizsgálatát, és mivel nem állapították meg a közösségi jog megsértését, úgy határozott, hogy lezárja az ügyet. A panaszosok a sajtóközlemény mellékelt példányára is hivatkoztak annak részletesebb magyarázata érdekében, hogy miért zárták le az aktát.

A panaszokról

Az ombudsmannak küldött panaszok összességét figyelembe véve négy fő állítást fogalmaztak meg a Bizottság azon döntésével kapcsolatban, hogy lezárja a Newbury Bypass ügy aktáját:

1. Az ügy lezárásával a Bizottság megfosztotta a polgárokat attól az előnytől, hogy a Bíróság a vitatott közösségi jogi kérdésekben hiteles döntést hozzon, és fennállt a veszélye annak, hogy a Bíróság szerepe felborul.
   
2. Egyes panaszosok szerint a Großkrotzenburg-ügy Bizottság általi értelmezése nem volt egyértelmű, mivel azt politikai megfontolások motiválták, vagy az politikai nyomás eredménye volt.
   
3. A Großkrotzenburg-ügy helyes értelmezése alátámasztja azt az álláspontot, hogy a 85/337/EGK irányelv alkalmazandó a Newbury Bypass-projektre.
   
4. A Bizottságnak tájékoztatnia kellett volna a nyilvántartásba vett panaszosokat az ügy lezárására vonatkozó döntéséről, mielőtt azt sajtóközleményben bejelentette volna.

Az 1996. február 1-jéig beérkezett panaszokat 1996. május 31-ig első vélemény iránti kérelemmel továbbították az Európai Bizottság elnökének. Az esetleges késedelem elkerülése érdekében nem kértek további első véleményt az ugyanezen kérdéseket felvető későbbi panaszokra vonatkozóan. A Bizottság kérésére a határidőt később 1996. július 19-ig meghosszabbították. Az első véleményt a Bizottság 1996. július 18-án küldte meg az ombudsmannak.

A Bizottság első véleménye

A panaszokra vonatkozó első véleményében a Bizottság a következőképpen érvelt:

1. A kifogások tárgya a Bizottság mérlegelési jogkörének gyakorlása a 169. cikk szerinti eljárás tekintetében. A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint:
   

   az EGK-Szerződés 169. cikkének rendszeréből az következik, hogy a Bizottság nem köteles e cikk alapján eljárást indítani; diszkrecionális jogkörrel rendelkezik, amely kizárja a magánszemélyek azon jogát, hogy meghatározott álláspont elfogadását követeljék tőle, és megsemmisítés iránti keresetet nyújtsanak be a kereset elutasításával szemben.

   
   Amikor a Bizottság úgy döntött, hogy nem indít kötelezettségszegési eljárást, a Bíróság által teljes mértékben elismert mérlegelési jogkörét gyakorolta.
   
2. A Bizottság a helyes hivatali magatartás elveivel összhangban járt el a panaszosokkal szemben azáltal, hogy megfelelően nyilvántartásba vette a panaszokat, és folyamatosan tájékoztatta a panaszosokat az ügy kezeléséről. A 169. cikk szerinti eljárásban a panaszosok nem rendelkeznek konkrét eljárási jogokkal, mint más ágazatokban, például a verseny vagy a dömpingellenes intézkedések területén. A Bizottság ezért nem lát okot arra, hogy ilyen esetben hivatali visszásságra hivatkozzon.
   
3. A Newbury elkerülő út esetében a fő kérdés az volt, hogy a projekt engedélyének időpontja vagy a projekt engedélyezési eljárása megkezdésének időpontja (az engedély iránti kérelem időpontja) meghatározó volt-e az irányelv alkalmazása szempontjából.
   Az irányelv nem tartalmaz átmeneti rendelkezéseket, és értelmezési kérdés, hogy az irányelv követelményei alkalmazandók-e a „csővezetékes” ügyekre.
   A Newbury Bypass csővezeték-ügy volt, mivel az engedély iránti kérelem benyújtásának időpontja 1988. július 3-át megelőzte, míg az engedély megadásának időpontja később következett be.
   Az értelmezési kérdést a Bíróság két határozata kapcsán érintették: A 396/92. sz. Bund Naturschutz in Bayern Ev kontra Freistaat Bayern ügy (EBHT 1994., I-3717. o.) és a Großkrotzenburg ügy. A főtanácsnok mindkét esetben azzal érvelt, hogy a tagállamok eltekinthetnek a környezeti hatásvizsgálat elvégzésétől azon projektek esetében, amelyek tekintetében az engedélyezési eljárást 1988. július 3. előtt indították meg.
   A Bíróság maga nem mondta ki kifejezetten, hogy az engedélyezési eljárás alkalmazásának/kezdetének időpontja volt a döntő tényező. A Großkrotzenburg-ügyben hozott ítéletben azonban a Bíróság a formális kérelem benyújtásának időpontjára vonatkozóan értékelte a ténybeli körülményeket. Ez utóbbinak nem lett volna jelentősége, ha a hozzájárulás időpontja lett volna a releváns tényező.
   Ezen ítélkezési gyakorlat következtében a 85/337/EGK irányelvet úgy kell értelmezni, hogy az kizárja hatálya alól a csővezetékes ügyeket.
   A Newbury Bypass esetében a tényállás az, hogy az engedélyezési eljárást 1988. július 3. előtt indították meg. A Bizottság ezért úgy véli, hogy a 85/337/EGK irányelv nem alkalmazandó a Newbury Bypass projektre.
   
4. A Bizottságnak tájékoztatnia kellett volna a nyilvántartásba vett panaszosokat az ügy lezárására vonatkozó döntéséről, mielőtt azt sajtóközleményben bejelentette volna.

A panaszosok észrevételei az első véleménnyel kapcsolatban

Az ombudsmannak küldött észrevételek összességét figyelembe véve az első véleménnyel kapcsolatban a következő állításokat fogalmazták meg:

1. A Bizottságnak a mérlegelési jogkörére vonatkozó megjegyzései azt jelentik, hogy a Bizottság önkényesen járhat el. Mivel az ombudsman feladata a hivatali visszásságok kivizsgálása, semmi nem indokolja, hogy a bírósági jogorvoslatoknak az első véleményben említett korlátozásait relevánsnak tekintsék.
   
2. A Bizottság nem válaszolt arra az állításra, hogy megtévesztő módon járt el.
   
3. A Bizottság továbbra is tévesen értelmezte a Großkrotzenburg-ügyet, és nem alkalmazta helyesen az abban az ügyben kifejtett érvelést a Newbury Bypass-ügyben alkalmazott egyesült királyságbeli fejlesztési eljárásokra.
   
4. A Bizottság azt állította, hogy folyamatosan tájékoztatta a panaszosokat. 1995. október 20-i sajtóközleményében azonban tájékoztatta a médiát arról a döntéséről, hogy lezárja a Newbury-aktát, míg a panaszosokat végül 1995. december 6-i leveleiben tájékoztatta.

Az európai ombudsman határozata

1 A Bizottság határozata
1.1 A Bizottság kizárólag azzal a jogi következtetéssel indokolta a Newbury Bypass ügy lezárására vonatkozó határozatát, hogy a 85/337/EGK irányelv nem alkalmazandó a Newbury Bypass projektre.
1.2 Az EK-Szerződés 169. cikke értelmében az Európai Bizottság indokolással ellátott véleményt bocsát ki, ha úgy ítéli meg, hogy egy tagállam nem teljesítette az e szerződésből eredő valamely kötelezettségét. Ha a Bizottság arra a következtetésre jut, hogy nem áll fenn a közösségi jog megsértése, akkor az indokolással ellátott vélemény kiadásának alapvető feltétele nem teljesül. Ilyen körülmények között nem merül fel mérlegelési jogkör kérdése, mivel a Bizottság nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárást indítson.
1.3 Az Ombudsman ezért úgy véli, hogy félrevezette a panaszosokat, amikor az Európai Bizottság első véleményében felvetette a mérlegelési jogkör kérdését.
1.4 Az ombudsman megállapította, hogy a panaszok nem szolgáltattak elegendő alapot ahhoz, hogy kétségek merüljenek fel azzal kapcsolatban, hogy az Európai Bizottság jóhiszeműen, megfelelő vizsgálatot követően, valamint a jogi kérdések objektív és szakértői mérlegelése alapján jutott-e jogi következtetésre.
1.5 A panaszosok által előadott érvek alapján azonban az ombudsmannak meg kellett vizsgálnia a Bizottság azon jogi következtetését, hogy a 85/337/EGK irányelv nem alkalmazandó a Newbury Bypass-ra, annak megállapítása érdekében, hogy a közösségi jog értelmezése, illetve annak a tényállásra és az ügy nemzeti jogi hátterére való alkalmazása során történt-e hivatali visszásság. A vizsgálat eredményeit e határozat 2. szakasza tartalmazza.
2 A 85/337/EGK irányelv alkalmazhatósága a Newbury Bypass-ügyre
2.1 A Bizottság azon következtetése, hogy a 85/337/EGK irányelv nem alkalmazandó a Newbury Bypass-ügyre, két szakaszból álló jogi érvelési folyamattól függ.
2.2 Az első lépés az az érv, hogy az irányelv nem alkalmazandó azokra a projektekre, amelyekre 1988. július 3-át követően adtak ki engedélyt, feltéve, hogy az engedély iránti hivatalos kérelem (vagy annak megfelelője olyan eljárásokban, ahol nem kerül sor hivatalos kérelemre) ezen időpont előtt került benyújtásra. Ez az az érv, hogy a „csővezetékes” ügyek ki vannak zárva. Az érvelés második szakasza az, hogy a Newbury Bypass projekt egy "csővezetékes" ügy.
2.3 Ami az érvelés első szakaszát illeti, az Európai Bizottság az első véleményében a Bíróság ítéleteire, valamint a Großkrotzenburg (2) és Bund Naturschutz főtanácsnokok véleményére támaszkodik annak alátámasztása érdekében, hogy az irányelvet úgy kell értelmezni, hogy az kizárja hatálya alól a csővezetékekkel kapcsolatos ügyeket.
2.4 Az ombudsman megjegyzi, hogy más összefüggésben, beleértve a Petíciós Bizottságnak a 865/95. és a 972/95. számú petíciókra adott válaszát, a Bizottság értelmezésének alátámasztása érdekében a jogbiztonság általános íratlan elvére, valamint a bizalomvédelem és az arányosság elvére is hivatkozott.
2.5 A panaszosok és egyes kommentátorok bírálták az irányelv Európai Bizottság általi értelmezését.(3) A bírálatok rámutatnak arra, hogy a Großkrotzenburg-ügyben a Bíróság kifejezetten nyitva hagyta az irányelv alkalmazásának kérdését az "áthidaló" ügyekre (az ítélet 28. pontja), és hogy a jogbiztonság és a bizalomvédelem elve szintén érveket szolgáltat az Európai Bizottság értelmezésével szemben.
2.6 Az ombudsman sajnálatosnak tartja, hogy az első vélemény csak nagyon röviden és esetleg hiányosan vázolja fel az Európai Bizottság jogi érvelését, amely alátámasztja azt a következtetését, hogy az irányelv nem vonatkozik a "csővezetékes" ügyekre.
2.7 Az ombudsman azonban úgy véli, hogy maga a következtetés jogi szempontból nem helytálló. Tekintettel a főtanácsnokok Bund Naturschutz és Großkrotzenburg ügyre vonatkozó indítványaira, valamint arra a tényre, hogy a Bíróság a Großkrotzenburg ügyben értékelte a hivatalos kérelem benyújtásának időpontjára vonatkozó ténybeli körülményeket, valószínűleg helyes az a következtetés, hogy a 85/337/EGK irányelv nem alkalmazandó a csővezetékkel kapcsolatos ügyekre. Emlékeztetni kell azonban arra, hogy a közösségi jog kérdéseiben a Bíróság a legfőbb hatóság.
2.8 Ami az érvelés második szakaszát illeti, és a 2.7. pont utolsó mondatában szereplő fenntartástól függően, az ombudsman úgy véli, hogy első látásra a "csővezetékes" ügyek azonosításának megfelelő kritériuma a Großkrotzenburg-ügyben alkalmazott kritérium: azaz a hozzájárulás iránti kérelem hivatalos benyújtásának időpontja.
2.9 Angliában az autópálya-projektek esetében az engedély megadására vonatkozó jogi eljárások nem foglalják magukban az egyik szerv által a másiknak benyújtott engedélykérelmet. Az eljárás közigazgatási jellegű, amelyben mind a projektgazda, mind az engedélyt megadó hatóság a központi kormányzati igazgatás részét képezi.
2.10 Felmerül tehát a kérdés, hogy az angol jog szerinti közigazgatási eljárás mely szakaszát kell "az engedély iránti kérelem hivatalos benyújtásának időpontjával" egyenértékűnek tekinteni.
2.11 A Newbury elkerülő útról szóló rendelettervezeteket 1986 és 1988 között tették közzé; a nyilvános vizsgálat 1988. június 14-én kezdődött és 1988. november 9-én zárult le; a végleges jogszabályt 1991. június 18-án fogadták el, és 1991. augusztus 16-án lépett hatályba.
2.12 A panaszosok azzal érveltek, hogy a rendelettervezetek közzététele és a nyilvános vizsgálat a Közlekedési Minisztérium által előnyben részesített útvonalakkal és alternatív rendszerekkel kapcsolatos konzultáció és vita előzetes eljárása volt. Álláspontjuk szerint az ilyen eljárások nem minősíthetők hivatalos kérelemnek, és egyenértékűek "az illetékes hatóság és a projektgazda közötti informális kapcsolatfelvételekkel és találkozókkal". A panaszosok szerint a hivatalos kérelemmel egyenértékű a végleges, jogszabályon alapuló okirat benyújtása, amelyet egy hathetes időszak követ, amelyen belül azt a High Court előtt megtámadhatják.
2.13 Az Európai Bizottság ezzel kapcsolatos álláspontja nem teljesen egyértelmű az első véleményből, amely csak a következőket mondja ki:

„A Newbury Bypass gázvezetékkel kapcsolatos ügy volt, mivel az engedély iránti kérelem benyújtásának időpontja 1988. július 3. előtt volt, míg az engedély megadásának időpontja későbbre esett”; és

„A Newbury Bypass tekintetében az a tény áll fenn, hogy az engedélyezési eljárást 1988. július 3. előtt indították meg.”

A Bizottság ezért nem pontosítja, hogy a nemzeti eljárások mely pontját tekinti egyenértékűnek a Newbury Bypass ügyben benyújtott hivatalos kérelemmel. Logikusan azonban vagy a rendelettervezetek közzétételének, vagy a közvélemény-kutatás megindításának kell lennie, mivel ezek az eljárás egyetlen olyan szakaszai, amelyekre 1988. július 3. előtt került sor.
2.14 Az ombudsman véleménye szerint a rendelettervezetek közzététele ésszerűen tekinthető a hivatalos tervezési kérelemmel egyenértékűnek, mivel a projektgazda nyilvános nyilatkozatot tesz, amely konkrét fejlesztési javaslatokat tartalmaz, amelyek ezt követően nyilvános vizsgálat tárgyát képezhetik. Az a tény, hogy a rendelettervezet és a végleges projekt között eltérések lehetnek, nem befolyásolja ezt a következtetést, mivel a kérelem az engedélyezési eljárás során is módosulhat. Az ilyen változások lehetősége mindkét esetben annak a ténynek a velejárója, hogy az érintett eljárások több mint puszta formalitások.
2.15 Bár sajnálatos, hogy az első vélemény nem tartalmazza az Európai Bizottság azon álláspontjának alátámasztásához szükséges valamennyi jogi érvelést, hogy a Newbury Bypass-ügy "csővezetékes" ügy, az ombudsman ezért úgy véli, hogy maga a következtetés nem tartalmaz hibát a közösségi jognak a Newbury Bypass-ügy tényállására és nemzeti jogi hátterére való alkalmazásában.
2.16 Az ombudsmannak a newburyi elkerülő úttal kapcsolatos panaszokkal kapcsolatos vizsgálatai tehát nem tártak fel a Bizottság részéről hivatali visszásságot a közösségi jog értelmezése, illetve a közösségi jognak az ügy tényállására és nemzeti jogi hátterére való alkalmazása során.
3 A nyilvántartásba vett panaszosok tájékoztatásának elmulasztása a sajtóközlemény kiadása előtt 3.1
A Bizottság felkérte az egyéneket, hogy nyújtsanak be panaszt a közösségi jog tagállamok általi megsértésével kapcsolatban, és e célból formanyomtatványt tett közzé.(4) Első véleményében a Bizottság elismeri a panaszok nyilvántartásba vételére és a panaszosoknak az ügy kezeléséről való folyamatos tájékoztatására vonatkozó eljárási kötelezettségeket.
3.2 Az ilyen jellegű közigazgatási eljárás rendszerint indokolással ellátott határozattal zárul, amelyet az eljárásban részt vevő személyekkel közölnek. Az ombudsman úgy véli, hogy a helyes hivatali magatartás miatt a Bizottságnak tájékoztatnia kellett volna a nyilvántartásba vett panaszosokat a határozatáról, mielőtt, vagy legalább azzal egy időben, sajtóközleményben nyilvánosan bejelenti a határozatot. Lehettek gyakorlati okai annak, hogy ez miért nem volt lehetséges ebben a konkrét esetben (bár a Bizottság az első véleményében nem adott elő ilyen indokokat). Ha igen, a Bizottságnak legalább meg kellett volna magyaráznia ezeket az okokat a panaszosoknak.
3.3 Tekintettel arra, hogy az ügynek ez a vetülete múltbeli konkrét eseményekkel kapcsolatos eljárásokra vonatkozik, nincs szükség további vizsgálatokra vagy az ügy békés rendezésére.
A fenti megállapításokra tekintettel úgy vélem, hogy a jelen ügyben nincs szükség további vizsgálatok lefolytatására. Bízom azonban abban, hogy az Európai Bizottság tudomásul veszi a fenti 3.2. pontban tett kritikai megjegyzést.

Az ombudsman további észrevételei

Amint azt az 1995. évi éves jelentésemben megjegyeztem, az ombudsman küldetésének fontos része a közösségi intézmények és az európai polgárok közötti kapcsolatok erősítése. Az ombudsmani hivatalnak az Európai Unióról szóló szerződés általi létrehozása azt a célt szolgálta, hogy hangsúlyozza az Unió elkötelezettségét a nyitott, demokratikus és elszámoltatható közigazgatási formák iránt.
A Newbury Bypass-szal kapcsolatos vizsgálataim és a Bizottsággal szembeni számos egyéb panaszom alapján arra a következtetésre jutottam, hogy helyénvaló az egyes panaszosok eljárási helyzetének általánosabb vizsgálata a 169. cikk szerinti eljárásban.
A beérkezett panaszok alapján úgy tűnik, hogy a Bizottság által jelenleg alkalmazott eljárás jelentős elégedetlenséget okoz az európai polgárok körében, akik közül néhányan a Bizottság megközelítését a 169. cikk szerinti kötelezettségeinek teljesítésével kapcsolatban arrogánsnak és nagyvonalúnak tartják. Úgy tűnik továbbá, hogy az eljárás nem mozdítja elő azt az átláthatósági szintet, amelyet az európai polgárok egyre inkább elvárnak a közösségi intézmények és szervek működésétől.
Azon kérdés sérelme nélkül, hogy a közösségi jog elvei megkövetelhetik-e a magánpanaszosok számára a 169. cikk szerinti fejlettebb eljárási jogokat, a Bizottság maga dönthet úgy, hogy ezeket a jogokat a helyes hivatali magatartás alapján hozza létre, összhangban a Bíróság és az Elsőfokú Bíróság ítélkezési gyakorlatával, amely szerint a magánszemélyek nem támadhatják meg a Bizottság azon döntését, hogy nem indít kötelezettségszegési eljárást.
A végleges határozat meghozatala előtt a Bizottság közölheti a nyilvántartásba vett panaszosokkal a közösségi jog megsértésének hiányára vonatkozó ideiglenes következtetést, valamint az e következtetést alátámasztó megállapításait, és felkérheti őket, hogy meghatározott határidőn belül nyújtsák be észrevételeiket.
Egy ilyen eljárás két előnnyel járhat a jelenlegi helyzethez képest. Először is hozzájárulhat a hatékonyabb igazgatáshoz azáltal, hogy lehetőséget teremt a Bizottság számára arra, hogy időben megkapja a véleményével kapcsolatos kritikákat ahhoz, hogy e kritikákat értékelhesse és megválaszolhassa, mielőtt végleges következtetést vonna le. Másodszor, javíthatja az európai polgárok és a Bizottság közötti kapcsolatokat azáltal, hogy lehetővé teszi a polgárok számára a 169. cikk szerinti közigazgatási eljárásban való teljes körű részvételt, és javítja a Bizottság tevékenységeinek átláthatóságát.
Ezért úgy döntöttem, hogy saját kezdeményezésű vizsgálatot indítok ebben az ügyben. A közeljövőben írásban fogok fordulni a Bizottság elnökéhez a vizsgálat részleteivel.
Tisztelettel:
Jacob SÖDERMAN
Ez a határozat az alábbi panaszok mindegyikére vonatkozik:
206/27.10.95/HS/UK; 211/03.11.95/JC/UK;226/13.11.95/JC/UK 229/14.11.95/PAD/UK;303/03.01.96/COW/UK;327/08.01.96/RW/UK 335/08.01.96/AK/UK; 358/15.01.96/EK/Egyesült Királyság; 359/16.01.96/JK/UK 360/09.01.96/SJ/UK; 361/09.01.96/JB/UK; 362/15.01.96/JB/UK 363/15.01.96/MN/UK; 364/03.11.96/JS/UK; 377/31.1.96/MJ/UK 378/25.1.96/JB/UK; 382/24.1.96/CW/UK; 383/24.1.96/JK/UK 403/01.02.96/TPA/UK;471/4.3.96/PC/UK;487/14.3.96/BRF/UK; 488/14.3.96/PB/UK; 514/25.3.96/DB/UK; 515/25.3.96/PJW/UK; 526/27.3.96/DHW/UK; 562/18.4.96/DD/UK;607/24.5.96/BB/UK

---

(1) Hivatalos Lap 1989, C 26/6.

(2) A C-431/92. sz. ügyben 1995. augusztus 11-én hozott ítélet és a C-396/92. sz. ügyben hozott ítélet (EBHT 1994., I-3717. o.).

(3) Lásd például: P. Kunzlik, „Environmental Impact Assessment: Bund Naturschutz, Großkrotzenburg and the Commission's retreat on the 'Pipe-line' point, European Environmental Law Review, 1996. március 1., 87-93. o.

(4) Hivatalos Lap 1989, C 26/6.